Kelet-Magyarország, 1970. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

rxvrt t?VFOT YAM W*. STXM

ARÄ 1 FORINT

I»m JÜLftTS 19, YASÄRNAP

LAPUNK TARTALMAIMMÁ

Hétköznapok a tűzfolyamnál

(5. oldal)

Nábrádi utcasor

(7. oldal)

Előbbre lép-e ősszel a Spartacus?

fii. oldal)

Mit fizet a lottó?

(12. oldal)

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1970. július 15-16-i ülésének határozata a 4. ötéves terv irányelveiről

A Központi Bizottság megállapítja, hogy a szocialista építőmunka az 1966—1970.

években a párt politikai céljainak megfelelően sikeresen előrehaladt, a 3. ötéves terv fő előirányzatai teljesülnek. A népgazdaság termelőerői jelentősen bővülnek, a termelés, a fogyasztás és a felhalmozás folyamatosan nő, miAz 1966—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel az ötéves tervnek, a növekedés mértéke pedig nagyobb a tervezettnél. A terv iuoszakában a nemzeti jövedelem 39—40 százalékkal növekszik a tervezett 19—21 százalékos növekedés helyett. A szocialista szektor tovább erősödik, részaránya a nemzeti jövedelemből a tervidőszak végére megközelíti a 98 százalékot. Az állami vállalatok és a szövetkezetek nagy részé dinamikusan fejlődik, önálló kezdeményezéssel törekszik a teljesítmény növelésére és a munka minőségének javítására. Ennek döntő szerepe van a gazdasági fellendü- lésoen.

A gazdasági növekedés lényegesen gyorsabb az előző ötéves terv időszakénál. Nagy fontosságú tény, hogy emellett fokozatosan javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az időszakban sikerült a gazdasági növekedést úgy szabályozni, hogy elkerüljük a nagyobb aránytalanságok keletkezését, s a fő arányok megfelelnek a tervnek, a növekedés javuló egyensúlyi állapot mellett folyik. A nemzeti jövedelem termelése és felhasználása kellő összhangban történik. A tervidőszak végére elértük a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítására kitűzött célokat, ennek eredményeként javult és egyenletesebbé vált a lakosság ellátása és fogyasztása. Változatlanul fennmaradt azonban a beruházási tevékenység kiegyensúlyozatlansága, a beruházások hatékonyságára vonatkozó gazdaságpolitikai céljaink irányába csak kismértékű az előrehaladás.

A magyar népgazdaság nemzetközi kapcsolatai szélesedtek és fejlődtek. A külkereskedelmi áruforgalom a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó mértékben, kb. 50 százalékkal bővült. A vállalatok külkereskedelmi aktivitása — különösen a gazdaság irányításának reformja után — nőtt, a versenyképességük javult. A legutóbbi években több termelési együttműködési megállapodás született, s a KGST-országok- kal — elsősorban a Szovjetunióval — folytatott, külkereskedelmünk alapját képezte gazdaságunk fejlődésének. Kereskedelmi kapcsolataink a fejlett tőkés- és a fejlődő országokkal is gyors ütemben bővültek.

közben erősödik a termelési viszonyok szocialista jellege. A gazdasági reform elősegíti a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozását, a munkások, a parasztok és az értelmiség alkotó munkájának kibontakozását.

A Központi Bizottság népgazdaságunk további tervszeA szocialista iparban erősödött a törekvés a hatékonyabb termelésre és az országunknak kedvezőbb termelési szerkezet változásra, öt év alatt az ipar termelése a tervezett 32—36 százalékos növekedéshez hasonlóan, 34 százalékkal nőtt, de a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a termelést meghaladó mértékben, 40 százalékkal emelkedett, ami az ipari hatékonyság javulásának egyik fontos jele és kifejezi az ipari termelés szerkezetében végbement és tervezett céljainkkal egybevágó irányú változásokat is. Az irányítási reform után különösen a termelés gyártmányösszetételének javulása, a termékek műszaki színvonalának fejlődése kapott lendületet.

Az ipari munka termelékenysége növekedett, azonban nem érte el a tervezett mértéket, s nem tudta megfelelően ellensúlyozni a munkaidő csökkentésével kieső munka- időalapot. A termelés növekedésének csak 55 százalékát fedezték a termelékenység javulásából. A termelékenység tervezettnél lassúbb fejlesztése a termelőmunka szervezettségének és a munkafegyelemnek hiányosságaira mutat.

A mezőgazdaság termelése — az öt évi átlagokat összehasonlítva — a felszabadulás óta most éri el legnagyobb ütemét A mezőgazdaságban dolgozók számának csökkenése ellenére a termelés 16—17 százalékkal növekszik a tervezett 13—15 százalék helyett. Az eredmények döntő forrása volt, hogy a szocialista nagyüzemek gazdaságilag és szervezetileg jelentősen fejlődtek. A háztáji gazdaságokban azonban még máig sem sikerült úgy kihasználni az állattartás lehetőségeit, ahogyan azt pártunk politikája megköveteli.

Mezőgazdaságunk fejlődésének fő jellemzője, hogy a növénytermelésben csökkentek a termésingadozások és nőttek a termésátlagok, de még viszonylag nagy az állat- tenyésztés elmaradása. Ennek folytán a mezőgazdasági termelőerők lehetőségei még mindig nincsenek kellően kihasználva.

A termelőágazatok dinamikus növekedése révén meggyorsult, az elmaradott területek gazdasági fejlődése. Az új ipari üzemek — az ipar- telepítési elveknek megfelelően — nagyobbrészt vidéken létesültek. Előrehaladás történt a mezőgazdasági és az

rű fejlődése érdekében szükségesnek tartja, hogy a következő ötéves tervben a gazdasági munka magasabb minőségi követelményeit állítsuk előtérbe. Fejleszteni kell a termelőerőket, rendszeresen tovább kell javítani a dolgozók életkörülményeit, elő kell segíteni egész nemzetünk fejlődését.

ipari területek fejlettségi színvonalának kiegyenlítődésében.

Az öt év nemzeti jövedelmét a tervezett arányban fordítottuk felhalmozásra és fogyasztásra. A népgazdasági felhalmozás öt év átlagában a nemzeti jövedelem 24 százalékét képviseli, a fogyasztás pedig 76 százalékát. A tervidőszak folyamán a felhalmozásból a számításba vettnél nagyobb mértékben nőttek a készletek és a befejezetlen beruházások állománya. Ezért a felhalmozás terv szerinti arányának fenntartása érdekében a központi szerveknek fékezniük kell a készletnövekedés ütemét, és sokoldalú összehangolt intézkedésekkel csökkenteniük kell a befejezetlen beruházások állományát.

A 3. ötéves terv életszínvonal-politikai céljai teljesültek. Az öt év során minden társadalmi réteg jövedelme és fogyasztása nőtt, összességében a tervezettnél nagyobb mértékben. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal, a reálbér pedig a tervezett 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedett. A parasztság személyes reál- jövedelme a tervidőszak végére elérte a munkásokét. Ez közrejátszott abban, hogy az egészségtelen mértékű elvándorlás megszűnt a faluról.

A lakosság áruellátása lényegesen jobb az előző tervidőszakénál. de a fogyasztási cikkek termelése, importja és kereskedelme, továbbá a szolgáltatások fejlődése még nem képes a mai gyorsabb jövedelememelkedés mellett kellő összhangba hozni a kereskedelem kínálatát a lakosság keresletével.

Az 1968—1970. években

megvalósult az ipari és építőipari dolgozók munkaidejének heti 44 órára való csökkentése. Pártunk IX. kongresszusának határozatát sikerült átvinni az életbe és érdemlegesen javítani a magyar munkásosztály életkörülményeit. A munka- időalap csökkenése nagy feladat elé állította a gazdasági vezetést, ebből átmeneti nehézségek is keletkeztek, jó néhány vállalatnál nem teljesítették a termelékenység növelésével kapcsolatos vállalásukat. Ennek tanulságait hasznosítani kell az iparban és a későbbiekben a gazdaság más ágaiban is.

A Központi Bizottság megállapítja, hogy a reáljövedelem tervezettnél gyorsabb fejlődése kedvező, mert összhangban van a gazdaság növekedésével. Ugyanakkor gazdaságunk sajátos problémáját mutatja a reáljövedelem összetételének alakulása. A bérek emelkedését szűkíti és korlátozza egyfelől a béren kívüli szociálpolitikai juttatások gyorsabb növekedési üteme, másfelől a foglalkoztatottak számának még mindig jelentős növekedése a mezőgazdaságon kívüli területen. Mindezek bizonyos mértékig ellentmondanak annak a kívánalomnak, hogy erősödjön a bérrendszer ösztönző ereje, hogy a bérek jobban differenciálódjanak a munkateljesítmény szerint, hogy nagyobb anyagi megbecsülést biztosítson a jobb munkáért és fokozottabban elismerje a dolgozók törzsgárdíjának munkáját.

A Központi Bizottság megállapítja, hogy a népgazdaság 15 éves távlati terve prognózisának kidolgozása folyik, a végleges elkészítéshez még további vizsgálat és nemzetközi egyeztetés szükséges. A

4. ötéves terv a lehetőségeknek megfelelően hasznosítja a hosszú távú tervezés eddigi eredményeit, valamint a tudományos-műszaki fejlődésre készített népgazdasági prognózisokat

A hosszú távú tervezőmunka a következő másfél évtized fejlődésének irányát, jellemzőit és problémáit tisztázza, azzal a céllal, hogy segítse és megkönnyítse tervgazdálkodási rendszerünk alapjának, az ötéves terveknek a kidolgozását. Vagyis tisztázza, hogy milyen legyen a gazdaság növekedési üteme, milyen technikai fejlesztés és népgazdasági struktúraváltozás kívánatos, miképpen fejlődnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és milyen lesz a jövő szocialista társadalmának általános képe.

A 4. ötéves terv az alábbi hosszú távú fejlődési irányok alapulvételével készült:

1 Alapvető célunk a szocializmus teljes felépí- * tése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, ezt kell szolgálnia a gazdaságpolitikának. Ennek érdekében :

— gyorsítani kell a termelőerők fejlesztését és a gazdasági hatékonyság szempontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országokhoz;

— ezért a következő időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi muaka termelékenységének és a nép- gazdasági jövedelmezőségnek a javítása;

— a mainál magasabb fokú általános és szakképzés és ki- terjedtebb foglalkoztatás

alapján az egyéni képességek

Az 1966—1970. években hatottak — és még jelenleg is hatnak:

— a fejlődést fékező és a helyzetet nehezítő tényezők;

— különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami, nagyberuházások, mind a vállalati beruházások terén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés” gyakorlata;

— az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazdaságban kielégítően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968—

1969-ben jelentősen csökkent és csak 1970-ben növekszik ismét kellően;

fokozottabb kibontakoztatásának kell teret engedni;

— az anyagi javak fogyasztásának magas — a mainál célszerűbb és választékosabb

— színvonalát és a mai értelemben vett lakásprobléma megszűntetését kell elérni;

— a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlettebb szociális, egészségügyi gondoskodást kell kiépíteni.

2 A következő másfél évtized központi kér- ' dése számunkra a tudományos-technikai fejlődés vívmányainak jobb hasznosítása lesz, mert ez a feltétele annak, hogy meggyorsuljon a termelőerők fejlődése, mind újabb és újabb termékek és vállalatok érjék el a világ legjobb színvonalát, és ezúton népgazdaságunk általános színvonala közel kerüljön a gazdaságilag fejlett országokéhoz. Mindezek érdekében: — növelni kell a dolgozók készségét a korszerű technika, valamint a hatékony szervezési-vezetési módszerek elsajátítására és alkalmazására. Ennek feltételeként az oktatás színvonalát emelni, a továbbképzés rendszerét fejleszteni és a vezetés korszerű technikával való ellátottságát javítani kell;

— ezzel összhangban, a Központi Bizottság irányelveit hatékonyabban érvényesítse, olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szocializmusért felelősséget érző tehetséges szakembereket a gazdasági irányítás különböző vezető posztjaira juttatja;

— a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat növelni kell, a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra koncentrálva fel- használásukat. A hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását meg kell gyorsítani; — a termelést és a szolgál— a gazdasági életben

még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell hatolniuk a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és felelősségi rendszer korszerűsítését, tovább kell fejleszteni aa alsóbb vezetők és a dolgozók ellenőrzésének és számadásának rendszerét.

A 3. ötéves terv időszakában mutatkozó fejlődés, valamint a gazdasági reform révén korszerűsített tervgazdasági rendszerünk kedvező feltételeket teremt a hetvene. években a további előrehaladáshoz, a szocializmus teljek felépítésének folytatásához.

tatást egyre inkább olyan

struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetközi együttműködés keretében jól hasznosíthassuk, kijelölve a strukturális fejlődés döntő előfeltételeit képező távlati fejlesztési célokat és megoldásra váró műszaki feladatokat.

3 Távlati orientációnk a KGST-országokkal * való szocialista gazdasági integráció megteremtése. Továbbra is intenzíven részt kell venni a gazdasági integráció programjának kidolgozására irányuló munkálatokban. Az integráció kifejlődését elő kell mozdítani az együttműködés elmélyítésének valamennyi lehetséges formájában, a tervegyeztetés fejlesztésével, a közös érdekeket szolgáló fejlesztések együttes megvalósításával, a termelési kooperáció bővítésével, a kereskedelmi módszerek, a valuta és a hitel funkcióinak korszerűsítésével. Az integrációs lehetőségek révén képessé kell válnunk a magas szintű technika kifejlesztésére, hatékony alkalmazására és a nemzetközi versenyben való helytállásra.

4 Adottságainkkal összhangban szélesíteni * kell kapcsolatainkat valamennyi országgal, amely- lyel ez lehetséges, továbbá a világ más részeivel. Bővíteni kell a fejlődő országokkal, továbbá a fejlett tőkésországokkal való termelési-tudomá- nyos-technikai együttműködésünket, a kölcsönös előnyök és a politikai szuverénitáa alapján.

Társadalmunk fejlődését továbbra is oly ’ módon kell irányítani, hogy az ország területeinek gazdasági fejlettsége a specializálódás és a rounkamegosz(Folytatás a 2. oldalon)

1. A gazdasági fejlődés fő vonásai az 1966—1970. időszakban

2. A népgazdaság fejlesztésének távlati követelményei

WlflawffTw EGnsÜijmKi