Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
rtrfti. Tör,Tus 31 KELET-MAGYARORSZAt» Állampolgáraink védelmében A PART MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA pénteki ülésén tárgyalta a szándékos, súlyos testi sértések, valamint az emberölés és kísérlete miatt indult bűnügyek tapasztalatairól és a hatékonyabb megelőzést célzó feladatokról szóló jelentést. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy az összes bűncselekmények száma csökkent az utóbbi években. Ezzel szemben az emberölések, az erre irányuló kísérletek száma emelkedett és változatlanul magas, — nem csökken — a súlyos testi sértések előfordulása. Az esetek többségét a községekben, lakóhelyen követik el. Csökkent — e hathatósabb ellenőrzés következtében — az úgynevezett „fekete vonatokon” a verekedések, késelések száma. Az esetek többségében az elkövetők ittasak, súlyosan részegek. Az alkoholtól befolyásolt állapot szabadítja fel még békésen induló szórakozás közben is az indulatokat. Ez teszi az embereket köte- kedöbbé, illetve sértődéke- nyebbé, ami legtöbbször verekedéshez vezet. Az ilyen természetű bűncselekmények között viszonylag sok a házastársak, rokonok közötti eset. Részben ezzel kapcsolatos, hogy az emberölések, súlyos testi sértések jelentős részét magánháznál követik el. E súlyos cselekmények elkövetőinek nagyobb hányada az ingázók és a cigány lakosság köréből kerül ki. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy ezek az esetek összefüggésben vannak az általános műveltséggel, a politikai, erkölcsi magatartással. Például az emberöléseket és az arra irányuló kísérleteket 97,8 százalékban a nyolc általánost, vagy ennél kevesebb osztályt végzők követik el. E bűnözők 87,5 százaléka a 2000 forint alatti keresők kategóriájába tartozik, tehát a többségük segéd- és alkalmi munkás. A végrehajtó bizottság nyomatékkai aláhúzta: annak ellenére, hogy megyénkben magas az élet elleni bűncselekmények száma a közrend, a közbiztonság szilárd. A verekedések, emberölések döntő többsége a rokonok, szomszédok, ismerősök, ivó cimborák köréből kerül ki, tehát nem az utcán támadnak meg idegen embereket. TÁRSADALMUNKBAN nem a szegénység és nem az elkeseredés a testi sértések oka. Sőt — különösen a fiatalabb korosztálynál — a jobb gazdasági körülmény, a szülők ellenőrzéséből való kikerülés, a korai szabad gazdálkodás egyik forrása a rossz útra való térésnek. Úgy lehetne summázni a helyzetet, hogy az anyagi helyzet kedvező változásával nem tart lépést a tudati fejlődés. Van miből italra költeni, így az okok között alapvető tényezőként az alkoholizmus szerepel. Természetesen a mértéktelen italozás káros hatása nemcsak testi sértés, hanem sokkal szélesebb körű: munkafegyelmi, családi, egészségi és erkölcsi problémák egesz sorát okozza. Lehet-e ez ellen tenni? Igen. Lehet és kell is. Voltak és vannak is jó kezdeményezések, de ez korántsem elegendő. Amellett, hogy a bűnüldöző szervek él.iek jogaikkal, jól teljesítik kötelességeiket — egyes területeken még következetesebbek lehetnének — társadalmi szintre kell emelni a megelőzést, a védekezést, össze kell fogni ellenük és értük! HOL KEZDJÜK? Első lépés a tudatformálás, a nevelő munka, de nem általában üres, erkölcsi szólamokkal, hanem személyre szólóan. Ebben alapvető szerep a munkahelyre, a munkahelyi kollektívára vár, Itt a négy- szemközti beszélgetésektől kezdve a kisebb csoport, vagy üzemrészi kollektíva előtti megfeddésig — javulás esetén . — dicséretig el lehet menni. Fontos, hogy az illetékes külső szervek jelzéseit a munkahely vezetői a nevelés szolgálatába állítsák. Hadd halljon róla a garázda személy, hogy tettéről a vezetői és munkatársai tudnak, de egyben azt is érezze, hogy segíteni akarnak neki. Ezért emberre szabva — az eset súlyosságától függően — már az első káros cselekedetnél beszélgetni kell az ilyen személyekkel. Úgy gondolkozzanak a munkahelyek vezetői és mindenki — akármilyen súlyosan hangzik is — minden alkoholista a holnap ember- ölője, súlyos testi sértője lehet. A vezetőknek, a társadalmi szerveknek ebben a munkában nagy segítséget nyújthatnak a szocialista brigádok, a közvetlen munkatársak. A KÖZSÉGEKBEN — ahol az emberek egymást ismerik — a nevelő, figyelmeztető munkában döntő szerep vár a tanácsokra. A községben joguk és kötelességük a rendbontókat, az összeférhetetlene- ket figyelmeztetni, eljárni velük szemben. A párt és KISZ- szervezeteknek elsősorban saját körükben kell ezzel foglalkozni, hogy kifelé is tekintélyük, szavuk legyen. Az ifjúság fogékony, a korai élmények maradandók, ezért a nevelést már az általános iskolák alsó tagozatában meg keli kezdeni és folytatni a KISZ-ben. Az ifjúság esetében nagy felelősség hárul a szülőkre is. Rossz önállóságot ad az a szülő a gyermekének, aki a 16—17 éves fiát nem számoltatja el, hogy hová teszi a 2000 forintos keresetét. Az alkoholizmus elleni küzdelemben sokan minden vendéglőt becsukatnának. Ez nem helyes út. A mértékletes, kulturált fogyasztásból soha nincs baj. A probléma az, hogy van egy réteg, amelyik szórakozásnak, célnak tartja az eszméletlenségig való lerészegesedést. Már így fognak hozzá az ivászathoz. Az ilyen emberekkel szemben az illetékes ellenőrző szerveknek, a vendéglői és kereskedelmi alkalmazottaknak is idejében nemet kell mondani. Az italárusító helyeknek erre szabályzatuk van, amit be kell tartani. Aki pedig ezt betartja, azt az alkalmazottat pártolni, védeni kell a részegek néha tetlegességig menő követelésükkel szemben. Szigorúan el kell járni az olyan vendéglátói dolgozóval szemben, aki tudatosan elősegíti a lerészegesedést a bevétel növeléséért, de sok esetben a saját zsebére. Az illetékeseknek nagyobb figyelmet kell fordítani a boltajtókban üvegből iszogatok randalírozására is. A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGI ÜLÉS nyomán több intézkedés fog születni a garázdaságok, verekedések megszüntetésének megelőzésére. Minden társadalmi, állami szervnek, munkahelynek lesz feladata. Remény van rá, hogy felvilágosító munkával, társadalmi összefogással, a törvény biztosította szankciók következetes alkalmaztatásával megyénkben is csökkenni fog az ilyen bűncselekmények száma. ELMENT A Derékig ér a sár — a fala meghalt. Szamosköz: 1970. június. Itt volt a házunk, itt volt a mozi, itt volt a kultúr, itt volt a kocsma, itt volt a főutca... Visszajöttünk. Élni kell. Ezernyi emléket, ezernyi apróságot vitt el a víz. Semmi pótolhatatlant — mindannyian élünk. Amikor elkezdődött, egyszerűen hihetetlennek tűnt. Éppen virágoEni kezdtek az akácfák, meccsre készültünk, vasárnapra a szemközti faluból hívtuk át a fiúkat. Tudtuk, hogy nő a víz, hogy a Szamos egyre nagyobb, de nem hittük el — nyáron térdig ér, átgázolunk rajta, arra emlékeztünk. Azt mondtam, élni kell. Ezt érzi az apám, az anyám, a tesvéreim, mindannyian, akik visszajöttünk ide. Féltünk, mi vár ránk. Ee van. Sár, összedőlt ház, az óltetőn — hát nem borzalmas — egy kispárna. Tudod, apám visszafelé jövet, már a vonatban azt mondogatta: „nem ültetünk dáliát a konyhakertbe. Régen készülök rá, azt a nagy húsos paprikát fogjuk telepíteni, van akkora hely a ház előtt, hogy egész nyárra elég legyen. Régen próbálom meggyőzni anyádat; most nem hallgatom meg az érveit. Húsos paprika lesz a ház előtt, egésE nyárra a zsíros kenyérhez...” Érted ezt? Valahol mindannyian ilyenek vagyunk. Én vagyok a KISZ-titkár. Egy faluban, egy tsz-alap- szervezetben nem túl nagy szám. Azt hiszem, azért választottak meg, mert nekem főiskolám van. Három éve jöttem vissza az isk-l’a után, dolgoEtam, sok mindent megpróbáltam, szakmai dolgokat, nem mást. Hittek nekem, tudták, hogy értek hozzá. Tanultam. Szakkifejezéseket mondtam, utasítottam, azt hittem, teszek valamit, A kertgazdaságot bízták rám, évente ötvenezerrel többet hoztam ki belőle; három év alatt az száeötvenezer plusz. Azt hittem, mindent megadok, amit várnak tőlem. Hát néni. Úgy látszik, amit tettem, a munkám, az hogy mindent tudok erről a földről, meg a növényekről, az állatokról, a falusi életről, az csak előleg. Most derült ki, most, amikor egy derékig sáros faluba visszajöttünk, hogy ez a KISZ-titkári rang ez több, mint a szakmai hozzáértés. „Kezdjünk hozzá...” — szólt rám az egyik srác, akkor, amikor a visszatelepítés utáni ötödik percet éltük, amikor én magam is csak kétségbeesést és a pusztulás embertelenségét éreztem. Megijedtem. Egyetlen pillanat alatt döbbentem rá: valamit várnak tőlem. Ezek a tizen- huszonéves emberek, már tenfi testvérszövelkeiet segítése Társadalmi munkából, terven lelüli terns ^ sóstóhegyi Vörös Csillag a tunyogmalofcsi íj ÉleM patronalja Május végén, amikor a megyei pártbizottságon javaslatot készítettek az árvíz sújtotta termelőszövetkezetek más, nem károsult, erős szövetkezetek által történő pat- ronálásra. a sóstóhegyi Vörös Csillag a tunyogmatolcsi Uj Életet vállalta. Minden bajba jutott szövetkezetnek van egy megyei segítője, azon túl, hogy az ország különböző tsz- szövetségei is elvállaltak egy- egy károsult gazdaságot. A távoli szövetségek elsősorban jelentősebb anyagi támogatást nyújtanak, míg a megyeiek az anyagi segítségük mellett politikai, szakmai, szervezési kérdésekben is mindennaposak lehetnek. Heten a vezérkarból Amikor a Vörös Csillag vezetői a hosszan tartó patroná- lást elvállalták, első teendőjük volt egy segítést irányító brigád alakítása. Ebbe a brigádba heten tartoznak: az elnök, a párttitkár, a főkönyvelő, főkertész, az állatenyésztő állatorvos, a növénytermesztési agronómus és a gépcsoportvezető. Mezőgazdasági Technikum tangazdaságától szereztek egy 30 holdas kaszálót, amit az Uj Élet Tsz állatállományának kaszálnak majd le. A termelés segítésére eddig 70 000 darab paradicsompalántát, 10 000 paprika- és nagyobb mennyiségű káposztapalántát vittek a szövetkezetbe. Szállítottak 35 mázsa vetőburgonyát is. (A palántafélék többségéf elültették. Amikor megjött a második áradás, újra víz alá került a földjük, kétséges, hogy ebből a palántálásból lesz-e valami.) Hogyan tovább 'i A következő hét elején újra összeül a két tsz vezetősége, ahol más szervekkel együtt megtárgyalják a major helyreállítását, illetve egyes épületek újraépítését. Megbeszélik a további teendőket. A Vörös Csillag Tsz például elhozza javításra a tsz kombájnját és itt fogják majd a Nyírségben üzemeltetni, hogy valamit keressen ez a gép is. A többi gépek javításában már eddig is segítséget nyújYun\\a betakarítás, akkor vetkezPato^csról hoznak szö- bérezéc tagokat megfelelő keresik. >n,cbfn- Állandóan hetőségekí«3* az°Éat a leléphetnének,armvel előbbre es keresetet !ml mUR^at ad az ő földjük í^nak, mert rém semmit. Jó?“ *£ őszi vetéseknek megfelelő magagyat tudnak t'sz{teni. Csak munkával... Sajnos még nem mozd«^ meg mindenki, egyes embere, még letargiában vannak, nem találtak még megfelelő kivezető utat. A többség azonban már úgy gondolkozik: a megtörténtet megváltoztatni már nem lehet, a károkat pedig pótolni csak munkával, ipar- kodással, összefogással lehet. Ebben nem egyszer a bürokrácia is ott van. Most már szervezettebb, operatívabb intézkedésekre van szükség. Például nehézkes az anyagelosztás. A közös építkezéshez nem érkezett még anyag. Problémájuk a szálas takarmány, elsősorban a háztájiban. A Vörös Csillag vezetői a patronálást társadalmi munkában végzik, itthon a munkakörét estével, vagy vasárnappal megtoldva, de el kell látni mindenkinek. Az anyagi segítséget pedig szintén túlmunkával, takarékossággal, ésszerűsítésekkel, de pluszként termelik meg. A szövetkezet tervteljesítése nem fog csorbát szenvedni. Csikós Balázs Az első látogatáskor megismerkedtek a szövetkezet vezetőivel, a kár nagyságával, megvizsgálták hol, mivel segíthetnek legsürgősebben. Ezen a megbeszélésen a Vörös Csillag tapasztalt vezetői elmondották, hogy az anyagi segítségen túl támogatni akarják a szövetkezetei politikai, szervezési kérdésekben is. Ezt a vezetői segítséget mint jótanácsot szánják, szigorúan betartva a szövetkezet önállóságát és mindenben figyelembe veszik a szövetkezeti de-, mokráciát, a tagok akaratát. Az Uj Élet Tsz vezetői a felajánlott elvi segítséget szívesen fogadták. tottak, ezt ezután is folytatják. Az ügyek intézésére többször kölcsönadták már a személygépkocsit, ez továbbra is így lesz. Az építkezésekhez küldenek szakembert. A tagság egy része most az építőipari vállalatnál dolgozik, másik része még az ármentesítéssel és őrszolgálattal van elfoglalva. Szó esett, már arról is, hogy ősszel, ha a Vörös Csillag Tsz-ben szoA MTESZ megyei elnökségének álláspontja Áz első segítségek Segíteni az árvízicárok felszámolását Műszaki hónap szeptemberben Elmarad az idei termékbemutató kiállítás A termelőszövetkezet teljes termőterülete víz alá került. Itt szakadt át a Szamos gátja és több méteres víz nyomta heteken át a határt. Semmiféle szántóföldi kultúrájuk nem maradt. A 160 hold gyümölcsösből 80 hold volt termő, ezt olyan súlyos kár érte, hogy még a fák sem maradnak meg, de erős kipusztulás várható a nem termő fiatalosban is. összedűlt a 16- és marhaistállójuk, a kukori- cagóré. Felvette a víz a raktárban lévő szemes terményeket, tápokat, vegyszereket és öt szénakazlukat. Az állatokat bizonyos minőségi károsodással, de megmentették. A Vörös Csillag Tsz vezetői első segítségként 35 növendékmarhát saját szállítóeszközükkel elvittek a Hortobágyra, nyári legelőre, a Nyíregyházi Több, fontos kérdésben hozott határozatot a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezete legutóbbi elnökségi ülése. A megbeszélés egyik fő témája volt; milyen álláspontot képviseljen és milyen segítséget adjon a szövetség az árvíz okozta rendkívüli helyzetben ? A kialakult álláspont szerint a szervezet akkor felel meg legjobban hivatásának, ha tagjait a munkahelyen való helytállásra buzdítja. Csökkentik a nem feltétlenül fontos rendezvények számát, hogy az emberek minden energiájukat az árvíz okozta veszteségek felszámolására, a normális élet mielőbbi kialakítására fordíthassák. Alapos mérlegelés után úgy döntöttek, hogy az idén nem tartják meg az immár hagyományossá vált megyei termékbemutató kiállítást. Egyrészt nem lenne szerencsés ebben a rendkívüli helyzetben ezzel lekötni az erőket, másrészt sókkal inkább szükséges most az erre a célra szánt összegeket az árvíz sújtotta területen felhasználni. A kiállítási pavilonok anyagát is a Számos- köz újjáépítésénél hasznosíthatják. A műszaki napok kérdésében is határoztak, s szeptember 1-től 30-ig tartják meg. Ennek megfelelően műszaki hónap elnevezéssel kerül megrendezésre. Az ennek keretében szervezett előadások — a korábbi elhatározás szerint — a jubileumi év témái köré csoportosulnak. Ezen felül előtérbe kerülnek még a negyedik ötéves terv előkészületeivel és az árvízkárok helyreállításával kapcsolatos tudományos-gyakorlati viták is. Az ülés napirendjén szerepelt még a Víz utcában birtokba vett Technika Háza átmeneti ü; emeltetésével kapcsolatos tennivalók megvitatása. Meghallgatták és jóváhagyták azt a tervezetet, amely a felsőbb szervek jóváhagyása után a lengyelországi Rzeszów város testvérszervezetével való kapcsolat felvételét jelentő megállapodásokat tartalmazza. A soron következő elnökségi ülés időpontját július 13-ra állapították meg. VÍZ ni akarnak. Tudod, nehéz erről beszélni. Magam se tudom hogy indult; szervezni kezdtem. Csináltam egy brigádot, pontosabban act mondtam az első tíz hozzám érkezőnek: „Az iskolához menjetek, először tegyünk rendbe egy tantermet .......Valahogy arra gondoltam, ha a tanítás megindul, akkor már gyorsan rendbe jön az élet. öt brigádom dolgozik — büszkén mondom, megértheted, hogy eredménynek érzem — házaknál segédke»: nek, iratokat szabadítanak ki a tanácsháza elázott szekrényeiből, takarókat hordanak szét a mindennap érkező teherautókról, — tesznek valamit... Felelősség van rajtam. Nagyon nehéz dolog, sohasem sejtettem, nem is sejthettem mennyire nehéz. Hallgatnak rám, hallgatni akarnak valakire; azt kell mondanom, ide vagy oda menjetek, ezt vagy aet tegyétek — és megcsinálják. Tudod, én a tsz-ben is főnök voltam, de az valahogy egészen más ügy volt. Most nem szabad tévednem, Aki kintről jön, nem is veszi észre, honnan tudná, hogy ez már eredmény: a templom előtt tiszta a járda, Puskás Józsi bácsi vissza tudott költözni a házába, a tanítónő megtarthatta az első órákat, a gépállomáson javíthatják a traktorokat — tettünk valamit. Én ' sokseor bólogattam, amikor szidták ezt a nemzedéket. Én is éreztem, hogy csak követelünk, hogy elvárunk, hogy küzdelem nélkül sokat akarunk. Ez volt az első alkalom az életemben, amikor a létküzdelem oldalán nézhettem meg magunkat. Hidd el, most már tudom: senkinek sincs igaza, aki nem bízik bennünk... Fodor Krisztina
