Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
I. o!(3aT KET/ET-MAGYARORStMrp IW. augusztus 8 Szülők fóruma Készülődés az iskolai életre Sok-sok család kis hatéves gyermeke várja szorongó szívvel szeptember elejét, az ünnepélyes tanévnyitó napját, azt a napot, amikor belőle is „igazi” iskolás lesz. Nemcsak a leendő elsősök készülnek izgalommal i nagy lépésre, a szülők is velük együtt izgulnak. Különösen azoknál a családoknál jelent igazán nagy eseményt az iskolába lépés napja, ahol az első gyermekét indítják el erre az útra. A készülődés napjaiban szeretnénk az édesanyáknak. édesapáknak néhány tanácsot adni, mi a tennivalójuk, hogyan szerettessék meg előre a gyermekkel az iskolába járást, a leendő osztálytársakat, a tanító nénit, egyszóval az egész iskolai életet. A tennivalókból szinte minden napra jut valami, ami összefügg a várva várt új élettel Ha ügyesen irányítjuk az előkészületet, akkor napról napra jobban megszerettetjük — már előre — azt a helyet, amelyik 8—12 évig a második otthona lesz a gyermekeknek. No, de nézzük csak sorra, mi mindenre kell gondolnia annak az édesanyának, édesapának, akinek szeptember elsején iskolás lesz a kisfiából, kisleányából. Aki elmulasztotta volna a márciusi beiratást, pót- beiratáskor még beírathatja gyermekét az iskolába.. Nagy nap a kis hatéves életében az iskolatáska megvásárlásának napja. Legtöbb gyermek ezt kapja a hatodik születésnapjára. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy hátitáskát vegyenek a kedves szülők. Az első osztályos izomzata még gyenge ahhoz, hogy germcferdülés veszélye nélkül vihetné a .3—4 kg nehéz táskát egyik kezében, amibe sok minden kerül bele: abc-olvasó- könyv, számtankönyv, környezetismereti munkafüzet, irkatartó, benne 3—4 füzettel, betűtartó, tolltartó ceruzákkal, színesekkel, számolókorongok, stb, stb. A jól telecsomagolt táskát sokkal könnyebben viseli a hátán a gyermek, azonkívül szabad a két keze, könnyebben és biztosabban közlekedik. A háti táska viselése javítja a hanyag tartású gyermek testtartását. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy már a legkisebbek között is elterjedt egy teljesen helytelen divat: egyesek nem akarnak kisiskolás hátitáskát viselni hanem ragaszkodnak a „nagyos” aktatáskához. Osztályomban is akadt mindig néhány gyermek, aki inkább cipelte elferdült vállal a majdnem földig leérő, divatos aktatáskát, csakhogy nagyobbnak nézzen ki. A rossz példának — ha le nem szerelem —, hamar akadt volna követője, hiszen a mai iskolatáskák — sajnos! — kombinált iskola-aktatáskák, vagyis a hátszíjat egyszerű leszerelni róluk. Tanácsoljuk továbbá, hogy nyakba (vagy vállra) akasztható uzsonnatáskát vegyenek a kedves szülők. A táskába nem is fér bele a tízórai, de egészségügyi és tisztasági szempontból is úgy helyes, ha külön viszi a gyermek a munkaeszközeit és külön az ennivalóját. A tankönyveket kizárólag az iskolában lehet megvásárolni az első tanítási napon. Erre tehát nem kell előre gondolni. Meg kell azonban venni a többi iskolai felszerelést. Elsőnek említem a tolltartót. A tanítónők nagyon megszerették a műanyagból készült, patenttal záródó tolltartókat. Könnyen kezelhetők. LMuiu. zörgés, nem akad el a rolórész. Újabb kedves nap lesz a kis iskolásjelölt számára az egyenköpeny megvételének napja. Beszerzését tanácsoljuk. Amióta egyenköpenyt viselnek á fiúk és leányok egyaránt, azóta megszűnt a divatozás. Alatta jól elhordhatják a kinőtt kis ruhácskákat is. Öröm lesz a gyermeknek az a nap is. amikor a tornafelszerelését szerezzük be Tornacipő, kisfiúknak fekete tomanadrág és fehér trikó, leánykáknak egybe fekete dressz. Ez az általános viselet, amit kis, házilag készült tornazsákban visznek magukkal az órarend szerinti megfelelő napon. GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Lili Duplex: A NAGY TITOK Vízszintes! 1. Megfejtendő 6. Feltételező szócska. 7. Fog, oroszul. 3. Kétjegyű mássalhangzó. 9. Ilona beceneve. 11. Agneske. 12. Római 556 14. VCYB. 16. Elmés. 18. Erődítmény (első négyzetben két betű). 20. Hajóorr. 21. Európai nép. 22. Félig sérült!!'. 24. Női név. 23. Földet forgatok. 27. A keskeny deszka 28. Tetszetős 29. Harckocsi. Függőleges: 1. Füllel érzékel. 2. Némán rázlü 3. Szatmári folyó. 4. Folyam a Szovjetunióban. 5. Népi elnevezés egy bizonyos rokoni fokozatra. 6. Megfejtendő (ötödik négyzetben két betű). 10. Caesar! 11. Tetőszerkezet-készítő. 13. Van, létezik, németül. 14 Ki mint .... úgy arat,. 15. Csonthéjas A majom fönt tanyázott a fán két gyermekével. Egész nap dédelgette őket. ölbe kapta, szorongatta, cirógatta. Még akkor sem szólt rájuk, amikor rosszalkodtak és olyan éktelen lármát csaptak, hogy más állatok azt hitték, veszekedés van ma- joméknál. Egyszer egy hal dugta ki a fejét a vízből és rászólt a majmokra: — Ejnye! Ejnye! Ki hallott még ekkora zsivajt? Mintha nem is ketten lennétek, hanem legalábbis egy tucat lenne belőletek. gyümölcs. 17. Lárma. 19. Több ... alkotja az egészet. 21. Ez évben. 23. ROÉ. 24. Mint a vízszintes 9. 26. Készpénzben rövidítése. 27. Aba Tamás. Megfejtendő: Nevezetes alföldi esemény lesz augusztus 19—20-ári: vízszintes 1, függ. 6. Múlt heti megfejtés: — EL SALVADOR — CHILE — KOLUMBIA — MEXIKÓ. Könyvjutalom: Ottmájer Hóna Nyírbogdány, Büscsel István Nyírtelek Gyulatanya, Dankó Ilona Nyíregyháza. inkább törődjön a magáéval. Jobban tenné, ha hagyná őket is lármázni, rosszalkodni, de szegénykéknek csak csendben, finomkodva szabad úszkálni ide-oda. Nem is szereti maga a gyerekeit ha^asszony, mert milyen szeretet az, amikor mindig csak mosdatja őket. A ruhájuk, is örökké fényes, és folytonosan illedelmesen és csendesen kell viselkedniük. A hal körül nyüzsögtek a gyerekei és ők is hallották amit a majom mondott. Ekkor váratlanul megszólalt az egyik halgyerek. Titok lebegett véges-végig az erdőn. Nem lehetett se látni, se szagolni, se ízlelni, de mindenki tudta, hogy jelen van. A mókusok, nyuszik és hétalvó pelék suttogták egymás között, látszott rajtuk, hogy tudnak a titokról. Igen valószínű, hogy mindenki tudott róla, kivéve a kis mókust, a Vöröskét. — Ne vegyék észre, hogy semmit sem tudok — mondta magában. — Ügy teszek, mintha mindenről tudnék. És ugrándozva indult el Pele bácsikához. — Gyönyörű reggel, ugye? — mondta. — Mit szólsu a nagy újsághoz? — Miféle újsághoz? — kérdezte Pele bácsi hidegen. — Hát, ha nem tudod... — mondta Vöröske, és igyekezett titokzatosnak látszani — ha nem tudod... — Hahaha — kacagott Pekko, a bácsi fia. De kettőjük közül egyik sem volt hajlandó valamit is mondani a nagy titokról. „Ö, én szerencsétlen!” — sóhajtott fel a mókus, amikor magára maradt. Madarak csicseregtek, csapongtak, röpültek körülötte, de egyikük sem ereszkedett le, hogy a fülébe súgja a titkot. — De boldogtalan is vagyok! — sóhajtott fel ismét Vöröské, majd hirtelen kitűnő ötlete támadt. Elmegy ahhoz a mókushoz, aki egy ággal feljebb lakik. Az olyan fecsegő, bbgy biiitosan ki fogja kottyintani a titkot. Már , messziről, hallatta szomszédját kotyogni, éspedig még gyorsabban, mint szokta. Ám mihelyt megpillantotta. Vöröskét, hirtelen abbahagyta, és fél szó nem sok, de annyi se jött ki a száján. Szegény Vöröske! Nem tudta, mit tegyen, ö volt az egyetlen munkanélküli az egész nagy erdőben. A- nyestek mosakodtak és fésülköd- tek, a mókusok dús farkukat kefélték. A fácánok mellükön tisztogatták a tollat, á nyuszik hosszú fülükét mosták. És Vöröske, a kis mókus, csak ült, és szomorúan bámult maga elé. Róla mindenki megfeledkezett. Egyszerre könnyű, halkan susogó srcéllő kerekedett. Es volt a jel! A kisebb állátok Vöröskéhez indultak, aki alig tudott magához térni a meglepetéstől. — Jaj, mi lesz velem?? — suttogta, és elbújt a nagy gomba alá. De nem bírta ki sókáig, kikukucskált a gomba kalapja alól. És volt is mit látnia: a nagy erdő összes kis állatai itt gyülekeztek — még egy őzike is volt közöttük. Utolsóként a vén teknősbéka cammogott. És egyazon pillanatban az állatok mind őt köscöntöttéls — boldog születésnapot kívánva énekelték: — Éljen sokáig, éljen sokáig... — Én?! — kiáltotta Vöröske. — Hát én volnék az a titok? Lehetetlen! S ha nem támaszkodik a gombához, biztosan leszédül a csodálkozástól. Nagy vigalom következett. Táncoltak és finom dolgokat ettek — zöldet és gyökeret, szedrét és málnát, diót és mogyorót —, mindenki ast amit a legjobban szeretett. Gyorsan repültek a vidám órák, rövidesen eltűnt a nap a fák mögött, kis árnyékok nyújtogatták karjukat. Késő lett, ideje, hogy az erdő kis állatai lepihenjenek. — Vége a mulatságnak! —• jelentette Pele bácsi, és a fáradt erdei állatkák haea- bandukóltak, hogy az elmúlt vigalomról álmodjanak. Csak Vöröske, a kis mókus volt sokáig ébrén még — legalább ött percig —, és arra gondolt: — Csak tudnám, mennyi idő választ még el a követ* kéző születésnapomtól! Olaszból átdolgozta: H. J. Ui, a perselymalac A pórul járt Indiai mese nyomán Sajnos minden évben akad legalább egy gyermek, aki felsír a tanévnyitó ünnepélyes csendjében „Anyuka, anyuka, vigyél haza! Nem akarok iskolába járni!” könyörgő kiáltással megzavarja a hangulatot és egyben elárulja, hogy ő az akit nem készítettek élő jól az iskolai életre. Bizonyosan volt valaki a környezetében, aki rémeseket mesélt az iskoláról, s ő most bizalmatlan és fél. S milyen nehéz ezután az ellenkezőjéről meggyőzni és magunknak megnyerni! Mi azt szeretnénk, ha egy ilyen gyermek sem lenne, hanem mind felszabadult, boldog örömmel jönne az iskolába. Dr. Gergely Károlyné A két majomcsem,ete erre nyelvet nyújtott a hal néninek olyan egyszerre, mintha csak rugókon járt volna a nyelvük. Még azt is hozzátették: bee... beee... A majom még erre sem pirongatta meg a gyerekeket, inkább lékiabúit a fáról: — Mi baja van az én gyermekeimmel halasszony? Hagyja csak azokat békében, JÁTÉK A NEVEKKEL. írjátok be az ábra függőleges soraiba az alábbi neveket Ügy, hógy á bekarikázott négyzetekbe kerülő betűk égy rftagyár költő vezetéknevét adják megfejtésül. Gyula, Péter, Márta. Berta, Izsák, Lujza, Lehel, Lajos. Vince. •pfuaszoaa •'saifa/őa^ — Én már régóta irigylem a majmokat. Nekik sokkal jobb dolguk van mint nekünk. Szívesen élnék velük. — Na látja halasszony ugye, hogy igazam van? Még a saját gyereke is helyben hagyja, hogy én tudok jobban szeretni. Nem is teszek különbséget, egyformán szeretem a magamét, a másét. Erre a kis halgyerek, anyja és testvérei szeme láttára a partra vetette magát. A hal nyílsebesen úszni kezdett, hogy megmentse gyermekét. A majom azonban leugrott a fáról, s mint a villám ótt termett a kis hal mellett. Ölbe kapta, csókolgatta, szorongatta és így beszélt hozzá: — Gyere csak te kicsi hal, majd segítek rajtad én. — Aztán fölvitte magával a fára és két erős ág között biztonságba helyezte. A hal és a temérdek testvér, amikor meglátták a kis halat a fán, egyszerre sírni kezdtek. A két majomcsemete erre éktelen lármára zendített és letördelték az ágakat, amit a vízbe hajigáltak a halak felé. A majom pedig egyre csak ölelgette, cirógatta a kis halat és mert meg volt elégedve magával) ezt kiabálta a halaknak: — Halacskák látjátok, ilyen a majomszeretet. Láng Etelka Ui, a perselymalac szép rózsaszínűre festve került ki a boltba. Itt látta meg a papa és azonnal meg is vásárolta a kisfiának. A kisfiút Lacinak hívták, és a negyedik általánosba járt. Azért kapta a perselymalacot, hogy a forintokat, filléreket beletehesse, s év végére megvehesse áhított repülőgépét. Örült is a szép malackának, s mindjárt bele is dobott egy fényes kétforintost. A perselymalac mérgesen ráröffent: — Ujj, ujj, te kisfiú, mit képzelsz, csak ennyi pénczel akarsz jóllakatni? Gyorsan szerezz még egy párat a szép, kerek pénzecskékből... Hadd legyen tele a hasam... Laci igyekezett kedvébe járni a malackának. Valahányszor csak pénzt kapott, hozná vitte. Bizony, a fagylaltról, de néha még az uzsonnakifliről is lemondott, hogy a malacát jóllakassa. De Ui-nak minden kevés volt. Egyre csak röfögött mérgében. — Ujj, ujj, te lusi^a kisfiú, még mindig nincs tele a pocakom, ujj, ujj, hogy képzeled, hogy egy ilyen szép, rózsaszínű malackát, mint én. félig-tele hassal tarthatsz? Ujj... Laci elszomorodott. Szeretett volna már elszopogatni egy fagylaltot, vagy egy finom, piros cukrot, i— Hiszen már biztosan megvan a repülőgép ára... Miért nem elég- stók meg végre ez a kövér malacpersely? Közben telt, múlt az idő. Talán már száz forint is lehetett Ui gyomrában, legalábbis a súlyáról ítélve. Alig fértek el benne az új fillérek, de még mindig csak röfögött, ha meglátta Lacit. — Ujj, ujj, még, még... Aztán az év vége is elérkezett. Laci már a nyaralásra készült, szerette volna magával vinni a . repülőgépet a nagymamához. Megkérte hát édesapját, vegyen ki pénzt a malackából. — No lássuk — mondta apa. Zörgette, _rázta a malacot, de abból nem hullott ki egyetlen fillér sem. Olyan tele volt már a hasa, hogy meg se moccantak benne a pénzecskék. — Eh, te csúf jószág, hát nem adod a fiam pénzét? — Akkor nincs más megoldás: szét kell törni! — határozta el és így is tettek. Ui, a kapzsi malacka, cse-' repekre hullott szét a földön. Kigurultak belőle a fényes forintok: bizony nemcsak =!gy repülőgépre, de még egy kis hajóra is tellett belőle. Sőt, maradt még annyi, hogy apa tanácsára új perselyt vehessen Laci: égy kutyaházat. Azzal talán nem lesz baj jövőre. Flórián Zsuzsái
