Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (30. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

KELETI • r.TXg'fATfóKSZÁG “ "iftpa Külpolitikai szél|egyzeí: Az izraeli kormány válaszolt Gromiko—Scheel tárgyalásai Az országgyűlés elnöke nagygyűlésen találkozott választóival A lényeg az, hogy végre ott tartunk: a közel-keleti konflikus két legfontosabb állama, egyfelől Egyiptom és másfelől Izrael, a Rogers- terv elfogadásával komoly lépést tettek előre a háborús helyzet politikai rendezésének útján. Nyilvánvaló, hogy még sok nehézség tornyosul az út további szakaszán, hiszen egy tervet elfogadni és vég­re is hajtani nem ugyanaz. Mindkét oldalon súlyosak még a problémák. Izraelben a kormánykoalíció felbomlá­sa politikai krízist eredmé­nyezhet. Az arab oldalon egyes arab államok szembe- helyezkedése a Biztonsági Tanács határozatával és a Rogers-tervvel, valamint a szélsőséges Palesztinái geril­lacsoportok magatartása újabb válságok forrásává válhat. Mégis, a közel-keleti konfliktus elmúlt három esz­tendeje a helyzet fokozódó elmérgesedése után, most egy lépéssel közelebb kerültünk a legjobb megoldáshoz, a Biztonsági Tanács 1967. no­vemberi határozatának vég­rehajtásához. Fogadás a kínai nagykövetségen Mao Sien-csl, a Kínai Népköztársaaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, a kínai né­pi felszabadító hadsereg megalakulásának 43. évfor­dulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövet­ségen. A fogadáson a Honvédel­mi Minisztérium képvisele­tében megjelent Simányi Gyula vezérőrnagy és Ha­lász Antal ezredes, a politi­kai főcsoportfőnökség- agitá- ciós és propaganda icsOport- főnöke,, Pehr:,Imre és dr. Bányász Rezső, a Külügy­minisztérium főosztályveze­tői, továbbá a Magyar Nép­hadsereg több magas rangú tisztje. Tíz év a függetlenség útján A világ valamennyi jelen­tős hírügynökségének híreit és tudósításait frissen közlő feldolgozó telexgépen, a Magyar Távirati Iroda te­lexén pénteken reggel 8 és délután 5 között három olyan anyag is érkezett, amely iz­raeli eseményekről számolt be. A reggeli jelentés még ügy szólt, hogy az izraeli kor­mány csütörtökön este — több, mint ötórás viharos vita után — ismét elhalasz­totta döntését és péntekre tűzte ki újabb ülésének idő­pontját A péntek délelőtti híradás azt közölte, hogy pénteken reggel összeült a Gahal-párt vezetősége. Az izraeli kor­mánykoalíciónak ez a jobb­oldali pártja volt ugyanis a leghevesebb ellenzője a Ro- gers-terv elfogadásának és általában minden kompro­misszumnak. A legfontosabb hírt dél- titán 5 előtt adta a telexgép: Golda Meir 24 tagú kormá­nya pénteken délben ismét összeült, hogy negyedszer is m gvitassa Izrael válaszát Moszkva, (TASZSZH Mint hivatalosan közölték pénteken újabb találkozó történt Andrej Gromiko szov­jet és Walter Scheel nyugat­német külügyminiszter között Folytatták a felek közötti megbeszélések tárgyát képező kérdések megvitatását f A tárgyalásokon részt vet­tek még szovjet részről Ana- toláj Kovaljov, Valentyin Fa­lin és Oleg Hlesztov külügy­(Folytatás az 1. oldalról) irányvonalunkat s lépést tartva az új követelmények­kel. továbbfejleszti munka- módszereinket hogy a párt, állami és társadalmi szerve­ink gyorsabban és eredmé­nyesebben váltsák valóra fő ■ politikai célkitűzésünket, a szocialista Magyarország tel­jes felépítését. I — Gazdasági fejlődésünk feladatait 1971. januárjától már az új. a negyedik ötéves terv szabja meg. A terv irányelveit pártunk Köz­ponti Bizottsága elfogadta. A tervről szóló törvényja­vaslatot az ősz folyamán az országgyűlés elé terjesztjük. > Ezután Kállai Gyula ar­ról szólt: — A szocialista demokrácia kiterjesztésének legfontosabb állami fóruma az országgyűlés. Ez a leg­főbb népképviseleti és tör­vényhozó szervünk, ez teste­síti meg a népszuverenitást, a nép hatalmát. A legutób­bi választások már új vá­lasztójogi törvény alapján, egyéni választókerületi rendszerben folytak le. Négy ’ év tapasztalatai azt mutat­ják. hogy helyes volt a me­gyei listákról áttérni az egyéni választókerülétekre. ' A választási rendszerün­ket tovább tökéletesítjük: nagyobb teret engedünk an­nak, hogy az egyes választó- kerületekben több jelöltet állítsanak, s a választópol­gárok közülük a legmegfele­lőbbet, a legrátermettebbet válasszák. ' — A demokratizmus erő­södésének nagy eredménye, hogy ma' már egyetlen kor­mányzati szerv. egyetlen kormánytisztviselő sem hagy­Rogers amerikai külügymi­niszter közel-keleti javasla­taira — és a kormány szó­többséggel elfogadta az ame­rikai tervet. Igaz, a Gahal-párthoz tar­tozó miniszterek a terv el­fogadása ellen szavaztak, s elképzelhető, hogy ezek után kilépnek a kormánykoalíció­ból. Ügy látszik, sem a nem­zetközi erőviszonyokat nem mérték fel pontosan, sem az izraeli sajtó többségének tá­madásai nem hatottak rájuk: a lapok ugyanis azzal vádol­ták a Gahalt, hogy „a párt­érdekeket a nemzeti érdekek elébe helyezi.” Az izraeli héják és ga­lambok küzdelme tehát — pénteken délután legalábbis egyelőre — úgy látszik, az utóbbiak győzelmével végző­dött. Messze vezetne annak elemzése, hogy miért. A sok motívum közül elég annyit említeni csupán, hogy Izrael­ben a politikusok többsége úgy véli, nem szegülhet szem­be legfőbb szövetségesé­vel, az USA-val, márpedig egy amerikai terv elvetése ezt a látszatot keltené. minisztériumi osztályvezetők, nyugatnémet részről Egon Bahr és Paul Frank állam­titkárok, valamint Brend von Staden külügyminisztériumi politikai osztályvezető. A nyugatnémet küldöttség hivatalos szóvivője bejelentet­te, hogy Scheel külügyminisz­ter pénteken Gromlkóval folytatott megbeszélése után tájékoztatta a három nyugati nagyhatalom nagyköveteit a moszkvai tárgyalások állásá­ról. Ja figyelmen kívül a kép­viselők észrevételeit és ja­vaslatait. Nem egyszer be­bizonyosodott, ^íogy a válasz­tó polgárai, között élő képvi­selő jobban fel tudja mérni egy-egy kormányzati intéz­kedés vagy miniszteri utasí­tás valóságos hatását és eredményét, mint az intéz­kedéseket előkészítő hivatali szervek. Ma már nem frá­zis, hanem a valóság tükrö­ződése, erősödő szocialista demokráciánk egyik legfon­tosabb jellemvonása, amikor az országgyűlési képviselő a Parlamentben felszólalását így fejezi be: választóim és a magam nevében a kor­mány beszámolóját elfoga­dom... Nem kis részben a képviselők felszólalásainak is köszönhető, hogy helyes kormányintézkedések szület­tek olyan kérdésekben, mint az üzemi nyereségrészesedés felosztásának módja, az ol­csóbb árucikkek biztosítása, az indokolatlan áremelések meggátlása. Kállai Gyula ezután Idő­szerű külpolitikai kérdések­ről szólott. Rámutatott töb­bek között: — Kormányunk legfőbb külpolitikai elve, hogy szo­cialista szövetségeseinkkel együttműködve hozzájárul­jon a béke. a szocializmus erőinek növekedéséhez, s ez­zel kedvező nemzetközi fel­tételeket biztosítson a szocia­lista építőmunkához. Külpolitikánk homlokte­rében a Szovjetunióval, a szocialista országokkal fenn­álló egyezség, együttműködés és szoros szövetség elmélyí­tése áll. Majd ezután arről szólt, hogy földrészünkön!, Európá­ban is. sok megoldatlan kér­dés halmozódott fel, jólle­het negyedszázad telt mái­éi a második világháború befejezése óta. — A szocialista országoké, közöttük hazánké is az ér­dem, hogy hasznos, építő jel­legű javaslatokat terjesztet­tek elő az európai népek békéjének biztosítására. A Varsói Szerződés tagállamai által javasolt európai bizton­sági konferencia iránt egyre növekvő érdeklődést tanúsíta­nak az európai országok kormányai és kontinensünk széles közvéleménye. A szilárd európai béke és biztonság megteremtése ked­vező hatást gyakorol az egész világ békéjére és biz­tonságára — hangoztatta vé­gül Kállai Gyula. A gyűlés Karakas László zárszavával ért véget. Moszkva, (MTI)S Georgij Beregovoj vezérőr­nagy űrhajós pénteken talál­kozott a nyugatnémet újság­írókkal, akik a szovjet—nyu­gatnémet külügyminiszteri tárgyalásokkal kapcsolatban tartózkodnak Moszkvában. Beregovoj kifejtette: a szovjet űrhajózás egyik fő feladatának olyan hosszú élet­tartamú űrállomások megal­kotását tekinti, amelyeknek segítségével az ember rend­szeres munkát végezhet a vi­Kerek egy évtizeddel ez­előtt, 1960 augusztusában 8 afrikai ország nyerte vissza függetlenségét Mind a 8 korábban Franciaország gyarmata volt és Francia Nyugat-, illetve Egyenlítői- Afrika robbanásszerű fel­bomlása idézte elő azt a fo­lyamatot. amelynek nyomán ezek az országok független államként felkerülteik térké­peinkre. Egyetlen hónap alatt kb. 4 és fél millió négyzetkilométeres terüle­ten csaknem 20 millió em­ber szabadult meg az idegen elnyomók béklyóitól Földünk második legnagyobb konti­nensén új remények éledtek, új lehetőségek csillantak fel. Úgy tűnt, a földrész (tö­méntelen ásványi kincse, a mező- és erdőgazdaság addig kihasználatlan lehetőségei kellő alapot nyújtanak majd, az óriási színvonalbeli kü­lönbség ellenére is, a függet­lenség adta lehetőségek ki­használásához. Kiderült azonban, hogy Afrikában ad­dig még mély szakadékokat kell áthidalni az új és a régi között. Hiszen naoja- inkban itt még egymás mel­lett él a nyíllal vadászó, csaknem meztelen őslakó, az európai egyetemen végzett orvossal, a modem luxusho­telek szobáiba helyenként még behallatszik az orosz- lámbőgés és a legmodernebb ipari létesítmények közvet­len közelében még ott húzó­dik a háborítatlan, ember által alig járt trópusi őserdő. Az elmúlt 10 esztendőben az évszázadnyi lemaradást természetesen nem lehetett felszámolni. A függetlenség elnyerését követő napok örömteli időszaka után a fia­tal afrikai államoknak szem­be kellett néznie azzal a ténnyel, hogy nem rendel­keznek elegendő erővel még saját, meglévő gazdasági le­hetőségeik felhasználásához sefti. Ez a-körülmény le­hetőséget teremtett a volt gyarmattartók, az imperialis­ta hatalmak számára, hogy az afrikai országokat újfaj­ta kötelékekkel vonják ellen, őrzésük alá. Emellett azok a belső erők, amelyek a füg­f etlenség elérése érdekében orábban közös táborba tö­mörültek, nmet sok helyen szembe kerültek egymással. A neokolonialisták természe­tesen igyekeztek ezeket az ellentéteket kihasználni. Ha végigtekintünk Afrika 10 éves történelmén, válságok és katonai puccsok követik egymást. Az elmúlt évtized­ben ti>bb mint 25 állam­csínyről számoltak be a kró­nikások a világnak ezen a ré­szén és egy tucatnyi országban katonai kormány van ha­talmon. Tanúbizonysága ez annak, hogy Afrika országai­ban még közelről sem feje­ződtek be azok a társadalmi folyamatok, amelyek a kon­tinens arculatának végleges kialakulását hivatottak elő­segíteni. íme az 1960 augusz­tusában önállóvá vált 8 or­szág, a függetlenné válás sorrendjében: Dahomey I960, augusztus 1-én vált függetlenné. Hama­rosan kiéleződött a belpoliti­kai helyzet. Puccsok követ­keztek. amelyek során 1963. október 28-án megdőlt a lágűrben, és onnan vissza­térve is megtartja normális munkaképességét. Kiemelte, hogy milyen eredményes a szocialista or­szágok együttes erőfeszítése az űrkutatás területén. Az Inter- kozmosz—1 és az Interkoz- mosz—2 szputnyikok segítsé­gével szerzett tapasztalatok megmutatták: az így megszer­vezett űrkutatás könnyebb, egyszerűbb és olcsóbb, a tu­dósok pedig több információ­hoz jutnak. Az amerikai űrhajósoknál franciabarát Hubert Maga elnök uralma. A kormányon belüli viszályoK azonban nem simultak el. A fokozódó gaz­dasági bajok elégedetlensé­get szültek, s ezt kihasznál­va Soglo tábornok 1965. de­cember 22-én katonai pucs- csal átvette a hatalmat, fel­függesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet és betiltotta a pártokat. Ural­ma azonban csak rövid ideig tartott 1967 decemberében újabb államcsíny zajlott le, az államfő Alphonse Amadon Alley lett, de jelentősebb változást ez sem hozott Niger alkotmányjog füg­getlenségét 1960. augusztus 3-án nyerte el. Bár az or­szág nem tagja a Francia Közösségnek, vezetői támo­gatók a francia neokolonia- lista politikát. A haladó erők 1964-ben puccsot kíséreltek meg Nigerben, de vereséget szenvedtek A haladó szerve­zetek' illegalitásban működ­nek. Felső-Volta 1960. augusz­tus 5-e óta független. Maurice Yaméogo vezette el­ső kormányát a korrupció, a bércsökkentés és az adóeme­lések miatt kirobbant tö­megmozgalom elsöperte és a hadsereg vette át a hatal­mat. 1966. január 4-től Sangoule Lamizana tábornok vezetésével megindult egy lassú politikai és gazdasági fejlődés. A külpolitikában a fő francia orientáció mellett 1967 februárjától, a Szovjet­unióval felvett diplomáciai kapcsolatokat követően igye­keztek a szocialista világgal is elmélyíteni a7. együttmű­ködést. Az ország fejlődésé­ben íffv kialakult helyzet ki­váltotta a volt elnök hívei­nek az ellenkezését és ele­fántcsontparti támogatással kísérletet tettek Lamizana megbuktatására. Az összees­küvést azonban leleplezték. Elefántcsontpart 1960. au­gusztus 7-én elnyerte ugyan függetlenségét, de 1901. ápri­lis 24-én szoros politikai, gazdasági és katonai együtt­működésről szóló egyezményt kötött Franciaországgal. En­nek tulajdonítható, hogy tett látogatásáról is beszélt Beregovoj. Elmondta, hogy nem talált nagy különbséget a szovjet és az amerikai űr­hajók között. Vannak műsza­ki kérdések, amelyeket a szovjet mérnökök, s vannak olyanok, amelyeket az ameri­kaiak oldottak meg jobban. Véleménye szerint az ame­rikai tudósok átvették a szov­jet tudósoktól az űrhajósok egészségügyi és biológiai elő készítésének bizonyos módo­zatait 1963-ban és 1964-ben kímé­letlenül elnyomták az or­szágban a haladó erőket és segítették a progresszív af­rikai államok elleni akna­munkát Csádban az 1960. augusz­tus 11-én kikiáltott függet­lenség után sem enyhültek a belső problémák. 1965-től felkelés indult el az ország­ban, 1966-ban pedig Szudán­ban megalakult a Csádi Nemzeti Felszabaditási Front 1968-ban jelentős területek kerültek a felkelők ellenőrzé­se alá. A kormány francia segítséggel igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A Közép-afrikai Köztársa­ság 1960. augusztus 13-án vált a Francia Közösségen belül alkotmányjogilag füg­getlen állammá. A fiatal köz­társaság helyzetét rendkívül megnehezítette, hogy a nem­zeti mozgalom elismert ve­zetője — Barthélemy Bogan- da — közvetlenül a függet­lenség kikiáltását megelőző^ en, máig is tisztázatlan kö­rülmények között, repülő- szerencsétlenség áldozata lett. A hatalom a fráncia neokolonialistákat kiszolgáló erők kezébe került. 1966. ja­nuár 1-én a hadsereg Jean Bedal Bokassa vezetésével megdöntötte az addigi kor­mányt. Az új állam- és kormányfő Bokassa lett, aki kijelentette, hogy fő felada­tának tekinti a hazai bur­zsoázia bűnéből kialakult igazságtalan társadalmi vi­szonyok felszámolását A Kongói Népi Köztársa- saságban 1960. augusztus 15- én kiáltották ki a független köztársaságot, de a franciák meghatározó befolyása csak 3 ^ évvel később, a FulbSrt Youlou abbé uralmát megdön­tő 1963. augusztus 15-1 tö­megmozgalom után ért vé­get. Youlou elűzése után Al­phonse Massemba Débat ala­kított kormányt. 1968. má­jus 13-án jobboldali zsoldo­sok kísérletet tettek kormá­nya megdöntésére. Az 1968. augusztus 1-én kirobbant politikai válság nyomán. Massemba Débat helyére Alíre'l Raud lépett. Az or­szág 1969 decemberében vet­te fel a Kongói Népi Köztár­saság nevet (korábban braz- zavillei Kongóként emleget­ték). Az 1970. január 3-án életbe lépett új alkotmány szerint az államhatalom he­lyi szervei a népi tanácsok lettek. Az államtanaács el­nöke Marian Ngouabi. A kormányzópárt a Kongói Dolgozók Pártja. Gabon 1960. augusztus 17-^ én vált függetlenné. A ha­talomra került Gaboni De­mokratikus Tömb a reakció és a francia , monopóliumok érdekeit szolgálta. Ezt a helyzetet, akarta a nemzeti erőkre támaszkodva meg­szüntetni a hadsereg. Ezért 1964 februárjában katonai puccsot hajtottak végre, Le­on M’ba elnök lemondott é# ideiglenes kormány alakult« A franciák azonban fegyve­resen beavatkoztak és LeoÄ M’bát visszaültették az el« nöki székbe. Tolnay LászW* Beregovoj találkozója nyugatnémet újságírókkal I9T0. augusztus J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom