Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

mo JüITus 28. #w HT-M AGV Annn W S. »MaT J második műszak értéke A háztartási munka azért hálátlan, mert ha rendszere­sem elvégzik, alig van lát­szatja. Szüntelenül ismétlő­dik, a háziasszony testileg és lelkileg belefárad, de a csa­lád látszólag nem lesz tőle gazdagabb. Sok-sok órát, ve- sződséget igényel a bevásár­lás, a vacsora, vagy az ün­nepi ebéd elkészítése, majd volt, nincs, s egykettőre elfo­gyasztják az egészet. Értel­metlen. haszontalan munka — mondják időnként a fér­fiak, jelezvén, hogy nagy ré­szük nem sokra becsüli a házimunkát. Persze ez nem akadályozza meg őket abban, hogy természetesnek tartják, sőt elvárják az ízes falato­kat, a rendet, a tisztaságot otthon, a frissen mosott-va- salt fehérneműt. A háztartási munka társa­dalmilag szükséges, hasznos, közgazdasági értelemben is értékalkotó. Az emberiség önfenntartásához, a munka­erő újratermeléséhez egy- aránt nélkülözhetetlen, nem is lehet óhajra, parancsszó­ra megszüntetni. Termelé­kenységét, hatásfokát viszont nagyon is szükséges emelni. Gépesítéssel, a szolgáltatások, a gyermekintézmények fej­lesztésével, az előkészített nyersanyagok, a kész- es fél­kész ételek fokozott gyártá­sával. ,,, E korszerűbb, termeléke­nyebb módszerek térhódítását egyelőre azonban nem csu­pán a létszám és a kapaci­tásgondok korlátozzak, ha­nem a társadalom és a csa­ládok anyagi lehetősége is. A házimunkák üzemszerű végzésénél és költségelszámo­lásánál derül fény ugyanis a családfenntartás egJe(S^t rejtett közgazdasagi „értékvi­szonyaira. A termelékeny üzemszerű módszerek P duktumai (készétel, étterem, kollégiumi neveltetés. ^ ma még gyakran megnzet heteüenlk^Vagy legalábbis sajnáljuk a jelentős többlet költségeket, mivel tévésén úgy kalkulálunk, hogy a c*a- ládban végzett házimunka nem^erül pénzbe. Hagyomá­nyos értelemben tényleg nem kerti forintokba a második műszak, de lelknsmeret« el­végzése rendszeres jelent az asszonyok, a csa íádtagok Pihenesre muvete désre jutó, ma meg na„yo ^ szűkre szabott idejéből. Napjainkban még ^akran kényszerülünk a háztartási Sfükfta teUsmÄ. annak SP1a ÄS miért K Ez az első és legfonto­sabb lépés a megertes, a se­gítés útján. S az a férj tud ja igazán becsülni a feleseg otthoni munkáját, aki maga is részt vállal belőle. Ez a megértő segítség nyújt vé- delmet a túlzó igényességgel, kényelemszeretettel, hagyó mánytisztelettel szemben. Nem tekinthetjük ideális nak, ha a feleség állása, fog­lalkozása háztartásbeli, bar ez gyakran elkerülhetetlen. A főzés, a takarítás, a gyer­meknevelés önmagában nem bontakoztathatja ki a nők alkotóképességeit. Az ismét­lődő egyhangú házimunka, a szűk családi környezet az emberi fejlődésnek sem ked­vez. De többnyire nem mondhat le a család az anya keresetéről sem. Ezért nem lebecsülhető társadalmi, gaz­dasági eredmény, hogy nö­vekszik a foglalkoztatott nők aránya. Ám a háztartást vezető nők, különösen a gyermekes anyák, ha az első műszak terheit, feladatait teljes egé­szében vállalják is, annyi megértésre joggal számíthat­nak, hogy például ne túl- óráztassák őket. Ideje lenne a három műszakos munka­helyeken legalább az éjsza­kai beosztás terheitől men­tesíteni a gyermekes anyá­kat. Nem kivételezést, de megértést, segítőkészséget várnak az asszonyok, az anyák, akik legtöbbször pa­nasz nélkül, szinte erőn fe­lüli feladatokat vállalnak a család ellátásából, a társa­dalom fenntartásából. L (EL. J.) Fejlődő nagyváros ellátási gondokkal Az ipari körzetek színvonalán kell ellátni Nyíregyházát hússal, töltelékáruval, belsőséggel VÁLTOZIK A CÉGÉR CSEPEL-márka Nyírbátorban Dimanikusan, iparilag mind jobban fejlődő, 71 ezer lakosú megyeszékhely Nyíregyháza. Az utóbbi évtizedben több jelentős ipari üzem, intézmény létesült. Harmincötezerre nö­vekedett a bérből és fizetés­ből élők száma. Ma már 20 ezer ember dolgozik a város iparában. És további fejlődés és lélekszámnövekedés várha­tó. Mindez törvényszerűen kö­veteli az ellátás arányos ja­vítását. Ez azonban akadozik. Egyes alapvető élelmiszercik­kekben sem mondható megfe­lelőnek. Egyik legégetőbb gond a város lakosságának húsel­látása. Kétségtelen ebben dön­tően közrejátszik az országo­san is jelentkező húsellátási probléma, de az is, hogy a húsellátási keretek az évek so­rán nem követték a gyors fej­lődést, iparosodást, a város nagy vonzását. A város 21 hentesáru sziak- üzlete — miután a tőkehús ke­retgazdálkodás alá vont áru — csak annyit forgalmazhat, amennyit a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya mellett működő operatív bizottság he­tenként kiszab. Számítások szerint heti 320—350 má^sa tőkehússal problémamentesen tudnák biztosítani a város el­látását. Ezzel szemben jelen­leg hetenként csak 230—260 mázsát kapnak. Jelentős mennyiséget (mint­egy heti 25—35 mázsát) visz­nek el ebből is a közületek, intézmények, iskolanapközik, óvodák, üzemek stb. konyhái a városi keret terhére. A köz- étkeztetés fejlődése még tovább növeli az ellátási gondot. Egyetlen példa: 1962-ben Nyír­egyházán 31 ilyen jellegű tconyha volt, ahol 3500 embei részére főztek. 1970-ben mái 46, s az itt étkezők létszáma jóval 7000 fölött van! A város; és az üzemi vendéglátóhe­lyeken csaknem 9 ezer embe, étkeztetésről kell gondoskodni. Az utóbbi három esztendőben a város tőkehúskerete 8—£ százalékkal emelkedett, a kö­zületi ellátás viszont 7—9 sze­resére. Ezt az igényt az emlí­tett keretből kell biztosítani, s természetesen a lakossági el­látás rovására. A gondokat növeli, hogy a Nyíregyháza körzetében lévő nyírpazonyi, nyírturai, nyír- szőlősi, orosi, sőt még a ber- keszi közületek is a városi húsboltokból szerzik be eseten­ként a szükséges mennyiséget. Ami ezen túl is gondolkodásra késztet: az így lecsökkent húsadagból biztosítják az alapanyagot a töltelékáruk ké­szítéséhez. Ez jelentős mennyi­ség, hetenként 90—110 mázsa, így jóformán alig marad a város lakosságának az ellátás­ra És ez — főleg a piaci na­pokon — a falusi vásárlóerő be- özönlésekor tovább csökken. Nyíregyháza szívóhatása az ország városai között az egyik legerőteljesebb. Egy városi vá­sárlóra 2,5 vidéki jut. A nehézségeket csak növeli, hogy a meglévő hús is gyak­ran a késő délutáni órákban érzik az üzletekbe. Előfor­dul, hogy a városszéli kisebb boltok egyszerűen nem kap­nak húst, s az üzemi munkás, a dolgozó asszony nem jut ebédhez, vacsorához. Foko- kozottan áll ez a város egyet­len belsőség bódéjára. El­látása szegényes, üzemelése egészségügyileg is erősen ki­fogásolható. Ideje lenne, hogy egy ilyen nagy város -legalább egy korszerű belsőségbolttal rendelkezzen. Gondolni kel­lene arra is, hogy a város je­lentősebb húsüzleteiben is Vízműépítés A kisvárdai vízműhálózat építési költségét a tervező 17 millióra becsülte. A kivite­lező még a múlt év októbe­rében hozzáfogott a munká­hoz, de bejelentette: a költ­ségek előreláthatólag 24 mil­lió forintot tesznek ki. A 7 milliós emelkedésből 4 mil­lió biztos. Ennyibe kerül a vízvezeték-hálózat csöveinek lefektetésekor az útburkolat felszedése, majd lerakása. _ A tervező — miért, miért nem — nem gondolt arra, hogy a csöveket valamiképp a föld alá kell tenni, s a megrendelő a tervek felül­vizsgálatakor nem vette észre, hogy ez nem szerepel a költségekben. Még egy példa a milliós tandíjakról a megyében: a nyírbátori csatornahálózat tervezésekor 16 millióról be­széltek. A kivitelezés pedig jó. ha 23 millióból .kijön. A többletből viszont nem le­het mindent az építőipari árak emelkedésével indokol­ni. Az alapos tervbírálat, a gondos elemző munka is hiányzik. Ezt viszont egy víz­műtársulattól nem lehet el­rendszeresen árusítsanak belsőségeket Ehhez persze belsőség is kellene. Hogyan lehetne a város hús­ellátási gondjain enyhíteni? Nagyon fontos lenne, ha Nyíregyházát immár az ipari, a kiemelt ellátású városok kö­zött kezelnék. Indokolja ezt a cikk elején bemutatott nagy változás. Alapos felmérésre és intéz­kedésekre van szükség a város húsellátásának javításához. Célszerű lenne, ha az állami gazdaságok szabad keretéből vágási engedélyt kapnának. Közvetett gond a kereske­delmi hálózat korszerűsítése. Kevés a nagy alapterületű, korszerű húsbolt. A városban 20 üzlet közül csak négy ilyen van. Emiatt nem lehet azokat jelentősebb hűtőberendezések­kel ellátni és korszerűsíteni. Komplex probléma a város húsellátása. Érdemben szüksé­ges foglalkozni vele, mert az igények növekednek, a város fejlődik, a gondok pedig sza­porodnak. várni, hiszen ők — szakérte­lem híján — bíznak a ter­vezők által készített költség- vetésben. „Laikus társaság” — sum­mázta véleményét egy kivi­telező megrendelőiről, az egyik vízműtársulatról. Pe­dig a víműtársulatok hasz­nos feladatot látnak el, hi­szen az ő szervezésükkel, irányításuk alatt építik meg egy-egy településen a vízmű­hálózatot. teremtik meg a városiasodás egyik feltételét. Az anyagi fedezet nagy ré­szét a lakosság vállalja, 10 éves részletfizetéssel. Ezzel gazdálkodik a vízműtársu­lat. , Pénzzel gazdálkodni csak felelősséggel lehet. Am mit ér a felelősségtudat, ha a műszaki ügyek intézésére csak nagy nehezein kapnak egy mérnököt, vagy techni­kust — azt is másodállásban. No, meg nemcsak egyszerű ellenőrzés kell egy több mil­liós munkánál, hanem sok­szor árszakértői vélemény, a tervezés, tervmódosítás ár­Vastömegcikkipari Vállalat, Nyírbátor — hirdeti a fel­irat a bejárati kapun. A cég­táblát ki kell cserélni. Júli­us 1-től már a Csepel Motor­kerékpárgyár egyik gyáregy­sége az üzem. Nem újkeletű dolog a név­változás, hónapok óta tár­gyaltak róla a Csepel-művek és a megyei tanács képvise­lői, míg megegyeztek a júli­us 1-i dátumban. A csikótűzhellyel kezdődött Néhány éve a faluhelyen közismert csikótűzhely volt a nyírbátoriak egyik fő gyártmánya. Ezek helyét már régen korszerűbb gyárt­mányok foglalták el. Egy­részt vasszerkezeteket gyár­tanak, épületelemeket az Egyedi Gépgyárnak. mező- gazdasági szivattyúkhoz futó- műveket a Diósgyőri Gép­gyárnak. Az idei 52 milliós tervből 19 milliót ebből tel­jesítenek. Ez év februárjában kezd­tek motorkerépkár-alkatré- szekkel foglalkozni Nyírbá­torban. Először csak a hátsó rugótag szerelését végezték, majd március végén már az alkatrészgyártásra is rátér­tek. Csepelről 17 gépet kap­tak eddig — a legmodernebb félautomatától az 1916-ban Ohióban gyártott revolver­kihatásainak ismerete, nem beszélve a különböző enge­délyek beszerzéséről és más efféléről. Ez év június elsejétől Kis­várdán és Nyírbátorban, au­gusztus 1-től pedig Máté­szalkán is a megyei beruhá­zási vállalat szakemberei vették át a műszaki ellenőr­zést. Itt már „helyükre ke­rülnek” a dolgok, hiszen egyik részről, a lakosok szer­vezésére, az anyagi alap biz­tosítására ott van a vízmű­társulat, a másik részről vi­szont egy beruházással fog­lalkozó vállalat a maga fel­készült apparátusával végez­heti a kivitelezés „bonyolí­tását”. A kivitelező is elége­dett lehet: nem jó szándékú laikusokkal, hanem hozzáér­tő szakemberekkel tárgyal­hatja meg a felmerülő prob­lémákat. A szakértelem hiánya sú­lyos milliókba kerülhet. Ezért kívánatos, ha már a kezdet kezdetén szakemberek vigyáznak a milliók felhasz­nálására. Lányi Botond esztergáig —, amelyekkel al alkatrészeket gyártják. Szak­embereik Budapesten voltak betanulni. Augusztusban újabb 6 forgácsológépet vár­nak, s 20 emberrel növelhe­tik a munkáslétszámot. Emellett — már csak eb­ben az évben — a Csepel Autógyárral való kooperáció­ban mintegy 12 millió forint értékben autóalkatrészeket is gyártanák egy csarnokban. A későbbiekben ez a csar­nok felszabadul, s ebben is motorkerékpár-alkatrészeket fognak gyártani. Beruházás 80 millióért A negyedik ötéves tervben a csepeliek a teljes futómű­gyártást szeretnék Nyírbátor­ba telepíteni. Mintegy 70— 80 milliós beruházással bőví­tik a gyárat, amiben benne van az új üzemcsarnok épí­tése. a beszerelendő gépek értéke és a kapcsolódó be­ruházások. Az első ütem már a jövő év áprilisában, kezdődik a szociális létesít­mények 500 férőhellyel való bővítésével. A futóműgyártásra foko­zatosan készülnek fel. Elő­ször csak az egyes részegysé­gek gyártását és szerelését végzik el, majd ezek bővíté­sével jutnak el a teljes fu­tóműgyártásig. j A beruházáshoz már ki­épült a villamos vezeték, a községi vízmű is üzemel, amire rákapcsolják az üze­met, s a szennyvízcsatorna építése is folyik. A közelmúltban járt Nyír­bátorban Csatő László, a Csepel-művek vezérigazgató-- ja, a motorkerékpárgyár igazgatójának társaságában. Elismerésüket fejezték ki a gyártás vártnál jobb minősé­géért. Viszonylagos önállóság A vas tömegcikk! pari vál­lalat 1960-ban, működése elején még csak másfél mil­liós tervvel dolgozott. A csepeli beruházásokkal 5 év múlva már a 100 milliót jó­val túl fogják haladni. Biz­tató távlat ez a községnek is, hiszen több új munka­hely létesül. Mivel év közben történt az egyesítés, a megállapodás úgy szól, hogy a nyírbátori dolgo­zóknak a motorkerékpárgyár garantálja az első fél év ered­ményei alapján elért nyere­ség kifizetését. A gyáregység viszonylagos önállóságot fog élvezni. A munkásfelvételt, a bérelszámolást helyben vég­zik, külön elszámolási rend­szerrel kapcsolódnak az anyagyárhoz. (L b.) Farkas Kálmán Milliós tandíjak szakértelemmel, vagy anélkül Árvizes Kellemes pörkölt illatot hoz a szél a szabadtéri kony­hában gőzölgő kondérokból. Süt a nap, a hatalmas sátor­városban a délutáni „műsza­kos” gyerekek alszanak, vagy olvasnak. A Szamuely önkéntes ifjú­sági építőtáborban vagyunk Tivadaron. A megyei párttit­kár meghívására a rádió ve­zetője és az újságíró „csak úgy” elindult, hogy bekuk­kantson néhány helyre az ár­vizes vidékeken. Két fiatal tanárral, a nyír­egyházi Házi Miklóssal és a mátészalkai Sarkadi Jánossal beszélgetünk. A kétezer fia­tal, aki önként jött ide kétheti fizikai munkára, körülbelül 30 kilométeres körzetben dolgozik. Illetve néha csak dolgozna, mert a kellő minő­tájakon ségű és mennyiségű szállítási eszköz nincs mindig biztosít­va. Például a múlt vasárnap négyszázan jelentkeztek kira­kodásra, de a fele sem dol­gozhatott szervezési problé­mák (hibák?) miatt. Rengeteg idő elmegy az utazásra, a várakozásra. Pe­dig ezek a diákok és szak­munkásképzős fiatalok azért jöttek, hogy hasznosan tevé­kenykedjenek. Az ország han­gulatát jelképezik ők, segíte­ni, segíteni minden erővel a szatmári károsult emberek­nek. Elmondják, hogy ma ér­kezett Tápiósülyről három­napos gyaloglás és autóstopp után egy gyerek, hogy ő itt segíthessen az öreg árvízkáro­sultaknak. — Lefektettem — mondja Házi — most alszik, aztán hol­nap ő is beállhat a munkába. ★ Fehérgyarmaton haladunk át, egyre kevesebb a rom és mind több a téglából épülő szép, új ház. Az árok szélén, az udvarokon szétesett, meg­repedezett vályogtéglák em­lékeztetnek a múltra, a vég­legesen múltidejű múltra. Bancsi Sándornál, a nábrádi Békeharcos Tsz elnökénél megállunk, öt is megkárosí­totta az áradat, felesége szü­leinek elment a házuk. De szerinte nem ez a fontos, ha­nem a közös. Ott elment 3 millió forint értékű búza, 6 milliónyi gyümölcs, elment a halastó gátrendszere stb. Összesen 25 millió a közös kár. Nagy kár, nagy pénz, de az élet újratermeli önmagát, nem kell keseregni. Szocia­lista társadalomban kellő idő­re és kellő mennyiségben megjön a segítség. Uj élet lesz itt, a réginél sokkal ma­gasabb gazdasági szinten. Minden kárból van haszon. Most egy igazi nagyüzem alapjait rakják le. Többi kö­zött néhány tsz összefogásá­val szakosított szarvasmarha­telepet építenek. — A falu — mosolyog Bancsi — szebb lesz mint va­laha volt 189 felépült lakás­ból 164 vadonat új lesz. Hat­van háznál alapoznak, negy­vennél a falakat húzzák. őszre me fesz legalább a szoba, konyha mindenkinek. Dicséri a győri építőipari vál­lalatot, kitűnően dolgoznak. Az iskola is időben kezdőd­het, mert épen maradt, akár a kultúrház és a templom. ★ Csenger, a tanácselnök kint van a terepen. Az irodában magányos fiatal férfi birkózik az „ügyfelekkel”. Farkas Jó­zsef nagygéci parasztcigány, tsz-tag, — rokonszenves ar­cú, komoly ember — pana­szolja, hogy három hete hite­getik, hogy jöjjön holnap, jöjjön holnap. Kerékpárral szaladgál be a munkáról, mert nem találják az igazo­lást, amelyet aztán vinne az OTP-be a kölcsönt elintézni a csengeri letelepedéshez, illet­ve a ház felépítéséhez.-t- Miért van ez? A tisztviselő széttárja kar­ját. — Tessék nézni — mond­ja — egyedül vagyok. Aki ezeket az ügyeket intézte, be­tegen fekszik odahaza, éa nem találom ennek az ember­nek az iratait. — Nem lehetne elmenni aa illető lakására? — Tényleg, azt lehetne, délután elmegyek. Farkas József örömmel mondja: akkor én most visz- sza se megyek Nagygécre, megvárhatom ugye, amíg visz- szajön? Persze, megvárhatja. A vezérkar jó tervei a leg­első vonalban néha elakad­nak. Több figyelmet az em­beri sorsokra, de az önérzetre is. (—^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom