Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
1970. július í KW FT MAGYAROK«!?*« A dolgozó nők gondjai „Házat építünk mindegyiküknek...“ Idős embereknél Nagyszekeresen A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK februárban megtartott ülése megvitatta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét és határozatot hozott az e téren mutatkozó tennivalókról. „A nő- kérűéssel való foglalkozást a mindennapi pártmunka részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék” — állapítja meg egyebek között az ülésről kiadott közlemény. Nőkérdés — Magyarországon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen fogalmazás hallatán. Hiszen társadalmunk átlagembere réges- rég lezárta magában ezt a kérdést. Megszokottá vált az egyenjogúság tudata, sőt, hajlamosak vagyunk néha már a férfiak egyenjogúsítását emlegetni. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük az egyenjogúság teljessé tételének követelményeit, rá kell jönnünk, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ezt tette a Központi Bizottság ülése is, ezt megelőzően pedig mindazok, akik a nőkről szóló napirendi pont előterjesztésének összeállításában részt vettek. Igen, valóban az a helyzet, hogy a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságát évtizedekkel ezelőtt kimondta, deklarálta a dolgozók állama. A tanulás, a társadalmi előremenetel, a bérezés viszonylatában egyaránt régóta rögzítettek az elvek: csak épp a gyakorlati megvalósulásban mutatkozik elmaradás sok helyen. Minden joggal rendelkeznek a nők a tanuláshoz. De ha családanyák is egyben, hogyan szakítanak maguknak annyi szabad időt, amely új ismeretek szerzéséhez, az érettségihez, vagy az egyetemi diplomához szükséges? Lehet belőlük miniszter, és gyárigazgató, mégis elenyészően kevesen emelkednek magasabb tisztségekbe azok közül is, akik képességeiknél fogva méltóak lennének erre. Régi elvünk.az „egyenlő munkáért egyenlő bér” követelménye, de bármelyik üzemi közösségben ellenőrizhető, hogy a női dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban kevesebb fizetésért dolgoznak, mint férfi munkatársa. Különösen az utóbbi években tett sokat az állam annak érdekében, hogy megpróbál„Soha nem vontam kétségbe. hogy ön érdeklődik a világ eseményei, népünk dolgai és szerkesztőségünk munkája iránt... Mellékelten küldünk néhány szép képeslapot talán a kis unoka örülni fog neki... Mostanában sokat gondoltunk önre és kedves magyar barátainkra...” Egy kedves kis ófehértói otthonban olvassuk ezeket a sorokat. Szépen, időrendbe : rakva következnek egymás után a levelek, feladójuk a moszkvai rádió magyar adásának szerkesztősége. Egy fáradhatatlan véleménymondó szívós levelezésének nyomai. Címzettjük egy 63 éves ófehértói lakos, akihez ml állítottunk be azzal a hírrel, hogy megnyerte a magyar adás szerkesztőségének pályázatán az egyik első díjat. Úgy képzeltük, hogy a 63 éves Nagybalyi Flóriánt csendes pihenésben fogjuk találni. Hiszen megérdemelte már az Ózdi Kohászati Üzemekben végzett fél évszázados munka után. (Tizenkét éves korában kezdett kenyeret keresni.) Csakhogy ez a fürge, örökfiatal ember rácáfolt elképzelésünkre. Hatalmas sombre. jón könnyíteni a speciálisan női gondokon, amelyeket gyermeknevelés, háztartás, s más hasonló címszavak alatt ismerünk mindnyájan. Mindez azonban távolról sem elegendő, hiszen épp a Központi Bizottság állapítja meg, hogy „a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapni jogalkotásunkban gazdasági, kulturális és szociálpolitikánkban.” VAN TEHÄT NÖKÉRDÉS MA IS. De mit értsünk azalatt, hogy ezt a problémakört a mindennapi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és mennyiben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőképes korú nők 65 százaléka hazánkban — az jól tudja, hogy a napi munka gyakorlatában ezernyi apró-cseprő ügyben kell intézkedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés felsőbb régióiból nézve számítanak csak kis ügynek. Aki köny- nyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igenis nagy ügy. S a társadalom számára is az kell, hogy legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja a gyermekét óvodában elhelyezni, hiába beszélünk arról, milyen nagyot nőtt az óvodai férőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ő gyermekét is. Az a dolgozó nő, aki vállain viseli a család együtt-tartásá- nak ezerféle gondját, a közösségtől is joggal vár türelmet, segítőkészséget, gondoskodást a hétköznapi életben. Pártmunka-e ha igyekszünk neki-segíteni? Feltétlenül az. Része-e a pártmunkának, ha lehetőség’ szerint 'tn'egklilöti- böztetett gonddal kezeljük a dolgozó asszonyok jogos kéréseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Mindenképpen! És annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos példa van arra, hogy amit a párt lelkiismereti ügyének tekint, azt ugyanígy kezeli a társadalom egésze is. NYILVÁN SZÜKSÉG VAN ÚJABB RENDELKEZÉSEKRE, talán törvényekre is, amelyek az eddigieknél pontosabban rögzítik a helyes elveket. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósít belőle a társadalom. A megvalósulás pedig róban. mint egy dél-amerikai várúr, építette kertjében, az ófehértói Lenin út 28. alatt az egyik új épületet — az ötödiket már, amióta idejött a lánya után. De ez csak az első meglepetése volt Flóri bácsinak. Ahány kérdést feltettünk neki, annyit tartogatott még. ★ Hogyan kezdett levelezni a moszkvai rádióval? Felkérték. Kicsoda. Hát a rádió írt. Honnan tudta a magyarországi címgt? Találgatások: sok ismerőse van a Szovjetunióban. Mint katona is sokfelé járt, a 19. könnyű hadosztály fogatolt vonatosaként. Századírnok volt. gé- hás. Ahol hosszabb ideig tartózkodott, összebarátkozott a helyi lakossággal. (Amikor hazajött, alig tudott magyarul beszélni. némelyik szó már nem jutott eszébe az anyanyelvén, a gyereked figyelmeztették, hogy már megint oroszul bemindig és minden helyzetben a kisebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adottságoknak megfelelően tettre váltják a gondolatot, s ezzel élettel töltik meg a paragrafusokat. Ha tehát a pártszervezetek érdemben foglalkoznak mindenütt a lányok és asszonyok ügyeivel, gondjaival, ezzel amellett, hogy a törvény megvalósulását segítik, egyben új törvények születését is sugallhatják. A nőkérdés másként vetődik fel a szövőgyárban, másként az íróasztalok mellett, más problémakört jelent egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A társadalmi szervezetek, elsősorban a párt- alapszervezet, kötelessége éppen az, hogy foglalkozás^ áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűt nézze, hanem az embert, akiért a törvény született. AZELŐTT A NAGYOBB KÖZÖSSÉGEKBEN bizonytalan hatáskörű nőbizottságok intézték a nők érdekvédelmét. Számos területen ilyen támaszra sem számíthattak a dolgozó nők. Ismeretes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt veszi kézbe a nők között végzett elvi-politikai munka irányítását, a nők gondjainak megoldását szolgáló határozatok végrehajtásának ellenőrzését, koordinálását. A tömegszervezetekben, tömegmozgalmakban, állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunisták egyetemes kötelességévé válik, hogy munkaterületükön gondoskodjanak a pártirányítás megvalósulásáról, a dolgozó nőket érintő kérdések a pártpolitikának megfelelő eldöntéséről. A pártot az intézkedés meghozatalánál a realitások felismerése vezette, s az a szándék, hogy már a legközelebbi években teljesebbé tegye azokat az eredményeket, amelyeket a női egyenjogúság, a nők társadalmi helyzetének állandó javítása terén sikerült elérni. A társadalomnak, benne mindenekelőtt a kommunistáknak, pedig nem szabad elfelejtkezniük arról, hogy a mostani generációk megtisztelő kötelessége nemzedékekre megalapozni a szocialista nemzet erkölcsi-politikai egységét, amelybe nagyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvalósítása. K. I. szél. Nem is egyszer a partizánok is felkeresték. ő mindig csak utólag tudta meg, kik voltak, de visszamondták neki, hogy megnyugtatták a falusiakat: Flórián Pavlovics rendes ember, meg lehet bízni benne. Egyébként csak addig volt fogságban, míg sebesülten feküdt egy poznani kórházban. Amint lábadozott, hazaküldték. Honvédként szerelt le. Kétszer tépte le a csillagokat — őrvezető nem lett, ki is kötötték egy párszor ezért... Hát akkor talán az a kedves család adta a címet. Le- tovcsinából. a Zitomiri körzetből. Vagy a másik, Fe- hér-Oroszországból. Vagy a harmadik Lettországból. Ö mindenütt meghagyta a címét... Utoljára hagyja, kissé szemérmesen. hogy Nagybalyi Pál internacionalista, az édesapja nem adhatta már meg a fia címét, mert ott pihen fél évszázada a sza- markandi hősök temetőjéSokan felteszik manapság a kérdést: mi lesz az öregekkel, akiknek mindenüket elvitt a víz? A háromszáz forintos járadékkal nem tudnak házépítéshez fogni. Ezt kérdeztem én is Nagy- szekeresen Széles Sándor községi párttitkártól. Csak a kulcsot kell átvennie Válasz helyett mutató ' egy kétoldalas gépelt papírt: „Épp az előbb ment el négy pesti elvtárs a Budapesti Söripari Vállalattól és az ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat ott dolgozó részlegétől. Lehozták ezt a jegyzőkönyvet, felmérték az egyik idős házaspár telkét, s azt mondták, Morvái Guszti bácsinak csak a kulcsot kell átvenni nemsokára...” Ez a szikár, kemény ember, aki annyit hadakozott, annyi álmatlan éjszakát őrködött a május végi napokban, most elérzékenyül. Kijött a könny a szeméből, ahogy olvassa a sorokat. „1970. május 22-én rendkívüli gyűlést tartottunk, amelyen a kőbányai gyáregységben dolgozók felajánlották, hogy egy egyedülálló árvíz- károsult idős házaspárnak új házat építünk. A házat — egyszoba. konyha, kamra, terasz, sertés- és baromfiólak. stb. — a Budapesti Söripari Vállalat által felajánlott anyagból építik a Gép- és Felvonószerelő Vállalat sörgyári részlegének munkásai éves szabadságuk ideje alatt. Szállásukról és élelmezésükről Saját maguk gondoskodnak, munkájukért Séfn ter- mészetbeni, sein anyagi ellenszolgáltatást el nem fogadnak. ..” — Morvái Guszti bácsiék háza nemsokára állni fog. És házat építenek a többieknek is, mind a hétnek, aki rászorul és igényli. Harkai Antalnak, Pótyor Lajosnak, Németh Józsefnek, Szilágyi Lászlónak, Bállá Zsigmond- nak, Szűcs Károlynak, Kö- vesdi Jánosnak. Tarr Gyula bácsinak is építenének, de ő a vejéhez akar költözni. Gyorsan jöttek a komáromiak A Kossuth Lajos utcán — amit szinte teljesen elmosott az ár — a portákon ben, miután az életét odaad, ta Turkesztán felszabadításáért. (Ezért dolgozik hát 12 éves kora óta. Kellett.) Végül, kissé hamiskásan mondja, lehet hogy János bátyja. édesapja testvére volt a cimadó. Mert az most is ott él a környéken, a magyar televíziósok rá is találtak. beszélgettek is vele, jólesett látni az öreget, bár volt itthon is. a fia is lánya is szép pályát futottak be már... ★ S ha már eljutottunk eddig. elég idézni tőle: „Nagy öröm, ha egy Pravda akad a kezembe”, s már tudható, mennyire örül véleményének a moszkvai magyar szerkesztőség. Pedig nem hízeleg. De ott. ahol a napi két adást szervezik — délután 6-kor és este fél 10-kor — az őszinte véleményre kíváncsiak. Márpedig Flóri bácsi megírta, hogy nagyon tetszenek neki a művészi számok, a kultu„Ez lesz az új házam” — mutalja idős Kövesdi János. Elek Emil felvétele mindenütt építők, piros és sötétszürke téglarakások, kisgépek. Olyan a forgalom, amilyenhez hasonlót sem látott még ez a falu. Meg t'nk az utcán, s Széles Sándor mutat egy portát: „Itt Iákik Kövesdi Jani bácsi. Az ő feje fölött sem lenne soha lakóház, ha nem segítene a társadalom...” Az építők — Komárom megyeiek — nyárson sült szalonnát uzsonnáznak újhagymával, s nyers uborkával. Kövesdi bácsi, a hetvennyolc éves ember most már bizakodik. „Mikor hazajöttünk a kitelepítés után Naményból, sírtunk, összerogyott a negyvenöt éves kis vályogházunk, s még egy szék sem maradt épen. ..” De elkezdte a bontást, szedte a deszkákat, az öreg gerendákat, s rakta egymásra, mert valahol csak lakni kell... — Már egyezkedni kezdtem egy kőművessel, de nem tudtam volna kifizetni egy új ház árát — mondja. Aztán gyorsan jöttek a komáromiak. esztergomiak, s jött a biztatás, menjen csak bele a házépítésbe, a fontos, hogy kész legyen a lakás. Még most is küszködik a szavakkal, hogy ilyen segítségre soha nem gondolt volrális műsorok, de több politikát. sokkal több politikát igényel, hogy el tudjon igazodni a világpolitikában. Még nem tudja, mi lesz az ajándék. De az már bizonyos, hogy a 40 levelező közül, akik ajándékot kapnak a magyar adás szerkesztőségétől, ő az első 10 között van. egyedül Szabolcsból. (A pályázat címe: Mi a véleménye az adásról?) Hogy került ide az ózdi kohász? Ide jött férjhez a lánya. Veje most a kisipari szövetkezet technikus üzemvezetője. lánya anyakönyvvezető Ófehértón. ö hát otthagyta tartalékos tiszt, far- kaslyuki vájár Ottó fiát Óz- don és idejött. Unokák is vannak, kert is van, munka is akad elég. ★ Alig búcsúztunk el. már ismét fenn volt nagy szalmakalapjával a létra tetején és rakta a cserepeket a maga építette kamrára. Zselinszky Béla szerkesztő kérte, hogy gyakrabban írjon. „Nincs nekem állandóan levelezni időm” — dohog. Egyszer ír havonta. De akkor kiadósán. Elsődijasan. (gesztelyi) na. Egy kisszekerese ember tragédiáját sorolják a harmincas évekből, akinek leégett a háza. Ment az ember fűhöz-fához, hogy segítsenek. Segítettek is: a főjegyző elintézte, hogy az ember megkapja a koldulási engedélyt... — így volt ez, a szegényt, az időset kutyának se nézték. Kövesdi bácsi egy hónap óta négyszer kapott ruhaneműt, étkezőeszközt, takarót, a legszükségesebbet és ezer forint gyorssegélyt, s most a többiekkel együtt várja, hogy nagyobb összegű pénzt kapjon, mert az új házba bútor is kell. — Nagyon örülök, hogy így törődnek velünk... A szomszédban Németh Józsi bácsi lakik a feleségével. A hetvenhárom esztendős bácsi beteges, most jött haza az orvostól, kék sur- cában hozta a gyógyszert. Lehet iürödni helyben Hátul, az udvarban panelházban laknak, nemrég ajándékozta nekik a Szerszámgépipari Vállalat Budapestről. A ház egyetlen helyiség. Két fekvőhely, egy kis asztal abrosszal leterítve, s a kis teáscsészében rózsacsokor. Az ágyakon egy munkásruha, s egy vadonatúj sárga bakancs — azt is a pesti gyár küldte Németh bácsinak. — Előbb úgy gondoltuk, hogy ittmárádúnk ebben a házban — szól az idős ember. — Háromszáz forintból hogy törlesztünk, mihez kezdünk? De azután azt mondták, hogy megépítik újra a házat, mégiscsak más az. ha van szoba, konyha, s van még egy fürdőszoba is. Németh néni már arra gondol milyen jó soruk lesz, csak vizet kell melegíteni, s lehet fürödni helyben, a házban. Elől serényen dolgoznak az építők. Állítják fel a deszka- palánkot, rakják bele a ház betonalapját, hogy még egyszer ne vihesse el a házat a víz. — Nagyon sokat köszönhetünk Komárom megyének, amely elvállalta Nagyszekeres újjáépítését — magyarázza útközben a párttitkár. — Igen derék emberek, állják a szavukat, őszre tető alá kerül itt mindenki. Szebb lesz, mint valaha Épül Szatmár, s igaza van annak, aki azt mondta, hogy szebb lesz, mint valaha is volt. A víz elment, a fű ki- zöldült, a házak megmaradt kerítésénél virágban pompázik a petunia. Jó volt látni, hogy az egyedülálló idős emberek házai sem késnek. S jó volt hallani már Nyíregyházán, a Vöröskereszt megyei titkárától, hogy a gondoskodás továbbra is megkülönböztetett lesz. Kapnak még pénzt, bútort., ruhaneműt Nagyszekeresen és a többi árvíz sújtotta községben is. Hogy is mondta Kövesdi bácsi? Hogy ilyen segítségre soha nem gondolt volna... Ropka Jane* A NYUGHATATLAN s. m*
