Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
RELET-M AGY ARÖRSZ ÄG Onnepí yretxXKtm ». mit Í9T0. fflS^ds f Tudományos ülést rende- tett a KISZ Központi Bizottsága „Ifjúságunk as agrárfejlődés lenini útján" címmel április 23—24-én, Keszthelyen. Az ülés meghívott vendége volt Orosz Ferenc elvtárs, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, aki „A mezőgazdaságban dolgozó ifjúság erkölcsi-politikai nevelésének néhány kérdése” címmel tartott előadást, amelyet az alábbiakban — kissé rövidítve — ismertetünk. Amikor a jövőt tervezzük, aligha rendelkezik bármi olyan súllyal, jelentőséggel mint éppen az ifjúság nevelése, az ifjúság szakmai, erkölcsi, politikai felkészítése a jövőre. Társadalmi továbbhaladásunk termelőerőink fejlődésén, a termelékenység fokozásán, tervszerű és következetes munkánkon múlik. A termelés legfontosabb összetevője az ember, felhalmozott műszaki tudásával, termelési tapasztalataival. Ettől függ az emelkedés, a fejlődés üteme. Az ember szakmai tudósa viszont jórészt iskolázottságának, a személyiségét formáló' nevelési tényezőknek a függvénye. Ez egyértelművé teszi azt a tényt, hogy a gazdasági, termelési érdekkörökben eldőlő nemzetközi osztályharc alapvető és meghatározó tényezője a mai nevelő munkánk, annak tervszerűsége, tudatossága, színvonala és folytonossága. Mezőgazdasági sajátosságok Bár a nevelés komplex egység, s így területei egymástól elválaszthatatlanok, számunkra mégis különös jelentőségűek az erkölcsi tényezők, a szocialista erkölcsi tulajdonságok, amelyek a politikai gyakorlatban, magatartásban, emberi tevékenységben kamatoznak. Amikor a falusi, pontosabban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok erkölcsi, politikai nevelésének kérdésével foglalkozunk, alapvető tényként szükséges elfogadni, hogy az ifjúság e jelentős rétege neveléseitek cél- és feladatrendszere semmiben sem különbözik az egész ifjúság nevelésének cél- és feladatrendszerétől. Nevelésük feltételei, módozatai, az a közeg, amelyben ne velésük folyik, a rendelkezésükre álló eszközrendszer azonban jelentős eltéréseket mutat, és így beszélhetünk a falusi, mezőgazdasági sajátosságokról. Első ilyen megkülönböztető félóránál tovább nem is lehetett ezt bírni, mert a rezgés leszakítja az ember máját, veséjét. Váltogatták egymást, és odaintette az öreg Bálintot, — „az is kiszolgál jövőre” jutott most eszébe Bálint arca, — kezébe nyomta a gép egyik fülét, míg rendbe hozza a csúzdát. Miskát egy talicska betonnal a többiekhez futtatta, hogy ne késlekedjen a munka, és a lapátnyéllel alulról nyúlt fel a csúzda torkán. Nem vette észre, hogy odafönt a gödör szélén valamelyik autós megint egyszerre bedöntött a torokba egy rakomány betont. Már nem tudott félreugrani. Arra sem emlékezik, ő kiál- tott-e, vagy csupán Miska hangját hallotta? Több tonnányi nedves beton zúdult rá. Ezt később tudta meg, amikor a vizsgálatnál kihallgatták. Tulajdonképpen senki sem volt hibás, illetve csak őt marasztalták el, mert az előírás szerint nem szabad a csúzda alá állni. „Ha nem lenne ilyen régi vállalati ember” — mondta neki az igazgató még a kórházban, „akkor a vállalat nem hagyná annyiban”. Hogy ezzel mit akart mondani az igeizgató,i máig sem tudja. Talál emiatt nem kapta meg a lO'i százalékos rokkantságot? Közben a kazánházhoz ért, s míg magában csöndben megállapította, milyen jól ha ladnak, hiszen már a tetejét is lebetonozták a kazánbunkernak, Miska bukkant elő „Nicsak, a Jani bácsi! Erre jöjjön” — karonfogta az öreget, és egy nyersbet.on lépcsőn vezette lefelé. fl mezőgazdaságban dolgozó Hiúság erkölcsi-politikai nevelésének néhány kérdése Orosz Ferenc előadása a keszthelyi tudományos ülésen tény, hogy történelmünk olyan nagy társadalmi sorsfordulója, mint a földosztás — ellentétben a gyárak államosításával — nem a szocialista tudatot erősítő tényező volt, sőt a kistulajdonosi gondolkodás erősödésének irányába hatott, továbbá: a proletárdiktatúra létrejötte után a szocialista nagyipar gyors ütemű fejlesztésének időszakában természetes volt, hogy érvényesült a közélet és az ipar elszívó hatása. Ez a folyamat még napjainkban is tart, bár már lényegesen lassul. Ennek oka, a termelő- szövetkezetek folyamatos erősödésében, a mezőgazdasági munka egyre fokozódó anyagi megbecsülésében rejlik Von falun is perspektíva Ennék ellenére még korántsem mindenütt és egyértelműen dőlt el, hogy van falun perspektíva, érdemes falun maradni: annál is inkább, mivel ifjúságunk tudatában ma már nemcsak a nagyobb darab kenyér, nem csupán a magasabb kereset a vonzódás alapja, hanem az okosabb, értelmesebb, kulturáltabb élet igénye. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok nevelésének sajátos vonása még az is: a mezőgazdaságban nem egy esetben a munkahely szétválasztó tényező, hiszen a munkahelyek területileg távol lehetnek, és a már művelt termelési ágazatok jellegének megfelelően elkülönülnek. Ezt a tagoltságot a nevelő munka szervezésénél még jó ideig messzemenően figyelembe kell venni. A falusi szemléletmód szintén olyan tényező, amelyet nem téveszthetünk szem elöl. Az évszázadokon át kialakul l szokások következménye, hogy még nem tekintik teljes jogú felnőttnek azt a 18—20 éves fiatalt — aki ugyan már választójoggal, és az alkot mány biztosította valameny- nyi joggal rendelkezik — ha nem kiszolgált katona és családfenntartó. így a „fel- .nőtté válás”, a felnőtté elismerés kora falun jóval magasabb. Ez nemcsak látszólagos gond. Számolni kell vele a KISZ-szervezeteknek is, ahol szintén érződik ennek hatása. Társadalmunkban a tulajdonviszonyok alapvetően megváltoztak, az anyagi függés megszűnt, a régi szemléletmód azonban maradt. Sok esetben csak a lekicsinylő vállveregetés a teljesítmény erkölcsi értéke. így nem nyílik lehetőség az ifjúság ön- tevékenységére, energiáinak, alkotó kedvének tényleges kibontakoztatására. Ez gátló tényezője a mezőgazdasági üzemi demokráciának, nem teszi lehetővé a fiatalok számára az aktív politikai gyakorlatot. Fiatalok vezető posztokon Pedig az erőteljes, jól képzett, tehetséges ifjúságnak a munkába és vezetésbe való bevonása nélkül nem lehet előbbre jutni, továbbfejleszteni, erősíteni gyors fejlődésnek indult mezőgazdaságunkat. Ha a 16—18 éves fiatalokra rá merjük bízni a legértékesebb technikát is, miért nem akarjuk, miért nem merjük bevonni képviselőiket még jobban a vezetésbe? Minden vezetőnek csak javasolni tudjuk; az ifjúsággal kapcsolatos bánásmód alapját a fiatalok egyenértékű, egyenjogú emberkénti elismerése képezze. A mezőgazdaságban egyre jellemzőbb az iparszerű termelés, mégis nehezen valósul meg a folyamatos foglalkoztatás, amely egyben az ifjúság folyamatos nevelésének is előfeltétele. Szólnunk kell a fiatal agrárértelmiség — mérnökök, technikusok és szakmunkások — helyéről és szerepéről a falu életében. A megyénkben történő felmérések azt mutatják, hogy az agrárértelmiséÉ még közel : sem játszik olyan szerepet a falusi népmüve'fí? rftünkában, mint az kívánatos lenne. Ez lemondás az ifjúság belső önnevelésének igényéről. Nevelő munkánk eredményességének egyik fokmérője a jövőben feltétlenül az lesz, hogyan illeszkedik be az agrárértelmiség a közéletbe, milyen részt vállal a nevelő munkából, milyen társadalmi elismerést vív ki. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok tervszerű neveléA földalatti aknában tíz ember dolgozott szétszórtan. A betonterem ajtajából Miska közéjük kiáltott: „Nézzék már, ki jött meg!?” Az emberek egyszerre hagyták abba a munkát, s mint hívó szóra, a betonhodályba lepő Magyar elé sereglettek. Utolsónak Karakas ért oda, 6 jött legtávolabbról. A nyurga, fecskeszárnyú bajuszos férfi nadrágjába törölte betonmasza- tos kezét, majd Magyar felé nyújtotta: „Hozott isten köztünk János. Teljes számban munkán vagyunk, csak te hiányoztál”. — Pedig nagyon kellett volna már, Jani bácsi. Karakas egy szemvillanással elnémította1 Miskát, mint rossz gyereket, aki megszegte az illemet. „Tudod hogy van, baj mindig akad. Most is azt hisz- szük, becsaptak a norma fölmérésnél”. Eddig mindez jelentésnek hangzott és Magyar egy pillanatra úgy érezte, szabadságról jött vissza, de azután a hátában bujkáló sajgás visszarántotta a valóságba. „Leszázalékoltak. Nyugdíjba küldtek”, mondta tagoltan, nagyon halkan. — Mennyire? — kérdezte Karakas tárgyilagos hangon, mintha csak a bért számolnák el most is. Hangja olyan szikár volt, mint egész lénye. — Hatvan százalékra. — Az kevés. — Hiába. Megmondták idafönn: nincs több, örüljek, hogy ennyi Is van. — Még hogy te örülj neki? Karakasra néztek, aki most is, mint mindig, ha töprengett, bal lábával rugdalta a betont, mintha dudort látna rajta, — Te János — kezdte végül — mi a hét szűk esztendőben fogtunk először össze. Eddig mindig egyek voltunk. Most is azok leszünk. — Nem megy az — mondta bizonytalanul az öreg.. — A munkahelyen nekem már nincs státus. El kell búcsúznom tőletek. — Nincs szükséged a pénzre? Az öreg szívébe újabb nyílként hasított a gond. — ... Akkor itt maradhatsz. — De nem állhatom többé a lapátot. — Nem is kell. — „Ügy van” — bólog; ' tak a többiek. — Mi mindent megbeszéltünk már — folytatta Karakas — visszajössz közénk :.. Szóval mi úgy gondoltuk, hogy tizenegyen helyetted is kiáll- juk a normát. Az öreg megtántorodott, mintha rosszul lépett volna, pedig csak az érzés billentette meg. — A részleteket majd a szálláson este megbeszéljük ... Na gyerünk emberek — emelte fel Karakas a hangját — ... te meg János, vedd a collstokot, hadd tudjuk meg végre, mennyivel számolt kevesebbet az az átok Bukta Vince, — ezzel ő is elindult, végig a homályosan világított betonbunkeren át a túlsó oldalra, s a következő percben már a vibrátor rezgése töltötte be újra a katakombát. sével nem várhatunk addig, amíg annak optimális feltételei létrejönnek. Nem a feltételek, hanem az igények a meghatározó tényezők. Nevelési feladataink közül az a lényeges, hogy olyan erkölcsi arculattal rendelkező és ennek alapján a gyakorlati politikai életben aktívan tevékenykedő nemzedéket neveljünk, amely nemcsak a jelen, hanem a jövő terveit Is hivatott megvalósítani. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a felnőtt társadalom, s közöttük a párt-, állami és gazdasági vezetés lássa először a célt, melyet el kell érnie az ifjúság nevelésében. Bátorítani még nagyobb tettekre A nevelésben alkalmazott módszereknek szervesen illeszkedniük kell azokhoz a történelmi sikerekhez, amelyet népünk elért, és amelynek eredményeképpen ma egy szabad, nagy többségében öntudatos fiatalságunk van. Feladatunk, hogy fejlesszük a fiatalokban a fegyelmezetten végzett minőségi munka igényességét. Ennek útja, hogy bízzunk a fiatalokban és lehetőséget adjunk tettvágyuk konkrét, a mihdennapi munkában való megnyilvánulására. Persze türelem is kell az ifjúsághoz. Életében mindenki kezdte is valamikor a munkát és ki mondhatja, hogy már az első munkadarab is hibátlan volt, bár az alkotás első örömét akkor érezte először? Bátorítani kell a fiatalokat a még nagyobb tettekre és meg is adni minden segítséget, hogy munkájuknak, vállalásaiknak eleget is tudjanak tenni. így alakítható ki a szocialista erkölcs, amely elsősorban és döntően munkaerköles. Nagyon fontos kiemelnünk: nincs többé lezárt szakmai végzettség, nincs egy életre szakmai műveltséget biztosító törzsanyag, a tanulás nem korlátozódik csupán ifjúkorra, a folyamatos tanulás a szocialista szakember erkölcsi arculatának egyik meghatározó vonása. Éppen ezért már az iskolás korban úgy kell tervezni nevelő munkánkat, hogy felkeltsük ifjúságunkban a tanulás igényét. Megoldásra vár a pillanatnyilag tovább nem tanuló fiatalok gondja is: úgy kellene megszervezni, hogy az iskola padjaiból kikerülve számukra se legyen a nevelésben törés. A továbbképző iskolák ezt a szerepet jelenleg nem tudják betölteni. Amikor a fiatalok tanulásáról szólunk, hangsúlyoznunk, kell azt is, hogy mi magunk, a neveléssel foglalkozó, a nevelésért felelős szervek csak úgy tudjuk feladatunkat egészében megoldani, ha magunk is tanulunk, lépést tartunk korunk fejlődése rohamos ütemével. Az ifjúság egészének, ezen- belül a mezőgazdaságban dolgozó fiatalságnak tervszerű,_ szocialista szellemű nevelése feltételezi, hogy mind az ifjúság, mind a gazdasági vezetők jelentősen bővítsék, korszerűsítsék pszichológiai- pedagógiai ismereteiket: ismerjék meg jobban annak a fiatalságnak értelmi, biológiai, érzelmi állapotát, amellyel dolgoznak, amelynek nevelése elsődleges feladat. Nem üresen politizáló fiatalokat akarunk, hanem a közösségért, szocialista hazánk ügyéért tenni kész, a mindennapi munkában helytálló, a nehézségeket leküzdeni tudó ifjúság nevelése a cél. A mezőgazdaságban folyó nevelő munka jó szervezeti keretének bizonyul a szocialista brigádmozgalom, az ifjú szakemberek versenymozgalmai, amelyek lehetőséget adnak a munkán túl a tanulásra. Lehetőségeinket azonban korántsem használjuk ki eléggé. A munka és a tanulás kérdése elválaszthatatlan, szoros egységet képez a közösséggel, a közösségi neveléssel. Különösen ez utóbbinál szükséges megszívlelni a makaren- kói elvet: a közösségben, a közösség segítségével, a közösség számára. De nem mindegy az sem, hogy milyen az a közösség, amelyben felnő az ifjúság, konkrétan egy-egv fiatal A túl nagy, vagy az érdeklődési körök szerint, a műveltségi szint szerint megosztó közösségek nem a legjobb közegei a nevelésnek. Gondolkodni kellene, hogy a mezőgazdaságban is erőteljesebben differenciáljuk az ifjúsági szervezet munkáját. A közösségeknél említjük: nem tipikus, de néhány esetben előfordul, hogy a KlSZ-veze- tők egy-egy alapszervezetnél nem ott dolgoznak, ahol a tagság. Fontos lenne, úgy alakítani, hogy a vezetők általában ott dolgozzanak, ahol a tagság többsége. Az ifjúság erkölcsi-politikai arculatának formálásában alapvető feladatunk a szocialista hazafiságra nevelés, amely többek között feltételezi szocialista forradalmi hagyományaink tiszteletét, ami a falusi ifjúság esetében azt is jelenti: tartsák meg és fejlesszék magukban a föld iránt érzett szocialista szellemű szeretetek Tiszteljék, szeressék és kövessék apáinkban azt a forradalmi elhatározást, melyet a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején tettek, amikor egy új, az addiginál boldogabb, humánusabb, a parasztság egész jövőjét megalapozó élet megteremtéséhez láttak hozzá. Tiszteljék és szeressék bennük azt a harcot, amelyet a mezőgazdaság szocialista átszervezése után vívtak a korszerű nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséért. Neveljük fiatalságunkat arra, hogy a fejlődést lehetővé tevő, egész állami életünk politikai alapját képező munkás-paraszt szövetséget ne csak megértsék, hanem állandóan erősítsék, kerüljenek közvetlen is testvéri kapcsolatba a munkás- és parasztfiatalok. Mindezekben jelentős segítséget adhat a sajtó, a rádió és a televízió, ha megfelelő ideálokat állít ifjúságunk elé A közösségért, a népért, a haladó emberiségért legtöbbet tevő, legjobban dolgozó fiatalok pozitív vonásait emeljék ideállá, ezeket szólaltatva meg, szerepeltetve a nyilvánosság előtt. Többet kellene propagálni az egyszerű, de becsületesen dolgozó, szívósan tanuló fiatalokat, Sokoldalú segítséget Szüntelenül munkálkodnunk kell azon, hogy a felnőtt társadalom nagyobb felelősséget érezzen a fiatalságért. Az ifjúság nem képes egyedül megoldani önmaga nevelését. A felnőttek az ifjúság nevelésében nagy erőre, a KISZ-re támaszkodhatnak, Ez azonban nem magára hagyást jelent, hanem a KISZ tevékenységének sokoldalú segítését. Ahol az ifjúság dolgairól van szó, lehetőleg mindenütt be kell vonni az ifjúsági szövetség képviselőit. Falusi Ifjúságunk nevelésében még komoly nehézséget jelent a kellő tapasztalattal nem rendelkező mezőgazda- sági szakmunkásképzés, valamint a falusi népművelési munka fogyatékossága. Tapasztalataink szerint az ipari szakmunkásképzéstől elmara- dottabbak a mezőgazdasági szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételei: tantermek, felszereltség, szemléltetőeszközök, kollégiumi nevelési feltételek. Feltétlenül érvényt kell szereznünk a szakmunkásképzés, ezenbelül is a mezőgazdasági szakmunkásképzés középfokú oktatási szintjének biztosításáról szóló állami rendelkezéseknek, a középfokú oktatási intézmények között egyenrangú félkénti elismerésének és élismertetésének. Ide kapcsolódik a népművelés is, amelynek erkölcsi, anyagi bázisát falvaink- ban a jelenlegitől jobban kell kiépíteni. A jövő iparszerű termelés összefoglalva: a fejlődé* iránya az, hogy a mezőgazdaság iparszerüen termeljen, mielőbb eltűnjön a falu és a város közötti alapvető különbség, ezzel együtt a falusi és városi fiatalok közötti különbség, s a mezőgazdasági munka ugyanolyan megbecsült munka legyen, mint bármely más. Ennek érdekében feltétlenül szükséges, hogy kialakuljon a mezőgazdaságban foglalkoztatott ifjúság nevelésének sokkal egységesebb, szervezetileg, pedagógiailag megalapozottabb markánsabb háttere, módszere. Ehhez változtatni szükséges a meglévő túlzottan gazdasági szemléletmódon. Mea kell érteni, minden falusi, mezőgazdasági vezetőnek, hogy a jövő érdekében a legjobb befektetések egyike a szakemberképzés, amelynek tervszerű, modem szocialista nevelő munkával kell párosulnia. Üzemeinknek Sokkal inkább hozzá kell járulni e képzés és nevelés feltételeinek megteremtéséhez. Emelni szükséges mezőgazdasági szakmunkásképzésünk színvonalát. Sokkal nagyobb segítséget kell adnunk ifjúsági szervezetünknek ahhoz, hogy mozgalmi kereteiken belül is a felnövekvő nemzedék erkölcsipolitikai nevelését egyre jobban és magasabb szinten végezzék. Csak ezek a tényezők biztosíthatják együttesen gazdasági, politikai nevelési célkitűzéseink jobb, maradéktalanabb megvalósulását. Parasztságunk fejezze be forradalmi-történelmi tettét azzal, hogy gondoskodjék arról az utánpótlásról, amely az ezer évig perelt földet okosan, tudományosan megműveli az idősebb parasztnemzedék, az egész nemzet javára. íankovich Ferenc: HózqF húznak fel Hazat húznak fel udvarunkban, megy ez; varázsos gyorsaság: tegnap semmi, s ma félig itt van, mint növény, növekszik a ház... Dolgoznak, s figyeld csak, mindenből kihabzik valami zene: gyúrógép, ahogy földet döngöl, mint titán-lépés üteme. Vékony a horgany, így ha vésik, szavára elriad a nesz: félig zenei hang, recézik s bong a kalapált fémlemez. Üj hang, picit talán lúdbőrző. új zenekarba illenék: hol más határt karcolt a körző, találd ki, mit; nem zene még — Csak a fül képzeli, hogy milyen! valami vásás, kissé más — valahogy úgy, hogy bele ülje* a karcos iapátcstisszanás, a sóderzaj-szikrázat vad-kék ropogó lángja, mely hideg: szúrós hang, mintha jéggyöngy esnék, hallatán borzad az ideg — S lehet a ritmus az egészben oly tömpe, dermedt koccanást ízig rándító, mint a kézben két összeütött
