Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

S^LET-MASYAfttSSSZA« 1. Didst 1976. JÚ-íik * Siulők fórumét s Gyerekek nyáron GYEREKEK NE K ^ Befejeződött az iskola; év. A gyerekeknek örömet jeient a vakáció, ám a szülök egy részének éppenség­gel gondot. S ez érthető is, hiszen az év kilenc és fél hónapjában megszokott otthoni életrend most megvál­tozik. Azokban a családokban, ahol az anya is dol­gozik, kifejezetten megnyugtató dőlt, hogy a nap egyik felét jó helyen, az iskolában töltötte a gyerek Ha pedig napközibe is járt, akkor meg semmi félni­valója sem volt. S most hirtelen minden megváltozik, két es fél hónapig otthon lesznek a gyerekek, ez pe­dig meg akkor is problémákat okoz. ha az anya otthon van. Természetesen más gondok vannak a városi gye­rekekkel, s mások a falusiakkal és megint mások a kisgyerekekkel és a kamaszokkal, sőt az sem mindegy, hogy egy gyerekről van-e szó, vagy több testvérről. Mert városban, különösen a nagy forgalmú városré­szekben a gyerekek felügyelete tűnik szinte megold­hatatlannak — kivált, ha nincs a közelben játszótér. Műhelyen pedig a változatos szórakozási lehetőségek hiánya, a viszonylag szűk környezet, túlzott egyhangú­sága nehezíti az igazi kikapcsolódást, meg az, hogy sok család szinte az egész nyárra befogja munká­ra a nagyobbacska gyerekeket. A környezetváltozás, ha mégoly rövid ideig is tart, nagyon fontos a gyerekek számára. Az úttörőtá­bor, vagy a nagyobbaknál a KISZ-tábor, az iskolai kirándulás és a napközis tábor, a szülőkkel együtt töl­tött üdülés, vagy néhány hét a rokonoknál szinte meg­duplázza a nyár jótékony hatását. Kivált akkor hasz­nos a környezetváltozás, ha ismeretszerzés, élmény- gyűjtésre is sok lehetőséget kínál. Ezért, ha mod van rá, a városi gyerekek inkább vidékre, a falusiak pe­dig városba, talán éppen Budapestre menjenek. Nagyon hasznos lehet természetesen a fiatalok erejének és alkatának megfelelő munka is — de csak akkor, ha az nem tart egész nyáron. Nem kell fél­teni a gyerekeket a KISZ önkéntes építőtáboraitól, amelyek most különös jelentőséggel bírnak az árvíz sújtotta területeken, a gyári, vagy a mezőgazdasági kisegítőmunkáktól, tehát a fizikai tevékenységtől, mert ez kifejezetten egészséges számukra. S közben megismerkednek az életnek ezzel a részével is, önbi­zalmat szereznek, önállóbbak lesznek, s nem utolsó­sorban valami pénzt is keresnek. Pénzt, amit nem kell teljesen elvenni tőlük, s amit nem is szabad el­szórniuk. Legjobb, ha valamilyen régen dédelgetett terv megvalósítására — utazásra, kerékpárra, új ru­hára, azaz hasznos dologra — költik a keresett több­ségét, hogy egyrészt segítsenek a családnak, másrészt pedig maradandó legyen a nyári munka eredménye. Az általános iskolás gyerekek zöme azonban nem fog sem üdülni, sem dolgozni, hanem otthon tölti az egész nyarat. Mi legyen velük, s azokkal a társaikkal, akik már hazatértek a táborozásból, vagy az üdülés­ből? Mit engedjenek meg nekik, s mit követeljenek tőlük? Mindenekelőtt arra törekedjenek a szülök, hogy valamiféle állandó ritmusa, rendje legyen a gyerekek szünidei életének. Tehát keljenek általában azonos időben — ha nem is olyan korán, mint a tanévben — s ne lustálkodjanak belátásuk szerint az ágyban. Ugyanolyan rendszeresen tisztálkodjanak, s reggeliz­zenek, mint eddig, legyen meg az állandó ideje az ebédnek, az uzsonnának és a vacsorának is. Üs prog­ramjukban éppúgy legyen munka — takarítás, moso­gatás, ház körüli teendő —. mint játék és szórakozás. Csak most az utóbbiakra tevődik a hangsúly. Nincs szomorúbb látvány, mint az unatkozó gyerek. A szü­lőknek tehát azon is törniük kell a fejüket, hogyan segíthetnék fiaikat és lányaikat újabb, nemesebb szó­rakozásokhoz. Engedjek meg nekik, hogy nézzék a televízió szün­idei programját, hogy rádiót hallgassanak — esetleg éppen a vakációra vett táskarádiót. — s ne vegyék rossz néven, hogy most többet járnak moziba, mint eddig. Megfelelő felügyeletté! rendszeresen strandol- niok is kell a gyerekeknek. Es az olvasás sem feles­leges. írassák be őket ifjúsági könyvtárba, esetlég a szülök is hozhatnak olvaspivalót az üzemi könyvtár­ból. Aztán a nyelvtanulásra is megfelelő idő a nyár, ha van ambíció a gyerekekben, s nem csupán tan­anyagként kívánnak foglalkozni nyelvekkel, hanem azért, hogy azokat beszélni is tudják Ám leckesze- ttien semmivel se foglalkozzanak — még a javító- vizsgára bukottak is legyenek szabadok legalább a nyár egyik felében — s inkább arra törekedjenek a szülök, hogy érdekes kisegítő olvasmányokkal ébreszt- gessék a fiatalok ismeretszerzési vágyát. A vakáció előtt természetesen megkapták a gye­rekek a bizonyítványt. Ki jobbat, ki pedig gyengéb­bet. Az egyik szülő örült, a másik meg bosszanko­dott. De bármennyire is jogos a bosszúság, a gyerekek nyári pihenését ne a jegyekhez mérjék. Rossz takti­ka, ha az elégségesek, vagy a közepesek miatt meg­vonjuk tőlük a felszabadult pihenés és szórakozás le­hetőségét. Egy tanév még azoknak is fárasztó, akik alig tettek többet, mint bejártak az iskolába, s részt vettek az órákon. Most kikapcsolódás kell nekik, s ha jobb bizonyítványt akarunk, a jövő tanévben törőd­jünk többet velük. TÖRD A FEJED! vízszintes; 1. Megfejtendő. 6. AO. 7. Ko­pat>z. 8. VE. 9. Romai 1055. 11. Ko­sár. 12. Szén-hidrogénféleség. 14. Lábfej íz illet. 16. Rettenetes. 18. Európai nép. 20. Sütő kisiparos. 21. Határozott névelő. 22. Keserv. 24. Magasztos hangvételű költe­mény. 25. Női név (Juhász Gyu­la múzsája). 27. Dönt (igazság­ügyben). 28. ...-ringó. 28. A tró­jai „csalétek”. FÜGGŐLEGES; 1. Pecsét. 2. Némán tát!!! 3. Nqta. 4. Azonos mássalhangzók. 5. Testrész. 6. Megfejtendő. 10. Erődítmény. 11. Hím állat. 13. Nemzet több ilyenből állhat. 14. Bajnokcsapatok Európa Kupája. 15. Gyümölcsöt szárító. 17. Szor­galmas rovar. 19. Kecsesen im- bolyog. 21. Megfejtendő. 23. Azo­nos betűk. 24. -tói kezdődően. 26. Faló páros betűi. 27. A gróf Mon­te Cristoboi ismert vár, illetve sziget. Megfejtendő: A közelmúlt nagy katasztrófái­nak egyike volt ... függ. 21, 6. vízsz. 1. Múlt heti megfejtés: — KÖSZÖNTJÜK A NYÁRI SZÜNIDŐT ­Könyvjutalom: ifj. Sima Ta­más Nyíregyháza. Makay Edit Mi- lota és Varadi Magdolna Kantor- jónosi. Czl játs TÜBEFŰZÉS Szabadban , kell jatsfam, Kb. 30—40 méteres terepre van szükség.' A tá%láagot három szakaszra bontjuk. Az indulástól számított 10 mé­ternél elhelyezünk egy faha­sábot, a második szakaszt csak megjelöljük, kb. a 20—25 méternél, s végül a célban tüt és egy szál cérnát he­lyezünk el. A játékosokat két részre osztjuk. A pályát párhuzamosan kétszer jelöl­jük ki az említett módon. A két csapat íelall a pá­lyák indulási pontjához, Fel­adatuk; egyéniként futva megközelíteni az első sza­kaszt, felvenni a fahasábot, futva továbbvinni a második szakaszig, üres kézzel futni a célig, s ott befűzni a cérnát a tűbe. Vissszafelé kihúzni a cérnát, a második sza­kasztól az elsőig visszavinni a hasábot, s a következő in­dulónak érinteni a kezet, ami az ő indulását jelzi. A játék időre megy. Az a csapat győz, amelyik hama­rabb tudja elvégezni a fel­adatát. Csodálkozva fogjatok látni, hogy a tűbefüzés nem is olyan könnyű mesterség. DEMÉNY OTTÖ: Tudakoló Dunába-Tuszaba, rm hif a világban? Elgurult egy rezgaras, csak a közeptn lyukas Hat meg mi hír? Halljam! Köpecen is baj van, Leegett a félfalu s elveszett egy tökgyalu, No, de Budapesten? Ott sínes minden rendben! Megszökött egy luft ballon, Oszik ezüst szalagon-, BELLA ISTVÁN; Pityergő Mit csinál a bíkfic bíbic? Csorba csórét csutakolja, tollat-borzat föltorzolja — sirri — sir, ri foltos nyakat mutogatja: bibis bibis itt is, itt is. Mit csinál a szeles szöcske? Virág szarát szer számozza kengyelezi, kanta rozsa, Sirr.eg, birreg messzire elmegy Mit csinál a búbos- banka? Iját-fiját babusgatja, Szebbnél szebbé búbozgatja bibbel, búbbal reggelre búval S mit csinál a kis ba­rackfa? Barackot nyom kobakodra így ni! így ni! Wem kell hat rím FIZIKUS, A függőlegesen beírandó megfejtések hárombetűsek, két egymás mellet­ti szó második betűje mindig közös. Helyes megfejtés esetén a második sorba kerülő ot betű vízszintesen olvasva egy orosz fizikus — a drótnélküli hírközlés úttörőjének — nevét adják. Meghatározások: 1—2. Tavaszi hónap rövidítése. 3—4, öreg ember. 5—6. Nem kevés. 7—S. Solohov-regény címében szereplő folyó. 9—10. A máj váladéka. 11— 12. Az egyik szülői 13—14. Szeszes ital. 15—16. Az ember szájában van. 17—18. Az el­ső nő. 19—20. Latin köszöntés. AOdoj :smpzrj zsojo zv oav 02—6t 'eag '81—il '3dá '91—ST >1—51 •ftíy '5ir~n >4a ói-e -uoa 3—1 mos 9—s -srfv >—e '^y 's—1 -w(*i8.w BARS SÁRI: A sárkány legyőzése Volt egyszer, hol nem volt, hegyen innen, folyón túl, volt egyszer egy különösen gonosz és hatalmas, hétfejű sárkány. Egy réten tanyázott, amely a város és a falu határán fe­küdt. így aztán rettegésben tartotta a várost Is, a falut is. Ha valaki a városba igyeke­zett a faluból, vagy éppen fordítva, a sárkány elállta az útját, hét fejének hét szájá­ból tüzet okádott rá, úgy üvöltötte: — Ide a jussomat, külön­ben bekaplak! így hát mindenki ajándékot adott a sárkánynak- Ki az aranygyűrűjét, láncát, pénzét — akinek meg nem volt, a kabátját, ruháját vetette le, hogy kielégítse a kapzsi ször­nyeteget. Maga meg ruhátlan, mezítláb ment tovább, és még örült, hogy holmijai árán legalább az éleiét megválthat­ta. A gonosz pára azonkívül is súlyosan megadóztatta az ottlakókat. Városnak és falu­nak közösen kellett gondos­kodnia az élelméről. Minden­nap oda kellett hordani neki három kosár tojást, egy bor­jút, vagy öt hízott libát, hat láda gyümölcsöt, egy szekér- •derék kenyeret, egy hordó frissen fejt tejet. Ha nem volt ott minden reggel az adagja, az éhes sárkány bor­zalmas hangon ordított, aztán karmos lábával elkapta az el­ső arrajárót és bezárta a sziklabarlangba,' ahol aludni szokott. Néha tanakodni kezdtek az emberek a városban, meg a falun, hogy tenni kéne vala­mit, el kéne pusztítani kín­zójukat. De nem tudták, ho­gyan csinálják, mert aki ed­dig csak megpróbálta, azt mind megölte a sárkány. Csak ráfújta tüzes leheletét, s mindjárt vége volt. így aztán senki nem mert próbálkozni. Egyszer azonban a sárkány összeveszett a Hegyi Szellem­mel, akié a sziklabarlang volt. amelyben a sárkány éj­szakázni szokott. A Hegyi Szellem azt mondta a sár­kánynak, hogy ezentúl nem alhat a barlangjában, mert arra neki magának is szüksé­ge van. S ha nem takarodik ki belőle, megindítja a tűzhá­nyóját, és olyan földrengést csinál, hogy az betemeti a sárkányt. A sárkány erre el­határozta, hogy csatában le­veri a Hegyi Szellemet. De a maga becses irháját féltette, ezért felkelt fektéből, és a határban, háromszor a város, háromszor a falu felé fordul­va, elüvölfőtte mondókáját: — Három nap elteltével, reggel, minden fegyverfogható férfi jelenjen meg előttem, kapával, kaszával, karddal, mert hadra kelünk! Vezéretek én vagyok! Aki nem jön el, azt megtalálom és leharapom a fejét! Hej, lett erre nagy bánkódás városon és falun. Az anyák- nalt nem volt kedvük növen­dék fiaikat háborúba küldeni, a sárkány kedvéért. A felnőtt férfiaknak is gondban főtt a fejük, mit tehetnének, de nem jutottak semmire. Végre vala­ki azt mondta: — Küldjünk egy embert kö­vetségbe a tudóshoz. Kérjük meg szépen, adjon tanácsot, mit tehetnénk? Így is lett. Mert lakott azon a tájon, a hegyen túl egy hí­res tudós, úgy hívták: Nagy­eszű Előd. Mindenki szerette és tisztelte, mert segített, akin csak tudott, bármiféle gond­dal-bajjal fordultak hozzá. Meg arra is emlékeztek, hányszor mondta már a tudós, hogy a sárkányt le lehet győz­ni. Csak nem egyenként kell megpróbálni, hanem összefo­gással, közös erővel. De hát az emberek fáradtak, elgyö­törtek voltak, nem tudták, hogyan kell megcsinálni az összefogást. Elindult a legény, akit a tudóshoz küldtek. Kerülő úton ment, az erdőit át, hogy ne találkozzék a sárkánnyal. Ezért egy nap, egy éjjelen át ment. csak aztán tért vissza, — Mit mondott a tudós? —. kérdezték a falubeliek. — Azt, hogy többen men­jünk el hozza, a faluból is a városból is. Menjen a tanító, a kovács, a doktor, a pék, a könyvelő, a földműves, a favágó, a molnár. Ha mind együtt ott lesznek nála, majd elmondja, mit tanácsol. Hümniögettek az emberek, nemigen volt ínyükre a tudós ember válasza. Hiszen sza­ladt az idő, már csak két nap volt hátra addig, míg felfegy­verkezve mindenkinek meg kellett jelennie a sárkány előtt, hogy háborúba induljon. Sopánkodtak hát, tanakodtak, de a végén mégis elszalasz­tottak három fiatalembert, a nevezettekért. Mert nem akarták a jóakaratú tudóst megbántani, meg hát kiván­csiak is voltak a tanácsára. Mikor végül együtt volt a tanító, a kovács, a doktor, a favágó, a könyvelő, a pék, a molnár, a földműves és a szénégető. elindultak ök is, sötét éjjel, kerülő úton, ne­hogy a sárkány megneszeljen valamit. Hajnalra szerencsé­sen el is jutottak á hegyen túlra, a tudóshoz. Meghallgat­ták a tanácsát, s másnap al­konya tra vissza is értek, bi­zakodva. És elmondták min­denkinek érthetően, mit kell tennie harmadnap reggel. Elérkezett az is. Kapával, kaszával, karddal, kalapáccsal a kézben megjelent a sár­kány előtt minden épkézláb, fegyverfogható férfiember. A gonosz pára megszemlélte a hatalmas sereget, s hadrendbe állította őket. Vigyorgott örö­mében, hogy ennyi fegyveres­sel mily pompásan leveri majd a hatalmas Hegyi Szel­lemet. Riadót fúvatott, s mind a hét fejének hét szájából egyszerre elüvöltötte a ve­zényszót: „Előre!” Hát erre az egész hadrend mind egy szálig megfordult hátrafelé, és szembenézett a mögöttük hüledező szörnye­teggel. (Mert ez volt a tudós tanácsa.) — Előre! — üvöltötte a sárkány még egyszer. — Ne hátra! Nem értitek? A hegy ellen megyünk, a Hegyi Szel­lemre! Rajta, előre! Ám ez mit sem használt, mert erre az egcsz sereg raro- hant a sárkányra. Hiába okádta a szörnyeteg a tüzet mind á hét torkából, mert. az iskolákból a tanítók elhoztak minden tűzoltó fecskendőt. Csapkodhatott a szörnyű far­kával, mert arra rákapasz­kodtak vagy kétszázan, úgy, hogy fel sem tudta emelni. Aztán sorra levágták mind a hét fejét: az elsőt a kovácsok csapták le kalapácsukkal, a másodikat a favágók Mrész- szel. a harmadikat a szén­égetők, a negyediket a vadá­szok, az ötödiket a halászok, a hatodikat a földművesek. a hetediket a malombeliek. Egyetlen feje sem maradi a sárkánynak, szive meg úgy­sem volt — hát nem is tudott tovább élni. kimúlt. Erre az emberek elmentek a hegyhez, s kiszabadították a foglyokat a sziklabarlangból. Közben a doktor bekötözte a sebesülteket; a könyvelő számba vette a hadisarcot, a sárkány felhalmozott kincseit, s azt igazságosan elosztották maguk között. Követséget menesztettek a Hegyi Szel­lemhez, és megegyeztek vele, hogy azon a tájon százszor száz évig nem tesz földrengés, és nem fog kitörni a tűzhá­nyó. A pékek gyönyörű, piros kenyeret sütöttek, s nagy ün­nepet ültek városon, es falun. Aztán májusfát ültettek, ko­ronáján sok színes szalaggal, s úgy nevezték el országukat: a Májusfa Földje. Boldogan éltek azon a tá­jon, s május elsején minden évben megünnepelték a győ­zelmet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom