Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
* -füM RELET-MAG7ARORSZÄ0 Í97Ó. fin!«« ff; Möller őrmester adta le a vész- ‘ JELZÉST. MEGISMERTEM A HANGSAT SMdh> (rtat Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre <d WEHRMACHT KÖRZET//URAMCSNONA MÉM AKAR N/NN/ A fÖLÉNEK... Orosz ejtőernyő- ,4 SÖR..? HT AZ ORSZÁG SZIVÉBEN..? . LEHETETLEN ; KAPCSOLTASSA fOE TÁVBESZÉLŐN A LÉG/BÉZ/S PARANCSNOKÁT A KARLStÜSTÉI KATONA? REPÜLŐTÉR VONALA NEM TELEL. Perig a k/el/tőkon magva z ELEVENSÉG. VÖRÖS CSILLAGOS szállítógépek ereszkednek ÁLÉ. MÉG NÉHÁNV PERC ÉS, KEZDETÉT VESZI AZAKC/Ő VÉGSŐ EAZ ISA, A KÉT EJTŐERNYŐS ROHAMOSAPAT ÉS AZ ARCHIV ANYAG ELSZÁLLÍTÁSA. Tudományos kommentár A Szojuz—9 küldetése krónikája: Parlamenti választások a Szovjetunióban. Tartományi választások az NSZK-ban. tíTO: Hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Franz Jonas osztrák köztársasági elnök. — Újra összeült Genfben a leszerelési konferencia. KEDD: Palme svéd miniszterelnök Moszkvába érkezett. Nasszer-nyilatkozat a közel-keleti rendezés két félté teléről. SZERDA: U Thant ENSZ-főtitkár Moszkvában — Szabadon bocsátották az elrabolt brazíliai nyugatnémet nagykövetet. CSÜTÖRTÖK: Az angol választásokon a konzervatívok győztek. Letette az esküt Argentina új elnöke, Levings- ton dandártábornok. PÉNTEK: Heath kapott megbízást az új angol kormány megalakítására. — Nimeri szudáni elnök Szófiában. SZOMBAT: Súlyos harcok Kambodzsa fővárosa körül. Arab államfők találkozása Líbiában. A svéd példa A hét diplomáciai eseményei közül elsőnek Olof Palme svéd miniszterelnök moszkvai hivatalos látogatását, Koszigin szovjet kormányfővel és Gromiko külügyminiszterrel volt eszmecseréit emelem ki, mert úgy érzem, hogy a svéd példa megérdemel alaposabb elemzést is. Először a miniszterelnök személyéről szóljunk néhány szót Fiatal férfi, alighanem ő a legifjabb kormányfő kontinensünkön. . Akkor vált ismertté a világon és népszerűvé a hazájában, amikor még közoktatásügyi miniszterként élére mert állni a stóckholmi utcákon végigvonuló, az amerikaiak vietnami agresz- sziója ellen tiltakozó menetnek. Ezek után természetesnek mondható, hogy pártja, a svéd szociáldemokrata párt legutóbbi választási kampányát éppen annak a jegyében harcolta végig, hogyha a svéd választók kiállnak a szociáldemokraták mellett, az új kormány elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és még élesebben ítéli el Washington délkelet-ázsiai kalandorpolitikáját A svéd szociáldemokraták győztek, Olof Palme lett a miniszterelnök. Dicséretére válik, hogy a választási program nem maradt csak kortes ígéret... Bebizonyította ezt két héttel ezelőtt is, amikor az Egyesült Államokban járt Érdemes aláhúzni, hogy az utazás nem minősült hivatalos látogatásnak, szemben a mostani, moszkvai látogatásával, amelynek ez volt a diplomáciai minősítése. Palme Amerikában nem fukarkodott az USA politikáját bíráló megjegyzésekkel, sem egyetemeken tartott előadásaiban, sem az újságírók előtt, s alighanem megismételte őket akkor is, amikor Rogejs amerikai külügyminiszterrel nem hivatalos eszmecserét folytatott Ez a svéd magatartás erkölcsi és politikai alapot teremtett egyfajta közvetítő szerep vállalására. Mert nem lehet indokolatlan a feltételezésünk, hogy Palme Moszkvában közvetítőként is felléphetett. Nem is annyira a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszélésein, hanem azon a találkozón, amely közte és a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete között jött létre. Kétórás eszmecseréjükön nem csupán arról eshetett szó, amit korábban is tudott a világ, hogy Svédország tetemes anyagi segítséget kíván adni a VDK- nak a háborús károk helyre- állítására... Egy másik vonatkozásban is felfedezhető bizonyos svéd közvetítő funkció, mégpedig a közel-keleti válság dolgában. Palme igen veszélyesnek mondotta moszkvai sajtóértekezletén a közel-keleti helyzetet. Kijelentette, hogy Svédország sürgeti a konfliktusnak a Biztonsági Tanács ismert határozata alapján történő rendezését, majd kifejtette, hogy véleménye szerint e probléma f megoldásában fontos szerep vár a nagyhatalmakra. Nehogy illúziókat keltsünk Svédország politikája egészét illetően, meg kell mondanunk azt is, hogy Stockholmban nyilván számba veszik a sajátos svéd érdekeket, pontosabban a svéd monopoltőke érdekeit. Svédország bizonyos határozott, pozitívnak minősíthető kezdeményezései ellensúlyozhatják azt a törekvést, hogy a stockholmi nagybankok és a svéd' mammut- vállalatok kívánsága szerint az ország a Közös Piachoz csatlakozzék, — így gondolkozhatnak sokan a svéd vezető körökben. Mert erről is szó van. Nagy-Britanniával előbb- utóbb megegyezésre juthat a Közös Piac miniszteri tanácsa, Svédország pedig akkor többé-kevésbé magára marad abban az ún. szabadkereskedelmi övezetben, amely éppen svéd kezdeményezésre alakult meg a Közös Piac konkurenseként. Ha viszont a semleges Svédország társulna a NATO- hoz tartozó közös piaci tagországokkal, ez kedvezőtlenül befolyásolná a stockholmi politikát csakúgy, mint az európai együttműködés lehetőségeit. Svédország, hogy még mindig Palme moszkvai útjánál maradjunk, ugyanakkor helyesli az európai biztonsági értekezlet összehívásának szocialista javaslatát... Az európai problémakör került szóba a hét számos más diplomáciai eseményén, mindenekelőtt azokon, amelyeknek színhelye éppen hazánk fővárosa lett, illetve lesz. A szocialista országok külügyminiszterei tizenöt hónappal a „budapesti felhívás” kibocsátása után találkoznak, hogy áttekintsék a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének felhívása által máris megtett utat, az európai biztonsági értekezlet előkészítésében rájuk háruló további teendőket. Franz Jonas osntrák köztársasági elnök és Kirchschläger külügyminiszter magyarországi látogatásuk során a magyar—osztrák kapcsolatokon túlmenően az európai biztonság kérdéseiről tárgyaltak magyar vendéglátóikkal. Az osztrák elnök sajtónyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy Finnország után Ausztria volt a második ország, amely a szocialista államok kezdeményezésére pozitívan reagált. Tegyünk még említést Ceauses- cunak, a Román Államtanács elnökének Párizsban folytatott tárgyalásairól. Ezek kapcsán Schumann francia külügyminiszter nyilvánosan most hangoztatta először, hogy Franciaország helyesli az összeurópai értekezlet egybehívását, feltéve, ha annak sikere biztosítható. Há már ezen a héten elsősorban földrészünk eseményeiről szóltunk és a világpolitikát is földrészünkről néztük, akkor feltétlen ide kívánkozik két európai választási eredmény vázlatos kommentálása. Az angol választások kimenetele nagy meglepetést hozott. A konzervatívok győzelme, Heath kormányfői megbízatása külpolitikai téren ugyan nem ígér változásokat Nagy-Britannia magatartásában, de a nemzetközileg nagy tekintélynek örvendő angol munkáspárt veresége módosíthatja a tőkés Európában sok helyütt kormányon lévő szociáldemokraták helyzetét is, a jobboldali ellenzék ostromát a héten még sikerrel kiállotta Bonnban Willy Bygndt kormánya, de az angol konzervatívok nem várt diadala minden bizonnyal új támadásokhoz ad majd kedvet a nyugatnémet CDU—CSU-nak. Különösen azok után, hogy az elmúlt vasárnapi tartományi választásokon a szociáldemokraták a reméltnél gyöngébb eredményt értek el, koalíciós partnereik, a szabad demcác- raták pedig súlyos vereséget szenvedtek. A bonni „kis- koalíció” nehézségei persze kiszámítottak, a nyugatnémet monopoltőke „rövid pórázon” tartja a Willy Brandt kormányt. Június 19-én véget ért a Szojuz—9 mintegy 18 napos kozmikus útja a Föld körül, s két utasával, Nyikolajevvel és Szevasztyjanovval épségben leszállt a Szovjetunió területén. Természetesen a repülés végleges értékelése már csak a nagy mennyiségű beérkezett adat feldolgozása miatt is még hosszabb időt vesz igénybe, azonban néhány fontos következmény és eredmény már most világosan látszik. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy a most véget ért repülés szerves fésze az állandó űrállomások kiépítésével kapcsolatos programnak. Emlékeztetnünk kell arra, hogy tavaly januárban a Szojuz-4 és 5. összekapcsolása, valamint őszszel a Szojuz—6, 7 és 8. kötelékrepülési manőverei az űrállomás összeszereléséhez nélkülözhetetlen manőverek megoldását végezte el. Ennek során új navigációs berendezéseket és hajtóműveket, továbbá vezérlőberendezéseket próbáltak ki. A kísérletek sikerrel jártak, és megteremtettek számos, az űrállomás létesítéséhez szükséges műszaki feltételt. Az űrállomások üzemeltetésének azonban nemcsak ilyen jellegű feltételei vannak, hanem többek között orvosi-biológia, energiaellátási, műszerfelszerelési stb. kérdései is. A következőkben néhány ilyen szempont figyelembevételével tekintjük át röviden a Szojuz—9 útját. Kezdjük az orvos-biológiai kérdésekkel. A korábbi űrrepülések tapasztalatai szerint a súlytalanság a 8. nap elteltével vált kritikussá, az élettani változások ekkor mutattak legnagyobb eltérést. Ezt követően bizonyos normalizálódás volt tapasztalható, a leghosszabb megelőző űrutazás — a Gemini—7 — során a 14. napig. Az ezt követő időszakok várható körülményeiről semmiféle tapasztalat nem állt rendelkezésre. A Szojuz— 9 útját követően végzett első orvosi vizsgálatok szerint az űrhajósok semmilyen , káros egészségi ártalmat nem szenvedtek. Ezzel tisztázódott, hogy az űrállomások üzemeltetésének egyik fontos feltétele, az ember huzamos űrbéli tartózkodása, egyidejűleg aktív tevékenysége is biztosítható. A kísérlet zavartalan és biztonságos lebonyolításához kellően nagy belső teret kellett kialakítani, a tudományos tevékenység és a pihenés zavartalan biztosítása érdekében. Megfelelő összeköttetést kellett kialakítani a földi központ és az űrhajó között, hogy a repülést ellenőrző orvosok az űrhajósok élettani mutatóit állandóan figyelemmel kísérhessék. És bármikor utasítást adhassanak számukra a jól felszerelt „fedélzeti gyógyszertár” megfelelő gyógyszereinek esetleges igénybevételére. Az űrhajót nemcsak az űrállomások építésekor és üzemeltetésekor szükséges tájolásra és stabilizálásra alkalmas rendszerekkel kellett kifejleszteni, hanem úgy kellett megépíteni, hogy repülésének bármely szakaszában, tehát gyakorlatilag bármely fordulóban, a pálya bármely pontjáról önállóan megkezdhesse a biztonságos visszatérést — erre azért volt szükség, hogy a súlytalanság okozta esetleges probléma esetében a repülést szükség esetén bármikor meg lehéssen szakítani. E célok érdekében az űrhajó térbeli tájolására, helyzetének meghatározására autonóm, a földi központtól független rendszerekkel volt felszerelve. Nagy feladatot rótt ez a kísérlet a földi szervekre is, amelyeknek nemcsak az űrhajósok tevékenységét és egészségi állapotát kellett állandó figyelemmel kísérni, hanem fel kellett készülni arra is, hogy az űrhajósok esetleges tervezett időponttól eltérő időben.— és ezért váratlan helyen — történő visszatérése esetén a felkeresés és a mentés haladéktalanul biztosított legyen. ^Gondoskodni kellett arról is, hogy az űrhajó néhány kilo- wattnyi folyamatos eleklro- mosenergia-igényét a repülés időtartamára biztonságosan fedezni lehessen. Valószínű, hogy ez új típusú, jó hatásfokú, kis súlyú napelemek segítségével történt. A tudományos tevékenység, amely a földfelszín, mező- gazdasági területek, meteorológiai jelenségek és csillagászati, továbbá geofizikai területekre terjedt ki, több célt szolgált. Kipróbálták azokat a műszereket, amelyeket tartósan működő űrállomások számára terveztek, másrészt ellenőrizték az ember munkaképességét tartós űrrepülés során. Közben vizsgáztak a tájoló és stabilizáló rendszerek is, amelyek a megfigyelések alatt a kiválasztott célra irányozták és stabilizálták az űrhajót. Az első közlemények szerint a Szojuz—9 kitűzött célját programszerűen teljesítette, s így Nyikolajev és Sze- vasztyjanov útja jelentősen hozzájárul az orbitális űrállomások megalkotása érdekében végzett munkához. Sinka József