Kelet-Magyarország, 1970. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
t*.*m Indiszkrét gyóntatószék A meztelenek álma Velem sohasem foglalkozol A háromperces lágy tojás startja Sxergej Mihalkov: Két modern állatmese rm. üífflös w HOGYAN DOLGOZOTT A FARKAS A farkas munkára jelentkezett a medvénél. — Hol dolgoztál régebben? Mivel foglalkoztál? — kérdezte a medve. — JuhásE voltam — felelte a farkas. — íme, itt a jellemzésem is! Ebben mindent leírtak rólam. A medve miután gondosan elolvasta a jellemzést, megbízást adott a farkasnak egy nyáj őrzésére. Egy hónap múlva azonban felmondott neki a nyáj állandó létszám- csökkenése miatt. Elbocsátotta, de kitűnő jellemzést adott neki, melyben az szerepelt, hogy ezek és ezek a kitűnő tulajdonságai vannak. így dolgozott a farkas, amíg nyugdíjba nem ment. KRITIKUS HELYZET — A róka csapdába esett — mondta örömmel a gúnár a kakasnak —, magam láttam. Helyzete, bátran állíthatom, kritikus. — És most mit csináls«? — kíváncsiskodott a kakas. — Azonnal rohanok hozzá — vdlc.czolta a gúnár. — Miért? Segíteni akarsz neki? — nyugtalankodott a kakas. — Dehogy! Meg akarom mondani neki, amit gondolok róla! Szemtől szembe! Nyíltan! Bátran! Addig akarom erőteljesen megkritizálni, amíg nem késő — felelte határozottan a gúnár. — Amíg ebben a „kritikus” helyzetben van... Fordította: Révész Tibor Radványi Barna: Eszményi olvasó HÁROM napja nem alszom. Idegeim rendben vannak, semmiféle frontátvonulás, különleges napfolttevékenység — tudtommal — nincsen, szerelmesebb sem vagyok a sEokottnál. Mégsem alszom. A sajtó nem hagy aludni. Én vagyok ugyanis az Eszményi Olvasó, akiről csodálatos legendák keringenek a szerkesztőségek háza táján: akinek lelkében termékeny talajba hullanak azok a nemes magvak, amelyeket sajtónk veteget. KEDDEN is például, midőn elolvastam kedvenc lapom, a Mindennapi Ujs?g egyik megindító riportját arról, hogyan tért le az erény ösvényéről és a balatoni or- szágútról -két, korábban hatóságilag is igazolt erkölcsű 35 éves hajadon, engedvén 20 éves autós vagányok csábításának, végiggördült egy könnycsepp orcámon. Ráhullott a nemes veretű írás utolsó, legszebb mondatára, mely így szólt: „Mindany- nyian felelősek vagyunk értük! Ne hagyjuk elszunnyadni a társadalom lelkiismeretét!” Tüstént elindultam, hogy felkutassam a társadalom lelkiismeretét, fél orsEágot tűvé tettem érte, míg végre egy félreeső helyen, egy csipkebokor tövében leltem rá, ahol bizonyára éppen — szunnyadni akart... Egy álló nap és éjszaka olvastam fel neki szívszorító riportokat a honi sajtóból, s állandóan vártam, mikor szólal meg. (Valahol azt olvastam ugyanis, hogy a lelkiismeret meg szokott szólalni!) A szavát, sajna, nem hallatta — de a hortyogását igen. — Felráztam. — ön el tud aludni ilyen cikkek mellett? — kérdeztem őszinte megütköKéssel. — Ne haragudjon — szabadkozott —, de olyan zson- gító a dumájuk... SZERDÁN a Délesti Hírmondóban akadtam egy olyan mondatra, amely egész valómat felkavarta. Újszerű volt, egyedi, épp ezért mellbevágó. Igyekszem szó szerint idézni: „A hibák láttán ne hunyjuk be a szemünket!” És én akkor éjjel megint csak nem csuktam le a sue- memet, hiszen a szemközti neonreklám, amely a holdvilág helyett az ablakomba süt — hibás volt! Nem világított a kettőspont! MÉG MÁSNAP, csütörtökön, a hivatalban sem alhattam ki magam, mert az erre a célra használatos kisebb helyiségben észrevettem, hogy a csempe repedezett, a lánc elszakadt, a papírtartó ferdén áll... ERIK KÄSTNER Mese az értelemről Ennyi hiba láttán hogyan hunyhattam volna szemet? Tetézte a bajt, hogy a Főközponti Főnapilap vezércikke e napon ilyen címet viselt: „Éberen őrködjünk a nép vagyona fölött!” Egész nap a ceruzám és a gémkapcsaim fölött őrködtem, melyek bár parányi, de mégis szerves részét képezik a népvagyonnak. A nagy éberkedéstől még dolgozni sem értem rá. Éjjel pedig ellátogattam egyik építkezésünkre, amelynek 600 holdas területén egy őr és egy kutya védelmezte a milliós közvagyont. Az éjjeliőr egy cseppet sem pironkodott, mikor felköltöttem, csak arra kért, hogy a kutyáját ne zavarjam, az hadd pihenjen tovább is. — Hat éve vagyok itt éjjeliőr, uram, de tőlem még egy szalmaszálat el nem loptak! — mondta magabiztosan. — Akinek kell valami, az ellopja nappal, csak a bolondok botorkálnak itt éjszaka... ÍGY VIRRADTAM a mai napra. Még nem döntöttem, hogy ma alszom-e vagy újságot olvasok? Egyszer volt, hol nem volt, élt egy öregapó, akinek az volt a szokása, hogy értelmes dolgokon gondolkodott. Egy napon az öregapó azért jelentkezett az Egyesített Dollárhatalmak legfőbb államférfiainak tanácskozásán, hogy szüntessék meg a villongásokat és teremtsenek jólétet. — Ki tudja, milyen zagy- vaságokat agyait ki az öregember — gondolták a legfőbb államférfiak, amikor bejelentették a* apót. Lassan lépett be öreg lábaival a hatalmas tárgyalóterembe, melyben ovális asztali körül ültek a hatalmasok. Régimódi kopott ruhájában egy üres székhez totyogott és leült. Az államférfiak kegyesen mosolyogva adták meg az engedélyt az öregapónak, hogy beszéljen. — Uraim! Államférfiak és miniszterek! Eljöttem önökhöz, hogy elmondjam gondolataimat. Kérem, hallgassanak meg. Nem én, hanem az ésszerűség mondatja velem. Éljenek a jövőben a népek valamennyien békében. Részletezzem? Utazzanak haza. hazájukba. Alkotmányukban gondoskodjanak arról, hogy az emberek között felosszák a nagy vagyonokat. Ezzel az intézkedéssel elérhetik, hogy minden családnak külön kis háza lesz, több szobával és garázzsal a kertben. Ráadásuli adjanak ajándékba minden családnak egy gépkocsit. Mindehhez azután számoljanak hozzá a Föld minden olyan településén, melynek több mint ötezer lakosa van, egy újonnan felépítendő emeletes iskolát és a legtökéletesebben felszerelt modern kórházat. Irigylem önöket, uraim! Biztos vagyok benne, ha mindezt megteremtik, létrejöhet a népek közötti barátság és béke. Önöket pedig áldani fogják. A kis öregapó szivart vett elő tárcájából), rágyújtott, majd folytatta: — Mégsem irigylem önöket, uraim, inkább boldog lennék, ha mindez megvalósulna. A hatalmas asztal körül helryet foglalt államférfiak arcán kissé torz mosoly jelent meg. A fő államelnök szót kért és rekedtes hangon mondta: — És mekkora összeg szükséges az ön gondolatainak megvalósításához? — Mekkora? — ismételte a kérdést az öregapó és hangján kis idegesség volt érezhető. — Számoljon. kérem. Mennyi pénz szükséges ehhez a kis mókához? — Egy billió dollár, uraim! — felelte nyugodtan az apóka. — Egy milliárdban ezer millió van és egy billióban ezer milliárd. Egy egyes és tizenkét nulla. Maga, öreg, tökéletesen bolond! — kiáltott közbe valami főtisztviselő. Az öregapó csodálkozva szembenézett az elnökkel és megjegyezte: — Tudom, ez mérhetetlenül sok pénz, uraim, de az utolsó háború, mint azt a statisztika kimutatta, pontosan ugyanennyibe került. A tanácskozás résztvevői viharos derültségben törtek ki. Csapkodták combjukat, szemükből a nevetéstől a könny folyt. Az öregapó tanácstalanul nézett egyikről a másikra, azután folytatta: — Nem értem, uraim, a derültségüket. Mondják meg, miért mulatnak ennyire? Ha egy hosszú háború belekerült egybillió dollárba, miért ne kerülhetne ugyanennyibe egy hosszú béke is. Az egész Föl. dön. Ez, uraim, annyira nevetséges? Még mindig nevettek, de már kissé csendesebben. Egyikük nem tudott a helyén maradni. Felugrott, a nevetéstől nyilaló oldalát tapogatta és ráordított az öregapóra: — Maga egy vén hülye! Egy háború az háború, az egészen más! Hogy a háború valóban egybillió dollárba kerülne? Ez csak az ellenség propagandája! Fordította: Révész Tibor KERESZTREJTVÉNY Mai rejtvényünkben a magyar repülés úttörőiről emlékezünk. 1910. június 14-én emelkedett először a magasba a vizsz. 1. Úttörő társai voltak: függ. 1, 16, vízsz. 66. Ezek a beküldendő sorok. VÍZSZINTES: 12. Kórokozó. 13. A régi állami intézmények nevei előtt álló egyik rövidítés volt. 14. A Szovjetunióban ar hadikommunizmus időszaka után bevezetett új gazdasági politika. 15. Helyeslés. 16. Honi. 17. 1STU. 18. Cézium vegy- jele. 20. Kilencszázötven római számmal. 21. Régi nép többesszámban. 22. Eszközhatározórag. 23. Hazánkbeli. 25. Kis bárányok. 26. S-sel a végén: régi énekmondó. 27. Város az NSZK-ban. 28. Csehszlovákia egyik népe. 29. A mindenség. 30. LT. 31. Rögeszme (+’). 32. Szófiában volt legutóbb ez az ifjúsági ünnep. 33. Mássalhangzó fonetikusan. 34. Téli csapadék. 35. Egyik leggyakrabban használt rövidítésünk. 37. Rajzszer. 38. Nagy építészünk név- • betűi. 40. Német névelő. 41. Vidék Vas és Zala megye nyugati határán. 43. Vas vegyjele. 44. Nem hall. 46. Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége. 47. Hulladékgyűjtő Vállalatunk. 48. Kocka latinul fonetikusan. 49. Angol védjegy: ...-márk. 50. Férfinév. 51. Nílus németül. 52. Hasmenés, orvosi nyelven. 53. UUUU. 54. Megszólítás. 55. Hatszáz római számmal. 56. Kálium- alumínium szulfát. 57. Vissza: becézett női név. 59. Vissza: folyó spanyolul. 61. Becstelen, hűtlen. 63. Olasz folyó. 65. Araszban van. FÜGGŐLEGES : 2. Kettőzve: édesség. 3 A kezével meg tud fogni. 4. Teke. 5. Vissza: fabula. 6. Ytterbium vegyjele. 7. Görög sziget. 8. Sertések. 9. Kirakati ,,olvasmányok”. 10. YN. 11. A vízsz. 61 idegen szóval. 19. Bács-Kiskun megyei község. 21. Női név falusiasán. 22. Gondol (—’). 24. Egymást előző betűk. 25. Pénzhelyettesítő. 26. Szertartás. 28. Francia forradalmár volt (+’). 29. Bátor, hős. 31. Varázslónő, görög eredetű szó. 36. Mind a kettő, németül. 39. Nemzetőrség, polgárőrség. 42. Vissza: napszak. 43. Ilyen hely is van. 45. Káposztaféle. 46. Város románul. 47. Azonos mássalhangzók. 47/a. Mértani test. 49. Miért betűi keverve. 50. Japán kormányfő volt (Hajato). 52. Fél komédiás! 53. Földrészt választó hegyvonulat. 58. Veszprém megyei község. 60. Rétes végek! 62. OI. 64. Libahang. A megfejtéseket legkésőbb jó- mus 22-ig kefl beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Május 31-i rejtvény pályázat megfejtése: A budapesti Szép- művészeti Múzeum. Tiziano. A Pietro Loredano dogé arcképe. Nyertesek: Erdei Sándor, Gombos Pál, Ormos Antalné, RitS Gyuláné és Zámbó Vilmos nyíregyházi, Varga Margit csengeri, Csasznyi Katalin nagycserkeszi, Kardos Viktor nyírbátori, Joó Károly vásárosnaményi és Molnár Gáborné záhonyi kedves rejtvényfej tőink. A nyertesek részére 30,— Ft értékű könyvsorsjegyet postán el- kükttünk.
