Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
KüLET-MACYARORSZÄ« 1 ohM H&lQ. I^Fyiftars ?. Munkaerő, anyag, kapacitás9 pénz Beszélgetés Czimbalmos István KISZÖV-elnökkel Minden tégla fontos! Látogatás a Fehérgyarmati Téglagyárban Az árvíz súlyos károkat okozott Szatmáriján a kisipari termelőszövetkezeteknek is. A több milliós károk helyreállítása, pótlása, a termelő- munka megindítása komoly erőfeszítéseket követel a szövetkezeti mozgalom vezetőitől és dolgozóitól. , Milyen intézkedéseket tesz ezért a KISZÖV? — erre kértünk választ Czimbalmos Istvántól, a KISZÖV elnökétől. — Azzal kezdeném: szövetkezeteink az elsők között voltak, akik felajánlást tettek. Havi keresetükből a vezetők és a dolgozók több, mint másfél millió forintot befizettek az egyszámlára. De ezzel nem zárult le az árvíz sújtotta területek megsegítése, hiszen a szatmári szövetkezetek közel 10 milliós kárt szenvedtek, s ezek pótlásáról is gondoskodnunk- kell. — Milyen részt vállal a helyreállításban az ország szövetkezeti ipara? — Mint ismeretes, Szatmáriján ötezer lakóházat kell felépíteni. Ebből a szövetkezeti ipar — kapacitásának ismeretében — Í500-at vállalt. Az OKISZ-szal történt megbeszélés alapján 700-at más megyék építőipari szövetkezetei építenek fel, míg 800 lakóházat nekünk, szabolcsiaknak kell felépíteni. Ez alapos munkát igényel tőlünk. Ha figyelembe vesszük, hogy eddig a szövetkezeti építőipar évente 360—400 lakást épített fel, s most a dupláját kell, fokozott helytállást kell tanúsítania szövetkezeteink vezetőinek és dolgozóinak egyaránt. — Intézkedési tervük is készült. Hol tartanak a munka megindításával? — Megtörténtek a kijelölések: hol, mennyi lakást kell építenünk. (Tunyogmatolcs 332, Kisar-Nagyar 325, Komoré 63, Olcsvaapáti 47, Vá- sárosnamény 43, Csenger 30.) A számok ismeretében ültünk le most az építőipari szövetkezetek és más illetékes szervek vezetőivel, s beszéltük meg a tennivalókat. Jelenleg a szatmári részeken folyamatban van /a helyi tanácsok és a szövetkezeti vezetők tárgyalása, a lakásépítkezések helykijelölése. Úgy gondolom, a jövő héten mai- sor kerülhet a felvonulásra az építkezések megkezdésére. Az idő sürget bennünket, hiszen november 1-ig tető alá akarjuk hozni a lakóházakat. — Biztosítva van-e a munkaerő? — Igen. A KISZ megyei bizottságával és a megyei tanács munkaügyi osztályával történt megbeszélések alapján öt helyen ifjúsági táborokat szerveznek, amelyek a segéderőt biztosítják az építkezésekhez. így Fehérgyarmaton 1200, Jánkmajtison, Tivadaron, Nagyhódoson és Csengerben 400—400 fiatal vesz- részt az építőtáborok munkájában. De igen nagy segítséget jelent majd a házon belüli munkaerő is. Szövetkezeteink ugyanis több ezer munkaórát ajánlottak fel. A Nyíregyházi ELEKTER- FÉM 600, a Kisvárdai Vas- és Fémtömegcikk 300, a Nyíregyházi Fodrász Ktsz ugyancsak 300 munkaórát, míg a vencsellői, a nagykállói fém- tömegcikk és a kisvárdai építők két-két szabad szombatjukon segítenek be az építőipari szövetkezeteknek. Ezekkel a felajánlásokkal úgy vélem, sikerül meggyorsítani az építkezést. — Megfelelő intézkedések történtek a szakember-ellátot- ság biztosítására is. Különböző átcsoportosításokkal lehetővé tettük, hogy mérnökök, technikusok álljanak építőszövetkezeteink rendelkezésére. Biztosítva vannak a típustervek is, így ha a tanácsi vezetők a helyszínen a kijelölést időben elvégzik, az építkezésre azonnal sor kerülhet. Gépek és szállítóeszközök biztosítására is történtek intézkedések. — S hogy állunk a legfontosabbal, az építési anyagok ellátásával? — Erről is azt mondhatom: jól. A TÜZÉP vezetőivel időben szót váltottunk, ők kijelölték az építkezéseinknek megfelelő helyi TÜZÉP' telepeket, amik az ellátást biztosítani tudják. így a vá- sárosnaményi, a tunyogmatol- csi és a fehérgyarmati telepek állnak majd rendelkezéseinkre. Az anyagok szállítása folyamatban van. A szállítások megkezdése óta tudomásom szerint a mátészalkai, a csengeri, és a vásárosnamé- nyi vasútállomásokra, már több, mint 200 vagon különféle építőanyag érkezett. Ezeknek az anyagoknak a kirakásánál a középiskolások brigádjai máris jelentős segítséget adnak. S ez igen dicséretes, különösen, ha figyelembe vesszük a jelenlegi vizsgaidőszakot — Az árvízkárokat szenvedett szövetkezetek támogatására milyen intézkedéseket tettek? — Két dologról van szó. Az egyik: teljes erővel részt venni a szatmári falvak újjáépítésében, a másik: talpra állítani az árvízkárokat szenvedett szövetkezeteinket, hogy mielőbb részt vehessenek szolgáltatási feladataik ellátásában. Az OKISZ ehhez egy-' millió forint gyorssegélyt adott. A felmérési munkák befejezés előtt állnak. A károk teljes ismerete nélkül is jelentkezett segítő szándékkal az ország szövetkezeti ipara. Negyven víkendházat, lakóbarakkot, sátrakat indítottak útba, amelynek a napokban meg kell érkezniük Szabolcsba. A Budapesti Híradástechnikai Szövetkezet például vállalta, hogy Jánkmajtison az árvíz által tönk- 1 rement tv-rádiójavító részleget teljesen felműszerezi, üzemképessé teszi. Igen jelentősnek mondható, hogy egy-egy terület árvíz sújtotta szövetkezetének helyreállítására igen értékes vállalások történtek. A Fehérgyarmati Ruházatit a Budapesti Ruházati KISZÖV, a Fehérgyarmati Asztalos és Vasiparit a Békés megyei KISZÖV, a Mátészalkai Építő és Szakiparit a Bács megyei KISZÖV, a szat- márvidéki fodrászokat a Budapesti Szolgáltató KISZÖV, a tarpai szövetkezeteket a Szolnok megyei KISZÖV, a szatmárcsekeit a Komárom megyei KISZÖV, a vásárosna- ményit a Borsod megyei KISZÖV, a csenger és vidékét pedig a Hajdú megyei KISZÖV támogatja különféle gépekkel, felszerelésekkel, berendezési tárgyakkal, hogy a termelés mielőbb beinduljon. — Számos példáját tudnám felsorolni még a segítség- nyújtásnak, amelyért csak köszönettel tartozunk. Most már csak rajtunk a sor, hogy becsületes helytállásunkkal vegyünk részt az új Szatmár felépítésében, — fejezte be nyilatkozatát Czimbalmos István. Dragos Gyula „Mennyi a kár? Meg van-e a létszám? Mikor kezdődhet a téglagyártás? Hány dolgozónak ment tönkre a lakása? Van-e ivóvíz? Ki kit segít, mire van még szükség?” És lehetne még sorolni a megkérdőjelezett szavakat itt, a Fehérgyarmati Téglagyár egyetlen szárazon maradt épületében, az új irodában. — Ha csak harminc centivel magasabbra tervezik az új gyár alsó szintjét, talán már termelhetnénk is azóta — mondja Bodó Ernő gépésztechnikus, gyárvezetőhelyettes. De hát ki gondolt annak idején arra, hogy még ide is betörhet a szennyes áradat? Még jó, hogy idejében áramtalanították a gyárat, kioltották a tüzet a kemencékben és a kazánokban. A kár még így is jelentős. Eláztak a kábelek, a mélyebben elhelyezett villanymotorok. Tönkre ment a rengeteg égetésre váró nyerstégla, átnedvesedett a régi körkemence, bement a víz a huzatrendszerbe, a füstjáratba, az agyagbányába. És több, mint ötven dolgozó otthonát sodorta el az áradat... A termelés még szünetel, de az élet nem állt meg. Csák azok nem dolgoznak — mintegy negyvenen vannak ilyenek — akiknek az otthoni mentés most a fontosabb. A többiek pedig a gyárban dolgoznak megfeszített erővel, hogy mielőbb megkezdődhessen a termelés. Hiszen soha nem volt még ilyen szükség a gyár terrhékére, a téglára, mint most. Bodó Ernő már a helyre- állítási munka eddigi eredményeit sorolja: — A bányában már csak egyméteres a víz, azt egy nap alatt kiszivattyúzzuk. A huzatrendszerből is rövidesen eltávolítjuk a vizet. A beázott villanymotorokat és elektromos berendezéseket a Csepeli Erőmű dolgozói leszerelték. Hét-nyolc nap múlva kijavítva visszahozzák és felszerelik. A gyárvezető-helyettes a csepeliekről külön megemlíti: „Szombaton és vasárnap is dolgoztak, hogy mielőbb elvihessék a berendezés* ■ két.” — Megígérték, hogy segítenek az üzembe helyezésnél is. S ha valami probléma még addig is adódik, csak szóljunk, itt lesznek. Még a telefonszámukat is feljegyeztették: 479—495... Hogy mikor kezdődhet a termelés? Ez az, amire nem lehet pontos választ adni, csak így: „Amint lehet ázonnal!” Hiszen tudják itt Farönk, mint katedra Sóstó, KISZ-tábor, langyos levegőjű júniusi nap. A fák között takarók vannak leterítve, rajtuk tarka öltözetű fiatal lányok, fiúk. Érettségire készülnek, szóbelire. A fehérgyarmati gimnázium érettségiző „árvizes” osztálya. Most már csak így kerülnek be az iskola történelemkönyvébe: „árvizesek”; Szakállas Sándor egy katedrának kinevezett farönkön rendezgeti jegyzeteit, s közben magyaráz. Most éppen történelemóra van, s a téma érdekes: förradalrnak összehasonlítása. Az egyik legérdekesebb történelmi tétel. Egy-egy gondolatsor elhangzása után kezek emelkednek a magasba, — kérdezők. Siket Ferenc, az egyik érettségiző az 1905-ös forradalommal kapcsolatban kérdez. (Ö Panvoláról való.) A fehérgyarmati Tóth Évát és a nemesborzovai Marton Ju- ditot ugyanaz a probléma érdekli: az 1917-et megelőző időszak társadalmi-politikai ismérvei. Kérdések, válaszok hangzanak el, aláhúzások kerülnek a jegyzetek lapjaira, s kis oldalfeljegyzések. Itt minden olyan, mintha otthon, Fehérgyarmaton egy tanteremben lennénk, csak éppen a környezet más. Zöldellő fák, csend, nyugalom, távoli madárhangok. Az ember önkéntelenül is azt gondolja: ideális környezet egy tanórához. Azoknak, akik itt készülnek, kell ez a nyugalom. Amin átmentek az elmúlt hetekben, azon kevés hasonló korú diák esett át eddig. Ök — és ez nem frázis — éppen az életbe készültek kilépni, amikor jött a nagy megpróbáltatás — az árvíz. Szinte mindegyiküket másként érte a váratlan természeti csapás. Sokan közülük nehezen szokják meg a gondolatot, hogy ház, diákszoba, kiskert nincs. És most még otthon sincs. A szülök azon fáradoznak, a romba dőlt falvakban, hogy mielőbb talpra álljanak. S egymás után jönnek az üzenetek: „ne törődjetek semmivel, a ti dolgotok most az, hogy jól felkészüljetek, eredményesen érettségizzetek”. Akik itt vannak, szót fogadnak. Tanulnak, készülnek a feladatra. Június 18—19—20- án lesz a szóbeli érettségijük. Velük vannak a szaktanárok is. ök gondoskodnak arról, hogy a kötelező és a választott tantárgyakból jól felkészüljenek a fiatalok. Erről Tóth László, magyar—német— orosz szakos tanárt kérdeztük: . — Amikor fnind a 37 érettségiző diák összegyűlt Nyíregyházán, egy rendkívüli értekezletet hívtunk össze. Ezen a tanárikar ittlévő tagjai egy — egymás közt — „tábori tematikának” nevezett oktatási tervet állítottak össze. Ez a tervezet csak a fő tantárgyakra vonatkozik. A szabadon választott tantárgyakból való felkészítésre minden második napon külön foglalkozásokon kerül sor. Az órákon a legnehezebb dolga matematikus kollégánknak, Dajka Bélának van. Nincs tábla, amin elmagyarázhatná az egyes levezetéseket, s ezért kényszermegoldásként füzetben dolgozzák ki a feladatokat. A történelemtételek nagy részéhez térkép kell. Itt azonban nincs, Gyarmaton maradt az iskola szertárában. Helyette atlaszokban keresik a történelmi helyeket, így készülnek térképismeretből. Közben vége a történelem- órának, ezután fizika következik Czeglégv Zoltán, a tárgy szaktanára készül, rendezgeti a lapokat, jegyzeteket készít. Sokan gyűlnek a tábor kapujához, amikor mikrobusz áll meg előtte. Gyarmatról jött, üzenetet hozott: mindenki jól van, ne aggódjon senki, apuka üzeni, hogy ők is már javában benne vannak az érettségi-hangulatban, a gimnáziumban már az estieknek is közel a vizsga. Toll, papírlap kerül elő, s írják a leveleket haza: „jól vagyunk, nagyon szép itt minden, mindenünk megvan, tanulunk.” Rgri Gábor A fehérgyarmati gyárban már szárításhoz, égetéshe* készítik elő a megmaradt, ép, B—30-as nyers téglákat. Indulás: amint 'ehet, azonnal! Hammel József felvétel» mindannyian hogy minden darab itt gyártott tégla duplán számít most, itt, az árvíz sújtotta vidék kellős közepén. — A szárításon múlik, mert nedves kemencébe nem lehet begyújtani —magyarázza a gyárvezető-helyettes. -r- Hatvanötezer B— 30-as nyers téglát megmentettünk. Ez elegendő az induláshoz, mert akkorra a bánya is szabad lesz. Ipari vizünk már van, a jó ivóvizet a KÖJÁL hozza még. naponta ötször... Az élet lassan visszatér a gyárba, s mindennap közelebb az indulás. A Fehér- gyarmati Téglagyárra számíthat az építőipar... Tóth Árpád Sok száz gyereket üdiiltetnének Jelentsék be igényeiket a szülök Az árvízkatasztrófát szenvedett községekbe visszatelepülő családok bölcsődés korú gyermekeiket nem vihetik magukkal, mert a kicsinyek nem kaphatnak védőoltást. Az ország minden részéből érkezik az ilyen irányú segítőkészség is: különböző szervek vállalják a kicsinyek elhelyezését, gondozását. Aki elfogadja ezt a segítséget, igényét a községi tanácsnál jelentse be. Az iskolás korú gyerekek közül eddig 1032 kapott ideiglenes otthont a megyében, a különböző oktatási intézményekben. Megyén kívül 500 gyermeket helyeztek el hasonló körülmények közé. 300 iskolást fogadtak magukhoz megyénkben élő családok, és 163 kisgyereket a más megyékben élők. Egymás után jelentkeznek az országból az intézmények, családok, hogy szeretnének befogadni árvízkárosult gyerekeket. Például Apostag község 46 családja ötven szatmári gyermeknek kínál otthont a nyárra. Nagyon sok lehetőség kínálkozik a gyerekek nyaral- tatására. Felajánlotta a segítséget a Komárom Megyei Tanács VB művelődési osztálya, amely 3—400 gyereket egész szünidőre elhelyezne. Harmincat a tata—fényesfürdői üdülőjébe. A Somogy Megyei Tanács művelődési osztálya a balatonmáriai üdülőjébe száz gyereket fogad négy hétre. A Győr- Sopron Megyei Tanács nyolc hétre vállal 230 gyereket. A Tolna Megyei Tanács művelődési osztálya Balatonza- márdiban üdültetne két hétig hatvan gyereket. A Pécs Városi Tanács VB művelődési osztálya Balaton- fenyvesen és Fonyódon kínál öt hétre otthont 370 árvíz- károsult gyermeknek. Az Özdi Városi Tanács 45 napra kért száz, a Kunszentmártoni Járási Tanács művelődési osztálya két hétre ötven gyereket A Körössx»kálli Általános Iskola 66. a Körösszegapáti Általános Iskola két hétre 50, a deme- cseri iskola 80. a Miskolci 27. számú Általános Iskola 40. a hidasnémeti iskola 50, a tihanyi iskola harminc napra 40, az őrhalmi iskola 80, az ÉVM Nehézgépkezelő Képző Intézet 45 napra 50, a Sárospataki Tanítóképző Intézet három hétre ugyancsak 50 gyerekről szándékozik gondoskodni. A törökszentmiklósi kollégium 45 napig adna otthont 80, a Mecseki Szénbányák szakszervezete két hétig szintén 30 gyermeknek. Egy sor vállalat és szerv jelentette be. hogy megnyitja üdülőjét a károsult családok gyermekeinek befogadására. Áz Építőgépgyártó Vállalat pécsi gyáregysége harkányi üdülőjébe, a KISZ kaposvári járási bizottsága Ba- latonlellére, 10 napra. 10 gyermeket, a VSZB. Mechanikai Laboratórium szak- szervezeti bizottsága Fonvód- ligetre egy hétre 60 gyereket, a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat a Balaton mellé, a Kilián-telepi üdülőjébe két hétre 30 gyereket, az Energiagazdálkodási Intézet balatonszabadi üdülőjébe három hétre 30 gyereket várnak. Az Egri ÁFÉSZ Felsőtár- kányban ajánlott fel üdülést négy hétre 30 gyereknek, a Szerzői Jogvédő Hivatal két hétre 16 gyereknek. A Somogy megyei Tab község óvodájában tizenöt 4—6 éves korú gyermek gondozását vállalják. A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság egy hónapig 24. a Nitrokémiai Ipartelepek szakszervezeti bizottsága két hétig 33, a Magyar Vöröskereszt Erdősmecskén három hétig 33, a Művégtaggyár húsz napig 23, a Vánri- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 56. míg a mezőkövesdi járás 15 gyermek röl egész nyáron gondoskodna. k.«
