Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

l*EW-W*WTARöf?SZÄe — VASÁRNAPI mfJVSfXVT 19W. JfWte* St: KEP A JOVC^~ — El Be csavarogj kisfiam! TANÄRNÖ A SZÍNHÁZBAN... Gyurkó Géza .* —■ Itt súg valaki! APA ES FIA... de i .. — Ha nem lesz jó a bizonyítványod, meghúzom a füle­A cipót évekkel ezelőtt vettem, elegáns volt, nemes vonalú, alkalmas arra. hogy az ember pávává válván benne, pökhendi tekintettel mérje végig ormótlan csuká­ban csámpázó embertársait. A cipő elegáns volt, nemes vonalú, nem ő tehetett róla, hogy gazdája lába koránt­sem mondható nemes vona­lúnak. Rövid, de könnyes, sziszegős, tyúkszemes küsz­ködés után a cipőipar eme remeke bevonult a szekrény aljába az öncélú szépség, a 1’ art pour 1’ art, vagy in­kább a 1’ áb pour 1’ áb páros dokumentumaként. — Most mi lesz vele? — kérdezte nejem oly aggoda­lommal, mintha e cipellőcs- ke sorsa elválaszthatatlanul összeforrt volna aző életével. A cipő sorsa a hordás... Előbb, vagy utóbb eléri ez a végzete — válaszoltam a ci­pő szorításától felszabadult bölcs filozófusként. mert tudtam, hogy akkor még meglehetősen ifjú, pelenká­ból alig kibújt gyermekem a fejlődés törvényei szerint majd belenő ebbe a cipőbe. A gyermekek lábai növésé­nek a titkát ugyan még nem fejtették meg a tudósok, de minden bizonnyal növekedése közben akad olyan időszak, amikor a nekem nem jó pompás és nemes vonalú ci­pő neki már jó lesz. Hogy ilyen pillanatnak jönnie kell, ennyit a középkori alkimisták és a mai szülők is tudnak. A cipő tehát ott hevert sámfára simult testével az egyik szekrény aljában, csendben és türelmesen vár­va azt a pillanatot, amikor majd egy talpas lábú ka­masz felrántja, hogy utána tüneményes gyorsasággal tönkre is tegye őcipőségét. Téltek a hónapok, az évék, a cipő várt, én is vártam. Nem voltam sem ideges, sem bizalmatlan, tudtam, hogy csak évek kérdése és találkozik a láb és a cipő. Az én cipőm és az én gyer­mekem lába. Nagy pillanat lesz! — Ha nagy leszel és jól vi­selkedsz, megkapod ezt a pár cipőt — mondogattam fiam­nak növekedése és magatar­tása bírálata közben rend­szeresen, hogy a cipő szinte már nem is cipő lett, ha­nem fogalom és mérce: a kamasszá, a jóvá válás fogal­ma, és a kölyökmagatartás mércéje lett. Legalábbis a szememben. Mert a gyerek fölényes nemtörődömséggel, a cipő mozdulatlan rezignált­sággal várta a nagy talál­kozást, amikor az apa cipője már jó lesz a fiú cipőjének is. Újabb évek teltek et, s már csak centiméterek vá­lasztották el a célt és a ta­lálkozást, amikor valahogy, magam sem tudom miért, néhány hétre félrenéztem, kiment a fejemből a cipő. amely nem jött ki magától a szekrényből, hogy szólt, fi­gyelmeztetett volna. — Na, itt a cipő... próbáld fel — jutott eszembe egyik este, s már hoztam büszkén a hosszú évekkel ezelőtt vett, elegáns, nemes vonalú férficipőt. — Eléggé konzervatív csu­Kép szöveg nélkül. ka ez — így hangzott az első megjegyzés, amelyet a cipő is, én is mély felhábo­rodással és a mai fiatalság­ról alkotott elítélő közös vé­leményünkkel vettünk tu­domásul.« — Neked minden konzer­vatív... Ilyen cipő nincs fi­am több. Ez egy olyan cipő. Évekig neked tettem félre, meg fognak őrülni a have­rok, ha majd benne látnak — magyaráztam mind lelke­sebben, amint a srác fűzte, húzta a cipőt. Ki kellene vágni az or­rát — mondta vigyorogva. — Mit kell csinálni? Ezzel a cipővel? — sikoltott fei bennem a dühödt fájdalom... — Vagy le kell vágni a lábamból — tette hozzá vál­tozatlanul fumigáló és leke­zelő vigyorral... — Tudniillik kegyetlenül kicsi. Megdöbbenve álltam és néztem. Tényleg kicsi. Az évek óta félretett, a fiú szá­mára félretett, egykor ne­kem kicsi cipő, már neki is kicsi, pedig csak néhány hé­tig felejtkeztem meg a cipő­ről, és íme, kicsi, használha­tatlan, céltalan megformált bőrdarab lett megint belőle. — Most mit csináljunk? Dobjuk el, adjuk el? — örült és szomorkodott egyszerre a gyerek anyja. — Á, minek... Tegyék el apuék, aztán majd elteszem én is, s ha fiam lesz, majd neki odaadjuk — adta a ta­nácsot a gyerek, nem tudni, gúnyból-e, vagy komolyan. A cipő most ismét a szek­rényben van. És én csak at­tól félek, hogy amilyen he­behurgya, meggondolatlan ez a kölyök, későn adja majd oda az én volt, az ő volt ci­pőjét a leendő fiának, az én unokámnak, ki majd gúnyos képet vágva azt tanácsolja az apjának, az ón fiamnak, hogy tegyék el ezt a cipőt, az ő fiának, tehát az én fi­am unokájának, azaz az én dédunokámnak. Érdekes lenne megvárni, amint a dédunokám vigyo­rogva szól majd az apjának, aki az én unokám, hogy a cipő... De ne, ne tervezzünk. Királyhegyi Pdl* iMiröl beszélsz fyele? Barátom, a kutatómérnök, magas, szőke, 38 éves. Azt mondja nekem a napokban: — Ide figyelj, te vagy az egyetlen, aki meg tudsz en­gem érteni. Ismered Ilonát. Imádom. Soha nem hittem volna, hogy ilyen van. Megérkezik és a szívem klitty-klitty, vad dobogásba kezd, holott még nem tör­tént semmi. És amikor be­szél... Imádom a hangját. Szeretnék letérdelni előtte a nyílt utcán, kezet csókolni neki és megköszönni, hogy a világon van. Csak azóta van értelme az életemnek, amió­ta megismertem. — Jó, jó, de mit kell ezen megérteni? Megkedvelted ezt a lányt. Ilyen már volt... — Ilyen még nem volt. ö pontosan olyan, mint senki más. Mióta ismerem, csak azóta tudom, mi a boldogság. — Tényleg, mi a boldog, ság? Hadd tudjam meg én is. — Bemenni vele egy esz­presszóba, véletlenül meg­fogni a kezét Ennyi az egész. — Én is voltam már vete­tek. Kezet is fogtam vele. Semmi örömet nem éreztem. De ha már itt tartunk, sze­retnék valamit kérdezni, ha nem haragszol. Vagy ha ha­ragszol, akkor is. Ez a lány sokkal fiatalabb, mint te. Műveletlen is, magas fokon. Elismerem, hogy csinos a maga módján, de te, aki tu­dós vagy, és felnőtt, miről beszélsz vele? Barátom úgy nézett rám, mint egy futóbolondra: — Vele? Mindenről. Soha életemben nem találkoztam még érdekesebb, izgalma­sabb emberi lénnyel. Tegnap például elmesélte, hogy ra­kott krumplit főzött ebédre. Reszkettem a gyönyörűség­től. Múltkor elmondta, hogy gyanútlanul ment az utcán; éppen bevásárolni indult m Közértbe. Már-már beért az üzletbe, amikor meglátott egy dinnyét. Befőttet. És rám gondolt. Érted? Eszébe jutottam. Aztán beszélgettünk a közlekedésről. Elmondta, hogy szívesebben jár taxin, mint gyalog, mert így meg­spórolja az ember a drága buszpénzt, és különben is megfigyelte, hogy a busz, vagy a villamos ott is meg­áll. ahol neki semmi dolga. Hát ilyen nő ez. Ha vele ülök egy csendes eszpresszó­ban, az jobb, mintha más­sal táncolnék. Értesz en­gem? — Igen. Persze. Most már értem. És mi van Lajossal? Mostanában ritkán látlak benneteket együtt. — Mert Lajos unalmas, mint egy értekezés, nem is tu­dom, hogyan tudtam vele ba­rátkozni eddig. És nagyképú. Jó múltkoriban arról) beszélt, hogy a tenger fövényéből ma már az atomtitok megfejté­se után, bármit elő lehet majd állítani. Előreláthatólag az aranynak sem lesz ko­moly értéke, mert már meg­oldották az aranycsináláB titkát, amióta kiderült, hogy minden test atomokra bont­ható. Erre én azt mondtam, hogy Ilona nagyon szereti a pörkölt csirkét, de nem tej­föllel. Mire ő nem is vála­szolt, hanem arról kezdett beszélni, hogy a közeljövő­ben úgy fogunk utazni, hogy az utast fellövik a vi­lágűrbe, és ott megvárja, amíg aláfordul a földnek az a része, ahová menni akar és ott leszáll. Tehát a hegy megy Mohamedhez. Hát ilyen a Lajos. Nem lehet ve­le két értelmes szót válta­ni. No, de hagyjuk ezt. Ilo­na tegnap azt mondta, hogy tavaszi kosztümöt szeretne. Fantasztikus. Ennek a Kffty- nak mindig eszébe jut 'Jumi. Kutyasétáltatói KERESZTREJTVÉN** 1850 jún. 22-én született Gold- ziher Ignác, a világhírű ma­gyar orientalista. összefoglaló munkája, melyben; — folyt, vízsz. 1., függ 1., vízsz. 18 — írt az Iszlám című művében jelent meg magyar nyelven. VÍZSZINTES : 14. Majorban lakó, illetve dol­gozó mezőgazdasági munkások felügyelője. 15, .. .magamat, be­rúgtam. 16. Polkában van! 17. Pelopónniszosz-félsziget Elisz államának nevezetes helysége. 19. Vitákban van! 20. Feltételes kötőszó. 21. Lám. 22. Rén betűi keverve. 23. Puha fém. 24. Lá­nyom. férje névelővel. 26. A re­cehártya orvosi szaknyelven. 29. A mily, rúilyen szóra válasz. 30. Ritka férfinév. 32. Dedó. 33. O! 34. Német személyes névmás. 35. És latinul. 37. A halotti beszéd egyik szava. 38. Határrag. 39. AAA. 40. Kereskedő munkája. 41. Szülő. 42. Igekötő. 44. Régi aprópénzünk rövidítése. 45. Meg­tépett lomb! 47. Mássalhangzó kiejtve. 48. FO. 49. Ezt az inget csak mosni szabad. 51. Édesipa­ri alapanyag. 53. Leereszti a torkán. 55. FRA. 56. Ritmustan. 58. Kettőzve: üres beszéd. 59. Pa- pirmérték. 60. Ady-verscím egyik fele. 61. Azonos mássalhangzók. 62. Vissza: pók igéje. 63. Borít, elborít. 65 Bizonyára. 68. Gyil­kolja. 69. Ilyen az erdő levegője. 71. A rímes faragványod. FÜGGŐLEGES: 2. Zala megyei község. 3. Száj része. 4. Megint. 5. íz, illat együtt. 6. Ujjatlan női ruhada­rab. 7. Sin betűi keverve. 8. ELP. 9 Papírra vetne. 10. Bra­zíliai község, Espiritó Santo tar­tományban, a tengerhez közel 11. Eggyel kevesebb, mint a vízsz. 61. 12. Ilyen csomag is van. 13. Déligyümölcs. 25. Vigyá­zó. 27. Becézett női név M, 28. Női név. 29. Mint a vízsz. 38. 31. A Mura bal oldali mellékfo­lyója. 33. Valaki. 36. Folyó me­gyénkben. 38. Kezével jelez. 43. Ilyen iroda is van (—’). 45. Régi súlyegység. 46. Friss. 48. Szemé­lyedről. 50. Menetrendi rövidítés. 51. Az a személy, a róm. kát. egyházban, aki valamely temp­lom létrehozásával különleges jo­goknak birtokában van. 52. Va­lamely hangsor nyolcadik, utol­só hangja, melynek minősége megegyezik az alaphanggal. 54. Az Ytterbium vegyjele. 56. Száj- hagyomány (+’). 57. Vissza: ju­goszláv város a Tisza partján. 64. Pofon rövidebben. 86. Sió be­tűi keverve. 67. Fontos fém. 68. Régi. 7®. Nikkel vegyjele. 72. RS. A megfejtéseket legkésőbb Jú­nius 29-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON EB- KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Június 7-i rejtvénypályázatunk megfejtése: Fokozatos aklima- tizálás ivaros és oltásos keresz­tezéssel Nyertesek: Badar Andor, De­meter Ágnes és Sándor, Driszkti Jánosné, dr. Iváncsik Miklós és Rusznák Csaba nyíregyházi, Bencs Anna apagyi, Bányai Im- réné és ö. Fábián Dénesné csen- geri, Tóth László hodászi és Ba­logh Júlia mátészalkai kedves rej tvényf ejtőink. A nyerteseknek 20 Ft értékű könyvsorsjegye* postán elkükW tűnk. A cipő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom