Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
1970. augusztus 8. KELET-MAGYARORSZÄG S. oldal Rafkőczi Éva Kovács Miklós éppen az utolsó téglákat dobálják a vagonból Kovács Sándor ibrányi, Kormány László nagyhalászi. Fedor László tiszalöki és Telepócz- ki József buji fiatalemberek. A kezükön nyomot hagy az éles sarkú tégla, de másképp nem megy Pedig mehetne. Mondjuk úgy. ha a szövetkezet kesztyűt adna a pakoláshoz Mondják a fiúk. hosv amikor meszet raknak. akkor is zsebkendővel kötik el a szájukat, de °z is csak a kisebbik baj A szemüveg még fontosabb lenne, de az sincs. A jánkmajtisi táborban már néhányan haza készülődnek. Átlagban 11 műszakot kell ledolgozni a két hét alatt. Akinek megvan, azt elengedik. — Érdemes lenne megdicsérni az orosháziakat — mondja a táborparancsnok helyettese. Egy hétre lőttek dolgozni, de a két tanár: dr. Tömböly János és Dienes Béla megbeszélték a fiúkkal, hogv maradnak még egy hétig. A 11 műszak helyett már a 14 -nél tartanak, mert volt olyan nap, hogy két műszakot dolgoztak. A baktai lányoknak is megvan minden örömük. Első héten kapáltak, ezen a héten már az építkezésnél dolgoztak. Azt mondják, ezt sokkal iobb csinálni. Makiári Erzsébet, Helmeczi Katalin. Benkó Margit és Tolnai Ilona, meg a többiek jobban érzik magukat a téglarakásnál. mint a kapálásnál. Azt mondják: az is jó volt, de ők építeni jöttek. Nagy munka folyik Fehér- gyarmaton is. A hatalmas elerr^ek nagy- része itt. van már. Miskolcról hozzák gépkocsikkal. Egyik tömblakásnak már kibetonozták az alapiát. az utolsóét még most ássák. A betonkeverő pillanatok alatt megtelik anyaggal és amíg nézzük a fiúk gyors munkáiát. egyikük megkérdezi kit keresünk. Nem akarja elhinni, hogy mindenkit, aki dolgozik. Nem tudják miért kérdezzük a nevüket, de azért sorban válaszolnak: Szűcs Lajos Nagy- varsányból, Péter Tibor Kis- várdáról. Kiss Zoltán Aranyosapátiból. Patlók László Szabolcsbákáról és Józsa Lajos Kisvárdáról. Hatalmas alapot kell ásni egy 48 lakásos tömbnek. Az egyik árokból már alig látszanak ki a fiúk. a másikat nem sokkal azelőtt kezdték Félegyházi Gábor nyírkará- szi. Aradi László kisvárdai és Kiss Gyula demecseri fiatalemberek, valamennyien a kisvárdai gimnázium tanulói. A tanáruk azt mondja, ilyet csak ilyen fiatal korban lehet megtenni. hogy szinte pihenés nélkül tudnak dolgozni. Bent a táborban újabb „eltévedt” fiatalokról beszél Házi Miklós táborparancsnok. Ádám László Zalaszentgrót- ról jött el egyedül, mert későn kapta meg a helyi KISZ- szervezettől a megbízólevelet A többiek most hazamennek, ő marad egyedül itt augusztus 17-ig. — Én nem jelentkeztem építőtáborba — mondja Kovács Miklós tápiósülyi fiatalember. — Jászberényben, a hűtőgépgyárban voltam termelési gyakorlaton és amikor befejeztem, el akartam helyezkedni dolgozni. Aztán eszembe jutott, hogy Szabolcsban milyen nagy szükség van minden emberre és eljöttem ide. Tőlünk nem jöhettek csak a volt harmadikosok én meg csak most leszek harmadikos, de gondoltam. nem küldenek visz- sza. ha már itt vagyok. Fekete szegélyes sárga trikóban megy be előttünk az orvosi sátorba egy fiatal lány. Utánamegyünk, hiszen Tivadarban szokatlan látvány ez egy „fiúezredben”. Biztos ő lehet az ezred lánya. — Ratkóczi Éva vagyok — mutatkozik be. Aztán észrevesszük. hogy a keze tele van vérhólyaghelyekkel, de azt mondja nem számít. Éva negyedéves orvostanhallgató, itt kőművessegéd és rakodó- munkás. . f > | V , — Az orvoshoz akartak beosztani, de nem azért lőttem. Ha az építőiparban vannak malteros és segédmunkás lányok, akkor nekem is szabad ezt csinálni. Makóra akartak küldeni, de nem mentem Aztán végül is befogadtak. Míg beszél, magáról egy szót sem ejt, csak a munkatársairól. Mondott egy-két dolgot, amit észrevett és nem tetszik neki, de ezt is a fiúk érdekében. Néhol a mesterek úgv beszélnek a táborlakókkal, mintha nem is emberek lennének. Ebben az a csodálatos, hogy az építésvezető és a művezetők egyenrangú partnernek tekintenek minden gyereket, csak az a néhány szakmunkás... Az eredeti tervek szerint Hétfőtől az utolsó turnus áll munkába. Most változott a helyzet és a KISZ-bizottság felhívására újabb fiatalok állnak munkába augusztus 23-tól a tanév kezdetéig. Az eddig végzett munka alapján sok millió forintot jelentett a fiatalok segítsége és a lelkesedésüket ismerve úiak és régiek ismét benépesítik a hét szabolcsi tábort, hogy a tervezett határidőre elkészülhessenek a romba dőlt házak. Balogh József és Hammel József riportja ,! t " ' 1 ' < ' Ádám László Shake-versenyre készülnek a méh teleki tábor 1*kőf, A tömbHitások építkezésé he? szükséges betont keverik Szűcs Lajos, Péter Tibor, Kiss Zoltán, Patlók László és Józsa Lajos. Nehéz paneleket pakknak a kisvárdai diákok a fehér» gyarmati építkezéseknél. Augusztus 23-a után is működnek az építőtáborok Kecskeméti fiatalok a esengeri határban. Kilencvenszer töltik meg egy nap alatt a Betonkeverőt, hogy elkészüljön egy ház alapja. A „vidám fiúk” társasága fogja körbe és biztatja e legjobb táncosokat Méhteleken! — írni szeretnénk valakikről. akik sokat dolgoztak — mondjuk Kocsány Árpádnak. a táborparancsnoknak Csengerben. — Nehéz a választás. De azért talán a kecskemétieket tudnám javasolni. Nehéz megtalálni őket. Több száz ember nyüzsög az épülő lakások körül. Aki munkaruhában van. arról tudjuk, hogy nem táborlakó, de a katonaruhások között már művészet kiválasztani ki katona és ki nem. Többszöri útbaigazítás után végre megtaláljuk a fiúkat egy SZ—8-as lakás alapjának betonozásánál. Egy tanár és egy gépkezelő van velük, szakmunkásra nincs szükségük. — Százan jöttünk Kecskemétről szakmunkástanulók és ebből 34 kőművestanuló. Ezt az alapot egy műszakba bedolgozzuk — mondja Ruska Sándor harmadéves tanuló. —- Két TTI—5-ös lakást teljesen felépítettünk, persze nem mind a százan, hanem csak 34-en. A többieket elosztották a szakmunkásokhoz. — Két-három házzal ar- réb tízóraiznak a fiúk. Fölt tojás, paprika, kenyér. — A műszak felénél járunk. jólesik. Nekem ícm volt, szerencsém — mondja Szántó Endre budapesti vii- lanyszerelő-tanuló —, mart az egyiket el kellett hajítani. Szaga volt Egyet ettem, sok kenyérrel, meg papn1 kával. Egy páran megjártuk, de bem számít. Kibírjuk ebédig. Méhtelek határában még nincs annyi kész ház. mint Csengerben. Igaz. itt később is kezdtek hozzá az építkezéshez. Bent a gyümölcsösben azért már a tizenharmadik falat húzzák a fiatalok. Az új utcán már végig ostornyeles lámpák jelzik, hogy nem akármilyen település lesz Méhtelek határában. A táborban nagy a vidámság. Készülnek a fiúk shake-döntőre. Szerdán volt az elődöntő és most a döntőbe jutottak próbálnak a tábor közepén. Utána pedig lábszépségversenyt rendeznek. — Soha nem fáradtak ezek a fiúk — mondja Gáva Béla táborparancsnok-helyettes. — Pedig alaposan kidolgozzák magukat, de ha hazaiönnek. egy félórai pihenő után újra munkába tudnának állni. Nem is csak tudnának, tudnak is. Ezért tudtunk 80 fiatalt adni a Gacsályi ÁFÉSZ-nek. akik az építőanyagok kirakását végzik az állomáson. Mire kiérünk a7 állomásra.
