Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
me május Ml KEEET-MAGYARORSZAG 5 oldat Ä Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány egryiitf es i’IZésének liatsirozaía a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott és ügy döntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást, állami intézkedéseket e hónapban nyilvánosságra kell hozni, valamint az állami intézkedésekről tájékoztatást kell adni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát. A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dolgo zó népünk lakáshelyzetét, a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrásait. A vizsgálatokból és tanácskozásokból arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a tervszerű fejlődés érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon kell szabá lyozni a lakásépítést, a lakáselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást. A Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét, valamint a budapesti és megyei párt- és tanács végrehajtó bizottságokkal, a társadalmi és állami szervekkel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait figyelembe véve határozza mag a szükséges tennivalókat AJ A Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmúlt két évtizedben 1950 és 1970 között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egyharmada költözött új lakásba, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakásállomány minőségi összetétele, felszereltségi szintje. A lakások összmennyisége azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Részint még mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nein 1 folyt érdemleges lakásépítés, a háborús Időkben és a helyreállítási időszakban, továbbá a szocialista építés első éveiben amikor a termelő beruházások elsőbbséget élveztek a lakásépítéssel szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek viszonylag gyors növekedésének hatására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólagosan jelentkező új lakásigények. 1957 óta a gazdasági fejlesztésben nagyobb szerepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés és bővülnek a források a lakosság anyagi eszközeinek bekapcsolásával. így jóváhagyásra kerülhetett az 1961—1975 évekre szóló 15 éves terv egymillió új lakás felépítésére. Ez a terv megvalósulóban van. 1975-ig megépül a 15 éves lakásépítési programban kitűzött egymillió lakás, ettől azonban nem várhatjuk az igények teljes kielégítését, mert közben a városiasodás folyamata if felgyorsult és a városokban a lakásépítés nem növekszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Reálisan kell számolni azzal, hogy a lakáskérdés telje* megoldása a számítottnál hosszabb idő alatt — a népgazdaság fejlődésével összhangban — lehetséges. A mai elemzések és tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásépítés és elosztás adott rendszerét tovább kell fejleszteni, bizonyos részeit pedig gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy a mainál gyorsabban haladhassunk az igények kielégítésének irányába. A lakásépítés és elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelentős lakásépítés ellenére rendszeresen újra termelődik a lakáshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását és negatívan hat a népszaporulatra. Az állandósult lakáshiány körülményei között kialakultak az elosztásban, a fenntartásban, a „hiánygazdálkodás” jellegzetességei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellenérdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. A helyzeten úgy kell változtatni hogy reálisan szembenézünk a tényekkel és megoldjuk az arra érett problémákat. A fő problémák a gyakorlatban a következőkben jelentkeznek: — A nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egyenetlenül alakult, egyes években elmaradt a lakásépítésre fordított állami eszközök növekedése, s ez különösen a városi lakásépítést fékezi; — a lakosság jövedelmi viszonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fokozódó részvételét a lakáskérdés megoldásában, de a lakossági erőforrások bevonása ez ideig csak a magánlakás-építésben megoldott az állami és szövetkezeti lakásépítésben elmarad a lehetőségektől, s ez is fékezi az építés ütemét; — a lakásépítés és elosztás, valamint a fenntartás jelenlegi rendszere a társadalmi egyenlőség és igazságosság szempontjából széles körben vitatott. Aránytalan a lakossát különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű lakáshoz, míg mások lakásépítéssel, illetve vásárlással jelentős terheket vállalnak; — a lakásforgalom és a lakáscsere mai rendszere korszerűtlen, nem ösztönöz a lakáscserére, s ezzel hiányteremte tényezővé válik. Hiányzik a lakásbérlet értékének elismerése Egyes családok több lakással is rendelkeznek A bérlők nem érdekeltek a lakásalap megfelelő kihasználásában, a lakástar talékok felszabadításában; — a lakásellátás támogatási rendszereben nem jutnak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvei A lakásépítéssel és vásárlással összefüggő kedvezmények nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami dotáció az építési formához és a lakás méretéhez kapcsolódik; — nem biztosítottak a lakásalapban megtestesülő nemzeti vagvon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fokozódó fenntartású célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentős eszközöket. E főbb problémákat a lakásépítés és elosztás, a támogatás, valamint a fenntartás és a lakbérek rendszerének új elveken alapuló komplex rendezésével kell megoldani. Olyan gazdaságpolitikai feltételek kialakítása szükséges, amelyek s lakáskérdés megoldásában fokozott érdekeltséget teremtenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról A lakáshelyzet jövőbeni javítását, az új módszerek bevezetését a párt életszínvonal-politikájával összhangban, vagyis az életszínvonal további emelésének közepette kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével összhangban el kell érni. hogy minden állampolgár lakásigényének, anyagi teherbíró képességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és- fenntartás költségeiből. Az állami és magánlakás-építés növelésével elő kell segítem az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkenté sét, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását Ennek érdekében növelni keli a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tana csők saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásába. Biztosítani keli a meg levő lakásvagyon állagának fenntartását és az ehhez szükséges műszaki-gazdasági háttér megteremtését. A lakásellátásban a terhek arányosabbá tételénél, a kedvezmények tekintetében nagyobb szerepet kell biztosítani a szociálpolitikai szempontoknak Kifejezésre kell juttatni. hog\ a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága, a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma, a családalapi tó fiatal házasok, továbbá a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fedezzék, vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megteremtődjön a folyamatos és színvonalas karbantartó* anyagi Eorrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lak bérekben sem amortizációt, sem pedig nyereséget nem sza bad kalkulálni. A lakások építésében, elosztásában, valamint a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobi: szerepet. MJ A lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és gazdálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bizottság ét a kormány szükségesnek tartja, hogy az intézkedések a ne gyedik ötéves terv keretében megoldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben vagy a végrehajtás kezdeti időszakában ér vényesítsék a-párt határozatát. * A lakásépítés jövőbeni programja 1. A lakásépítési feladatokat jelenleg öt évre kell megszabni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesítése legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezést a tervezett időre. Ehhez a negyedik ötéves terv időszakában 1975-ig legalább 400 ezer lakás megépítését kell biztosítani, vagyis az utóbbi évek 65 000-es átlagáról évi 80 ÓOO-re kell nó vélni az építést. E feladat megvalósításának döntő feltétele hogy a lakásépítésre, a közművesítésre és a hozzá kapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesztésére fordított eszközök hányada és összege a népgazdasági beruházásokból növekedjék Ez a gazdaságpolitikai követelmény egyik kiindulópontja legyen a negyedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt álló, 1951-ig terjedő távlati gazdaságfejlesztési koncepció elkészítésekor. 2. A legégetőbb szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsaládok és a családalapító fiatalok lakáshelyzetének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépítésének elsősorban e feladat megoldását kell szolgálnia. Az állami lakásépítés jelentős növelésével el kell érni, hogy az össz-lakásépítésnek közel a fele állami (központi költségvetési, tanácsi és vállalati) erőforrásokból valósuljon meg A központi költségvetésből és a tanácsok lakásépítési célú helyi bevételeiből, továbbá a vállalatok, intézmények eszközeiből összesen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetkezeti) lakást kell megépíteni A magánlakás-építés növelése céljából törekedni kell a lakosság erőforrásainak és a vállalatok törvényesen erre fordítható eszközeinek a lakásépítésbe való fokozott bevonására. A lakosság részéről várhatóan jelentkező saját lakásépítési (vásárlási) igények kielégítésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossági építésen belül növekedjék a korszerű, többszintes és telepszerű építős aránya. A szükségletekkel összhangban a fővárosban, a vidéki városokban és a kiemelt településeken az össz-lakásépítésnek mintegy kétharmada épüljön meg az állami lakásépítés és társasházépités jelentős növelése útján, döntően többszintes lakóházakban. A fővárosban olyan mértékű lakásépítés feltételeit kell megteremteni, hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mértékben javuljon. 3. A negyedik ötéves tervben a harmadik ötéves tervhez képest lényegesen — mintegy 100 ezerrel — növekvő lakásmennyiség megépítéséhez biztosítani kell az építőipari szervezetek lakásépítési és közmüvesitési tevékenységének fej lesztését, az építőanyag-termelés fokozását, az épületszerkezetek és szerelvények megfelelő mennyiségű, választékú kína latét. 4. A lakásépítési feladatok gazdaságos megoldása erde kében erőteljesen fokozni kell a tömegszerű, koncentrált lakásépítés arányát. Az összes lakásoknak legalább 55—60 százaléka korszerű épitési technológiával épüljön. Megfelelő se gítséggel lehetővé kell tenni, hog^ az állami építőipar me), lett a szövetkezeti építőipar is fokozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az épitési igényekkel összhangban fenn kell tartani a lakosság és a kisiparosok lakásépítő teve kenységét és a lakosság építőanyag-keresletének folyamatot kielégítésére kell felkészülni Ezekkel a célokkal összhangban kell megvalósítani a kapcsolódó iparágak fejlesztését. 5. A negyedik ötéves tervben az állami lakások átlagos nagysága két szobát érjen el. A lakások technikai felszerelt sége és a házak átlagos emeletnagysága tekintetében pedig tartani kell a kialakult színvonalat. Indokolt, hogy a lakosság differenciáltan jelentkező igényeihez és teherviselő képességeihez igazodó különböző felszereltségű, egyszerűbb kivitelű, olcsóbb lakások is épüljenek. Külön elő kell segíteni, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő hányada szabadulhasson meg a drága albérletektől, s ehhez hasonló jellegű kulturált és olcsóbb lakószobához juthassanak 6 A lakásépítési program megvalósításában olyan irányítási és szabályozási módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a. tanácsi önállóság kiszélesítését ugyanakkor biztosítják a központi fejlesztési célok megvalósítását. A tanácsok önállóságát a lakások építésében elő kell segíteni azzal, hogy az államtól kapott központi pénzeszközök, valamint a lakásépítési célú tanácsi pénzügyi alapok mikénti felhasználásáról a tanácsok maguk dönthessenek. Helyes orientálásukat központi irányelvekkel kell elősegíteni A tanácsok a lakásépítéssel kapcsolatos központi előírásoktól annyiban térhessenek el. amennyiben a saját elhatározásaikon alapuló fejlesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. 7 A lakásépítési progiam a tanácsok számára megnövekedett feladatot jelent. Szükséges, hogy a tanácsok a területükön élő lakosság lakásproblémáinak megoldásával, az állami, vállalati és magánlakás-építéssel komplexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program megvalósítás-« érdekében megfelelő és időben történő területelőkészítéssel. elöközmüvesítéssel, aktív területgazdálkodással tegyék megalapozottabbá és szervezettebbé a lakásépítkezést. A tanácsok, a vállalatok és a lakosság lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez intézményes segítséget kell biztosítani E célra szolgáltató jellegű szervezeteket (szövetkezeleket, irodákat, vállalatokat) lehet létrehozni, vagy e feladatokkal meglevő szervezeteket kell megbízni. A lakásépítési formák fejlesztése 8. A lakásépítés továbbfejlesztése keretében ezután is többféle tormát kell alkalmazni, hogy lehetővé tegyük a lakásépítési program biztonságos teljesülését, a központi, a tanácsi, a vállalati és a lakossági erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és ezzel a leheti) legtöbb építési és vásárlási igény kielégítését A lakásépítés rendszerének tehetővé kell tenni, hogy a családok a különböző konstrukciókban jövedelmi helyzetüknek és igényeiknek megfelelően elégíthessék ki lakásszükségletüket. Ezért a lakásépítés jövőbeni rendszerében indokolt fenntartani az állami, a szövetkezeti, a vállalati lakásépítési formákat, továbbá a lakossági építkezést és az értékesítésre történő öröklakásépítést. 9 A tanácsi lakásépítés keretében megvalósuló lakások legalább egy harmadát. — megyei szinten — a tanácsok szövetkezeti lakásként ériékesítsék, de legalább 40 százaléka bérlakás legyen. Az értékesítés meghatározott arányának növelésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egy- harmadon felid értékesített lakások után készpénzbevétel (előtörlesztés) a tanácsokat illesse meg és ezekből növeljék a lakásépítkezések pénzügyi alapját, 10. A mai lakásszövetkezetek mellett a szövetkezésben rejlő lehetőségek kihasználása és a lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövetkezeti formát is ki kell alakítani Ki kell dolgozni a latiásépítő szövetkezeti konstrukció felt ételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépítésben. A lakásépítő.szövetkezetek tagjaik számára biztosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szolgáltatásokat Azok számára, akik — főleg fiatalok — keresetükből csak hosszabb jdó alatt képesek előteremteni a lakásépítkezéshez szükséges hozzájárulást, elötakarékossagi rendszert kell létrehozni. .11. Az építési formák között kapjon nagyobb szerepet a vállalatok, üzemek és intézmények lakásépítése, a jelenlegi keretek és teltételek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját, lakásépítésének támogatása mellett célszerű a vállalati és a tanácsi erőforrások hatékonyabb együttes felhasználására törekedni. 12. Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is lehetővé tenni a lakosság saját lakásépítésének különböző formáit, Ezenbelül lényegesen növelni kell a szervezett (vállalati, OTP valamint a személyi kezdeményezésű társasházépítés arányát A vidéki lakáshelyzet megoldásában továbbra is fontos szerep jut a családihaz-épílésnek. A fővárosban és nagyobb városokban a lakossági építkezés fő formája a többszintes társasházépítés legyen. 13. A lakásellátás társadalompolitikai jelentősége, a lakásra való előtakarekossag, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a lakásépítési költségek (árak) alakulásának tervszerűségét biztosítani kell. A lakások átadási (eladási) árai fejezzék ki a lakások használati értékének — méretének, felszereltségének, területi fekvésének stb, — különbözőségét. A lakásszövetkezetek esetében ne hárítsák át a lakás megvásárlójára a hatósági áremelkedésekből eredő többletköltségeket. Az illetékes állami szervek a lehetőségeinket meghaladó korszerűsítés, épitési szintszám növelés stb. címén jelentkező áremelkedéseknek vessenek gátat. Az állami lakások átadási árainak színvonalában átlagosan legfeljebb évi 1—2 százalékos emelkedés engedhető meg. Az árak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érde- keltségét, ugyanúgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentésére. A lakáscserék i^ztönzése és a lakás- forgalom szabályozása 14. Meg kell teremteni a mainál lényegesen nagyobb érdekeltséget az önkéntes lakáscserére, mert ez az országos lakásalap relatív növelésének eszköze lehet, ami jelentősen hozzájárulhat a lakásigények jobb kielégítéséhez. A kellő érdekeltséget mind a lakásátadó, mind a lakásátvevő részéről meg kell teremteni Az érdekeltség növekedése feltételezi a lakbérek arányosságát, a tényleges használati értékhez való igazodását Továbbá a lakásbérlet értékének pénzbeli kifejeződését. 13 Mind a lakáscserére ösztönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás érdekeben szükséges, hogy a bérlakás- ellátásban részesülők se jussanak minden ellenérték nélkül lakáshoz. Ebből a célból indokolt, hogy a lakásbérlet értékének általános elismerése keretében az uj bér- és szolgálati lakások juttatása eseten a bérlők fizessenek egyszeri építési hozzájárulást a tanácsnak A régi, megüresedő bérlakások kiutalásánál eddig az 'építési hozzájárulással arányos lakás- használatba vételi dija! fizessenek a kiutaló tanácsnak. A lakáscseréknél viszont á lakásbérlet értékének különbözetit térítsék meg a cserélő felek egymásnak. A tanácsok számára biztosítani kell a jogot, hogy saját mérlegelésük alapján (szo(Folytatás a 4. oldatos)
