Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-02 / 77. szám

?. éWaf SSfL«T-MAGYAROft§2AÖ 1970. április f. f ekele Ul bői lett, de egyre fejlődő, gaz­dag valóságról szóltam, ak­kor ez az elismerés a mező­gazdaságról is elmondhat». Azt hiszem nincs ember, akii, ne kötelezne elismerésre a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság megteremtése terén felmutatott eredményeink. Az olyan méretű átalakító mun­kák, mint például korszerű gyümölcsöst'tés, a minőségi do­hánytermelés megteremtése, a talajvédelem. A gazdaság jogos büszke­ségre alapot adó tényei mellé örömmel sorakoztathatjuk fel a szocialista társadalmi rend­szer szellemi vívmányait. Egy­re gyarapodó gyümölcseit an­nak, amely a tudás, a felké­szültség, az ismeretek sokré­tű elsajátítása alapján bárki­nek szabad érvényesülési le­hetőséget biztosít hazánkban. Jó érzéssel nyugtázhatjuk: megannyi nehézség közepette is, sikerre vittük a kultűra forradalmát. A különböző is­kolákat ma összehasonlítha­tatlanul többen végzik el, mint a múltban. Soha nem látott módon kiterjedtek a to­vábbtanulás lehetőségei. Az élet igényei által támasztott szükségletekre épülő oktatási rendszer gyakorlatilag szám­űzte a létbizonytalanságot. A nép fiai előtt kitártuk a fel­sőoktatás kapuit; ösztöndíj- rendszerünket, a szociális el­látás egyéb formáit is ennek szolgálatába állítottuk. Me­gyénkben, ahol azelőtt csupán középfokú oktatás volt, most három felsőfokú intézményt találunk. Tömegével építet­tünk általános iskolai tanter­meket; alig van olyan közsé­günk, mely ne mondhatna magáénak egy művelődési ott­hont, könyvtárat, mozit. Im­már nem csak szólám, ha­nem évente gyermekeink tíz­ezrének az élet további pers­pektíváit kitáró valóság az in­gyenes, kötelező általános is­kola elvégzése. * 28 középisko­lánk több, mint 10 700 tanuló­ja ismerkedik fejlődő vilá­gunk egyre bővülő ismeretei­vel. És azok a felnőttek, akik­nek saját korukban arra nem 'volt lehetőség, tömegesen pó­tolták munka mellett, felnőtt fejjel iskolai tanulmányai­kat. Több, mint 56 ezer. te­levízió'd5s i Od'ezeí- 'rádió”'tá­gítja- a lakosság látókörét, is- merteiiflmegi'tóvöM földrészek mindennapi eseményeivel. Hősi negyedszázad Mi, Szabolcs-Szatmär me­gyeiek meg inkább érzékeljük, mit hozott ez a negyedszázad Mi az ország minden más te­rületénél kevesebbet örököl­tünk, messzebbről kellett el­indulnunk és nem csalt ezt, hanem azokat a hátrányokat is pótolni kellett, ami adott­ságaink mostoha,saga folytán hiányzik. Bar még nem mond­hatjuk, hogy mindenben fel­zárkóztunk hazánk más terü­leteinek imponáló színvonalá­hoz, de megnyugtató az óriá­si fejlődés és az a tudat, hogy problémáink megoldása nem­csak a mi gondunk; magunk mellett tudhatjuk központi szerveink gondoskodását, igyekezetünkben az ország közvéleményét. Kedves elvtársak! Népünk most 25 év óriási változásokat hozó történelmé­vel vet számot. Azzal a 25 évvel, melyben új társadalmi viszonyok keletkeztek és amely az életkörülményekben .minőségi változást hozott. Jo­gosan állíthatjuk: a magyar nép semmilyen más körülmé­nyek között nerii jutott vol­na eddig. Tudjuk, nem min­dig csináltunk mindent a leg­jobban, nem állítjuk, hogy nem lehetett volna még job­ban csinálni. De ez a 25 év — botladozásaival együtt is — népünk ezeréves történelmé­nek legszebb negyedszázada. Az egész magyar nép erő­feszítéseinek eredményei ölte­nek ebben testet. Nemzedé­kek munkája: azoké, akik harcokon nevelkedve kezd­tek; azoké, akik a szocializ­mus légkörében lettek alkotó emberekké és azoké a fiata­loké, akik a mi korunkban születtek. A hétköznapi élet tényei — bármennyire is azok a közvetlen munka ered­ményei — elválaszthatatla­nok e negyedszázad politikai változásaitól. Az egyén szá­mára a politika a mindennapi kenyérben, a biztonságérzet­ben, a családtagokról való gondoskodásban, a szociális és egészségügyi ellátásban ölt testet. És e szoros Összefüggés bármelyik vetületét is vizs­gáljuk: elégedettek lehetünk. Hősi korszaka, forradalmi változásokat hozó negyedszá­zada volt ez történelmünk­nek. Az ünneplés kellemes percei sem feledtethetik ve­lünk azonban azt, ami még előttünk áll. Most újabb táv­latai rajzolódnak ki a szocia­lizmus teljes felépítésére irá­nyuló céljainknak. Begyen ez ’ a Visszatekintés ezért olyan ' jövőbe vetett elkhtelezés. mely t nHKdetiklQsk erőt, lendületei és forradalmi elszántságot ad azok elérésére — fejezte be beszédét Feleszi István. Az ünnepi beszéd után az Elnöki Tanács megbízásából Feleszi István kitüntetéseket adott át. (A kitüntetettek névsorát későbbi lapszá­munkban közöljük.) / A kitüntetések átadása után a megyei tanács végre­hajtó bizottsága a megjelen­tek részére fogadást adott. (Folytatás az 1, oldalról) a felszabadulas utáni evek politikai tanulságaihoz; kö­vetkezetesen érvényesítve a munkásosztály vezető szere­pet, a párt élcsapat szerepéről szóló lenini tanítást. Messze­menően érvényesült a nép, a haza ügyének szolgálata; a neppel folytatott gyümölcsöző megbeszélés módszerével kí­ván döntésre érlelni minden fontosabb kérdést. A néphatalom megszilárdí­tásában és a szocialista építő­munka kibontakoztatásában nagy szerepe volt a helyes gazdaságpolitikának. A párt fontos alapelvnek tekintette, hogy a szocialista építés célja a dolgozók életszínvonalának állandó és rendszeres emelé­se, azonban mindig hangsú-, lyozta, hogy ennek alapját egyedül a termelés és a ter­melékenység állandó növelé­se, munkánk minőségének ja­vítása, az önköltség csökken­tése teremtheti meg. Fontos intézkedések történ­tek a népgazdaság irányítása terén: a központi vezetés ha­tékonyabbá tételével egyidejű­leg megszűntették a túlzott központosítást, növelték a vállalatok önállóságát. Je­lentős volt a nyereségvissza­térítési rendszer bevezetése, a beszolgáltatási kötelezettségé­nek megszűntetése és a szer­ződéses termeltetésre, a sza­bad felvásárlásra való átté­rés. Kezdettől fogva nagy fi­gyelmet fordítottunk a he­lyes agrárpolitika kimunkálá­sára Szem előtt tartva, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom számszerű fejlesztésé­hez meg kell teremteni a po­litikai és gazdasági feltétele­ket, hogy a forradalmi fel­adat megpldása a dolgozó pa­rasztság egyetértésével, aktív részvételével, társadalmunk minden osztályának, rétegé nek közreműködésével való­sulhat meg. Ennek eredmé­nyeként megszilárdul a mun­kás-paraszt szövetség; jelen­tős eredmények születtek a mezőgazdaságban. Ma már szinte történelmi távlatból igazolhatjuk, hogy ez volt a helyes alternatíva; amikor a parasztság boldogulásának, szocialista felemelkedésének útját, az ö öntudatuk megnye­résére építye alakítottuk ki. A VIII. pártkongresszus 1962- ben megállapíthatta: hazánk­ban befejeződött a szocializ­mus alapjainak lerakása: uralkodóvá váltak a szocialis­ta termelési viszonyok. A tár­sadalom közel került ahhoz, hogy a munkásosztálynak, a termelőszövetkezeti paraszt­ságnak és az értelmiségnek — a dolgozó népnek — egységes szocialista társadalmává vál­jék. r. ■■ ■ 1 ■ ■ ■ .................. Gerencsér Miklós: 25. Mégsem Dohrait választot­ta Demeter főhadnagy a gu­mi botozó szerepre. Ezt a jo­got megtartotta magának. Intésére hárman ugrottak a hason fekvő Bogdanovra. Dobrai István őrmester Gó- lem súlyával a fogoly lapoc­káira térdelt, medvemancsai­val pedig Bogdanov karjait szorította a padlóhoz. A fo­goly két lábához egy-egy csendőr jutott. Csiba törzsőr­mester balról, Bede zászlós jobbról térdeli a combjára, alsó lábszárait pedig függő­leges helyzetbe kényszerítet- ték. erősen markolták boká­ját, hogy talpát el ne ránthassa majd az ütések alól. Faragó a pórázt tartotta, míg ku­tyája Bogdanov fejéhez ha­salt. A precíz előkészületek után feljebb igazította zaib- bonyuijait Demeter és gu m.i botjával hatalmas ütést mért a fogoly bal talpára. Borzalmas eró lobbant Bog- danovba a fájdalomtól, fel­szökkent, messzire szórva magáról a csendőröket az ütést követő pillanatban. El­sőnek a kutya ugrott neki majd a csendőrök. Faragó gyorsan megfékezte farkasku­tyáját. de Dobrai. Csiba és Bede annál dühödtebben ök­lözték a foglyot. Bogdanov daléit az ütésektől könnyű­Kedves elvtársak! Azok a társadalmi változá­sok, melyek ebben a negyed­században végbe mentek úgy­szólván visszatükröződnek az élet minden megnyilvánulásá­ban. Nemcsak az életkörülmé­nyek lettek gyökeresen má­sok, megváltoztak az emberi viszonyok, hanem megválto­zott benne maga az ember is. Eredményeink önmagukban is demonstratívek. A nemzeti jövedelem évi közel 6 száza­lékos növekedési üteme több, mint háromszor magasabb- a háború előtti évék színvona­lánál. Ennél is imponálóbb, hogy ezzel megelőzzük a fej­lett tőkés országok többségét. Gyorsuló növekedése mögött kirajzolódik a gazdaságszer­kezet átalakulása legfontosabb vonásaként az iparosítás. 1938- hoz viszonyítva a termelés több, mint 8,5-szeresére, a fog­lalkoztatottak száma 5-szörö- sére emelkedett. A változó Szabolcs Itt, Szabolcsban meg inkább elnyerik e szavak óriássá vált jelentésüket. Itt, ahol mind­össze négy olyan üzem műkö­dött, ahol száznál többen dol­goznak, ma több, mint 35 ezer ember talál az iparban munkál, 12 ezren dolgoznak az építőiparban. És ha tud­juk is, hogy a további ipar­fejlesztésre társadalompoliti­kai okokból is szükség van, arra objektív feltételeink is adottak; mégis megnyugtató, hogy a háború előttinél közel hússzor többen dolgoznak. Azoknak a munkásoknak, mérnököknek és technikusok­nak, akik maguk is nem ré­gen ismerkedtek meg a mo­dern ipar fogalmával, egyre több új termékével ismerked­nek nem csak hazánkban, ha­nem határainkon túl is. A fej­lődést olyan új üzemek pél­dázzák, mint Nyíregyházán a konzervgyár, a gumigyár, a Hajtómű és Felvonógyár és számos vidéki modern üzem. Iparunk — építőiparunk tel­jesítménye ma már megha­ladja a mezőgazdaság terme­lését. Számokkal talán nem is mérhető az az óriási változás, amely a mezőgazdasági ter­melésben bekövetkezett és aminek nyomán a parasztság többségének osztályrészül ju­tott zsellérsors, földesúri el­nyomás után a mai egyre ja­vuló életkörülmények kiala­kultak. Megfontolt, reális ag­rárpolitikánk nyomán nem csak gondoskodásunk bizonyul egyre indokoltabbnak, hanem elvárásaink is mindinkább •realizálódnak. Ha az előbb a szabolcsi iparról, mint semmi­szerrel tepertők le kabátjá­ra, újra a veréshez szüksé­ges pózba rángatták tagjait. Demeter pedig folytatta a talpalást a gumibottal. Aléltságából az ütések ri­asztották eszméletre Bogda- novot. Ahányszor talpára zu­hant a gumibot, annyiszor töyt ki belőle a borzalmas üvöltés. Demeter megállt ki­fújni magát. — Van már hangulatod a beszédhez? — Semmit nem tudok.. — Nona Kár elhamarkod­ni. Bennem még pislákol a remény. Na, folytatjuk. És mintha csak babot csé­pelt volna, szenvtelen egy­hangúsággal verte a fogoly talpát. Cseppet sem zavarta a fogoly hajmeresztő üvöltö­zése. a kut)'a dühödt ugatá­sa. Faragó aiig tudta féken- tartani az egyre őrjóngöbb farkaskutyát; maga tanítot­ta be arra, hogy támadjon, ha a vallatott üvöltött a fájdalomtól. — Beszélek!... Beszélek! — kiabálta Bogdanov. Csapzottan, szemébe razó- dott hajjal szakította félbe Demeter a verést. Szinte ál­mosnak látszott a fáradtság­tól. — Akkor mast vegyük elő a szeretet szavát Állj fel szé­pen. Bogdanov engedelmeske­dett. de nyomban össze is csuklóit, Nem tudott a talpára állni. Erre Dobrai őrmester a hajába markolt, roppant erejével egyenes tartásra kényszerítőt te. — Eljöhetsz velem sétál­ni, de nehogy bizalmaskodj! — viccelt a csendőr, mire a többiek felröhögtek. Azt hitte Bogdanov, szilán­kokra hullik a’lába. ha még egyet lép. Talpába késhegyek hatoltak, lába mintha csonk­ká nyomorult volna, a kés­hegyek a talpán át egyenesen a térdébe szúródtak, A kí­nok kínjával szenvedett meg minden lépésért. — Örömmel hallgatlak — mondta dallamos hangon Demeter. Ködös kabulat ülte meg Bogdanov agvát. Mennyi idő lehet még hátra a kínzásból ? — próbálta felmérni. 40—50 perc jutott egy-egv kihallga­tásra, így is alig fért bele a nap huszonnégy órájába a 11 józsefattllás kétszeri golgota­járása. Bogdanov sem kétel­kedett abban, hogv tagadusa esetén ma még újra felveze ük a tizes szobába és annál is súlyosabb kínvallatásnak vetik alá mint amilyen a mostani. Inkább a halált vál­lalta volna.-TT- Én véstem a klisét t- szólalt meg rekedten. Torkát szárazság fojtogatta. Jámbor évődés látszott De­meter nevető szemén. — Ennyire semmibeveszed az akasztófát? — Arra kiváncsiak, hogy ki készítette a klisét. — Arra is. — Én voltam... — Az lehetetlen... — mor­fondírozott szelíden a főhad­nagy. Nincs neked akkora kézügyességed. Találj ki va­lami okosabbat. Például az igazat. Adok rá kereken har­minc másodpercet. Ha elő­fordulna az a sajnálatos eset, hogy megint rosszul hazudsz, akkor... akkor bizony tovább talpalunk. Máris figyelem ezt a. fürge kis szarkalábat a karórámon, öt másodperc... tíz másodperc. Ejnye, milyen gyorsan repül az idő, Balogh Mihály... Juhász Bajos... Balogh Mihály... Ju­hász Lajos, milyen egyszerű lenne kimondani — és Bog­danov azon kapta rajta magát hogs' hangosan akar gondolkodni. A nyelvére ha­rapott. — Vajból van az én szí­vem — mondta Demeter. — Több mint egy perce várok. Bogdanov úr, 'kegyeskedjék hasrafeküdni. Nem volt képes engedel­meskedni az állati félelemtől Gáncsot vetettek neki, ellök­ték, rárohantak, lefogták. Fa­ragó unta már pórázon tarta­ni a kutyát, ezérí Bogdanov zokniját a fogoly szájába tömte. Folytatódott az órylethozp taípalás. Sokáig tartott. Bog­danov reg elvesztette azt a képességét. hogy számlálni tudja az ütéseket. A kín önkí­vületében ordítozott: Kitépték szájából a ron­gyot. Hárman térdeltek 4 fejéhez, cíhálták a haját. — Mit kiabálsz?! Valaki­nek a nevét mondtad?! (Folytatjuk) Külpolitikai összefoglaló i Ítélet Long Binh-ben W, Tömeg vérengzés fiauibodzsában Törvény és rend — ez volt annak idején Nixon válasz­tás) kampányának egyik fő jelszava. Aj- amerikai bűnö­zési hullám növekedése és az USA városi közbiztonsá­gának katasztrofális zilált­sága miatt érthetően kedve­ző visszhangra tálát ez a jelmondat. S minthogy Njxonnál bevált, a jobbol­dal képviselői egyre-másra felkapják másutt is. Például az angol konzervatívok, akik — közeledvén a választások — most még az Angliában ugyancsak növekvő búnhul- lámot is a munkáspárti kor­mány nyakába akarják varr­ni. Ájm ha közelebbről meg­nézzük ezt az egyébként tet­szetős „Law and Order", az­az törvény és rend jelszót, azt látjuk, hogy sok esetben nagyon is egyértelműen fel­fogott osztálytörvény alkal­mazásáról van szó. Itt van például a minap Long Binh- ben (Dél-Vietnam) hozott ítélet. Egy vietnami fogoly amerikai gyilkosát, Duffy hadnagyot az amerikai had­bíróság mindössze hathavi börtönre ítélte (s pénzzel ez is megváltható). Joggal írja a londoni Morning Star, hogy ez a hadbírósági ítélet voltaképpen arról értesíü az amerikai katonákat, hogy szabadon megölhetik a fegy vertelen vietnami foglyokat mert nagyon enyhén meg­ússzák. S mindez épp most. a My Lai-i tömegvsrengzés ügyében lefolytatandó per előtt. Koszorúzási A felszabadulás 25. évfor­dulója alkalmából szerdán a fővárosban és vidéken koszo­rúzást 'Ünnepségek voltak: a hála és a kegyelet virágait helyezték el azoknak a ka­tonahősöknek sírjánál, em­lékművénél, akik a második világháború idején a leg­drágábbat, eletüket áldozták hazánk szabadságáért. A ke­gyelete* megemlekezés szín­helyén katonai díszegység sorakozott fel, csapatzászló­val, A rákosligeti temetőben a román hősok síremlékénél rendeztek koszorúzást ünnep­séget. A román és a magyar Himnusz hangjai után a Népköztársaság Elnöki Taná­csának nevében Benke Valé­ria és ,dr. Pongrácz Kálmán, az Elnöki Tanács tagjai he­lyeztek el koszorút. A Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vetségének koszorúját Du- mitru Turcus nagykövet, Emílián Birlea ezredes, ka­tonai és légügyi attasé, va­lamint Jan Leontescu nagy­követségi tanácsos helyezte el. A solymári angol katonai temetőben a felszabadító harcok során elesett angol, lengyel és kanadai katonák errrfékmúvénél volt koszorú­zás. A zenekar el látszotta az angol, a lengyel és a kanadai nemzeti, himnuszt, majd a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében dr. Horváth Richard és dr. Ortutay Gyu­la, az Elnöki Tanács tagja: helyeztek el koszorút. Nagy-Britanma és Észak Írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének koszorúját D. S. L. Dodson nagykövet, J. F. Pinnington ezredes, légügyi attasé és M. H. Burge alezredes, ka­tonai attasé helyezte el. Ka­nada budapesti nagykövet­ségének képviseletében M. C. Gilües konzul. nagykö­vetségi. első titkár: a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetsége nevében Ta deusz Hanuszek nac-'követ. Bogumil Dabrovski nagykö­vetségi első titkár és Stefan Lazicki őrnagy, a katonai és légügyi attasé helyettese ko­szorúzott. A Budaörsi útpn a fasiz mps eíleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművénél rendeztek ko­szorúzás! ünnepséget. A ze­De nézzük meg az USA egyik csatlósának, a fasiszta Görögországnak „törvényét és rendjét”. Athénben egy­szerre két nagy politikai per is folyik most — hazafiak, demokraták ellen. A Guar­dian című liberális angol na­pilap közöl egy athéni bör­tönből kicsempészett levelet, íróia valamennyi vádlott ne­vében tárja fel az. igazságot: a katonai rendőrség tisztjei felajánlották a foglyoknak, szabadon bocsátják őket tár­gyalás előtt még. ha hajlan­dók a titkosszolgálat ügynö­kei lenni és fizetett gyilkos­aként működni. Minthogy ezt a vádlottak elutasították, ke- gvríien kínzásokat alkalmaz­tak ellenük minden kihall­gatásukkor. S íme, a jobboldali fordu­lat Kambodzsában — amely­ben jócskán vállalt titkos szerepet az amerikai CIA- ügynükség —, ott is meghoz­ta már az első tömegvéreng­zést. Egy amerikai újságíró. Jack .Walsh számolt be arról a tömegmészárlásról, ame­lyet • az új Phnom Penh-i kormány csapatai hajtottak végre vasárnap és hétfőn Takeo tartományban. A kor­mány csanatok több mint 200 oolgári személyt lőttek itt agyon. Ám a „törvény és rend* jelszavát oly fennkölten han­goztató * washingtoni kor­mánynak e;: az új kambod­zsai rezsim, amely működé­sét tömegvérenazésekkrí kez­di, tökéletesen megfelel. ünnepségek nekar eljátszotta az Egyesült Államok himnuszát, majd a Népköztársaság Elnöki Ta-^ nácsa neveben dr. Bartha Tibor és dr. Sályi István, az Elnöki Tanács tagjai helyez­tek el koszorút. Harkányban a bolgár hő­sök emlékművénél rendeztek koszorúzási ünnepséget. A bolgár és a magyar Himnusz elhangzása után a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében Nagy Dániel és dr. Petri Gábor, az Elnöki Ta­nács tagjai; a forradalmi munkás-paraszt kormány képviseletében dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, Vál.yi Péter pénzügyminisz­ter és Böjti János külügymi­niszter-helyettes koszorúzták meg az emlékművet. A Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének koszorúját Vasz.il Bogdanov nagykövet és Ivan Szugarev ezj-edes. katonai és légügyi attasé helyezte el. A buda­pesti diplomáciai képvisele­tek nevében Géza Tikvicki. a Jugoszláv Szövetségi Köztár­saság nagykövete, Zsamcin Bolod. a Mongol Népköz­társaság nagykövete. And- jelko Gerovski ezredes. ju­goszláv katonai és légügyi attasé koszorúzott. Pécsett a központi temető­ben a jugoszláv hősök sírjá­nál volt koszorúzási ünnep­ség. Itt a jugoszláv és a magyar Himnuszt játszotta el a zenekar, majd megkez­dődött. a koszorúzás. Az. El­nöki Tanács nevében Nagy Dániel és dr. Petri Gábor, az Elnöki Tanács tagjai; a for­radalmi munkás-paraszt kormány képviseletében dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter, Vályi Péter pénz- unv-'-iiszter és Böjti János külügyminiszter-helyettes helyeztek el koszorút. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége részé­ről Géza Tikvicki nagykövet, And.jelko Gerovski ezredes, katonai és légügyi ^ttasé. va­lamint Dusán Knezeríc, a nagykövetség első titkára, a budapesti diplomáciai kép­viseletek nevében Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköz- társaság nagykövete, ’.fsam­éin Bolod, a Mongol Nép- köztársaság nagykövete. Ivan Szugarev ezredes, bolgár ka­tonai és légügyi attasé koszo­rú zott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom