Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

f. óíRfaT WBCTT-wíerAnöRSzx?» ftí?Ö. ítfffus IB HÉTFŐ: A szovjet—finn barátsági szerződés meghosz- szabbítása Moszkvában. — Közös piaci tanács­kozás a brit belépésről. KEDD: A bonni kormány elítéli a jobboldali ellenzék zavart keltő manővereit. — Granadában a spa­nyol rendőrök tüzet nyitnak a tüntető munká­sokra. SZERDA: Ostromállapot Bolíviában, ökölharc a kolumbiai parlamentben. CSÜTÖRTÖK: Nasszer beszéde az ASZÚ kairói kongresszu­sán. — Lengyel—nyugatnémet tárgyalások Var­sóban. PÉNTEK: Heves harcok Indokínában. — Világszerte el­ítélik a Dél-Afrikába irányuló angol fegyver­szállítások tervét. SZOMBAT: Újabb incidensek a közel-keleti térségben. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Aki „A“-1 mond... Aki A-t mond, mondjon B-t is... — így szól a régi közmondás. Távol álljon tő­lem, hogy általános bölcses­ségekkel példálózzam, az ol­vasónak betű szerint kell vennie a megállapítást. Min­denekelőtt az „A”-ról van szó határozott névelői mi­nőségben. Az a diplomáciai jegyzék, amellyel Kairó az Egyesült Államok új közel-keleti ren­dezési tervét válaszolta meg, nyomatékosan hangoztatta: Izraelnek ki kell ürítenie a megszállt területeket, enélkül nem lehet közelíteni a békés megoldáshoz." Az amerikai fogalmazások ugyanis megle­hetősen pontatlanok, s politi­kailag kétértelműek. Meg­szállt területek visszaadásá­ról szólnak, de az „A” néve­lő elhagyása miatt kétségessé teszik: vajon valamennyi hódítást értik-e e kifejezés­sel? Eziekután aligha csodál­kozhatunk azon, hogy a bra­zil ENSZ-fődelegátus egy al­kalommal 70 perces előadást tartott a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i, közel- keleti határozatának szöveg- elemzési és jelentéstani prob­lémáiról... Mégse lovagoljunk a szava­kon. hiszen az elmúlt hét jelentős mozgásfolyamatok elindítója volt világunknak e kritikus sarkában. A nagy­hatalmi diplomáciai tárgya­lások, valamint a Washing­tonra nehezedő nyomás ered­ményeként az Egyesült Álla­mok olyan új javaslatokat tett közzé, amelyek jobban figyelembe vették a Bizton­sági Tanács eredeti dönté­sét. Ezért — jóllehet az ame­rikai elképzeléseknek számos tisztázatlan és kidolgozatlan részlete van — felelős arab vezetők a korábbi terveknél pozitívabban ítélhették meg azokat. Ismét kifejezésre juthatott tehát, hogy az Egyesült Arab Köztársaság érdekelt a politi­kai rendezésben, hajlandó ész­szerű kompromisszumokra. Ezeknek természetesen hatá­ra van: a megszállt területek kiürítésé és a palesztin nép jogos követeléseinek figyelem - bévétele. Kairó kész a dip­lomáciai erőfeszítésekre — ezt a tényt nyomatéko­san leszögezte a moszk­vai Pravda is, csütörtö­ki számában — diktátumot azonban nem fogad el. Az izraeli részről megnyilvánuló katonai manőverek viszont éppen erről az igyekezetről vallanak. Elegendő Nasszer bejelentésére utalni, hogy az izraeli légierő napi átlagban ezer tonna robbanóerővel ren­delkező bombát szór egyipto­mi célpontokra. Izraeli rész­ről egyelőre eleve érdektelen­nek mutatták magukat olyan 3 hónapos tűzszünet elfogadá­sában, amely idő alatt a ren­dezés részleteiről folytatnák a párbeszédet. Kézzelfogható jelképe volt az EAK őszinte béketörekvé­sének Nasszer bejentése, hogy elkészült a asszuáni nagy gát, s az ország újabb lépést tesz előre a sivatag meghódításá­ra, a villamosítás kiterjeszté­sérre. Egyiptom, még a kény­szerűen megnövekedő katonai kiadások ellenére is jelentős eredményeket ért el a gazda­ságfejlesztésben, s a sikerek nyilván még nagyobbak lehet­nének békés körülmények kö­zött. Kairó tehát ismét nem zár­kózott el a politikai rendezés­től. A kibontakozás lehetősé­ge most az Egyesült Államok es Izrael' következő gyakorlati cselekedeteitől függ. A szavak után a tetteknek kell követ­kezniük. Amennyiben Wash­ington valóban komolyan kí­vánja a békés megoldást, ak­kor nem adhatja áldását fegy­verszállításaival, és fokozott gazdasági segítségével az iz­raeli ultrák politikájára. Izraeli részről feltűnő mó­don máris megkezdték az el­lenakciókat, holott nyilvánva­lóan nem érdekük egy valósá­gos konfliktus az Egyesült Ál­lamokkal. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi idők esemé­nyei elősegítették, s várható­lag gyors ütemben továbbra is elősegítik az Izraelen belüli polarizálódást. Mind többen felismerhetik, hogy a szélső­séges elemek katasztrófapoliti­kát folytatnak, sőt a nemzeti öngyilkossággal kacérkodnak. A belső erjedéssel párhuzamo­san a nemzetközi elszigetelt­ség is fokozódik. Izrael a vi- lágközvélernény jelentős ré­tegeinek szemében korábban a „fenyegetett kis ország” alak­ját öltötte, most viszont a po­litikai rendezés kerékkötője. A közel-keleti válsággal kapcsolatban sokszor és sok­féleképpen hangzik el az alap­kérdés: kinek dolgozik az idő? A kérdésre nem könnyű a felelet, hiszen a krízisnek számos szintje van és az egyes tényezők gyakran egymással ellenkező hatást fejtenek ki. Gazdasági, katonai, politikai, diplomáciai elemeket kell te­hát nagyító alá vennünk, még­hozzá a maguk fejlődésében és kialakulásában. Ilyen ala­pos vizsgálat után állapíthatta meg Nasszer a sokat jelentő igazságot „az idő nekünk dol­gozik”. S álláspontjának in­doklásánál nemcsak Kairó és Moszkva viszonyára, az EAK belső fejlődésére, de a nyu­gati közvélemény hangulat- változására és az izraeli belső változásokra is utalt Vajon az amerikaiak ki­mondják-e, szavakban és tet­tekben, azt a bizonyos B-t? Igaz, egyelőre az A-t is hatá­rozottan vállalniuk kellene... Ősz Ferenc: úr (^10^ (22.) — Megyek... Csak azt aka­rom mondani, hogy kicsinál­tátok az öreget. — Kicsodát? — Gergely bácsit. Amikor meghallotta, hogy mi történt, infarktust kapott. — Azonnal odamegyek — ugrott fel Farkas. Kovács kö­vette. — Kérem szépen az ura­kat... Hagyják békén ezt az embert — sírt Kerekesné. — Ennek ez lesz a halála. Negy­venöt év óta csinálom mellet­te. Néha már azokat az asszo­nyokat is irigyeltem, akinek szoknya után kajtat az ura.. — Mi baj van, azt tessék mondani... — Az orvos szerint semmi komoly. Csak egy kis szívide­gesség. De én nem hiszem. Ha látták volna. Mintha az ő lá­nyával történt volna... — Jobbulást kívánunk ne­ki. Tessék megmondani, hogy Farkas őrnagy volt itt.. — Kicsoda? Na várj csak! — harsant az öreg hangja és megjelent az ajtóban. — Atyus... Feküdnöd kell... Nem szabad felizgatnod ma­gad... — Hagyjál anyus... Mondd fiam, miért csaptatok be? Nem bíztok bennem? Húsz éve nem tudom elhitetni ve­letek, hogy hozzátok húzok? Csak azért, mert értelmiségi voltam? Ma már hülyébb va­gyok, mint egy segédmunkás... Ha netán ez lenne a baj... Ki­tegyem nektek a lelkemet? — Mindent megmagyarázok Gergely bácsi. . — mondta Farkas és elfordult. Nem né­zett vissza úgy szólt hátra: — De most sietnünk kell. Ha fel­kel, mindenképpen jöjjön be hozzánk... — A fene egye meg a váro­sodat — tört ki Farkas a ko­csiban. — Én nem tudok egy- személyben nyomozó, száraz - dada, politikus, hírközlő len­ni. Több bajom van az em­berekkel, mint ezzel a nyomo­rult szatírral. Úgy néznek rám, mintha én lennék a sza- tír. — öregem, ez a kisváros. Fent Pesten az egyik ember nyugodtan felfordulhat a má­siktól... — Itt viszont még ferfordul- ni sem hagyják nyugodtan.. Ne haragudj, ideges vagyok. A kapitányságon Sipos az­zal fogadta a tiszteket, hogy itt volt az országgyűlési kép­viselő. Hagyott egy levelet: „Holnap után utazom Pestre. Magyarázatot sze­retnék kapni, mi volt az a megtévesztő új­sághír, hol van az a bizonyos Borzák? (A felesége egyéb­ként a minisztériumhoz for­dult panasszal, hogy jogtala­nul tartják fogva az urát). Ha nem kapok megnyugtató vá­laszt, benyújtom az interpel­lációt. Elvtársi üdvözlettel: Az Észalki Flotta egyik partraszállító egysége. Rakétakilövő naszád, Július :, ma í neplik a Szovjeíuui tengerészei a hagyomá­nyos flotta napját. Őceán hadgyakorlat. így nevezték a szovjet hadiflotta nagyszabású hadgyakorlatait, amelyek 1970-ben zajlottak le az Atlanti- és a Csendes- óceán, valamint a Barents-, az Északi- és a Földközi-tesn- ger térségeiben. A hadgyakorlatokon részt vett a szovjet hadiflotta va­lamennyi hadihajója és ten­geralattjárója, haditengeré­szeti repülője és tengerész- gyalogos egysége. A hadgya­korlatok térségébe kifutott az Októberi forradalom, a Szuvorov. a Mihail Kutuzov és a Murmanszk cirkáló, az Admiral Fokin rakétahordo­zó cirkáló, a Moszkva ten­geralattjáró elhárító cirká­Bálint János országgyűlési képviselő”. — Vissza kell hozni ezt a Borzákot — mondta Kovács. — Kell a fenét! Legalább neki legyen jó. Ebben nincs semmi törvénytelenség. Bár­kinek tudok magyarázatot ad­ni. De nem adok! — mondta és bevágta maga mögött az ajtót. Majd kiordított: — Hagyjatok egy órát gondol­kodni... Ezzel a húzással Farkas megúszta azt a küldöttséget, mely követelte, hogy Borzák Józsefet engedjék szabadon. A küldöttség vezetője természe­tesen, Ambrus úr volt. Tag­jai: Terebesi úr és két egye­temista. Kovács megmagya­rázta nekik, hogy Borzákot másnap reggelre elengedik. — Szeretnénk megnézni a fogdát — jelentette ki az egyik srác. — Most pedig kérem önö­ket, hogy maguktól menjenek el, szeretném,, ha ehhez nem kellene segédletet adnom. Elsőnek Terebesi indult el, de az ajtóból visszaszólt: — Szóval, visszajönnék a régi módszerek? Kovács úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Si­ló, a Gremjascsdj rakéta­hordozó, a Moszkovszkij Komszomolec romboló. to­vábbá számos atommeghaj­tású és hagyományos tenger­alattjáró és sok különböző típusú és osztályú hadihajó. A hadgyakorlat célja az volt, hogy gyakorlatilag ki­próbálják a hadihajók, a repülőgépek és a tengerész- gyalogosok együttműködését. Nemcsak a szovjet, de a nemzetközi haditengerészet történetében is először tör­tént, hogy a különböző óceá­nokon és tengereken. egy­mástól gyakran több ezer ki­lométer távolságra tartózko­dó erők, egységes elképze­lés, elgondolás szerint mű­ködtek. A gyakorlatokon az „ellenfél” elleni küzdelemben a fegyverzetek valamennyi eszközét alkalmazták. A mai korszerű hadihajók pos lépett be, kinyitotta a szá­ját, de Kovács rászólt: — Ha nekem most enge­délyt kér .. — Nem kérek... — Mit akar? — Beszélgetni.,. • — Miről? — kérdezte gú- nyusan Kovács — Mit tetszene szólni a szatír témához... — Na bökje ki, mit akar? —- Azon gondolkoztam, hogy a fickónak mégiscsak az egyetemen kell lenni. A két lány egymástól függetle­nül mondta. Kérek engedélyt, hogy még egyszer utánanéz­zek a hiányzóknak. — Tőlem —- legyintett Ko­vács és beszólt az ügyeletes­nek: .— Lemegyek a Levendu­lába egy kávéra. — Cs/.;olom, Lillácska.. Egy kávét — lépett a gép elé. — Igen... — mondta Lilla, még mindig a seszínű tüske­hajával és fel sem nézett. — Haragszik rám? — kér­dezte Kovács. — A világra. Meg minden rohadt férfira! — Szerelem? Kiheveri .. — Nyugi. Már kihevertem.. — Akkor mosolyogjon! (Folytatjuk) és tengeralattjárók harci le­hetőségeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amit nem­rég még a technika legtö­kéletesebb fokának tartottak. A közelmúltban például egy tengeralattjáró csak vi­szonylag korlátozott sugarú körben tudta felkutatni és megtorpedózni az ellenséges hadihajót, vagy kisebb de- szantcsoportot partra tenni az ellenség hátában. A mai atommeghajtású tengeralatt. járó lényegében korlátlan ide­ig tartózkodhat a nyílt vizen, bármilyen távolságot meg tud tenni anélkül, hogy a felszínre kellene feljönnie, és végül, bármilyen célpont­ra megsemmisítő atpmcsa- pást tud mérni. A szovjet hadiflottára min­dig is jellemző volt, hogy a legkorszerűbb .harci, navigá­ciós és egyéb technikát 1 hasz­nálta. alkalmazta. A hajókon ma már elektronikus számí­tógépek és műszerek tevé­kenykednek .-az emberi agy helyett. A gyakorlatok során felgyűlt adatokat e technika segítségével nyomban feldol­gozták és a parancsnoki fi­gyelőállásba továbbították, úgyhogy ott az események minden részletéről tájéko­zódtak. A hadgyakorlatok feltéte­lei rendkívül bonyolultak voltak. A tengerészeknek sok nehézséggel kellett megküz­deniük. A feltételek emellett szinte percenként változtak és megközelítették a valódi harci állapotot. Minden hajó és repülőgép, tekintet nélkül a mostoha időjárásra, ponto­san manőverezett, időben partra tették a deszantala- külatokát, az utánpótlást. A harci gépek üzemanyagfelvé­tele menet közén a tenge­ren. vagy a levegőben tör­tént. A flotta, a repülőrajok és a gyalogos egységek le­génysége kitűnően állta a sarat, jól kezelte a rábízott felszereléseket és bebizonyí­totta, hogy fizikailag edzett, politikailag érett. A feladatokat, amelyeket a parancsnokság a résztvevők elé tűzött — sok kísérleti jellegű is volt köztük — maradéktalanul végrehajtot­ták. I „Óceán" hadgyakorlat . .'»víva;.l’r :fTf'miff*~TnT "Jtttflfltliftiíií'liii 'i''iív‘‘i í'"'

Next

/
Oldalképek
Tartalom