Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
I$?0. jűniu* 14. feWLffT-wASTAnoRszAe — VAsAiwrArt H*ö5«rt®f S. o\é& Varga Mátyás kiállítása Nyírbátorban Varga Mátyásnak, Nemzeti Színházunk Kossuth-díjas díszlettervezőjének, festőművészünknek és grafikusunknak (mellékesen jegyezzük meg, hogy a Magyar Kisgrafi- ka Baráti Körének is elnöke) az utóbbi két évben Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szek- szárdon és Debrecenben volt kiállítása. E kiállításokon egyrészt olajfestményei, olajtemperái. akvarelljei, másrészt fametszetei és más grafikái, monotípiái kerültek bemutatásra Művészetszerető közönségünk őszinte meglepetéssel és nagy örömmel ébredt rá arra, hogy az a művészünk, akinek színpadi terveiben sokszor gyönyörködik a színházban, s akinek díszleteiben estéről estére drámák, vígjátékok súlyos mondatzuhatagai, avagy pergő humora bomlik ki, egyúttal, a magyar festészet lírai ágának kiváló művelője és a magyar grafika egyik legsúlyosabb egyénisége. A színpadok reflektorfényében káprázó díszletei, a fröcs- csenő festék kordába fogott felületei és a míves fametszés egymás mellé árkolódó vonalai három külön világ, de egy a mesterük. Felmerülhet a kérdés: lehet-e valaki három egymástól messze szakadt területen is otthon? A válaszunk az, hogy igen. Hiszen azok a színészek, akik Varga Mátyás tereiben játszanak, egyik napról a másikra változnak át züllött bűnözőkből tündökletes jellemekké, megcsalatottakból csalókká, harmóniát keresőkből az örvény szélén tántorgókká, s mindezt teljes öszinteségű átéléssel. Miért ne lehetne ez hasonlóképpen a képzőművészetben is? Úgy érezzük, hogy Varga Mátyás három szólamű művészetében is ezek a szólamok egymást áthatva, együttesen képviselik azt az embert, aki a mai magyar művészet egyik legrokonszenvesebb egyénisé- ge. De vajon így van-e ez, vagy csak a mi elfogódottságunk láttatja öt ilyennek? Nos, vegyünk példának egy „hiányosságot”: Varga Mátyás színpadterein a reflektorok, fényvetők egymást átható sugárnyalábjaiban pereg a színdarab története. Vajon van-e egyetlen Varga Mátyás kép is, amelyen a művész felhasználná az egymást átmetsző fénykorok árnyjátékának szeszélyes szépségeit? Nincs egyetlen egy ilyen képe sem. Amikor festékhez nyúl, vagy a metszővésőt veszi kezébe, akkor számára a fény nem a mesterséges terek mesterséges fénye, hanem a ragyogó, éltető napfény, amely a rongyos felhők közül boldogan tör elő. íme a példa arra, hogy a természet lenyűgöző ereje menynyire kiküszöböli nála a színpadi terek mesterségesen rétegekre bontott látványát, s emellett mindkét művészi magatartása őszinte. Talántalán nem vagyunk igaztalanok, ha azt mondjuk, hogy a színpadépítő Varga Mátyás komolyságát, a térben, perspektívában való gondolkodását a magára feledkezett festő játékossága, a festésben való élvezete, a játék öröme váltja fel. Képein végre ő lesz az, aki nem szóval ugyan, de színnel és ecsettel „szerepet” játszik, s most ó a szereplő a természet lenyűgöző „díszletében”. Ez a szerep azonban az élet apró örömeinek, jelenségeinek ünneplésében merül ki: a torlódó, tarajos vízhullám, vagy a szitakötő köny- nyed jelensége éppen úgy boldogító örömmel tölti el őt, mint a pihenő ember látványa, vagy a napsütötte balatoni tájak. , j Varga Mátyás művészetének őszintesége olyan erejű, hogy a „legmodernebb technikákat” a legrafináltabb felületi izgalmakat is természetes módon tálalja a szemlélőnek. Képein a szabadon fröccsenő anyag, a vastagon szétcsorgó lakkfesték, az arany lapok csillogása, a gyorsan száradó festékanyagok pasztellszínei, a kézmozgások szeizmográfja, mindig az életnek valamilyen értelmes, megszokott látványa kapcsán kap hangsúlyt. Fametszeteiben szinte a középkor emberének szelíd alázata csillog, festményeit pedig valami lelkes lendület feszíti, s az inspiráló látványok legtöbbször a bennünk is sejlő, eddig észre sem vett kgdves emlékek, amelyek Varga Mátyás képeinek kapcsán gz öröm erejével elevenednek fel bennünk. Ezek teszik széppé festményeit, s teszik széppé számunkra is a világot, akik most már, — akarva akaratlan — kissé az ő szemével is nézzük környezetünket. j Kisdéginé Kirimi Irén dr. — Hát akkor ki rendelkezett így? — A villanyszerelő. Az ezredes úr lassan kö- rülsétalja az oszlopot, megrugdossa. hogy szilárdan ált-e, felnéz a falikarra, hogy hová veti majd a fényt, eltávolodik vagy három méterre, a cipője orrával keresztet rajzol a földre, dobbant. — Ide áthelyezni! — mondja a pallérnak, ami kész hülyeség. mert árnyékban marad majd az út. — A másikat hátul jobbra, azzal a betongyűrűvel egy magasságban állítsák fel. Adasson ki még szerszámot. És még egy ember kell1 Egyszerre ássa két ember a két új gödröt. A másik kettő a rossz gödröt betemeti, szállítja és felállítja az oszlopokat. Világos? A villany- sz~relő csak a drótokkal és a lámpákkal foglalkozik. mé-Ko nem szól bele! Értjük 7 — Igenis — feleli a pallér, és amikor az ezredes már a villa felé menetel, szól a nyúlszálűnak. hogy hozzon ki szerszámokat és odaint még egy segítőt. Nekem az ezredes látogatása úgy jött. mint égi csoda, egyszeribe nagyságos úr lettem, aki esak a drótokkal 4s a lámpákkal foglalkozik. Dehogy akarok én másba beleszólni, így nincs rajtam semmi felelősség. Szépen halad a munka, közbe összemelegedünk a nyűlszájűval. elmesél néhány apróságot az itteni életről. B hadbíró úr mindig lopva. vá_ ratlanul érkezik, rajta akarja kapni a népet, hogy későn kezdenek, vagy korábban teszik te a lantot. Hajtja a népet, beleszól a szakiparosok dolgába, mindent jobban tud. magam is tapasztalhattam az előbb. Akihez. b°szél, az álljon vi- gyázzba. A múlt héten az egyik kőműves, akit az ezredes úr gorombán összeszj- dott. odavágta elébe a szerszámot. morgott valami cifrát és hazament. Három nap múlva szuronyos őr kísérő lében, bakamundérban. fű- zőtlen bakancsban jelent meg. az őr reggel elővezeti, este bekíséri a laktanya fogdáiéba A ház túlsó oldalán dolgozik most. a verandát lapozza be, az most tilos terület, nem szabad oda menni, nem szabad szólni hozzá. 6 sem beszélhet senkivel. 'Az ezredes úr először behivatta katonának, aztán rögtön le is csukatta valami kicsinált okkal és elintézte, hagy csak azért is itt kelljen neki melóznia, bér nélkül Először azt hittem, hogy a nyúlszájú ugrat, de amikor a második oszlop tetején ma. tatok, látom fentről, hogy tényleg szoronyos őr ül a veranda korlátján, cigarettázik, egy másik katona pedig térdelve műkőlapokkal burkolja be a veranda betonal- jazatát. És még mást is tátok! Látom a hadbíró ezredes urat, amint a bokrok közül lopakszik előre, mint egy indián, odaér a házhoz, elbújik egy kiszögelles mögé. onnan lesi. hogy mi történik a verandán. A térdelő katona vakolókanállal masszát vesz ki a vödörből. leteregeti, felvesz egy • kőlapot, a helyére teszi, a spakli nyelével megütögeti. eligazítja, nyúl a következő után. Ha már négyet-ötöt. lefektetett. kész a sor, végig- csűsztatja rajtuk a vízszint- mérő fát, kezdi az új sort — Állj kiált hirtelen az ezredes űr és előlép A szuronyos őr gyorsan el. dobja a cigarettáját, lecsúszik a korlátról, tiszteleg, a térdelő katona is nehézkesen felemelkedik, kihúzza magát, az arcát most sem látom, háttal van felém. Az ezredes úr felsiet a verandára, leguggol, fogja a vízszintmé- rőt. ő is csúsztatja ide-oda a beágyazott kőlapokon. KiIVepművelési jegyzetek 1, Munkásszállások Általában ar a kérdés: milyen a tisztaság, a rend, az otthonosság, elég jók-e a ta karók, van-e elegendő hamutartó. Esetleg nem történt-e kirívó vétség a házi rend ellen? Kevésbé firtatják, van-e elegendő újság, folyóirat, könyv a munkás- szállásokon. Mit lehetne tenni az itt élők művelődése érdekében ? Persze ilyen gondok is szóba kerülnek! Sőt, rádióval, tévével látják el a munkásszállásokat, — mint tették ezt a megyei építőipari vállalatnál. Klubesteket .rendeznek, íróvendéget hívnak meg, tárlatot visznek a munkásscál lásra. Olykor közös színház mozilátogatásról is halton! másutt irodalmi esteket rög tönöznek. Mégis, a munkás- szállásokon ritkák, nagyon alkalmiak — a vállalati ünnepségekhez kötöttek — az ilyen és hasonló kulturális rendezvények. Még erős az a szemlélet, hogy a munkásszállás csak alvóhely, „szálloda”. Nem pedig művelődési intézmény. Természetesen ez igaz, de a „csakkal” már vitázni érdemes. Megyénkben is, — ahol több mint tízezer dolgozó tölti élete nagy részét a munkásszállásokon, — nem csupán pihennek, alusznak. Lenne idő a kulturálódásra is. Ha lenne, aki felhívja a figyelmet egy-egy jó könyvre, tévéadásra. Ha törődne ezzel valaki rendszeresen. De a gond éppen az, sokszor kívül esik a vállalati látókörön a munkásszállás, nincs gazdája, felelőse. Vagy csak papíron. 2. Szoc-brigádok — egyedül Évek óta visszatérő probléma, hogy a szocialista címért dolgozó brigádok — a megyében több mint tizennégyezer taggal — a leggyengébbek a kulturális követelmények valóra váltásában. Ez speciális, nehezen mérhető, sajátos követelmény, hisz nem lehet mindenkfre egyformán érvényes művelődési követelményeket előírni. Egész őszintén, nem is mindig veszik komolyan sem a brigádők, sem a cím odaítélését végző bizottságok. Bocsánatos bűnnek tartják. Közöny? Hozzá nem értés? A művelődés lebecsülése ez? Néhol az egyik, néhol a másik a valószínűbb. Másutt mind a három előfordul. De nemcsak erről van szó! Útkeresésről is, mert népművelésünk még nem, vagy csak körvonalaiban találta meg a szocialista brigádok kulturáegyenesedik, szembefordul a műkövessel, az 6 arcát látom, szinte lila a dühtől. — Vasra veretem, csirkefogó! — bömböli. — Szabotáló gazember! Felszedni! Az összes lapokat felszedni! Lerakni újra! Tisztességesen! Addig csinálja, amíg kész nincs! Ha reggelig tart. akkor is! Még ha belefeketedik, akkor is! A katona lassan visszatérdel. a még puha masszából a vakolókanállal rendre emeli ki. rakja oldalt a kőlapokat, omlik a fejére a szitok-átok. A nagy zenebonára odaszivárognak az emberek, előkerül a pallér is. az ezredes úr most őt veszi elő. — Maga minek van itt?! Azért, hogy szemet hunyjon a kártevő munka felett?! Nézze, mit csinált ez a bitang! Nézze csak meg a vízszintmérővel. A pallér is letérdel a Katona mellé, tologatja ő is a „műszert”, aztán feláll, hal kan, de elszántan mondja: — A Jani jól csinálta, ezredes úr! Ugv. ahogy keli! Ha engem állítottak volna ide. én sem csináltam 'mlna másképp! Az ezredes úr levegő után kapkod. — Micsoda’! Megőrült maga?! Elment magának az esze?! Én tanítsam meg, lis gondozásának rugalmas, korszerű módozatait. Egyes helyeken, — főként az iparban — az iskolaszerű formákat szorgalmazzák: a hiányzó általános iskolai végzettség megszerzése, vagy szamai tanfolyam, esetleg munkásakadémiai sorozatok jelentik a követelmények teljesítését. Másutt teljesen au önművelődésre szűkítik le, arni szintén fontos, de legtöbbször odabízzák a dolgozóra, vagy spontán módon „pipálják ki" a hármas követelménynek ezt a pontját. Egyoldalúság is van, amikor egy idegen nyelvtanfolyammal, vagy né hány formális közös színház , mozi-, múzeumlátogatással letudták a gondját a művelő déspek. önmagában egyik sem rossz, de kiragadva és egyoldalúan alkalmazva nem feltétlenül jó. Kész modell nincs, de a kultúrfelelősök sok ötletet, jó tanácsot adhatnak a brigádoknak. Különösen, ahol függetlenített népművelő Is van, s nem tekinti „hivatalán” kívülinek a szocialista címért dolgozó brigádokat. 3. Szaloncukor és nyelvtanfolyam Érdekes példát mondott el egy tanácskozáson Abari Attila, az SZMT titkára: néhány üzemben a 150 ezer forintot kitevő jóléti, szociális és kulturális alapból mindössze kétezer forintot költöttek kulturális célokra. Az alig másfél százalékos „részesedés” figyelmeztető. Még akkor is, ha ez az alap zömében jó helyre „ment”, — szociális, emberi gondokat enyhített. Senki nem akarja az üzemek, vállalatok igazgatóit, vezető szerveit arra inteni, hogy hanyagolják el az emberi gondokat, a segélyezést, a különféle juttatásokat. Egy dolgot mégis szóvá kell tenni: néhol baj van a szemmértékkel. Nem ismerik el a vezetők, hogy a kulturális élet támogatása munkaköri kötelesség, nem jótékonykodás, vagy hangulat kérdése. Olyan is előfordul, hogy 15—20 mázsa szaloncukorral és hasonló látványos ajándékozással akarják bizonyítani egyes Vezetők bőkezűségüket. Közben nem jut egyetlen forint sem a társalgó évek óta rossz rádiójának megjavítására. Vannak jó példák is: az egyik nyíregyházi üzemben ingyenes idegen nyelvtanfolyamot hirdetlek, az óradíjat az üzem fizette. Igaz, hogy zömében műszakiak jelentkeztek a tanfolyamra, elvétve kétkezi dolgozó. De a lépés jó, követendő. Hasonlóan az, ahol nem restellnek a jóhogy ha a légbuborék az üvegcsőben nem a kél rovátka között fekszik, akkor' nincs vízszint?! Lejt az egész veranda! — Igenis, lejt. Kicsit lejteni kell neki. Az udvar felé. Másként megállna rajta a víz, ha esik az eső. Átáztatná a víz a főfalat is. így meg lecsurog, alázatosan jelentem. Néma csend. Az ezredes úr is hallgat, hátrább tolja a sapkáját, körülnéz, hirtelen rárivall a bámészkodókra: — Mit tátják itt a szájukat? Mindenki a helyére! Aztán a térdeplő rab műkövesre kiált, aki csak bontja, bontja a kész munkát. — Abbahagyni! Visszarakni ! A nép szélszéled, az ezredes űr is távozik, az őr tiszteleg, a műköves kezdi visszahelyezni a kiemelt lapokat... Én is végeztem, lekászálói dók az oszlopról. leülök a földre, hogy lecsatoljam a mászóvasakat., a nyúlszájú odakueorodik mellém. — Na. kismester, mit szól?! Én mondom, elveszítjük mi ezt a háborút, ha még 10 ilyen okostón! van a hadseregben, mint a ma ezredes urunk! Úgy látszik, volt! iéti kasszába nyúlni, ha a szegedi szabadtéri játékokra, vagy más kulturális eseményre jó lenne küldeni kiválóan dolgozó munkásokat. Jutalom ez, de nem akármilyen. Elindíthat egy-egy dolgozót a rendszeres művelődés útján .. 4. Szubjektív meghívó Szokatlan meghívót kapnak összejöveteleikre a megyei könyvbarát klub tagjai Úgy is mondhatnánk szubjektív meghívást, személyre, névre szólót; a téma, a program ismertetésén kívül egykét tömör mondatot a klubvezető aláírását; i. „Úgy gondolom továbbtanulásodhoz jó segítség lesz ez a találkozás X íróval.” „Tervft ett külföldi utadhoz kapcsolódik következő vetitettképes klubestünk.” Ilyen és hasonló megjegyzéseket is tartalmi t: az er szerű, de ízléses meghívó. Nem azért idéztük, hogy ez ma már mindenütt elérhető, minden kulturális rendezvényre mindenkinek ilyen személyes jellegű meghívást lehetne küldeni. Csupán a másik végletre akarunk kontrasztot vetni, az olvashatatlan, nyelvileg pongyola, az érdekes és közérdekű témákat is szokványba, szürkeségbe burkoló tucat-meghívókra, melyek széltében- hosszában rémisztik és távol tartják a vendégeket egy- egy népművelési rendezvényről. Ide tartoznak a gyenge plakátok, a megbízhatatlan programfüzetek is, amelyek nem egyszer becsapják a néző, érdeklődő sereget. Sokat ígérnek és keveset adnak. A szubjektív meghívó ürügyén: a névre szóló „invitálás” eleve hatásosabb, mint a kiragasztott hirdetrhény, vagy a mikrofonból a pusztába kiáltott szó. Olykor ilyen fogásokon is múlik a rendezvény sikere, összefügg ez a differenciált népműveléssel is, hisz a modern népművelő nem csupán általában is mindenkinek rendez, szervez — persze vannak általános közérdekű témák is — hanem egy-egy érdeklődési kór »lámára. Mindehhez persze megközelítően ismernie kell az üzem, a munkahely mikroklímáját, érdeklődési, művelődési helyzetét. ?. Egyedül — vágy együtt ? Naponta találkozhatunk panaszkodó népművelőkkel, akik egyedül végzik nehéz munkájukat. Legtöbbjük jogosan marasztalja el környezetét, mert nem segítik, nem vállalnak egy kis részt a napi feladatokból. Hosszú listát is mutatnak a művelődési intézmény társadalmi vezetőségének tagjairól, akik közül alig néhány veszi komolyan megbízatását. De most fordítsuk meg a kérdést: vajon mindig a közömbös, elhúzódó környezet a ludas? A szakmai elzárkózás, gőg nem egy szakma, vagy egyetlen ember betegsége lehet. Nem is mindig szakmai gőg ez, ami elriaszthatja a közeledőket, a jó szándékú segítőtársakat, hanem a kevés bizalom mások iránt. Ki ne ismerne olyan népművelőt, aki csak akkor boldog, ha minden az ő kezében van, csak úgy van jól, ahogy ö csinálja. Ű a klubvezető, az ismeretterjesztő előadások szónoka — a kisállattenyésztéstől az űrhajózásig — irodalmár és a technikai szakkör irányítója, családi ünnepségek szervezője és idegenvezető a kirándulásoknál. Egyesek alkati, vérmérsékleti tulajdonságaik miatt képtelenek megosztani a terheket, holott érzik, egyedül nem bimak mindennel, együtt jobban menne... Nem azt vitattuk, melyik a tipikusabb Általánosabb, hogy sok a közömbös, elhúzódó ember, s ezért kénytelen egyedül, magarahagya- tottan dolgozni a könyvtáros, a klubvezető, a művel (lést otthon igazgatója De olykor nem árt megfordítani a dolgot: mit teszek én, hogy ne legyeit egyedül? Fali Géza
