Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
* dWa! KELET-MAGYARORSZAG mA Jönius 2S Kádár János elvtárs nyilatkozata Búcsúzunk (Folytatás az 1. oldalról) gítségnyújtásban részt vevő más emberrel — aki kezdettől fogva példás magatartást tanúsított, s ma is helytáll az árvízvédelemben. — Elismerésre méltó a ve. szélyeztetett vidékek lakosságának példamutató, fegyelmezett magatartása — folytatta Kádár János —, az, ahogyan az emberek igyekeznek bajba jutott társaikon segíteni. Szép tanúsága ez népünk öntudatának, emberiességének, szolidaritásának, közösségi érzésének, ami itt Csongrád megyében a megpróbáltatás napjaiban megkapó erővel mutatkozott meg. Kitért Kádár elvtárs arra, hogy immár mintegy másfél hónapja az egész ország közvéleményét foglalkoztatja az árvíE. Mint mondta, a súlyos természeti csapás nagy próbatétel számunkra. A Tisza és mellékfolyóinak példátlan áradása az ország egyharmadát közvetlenül érinti. Ae áradás szintje meghaladja a mintegy 100 esztendő óta legmagasabb vízállást. A veszély elhárítása súlyos terheket ró a vezető és irányító szervekre és a lakosságra egyaránt. Mindvégig egység, összhang, szervezettség és céltudatosság jellemezte az árvíz elleni védekezésben részt vevő valamennyi vezető szerv, szervezet, valamint a lakosság munkáját. A párt Központi Bizottsága, a kormány. a központi szervek állandóan figyelemmel kísérték az árvízzel kapcsolatos fejleményeket és megtették a szükséges intézkedéseket. „Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok az Országos Vízügyi Hivatal szerveinek ■g... —-------------tevékenységéről, a polgári hatóságok dolgozóinak, valamint a honvédség, a karhatalom, a munkásőrség és más szervek segítő közreműködéséről, helytállásáról.” A dicséret hangján emlékezett meg a párt első titkára a szállítást biztosító szervek munkájáról, amely szintén jelentős volt az árvíz elleni védekezésben, „Külön szeretnék szólni arról a segítségről, amelyet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok nyújtottak. A kritikus napokban a felső-tiszai gátiszakadás színhelyén, továbbá Makónál a legsúlyosabb helyzetben adták újabb tanúbizonyságát a népeinket összekötő testvéri barátságnak. Remélhetőleg a közvetlen védelmi munka végefelé járunk, ha különlegesen rossz időjárás nem következik be egy hét múlva túl lehetünk a nehezén, legalábbis ami a közvetlen védekezést illeti. Mert ezután az árvíz elleni harc hosszabb szakasza, a helyreállítás következik, amikor a károkat, a rombolás nyomait kell eltüntetnünk. Az országnak segítséget kell nyújtania az árvíz során kárt szenvedett családoknak. személyeknek. E kötelezettségnek maradéktalanul eleget kell tennünk A végrehajtása azonban természetesen hosszabb időt, igényel. Az árvíz okozta bajok leküzdésének van még egy szakasza, amit talán a pótlás munkájának nevezhetnénk. Az ár ugyanis az ország igen jelentős területén nagymértékben zavarta a munka normális menetét.. Az az erőfeszítés és munka, amit a veszély elhárítására kellett fordítani, kiesett az ipari, a mezőgazdasági termelésből. Ezt valahogy pótolnunk kell.” Ezzel kapcsolatban megemlítette Kádár János: sokakban felmerül a kérdés, hogyan fogunk megbirkózni az árvíz okozta nehézségekkel, miként tudjuk pótolni a bekövetkezett károkat, s hogy mindez nem veszélyezteti-e a további munkát, népünk életkörülményeit? — Meggyőződésem, — folytatta —, hogy ha változatlanul megőrizzük tzt az egységet, összeforrottságot, ami az utóbbi időszakban a vezető szervek, a tömegek magatartását egyaránt jellemezte és ha ez az összefogás megnyilvánul majd a helyreállításban és az árvíz okozta veszteségek pótlása során is, akkor minden bizonnyal le- küzdjük a nem várt nehézségeket, s töretlenül megvalósíthatjuk kidolgozott közép- és hosszútávú terveinket. Jelenleg a számítások, az elemzés, a tervezés fázisában tartunk, komolyabb akciók vannak kibontakozóban, sőt a helyreállítási munka is megkezdődött. Megmozdult az ország lakossága, széles körben bontakozott ki az adakozás, a segítségnyújtás. Figyelemre méltó formája a segíteni akarásnak, hogy kisebb- nagyobb közösségek, ipari vállalatok, termelőszövetkezetek ajánlják fel támogatásukat, anyagi eszközeiket, kifejezetten azzal a céllal, hogy segítsék pótolni az ár okozta kiesést az árvíz sújtotta területek ipari, mező- gazdasági üzemeinek, termelőszövetkezeteinek, segítsék, hogy ezek termelése mielőbb elérje a. régi színvonalat. Ha egyáltalán rangsorolni lehet, ezen akciók közül a legfontosabb, s mindenképpen a legnagyobb jelentőségű az az egyre szélesedő mozgalom, amely a nemzeti' jövedelem termelésének egyszázalékos növelését kívánja elősegíteni az egész népgazdaságban. Olyan erőforrás ez, amelynek birtokában jobban, hatékonyabban tudja a kormányzat, az ország vezetése az árvíz okozta nehézségeket leküzdeni. A párt első titkára a Csongrád megyei tapasztalatok alapján megállapította: az árvízzel és a helyreállítással kapcsolatos gondok a megyében sem vonják el a lakosság és a vezetők figyelmét a további teendőkről, a fejlesztés feladatairól. Hangoztatta, hogy a párt Központi Bizottsága, a kormányzat maga is behatóan foglalkozik a jövő tennivalóival. Rövidesen végleges formát ölt ú.i -ötéves tervünk; a párt X. kongresz- szusára készülődik. Ez a kongresszus mintegy foglalata, kerete annak a nagy munkának, amelyben nemcsak a kommunisták, hanem egész népünk érdekelt: mérlegre tesszük az utóbbi évek munkáját, megvizsgáljuk helyzetünket. megkeressük azokat a lehetőségeket, amelyek társadalmunk szocialista fejlődéséhez. népünk életének további javításához megfelelő alapot biztosítanak. ..Szilárd meggyőződésem, hogy messze előretekintő terveinket értelmesen, célszerűen ki tudjuk dolgozni. s valóra is váltjuk, még ha olyan nehézség merül is fel a munka során, mint a mostani árvíz. A párt és a nép egyesített ereje legyőzi a nehézségeket.” rtai Cs. Horváth Tibor Ra!zolta: Sebők Imre A golyók élesen z/zzennek re- Ru:OV FÜLE MELLETT. A FFlDFRÍro TISZTA FÖLDRE YEN MAGÓT. A DÖRRENÉSEKET SZÁMOLJA... Felpattan,És támadásra lendül, mosj PILLANATOKON MÚLIK AZ ÉLET VAGY Y/AuEl öt hat, hét. UP/rzor FÖLDRE DÖNT/A ROHAM, DE AZTÁN DÜKÖS ERŐFESZÍTÉSSEL MEGRAGADJA ellenfelét. Kerimov a fiatalabb, erősebb, csakhogy jobbkarja bénultam csüng alá, Es A NAGY VÉRVESZrESEG ELGYENGÍTETTE. align a kétséges, ni marad FELÜL A KÜZDELEMBEN. dr. Gerlei Ma délután kísérjük utolsó útjára megyénk nagy orvoshalottját, dr. Gerlei Ferencet. Dr. Gerlei Ferenc Kossuth-díjas egyetemi magántanár, az orvostudományok kandidátusa, a kórbonctani és kórszövettani osztály vezető főorvosa, a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságának elnöke volt, aki az orvosi hivatása szolgálatában eltöltött 38 évéből 34-et Szabolcsban töltött. Megyénk egészségügye lelkes fiát, az orvosi hivatás nagy egyéniségét, a fiatal orvosnemzedék hivatott nevelőjét vesztette el benne. Távozása űrt hagy, ezentúl nélkülözni fogjuk emberségét, tudását és azt a különös szenvedélyt, amellyel képviselte Szabolcs-Szatmár megye egészségügyét. A szarvasi kisiparos fia Szegeden szerzett orvosi diplomát, és a Nyírségben telepedett meg, hogy élete végéig töretlen hittel, az átlagon felüli emberek elszántságával fáradozzék az emberek egészségéért. Minden idejét munkaköre tökéletesebb ellátásának, az állandó továbbtanulásnak és a tudományos munkának szentelte. Egyéni érdekeit messzemenően alárendel- j ve ezeknek a nemes céloknak, 1947-ben Szegeden egyetemi magántanárrá képesítik. A Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkásságának elismeréséül az orvostudományok kandidátusa fokozatát adományozta számára. 1953-ban érdemes orvos címet, 1958-ban a Munka Érdemrend, 1962-ben a Kos- suth-díj III. fokozatát, 1968- ban pedig a Közbiztonsági Érdemrend arany fokozatát kapta. Tisztában volt azzal, hogy az egészséges emberi élethez a társadalmi körülmények Ferenctől harmóniája, az emberi viszt»* nyokkal való törődés is hozzátartozik. Ezért Is választották Nyíregyháza város lakosai tanácstagnak, a megyei tanács pedig a megyei egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságának elnökévé. Ezt a tisztséget haláláig elismerést érdemlően betöltötte. Kimagasló segítséget nyújtott megyénk egészségügyének fejlesztéséhez, az új létesítmények megvalósításához. A nagy jelentőségű megyei feladatok mellett arra is volt gondja, hogy szívén viselje a kórház fiatal orvosainak nevelését, fáradságot nem ismerő agilitással — betegségével nem törődve — törekedett arra, hogy a megyében olyan szakemberek és középkáderek nevelkedjenek és letelepedjenek, akik a szocialista egészségügy lelkes harcosai lesz- nek. Azok közé a magyar orvosok közé tartozott, akik megőrizték és továbbfejlesztették az orvostörténet haladó hagyományait. Jósa és Korányi nyomdokain haladva munkásságuknak méltó folytatója volt. Alkotó kedvét meg tudta őrizni a sokszor kedvezőtlen körülmények között is. Példát mutatott arra, hogy kell és lehet a fővárostól távol, viszonylag szűk lehetőségek között fejleszteni a tudományt és felhasználni azt a dolgozó ember szolgálatában. Nem cserélte fel a jól felszerelt klinikára, kulturáltabb környezetre egy megyei kórház adottságait. Tudós volt a Nyírség lakói között Szabolcsért. Megrendültén gyászoljuk ét veszünk tőle búcsút ma délután. Értékes életének példáját megőrizzük, emlékét kegyelettel és tisztelettel szívünkbe zárjuk. A Szojuz—9 űrhajósainak sajtókonferenciája Moszkva, (TASZSZ); Szerdán az-állami bizottság ülést tartott és azon összegezte a Szojuz—9 útjának, a világ eddigi leghosszabb űrrepülésének első eredményeit. Az ülés után az űrutazás irányítói a csillagvárosban találkoztak az újságírókkal és tájékoztatták őket eddigi megállapításaikról. A Szojuz-űrhajók főtervezője kijelentette: Nyikolajev és Szevasztyjanov útjának első eredményei azt mutatják, hogy az ember legalább egy hónapig képes dolgozni a világűrben. — Teljes egészében sikerült az új kozmikus kísérlet — mondotta az állami bizottság elnöke. — A kapott értesülések lehetővé teszik, hogy egy újabb lépést tegyünk az orbitális állomások megteremtése felé. A Szojuz—9 személyzete teljes egészében teljesítette a program által előirányzott feladatokat. Az űrhajó valamennyi rendszere megbízhatóan működött. Az orvosi-biológiai program vezetője hangsúlyozta: — Nincs okunk nyugtalankodni a kozmonauták egészségi állapota miatt. Néhány nap alatt ismét., teljesen megszokják a földi viszonyo kát. Teljes egészében beigazolódott a sugárzási helyzetről adott prognózis: az egész űrrepülés idején kedvező volt a sugárzási helyzet. Andrijan Nyikolajevtől — aki nyolc esztendővel ezelőtt egyedül utazott a Vosztok- űrhajón — azt kérdezték, hogy mi,'a sajátossága a kettesben való űrutazásnak. — Kettesben repülni természetesen érdekesebb és vidámabb dolog — válaszolta Nyikolajev, majd hozzáfűzte, hogy hosszas űrrepülés után a Szojuz—9-en bonyolultabb volt a Földre való visszatérés. „Különbség az, hogy a Vosztok-űrhajón ejtőernyővel ereszkedtem le, meghatározott magasságban katapultáltam. Itt viszont az űrhajón ereszkedtünk le, de nem nagy túlterheléssel. Sima volt a leszállás.” Amikor az űrhajósoktól azt kérdezték, hogy miről ábrándoztak űrrepülés közben, Vitalij Szevasztyjanov naplójából a következőket olvasta fel: „Elüldögélnék egy kis tisztáson, és gombát szednék.” Azt szerette volna, iia a kislánya a vállán ülne és mellette volna a felesége, aki elmesélné neki, hogy mi újság — mondta Szevasztyjanov. A Földre való visszatérés óta minden munkanap hosz- szabbá és feszültebbé válik az űrhajósok számára. Nyikolajev közölte, hogy gyakorlatilag már elérte * ®SE$ „normákat”.
