Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

***»rxrxxxK&*rJ3tijft»

ísTTi «ogte-?« S,

HÉTFŐ:

Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában. Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére.

KEDD:

Amerikai—spanyol támaszpont-megállapodás. Növekvő feseültség Madridban.

SZERDA:

Colombo kormányalakítási kísérletei Olaszországban.

CSÜTÖRTÖK:

NDK-nyüatkozat a potsdami szerződés évfordulóján. Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézetekben.

PÉNTEK:

Újabb véres összetűzések Eszak-Irországban A SALT-megbeszélések 28. ülése Bécsben.

SZOMBAT:

Harcok az indokínai csatatereken.

Prolongált szállodafoglalás

Nemzetiségek

a nemzeti egységben

(KS — Terra)

Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a SALT, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kiváncsi lehallgató-készülékeket a kanálisokba.»

A jelek szerint sem a tényleges. sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban

megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később

azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat.

Atz osztrák lapok reményt- keltőnek tartják a párbeseéd- nek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció, s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen

beszélgetésre és tájékozódásra használták fel: Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppiroE- ták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben a SALT- ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélMély barlangok csendje- sötétje hűvöslött Pattantyús- Abrahám igazgatóban. Komor ismerőse, a gyász, megint a lelkére nehezedett, ő, akit családi tragédiák szoktattak bánathoz, újraélte szenvedéseit. Ma tudta meg, hogy pénteken reggel kivégezték Németh László Jánost és Stel- czer Lajost. Mindkét ifjú huszonegy éves volt.

Odakint szinte támadó ragyogással szikrázott a februári verőfény. Vakítóvá élesítette a hótakaró fehérségét a Rába hullámterében, késpengékké köszörülte a jégtáblákat a folyó hátán. Idebent, a vagongyári bérház szobahallos lakásában viszont pasztelles lágysággá olvadtak ösz- sze a színek a központi fűtés melegében. A kinti fények keménysége, a benti meleg ol- «iottsága valahogy bátorító

ni. A jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt.

A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszú tárgyalásokkal kapcsolatban kialakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szótértésre, de az akárcsak részletegyezmények érdekében is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ mindenképpen melégedéssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban a hiro- simai atombomba-támadás 25. évfordulójára emlékezünk. a két szupemagyhata- lom párbeszéde nem szakadt meg atomügyekben.

Egy másik időszerű megbeszéléssorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek: a Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombinációözöne a légkör mérgezését, a helyzet rontását szolgálja. (A szovjet fővárosba rekordszám- ba vonultak fel a nyugatnémet különtudósítók és szándékaik korántsem mondhatók egyformának... Bár a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kormány ellen: fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár elemeit is.

A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, téegyensúllyá kapcsolódott, s ez a kapcsolat mintha az élet sebezhetetlen tovaáramlása mellett tanúskodott volna. De az igazgató nem fogadta el a pillanatok és a végtelen nászából sugárzó csalóka idillt. Gyászolt az erőszakos fényben, vacogott^ az áldásos melegben. És félt.

Azt már értésére adta a főispán, hogy Sopronkőhida eléggé közel van Győrhöz, s azt is tudta, hogy a hóhér kötelét nem éppen a gonosztevők kedvéért szokták megszappanozni mostanában Nem a főiSRáni fenyegetéstől, nem a tetteit követhető megtorlástól félt. Nyíri Imre miatt szivárogta át valami halk riadalom.

Perceken belül meg kellett érkeznie az autóosztály vezetőjének.

továzásuk, az ultráikkal

szembeni elnézésük is ludas. Annyit azonban a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitásokat, s következetesen munkálkodik kontinensünk biztonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelemben tehát áz NSZK kezében van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU—CSU- kurzus állásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű és szovjet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bizottságok alakításáról, a külügyminiszterek tervezettnél hosz- szabb és rendikívüli összetevőiről, a rövid „gondolkodási szüneteikről” jelezhetik: az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szállodafoglalások” időtartamáról nincs hír. A világközvéleménynek — éppen az ügy érdekében —átmenetileg tudomásul kell venni az információ szűkét.

S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évforduló. Hiába. 1945 olyan történelmi jelentőségű esztendő volt, hogy 25 évvel később van miről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormánynyilatkozata a potsdami szerződési idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését jelenti. (Ez az NDK-ban megvalósult, az NSZK belső állapotai azonban potsdami érzelemben is — sok kívánnivalót hagynák maguk után.)

Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény, s Bonn elhatárolódása az NSZK reakciós, re- vansista erőitől, a jelen körülmények között bizonyíthatná a Brandt-kabinet szándékát, hogy hozzákezd a korábbi kormányok mulasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, s nyilván nem lenne hatás nélkül a lengyel—NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik.

Szenzációk helyett kivárásra van szükség, s ez esetben azt hiszem egyetlen felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szólhat az előttünk zajló két fontos párbeszédhez

A mindenki által gyávának és szolgalelkűnek ismert Nyíri Imre máris sokszorosan elkövette a halálos ítélethez elegendő cselekményeket. Egyre nyomasztóbban kínozta Fattantyus-Ábrahámot, hogy Nyíri az ő ösztönzésére keveredett életveszélybe. Hasztalan kapaszkodott a józan ész, a becsületes értelem érveibe, lelkifurdalását ezzel nem volt képes közömbösíteni. Hiába fontolta meg százszor és százszor, mennyire parancsoló a kockázat vállalása, mennyire nem lehet tekintettel az érzelmekre az ügy nagysága miatt, újra és újra megsanyargatta a felelősség. Most, hogy tudomást szerzett a két ifjú mártírhaláláról, kínozta a dilemma, joga van-e elhallgatni Nyíri előtt a kő- hidai gyilkosságot? Ha nem vallja be, néma hazugságával indokolatlanul kisebbíti a tényleges veszélyt. Ha bevallja, a kötelező cselekvést sodorja veszélybe. Erkölcsi gátlásait sehogy nem tudta ösz- szebékíteni a hideg ész parancsával.

Német sebesültek bámészkodtak a szemközti tűzol tóA nemzetiségi lakosság körében végzett politikai munkának sokéves hagyománya van a népfrontmozga- lombam. A7 évek során gazdag tapasztalatok halmozódtak fel. Erről beszélt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülésé- sén Bugár Jánosné is, a népfront főtitkárhelyettese.

— Az együttműködés gyakorlata és eredménye attól függ — mondotta —, hogy a nemzetiségi szövetségek

mennyire veszik igénybe a helyi népfrontbizottságok erejét, együttműködési hajlandóságát. Attól függ, hogy együttes munkájukkal menynyire szolgálják a lakosság egészének, benne nemzeti ■ ségi dolgozóinknak politikai cselekvési egységét, összességében és végeredményben egész dolgozó népünk szocialista nemzeti egységét.

— Nemzetiségi politikánk legfőbb vonása, hogy elvi alapokon nyugszik. A nemzetiségek között nincs megkülönböztetés. Ugyanolyan gonddal, körültekintéssel és politikai felelősséggel gondolkodunk minden nemzetiségi dolgozó jó politikai, emberi közérzetéről, anyanyelvi és kulturális igényeiről, ha kisebb, ha nagyobb a lélekszámúk. Nemzetiségi politikánk elvi alapját és gyakorlatát sem a lélekszám nagysága, sem egyéb megkülönböztető szempontok nem befolyásolják.

— Szocialista nemzeti egységünk erősítése szempontjából is fontos, hogy minél jobb egyetértésben, kölcsönös megbecsülésben éljenek és dolgozzanak együtt a magyar és nemzetiségi dolgozók, és a különböző nemzetiségiek is egymással. A

laktanya ablakaiban. A két épület között összetorlódott a motorok zaja; lent, a bécsi országút aszfaltján szakadatlanul dübörögtek a katonai járművek a front felé. Idegtépő volt a bizonytalanság, hogy mikor fogynak el végre ezek a tereptarka járművek, meddig lesznek még képesek a németek a kimeríthetetlenség látszatát kelteni?

Élesen berregett a csengő az előszobában. Nyíri Imre a megbeszélés szerint pontosan délután három órakor érkezett. Az igazgatót ez némiképp megnyugtatta.

Alázatos természetének rabjaként félszegen hajbókolt az autóosztály vezetője, pingvinléptekkel téblábolt a derűs szobában.

— Ugye nem haragszik, hogy még vasárnap sem hagyom pihenni? — kérdezte szabadkozva Pattantyus-Ab- rahém. De a szabadkozás inkább a zavarból fakadt; úgy döntött, mégsem hozza szóba a sopronkőhidai tragédiát.

— Ellenkezőleg, igazgató úr... Boldogan jöttem.

— Kérem, tegye magát kényelembe, foglaljon helyet.

Magán viselte a lakes az

népek és ezenbelül a szomszédnépek közötti barátság, a népek közötti baráti kapcsolatok ápolásában, erősítésében, mi fontos összekötőkapocsnak ítéljük és úgy is kezeljük a nemzetiségi lakosságot.

A Hazafias Népfrontnak, amelynek legfőbb célja a szocialista társadalom teljes felépítése és ennek érdeué- ben szocialista nemzeti' egységünk erősítése, jelentős feladatai vannak a párt. és a k"*-mánv nemzetiségi politikájának megvalósításában. A népfrontban nemcsak folyamatosan tanulmányozzák a nemzetiségi kérdést, hanem mindent el is követnek an- . nak érdekében, hogy nemze- 1 tiségi "politikánkat megismerje a hazai és a határon túli közvélemény. Nemzetiségi politikánk egyes elméleti és gyakorlati kérdéseit megvitatják a Hazafias Népfront honismereti bizottságában, megbeszélik a mozgalom apparátusával — természetesen szoros együttműködésben a mezetiségi szövetségek vezetőivel és a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályával.

A népfrontban abból indulnak ki, hogy a magyar és a különböző nemzetiségű lakosság közötti egyetértés, kölcsönös megbecsülés fejlesztése, a barátság ápolása hazánk különböző nemzetiségi lakosai, valamint a magyar és a szomszédos népek között, mindnyájunk alapvető érdeke. Épp ezért a népfront nemzetközi kapcsolatának ápolásába bevonják a nemzetiségi szövetségeik képviselőit is.

A belpolitikai tevékenységben is szoros az együttműködés a Hazafias Népfront

ideiglenesség nyomait, Eredetileg a Teleky utca és az Árpád út sarkán lakott az igazgató egy villaszerű csaiaai házban, de az örökös bomDa- zások miatt Dénesfára költöztette családját, maga is ott élt egy ideig, amíg betegeskedett, de mihelyt úgy-ahogy rendbe jött, sietett vissza a városba, szükségesnek tartotta, hogy állandó jelenlétével közvetlen köze legyen a dolgok alakuláséhoz. Így választotta átmeneti otthonául ezt a szoba-hallos lakást az Urbant- sok Tibor tervezte vagongyári bérházban.

— Mindjárt kapunk egy csésze hársfateát, valódi falusi mézzel! — ígérte vendégének finom derűvel. Majd töpren- gőre komolyodva folytatta: — Egyébként sokat utaztam az elmúlt napokban a gyár vidéki telephelyein. A körülményekhez képest egészen jó benyomásokat szereztem. Sőt azt mondhatnám, hogy hihetetlenül jókat. Itthon mi újság?

— Ugyanezt mondhatom igazgató úrnak. Alig merek hinni a valóságnak, annyira beválnak az elképzeléseink.

(Folytatjuk)

és a nemzetiségi szövetségek között. A különböző tervek egyeztetésén túl, a népfront támogatja a nemzetiségiek arányos képviseletét az országgyűlésben, a tanácsokban, s biztosítja az arányos képviseletet a népfrontszervek minden szintjén. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának pl. tagja valamennyi nemzetiségi szövetség főtitkára.

Saját tömegpolitikai munkájába is bevonja a népfront a nemzetiségi aktivistákat. Nem egy ünnepségen, politikai rendezvényen lépnek fel a magyar lakosság körében is nemzetiségi szónokok. Nemzetiségi politikánkat és a nemzetiségék rendelvényeit rendszertSbft ismertetik a népfront sajtójában.

Az anyanyelvi művelődés ápolása érdekében a népfront nemcsak a nemzetiségi szövetségeket támogatja

közvetlenül. A Művelődés- ügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó művelődésügyi, iskolai kérdésekben jelzéseket, javaslatokat intéz a minisztérium nemzetiségi osztályához és az illetékes tanácsi szervekhez.

A felsoroltak korántsem jelentik azt, mintha a népfront bábáskodna a nemzetiségi szövetségek felett. A népfront és a nemzetiségi szövetségeit közötti viszony alapvetően és döntően politikai, tartalmi kapcsolódás. Valamennyi nemzetiségi szövetség „önálló társadalmi szervezet, amely politikai, társadalmi, kulturális tevékenységét az MSZMP politikája alapján. a Hazafias Népfronttal együttműködve fejti ki, az adott nemzeti- I ségű magyar állampolgárok alkotmányban biztosított nemzetiségi jogai területén”

— mondják ki a nemzetiségi szövetségek alapszabályai. Ugyanezt a kapcsolatot rögzítette a Hazafias Népfront

IV. kongresszusának állás- foglalása is, amikor megállapította, hogy a társadalmi tömegszervezetek és mozgalmak — nem szervezeti, hanem tartalmi vonatkozásban

— részesei a népfrontmozgalomnak és a maguk működési területén végzett munkájukkal illeszkednek bele a nemzeti egységfrontba és a közös akciókba.

Ez a munka tartalmából fakadó politikai kapcsolat egyre gyümölcsözőbb. A magyarországi nemzetiségi szövetségek tevékenysége hasznosan segíti nemzetiségi politikánk megvalósítását, szervesen illeszkedik a népfrontmozgalom szocialista építést segítő munkájához. Ebben a7 értelemben nvilatkozott meg a közelmúltban, néoszabadságbeli cikkében a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője. Kővágó László is. Magyarok és nemzetiségiek egyaránt örül- .hetnek ennek.

Rét! Ervin

Gerencsér Miklós:

•* 's. est®