Kelet-Magyarország, 1970. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

KHLET-M A<5Y ARORStó A© 1 eMH? generációk között Két vállalat — azonos szemlélet Miért lett kiváló az ÉPSZER és a VÁG ÉP Párbeszéd E PÁRBESZÉD talán egy­idős az emberiséggel. Apa és fiú, a társadalom idősebb és fiatalabb korosztályai vi­szonyában meghatározó je­lentőségű az a körülmény, hogy a legjobbat akarás szándékával gyermekével mindenki szeretné elfogad­tatni saját eszményeit, s hogy a gyerek ezt soha nem fogadja el teljesen, sőt, bi­zonyos esetekben fellázad, önérzetében érzi sértve ma­gát. Sokan az idősebbek kö­zött a fiatalok önkényeske­désének tartják azt, ami ma­gatartásukban, szemléletük­ben voltaképpen teljesen ért­hető, sőt szükségSzerű. A fi­atalok pedig? Akadnak kö­zöttük. akiket a szélsőségek elragadnak. Közben pedig egyikük-másikuk elfelejtke­zik arról az egymásrautalt­ságról, amely mindig fenn­áll az egymás mellett élő nemzedékek között. Pedig ha ezt világosan látnák, mind­járt türelmesebben, esitul- tabb hangnemben folyna az b bizonyos, állandóan zajló párbeszéd. LEHETSÉGES. hogy az idősebbekben kevesebb a cél­ratörés energiája — viszont több a tapasztalat, a meglé­vő energia okos felhasználá­sának' hajlama. Az az ifjú­ság. amely képes felismerni elődei nemes hagyatékát, olyan alaptőkéhez jut, ame­lyet könnyen kamatoztathat — márcsak azért is, mivel nem kell fáradoznia az „ala­pozással’. Kérdés: felismer­te-e ezt a mi ifjúságunk, a ma élő fiatal nemzedék? Ál­talában igen. Vannak, akik gondolkodva mondják ki a helyeslést. Mások csak azért, mert így divat. Egy eléggé nagy réteg viszont adottnak vesz mindent, ami van. meg­próbál mindent elfogadni gondolkodás nélkül, megkí­mélve magát a fáradozástól, hoev kialakítsa saját meg­győződését. Az idősebbek a gondolko­dó fiatalokat szeretik. Az if­júság azokkal az idősebbek­kel jut l-ö»ös nevezőre, akik­nek vannak gondolataik, nem fásultak el, s a hétköz­napi egyformaságba is ké­pesek emberi tartást, szint, életet vinni. VAN NEKÜNK egy elég nagy tehertételünk. Az. hogy bizonyos időszakokban sé­mákat erőszakoltak ránk olyan emberek, akik pedig maguk is gondolkodva ju­tottak ^1 bizonjjos igazságok­hoz. Mar régen túl vagyunk ezen az időszakon és mégis, sok fiatal kézlegyin­téssel intézi el az idősebbek egynémely állásfoglalását. Mint ahogy az idősebbek is sokszor legyintenek ha még­oly gondolkodtató is a fiatal hévvel megfogalmazott véle­mény. Ami azt illeti, egység ez is. De az ilyen, egymást le­becsülő egység a párbeszéd alapkérdéseire legyint, ezért nincs haszna, de a kár amit okoz, annál több. Félrevezet mindnyájunkat az ilyen — nemtörődömségen, közönyön alapuló — egység. Félreveze­ti az ifjúságot, mert az idő­sebbekre való oda nem fi­gyelés következtében olyas­mit fedez fel, ami egyálta­lán nem új. Hályog az idő­sebbek szemén az ilyen egy­ség, mert vakká teszi őket saját régebbi eszményeikkel szemben, amelyekre talán valaha, valamikor ők is fel­tették, ki tudja talán az éle­tüket is. Melyek a párbeszéd alap­kérdései? Mindenekelőtt a szocializmusnak minden elő­ző rendszernél masabb és megújultabb letisztult embe­ri viszonylatai. Valamit ezek közül már megfogal­maztak a régi görögök, foly­tatták a keresztény, a moha­medán és más vallási taní­tások, de mindegyiknek el­vette savát-borsát, a megva­lósítás legkisebb lehetőségét is az osztálytársadalmak minden oldalról bemereví­tett rendje, amit az elnyomó kisebbség szabott meg az el­nyomott többsc:g számára. Alapkérdés a munkához va­ló megváltozott viszony. A társadalmi előmenetel, en­nek feltételei. Az emberi egyenlőségtudat és a jö­vedelmi viszonyok differen­ciáltsága közötti ellentmon­dás feloldásának lehetőségei. A demokrácia és fegyelem összefüggései — kinek mit szabad és mit jelent a jog- egyenlőség? A morális fele­lősség a család iránt meddig tűri meg a szerelmi élet szabadosságait? ILYEN ÉS HASONLÓ KÉRDŐJEL adja a generá­ciók közötti párbeszéd indí­tékát, s ha a beszélgetés fo­lyamán néha viták robban­nak ki. ez nem ok vollen ül idegeskedésből fakad. Más a mérce, a viszonyítási alap, . i ■ —^ . isssssass—sasa szinte korosztályonként — ez a döntő ok. Akinek már a múlt rendszerről is köz­vetlen tapasztalatai vannak az másként értékeli a mát, mint aki beleszületett. Akik szüleik, vagy bizonyos ösz- szekötések révén úgy érvé­nyesülnek, hogy nem kell megküzdeniük a „sikerél­ményért", gyakran lenézik azokat, akiknek életútja rö­gösebb. Azonkívül a két vi­lágrendszer egymás mellett élése is nehéz helyzeteket teremthet a párbeszéd bizo­nyos pontjainál. Sőt, újab­ban már a szocialista orszá­gok fejlődési ütemének kü­lönbözősége is okoz ellenté­tes végíetű állásfoglalásokat. Ez és még sok más tünet indokolja, hogy a társadalom vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a gaz­dasági tennivalók mellett az utóbbi időben különös fogé­konyságot tanúsít a nemze­dékek közötti párbeszéd er­kölcsi-politikai vetülete iránt. Szükség is van erre, hiszen a szocializmus építését jelen­ti ez is — az emberi érte­lem és érzésvilágban. Azon­kívül a társadalom nem mondhat le arról az igény­ről, hogy létrejöjjön az egy- nyelvűség, bizonyos kérdések azonos megítélése, amely a nemzet cselekvési egysége szempontjából nélkülözhetet­len. A PART IFJÜSÄGPOLI- TJKAJANAK néhány kérdé­séről legutóbb tartott köz­ponti bizottsági ülés állás­foglalása egyértelmű: „A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy a társa­dalom intézményei és szer­vezetei nagyobb nevelő ha­tást gyakoroljanak az ifjú­ság éleiére az iskolában, a munkahelyen és a szabad időben egyaránt. .. Minden állami, társadalmi intézmény és szervezet céltudatosabban törekedjék arra, hogy a fel­nőttek példamutatása, a ta­nulás és az é'et nehézsége­ivel vívott küzdelem szoci­alista világnézetet és tulaj­donságokat érleljen az if­júságban. . Erre az egyértelműségre, hasonlóan egyértelmű a vá­lasz is: a gondolkodó ifjúság a maga részéről ezután is kész mindent megtenni a szocialista célokért. És ez a párbeszéd döntő része: a célok azonossága alapján, vi­tatkozva ugyan, de vállvet­ve küzdeni. Kovács Imre Az egyik vállalat vasas, a másik építő — csupán annyi •köti össze őket. hogy mind­kettő tanácsi vállalat és ki­váló. Az elmúlt hetekben kapták meg a megyei tanács és ag SZMT által odaítélt cí­met. amelyet tavalyi eredmé­nyeikkel érdemeltek ki. Jó eredmények? Igen, nem­csak a termelés vagy a nye­reség növekedett e vállala­toknál az , átlagosnál jobban, — hanem egész gazdál­kodásukról js elmondható, hogy jobb az átlagosnál. Intézkedések a dolgozók érdekében Az ÉPSZER esetében pél­dául a címet a minden irá­nyú fejlődés elismerésekép­pen adták ki az odaítélő szervek. Ebben benne van a termelés növelése is (két év alatt a másfélszeresére nőtt), a termelékenységé is. a nyereségé is; a nagyarányú bérfejlesztés is szerepelt a döntésben, s a dolgozók ér­dekében telt szociális és egészségügyi intézkedések sora. a munkakörülmények és feltételek javítása is. „Könny ú az ÉPSZER- nek — mondták az ünnep­ség után sokan —. sok fej­lesztést kapott a megyétől." Tavaly 7 milliót, az idén 24 milliót „ajándékozott" nekik a tanács, hogy bővítsék a fejlesztési lehetőségeiket. Aki ilyen sok pénzt kap. annak csak élnie kell a lehetősé­gekkel. Való igaz, hogy a többi vállalathoz képest igen sok segítséget kapott az ÉPSZER a megyei tanácstól. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a tanácsot és a vállalatot Is a megye fejlődésének gyor­sítás« vezette. A vállalat vezetői kiszá­moltak,; személy,. szerint ők jobban járnának anyagilag, ha nem növelnék a kapaci­tást, hanem a fejlesztési alapjukból a munkát ten­nék a jelenlegi keretek kö­zött termelékenyebbé és gazdaságosabbá. Mégis ki­dolgoztak néhány év alatt két tanulmánytervet, amelyek közül a második alaposabb, távlatokat, nyújtó. (Az előb­bire kapták a 7 milliót.) Négy variációt állítottak fel a vállalat fejlesztésére. Az első: hogyan érhetik el 1975-re a 250 milliós termelési értéket, a negyedik: a fejlesztés op­timális arányát jelezte. A kettő között évi 150 milliós különbség van. Ljabb segítség kellene De az utóbbihoz, hogy a mostani termelési értéket megháromszorozhassák, ösz- szesen, 134 milliós segítségre volna szükségük a hat év alatt. Az idei 24 milliós se­gítséggel ennek realitását :s- inerte el a megyei tanács. A megyénk építőipara az igényeket nem tudja kielégí­teni. évente 100—150 millió­ra tehető beruházás nem va­lósulhat meg kapacitáshiány miatt. Az ÉPSZER fejlesztése te­hát nemcsak a vállalat. s nem elsősorban a vállalat, hanem az egész Szabolcs- Szatmár megye érdeke, — ezért kapták a segítséget Hogy aztán ezt miként hasz­nosítják majd. az az ÉPSÉSR vezetőin is múlik, s a követ­kező évek feladatai közé tartozik. A VAGÉP két évben egy­más után nyerte el a kiváló címet. Pedig nem volt vala­mi könnyű két esztendő. Kezdődött azzal, hogy 1908 elején állóeszközeiknek és gyakorlott szakembereiknek jó részét átadták a Hajtómű- és Felvonógyár Nyíregyházá­ra települő gyáregységének. Miért adták át? Mert ezt Kí­vánta a megye érdeke, hogv ex a nagyvállalat megkezd hesse Szabolcsban a fejlesz­tést. hogy az átadott üzem­rész kiindulóbázisa lehes­sen egy hamarosan működ­ni kezdő korszerű üzemnek. Kiállták a próbád Nagyon nehéz helyzetben voltak akkor a VAGÉP ve­zetői és dolgozói egyaránt Alig maradt valamijük, dolgozni mégis kellett, s eredményeket produkálni. — mert az ő zsebükre is ment. (Átszervezés és az új irá­nyítási rendszer bevezetese egyszerre került sorra. Akár egyiket, akár másikat néz­zük. egyedül is nagy felada' a vele járó nehézségek le­küzdése. hát még együtt') A VAGÉP a második év­ben bizonyítja, hogy kiállta a próbát. Két év alatt sike­rült elérni az átszervezés előtti termelési szintéi, — az állóeszközök töredékével. Csak 1969-ben 27 százalék­kal nőtt a termelés, ami — vasiparról lévén szó — igen figyelemre méltó eredmény, nem beszélve a nyereség 33 százalékos növekedéséről. S mindezt egyik évről a má­sikra, erősen korlátozott 1«. , hetösé'gekkel a fejlesztésben. Hogyan sikerülhetett mé­gis? A VAGÉP vezetői mag tudták ragadni azokat a le­hetőségeket. amelyek adott helyzetben leggyorsabban távlatokat biztosíthattak a „csonka" . vállalatnak. Hosszú lejáratú szerződéseket, ter­melési kooperációkat, léte­sítettek országos nagyválla­latokkal, — mindkét félnek előnyöset. (S a vállalati ün­nepségen külön örömöt je­lentett a Kohászati Gyárépí­tő. a Ganz-MÁVAG. vagy a többiek üdvözlő táviratának felolvasása.) S ezek mellett a VAGÉP nem felejtkezett el dolgo­zóiról sem. Különös gondot fordítottak arra. hogy min­den téren javítsák, a szociális körülményeket, a munkafel­tételeket. — és még a válla­lat lakásépítőit is igyekeztek megfelelően segíteni. I an még bőven t tennivaló Persze, a kiváló cím mel­lett sem szabad elfeledkezni arról, hogy mindkét válla­latnál van még bőven tenni­való a gazdálkodás es a munka további javításáért. A ter­melékenység növelése érde­kében az eddigieknél jóval tervszerűbben kell kihasz­nálni a rendelkezésre álló gépeket, ésszerűbbé tenni a munkaszervezést és az élőmunka felhasználását és — különösen a VAGJÉP-nél — még alaposabbá, meré­szebbé a tervezést. Ezek persze mit sem ron­tanak tavalyi eredményei­ken, s azok elismerését nem halványíthatják el, talán méij^ inkább kiemelik: e két vál­lalat dolgozói és vezetői iól össze tudták egyeztetni a megyei és vállalati érdeke­ket, s a népgazdasági célok megvalósítása mellett saját dolgozóikért is többet tet­tek az átlagosnál. Kun István Zsukov marsall emlékirataiból* 3. Természetesen most, ami­kor már minden nagyon is világos, könnyebb elméleti­leg felépíteni a hadászati tervet, mint akkor. amikor gyakorlatilag kellett megol­dani a „több ismeretlenű egyenletet." Április 20-án, a hadműve­let ötödik napján, a V. I. Kuznyecov 3. csapásmérő hadseregéhez tartozó 79. lü- vészhadtest nehéztüzérsége lőni kezdte Berlint. Megin­dult a fasiszta Németország fővárosa elleni történelmi je­lentőségű roham. Ugyanak­kor a 47. hadsereg 30. gárda ágyús dandárnak I. osz­tálya is össztüzet lőtt a német fővárosra. Április 21-én a 3. csapás­mérő hadsereg, a 2. gárda- harckocsihadsereg, a 47. had­sereg és az 5. csapásmérő hadsereg egységei betörtek Berlinbe és felvették a har­cot a városban. A 61. hadse­reg, az I. lengyel hadsereg és a front más magasabb egysé­gei gyors ütemben törtek az Elba felé, ahol találkozniuk kellett a szövetségesekkel. Április 23—24-én az I. be­lorusz front csapatai szétver­• Részlet G. K. Zsukov- nak, a Szovjetunió marsall- jának a második világhá­borúról szóló emlékiratai­ból. ték a hitleristákat a Berjin központjába vezető utakon. A város déli részében harcba léptek az I. ukrán front 3 harckocsihadseregének egy­ségei is. Amikor a front csapatai be­törtek a városba, néhány ke­rületben már gyengébb volt a védelem, mivel a berlini hely­őrség egy részét a német had­vezetés korábban átdobta a seelowi magaslatok megerősí­tésére. Csapataink gyorsan rá­találtak e kerületekre és ma­nőverezve megkerülték a fő ellenállási gócokat. A város központjá felé ha­ladva azonban egyre szívó- sabb ellenállásba ütköztünk. Mindkét részről elkeseredet­ten küzdöttek. Az ellenség vé­delme erős volt. A németek kihasználták a városuk nyúj­totta előnyöket. Az emeletes épületek, a vastag falak, a föld alatti átjárókkal össze­kötött óvóhelyek és pincék fontos szerepet játszottak. Ezeken az utakon a németek átjuthattak az egyik háztömb­ből a másikba, sőt csapataink hátába is kerülhettek. A Berlint két részre osztó, magas betonpartokkal szegé­lyezett Spree körülvette a vá­ros központjában álló kor­mányépületeket, Itt minden házat szívósan védtek, gyak­ran zászlóajnyi erővel. Éjjel-nappal támadtunk. Minden erőfeszítésünk arra irányult, hogy a németek ne tudják védelmüket új tám­pontokba megszervezni. A hadseregek harcrendjét mé­lyen lépcsőztük. Nappal az el­ső, éjszaka a második lépcsők támadtak. A Berlint támadó vala­mennyi hadsereg számára jó előre kijelöltük a támadási sávokat. Az egységek és al­egységek részére pontosan meghatároztuk az utcákat, te­reket, objektumokat. Az utcai harcok látszólagos káosza mö­gött jól felépített, kellően át­gondolt rendszer állt. A pusz­tító tűz fedezete alatt foglal­tuk el a város fő objektu­mait. A Berlin központi részeiben vívott harcok oroszlánrésze a valamennyi fegyvernemből szervezett rohamcsoportokra és osztagokra hárult. A front egész arcvonalsza­kaszán a tüzérség és a repü­lőerők tömeges csapásaival tá­mogattuk a gyalogság és a harckocsik rohamait. 11 ezer különféle űrméretű löveg meghatározott időközökben egyszerre nyitott tüzet, Ápri­lis 21-től május 2-ig közel 1 millió 800 ezer lövést adott le tüzérségünk a városra, össze­sen több mint 36 ezer tonna acél zúdult a város védelmi rendszerére. A berlini harcok harmadik napján a Sziléziai-pályaudva­ron megjelentek a speciális vágányokra állított ostrom­ágyúink. s ötszázkilós lövedé­keiket a város központjára zú­dították. v A berlini védelmet porrá zúztuk. A berlini ütközet forduló­ponthoz érkezett. Május 1-re valamennyien végezni akar­tunk a berlini csoportosítás­sal. Az ellenség bár már vé­gét járta, tartotta magát, vé­dett minden házat és pincét, minden emeletet és háztetőt. E fantasztikus ellenállás el­lenére harcosaink egyik la­kótömböt a másik után fog­lalták el. Kuznyecov, Berza­rin, Bógdanov, Katukov és Csujkov tábornokok csapatai egyre közelebb kerültek Ber­lin szívéhez. 1945. április 30. emlékezetes nap a szovjet nép számára és a fasiszta Németországgal ví­vott harcának a történetében. Ezen a napon. 14 óra 25 perckor a 3. csapásmérő had­sereg csapatai elfoglalták a Reichstag nagy részét. A Reiehstagért igen véres csata folyt. A hozzá vezető utcákat erős épületek fedez­ték. amelyeket szervesen be­kapcsoltak a berlini védelem központi, kilencedik szektorá­ba. A Reichstag környékét fa­natikus SS-egységek védték, mintegy 6000 ember, harcko­csikkal, rohamlövegekkel és tüzérséggel ellátva. A Reiehstagot a megerősí­tett 150. „Idricki” hadosztály rohamozta meg egy tapasz­talt tábornok. V. M. Satilov, a Szovjetunió hőse irányításá­val. E hadosztályt a hadsereg 23. harckocsidanaára és más egységei támogatták. E törté­nelmi jelentőségű rohamot személyesen figyelte Kuznye­cov hadseregparancsnok, aki állandó összeköttetésben volt velem. Április 30-án 15 óra körül felhívott harcálláspontomon és örömmel jelentette: — Vörös zászló leng a Ueichstagon! Hurrá, marsall elvtárs ! — Drága Vaszilij Ivanovics — feleltem — . szívből gratu­lálok neked, és valamennyi katonádnak e nagyszerű győ­zelemhez. Ezt a történelmi je­lentőségű tettet soha nem fe­lejti el a szovjet nép. És mi a helyzet a Reichstagban? — A felső emeletek néhány szegletében és a pincében még harcolunk — jelentette Kuz­nyecov. Május 1-én este a megma­radt 1500 német megadta magát. Teljesen megtisztítot­tuk a Reiehstagot az ellen­ségtől. A Reichstag parancsnoká­vá a 150. hadosztály egyik ezredparancsnokát, Fjodor Matvejevics Zincsenkót ne­vezték ki. Berlinért életre-halálra folyt a harc. Hazánk távoli tájairól, Moszkvából, a hős Sztálingrádból és Lenin- grádból Ukrajnából. Belo- russziiából, a Baltikumból a Kaukázusontúlról, s a többi köztársaságból jöttek idáig harcosaink, hogy leszámol­janak azokkal, akik hazánk szabadságára törtek. Sokuk­nak még be sem hegedt az előző harcokban kapott se­bük. A sebesültek sem hagy­ták el sorainkat. Mindenki tört e'őre. Mintha nem is négv éve folyna a háború: mindenkiben lángolt a lelke­sedés, hogy ott legyen a nagy pillanatnál, amikor győ­zelmi zászló leng Berlin fö­lött. Lelkesedés és kitartás ha­totta át harcosainkat. Had­seregünk érettsége, a hábo­rú idején megtett fejlődése tükröződött a berlini ütkö­zetben. A katonák, tiszthe­lyettesek. tisztek és táborno­kok alkotó szelleme, határo­zottsága és bútor odaadása nyilvánult meg a berlini hadműveletben. Pártunk ne­velte őket a Nagy Honvédő Háborúban tapasztalt harco­sokká, kiváló katonákká, s e tapasztalat és tudás talaján fejlődött hadművészetünk. Mennyi gondolat fordult meg a fejünkben azokban a boldog percekben! Emlékez­tünk a Moszkva alatti súlyos ütközetre, amelyben csapata­ink hősiesen helytállva nem engedték be az ellenséget fővárosunkba, magunk előtt láttuk Sztálingrád be nem hódoló romjait, a súlyos ost­romol álló hős Leningi-ádót és Szevasztopolt, amint egy­más után veri vissza a dü­hödt hitlerista csapatok ro­hamait, Emlékeztünk a kurszki győzelemre, lerom­bolt falvaink és városaink ezrére, a háború szörnyűsé­geit bátran viselő népünkre, s azokra, akik a fasiszta hordák áldozataivá váltak. És most, utunk végén, lát­tuk, hogy népünk szenvedé­sei, áldozatai nem voltak hi- ábavalóak — porrá 2Úztuk a fasiszta Németországot, győ­zött igaz ügyünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom