Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-22 / 196. szám
1370. átírni.»-’*"- n r*-*> p"' míacvarorr^aíi 5. oldal Becsíileiiei, Males ienüettel Lunczer Irén Kisvárdáról jött a táborba. Bódi János a jánkmajtisi táborból. Bácskái Júlia Ibrányból Merczel János brigádvezető Huri Katalin, Varga Csilla, Hock Ilona, Ökrös Ilona, Kelerren Olga, Farkas Erzsébet, S? i'tál Eszter, Asztalos Erzsébet, Cserés Margit és Szovánszki Irén. Bezárta kapuit a csengeti építőtábor. Négy váltásban összesen nyolc hétig dolgoztak több, mint 1200-an az or szág minden részéből önkén i jelentkezett fiatalok. Az eredmény óriási! Az újjáépítés olyan ütemben halad, hogyha valamikor, hát most igazi értelmet nyert a mondás: a földből nőnek ki a házak. A négy tábor közül csak Csengerben fejezték be ténykedésüket a fiatalok, mert a gimnáziumot szeptember 1-ig át kell adni. De az ott vezetett naplók árulkodni fognak a fiúk munkájáról. Azokról a kecskeméti gyerekekről, akik önállóan felépítették két család házát, vagy a kazincbarcikai 112. szakmunkásképző intézet tanulóiról, akik tizennégyen öt lakást falaztak 9 nap alatt. Nem áll meg a munka Ezután sem áll meg a munka. A múlt vasárnap a művezetők, csoportvezetők és építésvezetők álltak neki egy háznak és építették fel, vagy Ferenci András — akinek a lakását kellett felépíteni — kilencedmagával jelentkezett segédmunkára és négy szakmunkással szintén vasárnap építették fel a házat. Hétfőtől a helyi Lenin Termelőszövetkezetben napi 50—60 ember, akik segítenek majd a tábor lakói helyett. Méhteleken is szépen halad az építkezés. Igaz, még sok házra nincs vállalkozó, de az új lakótelep képe már kirajzolódott a Fejér megyeiek és az építőtábori lakók munkája nyomán. Egy vonalban 19 lakás áll. Vendégh Jenő művezető azt mondja, néhány szakmunkás dolgozik itt, a többit mind a fiúk építették. Csak ez a mostani turnus négyet épített fel teljesen önállóan. Az utca végén a 31-es brigád dolgozik. Vezetőjük Merczel János nagy hajú szőke fiatalember, aki egyik alapító tagja az intézet beatzenekarának is. Az egyik ház tetején — Kelemen Zoltáné lesz — kendőket lobogtat már a szél. Az ácsok elkészültek a munkával és a tulajdonos oda tűzi ki ajándékát. Fönt azért még akad munka, most rakják a kéményt az újféhértóiak. Györki József és az ikrek: Szilágyi János és István. Igaz a szakmájuk vasbetonszerelő, de a kéményrakáshoz is értenek. Bent a táborban két számmal fogad Listván Attila táborparancsnok. — Háromszáznyolcvanból kettőszázti zennyolc gyerek , marad itt szeptember I-ig. önként jelentkeztek és vállalták el a plusz hetet. Ünnep és gondok A táborban ünnep volt augusztus 20-án és egész napos műsort rendeztek a gyerekeknek. Délelőtt sportműsor, délután pedig négy község és a járási székhely küldötteit fogadták a tábor lakói. Fellépett a kishodosi népi tánc- együttes és a 110-es szakmunkásképző Norton tánczenekara is. — Ezt a pihenőnapot azért is iktattuk be, mert a fiúk legnagyobb része itt marad és szombat vasárnap is dolgozik Jót tesz nekik a három hé! kellős közepén a pihenőnap, mondja Gáva Béla parancs nokhelyettes. Ezenkívül is megérdemlik a fiúk a pihenést. Nézem a kezembe kerülő füzetet. Man- kovics István 44-es számmal jelzett brigádjáé. Ez a brigád jelenléti íve. A megjelenés igazolása mellett a mindennapi minősítés. 10 napból hatszor jó, négyszer kivaló minősítést írt be róluk a művezető. A másik lapon pedig valamennyien aláírták, hogy szeptember 1-ig meghosszabbítják itt-tartózkodásukat. Aztán „kényes” témára terelődik a beszélgetés. Nem volt filmvetítés, mert nem érkezett meg a film, csak ígérték, hogy elmegy majd hozzájuk az irodalmi színpad, az MHSZ is csak egy nap késéssel küldte ki a filmet, és ehhez hasonló dolgok, amelyek nem nagyok, csak bosz- szantóak. Hiába állítják ösz- sze a heti műsort. Csak saját magukra támaszkodhatnak, ígérni sem lehat semmit, mert a gyerekeket nem leint becsapni. Márpedig a más fúnájából — esetleg feledékenysé- ge miatt — saját tanáraik szégyenkezhetnek tanítványaik előtt. . Méhtelek elég messze van a megyeszékhelytől, de annyira azért nem. hogy mostohagyerekként Kezeljék őket azok, akiknek minimum erkölcsi kötelessége lenne, legalább meglátogatni a gyerekeket, tanárokat. De ha már itt tartunk, azt is leírom, hogy nem spontán hangzott él ez a kérdés. Minden héten megkérdeztem, minden táborban, egyedül a tivadariak lehetnek elégedettek, mert őket sokan meglátogatták — köztük országos és megyei vezetők. De nagyon feltűnt, hogy sehol nem hallottuk például a megyei tanács művelődésügyi osztályát. Pedig a középiskolások — tanáraikkal együtt — jó néven vették volna, ha az úgynevezett felettes szerv is észrevette volna őket. Oltották a tüzet Jánkmajtison tovább csökkent az amúgy is kicsi létszám. Elmentek a csorvási szakmunkások — akik egy hét alatt dolgozták le a két hetet — és hazautaztak az orosháziak is. Persze itt is akad olyan fiatal, aki megnyújtja a két hetet szeptember 1-ig. A nyíregyházi 110-es szakmunkásképző 35 fiatalja közül 21, de itt marad Igaz Imre és Bélák Péter mezőhe- gyesi tanuló is. — Hétfőn kigyulladt egy szénakazal — Nagyszekeresen — mondja Jeremiás György táborparancsnok —: Mellette nádfedelű házak, barakkok és több szénakazal volt. Ott dolgoztak a közelben a 16-os és a 13-as brigádból Nagy András, Réthi József, Gyetvai Mihály, Vanzel Károly, Dobos István és Luka József. Amikor a tüzet észrevették abban a pillanatban odarohantak és eloltották. Luka Jóska még egy kicsit meg is égette magát. Ha el nem oltják, komoly kár keletkezett volna. Kaptak is a községi tanácstól 300 forint jutalmat. Tivadarban mindig nagyon élénk volt a tábor, de különösen az, amióta lányok is vannak ott. Kisvárdáról a Császyból a Bessenyeiből, Ti- szavasváriból, Tiszalökrői és hárman Ibrányból is. Igaz ők Jánkmajtisra mentek. de onnan „elrabolták” a tivadariak. — Még volt egy pesti jelentkező is — mondja Vass János a tábor főparancsnoka. — Itt nyaralt Tarpán és eljött. hogy intézem el a szüleivel: hadd maradjon itt. Azt mondta: „Pesten unalmas az élet.” Hogy mennyire komolyan veszik a lányok a munkát, jó példa a tiszalökiek esete. Tizen vannak, Huri Katalin brigádjában és Nagyarban dolgoztak. A lányok kifáradtak — Egyik szobából a másikba pakoltatták velünk a palát — mondja mérgesen Varga Csilla. — Fel voltunk háborodva. Egyrészt, mert fölösleges munka, másrészt mert nem vettek bennünket komolyan. Nem azért jöttünk mi ide, hanem olyan munkát szeretnénk végezni, aminek igazán hasznát lehetne venni. Ez volt a véleménye a többieknek is: Hock Ilonának, Ökrös Ilonának, Kelemen Olgának, Farkas Erzsébetnek, Szakái Eszternek, Asztalos Erzsébetnek, Cserés Margitnak, és Szovánszki Irénnek is. És még az sem tetszett, hogy sokat kellett ácsorogni azért, hogy dolgozhassanak. Ezt az őszinte felháborodást egyébként a fiatalok munkáját igénybe vevő vállalatok figyelmébe ajánljuk. Akik építőtáborba jelentkeztek, önzetlenül, nagy lelkesedéssel tették. Ne vegyék el a kedvüket még kis apróságokkal sem saját és a lakás nélkül maradt ezrek érdekében. Ezerháromszázán mennek ma haza Tivadarból azok a fiatalok, akik becsületesen ledolgoztak két hetet. Még nincs összesítve munkájuk értéke, de a ma egy heti adatok szerint csak a tivadari gyerekek hárommillió-kettőszáz- harmincezer forint értékű munkát végeztek. 900 alapot ástak ki, 572 lakás falát építették fel, 251-nek a tetőszerkezetét is elkészítették és az alkotmány ünnepén is teljes létszámmal dolgoztak. Az eredeti elképzelések szerint ma zártak volna a táborok. A segítség, amit a fiataloktól kapott Szabolcs megye, már így is sokkal több, mint amit forintban ki lehet fejezni. Ezt látja és tartja szem előtt a KISZ-bizottság és ezért szervezte meg a „póttábort”, hogy a tanév kezdetéig újabb fiatalok segítsenek a rászoruló embereken. Balogh József és Hammel József riportja Újabb lakóház falazását kezdték el Méhteleken a ny' - gyházi 110-es szakmunkásképző iskola kőművesbrigádjának tagjai. Zsarolván: Zrena István és Kádár Lajos Dévaványáról.
