Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-22 / 196. szám

1370. átírni.»-’*"- n r*-*> p"' míacvarorr^aíi 5. oldal Becsíileiiei, Males ienüettel Lunczer Irén Kisvárdáról jött a táborba. Bódi János a jánkmajtisi táborból. Bácskái Júlia Ibrányból Merczel János brigádvezető Huri Katalin, Varga Csilla, Hock Ilona, Ökrös Ilona, Kelerren Olga, Farkas Erzsébet, S? i'tál Eszter, Asztalos Erzsébet, Cserés Margit és Szovánszki Irén. Bezárta kapuit a csengeti építőtábor. Négy váltásban összesen nyolc hétig dolgoz­tak több, mint 1200-an az or szág minden részéből önkén i jelentkezett fiatalok. Az ered­mény óriási! Az újjáépítés olyan ütemben halad, hogyha valamikor, hát most igazi ér­telmet nyert a mondás: a földből nőnek ki a házak. A négy tábor közül csak Csengerben fejezték be tény­kedésüket a fiatalok, mert a gimnáziumot szeptember 1-ig át kell adni. De az ott vezetett naplók árulkodni fognak a fiúk munkájáról. Azokról a kecskeméti gyerekekről, akik önállóan felépítették két csa­lád házát, vagy a kazincbar­cikai 112. szakmunkásképző intézet tanulóiról, akik ti­zennégyen öt lakást falaztak 9 nap alatt. Nem áll meg a munka Ezután sem áll meg a mun­ka. A múlt vasárnap a műve­zetők, csoportvezetők és épí­tésvezetők álltak neki egy háznak és építették fel, vagy Ferenci András — akinek a lakását kellett felépíteni — kilencedmagával jelentkezett segédmunkára és négy szak­munkással szintén vasárnap építették fel a házat. Hétfőtől a helyi Lenin Termelőszövet­kezetben napi 50—60 ember, akik segítenek majd a tábor lakói helyett. Méhteleken is szépen ha­lad az építkezés. Igaz, még sok házra nincs vállalkozó, de az új lakótelep képe már kirajzolódott a Fejér megyei­ek és az építőtábori lakók munkája nyomán. Egy vo­nalban 19 lakás áll. Vendégh Jenő művezető azt mondja, néhány szakmunkás dolgozik itt, a többit mind a fiúk épí­tették. Csak ez a mostani turnus négyet épített fel tel­jesen önállóan. Az utca végén a 31-es bri­gád dolgozik. Vezetőjük Mer­czel János nagy hajú szőke fiatalember, aki egyik alapí­tó tagja az intézet beatzeneka­rának is. Az egyik ház tetején — Ke­lemen Zoltáné lesz — kendő­ket lobogtat már a szél. Az ácsok elkészültek a munká­val és a tulajdonos oda tűzi ki ajándékát. Fönt azért még akad munka, most rakják a kéményt az újféhértóiak. Györki József és az ikrek: Szilágyi János és István. Igaz a szakmájuk vasbetonszere­lő, de a kéményrakáshoz is értenek. Bent a táborban két szám­mal fogad Listván Attila tá­borparancsnok. — Háromszáznyolcvanból kettőszázti zennyolc gyerek , marad itt szeptember I-ig. önként jelentkeztek és vál­lalták el a plusz hetet. Ünnep és gondok A táborban ünnep volt au­gusztus 20-án és egész napos műsort rendeztek a gyerekek­nek. Délelőtt sportműsor, dél­után pedig négy község és a járási székhely küldötteit fogadták a tábor lakói. Fel­lépett a kishodosi népi tánc- együttes és a 110-es szak­munkásképző Norton táncze­nekara is. — Ezt a pihenőnapot azért is iktattuk be, mert a fiúk legnagyobb része itt marad és szombat vasárnap is dolgozik Jót tesz nekik a három hé! kellős közepén a pihenőnap, mondja Gáva Béla parancs nokhelyettes. Ezenkívül is megérdemlik a fiúk a pihenést. Nézem a kezembe kerülő füzetet. Man- kovics István 44-es számmal jelzett brigádjáé. Ez a brigád jelenléti íve. A megjelenés igazolása mellett a minden­napi minősítés. 10 napból hat­szor jó, négyszer kivaló minő­sítést írt be róluk a műveze­tő. A másik lapon pedig vala­mennyien aláírták, hogy szeptember 1-ig meghosszab­bítják itt-tartózkodásukat. Aztán „kényes” témára te­relődik a beszélgetés. Nem volt filmvetítés, mert nem érkezett meg a film, csak ígérték, hogy elmegy majd hozzájuk az irodalmi színpad, az MHSZ is csak egy nap ké­séssel küldte ki a filmet, és ehhez hasonló dolgok, ame­lyek nem nagyok, csak bosz- szantóak. Hiába állítják ösz- sze a heti műsort. Csak saját magukra támaszkodhatnak, ígérni sem lehat semmit, mert a gyerekeket nem leint be­csapni. Márpedig a más fúná­jából — esetleg feledékenysé- ge miatt — saját tanáraik szégyenkezhetnek tanítványa­ik előtt. . Méhtelek elég messze van a megyeszékhelytől, de annyira azért nem. hogy mostohagye­rekként Kezeljék őket azok, akiknek minimum erkölcsi kö­telessége lenne, legalább meg­látogatni a gyerekeket, taná­rokat. De ha már itt tartunk, azt is leírom, hogy nem spon­tán hangzott él ez a kérdés. Minden héten megkérdeztem, minden táborban, egyedül a tivadariak lehetnek elégedet­tek, mert őket sokan meglá­togatták — köztük országos és megyei vezetők. De nagyon feltűnt, hogy sehol nem hal­lottuk például a megyei ta­nács művelődésügyi osztályát. Pedig a középiskolások — ta­náraikkal együtt — jó néven vették volna, ha az úgyneve­zett felettes szerv is észrevet­te volna őket. Oltották a tüzet Jánkmajtison tovább csök­kent az amúgy is kicsi lét­szám. Elmentek a csorvási szakmunkások — akik egy hét alatt dolgozták le a két hetet — és hazautaztak az orosháziak is. Persze itt is akad olyan fiatal, aki meg­nyújtja a két hetet szeptem­ber 1-ig. A nyíregyházi 110-es szakmunkásképző 35 fiatalja közül 21, de itt marad Igaz Imre és Bélák Péter mezőhe- gyesi tanuló is. — Hétfőn kigyulladt egy szénakazal — Nagyszekere­sen — mondja Jeremiás György táborparancsnok —: Mellette nádfedelű házak, barakkok és több szénakazal volt. Ott dolgoztak a közel­ben a 16-os és a 13-as brigád­ból Nagy András, Réthi Jó­zsef, Gyetvai Mihály, Vanzel Károly, Dobos István és Luka József. Amikor a tüzet észre­vették abban a pillanatban odarohantak és eloltották. Luka Jóska még egy kicsit meg is égette magát. Ha el nem oltják, komoly kár ke­letkezett volna. Kaptak is a községi tanácstól 300 forint jutalmat. Tivadarban mindig nagyon élénk volt a tábor, de külö­nösen az, amióta lányok is vannak ott. Kisvárdáról a Császyból a Bessenyeiből, Ti- szavasváriból, Tiszalökrői és hárman Ibrányból is. Igaz ők Jánkmajtisra mentek. de onnan „elrabolták” a tivada­riak. — Még volt egy pesti je­lentkező is — mondja Vass János a tábor főparancsnoka. — Itt nyaralt Tarpán és el­jött. hogy intézem el a szü­leivel: hadd maradjon itt. Azt mondta: „Pesten unalmas az élet.” Hogy mennyire komolyan veszik a lányok a munkát, jó példa a tiszalökiek esete. Ti­zen vannak, Huri Katalin bri­gádjában és Nagyarban dol­goztak. A lányok kifáradtak — Egyik szobából a másik­ba pakoltatták velünk a palát — mondja mérgesen Varga Csilla. — Fel voltunk hábo­rodva. Egyrészt, mert fölösle­ges munka, másrészt mert nem vettek bennünket komo­lyan. Nem azért jöttünk mi ide, hanem olyan munkát szeretnénk végezni, aminek igazán hasznát lehetne ven­ni. Ez volt a véleménye a töb­bieknek is: Hock Ilonának, Ökrös Ilonának, Kelemen Ol­gának, Farkas Erzsébetnek, Szakái Eszternek, Asztalos Erzsébetnek, Cserés Margit­nak, és Szovánszki Irénnek is. És még az sem tetszett, hogy sokat kellett ácsorogni azért, hogy dolgozhassanak. Ezt az őszinte felháborodást egyébként a fiatalok munká­ját igénybe vevő vállalatok fi­gyelmébe ajánljuk. Akik épí­tőtáborba jelentkeztek, ön­zetlenül, nagy lelkesedéssel tették. Ne vegyék el a kedvü­ket még kis apróságokkal sem saját és a lakás nélkül maradt ezrek érdekében. Ezerháromszázán mennek ma haza Tivadarból azok a fiatalok, akik becsületesen le­dolgoztak két hetet. Még nincs összesítve munkájuk ér­téke, de a ma egy heti adatok szerint csak a tivadari gye­rekek hárommillió-kettőszáz- harmincezer forint értékű munkát végeztek. 900 alapot ástak ki, 572 lakás falát épí­tették fel, 251-nek a tetőszer­kezetét is elkészítették és az alkotmány ünnepén is teljes létszámmal dolgoztak. Az eredeti elképzelések szerint ma zártak volna a tá­borok. A segítség, amit a fia­taloktól kapott Szabolcs me­gye, már így is sokkal több, mint amit forintban ki lehet fejezni. Ezt látja és tartja szem előtt a KISZ-bizottság és ezért szervezte meg a „póttábort”, hogy a tanév kezdetéig újabb fiatalok se­gítsenek a rászoruló embere­ken. Balogh József és Hammel József riportja Újabb lakóház falazását kezdték el Méhteleken a ny' - gyházi 110-es szakmunkásképző iskola kőművesbrigádjának tagjai. Zsarolván: Zrena István és Kádár Lajos Dévaványáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom