Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

1 oldal KELET-MAGYARORSZÄÖ i970. JtSnh» 4 Külpolitikai összefoglaló 11 Bonni kormány nyilatkozat Barzel eilen DÉL-VIETNAMI LÉGITÁMADÁS KAMBODZSÁBAN. Dél-vietnami repülők tá­madása Kambodzsa és Indokína legnagyobb gumiültetvénye ellen. A francia érdekeltsé­gű ültetvény ellen azzal az ürüggyel hajtották végre a támadást, hogy onnan tüzeltek a repülőkre. A támadásnak húsz halálos és hús:: sebesült áldozata van. Képünkön: az ül­tetvény épületei lángokban. (Kelet-Magyarország telefoto) A német militarizmus egyik Jellemvonása, hogy semmit sem tanul saját vereségeiből. A nyugatnémet keresztényde­mokraták, akik közül a mai militarizmus számos legve­szélyesebb képviselője kerül ki, sok más negatív hagyo­mány mellett ezt a tradíciót is töretlenül folytatják. A CDU—CSU nem okult abból, hogy csaknem két év­tizedes országiás után azért vesztette el a hatalmat a leg­utóbbi választásokon, amiért a múlt egyetlen tapasztalatát sem hasznosította. Miután hiába igyekezett megakadá­lyozni a két német állam kor­mányfőjének erfurti, majd kasseli la'álkozóját, a jobb­oldali ellenzék az utóbbi időben mind intenzívebben folytatja aknamunkáját a Bonn és más szocialista or­szágok kapcsolatainak rende­zésére irányuló törekvések el­len. A szovjet—nyugatnémet tárgyalások viszonylatában ez a tevékenység a Bundestag­ban, a nyugatnémet parla­mentben is olyan méreteket öltött, hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormánya kénytelen volt a kabinet hi­vatalos nyilatkozatában fog­lalkozni vele. A Brandt-kor­mány nyilatkozata személy szerint Rainer Barzel, a CDU —CSU parlamenti frakciójá­nak vezetője ellen irányul, de ez természetesen csupán formai motívum. A deklarációt nyilvánvaló­an az a felismerés sugallta, hogy ha a jelenlegi kormány, amely keleti kapcsolatai meg­javításának ígéretével került hatalomra, nem tesz látvá­nyos lépést az ellenzék mind agresszívebb tevékenysége el­len, veszélybe kerülhetnek a szovjet—nyugatnémet ta­nácskozások eddigi eredmé­nyei — és biztató kilátásai. Barzel többször is bántó hangon ..óvta” a kormányt attól, hogy „egyoldalú kötele­zettségeket vállaljon a Szov­jetunióval szemben.” „A Szovjetunió és az NSZK — hangzik a bonni kormánynyilatkozat — arra törekszik, hogy a tényleges helyzetből kiindulva norma- lizó.lja kapcsolatait.” Nyilván ez a tényleges helyzet nem tetszik Barzel úrnak. A tényleges helyzet, amelyre az jellemző, hogy hu­szonöt évvel a fasizmus szét­zúzása után a német militá- rizmusnak csak az étvágya változatlan — a cselekvő- képessége annál kevésbé. Bitén • • <* ^ •­Irtat Cs• Horváth Tibor Rajzolta; Sebők Imre Néma pillantással bú csűr VESZ A JÓBA PAnÓL. Sta LECKER JÓFORMÁN NEM tS SEJTETTE,Ki REJTŐZIK A GU3E NÉV MÖGÖTT MÉGIS MELLE ÁLLT, MERT EGYET lén dolgot biztosam tudott RÓLA, AZT NOGY /GAZ ÜGYÉRT A NÁCI FASIZMUS ÉLLÉN KÜZÓ. TORKA élszorul a fajdalomtól A szovjet Féldér trÓT/szr MÉG AZON AZ ÉJSZAKÁN ELHAGYJA OSTBURGOÉ. EB­BEN A VÁROSBAN SEMMI KERESNIVALÓJA TÖBBÉ. MOSFMÁR NY/L VÓNVALO, HOGY, WE/SBACH KIAGYALT TÖRTÉNETET TÁRTA JÓSZÁN- DÉKU HOMANN ELE. A NÉ­MET KÉMELHÁRl'TÁS Ziss- SCSUKÓT/S A MEGTÉVESZ­TŐ MANŐVER. ÉRDEKÉBEN dobta oda Áldozatul.Az AKCIÓ CÉLJA AZ VOLT.HOGY ELTERELJE A SZOVJET FEL­DERÍTÉS FIGYELMÉT A HE- L VÉS NYOMRÓL. KÉR/MOV~ NAK TEHÁT ÉARLSLUSTÉ- BAN KELL NYOMOZNIA A NAGYFüNTOSSÁGU T/TK'OS OBJEKTUM UFÁN. Folytatjuk Külpolitikai széljegyzet: A közel-keleti idő Három évvel ezelőtt, júni­us 5-e hajnalán indultak meglepetésszerű támadásra az izraeli repülőgépek, s az ily módón — az arab légierő el - pusztításával — megszerzett légi fölény biztosította Izrael szárazföldi előrenyomulását. S Tel A vív azóta is meg­szállva tartja azokat az arab területeket, amelyekből az agresszió első óráiban „egyetlen talpalatnyi földre sem tartott igényt” — az izraeli vezetők akkori hang­zatos és önigazoló kijelenté­sei szerint. A megszállást Tel Aviv ugyanolyan , képmutatással indokolja, mint a három év­vel ezelőtti támadást: esze­rint az arab országok, s fő­leg az EAK „nem akarják a békét”, nem fogadják el Iz­rael „ajánlatát”. A legügye­sebb propaganda sem leplez­heti sokáig a tényeket; ha­mar szertefoszlott Izrael ..Dávid-szerepe”. a fenyege­tett kis országról szőtt nyu­gati propagandamitosz. hi­szen harsányön megcáfolta maga a hatnapos háború, s ami aztán történt. Nem sok­kal később Dajan hadügymi­niszter arról talált beszélni, hogy *• országának „továbbra is erősebbnek kell lennie, mint az arab környezet együttvéve”, a számbeli túl-» súlyt a technikai és képzett­ségi fölény teszi semmivé. Amennyi önTeleplézés van ebben a kijelentésben, ugyanannyira árulkodik Da- janék történelmi rövidlátásá­ról. az arab világ fejlődésé­nek figyelmen kívül hagyá­sáról. s annak a környezet­nek a lebecsüléséről, amely- ivei állítólag a békés együtt­élésre törekednek! Legjobban akkor leplező- dött le a jelenlegi izraeli ve­zető körök politikája, ami­kor a háború hat napja nyo­mán nem dőjt meg az EÄK és Szíria haladó rendszere. Hogy nem a biztonságért és a békéért harcoltak, hanem eszköznek adták ütőképes haderejüket az amerikai kö­zel-keleti célok eléréséhez, azt tették nyilvánvalóvá ha­marosan a védekezésnek fel­tüntetett támadás nyomon: ugyan miért nem adták visz- sza a meghódított arab te­rületeket. s miért nem fo­gadták el néhány hónap múlva a Biztonsági Tanács határozatában megszabott — és nemzetközi garanciát kí­náló — rendezést?! Hiszen 1967 őszén katonailag, le­gyengült arab államok vet­ték körül Izraelt, biztos fö­lényében ugyan miért „nem bízott” a nemzetközi garan­ciákban Te] Aviv? Az azó­ta eltelt három év mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, amit a képzett katonák mindkét oldalon akkor is jól tudtak: hosszadalmas és bo­nyolult feladat az arab hadseregek alkalmassá té­tele a harcra; egy BT-ren- dezés után miért kezdtek volna fegyverkezni az arab államok, vállalni az irdatlan terheket; s a területek visz- szaadása, a menekült kérdés megoldása nyomán — és ak­kori katonai fölényével — milyen könnyen számon kér­hette volna ezt tőlük és * nagyhatalmaktól Izrael! Hogy mindezt figyeljen kívül hagyta. egyre széle­sebb körben — és immár cionista körök előtt is — nyilvánvalóvá tette Tel Aviv: a nemzeti érdeknél, amelyre F-edig minduntalan hivatkozik, fontosabbnak tartja az amerikai imperia­lista célok szolgálatát. Az imperialista számítások azonban nem váltak be: a szocialista országok segítsé­gével megerősödtek a haladó arab rendszerek, s melléjük — Líbiában, Szudánban, Dél-Arábiában — újak so­rakoztak fel. Mindez nincs ínyére' az amerikai imperia­lizmusnak. mert tisztában van vele, hogy a. béke kon­szolidálja ezeket a rendsze­reket, megszabadítván őket a hadikiadások nyomasztó terheitől — és ekként lehe­tővé tegye társadalmi előre­haladásukat. Korántsem vi. selik annyira szívükön az izraeli nép érdekeit az ame­rikai monopóliumok. hogy kedvük volna az arab világ társadalmi harcainak kö­zepette félretenni legerő­sebb eszközüket a térségben: Dajan hadseregét. Ezért mondta joggal Brezsnyev idén áprilisban, hogy a Kö­zel-Keleten azonnal béke lehetne, ha valóban min­denki a biztonság érdekeiből indulna ki! A haladó arab rendszere­ket kellett biztonságba he­lyezni az. izraeli szoldatesz- káíól. s ennek egyedüli le­hetősége volt a gyors kato­nai megerősödés. Az idei izrae­li terrortámadások Egyiptom ellen bizonyították, hogy Tel Aviv kényszeríteni pró­bálja környezetét az „ameri­kai békére” (Pax America­na), a politikai engedmény­re. A Tel Aviv-i szólam a ..közvetlen tárgyalásokról” a diktálási pozíciót próbálja fenntartani; különös az érve­lés. miszerint Izrael „nem bízhat” a nemzetközi garan­ciákban, ellenben azonnal biztonságban érezné magát, ha egy vele tárgyaló arab vezető aláír egy papírt... A mostanában ismétlődő Liba­non elleni támadások pedig azt tanúsítják, hogy — lé­vén gyenge a libanoni had­erő — a felkészületlen arab országokkal miként bánna el az izraeli vezetés, mint szól-r na bele ügyeikbe, s jogosíta­ná fe! önmagát „megtorlá­sokra”, kénye-kedve szerint Az izraeli és az őket tá­mogató amerikai katonai körök azonban nem fokoz­hatják végtelenségig kalan- dorságukat, mert lassanként már ők is látják, amit egyre töbfeen világszerte, hogy az idő nem a Tel Aviv-i és washingtoni politikának dol­gozik. A szocialista országok megértése és teljes együttér­zése kíséri az arab népek jogos önvédelmi harcát és mindent elkövetnek a konf­liktus politikai megoldása, a Közel-Kelet békéjének igaz­ságos rendezése érdekében.- rj ­Fit«—Födi Jenő találkozó (Folytatás az 1. oldalról) állapítja, hogy a magyar— jugoszláv tárgyalások első napját — amikor a két or­szág belső gazdasági és po­litikai helyzete szerepeit a napirenden — nyílt légkör és a kölcsönös megértés szelleme jellemezte. Kieme­li Fock Jenőnek azt a tár­gyalások során elhangzott véleményét, hogy Magyaror­szág és Jugoszlávia nemcsak földrajzilag, hanem a prob­lémák és a leküzdendő ne­hézségek tekintetében is kö­zel áll egymáshoz. A ljubianaj Delo szerdai számában úgy látja, hogy ,,a két ország között nincsenek nagy rendezetlen problémák és kölcsönös a készség az együttműködésre sóik terüle­tei. különösen a gazdaság­ban. Ezért várhatjuk azt, hogy Fock Jenő jelenlegi lá­togatása és néhány napos megbeszélései nem marad­nak el a kialakult gyakor­lattól.. ” A Dnevnik címében azt emeli ki. hogy ,,a két or­szág baráti viszonya hozzá- iárult a légkör mégjavulásá- hoz és a barátság erősödésé­hez Európában”. A • lap kommentárja szerint kapcso­lataink — tekintet nélkül arra, hogy egyes jelensége­ket másképpen közelítünk meg — igen jók, A jugoszláviai Magyar Szó beszámolójának fő meg­állapításai is így hangzik; „sikeresen fejlődik Jugoszlá­via és Magyarország együtt­működése”

Next

/
Oldalképek
Tartalom