Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
». oMrf fCWmufAr?yAT?nns?AC — ÜNNEPT MffiTXfflKLffT 1976 május I. A Haymarkettől a budapesti Arénáig 4 nemzetközi munkásünnep őstörténetéhez ben minden országban és minden évben tüntessen. „Körmenet“ — akadályokkal Az Osztrák—Magyar Monarchiában, a „népek börtönében" nagy visszhangot keltett a felhívás: minden nagyobb városban megrendezték a harci napot. Engels amikor az első májusi tűnte tést értékelte, különös elismeréssel szólt a bécsi munkások hatalmas erejű felvonulásáról. A magyar munkásmozgalom, érthetően. csak halvány segítője lehetett még annak idején az iparosodod Ausztria forradalmi mozgalmának. A magyar nagyipar éppen csak, hogy fejlődni kezdett, es az elmaradottság a munkásmozgalmon is meglátszott. Mégis, a rendőrség betiltotta a párizsi felhívás nyomán tervezett „körmenetet” Budapesten. A Magyar- országi Általános Munkáspár: mozgósító felhívására válaszul a budapesti térparancsnokság — a rendőrség és a csendőrség támogatására — riadóké szültségbe helyezte a főváros ban állomásozó valamenny katonai alakulatot. Ezen felü még két ezrednyi gyalogságii rendeltek Budapest környéké re és — a Kis Újság szerint •— „csak a távirati parancsot várják, hogy Budapestre bevonuljanak”. Hogy merről sejtették az „ellenség” megjelenését, arra az említett beszámoló így utalt: „Újpestre is megfelelő katonai erőt rendelnek. ki május elsejére. A két idegen ezred, ha,közeliét« szükségessé válik, a Kőbányai úton fog táborozni”... A nagy készenlét ellenére* az egykori beszámoló szerint egyedül Budapesten 60 ezer ember tüntetett 1890 május elsején. A Népszava beszámolójából képet lehet még ina is alkotni az első magyar májusi tüntetésről: „A Ganz-féle vagongyár munkásai jóval többen voltak a bejelentett kétezernél”. „A kőművesek hármadfel- ezernyi tömégben, a MÁV főműhelyének munkásai... tömött sorokban, csendben és komolyan vonultak el”. „Az óbudai hajógyári 'munkásoknak némi összetűzésük volt a rendőrséggel”. „A legújabb jelszó: 8 órai munka, 8 órai alvás. 8 órai szórakozás”. „Lassan-lassan egészen megtelik az Arena előtti óriási tér... Sehol se volt szorongás, vagy lökdösődés”. A gyűlés szónoka Engel- mann Pál volt. Harmincezer példányban osztották szét a tömeg követelését: 8 órás munka... kisgyermekek kitiltása a munkapad mellől... a női munkások egyenjogúsítása... A haymarketi követeléseket így visszhangozta akkor Budapest Máté György Mint ahogy örökké vita fog folyni arról, hol született Homérosz, vagy Petőfi, a május elsejei munkásünnep eredetét illatően is megoszlanak a vélemények. Egyes történészek a rég múlt idők tavaszünnepe modernizálásának tartják. Az olasz munkásmozgalom a magáénak vallja a kezdet dicsőségét; Luca olasz városka selyemmunkásai 1531 május elsején állítólag tüntettek a bérminimum bevezetése mellett, és emberséges bánásmódot követeltek. Ezt követően azon a vidéken mindig megmozdultak a textilmanufaktúrák kizsákmányoltjai május 1-én. Bizonyára így volt. De az a sok milliós tüntetéssorozat, amely évtizedek óta végigszántja ezen a napon a tőkés világot, az az ünnepélyes munkaszünet, amellyel sok országban megemlékeznek május elsejéről, más eredetű. Mai körülményeink között már különösnek látszik, de az öntudatra ébredt, jogaiért váltig harcoló munkásság első példaképeit a leggyorsabban fejlődött tőkés ország, az Egyesült Államok mozgalma adta a nemzetközi proletariátusnak. A Munka Lovagjai Rendje Az Egyesült Államokban az eredeti tőkefelhalmozás különösen riasztó körülmények között ment végbe: a faji és nemenkénti megkülönböztetés embertelen, durva módszereinek kialakulásával. A gyárakban megjelentek a besúgók, provokátorok, a bérgyilkosok, akiknek utóbb oly nagy szerep jutott a mozgalmak leszerelésében... 1886-ban 11 500 gyárban mégis százezrek követeltek több bért, emberi szót... A segédmunkások szervezete. a Munka Lovagjai Rendje kezdetben békés eszközökkel kísérletezett; Fourier és Cabet hatására munkásszövetkezetekkel akarta megoldani a kizsákmányolás problémáját. A szervezet gyorsan erősödött; 1886-ra 700 ezer tagja volt már, közte 60 ezer fekete bőrű. Más munkásszervezetek is működtek ez időben az Egyesült Államokban. Voltak békés, megalkuvó csoportok, de a többség tele volt harci kedvvel. 1886 május elsején Chicagóban sztrájkba léptek a vasutasok, a villamos vasút dolgozói, a szállítómunkások: 40 ezer ember szüntette be a munkát a városban,- százezrek más ipari központokban. A harc eredménnyel járt. Az országban 185 ezer munkás kivívta a 8 órás munkanapot. Másutt a 12—14 órás napi munkaidőt 9—10 órára csökkentették. Csaknem mindenütt bevezették a vasárnapi munkaszünetet A munkáltatók azonban fogcsikorgatva tették ezeket az engedményeket Elhatározták, hogy elejét veszik a hasonló „kellemetlenségeknek”. Május 3-án a rendőrség Chicagóban a munkanap csökkentését követelő munkások közé lőtt. Hatan meghaltak, sokan megsebesültek. De ez csak a kezdet volt Másnap A Munka Lovagjai Rendje a forradalmi érzelmű vezető, Albert R. Parsons felhívására gyűlést hirdetett Chicago „Széna terén”, a Haymarketen. A térre érkező rendőrökre egy provokátor bombát dobott Hét rendőr, négy tüntető meghalt, a tér macskakövein sok súlyos sebesült feküdt... Sortűz csattant... A provokáció, amelyhez hasonló az Egyesült Államok munkásmozgalmában azóta is gyakran ismétlődött, sikerült. Kegyetlen megtorlás következett Munkások százait hurcolták el összeesküvés címén a műhelyből, az otthonból. Egy év múlva a chicagói munkások nyolc vezére: Parsons, Spies, Engel, Fielden, Schwab, Fischer, Lingg és Neebe bíróság elé került. A vád tárgyát képező május 1-i gyűlésen a vádlottak közül csak a szónok, Samuel latyak niade« lépteiéi fájd« gerincét mintha nem akarná ereszteni, „K arakas lett a brigádért». Jól van ez — gondolta, és már nem is fájt* hogy nem az ő nevén fut — „úgy van az rendjén, hogy a brigádnak feje legyen. Fej nélkül széthull minden”. Bele is törődött „Karakas Péter kezében jó kézben van a brigád”. — Hé! Nem tudsz vigyáz ni? rázta dühösen fenyegetőn öklét egy teherautó után, amelyik ficánkoló bakugrásokkal fröcskölte rá a latyakot „Sok hebehurgya kölyke* dohogott „mert miattuk vaá folyton a baj”. Az ő baja is egy ilyen szeleburdi kölyök miatt kezdődött. Hiába magyarázta nekik, hogy az autóról óvatosan billentsék a csúzdába a betont, mert a hirtelen zűdításnál félúton megrekedhet és nehéz kipiszkálni. A kazánházat alapozták akkor és a csúzdánál Miska a brigád Benjáminja volt. Elakadt a beton és amikor Miska kiáltott: Jani bácsi, beszorult! Karakas, akivel kettesben tartották a súlyos betondöngölő gépet, mérgesen vágott vissza: kur- káld ki. „Nem gyereknek való az* — mondta erre ő. „Nem is gyerek már az" — válaszolta Karakas, miközbeü minden porcikájuk rezgett. A fogantyútól átvette kezük, a kezük meg rázta a testüket „A nyavalyát is kirázza az emberből” — mondták ém törekvés. A francia forradalom kirobbanásának, a Bastille ostromának százéves évfordulójára, 1889. július 14- ére Párizsba összehívták 6 különféle marxista irányzatokat követő pártok küldötteinek kongresszusát. A megadott időpontban húsz ország 467 küldötte jelent meg a kongresszusi csarnokban. A sokféle párt sokféle irányzatot képviselt, amelyeknek egy része utóbb el Is vált a többitől. A kongresszus fölött azonban akkor még az egység marxi zászlója lengett. Az emelvény vörös drapériáján a Kiáltvány zárómondata állt: „Világ proletárjai. egyesüljetek!” A terem más részén is forradalmi jelszó: „Követeljük a tőkés ősz tály politikai és gazdasági kisajátítását, a termelési eszközök társadalmasítását”. A követelésekkel — legalábbis szóban — egyetértettek a küldöttek, és egyhangú szavazattal kimondották a később végzetesen félrecsúszott II. tnternacionálé megalakulását. Ezen a kongresszuson váll május elseje nemzetközi harci nappá. A chicagói vértanúk emlékére, válaszul az említett St. Louisban hozott döntésre, úgy határozott az alakuló kongresszus. hogy ezen a napon a munkásság a 8 órás munkanap általános bevezetése és más munkás- követelések teljesítése érdekéSzamos Rudolft Karakas és társai Gömyedten csoszogott a sárban. Me,-,ke, ülte a fri s földhányást es tétovázv a megállt. Vattakabátja zsebéből előmarkolta a gyűrött papírlapot és újra próbált eligazodni a kusza vonalak értelmén, Négy napja jött a kórházból. Búcsúzásnál a főorvos a vállát veregette: „Ezt szerencsésen megúszta öreg. Mehet nyugdíjba”. Az építésvezetőség barakkjában most mutatta meg a művezetőnek a kórházi írást. A fiatalember a fejét csóválta és —/ vigasztalón, mint az orvos — hozzátette: „Ne búsuljon, tata, ez hatvan százalék, olyan biztos, mint a sicc”. Ez a Sanyi se érti meg őt, pedig 20 esztendeje vette keze alá a gyereket. Nála tanulta a kubik minden fortélyát és mégsem akarja megérteni: ő nem mehet még nyugdíjba, nincs ki az ideje. Mondta is néki: csak 56 esztendős. Azt meg úgyis tudja, hogy későn nősült, és a gyerekek még iskoláznak, hát hogyan éljen abból a pénzből? A háromhavi kórház már eddig is megviselte a családot. A szak- szervezet és a vállalat adott ugyan segélyt, dehát az nem kereset. Segélyből nem lehet megélni. — Mit csináljak. Jani bácsi? — tárta szét tehetetlenül kezét a művezető. Ez fájt néki a legjobban. Ez a mozdulat jobban sajgott benne, mint kettétört gerincének forradása. Sanyi nem mondta ki, de megérezte az összefutó homlokráncai mögött megbúvó gondolatát. Tehetetlen » gyerek. Pedig 51 telén, amikor a hidat építették a Sajón, a lékből saját élete kockáztatásával' húzta ki. „Itt mindenki magának kapar” — dohogta most keserűen, de rosszat meg gondolatban sem mondott a művezetőre. Sanyi szerint az igazgató sem segíthet rajta. Ezt az egyet el is hiszi, mert minek is fájna neki az ő baja. Tíz évig vezette a vállalat legjobb brigádját, és a kubik nem olyan munka, mint a többi. Tizen- ketten dolgoztak együtt és tizenkét éve ezen a helyen. Elismeri: gyakran hajtotta társait. Olykor virtusból, olykor meg a pénzért, ám a csapat élén mindig ő haladt. Milyen munkát is adhatnának neki, most hogy itt utolérte a baj. Nézte az írást, a kusza betűket. A sorok értelme ott dobolt a fülében: törött gerinccel nem lehet lapátolni. „Örüljön neki — mondta az imént sajnálkozva a könyvelő Is az irodán —, hiszen any- nyi rokkantsági nyugdíjat kap, mint sok ember egész napi munkája után”. A könyvelő sem érti. hogy Í700 forintból nem tudja iskoláztatni két fiát. Neki legalább még négy évig igazából dolgozni kell. Földgyalu csörömpölt, csi- korgott mellette, Fiatal, kócos fej rivallt rá a vezetőfülkéből: „Hé, papa! Kocogjon odébb...!” A fiú hangját elnyelte a dübörgés, de az öreg a mozdulatból megértette és néhány lépéssel a földhányás mögé került. „Baktemak mégse tehetjük” — mondta a művezető. „Annyi pénzt, mint a kubik- ban, itt sehol máshol nem tudunk fizetni”. A földgyalu visszafordult. Sivalkodva túrta a sáros masszát. „Jó magasra másztak már a kéménnyel” — mérte fel szemével a távolságot. Lassan nekiindult a kémény irányába, és ahogy gumicsizmája egyre közelebb cuppogott a nagy gödör felé, annál bizonytalanabb lett a lelke. „Sanyi azt mondta, itt a kettes gödör körül lesz a brigád”. Ám sehol egy lélek, csak a széles vasúti sínen gurult lassan, lomhán egy hatalmas markoló gépóriás. Száz láncon futó foga marta a földet é6 á szalag egymás után töltögette a teherautókat. Ezt akkor szereltek, amikor a kazánház gödrében rázúdult az autónyl beton. Most, hogy a fantasztikus gépko- iosszust nézegette, egy pillanatra meg is feledkezett a betonról. A csikorgó kanalak szüntelen körforgásban tépték, marták a földet „Ezzel nem versenyezhet a lapát” állapította meg tárgyilagosan. Kék overallos fiatalember ment el mellette. „Hé szaktárs” szólt utána, „nem tudja, merre van a Magyar-brigád?” Ahogy kiejtette a Magyar szót, saját nevét, nyomban meg is rezzent. A munkás a fejét rázta, és megállás nélkül ment tovább. „Talán már nem is Magyarnak hívják a brigádot,. „morfondírozott”, hiszen a brigád mindég vezetője nevét viseli itt”, összeszorult a szíve, a gerincébe is belenyillalt a fájás, pedig azt hitte, már hozzászokott a merevítő fűzőhöz. „Karakas lesz, Karakas- brigád. Így kellett volna kérdeznem..Karakas a helyettese volt. Szikár kun férfi. Inas, mint ő. Szívós és konok. Már a Zagyva szabályozásánál, — negyvenben is együtt dolgoztak. A földosztás után, amikor kiderült, hogy minden rászorulót figyelembe véve kevés a szétosztható föld, végleg Összeszövetkeztek ők ketten. A brigád többi tagja is falubeli, s ha nem is rokonok, de az idők során többek lettek annál: húsz éve baj társak. „A fene essen belé” mérgelődött a sárra, amely kovászként tapadt gumicsizmájára. Húzta, ráncigálta ez a faj* ÄjfwuÄitl A chicagói „összeesküvők” kivégzése. Fielden volt jelen — mégis a nyolc közül hetet halálra ítéltek. Nagy tiltakozás tört ki a világban. Ennek hatására Fielden és Schwab halálos ítéletét életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatták Lingg összeroppant és a börtönben megölte magát. Par- sonst, Spiest, Engel t és Fischert azonban 1887. november 11-én kivégezték. Száz évvel o Bastille bevétele után Az Amerikai Munkásszövetséget ez a gyilkosság még nem rendítette meg 1888 decemberében St. Louisban tartott kongresszusán a szövetség úgy döntött, hogy a 8 órás munkaidő általános bevezetése és más követelések érdekében 1890. május t-ón országos tüntetést szervez. A tüntetés méretei azonban nem voltak arányban az 1886-os mozgalmakéval. A Munka Lovagjai Rendjét a külső erőszak és a belső feszítőerők szétbomlasztották. Az új, nagy szervezet, az AFL vezetősége már a megalkuvás szellemét ültette el a mozgalomban... A chicagóiak mégsem áldozták fel hiába életüket. A nemzetközi munkásmozgalom nem felejtette el sem az ő bátor és sikeres harcukat, sem a St. Louis-i határozatot. A forradalmi munkásmozgalomban erősödött a nemzetközi összefogásra, az új Interna- cionálé megalakítására való A haymarketi provokáció
