Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-25 / 147. szám
Í9TÍ. ^wfos SS. KELET-M AGY ARORSZ AO I. aids! f1 1,11 ...................■■■■■■■——■■■— ■■—■■■—■ — Az érdektelenség háttere A «Bóniw Asszonyai Jegyzetek a nyírbátori növényolajipari üzem életéből A gyertyaOremben. . .Ha a móri nem ebben az épületben lenne, az egész kultúrházat be lehetne zárni.” így összegezte egyik művelődési házunk gondnoka a véleményét a művelődési ház vonzerejéről, látogatottságáról. Az említett példa sajnos nem egyedi eset. Panaszkodik a művelődési ház vezetősége, hogy hiába ■vannak a rendezvények; szégyenkeznek egy-egy előadás látogatottsága miatt, nem érdekli az embereket a „nehéz” műfajba sorolt színdarab, még a vígjátékokon sincs telt ház. Bezzeg, ha beatzanekarok jönnek! Akkor azonban nagy kockázatot kell vállalniuk, mert több helyen elmondták, hogy a bevétel jelentős része „rámegy” a megviselt széksorok javíttatására. Panaszkodik a közönség is Hányszor lehet látni-hallani egy-egy tévériportban, vagy az újságok hasábjain, hogy ez kellene, az kellene, nincs művelődési lehetőségünk, mert nincs klubunk, nincs arravaló kultúrházunk. Hogyan lehet tehát a két érdeket eggyé változtatni, valóban tartalmas falusi népművelésről beszélni úgy, hogy a közönség kedvet kapjon a komolyabb rendezvények látogatására, s a népművelők se fásuljanak bele a sikertelen kísérletekbe? Igaz, Szerdán ülést tartott a Szakszervezetek SzabolcsSzatmár Megyei Tanácsának elnöksége. Az ülésen megtárgyalták a politikai oktatás tapasztalatait és tájékoztató hangzott el a nyíregyházi és záhonyi csomópont vasutas dolgozói körében végzett kulturális, agitációs és propagandamunkáról, a vasutasok szakszervezetének VII. kongresszusa határozata alapján. E feladat jelentőségét tükrözi, hogy a szabolcsi vasutasoknak körülbelül háromnegyed része e két csomóponton dolgozik. Záhonyba 52 községből, Nyíregyházára 17 községből és a környező tanyákról járnak be dolgozni. Ezek a körülmények nehezítik a kulturális és propaganda- munkát. így is kialakultak azonban a kulturális nevelőmunka főbb módszerei, formái. Mindkét helyen, elsősorban a művelődési otthonoknak van nagy szerepe a dolgozók nevelésében. Ilyen vonatkozásban Záhonyban jobnem lehet minden községben azonos szintre tartani a népművelés mércéjét. Az azonban mindenképpen követelmény, hogy a népművelők — legyenek főállásúak, vagy társadalmi munkások — legalább egymást ne akadályozzák egy-egy rendezvény sikerében. A tiszavasváriak példájából mások is okulhatnak. A „Tiszia-parti dalostalálkozó” győztese (a nyíregyházi pedagóguskórus) elhatározta, hogy egy vasárnap délután a szép, modern. 380 személyes kultúrházban műsort ad a község lakosságának, amelynek bevételét a művelődési ház vezetősége az árvízkárosultak javára ajánlotta fel. (Ez is egy nemes kezdeményezés volt a katasztrófát szenvedett lakosság (megsegítésére.) Délután 4 órára tűzték ki a hangversenyt. Azon a napon volt az iskolai ballagás is 6 órakor. Az Alkaloida KISZ-bi- zottsága 250 darab jegyet vitt el. Még 100 darabot adtak el azonkívül. Eljött a 4 óra, kezdték volna a műsort, de — sokat mondunk — negyvenen jöttek el. A hangversenyt szerették volna megtartani, meg kötelezett a felajánlás is. megkezdődött a futkározás. Akkor derült ki, hogy az utolsó napon „áttették” a ballagást 4 órára. Persze, hogy mindenki ott bak a körülmények. Ezt jól kihasználják. Tavaly 254 filmvetítésnek 25 400 nézője volt. A kultúrotthonban fúvószenekar, tánczenekar, klub, irodalmi színpad, tánccsoport, filmszakkör működik. Nyíregyházán inkább a szórakoztatás került előtérbe, de itt is fúvószenekar, eszperantó, foto- és bélyegszakkör tevékenykedik. Az idén ifjúsági klub kezdte meg munkáját. Záhonyban 530, Nyíregyházán több mint 3 ezer kötetes könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Ezek azonban csak részben töltik be szerepüket, kevés a rendszeres olvasók száma. Nyíregyházán szűk a helyiség, nincs olvasóterem. Záhonyban az utóbbi időben az állomás várótermét is felhasználják a dolgozók nevelésére. Tavaly 45 esetben 180 ismeretterjesztő filmet vetítettek 13 500 néző előtt. A szakszervezetek és kulturális intézmények eredményeket értek el a dolgozók általános, szakmai, politikai volt. Végül az iparitanuló-in- tézetből pakoltak gépkocsira vagy 70 diákot — így mentették meg az előadást. Az Alkaloida KISZ-bizottsága egyébként elszámolt 125 jegy. gyei, annyit adtak el. de közülük senki sem volt kiváncsi a műsorra. Hogy miért kellett a ballagás időpontját a hangverseny idejére tenni, arra a művelődési ház vezetője beszélgetésünkkor még nem tudta a választ. Ez a kudarc azonban benne is és másokban is nyomot hagyhat. Könnyű és nehezebb műfajról szóltunk az imént. Ott, ahol nincs kialakult színházlátogató közönség — népművelők azt vallják —, a vidám, zenés darabokkal kell kezdeni. (Vagy éppen a kettő közé eső kórus műsorával.) Meg kellene azonban érteni. hogy a művelődési ház vezetője segítség nélkül maga sem képes csodákat művelni. Persze eltúlozni sem lehet a koordinált munka jelentőségét. Nem lehet várni, hogy egy rendezvény elcsapásra művészetértő közönséget hódít magának. Az lehetne talán a községek vezetőinek egyik feladata, hogy a közvetlen közelükben levő szépségekiä|Üs felnyitnák az emberek^Hmét. Baraksó Erzsébet műveltségének emelésében. 76-an tanultak az általános, 65-en a közép- és 38-an a fel» sőfokú iskolákban. Egy év alatt 486 vasutas tett szakvizsgát. Sokan végzik el a segédtiszti, vagy tisztképző tanfolyamot.' Záhonyban 17, Nyíregyházán 23 politikai tanfolyam működött. A tudatformálásban elért eredmények kifejezésre jutnak abban is, hogy sokan kapcsolódnak be a szocialista munkaversenybe, amelynek öt formája ismeretes. A szocialista brigádok száma 463 a tagoké meghaladja 3800-at a két helyen. A dolgozók kulturális igényeinek még jobb kielégítése érdekében szükség lenne a nyíregyházi vasutas könyvtár bővítésére, állományának rendszeres cseréjére, Záhonyban függetlenített könyvtárosra, kihelyezett üzemi iskolák szervezésére, a politikai tanfolyamok, iskolák és egyéb rendezvények színvonalának emelésére. Az új magyar szabadalom — a Biopon — minden eddigi mosószert legyőző, elsöprő sikert aratott a háziasszonyoknál. Az elmúlt év december 19-én csomagolták be az első dobozt Nyírbátorban. Most, június végén a négyszázadik tonnánál tartanak. Hétfőn, június 22-én, rendes évi nagyjavításra állt le az üzem. Egy vegyigyár leállása nem kis dolog. Öt évvel ezelőtt, 1965-ben még két-három hónapig tartott. Szét kell szedni az összes berendezéseket, ami rossz, kicserélni és újra összerakni, üzemképes állapotban. Orosz Miklós, a gyár vezetője és Vajai Gyula -pórttitkár — és üzemmérnök —, most elégedetlenek a megtervezett háromhetes leállással. Ha csak lehet, két hétre szeretnék rövidíteni. Étolaj és gyertya A két adat közti különbség — évi három hónap, vagy két hét leállás — pontosan jelzi a különbséget, amit Szabolcs megye legrégibb üzeme, az idén 115 éves „Bóni” megtett az elmúlt fél évtizedben. Most 440-en dolgoznak a nyírbátori üzemben, durván kétszer annyian, mint öt évvel ezelőtt. Viszont a gyár termelési értéke 120 millióról 390 fölé emelkedett ez öt év alatt, tehát míg a létszám kétszeresére, addig a termelés a háromszorosára nőtt. Az Országos Növényolaj ipari Vállalat üzemrészei között a nyírbátori „Bóni” az utolsók közül az elsők közé vereked- te fel magát. A nagy leállásig, az utolsó héten még 1400 tonna napraforgómagot és 900 tonna szójababot dolgoztak fel, ezenkívül itt van kísérletre a Szovjetunióból az újfajta cédrusdió. július 11-én, az újrameginduláskor répcemag sajtolásával kezdik. Ezenkívül itt dolgozik hazánk egyetlen gyertyaöntő üzeme. Évi 1000 tonna gyertyát öntenek, ez nagyjából megfelel 100 millió darabnak. Napi három műszakban 50 ember önti. Most rendelték tőlük a szegedi árvízhez a második 50 ezer darab fáklyát, amit szintén gyertyaféleségnek készítenek el. A narancsillat nyomában Az igazgatói szobában ott- jártunkkor fontos tárgyalás folyt, a tízéves távlati fejlesztési terveket beszélték, meg. „Kiszivárgott hírek” szerint igen sok dolog épül majd Nyírbátor évszázados gyártelepén. És ami a leglényegesebb, asszonyok és lányok újabb rajait állítják munkába. A napraforgósajtoló üzem egy négyszintes óriás üzemépület. Jórészt automatizálva. A negyedik szinten dolgozik egy munkás és a földszinten egy másik. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas gépsor szétszedéséhez és összerakásához a három műszak összesen hat dolgozója kevés lesz, most a javítás idején. A legnagyobb élmény mégis az volt, amikor a nemrég indult Biopon-üzem narancsillatába tévedtünk. Látni kellene azt a tíz nőt, akik — hat férfivel együtt — az ország jelenleg legnépszerűbb mosószerét készítik. Büszkék rá. Állandó tüsz- szentés közben végeztük a dolgunkat, nevettek rajtunk, mert a mosószer csípős szagát még nem tudtuk megszokni. Láttuk egy kannában a narancsolajat, ezt a hihetetlenül értékes aromaanyagot, amely a slágerré vált mosószer illatát adja. Állandó munkahely Beszélgettünk az új dolgozók közül Pásztor Mihályné csoportvezető asszonyaival és lányaival, például a 19 éves Kelemen Annával, akinek ez az első munkahelye. Április óta van itt, Aporli- getről jár be, a keresete egyelőre 1400 forint, kitűnően érzi magát munkáslánynak, éppúgy, mint az eddig csak háziasszonyként, vagy alkalmi munkásként munkát találó Helmeczi Sándorné, aki, bár anyja lehetne Annának, még nem tudott egyetlen évet sem végigdolgozni, mert eddigi munkahelyein, az almatárolóban, vagy a dohánygyárban csak 6—7 hónapos szerződést kötöttek vele. ö is április 11-én kezdett itt dolgozni. az első havi keresete csak 1250 forint volt, de annak egy része más üzemrészben történt. Ezeknek a most munkát kapó asszonyoknak és lányoknak a mosolyában, az arcában, a magatartásában van valami kellemes derű, amiből minden szónál jobban kitűnik, hogy itt jól érzik magukat. Gesztelyi Nagy Zoltán A nyíregyházi és a záhonyi vasutasok kulturális neveléséről tárgyalt az S/M l S. Boda András : A jel A tárt ablakú könyvelésbe becsúszott a késő délutáni zaj. Buszok böffenő indulása. villamos recsegő fékjei, emberek zaja. A könyvelésbe a nyitott panorámaablakokon hasábban beúszott a hazaménak energiája. — Folytatjuk Kiss úr? A könyökvédős kitakarta szemét a homlokszorításból. — őrjítőén fáradt vagyok. — Folytassuk Kiss úr! — Olvassa! A két könyökvédős, gallérjuk és ingük között merevített papírral: hogy ne koszolódjék az ing. egymással szemben ült. Csak ők ketten urazták egymást az irodában. — Bár szólíthatnánk egy. mást elvtársnak is hehe... Nem igaz? — kérdezte egyszer doktor Szánthó, kivel közös zárkába zárta Kiss urat az évente tizenkétszer ismétlődő hóvégi zárás ötnapos, éjfélig tartó túlórázása. — Olvassa, Szánthó úr. — Kétezer-nyolcszázhuszon- hét... Halkan recseg, tekereg az öreg Brunswiga. — Igen. — Tízezerötszáz... Az összeadógép ötven éve adja össze a számokat, Brunswiga. — Igen. — Igen. — Igen... igen... igen... — ezredszer fordul az összeadókar. — Igein... Nincs több? Akkor mondja Szánthó úr a végösszeget. — Kétszázhuszonnyolcezer- négyszázhatvankettő. — Igen. Mennyi? Mintha csak az egyik könyök védő lenne Kiss úron — Kétezázhuszonnyolcezer- négyszázhatvankettő. — IGEN. Kiss úr feláll. IGEN!!! Üvölti és Szánthó úr felugrik asztala mellől. IGEN!!! JELEN!!! Üvölti, suttogja. Mert ezt kell mondania. Elvesznek az Íróasztalok, az utca zaja, az autóbuszok, a villamos, az emberek, csak a számok maradnak, és az IGEN. JELEN!!! Látja a sírkamraszerű priccsrengeteget. Látja a bevetődő fények sárga sávos csontvázarcait. Látja a lábat, mi tétován lenyúl, támaszt keresve megáll a koporsó szélén. Hangokat hall. Hallja a saját rekedt suttogását. — Hová mész? — Orvosért. S meghallja ezt egy harmadik. — Orvos? Ah. Orvos kell neki. Kísérlethez? Akad barátom. Orvos kell? Kozmetikus, borbély, író, igazgató, színész, költő, főkönyvelő nem kell? Akad pedig! Orvos kell?! Gyógyszer barátom... — Hallgattassátok el. — Ez itt meghal. Piros csík megy a szíve felé. vérmérgezés. — Hol itt egy orvos? Miféle gyógyszer kell neki? Széttört here? Apám velője? Itt van, itt szárítom. Hülyék — Azt mondják a tizeiét... — Pszt! Az őrség! * Fényre kushad a kripta. Álmot tettetnek a csontok. S a sötétséggel indul megint a suttogás. — Azt mondják a vizelet... az jó a sebre. — Emberek! Kinek kell vizelnie? A beteg nyög. — Oh. Adonáj! És látja Klein a reggelei két. Az Appel platzot. A tá- molygó vigyázzba meredi négyszöget. A hajnali névsorolvasást. S az ő nevénél a döbbenet. — Hát csak ennyi (/lennék? És ennyien. És vigyorgó pofájú vérebek és az iszonyat, hogy túléljük, és találkozunk majd: — No. lám-lám Klein, hogy vagyunk, hogy vagyunk? NEM ÉRDEKEL. Túlélni. ELFELEJTENI. De most kísértenek az éji hangok. — És te Rosenthal, Szalai? Ti mit csináltok? — Én boltot nyitok. Kóce- rájt, magunknak — ha él az asszony. — Én meg elégek... — Emberek, ki ismer engem?!! Ki ismer engem? Mondjátok a nevem. „Megveszem majd ezt a priccset. Itt a fogam nyoma. Meg akarom majd mutatni embereknek. Aludj Klein, aludj. Reggel a vi- gyázzhoz erő kell. A JELEN- hez. Hogy úgy üvöltsd. hogy higgyék azt. ikreket szülsz, annyi az erőd. És nyeld le, nyeld le... ne érts németül! Mondd milliószor az egyszeregyet és számold a napokat A számok kenyeret adtai! neked, életét!” Magával vitázva. A számok? Hát számold a napokat. És ne felejted a ' névsorolvasást. Ne felejted a jelre üvölteni, hogy JELEN, ne felejted a vigyázzt. Ez most mindent jelent. És várj a jelre: — Zweihundert, achtung- zwancigtausend vierhundertzwei und sechtzig. — JELEN... — Kérem, mi csak összeadtunk. És a-kkor Kiss úr. Az egyenruhások összenéznek. Most meghalt a város. Kettévágta zaját a sziréna. A hordágy a számológép mellett terpeszkedik a két íróasztalon. A falon oklevél a „FEL- SZABADULÁS Szocialista brigádnak”. — Kérem. mi csak Kiss úrral összeadtunk és akkor... Nézzék! Nézzék a kezét! Ahonnan letépték a fekete könyökvédőt, a szőrtelen kar belsején, épp az ütőér fölött I. G. FARBEN reklám: 228 482.
