Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

tflTO. június 20, KELET-MAGYAROÄSZAO 3. oldal Ki politizáljon? Nem veszett el a eím Két termelőszövetkezeti brigád példája szorgalomból, becsületből A legutóbbi országos vá­lasztások idején egy nem is „isten háta mögötti” faluban jelölő gyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rendje és módja szerint elkezdődött, bár az asszony, akit tanács­tagnak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsál- lottuk, de nem szólhattunk bele a helybéliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt. el­hangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asszony, min­denki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hoz­zá az elvtársak... Egy javakorabéli férfi kért Bzót. Illedelmesen bemondta a nevét, közölte, hogy a szó- banforgó asszony férje és felesége helyett beszél. Az asszony nem jöhetett el, mert épp a fej és ideje van. Köszöni a megtisztelő gon­dolatot, de nem fogadja el a jelöltségét, nem ér rá ilyes­mivel foglalkozni. Azt hittük, hogy vihar ke­rekedik a felszólalás nyomá­ban. Nem így történt. Mind­össze egy bátortalan kérdés hangzott el: miért nem az asszony mondja el, hogy nem vállalja a jelöltséget? A férj higgadtan ismételte meg: nem ér rá, fejnie kell, majd amolyan rábeszélő hangsúly. lyal még hozzátette: egyéb­ként sem nők dolga a politi- ka. És nem lett vihar, mást jelöltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűlés után, nem hiva­talosan, még hosszasan be­szélgettünk. A témá kézen­fekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisz­tázzuk előbb, hogy mit ér­tünk politikán. A több sze­mináriumot végzett boltve­zető jó tanuló módjára ma­gyarázta, hogy a politika, a társadalmi osztályoknak ér­dekeik érvényesítésére ki­fejtett tevékenysége, a hata­lom megszerzéséért, illetve megtartásáért folytatott harc eszköze. A boltosra többen gyana­kodva néztek. A többek számára érthetetlenül hang­zott mondatok miatt, vagy mert felmerült lelki szemük előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve? — nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbbnek tűntek: a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi fői-máinak, fela. datainak meghatározása. Aztán valaki a régi mon­dást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrog­Emberek védték, őrizték a gátakat, mentették a falva­kat, segítenek az újjépítés- ben. Közöttük sok-sok kom­munista, egyszerű párttag, akik e válságos helyzetben sokat tettek, s mégis névte­lenek maradnak. Hátba támadta Tatárfalvát a Szamos. Nem ott tört a falura, ahol a „hősök” vé­dekeztek. De helyén volt a szíve-esze a kommunista vezetőknek, közöttük Bódi Sándor tsz-elnöknek. Ásóra, lapátra szólították a falu ap- raja-nagyját. nőket férfiakat. Mindenki a gáton volt. A legnehezebb szakaszt ő ma­ga védte, Kapitor Endrével, Székely Józseffel, Tyahor Istvánnal és a többiekkel. KISZ-fiatalok hordták a ho­mokzsákokat. Egész éjjel szakadásig dolgoztak május 14-én. Másnap négysoros gátat emeltek Becs és Tatár­falva között. Ezzel sikerült eltéríteniök a vizet. De a veszély akkora volt, hogy kitelepítették a falut, ők, a kommunisták marad­tak. Helikopterek szállították el a bajba jutottakat. Bódi Sándorék menekítették, etet­ték a jószágot, tömték a szi­várgásokat, buzgárokat. Megvédték Szamostatárfal­vát. jJ I Nagy Zoltán a pedagógus, az iskola igazgatója, a falu és a tsz párttitkára. Éneket, , történelmet tanít Győr telek ták. pedig jól jött ez a meg­jegyzés. Vele vitatkozva kö­zeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. lkja már se nem úri, se nem huncutság. De ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor visz- szakanyarodtuhk az asszo­nyok dolgára, lelohadt a vi­tatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték a túlnyomó többséget, s a né­hány asszony, aki vette ma­gának a bátorságot, hogy ott­maradjon, illedelmesen hall­gatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán el­jutottunk, nem volt több an. nál, hogy az ilyesmi a család belügye, nem lehet beleszól­ni. Hány és hány ilyen eset. így záródó eszmecsere ma­gyarázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma 10 év alatt csak 6 százalékkal, a női képviselőké pedig mindössze 1 százalékkal nö­vekedett?! S mennyi erőfe­szítés kellett ahhoz, hogy a tanácstagok 18,2 százaléka, az országgyűlési képviselők­nek pedig 19,4 százaléka nő legyen! Ki politizáljon? Azt mondták abban a falu­ban: aki maga is dolgozik. A nődolgozók száma 1,9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalék- arányban ma több az álta­lános és középiskolai végzett­ségű nő mint férfi. A gim­náziumokban a tanulók több mint fele lány. Az egyetemeken ma 13—14-szer annyi nő tanul, mint a fel- szabadulás előtt. A pártokta­tásban tanulók 27,8 százaléka nő, az elméleti konferenciá­kon ez az arány még maga­sabb. Mi hát a magyarázata an­nak, hogy a nők a politiká­ban még ma is a perifériára szorulnak? Politikailag kö­zömbösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általá­ban. Sok ezer nő vállal sze­repet a párt politikájának népszerűsítésében, az idősze­rű feladatok megvalósításá­ban. Aktivan támogatják a béke- és a szolidaritási moz. Silóm politikai akcióit, szer­vezik az erkölcsi és anyagi támogatást. Politikai, kultu­rális. egészségügyi felvilágo­sító munkát, pedagógiai és egyéb ismeretterjesztést vé­geznek. Részt vesznek a nemzetközi nőmozgalom munkájában. 50 ezren mű­ködtek a nőtanácsokban! A szakszervezetek aktivistáinak nem tartozott a legkritiku­sabb falvak közé. 136 ház került víz alá, összedőlt 13 és le kellett bontani negyve­net. Azon az emlékezetes má­jus 14-én este fél 9-kor ér­kezett a hír: ki kell üríteni Győrteleket. ő szólította fel a falu népét. Hallgattak szavára. De Nagy Zoltán ma. radt. — Maga nem menekül? — kérdezte tőle a mentés köz­ben egy munkásőr. — Én csak akkor megyek, ha már mindenki bizton­ságba került — válaszolta. Nem mondta, hogy azért, mert ő a párttitkár. Farkas Bálint gondosko­dott a faluban maradtak el­látásáról, pártvezetőségi ta­gok mentették át a közösbe a háztáji állatállományt. Szabó László tsz-elnök töb- bedmagával a víz alá került lakásokból mentette az ér­tékeket, ruhákat, bútorokat. Kommunisták közösen készí­tettek tutajt a katonai men- tőalakulatokkaL jJ Géberjénben Vadász Ist­ván nem tudja milyen nap van. (Május 29.) Tizenhatodik napja volt akkor talpon. A faluba gépkocsival bemen­ni még nem lehet, csak a hídig. A pártház tanácskozó termében élelmiszerraktár, az irodában lakás: itt él csa­ládjával egy építőmunkás. 41,9 százaléka, a népfront bi­zottsági tagok 23 százaléka nő. Az aktivitásukban tehát nincs hiány. Sőt, a jelek sze. rint a politikai „aprómunká­hoz” — akárcsak a házi munkához — mindenki el­ismeri a jogukat. A vezető pozíciókhoz, a közélet vezető funkcióihoz azonban már nehezen érnek el. Az igazi ok tehát nem a rátermettség, iskolázottság, vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amire a párt Központi Bizottságának februárt ülésén előadói be­szédében Pullai Árpád is rá. mutatott: a múlt ideológiá­jának maradványai, valamint a nők hivatásának torz fel­fogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, külön­leges makacssággal tartják magukat; hatásuk még nap­jainkban is érezhető. A februári ülésen a Köz­ponti Bizottság számos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint — ha nem is gyorsan —, változtatni fog ezen a hely­zeten. Egyebek között a Ha­zafias Népfront feladátává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásában. A népfront választott tes­tületéi, az országosaktól a helyiekig, méltó komolyság­gal fogadták a határozatot, s illő felelősséggel készülnek azok végrehajtására. Ezt iga­zolja az a nagy érdeklődés és figyelem, amely a népfront nőbizottságainak megalaku­lását kíséri. Ezt tanúsítja a nőbizottságok programjának kialakítása: szinte min­degyikben központi helyet foglal el a nők politikai, közéleti szerepének növelése, az ennek érdekében alkal­mazható gyakorlati módsze­rek kidolgozása. Jövőre újra esedékesek az országos választások. Ha a maradi nézetek elsöprésére még nem is lehet számítani, arra azonban már igen, hogy a korábbiaknál sokkal töb­ben válaszolnak majd helye­sen a kérdésre: ki politizál­jon? S ez is egyik jelentős eredménye lesz annak a párthatározatnak, amely a gazdasági és szociális kérdé­sek mellett, a nők politikai helyzetére és szerepére is felhívta a figyelmet. Juhász Róbert A párttitkár most a tanács­házán húzódik meg, a házát elvitte az árvíz. Május 13-án, szerdán kap­ták a riasztást. A gazdasági és pártvezetők azonnal in­tézkedtek. Mentettek, amit tudtak, mert olyan gyorsan jött a víz. Vadász István derékig érő vízben ment házról házra, nem maradt-e benn ember. Ezt tette hajnal fél négytől másnap reggel hat óráig, ö Illyés Gyula, Bíró Gyula és Kun István fogatosok me­nekítették száraz helyre a jószágot. ők gondoskodtak ellátásukról. Kun Istvánt korábban tö­rölni akarta a taggyűlés a párttagság soraiból. Olyan példás magatartást tanúsított a válság óráiban, hogy jelez­ték a járási pártbizottságnak: a kommunisták között van a helye. Mester József, a Csengeri Állami Gazdaság igazgatója telefonon kért segítséget. Már mindent bevetettek. Gépeket, embereket. 3 kilométeres szakaszon védték a gá­tat. Elsők között a kommu­nista igazgató, Balogh Emil párttitkár, Papp András, s a párttagság teljes létszám­mal. Sikerült megmenteniük 2 ezer juhot. így hármasban a bátor Gál György gépko­csivezetővel egyméteres vízben „úszva” jutottak át Komlódiótfaluba. Menteni Furcsa, de igaz: a nagykál- lói Virágzó Föld Termelőszö­vetkezet két brigádját — egyébként az egész termelő- szövetkezet két legjobb mun­kacsapatát — azért kell meg­dicsérni, amiért elestek a megtisztelő szocialista címtől. Ae ok mindegyiknél más: a tanulság mégis ugyanaz. Nem a mindenáron kitünte­tésre való törekvés, hanem a becsületes munka lehet csak központi törekvése, nevelő esz­köze egy kis emberi munka- közösségnek is. „Hajszálnyi^ elmaradás Csak egy hajszál hiányzott majdnem mindegyik felaján­lása teljesítéséhez a Zalka Máté állattenyésztő brigád­nál. Például a tehenészetben a tej zsírtartalmát 3,8 száza­lékon tartani ígérték. Égés*: elmúlt évben közelítették. Nem sikerült elérni. (Most, az első negyedévben már túl is haladták, tartják a 3,9-et.) Vagy a növendéknevelésnél havi 21 kilóról 23 kilóra kí­vánták emelni a súlygyara­podást. Nem sikerült — ta­valy. (Idén első negyedévük­ben fantasztikus méretekben túlteljesítették: havi 32 kiló­nál tartanak.) Az elmúlt év májusában alakult a Zalka Máté brigád. Gyömbér István főállatte­nyésztő körül huszonöt tag szövetkezett a jó és jobb munkára, egymás nevelésére. Az ember azt gondolná, ilyen­kor, első évi becsületes küz­delmük elismeréséül kicsit szemet hunynak a „hajszál­nyi” elmaradás miatt, kiiga- eitják itt-ott a pontatlanul teljesített felajánlásokat, vagy legalábbis csábíó erre gondol­niuk. embert, állatot. Velük volt Pázmándi Lajos párton kí­vüli, Lengyel György, a gaz­daság igazgatóhelyettese, párttag. Seres László főgé­pész. párttag. Áradatban indultak Nagy- gécre gépkocsival. Olyan volt a sodrás, hogy vissza­fordultak. Nem tudták, hol az út. Kikarózták. Utána új­ra nekivágtak. így mentették ki Vincze Ferenc és a nyug­díjas idős Urbán Róbert há­zából a bent maradt élelmet, ruhákat, motorkerékpárt. S indultak tovább. Lakatos László két napon át hordta egy csónakkal az embereket Komlódtótfaluból. Az evezőlapát szinte csontig lemarta a húst az ujjáról, de akkor nem érezte. J_J Halász Kálmán 20 éve ta­nácselnök Nagygécen. Itt született, itt nevelkedett. A kritikus napon lóhátra ülve járta be a határt. Mire hazaért, kabátját, benne a párttagsági könyvvel, seo- mély igazolvánnyal, minden­nel elvitte az áradat. Any- nyija maradt, amiben láttam. Csónakba szállva Almási La. jós párttaggal mentették ki idős Gál Györgyöt, Juhász Imrét feleségestől, Szász Györgynét, Szabó Sándoré- kat. — Vári Andrásra és fele­ségére úgy találtunk, hogy a mestergerendába kapaszkod­tak, néztek egymásra, alattuk Szó sincs erről. Kicsit szo­morkásán mondják, hogy veszteséges volt az állatte­nyésztés. Hiába termeltek öt milliónyi értéket, a termelő- szövetkezet Össztermelésének 14 százalékát. Ráfizettek vagy háromszázezer forintot Már­pedig ráfizetéses ágazatért nem járhat kitüntetés. Természetesen sem anyagi­lag, sem erkölcsileg nem kell félteni az elismeréstől őket. A tehenészetben 2300 forint az átlagkereset, másutt megközelíti az átlag három­ezret, a juháscoké pedig meg is haladja. És az önbecsülés sem kis dolog. Büszkén, becsülettel indulnak neki második éves brigádmunkájuknak. Ugyan­annyi jövedelmet ajánlottak fel, mint amennyi a veszteség volt. S már látszik, hogy túl­teljesítik. Majdnem bizonyosra vehe­tő, hogy jövő májusban, az értékeléskor kiérdemlik a megtisztelő címet. Betelt a pohár A Dobi Bálint építő brigád­ja is tavaly májusban ala­kult. Az ő címük elvesztése még érdekesebb. Itt már határozottan be­csületről van szó, nevelésről, méghozzá olyan döntéssel, amely szigorú „vagy-vagy” elé állította az egész brigá­dot, elsősorban Dobi Bálin­tot, a brigádvezetőt. Ez a férfi most töltötte be a harmincadik életévét. A szakmát a hajdú-bihari épí­tőknél szerezte, ott dolgozott egy évtizedig. Akkoriban nem volt sok a keresete, de autó­busz hozta, vitte mindennap hömpölygőit az ár — emlé­kezik Halász Kálmán. — Borzalmas látvány volt. Ök mentették meg. Csengersimin Szegedi An­tal azzal fogad, hogy párt­taggyűlést tartottak. Ott volt a7. egész tagság. Értékelték a helytállást, a további felada­tokat meghatározták. Romel­takarító brigádokat szervez­tek. Vezetőik többsége párt­tag. Ha ezzel végeztek, vetni kell. Átalakul a brigád... jU Dr. Laczkó István, a fe­hérgyarmati kórház párttit­kára ott volt a gáton, bete­geket látott el. s amikor Fe­hérgyarmatot elöntötte a víz. szükségkórházat alakítottak Kölesén. Kimerült volt mór a sok munkától. Telefonon ér­kezett az értesítés, hogy Mi- lotán van egy szülő nő, Klapka Györgyné. Azonnal mentőbe szállt, elhozták Tu- nyogmatolcsig, itt URH-n kértek segítséget, mentőau­tót a mátészalkai kórháztól. A fiatal kommunista or­vos ott volt a szülő anyával. Fiú lett. Itt a nagy árvíz­ben született, 1970. májusá­ban. ★ Mindez csak töredéke a hősies helytállásnak. Nem is olyan régen még a gátakon álltak helyt ezek a kommu­nisták. Most ott vannak, ahol az életet kell szervezni, az újjáépítés gátjain. Farkas Kálmán haza, Szakolyba. Amikor el­vitték a búsét, elment Pest­re, a 32-es Építőipari Válla­lathoz. Ott megtanulta a gépi vakolást. A komoly, kiváló kőművest társai ott Pesten megválasztották brigádveze­tőnek. A keresete felment 3800-ra. De vágyott haza, al­kalom is volt. így került, so­kadmagával a kállóiakhoz, akik szintén busszal hozzák- viszik munkásaikat, van is az építőipari segédüzemnek most már tíz szakmában 126 dolgozója. A buszok minden reggel bejárják Birit, Sza- kolyt, meg a többi községet és viszik a brigádokat az építkezésekre. Az ilyen életmód Szabolcs­ban is nagy csábítást jelent. Tavaly augusztusban pél­dául Máriapócson dolgoztak, épp a sarki kocsma közelé­ben. Ae egyik brigádtag több­szöri figyelmeztetés ellenére át-átment, pohárhoz nyúlni. Már olyan állapotban volt, hogy nem igen lehetett az áll­ványra engedni. A brigádvezetőnél is „be­telt a pohár”. Ezt a brigádta­got már sokszor figyelmeztet­te, aznap reggel is. Belátta, hogy ha most ezt az embert lefektetik valami zugban, hogy pihenje ki magát, már túllépnék az erkölcsi emberi segítés, a baráti jóaíándék határát és a brigádban meg­lazul a fegyelem, többé nem lesznek érvényesek a szép szavak, hitelét veszti a leg­fontosabb: a brigád becsüle­te. Hazaküldte tehát az em­bert. Pedig nagyon jól tudta — és a többiek is — hogy ez­zel el is búcsúzhatnak a ki­tüntető címtől. Hiszen az ittasság miatt hazaküldött embernek nem jár szabadság, azt igazolatlan mulasztásnak kell beírni, márpedig elég egyetlen ilyen és oda az em- ' léklap. Oda is lett. De kaptak érte valamit, mely sokkal szebb, több és egyenes úton vezet a megtisztelő cím elnyerése fe­lé is — idén. A brigád megszilárdult! Budai István és Ványi Mi­hály, akik már korábbi mun­kahelyükön is tagjai voltak Dobi Bálint brigádjának, azt mondják, épp ezért az eré- lyéért szeretik. Egyik a másiknak Az újfehértói síkon, messze Nagykállótól már dolgoznak a földgyaluk az új sertéste­nyésztő telep alapozó mun­káin. Jövő év júliusában, ha minden tervszerűen halad, benépesítik kocákkal. Októ­berre már ontani kezdi a ma­lacokat. Huszonkét millió fo-i rintot termel majd évente ez a negyven milliós beruházás, két-három milliós haszr\t hajt majd a Virágzó Földnek évente. Persze, csak ha jól megépí­tik és jól dolgeenak benne, így lesz. A Dobi brigád fogja építeni és a Zalka brigád dolgozik majd benne. Bizo­nyos, hogy elnyerik addig a szocialista címet. Gesztdyi Nagy 2ohaR Névtelenek maradnak...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom