Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-10 / 108. szám
Í. otifä? «ßLET-MAGYARÖRSZÄO 1970. május 1$. (Folytatás a 3. oldalról) eiálpolitikai érdekből) a régi megüresedő komfort nélküli és félkomfortos bérlakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól eltekinthetnek. 16. Az építési hozzájárulás és használatbavételi díj mértékét a lakások nagysága, minősége szerint differenciáltan — központi irányelvek figyelembevételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tanácsok határozzák meg. A tanácsi minőségi lakáscsere és szanálás esetén a két lakás bérleti értéke közötti különbözeiét indokolt megfizetni. A bérlő a tanács javára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti értékére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabályok keretei között — a személyi tulajdonú bérlakások körében is érvényesíteni lehet. 17. A lakásalap jobb hasznosítása, a lakástartalékok felszabadítása, a lakásforgalom élénkülése érdekében a lakosság csereigényeinek lebonyolítását elő kell segíteni a szolgáltató szervezet fejlesztésével. A lakásforgalom egészséges kibontakozásához megfelelő összetételű és volumenű lakás- cserealap szükséges. 18. A lakásforgalom és a lakáscserék fokozottabb kiszélesítésére a szövetkezeti lakásállomány körében is szükség van. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szövetkezeti lakás- tulajdonosok lakáscseréjének új szabályait. Állami kedvezmények a lakásépítés és elosztás terén 19. A lakásépítés fokozása érdekében az állam a lakosság anyagi befektetésének arányában továbbiakban is biztosítson kedvezményeket. Az állami kedvezmények rendszerét azonban tovább kell fejleszteni, úgy, hogy a kedvezmények elsősorban szociálpolitikai célúak, tehát céltudatosabbak és amellett igazságosabbak legyenek. A lakosság lakással kapcsolatos anyagi terhei pedig az eddigieknél kiegyenlítettebbek, arányosabbak le’gyenek. 20. Az állami kedvezményt a lakásépítő, illetve vásárló család részére kell nyújtani. A kedvezmény jogcímét és mértékét a lakásépítésben résztvevőkkel, illetőleg a vásárlókkal ismertetni kell. A szociálpolitikai érdekből nyújtható kedvezmény alapja a család nagysága, a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma legyen. 21. A városokban és a kiemelt munkástelepüléseken a többszintes társasházépítésben részt vevőknek, továbbá a szövetkezeti lakást építőknek és vásárlóknak az állam adjon az építési költségből árengedményt, illetve az építéshez dotációt: a gyermekek (és eltartottak) után személyenként 20—30 ezer forintot. Az adható kedvezmény felső határa az építési költség 40—45 százaléka. A fiatal házasok lakásépítésének elősegítésére a gyermekek után járó kedvezményt — két gyermekig — előlegezni lehet. , 22. A bérlakások kiutalása esetén a gyermekek és eltartottak után a tanácsok nyújtsanak engedményt az építési hozzájárulásból, illetve a használatbavételi díjból, kedvezményezett személyenként 20—25 százalékot. A teljes ingyenességig azonban nem lenne helyes kiterjeszteni a kedvezményt, ezért az legfeljebb 80 Százalékos lehet. Két gyermekig megelőlegezésképpen kedvezmény nyújtható a fiatal házasoknak. Az összeg egy részére részletfizetési kedvezmény adható. A lakásépítés hitelezése a lakásépítési formáknak, a lakás- és építéspolitikai céloknak megfelelően differenciáltan érvényesüljön. A lakásépítési konstrukciók keretében a részvétel pénzügyi feltételeit (készpénz-előtakarékosság, kamat, hitelösszeg, törlesztési idő) a szövetkezeti, a vállalati, valamint a társas és családi ház építésénél állami szabályozás keretében központilag szükséges megállapítani. Az OTP által értékesített öröklakások nagy részénél a feltételek a keresletkínálatnak megfelelően alakuljanak. Az egyes lakáskonstrukciókon belül csak korlátozott mértékű építési hitelt kaphassanak a magasabb jövedelműek (szabadfoglalkozásúak, magántevékenységet folytatók), továbbá a nagyobb értékű ingatlanjai rendelkezők. 24. Az építési és lakásvásárlási hitelek után minden lakás- lÉpftési formában mérsékelt kamatot kell fizettetni. A kamatlábak fejezzék ki a lakásépítés társadalompolitikai jelentőségét, továbbá az egyes építési formákhoz: a városi, többszintes, telepszerű (szervezett) lakásépítéshez fűződő állami építési érdekeket. Emellett a hitelfeltételek ösztönözzenek arra, hogy az építtetők nagyobb mértékben saját megtakarításaikat használják fel és érdekeltek legyenek a hitel mielőbbi visszatérítésében. A lakások elosztási rendszerének javítása 25. A lakások igazságosabb elosztása érdekében tovább kell fejleszteni a bérlakások és az értékesített szövetkezeti lakások igénylésének és elosztásának gyakorlatát. A jelenlegi, nyilvántartott lakásigényeket felül kell vizsgálni és új igénynyilvántartást, valamint új elosztási és kiutalási tervet kell készíteni és azt nyilvánosságra kell hozni. 26. A bérlakások elosztása és az értékesítésre kerülő szövetkezeti lakások esetében az igény jogosultság kijelölése a tanácsok feladata. A tanácsok a helyi jövedelmi és lakásviszonyokhoz, valamint egy-egy időszak lakásépítési lehetőségeihez igazodva — központi irányelvek alapján — maguk állapítsák meg azokat a sorolási, kiválasztási, illetőleg kizárási tényezőket, amelyeket a lakások elosztásánál alkalmaznak. A tanácsok, a társadalmi és munkáltató szervek bevonásával bírálják el minden igénylőnek a jogosultságát és közöljék velük, hogy jövedelmi és vagyoni helyzete alapján melyik lakásellátási formában elégíthetik ki lakásigényüket. Azok részére, akik teljes bizonyossággal csak állami és kiutalásos szövetkezeti lakással elégíthetik ki szükségletüket, a tanácsok határozzák meg, hogy 1975-ig kiknek az igénye teljesíthető és hozzávetőleg milyen időpontban. 27. A lakásalap jobb kihasználása érdekében fokozni kell a tanácsi lakásgazdálkodás szerepét. Űj, átfogó lakásügyi szabályokat kell kidolgozni, amelyek alapján a tanácsok — helyi adottságaik és körülményeik, valamint a lakásépítési, fejlesztési lehetőségeik figyelembevételével — maguk alakítják ki helyi lakásgazdálkodási szabályaikat. Ennek keretében újra kell szabályozni az igénylés módját, a lakáskiutalási normatívákat, az albérletre és társbérletre, a bérleti szerződésre és annak érvényesítésére, valamint a személyi tulajdonú lakások használatára és bejelentkezésekre stb. vonatkozó szabályokat. 28. ösztönözni kell a családihaz-tulajdonosokat arra. hogy házuk egy részét főbérleti jelleggel bérbe adják. Ilyen esetben jelentős adókedvezménnyel, vagy más pénzügyi esz- kbaokkel támogassa az állam a lakástulajdonost. 29. Olcsóbb lakások és megfelelő szállások építésével, állami szabályozással és társadalmi ellenőrzéssel intézkedéseket kell tenni az albérleti uzsora letörésére. A személyi lakástulajdon mértékének szabályozása 30. A társadalmi viszonyainknak megfelelően kell szabályozni a személyi lakástulajdon mértékét és a lakások feletti rendelkezési jogot. A személyi lakástulajdon rendezésénél azt az elvet kell érvényesíteni, hogy egy háztartást képező családnak (a házastársak, az együtt élő gyermekeik és szüleik) állandó lakás céljára legfeljebb egy személyi tulajdonú lakása és ezenfelül egy üdülője lehessen. Aki ilyen célokra már megfelelő lakással (üdülővel) rendelkezik, további lakást nem építhet, illetve nem vásárolhat. 31. A személyi tulajdonú bérlakások bérlő és tulajdonosai közötti jogviszony rendezése, valamint e lakásállomány megóvása szükségessé teszi annak elősegítését, hogy lakását a tulajdonos, illetve családja használja. Ennek érdekében megfelelő állami intézkedésekkel elő kell segíteni a tulajdonosok számára a beköltözést. Lehetővé kell tenni a bérlő számára az általa bérelt személyi tulajdonú lakás megvásárlását, illetve felszabadítását, hosszú lejáratú állami kölcsön nyújtásával. A tulajdonos és bérlő közötti cserét a tanácsok is segítsék elő. A lakóházak fenntartásának fejlesztése 32. Növekvő figyelmet kell fordítani a meglevő lakásalap megóvására, kezelésére és fenntartására. A lakóházfenntartásban a tulajdonosok és a bérlők fokozottabb érdekeltségét kell megteremteni. Az állami és a személyi tulajdonban levő lakásalap fenntartásához fejleszteni kell ai szolgáltatásokat és bővíteni az anyag- és szerszámellátást. A negyedik ötéves terv időszakában a fenntartási munkák szintje fokozatosan közelítse meg a normál szükségletek kielégítését. 33. Az állami lakások fenntartására — üzemeltetési költségeire, karbantartására és folyamatos felújítására — a lakbéreknek kell fedezetet nyújtaniuk. A felújításokban mutatkozó lemaradások pótlása és a meglevő lakásalap korszerűsítése céljából az állam a tanácsoknak központi forrásokból bizonyos kiegészítést ad. Ezek az eszközök együttesen képezzék a tanácsok lakóházfenntartási alapját. Az alapot fokozatosan és hosszabb idő alatt kell feltölteni, úgy, hogy végül igazodjék a lakásállomány tényleges műsffeki állapotához. 34. Az állami lakóházak kezelési feladatait általában a tanácsi házkezelőségek lássák el. Gyakorolják a tulajdonosi jogokat, végezzék az üzemeltetési feladatokat, gondoskodjanak a tulajdonost (bérbeadó) terhelő javítási munkálatok elvégeztetéséről és ellenőrizzék a bérleti kötelezettségek teljesítését. Az állami lakásállomány javítását a házkezelőségek elsősorban a tanácsi építőipari szervezettel' végeztessék, de juttassanak megrendelést, alakítsanak szerződéses kapcsolatot egyéb építőipari szervezetekkel is, amelyek e téren jó munkát képesek végezni. A lakossági javítási igények kielégítésében különösen az építőipari szövetkezetek vállaljanak, nagyobb részt. A lakbérek jövőbeni rendszere és mértéke 35. A lakáselosztás és fenntartás, valamint a lakbérrendszer ellentmondásainak feloldása érdekében egységes elvek alapján szükséges újrarendezni a lakbéreket. A rendezésnél abból kell kiindulni, hogy a szocialista állam számára a lakásépítés és fenntartás nem nyereségszerzést, hanem tártársadalmi szolgáltatást célzó befektetés. A lakbéi; ne tartalmazzon sem nyereséget, sem amortizációt (a kieső lakások pótlásának fedezetét). A lakbérrel szemben azonban jogosan támasztható az az igény, hogy fedezze, vagy közelítse meg a lakóházak folyamatos fenntartási költségeit (üzemeltetés, karbantartás és felújítás). Ezért a lakbéreket ennek megfelelő szintre kell emelni. Mindaddig azonban, amíg a lakbérekből hosszabb idő alatt feltöltődnek' a tanácsi alapok, az államnak kell fokozott pénzügyi segítséget nyújtania ehhez. 36. A lakbéremelést országos érvényű, központi szabályozás keretében a megfelelő felszereltségű (komfortos) lakásokra kell kiterjeszteni. Nem kell emelni a komfort nélküli lakások bérét, csak abban az esetben, ha az állam komfortossá alakítja. A lakbéreket — a lakások nagyságát, minőségét, komfortját és településcsoportok szerinti elhelyezését figyelembe véve — használati értékükkel arányosan kell meghatározni. A sajátosságokra való figyelemmel a helyi szabályokat a tanácsok állapítsák meg. A lakások kategóriába sorolása, a lakbérek lakásonkénti megállapítása a bérbe adó tanácsi szervezet feladata. 37. Az új lakbértarifát a kormány állapítsa meg a fenntartási költségekkel arányosan és a lakások használati értéke szerint differenciáltan. Az egyes lakáskategóriákon belül a lakások területi fekvésében és műszaki állagában meglevő eltérések kiegyenlítésére a lakbértarifák 10 százalékkal növelhetők, illetőleg csökkenthetők. A jelenlegi lakbérpótlékrendszer megszűnik. 38. Bérbeadók és bérlők fenntartási kötelezettségeinek a gazdasági érdekeltségen és felelősségen alapuló reálisabb elhatárolását szükséges megvalósítani. Indokolt, hogy a bérlők fokozottabban vállaljanak részt a lakás belső berendezéseinek fenntartásában és pótlásában. Ezért a jövőben a lakáson belüli felszerelési és berendezési tárgyak felújítási és pótlási költségei 50—50 százalékban a bérlőt és a tulajdonost terheljék. A lakáson kívüli épületkarbantartási és az épületfelújí- tási munkák költségeit ezután is teljes egészében a bérbeadók viseljék. 39. A személyi tulajdonú bérlakások lakbérének megállapításánál a tulajdonosok érdekeinek az eddiginél méltá- nyosabb érvényesítése indokolt, a lakbérek epielése a magánbérleményekre is kiterjesztendő. A kötött bérű, személyi tulajdonú lakások lakbérét az állami lakások lakbéréhez igazodóan célszerű szabályozni. A jövőben bérbe adandó, valamint azoknál a régi személyi tulajdonú bérlakásoknál, amelyeknél már jelenleg is a szabad lakbérmegállapodás érvényesül, ezt a rendszert célszerű fenntartani. 40. A lakbérek emelését 1971. július 1-i hatállyal kell végrehajtani, úgy, hogy a lakosság még 1970. közepén értesüljön a tervezett intézkedésről, az állami és a tanácsi szervek pedig alaposan, minden részletében jól felkészülhessenek. A lakások lakbérének rendezésével egyidejűleg újra kell szerződésben szabályozni a bérbeadó és a bérlők kötelezettségeit. WJ Állami intézkedés a lakbéremelésből származó lakossági többletkiadások ellensúlyozására 41. A bérlakásban élő családok jövedelmi helyzetét a lakbérek emelése — megfelelő ellensúlyozás nélkül — jelentősen rontaná. Miután nagy tömegében van szó a Budapesten és a nagyvárosokban élő nyugdíjasokról, a munkás és alkalmazott háztartásokról, elejét kell venni annak, hogy ez a szükséges lépés az életszínvonalat csökkentse. Ezért a lakbéremelést az emeléssel azonos összegű állami lakbérhozzájárulás fizetésével kell ellensúlyozni, hogy a rendezés egyetlen réteg és egyetlen család életszínvonalát se csökkentse. Lakbérhozzájárulást csak azok kapnak, akik a rendezés időpontjában már főbérleti lakással rendelkeznek, s amiatt — lakbérterheik nőnek. Tehát azok, akik 1971. július 1-e után részesülnek bérlakáskiutalásban, lakbérhozzájárulást nem kaphatnak. Ezen lakások bérét már kezdettől fogva teljes egészében a bérlő fedezi. 42. Az ellensúlyozás gyakorlati alkalmazásának módszere: — A lakbéremelés 1971. július 1-én egyszerre életbe lép teljes mértékben. A rendezés időpontjában személyre szóló állami lakbérhozzájárulás biztosítsa a lakbéremelés teljes ösz- szegű megtérítését a bérlőknek. A későbbiekben pedig a családok jövedelmének emelkedésétől függően — de annál lényegesen kisebb mértékben — az állami lakbérhozzájárulás fokozatosan csökkenjen. — A bérlakásokban lakó nyugdíjasok,' csökkent munkaképességűek, keresőképtelenek méltányos lakásjogosultságuk mértékéig a lakbéremelés teljes összegét egész életükre szólóan lakbérhozzájárulás címén kapják'rfieg. A rendezés időpontja után nyugdíjazottak ugyancsak életük végéig kaniák meg a nyugdíjazás időpontjában részükre folyósított lakbérhozzájárulást. — A szabad foglalkozásúak, az önállók és a magán- munkáltatóknál foglalkoztatottak lakbérénél általában nem indokolt az ellensúlyozás. Amennyiben az államtól kedvezményt kérnek, úgy maximum két évre lehet eltolni a telíes bevezetést úgy. hogy fokozatosan, félévenként a teljes különbözet 25 százalékával lehet a lakbéreket növelni. 43. Az állami lakbérhozzájárulás kifizetését a következő módon kell szabályozni: — A lakbéremeléssel érintett lakásoknál a bérlő az emelés teljes összegét lakbérhozzáj árulás címén munkahelyén fizetéskiegészitésképpen, névre szólóan megkapja. A munkáltatók a hozzájárulásról személyenkénti nyilvántartást vezetnek, az állam pedig a vállalatoknak (szerveknek) globálisan, egy összegben nyújtja a térítést. — A lakbérhozzájárulást a családon belül a kereső családfő és a feleség (vagy második kereső) között egyenlő arányban kell felosztani. A hozzájárulást a rendezés időpontjától kezdve munkahelyükön havonta kapják, melyet az állami költségvetés a munkaadónak megtérít. — A rendezést követő időszakban a bérlők fizetésének, illetve átlagkeresetének emelkedésével együtt a hozzájárulás a keresetnövekedés 25 százalékának megfelelő arányban csökken. A keresetnövekedés alapján a hozzájárulás csökkentésére évenként, vagy félévenként kerüljön sor. Ez az adminisztrációs munka a munkáltató szerveknél a bérelszámolás keretében oldandó meg. IV. | , "T A Központi Bizottság kötelezi a pártszervezeteket, hogy a határozat megértetése és elfogadtatása érdekében végezzenek kellő propagandamunkát a lakosság körében és biztosítsák az állami és tanácsi dolgozók jó felkészülését a határozat végrehajtására. A Központi Bizottság felkéri a szakszervezeteket, a többi tömegszervezetet, hogy támogassák a határozat megvalósulását. A Központi Bizottság és a kormány felkéri az illetékes állami szerveket, hogy a határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket dolgozzák ki és jóváhagyásra terjesszék a kormány elé. (MTI) A Miuiszferlanács intézkedése a lakásépítés és a lakáselosztás rendszerének fejlesztésére, a lakbérek rendezésére A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány együttes ülésén hozott határozata végrehajtásaként a Minisztertanács intézkedett a lakásépítés és a lakáselosztás rendszerének fejlesztésére, továbbá a lakbérek rendezésére. A kormányhatárccat előírja, hogy 1971. július 1-től az állami tulajdonban lévő bérbeadás útján hasznosított lakások havi bérének mértéke a következő legyen: összkomfortos lakások esetében négyzetméterenként 6.— Ft komfortos lakások esetében 5,40 Ft félkomfortos lakások esetében 3.60 Ft A komfort nélküli lakások esetében a lakbér mértéke nem változik mindaddig, amig az állami szervek a lakást komfortossá nem alakítják. Az egyes lakáskategóriákon belül a lakások területi fekvésében és műszaki állagában meglévő eltérések ki- egyenlítésére a lakbérek mértéke 10 százalékkal növelhető, illetőleg csökkenthető. A nem állami tulajdonban lévő és bérbeadás útján hasznosított kötött bérű lakások lakbérét az állami tulajdonban lévő bérlakásokra előírt mértékhez igazodóan lehet megállapítani. A korábban bérbe adott olyan lakásoknál, amelyeknél már jelenleg is a szabad lakbérmegállapodás rendszere érvényesül, valamint a jövőben bérbe adott lakáspk- nál a szabad lakbérmegállapodás rendszerét kell tovább is fenntartani. Az új lakbérek bevezetésével a jelenlegi lakbérpótlékrendszer megszűnik. A lakásépítés és a lakásel- osntás rendszerének fejlesztése, továbbá a lakbérek rendezése érdekében szükséges állami feladatok végrehajtására, a szükséges jogszabályok, intézkedések előkészítésére a kormány, az építésügyi és városfejlesztési miniszter elnökletével tárcaközi egyeztető bizottság létrehozását rendelte el. An építésügyi és városfejlesztési miniszter felhatalmazást kapott, hogy a lakáselosztás új rendszere, továbbá a lakbérrendezés bevezetése érdekében szükséges előkészítő munkálatok (bérlakások felmérése, komfortkategóriába sorolása, stb) megtételéről saját hatásköp; ben gondoskodjék. j 1
