Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-11 / 161. szám

S. ©Mal KELF” VM AGY ARORSZ AO 1970. Július .XL Külpolitikai széljegyzet: ,lMagánlátogatások"a diplomáciában Teljes erővel tombol a nyár, igazán elérkezett - az utazások és látogatások idő­szaka. A diplomáciai életben azonban különleges jelentő­séget nyernek a „magánláto­gatások”. Például Ian Smith, a reakciós rhodésiai rezsim miniszterelnöke — miként a Reuter tárgyilagos szűksza­vúsággal, mindössze 2 sor­ban közli — pénteken „ma­gánlátogatásra” a Dél-afrikai Köztársaság fővárosába ér­kezett. Smith pretóriai útját már csak azért sem lehet nyara­lásnak nevezni, mert földte- kénlknek azon a részén törté­netesen most van a téli idény kellős közepe. Az ilyen diplomáciai „magánlátogatás” természetesen sok találga­tásra ad alkalmat. Alkalma­sint nem járunk messze az igazságtól a magunk talál­gatásával Úgy véljük, Smith „magánlátogatása” elsősor­ban Mullemelk, a Dél-afrikai Köztársaság kölügyminlazte­rének szóL Muller ugyanis június végén, közvetlenül az angol választások után „vé­letlenül” éppen Londonban járt és „magánlátogatást” tett az új angol külügymi­niszternél, Sir Alec Douglas Hornénál. Érdekes módon a brit saj­tó tudni vélte e „magán láto­gatás” korántsem magán­ügyet képező témáját. A Wil- son-kormány annak idején, a nemzetközi közvélemény és az ENSZ nyomására, be­szüntette a fegyverszállítá­sokat a fajüldöző. fasiszta Dél-Afrikának. A konzerva­tívok azonban nem csináltak titkot belőle, hogy ha ismét hatalomra kerülnek — s ez íme megtörtént — felülvizs­gálják ezt a határozatot. Na­gyon is hajlanak arra, hogy fel­újítják a dél-afrikai fegyver­szállításokat Hiszen a to- rykkal a nagytőkések és üz­letemberek kerültek hatalom­ra, akik eddig sajnálták, hogy elestek ettől a jó üz­lettől. A wilsoni politika felül­vizsgálását helyezték kilátás­ba a konzeirvatívok Rhode­sia kérdésében is. S feltehe­tő, hogy Douglas Home, Mullerrel tárgyalva, erről is részletesebben körvonalazta elképzeléseit. Smith tehát, minden való­színűség szerint ezért tesz most „magánlátogatást” Pre­toriában. Mielőtt nyíltan új­ra felvenné egymással a kapcsolatot Salisbury és Lón. dón, nem árt harmadik, köz­vetítő partneren át tájéko­zódni a lehetőségekről. Saj­nos, tartani lehet attól, hogy a Heath-korm íny csak­ugyan engedékenyebb lesz a Smith-rezsimmel szemben, mint volt a Wilson-kabinet Az pedig Rhodesia lakossága túlnyomó többségének — a négereknek — amúgy sem ró­zsás helyzetén csak tovább ronthat T Az AP és AFP hírügynök­ség jelentése szerint pénte­ken írták alá Ammanban a Jordániái kormány és a Pa­lesztinái gerillaerők képvise­lői a viszonyukat újonnan szabályozó megállapodást. A felek egyrészt megegyez­tek abban, hogy a Paleszti­nái szervezetek teljes akció­szabadságot kapnak az- Iz­rael elleni harcban, másrészt pedig, hogy a gerillák tiszte­letben tartják a jordániai állam szuverenitását A meg­állapodást Rifai jordániai miniszterelnök és Arafat, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet elnöke írta alá. Saragat olasz államfő a politikai pártok vezetőivel folytatott háromnapos kon­zultációk befejezése után új­ságíróknak kijelentette: csak szombaton fogja közölni, hogy kit bíz meg az új — a hábo­rú óta immár harminckette- dik — olasz kormány meg­alakításával. A legtöbbet em­legetett név az esélyes je­löltek között változatlanul Andreottié '.(i *<' ♦ Áhlers államtitkár, nyugat­német kormányszóvivő pén­teken a kabinet ülése után közölte. Scheel külügymi­niszter előreláthatóan július végén, vagy augusztus ele­jén utazik Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a kölcsönös lemondást tartal­mazó kétoldalú megállapodás megkötéséről. Szuhe-Bátor földje Nevét város, szülőhelyén tér és legendák őrzik. Dicső tettei a mongol nép történelmének legemlékezetesebb fejeze­teit alkotják. Szuhe-Bátor, s hajdani Urga — ma Ulánbátor szülötte, egyszerű jobbágy létére negyvenkilenc évvel ez­előtt, 1921, július 11-én győzelemre vezette a népi demokra­tikus forradalmat. Alig múlt 28 éves, már a mongol forradal­mi hadsereg parancsnoka, s a szovjet Vörös Hadsereg olda­lán, csapatai élén megsemmisítő vereséget mér Ungern báró fehérgárdistáira. Felszabadítja a mai fővárost és megteremti a későbbi Mongol' Népköztársaság alapjait. Nagy múltú nép vívta ki függetlenségét, szabadságát azon a 49 esztendővel ezelőtti nyáron. Kétezer éve őseink kö­zös pusztákat birtokoltak: Mongólia mai területe valamikora hunok törzsszövetségének uralma alá tartozott. Nyolc év­század telt el azóta, hogy a Csendes-óceántól Európáig ret­tegték Dzsingisz kán, a feudális,, mongol világbirodalom meg­alapítója nevét. Néhány véres, testvérháborúkkal és villon­gásokkal terhes évszázad múltán kínai militaristák és orosz ellenforradalmárok igázzák le Mongóliát. Szuhe-Bátor elévül­hetetlen érdeme, hogy már 1919-ben illegális forradalmi kört szervez, amellyel megteremti a feltételét a Mongol Népi For­radalmi Párt megalakulásának, A két távoli ország: hazánk és a Mongol Népköztársa­ság kapcsolatai — miként arról a közelmúltban hivatalos, baráti látogatáson Mongóliában járt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyilatkozott — testvériek, barátiak, a két nép azonos érdekein alapulnak. Nemzeti ünnepük, július 11-e, a népi forradalom 49. évfordulója jó alkalom arra, hogy szívből jövő jókívánságainkon túlmenően áttekintsük kap­csolatainkat és az együttműködés további lehetőségeit. Annál ti inkább, mert — büszkén mondhatjuk — kölcsönösen sokat tettünk a barátság ápolásáért. Szakembereink sűrűn és szí­vesen látott vendégek az ajmakok — mongol kerületek — városaiban és településein. Tapasztalataikat az ország iparo­sításában, mezőgazdaságának és állattenyésztésének fellendí­tésében, nem utolsósorban a sztyeppék éltető kincse, a víz fellelésében és hasznosításában gyümölcsöztetiik. A Mongol Népköztársaság népe ma már fejlődő agrár­ipari országban él, leküzdötte az írástudatlanságot és a pusz­tító járványokat. Ha a feltételek nem is, céljaink azonosak: virágzó szocialista hazát építünk, a szocialista országok nagy családjának közös ügyét szolgáljuk. Távoli barátaink nem­zeti ünnepén ehhez az országépítő munkához kívánunk to­vábbi sikereket, abban a reményben, hogy testvéri együtt­működésünk tovább erősödik népeink javára. Ősz Ferenci A presszó előtti téren egy nagy csoport közepén hossc.ú hajú suhancot tartottak fog­va. Beatles frizurája csapzot- tan lógott, szeme ijedten for­gott. A tér másik oldalán fut­va közeledett Sipos és Cson­tos. — Itt kell meglincselnt — sivított egy éltes nő. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalem­ber mellett álló lány az er­dőn jött haza A fickó mellé- szegődött és megtámadta. Csontos Kovács fülébe súg­ta: — Ez a huligán tett nekem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísér­ték a kapitányságra. — Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkor a seatír mellém szegődött. Először csak azt mondta, hogy szép este van és ilyenkor csak két dolgot lehet csinálni, de neki nincs kedve moziba menni. Aztán meg azt mondta, hogy az apja bent van a gyárban és üres a lakás... — Ez csak nem bűn — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat — ta- náclolta Farkas. Bántotta magát? — kérdet­te Kovács. — Nem... De követett és mindenfélét mondott. Ar.tán én szaladni kezdtem és mire kiértem az erdőből, sok em­ber jött, akik elfogták... — Sóder az egész. Amikor vakerálni kezdtem neki, még vihogott is. Erre én azt hit­tem, hogy jó vagyok nála. Hát ráhajtottam. Erre bedili- zett. Azt hittem, hogy úri­lány, aki mielőtt utolérik, fut két tiszteletkört. Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Egyáltalán ki maga? — Bartos Zoltán. A fate­rom a gyár igazgatója. Én nem lakom itt. Csak két nap­ra látogattam meg ae. öre­get.­Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felveszem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épü­letből, egyenesen a Levendu­lába. — Ezeket sikeresen össze­boronáltuk — nevetett Far­kas. — Nehogy azt higgye őr­nagy elvtárs, hogy holnap az egész város, ezt az esetet is nem írja a szatír számlájára. Az emberik lassan száz eset­ről beszélnek, holott össze­sen három volt... — Négy szólt közbe Sípos, aki már előbb belépett, de nem merte a tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt A lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket Az újabb áldozat Kiss An-, Észak-Írország — a polgárháború mezsgyéjén •<«»­SZÖGESDRÖT BELFAST UTCAIN. Belfastban, a Jogfosztott és szegénysorsó fr katolikusok által lakott Falls Poad negyedet az angol katonaság szögesdróttal kerített« körül. A negyed lakói a kijárási tilalom miatt nem mehetnek ki lakóövezetükből, még vásárolni sem Képünkön: egy fiatalember az angol katonák tilalma ellenére éleümiszer- csomagot próbál átjuttatni a drótakadályon. (Keiet-Magyarország teleíoto» Az éppen hogy hivataliba lépett tory kormány elérke­zett első politikai vizsgájá­hoz. Edward Heath miniszter- elnök aligha számított arra, hogy július 12. helyett már a hónap első napjaiban megkezdődik a szokásos észik-irországi „forró nyár”. Ugyanis hosszú ideje mindig az úgynevezett orániai rend július 12-i felvonulása vál­totta ki Ulsterben a kato­likus kisebbség ellenlépése­it Megdöbbentő, hogy ez az ország mennyire nem tud kilépni a középkorból. 1690. július 12-én volt az a bizo­nyos Boyne melletti csata, amelyben a protestáns Orá­niai Vilmos legyőzte a kato­likus II. Jakab királyt, s ezzel meghódította Ulsbert, az ír sziget északi felét Azóta részben az angol bevándorlók sokasága, részben az erősza­kos térítés következtében a protestánsok kerültek túl­súlyba ezen a területen. Ma egymillió protestáns él Észak-Irországban, a kato­likus ír kisebbség lélekszáma pedig alig több félmilliónál. Mivel az angolok hódítóként jöttek az országba, már a múlt század elején megsze­rezték a legzsirosabb földe­ket; az ő ellenőrzésük alatt na volt A fiú, áld bekísérte egyetemi évfolyamtársa és vőlegénye: Zsoldos Géza, az egyetem KISZ-titkára. A lány csak annyit tudott, hogy egy fiatal, kisportolt termetű férfi volt a támadó. A sötét­ben semmit sem látott. A fiú sírt dühében és tehetetlenség­gel vádolta a rendőrséget. — Ne féljen fiatalember. Egy hetet nem adok és ke­zünkben'lesz a tettes. Másnap reggel megjelent Farkasnál Bálint János, a gyár párttitkára, országgyű­lési képviselő. — Elvtársak. Itt tenni kell valamit. Nem fenyegetni akarok, de ha nem kapják el azt a bűnözőt, én interpellá­lok a nemsokára kezdődő or­szággyűlési ülésszakon. — Pont SE hiányzott — morgott Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja be a munkás- őrparancsnokot. A segítsé­güket fogjuk kérni... Farkas őrnagy nagy had­műveletet szervezett. Ötven munkásőrt kértek meg a kis­erdő teljes megszállására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a szatírt ne riasszák el. A részt­vevők eligazítása ezért úgy festett, minha egy jelmezbál­ra készülődnének. ment végbe Észak-Irország gyér iparosítása, ők tehát a gazdagabbak, s a katolikus Írek a szegényebbek. Bonyo­lítja a helyzetet, hogy a szi­get déli felén az önálló ír Köztársaság sohasem mon­dott le az északi területeik visszaszerzéséről, az ország újraegyesítéséről. A sziget története alig-alig emlékszik nyugodt évtizedek­re. A gazdasági fellendülés egy-egy rövid szakaszán a függetlenségi mozgalom el­csendesedett, de mert a pro­testánsok — akik a közigaz­gatásban is „birtokon belül” vannak — megengedhetetlen diszkriminációt alkalmaznak a katolikus kisebbséggel szemben, újra és újra fel­lángol az egyenlőségért küz­dő polgárjogi mozgalom. 1968 előtt már úgy tűnt, az észak-írországi írek meg­elégszenek azzal, hogy a je­lenlegi határokon belül vív­ják ki a polgári egyenlőséget. Az évek múltával azonban mind reménytelenebbnek érezték ezt a küzdelmet, s ma — kimondatlanul is — ismét az ír Köztársasággal való egyesülés igénye elegyedik követeléseikben. Különösen reménytelennek érzik az írek a helyzetüket, amióta ismét a konzervatív párt — az ulsteri unionis­Voltak, akik az erdéseek jellegzetes egyenruháját vi­selték, mások munkásoveráll- ba bújtak. A rendőrség két gépírónője — akiket ezúttal „csali”-nak neveztek — a le­hető legdekoráltabb ruhájá­ban pompázott. Többen URH adót rejtettek kabátjuk alá. Egyenként távoztak a rend­őrségről és egy félórán belül úgy eltűntek az erdőben, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak néhány erdészt le­hetett látni, akik fontosságuk teljes tudatában szemlélget- ték, méricskélték a fákat, nem egy esetben olyanokat, amelyeknek a tetején egy URH-adóval felszerelt mun­kásőr kuksolt. A két lány: Gizi és Piri külön-külön sé­tálgattak az úton, időnként leültek egy fatönkre, olvas­gattak, majd újra tovább ballagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban résztvevő hetven ember idegeit a moccanatlan csend, a lassan cammogó ijiő egyre jobban feszítette. Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendég­lőben telepedtek le. Sipos az URH adó-vevővel a kocsma raktárhelyiségében ücsörgött. Nem történt semmi. (Folytatjuk) ták angol megfelelői — vet­te kezébe a kormányrudat. Ezen a helyi reakció anyá­nyira felbátorodott. hogy Bernadette Devlin letartóztat tásával a józan észnek el­lentmondó, súlyos provoká­cióra ragadtatta magát. Az alig 23 éves Bernadette a Westminsterben a legfiata- abb képviselő. A mostani választásokon az észak-íror­szági munkások szavazatai­val csak még inkább meg- _ szilárdította mandátumát. Éz‘ a fiatal, az ír nacionalizmus és britellenes gyűlölet szel­lemében nevelkedett, tehet­séges lány mindössze más­fél, kétéves politikai sze­replése során felül tudott emelkedni a jogos, de mégis csak szűk és bizonyos fokig illuzionista nemzeti harc korlátain és ma az észak-ír­országi munkásság egészének! — protestánsoknak és kato­likusoknak egyaránt — kö­zös érdekeit helyezi előtérbe. Amikor a rendőrség Lon­donderry határában letartó*, tatta és börtönbe hurcolta Bernadettet, Belfastban va­lósággal elszabadult a po­kol. Az összeütközések jú­lius 4-re már csaknem pol­gárháborús méreteket értek el. Fegyverropogás, könny­gáz és felgyújtott járművek, az épületek lángjai, benzin­palackok fellobbanó tüze, a kőzáporral támadó fiatalok csatakiáltása és a sebesül­tek jajveszékelése jellemzi a belfasti helyzetet. Mikor e sorokat írjuik, már 11 a ha­lálos áldozatok száma. sok százan sebesültek meg, de megtörténhet, hogy mire e sorokat kinyomtatják, az ál­dozatok száma lényegesen nagyobb lesz. Különösen nyugtalanító, hogy mind 9 kirendelt katonaság, mind az ír tüntetők lőfegyvereket, sőt géppuskákat is használ­nak. A sebesültek közül hat- vanan lőtt sebbel kerültek kórházba. A nemzeti gyűlölködés lángjai oly magasra csaptak, s az események olyan irányt vettek, amilyent a magát szocialistának valló Berna­dette sohasem akart. A bör­tönből is azt üzente eszme- u-sair.&k: ne engedjék, hogy megosszák és egymás ellen uszítsák a katolikus és pro­testáns munkásokat, a szegé­nyeket. Az új angol kormány azonban semmiféle más megoldást nem tud kitalálni erre a rettenetes helyzetre, mint azt, hogy újabb és újabb csapatokat küld Észak- Írországba, mindig több és több fegyver dördül el és semmi sem történik az írek tényleges problémáinak or­voslására. Sz. L. fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom