Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

t. efda! OTLET-MAGYARORSZAG 1970. fűnttts n AEMa ARNVAk iE­p/k el a katonai REPÜLŐ TE» MŐfíNVZ Külpolitikai széljegyzet: Wilson Waterlooja ÚJSÁGHÍR: Pénteken délután pontosan két óra­kor a Brit Konzervatív Párt elérte a 328 mandá­tumot, ami a 630 tagú al­sóház abszolút többségét jelenti. A munkáspártnak 287, a liberálisnak négy képviselője volt. A tory párt ezzel megnyerte az 1970. évi választást. A ki­rálynő Edward Heath-t, a konzervatív párt vezérét nevezte ki Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Királyságának miniszter­elnökiévé. Maga választotta a mun­káspárti vezér a Napoleon végső bukását eldöntő Water­looi csata évfordulóját: jú­nius 18-a ezért már a brit szavazás előtt kínálta a lehe­tőséget az összehasonlításra, s élt is vele mindkét ellenlá­bas; Wilson is, Heath is a másik Waterloojának ígérte e napot. A vívók önmagukat biztató csatakiáltásának tet­szett Heath eme kijelentése mindjárt akkor, amikor Wil­son vezérkara egyöntetű ta­nácsára kijelölte a választási napot. Még a legutolsó köz­véleménykutatási eredmények sem látszottak alátámasztani a. tory vezér bizakodását. A friss londoni jelentések szerint a munkáspárti győze­lem biztos voltába vetett hit e párt sok szavazóját „kényel­messé” tette, s állítólag kö­zülük ma már számosán bán­ják, hogy az urnáktól távol­maradók nagy számát szapo­rították. Ez is egy adalék a nagyrészt a konzervatívokat támogató burzsoá sajtó mód­szereihez. Angliában most az 1945-ös választási meglepetést emle­getik, és — váratlanságában — á háborús győztes Chur­chill akkori vereségéhez ha­sonlítják a Wilsonét. Ám ha alaposabban visszatekintünk a brit választási hadjáratra, ak­kor azt a furcsa megállapítást tehetjük, hogy korántsem Wilson veresége a váratlan, hanem legfeljebb Heath és pártja biztos győzelme. Gon­doljunk csak arra, hogy maga a levitézlett kormányfő vélte leghatásosabb érvének annak hangoztatását, hogy „én va­gyok a kisebbik rossz”. Wil­son ezzel ellenlábasa ama gyengéire utalt, amelyek még Heathnek a tory táboron be­lüli vezető szerepét is meg­kérdőjelezték. önleleplező is ez a wilsoni kijelentés: bár ha az ered­mény nyomán a miniszterel­nök sietett — nosztalgiával — az utódra hagyott kitűnő örökségről beszélni, valójában annyira sovány a hatéves munkáspárti kormányzás akár kül-, akár belpolitikai mérlege, hogy korántsem meglepő, ha a szavazók el­utasították. Hiszen még az egyensúlyba hozott gazdaság munkáspárti jelszavának hi­telét is elvette a kereskedel­mi mérleg romlását jelző hét eleji statisztika. S hogy ez az ingatag egyensúly kinek a rovására jött létre, azt az óva­tosan a választási nap dél­utánjára közzétett, és a mun­kanélküliség harmincéves re­kordjáról tanúskodó másik statisztika tükrözte. Ráadásul Heath kedden felrobbantotta végső bombáját: azt állította, hogy ha Wilson marad, újra le fogja értékelni a fontot... Közismert, hogy a brit dol­gozók eléggé kiábrándultak az ő nadrágszíjukat meghúzó munkáspárti vezetésből, noha ők nyilván tényleg ezt tekin­tik ma Is a kisebbik rossznak. A tőke viszont — minden szí­vessége ellenére — sem bí­zott annyira Wilson pártjában, mint a konzervatívokban, akik úgye mégiscsak... A munkáspárti kormányzás legnagyobb bírálata, hogy a tory utódvezetésnek nem is kell sokat módosítani az ed­digi vonalon... A közös piaci belépés kérdésében elfoglalt hasonló álláspont is jelezte, hogy a pártcsere kevéssé vál­toztat Anglia gazdasági, vagy világpolitikai helyzetén. Á toryk ugyan erősebb szálak­kal kötődnek a volt birodal­mi érdekekhez, s ez nyilván változásokat hoz a rhodésiai, vagy a „Szuezen túli” külpo­litikai részletekben. Komor jel viszont, hogy a konzerva­tív vezér a kampányban nem határolta el magát igazán a fajüldöző „powellistáktól”, akik ráadásul tetemes sikert könyvelhetnek el. Már hetek­kel ezelőtt úgy ítélte meg a helyzetet a tekintélyes Econo­mist, hogy ha a választási győztes többsége nem halad­ja meg a 35—40-et, bizonyta­lan a kormány sorsa, mivel mindkét pártban számottevő az ebben vagy abban a kér­désben „lázadók” száma. S nem bíztató, hogy a toryknál ez a kisebbség milyen állás­ponttal tette magát hírhedtté. Váratlannak viszont azért minősíthettük fentebb a tory sikert — és nem a munkás­párti vereséget —, mivel va­lami határozott programot Heathék egyáltalán nem tud­tak Wilsonnal szembehelyez­ni. ök csak arról beszéltek, hogy Wilson hány Ígéretét nem tartotta meg. Heath „gentleman miniszterelnök­nek” ígéri önmagát; hogy ezt megtarthassa, talán emiatt nem is ígért... ÍCoszigiR— ilÄbÄzo Moszkva, (MTI); Alekszej Koszigin, a szov­jet minisztertanács eWSw?. pénteken a Kremlben fogad­ta U Thant ENSZ-főtitkárt. A baráti légkörben tartott megbeszélésen a jelenfsai nemzetközi helyzet időszerű problémáit és a világszervé- ‘-----------------------u Á szabadságharcosok sikeres akciói a kambodzsai kormánycsapatok ellen Csütörtökön Dél-Vietnam és Kambodzsa területén ismét fellángoltak a harcok. Mind­két ország szabadságharcosai több támadást indítottak a kormánycsapatok és az ame­rikai alakulatok ellen. Hosszú idő után ismét összecsapások­ra került sor az úgynevezett Kacsacsőrben és a Horogban — a kambodzsai inváziót végrehajtó amerikai és saigo- ni csapatok két fő hadműve­leti területén. Phnom Penh, a kambodzsai főváros helyzetéről ellent­mondók a jelentések. A hadi- tudósítók arról számolnak be, hogy a fővárostól mintegy 50, kilométerre a partizánok ki- döníötték a távírópóznákat és elvágták a telefonkábeleket. A UPI reggel 6,45 órakor közölt jelentése szerint a kambodzsai kormánycsapatok megtisztí­tották az akadályoktól a Phnom Penh—saigoni ország­utat. A Reuter ugyanakkor egy órával korábban még arról adott hírt, hogy a leg­utóbb érkezett jelentések sze­rint az út továbbra is járha­tatlan. A fővárosban bari­kádokat és szöges drótaka­dályokat húztak fel a had­írtaz Cs. Horváth Tibor Rajzolta: Sebők Imre kEr, aztán parancs SZÓ HANGZ/k. Az EJrŐERNVŐSük MEG »ükAN JA k AZ IGAZGATÁS/ EPÜí£* TÉT, ÉS A HANGA' HOkAT DE MEG VOLT ANNYI /DEJE.HOGV LEADTA « VÉSZJELZÉS^. , ^• ­TAMADÓS •. A MAKlSLUSTEi (ÉGIB/ZIS ELLEN )ORRENÉS A RÁDIÓS 'ÓG/GTERÜL 1 ’GLÖÖk seregtörzsek szállásai és a fő­posta körül. A Reuter szerint Phnom Penhben egyre ide­gesebb a hangulat. Heves harcokra került sor az éjszaka folyamán a népi erők által szorongatott Kom- pong Thom tartományi fő­város körül. A kormánycsa­patokat a saigoni és Phnom Penh-i légierő támogatta. A legfrissebb jelentések sze­rint Kambodzsa legészakibb részében, Battambang térsé­gében mindössze 2 kilométer­re a thaiföldi határtól heves harcokra került sor a népi erők és a kambodzsai kor­mánycsapatok között. A kér­déses határszakaszon felvo­nultatták az ott állomásozó thaiföldi gyalogságot, ame­lyet tüzérségi és páncélos alakulatokkal erősítettek meg. Dél-Vietnam területén a legjelentősebb csata Da Nang térségében, a támaszpontvá­rostól mintegy 30 kilométer­nyire zajlott le a legheve­sebb ütközet: a népi felszaba­dító fegyveres erők és az. amerikai tengerészgyalogosok 6 órán keresztül harcoltak egymással. összecsapásokra került ezenkívül sor Tay. Ninh és Quang Nam tarto­mányokban is. Közös közleményt adtak ki dr. H.C. Franz Jonas látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) Gyulával, az országgyűlés el­nökével, az Elnöki Tanács és a kormány több tagjával, valamint a magyar társadal­mi szervezetek számos veze­tőjével. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és az Osztrák Köztársaság szö­vetségi ..elnökének eszmecse­réin részt ' vettek: Magyar részről: Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszter-he­lyettes, Kurtán Sándor, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete, valamint a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Osztrák részről: dr. Rudolf Kirchschläger, külügymi­niszter, dr. Kari Trescher, az elnöki kabinet igazgatója, dr. Kurt Enderl, az Osztrák Köz­társaság magyarországi nagy­követe és az osztrák állam­elnök kíséretének több más' tagja. A látogatás idején megbe­szélésekre került sor Péter János, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere és dr. Rudolf Kirchschläger, az Osztrák Köztársaság külügy­minisztere között. A magyar—osztrák megbe­szélések nyílt, szívélyes lég­körben zajlottak. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és az Osztrák Köztársaság közötti jószom­szédi kapcsolatok gyümölcsö­zőek és az élet minden te­rületén állandóan fejlődnek; két különböző társadalmi rendszerű állam békés egy­más mellett élésének jó pél- ’ dáját mutatják. Megállapították, hogy a két ország közötti gazdasági kap>csolatok erősödnek. Az árucsere-forgalom évről évre növekszik. Megvan a reális lehetősége a forgalom állan­dó növelésének. Fejlődik az ipari együttműködés is. Ezt a fejlődést jól példázza a villa­mosenergia-cserére vonatko­zó egyezmény alkalmazása, valamint a két ország közle­kedési és vízügyi szerveinek jó együttműködése. Hasznos tapasztalatokat nyújtanak a járműgyártásban és a vegy­iparban kialakult munkakap­csolatok. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a két ország közös szakbizottságai hasz­nos tevékenységet fejtene!! lei és a magyar—osztrák ál­talános vegyes bizottság a jószomszédi kapcsolatok fej­lesztésének különösen bevált eszköze. A Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köz. társaság között a kulturális, idegenforgalmi és sportkap­csolatok is jól fejlődnek. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycsere kö­zéppontjában Európa és a világ biztonságának, békéje-; " nek kérdése állt. Mindkét fél hangsúlyozta az európai biztonsági konferencia fon­tos szerepét. A konferencia sikeres megtartása a bizalom lég­körének megteremtésével je­lentősen hozzájárulhat az eu­rópai biztonság bonyolult problémáinak könnyebb meg­oldásához. Minden állam le­hetőségeihez mérten járuljon, hozzá a konferencia megren­dezésének megkönnyítéséhez. A felek aggodalmukat fe­jezték ki a jelenlegi délkelet­ázsiai helyzet miatt. Úgy vé­lik, hogy e térségben a vál­ság békés rendezését az 19$4 és 1962 évi genfi megállapo­dások alapján kell elérni, amely lehetőséget ad Indokí­na népeinek, hogy maguk döntsenek sorsukról. A veszélyes közel-keleti konfliktussal kapcsolatban is mindkét fél mélységes ag­godalmának adott kifejezést Hangsúlyozták, hogy a Biz­tonsági Tanács 1967. novem­ber 22-i határozata alapján kell megoldást találni. A felek ismételten kifejez­ték készségüket, hogy min­den módon támogatják az ENSZ békefenntartó törekvé­seit. Magyar részről örömmel állapították meg, hogy Franz' Jonas szövetségi elnök láto­gatása jelentősen hozzájá­rult a két ország közötti ba­rátság és együttműködés erősítéséhez. Ezt az együtt­működést mindkét fél úgy te­kinti. mint hozzájárulást a Duna-völgye és Európa bé­kéjének megszilárdításához. Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság szövetségi el­nöke meghívta Losonczi Pált, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö. két, tegyen hivatalos látoga­tást az Osztrák Köztársaság­ban. A meghívást a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke köszönettel elfogadta. A látogatás idő­pontját diplomáciai úton ál­lapítják meg. Atekki«• személyiségek. ,, során Alekszej fia■ jU Thant pohár- vo i 1 a •. • a ’r ■ f őt-' mondtak. .................................................. _____________-__________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom