Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

A szolidaritás számlájára Tíz- és tízezer fiatalember áldozza fel most vasárnap megszokott ünnepi pihenőjét. A gyárak, üzemek egész sora fogadja az önkéntes .társadal­mi munkára vállalkozó fia­talokat, számos városban és faluban pedig különböző szé- pítési, rendezési munkákban tevékenykednek az önkéntes rohammunkások. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervezi április 12-re a nemzetközi kommunista va­sárnap „magyar szakaszát." A fizetség nélkül, illetőleg a közösség javára végzett munka nem ismeretlen a magyar ifjúsági mozgalom történetében sem. Jól emlék­szünk még, milyen nagy tö­megek vettek részt tavaly és tavalyelőtt a vietnami mű­szakokban, hányán vállalták lelkesen, hogy vasárnapi pi­henőnapjukat feláldozva se­gítik a maguk módján a vi­etnami nép harcát. Másutt varosuk, községük javára dol­goztak ingyen a fiatalok. Hu­szonöt esztendeje, a felszaba­dulás utáni időszak oly sok nehéz feladattal terhes ide­jén pedig mindenütt ismer­ték a MADISZ rohambrigádo­kat. Mégis azt kell monda­nunk, hogy ez a mostani, va­sárnapi akció minden eddigi­nél nagyobb jelentőségűnek és méretűnek ígérkezik. A nemzetközi kommunista vasárnapon nem csak Ma­gyarországon, hanem a test­vérországokban is ünnepi mű­szakokra indulnak a fiatalok. Része ez annak a nagyszabá­sú ünnepségsorozatnak, ame­lyet Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendeznek a szo­cialista országokban működő ifjúsági szövetségek. Ezzel is jelképezik, hogy a Lenin-cen- tenárium mindenütt újabb tettekre serkenti a fiatalsá­got. S mivel • az ő számukra az új társadalom építésén va­ló munkálkodás adatott meg, az alapszervezetek és az if­júsági kollektívák munkával kívánják megünnepelni a nagy és nevezetes jubileu­mot. Vlagyimir Iljics Lenin — aki maga is részt vett a kommu.nistá szombatokon — igen nagyra értékelte ezt a mozgalmat és hangsúlyozta: „Óriási jelentősége van a kommunista szombatoknak, melyeket a munkások a saját kezdeményezésükből rendez­tek... Ez a saját magunk reny- hesége, fegyelmezetlensége, kispolgári önzése fölötti győ­zelmet jelenti, győzelmet je­lent azokon a szokásokon, amelyeket az átkozott kapita­lizmus hagyott örökségül a munkásnak és parasztnak” Félévszázaddal ezelőtt a kommunista szombatok je­lentették a kezdetét annak a szocialista versenymozga­lomnak, amely mind széle­sebb körben terjedt a Szov­jetunióban és a szocialista or­szágokban, s amelyben ma az öntudatos munkások tíz- és százmilliói tevékenykednek A magyar fiatalság a jubileu­mi munkaverseny során is megmutatta, hogy tud és sze­ret dolgozni. A most vasárna­pi rohammunka újabb cáfo­latát adja azoknak, akik folyton azt emlegetik, hogy a mai ifjúság nem szereti a munka nehezebbik végét megfogni. Nos, a fiatalság vállalta, hogy ezt a napot munkában tölti, s nem egy helyen magával ragadta az idősebbeket is, akik szintén korán kelnek, s munkával ünnepelnek ezen a napon. Egyelőre még nem lehet megállapítani, hogy mennyi lesz az önkéntes munkások száma. Annyi már bizonyos, hogy több tízezer. Hiszen szerte az országból érkeznek a jelentések az előkészületek­ről. Valaha az önkéntes mun­kások teljesen ingyen dol­goztak. Azóta természetesen sokat változott a világ. Most a rohammunka részvevőinek bérét számfejtik, az összege­ket azonban közös célokra fordítják. A vietnami szolida­ritási számlára, a KlSZ-szer- vezetek munkafeltételeinek javítására szánják az ily mó­don megszolgált pénzt a kom­munista vasárnap részvevői. Nemes cél érdekében áldoz­zák hát fel vasárnapi pihenő­jüket a fiatalok, s a velük együtt ezen a napon dolgozó idősebbek. Jó munkát kívá­nunk nekik, s aztán, a munka végeztével jó pihenést, szóra­kozást. Tudósítónk Jelenti: Nincs mérleghiány a mátészalkai járás termelőszövetkezeteiben Az alig egy hónapja le­zajlott zárszámadások alap­ján kedvezőnek mooidható a helyzet a mátészalkai járás termelőszövetkezeteiben Az eredményes munkát bizonyít­ja az is. hogy a tagság meg­jelenése is nagyobb számú volt, mint korábban. A har­minc közgyűlésen mintegy 150 tsz-tag szolalt fel érté­kelte a gazdálkodást. Tovább erősödött a tsz-demokrácia, növekedett az önállóság. Előrehaladás tapasztalható a szakosított állattenyésztő te­lepek megvalósításában^ gya­rapodott a melléktevékeny­ségek köre. Kevesebb rövid lejáratú hitelt vettek igény­be. Az előző évihez viszo­nyítva 84-ről 86,6 százalékra javult a munkaidő-kihaszná­lás a járás termelőszövetke­zeteiben. A gazdálkodás jobb anya­gi műszaki megalapozottsá­ga a lehetőségek jobb ki­használása, a munkafegye­lem megszilárdítása az ered­ményekben is megmutatko­zik. Járási szinten a halmo- zatlan termelési érték pél­dául 14,8 százalékkal nőtt. Legjelentősebb ez a növeke­dés a csengeti Lenin Tsz- ben, ahol a felfutás 13 millió forint. A szamostatárfalvi_ Adyban 9, a tyukodi Kos­suthban pedig hat és fél millió forint. Az eredményes gazdálko­dást legjobban a szövetkeze­ti bruttó jövedelem mutatja, ahol a növekedés az előző évihez viszonyítva 21,7 szá­zalékos. A tervezett szintet valamennyi termelőszövetke­zet elérte, csupán nyolcnál volt az előző évihez képest visszaesés. Legjelentősebb ez a csökkenés az ópályi Kos­suth Termelőszövetkezetben, továbbá a kocsordi Űj Élet­ben és a györtelöki Arany Kalászban. Az árbevételek alakulása a növénytermesztésben és az állattenyésztésben — a két legfontosabb ágazatban — tizennégy, illetve 21,3 mil­lió. forinttal volt magasabb a-/ előző évinél, összességé­ben a járás termelőszövet­kezeteiben az árbevétel 72.9 millió forinttal növekedett A tiszta vagyon 113 millió forinttal volt több, mint 1968. végén. A dinamikus fejlődés jellemzője, hogy a fejlesztési alapra 78 milliót tartalékoltak, a biztonsági alapra pedig' 13,4 milliót. Nagyobb mértekben gondos­kodnak az öregekről, bete­gekről is; a szociális alapom 11,2 millió forintot hagytak meg tartaléknak. Az előző évi részesedési szántét csupán három tsz-be<n nem érték el. Annak elle­nere. hogy az előző évj 15 934 forintról 17 639 forintra emelkedett az egy tagra ju­tó részesedés. Javult viszont a gyenge termelőszövetkeze­tekben is az egy tagra jutó összeg. Az elmúlt évben már nem zárt egy termelőszövet­kezet sem hiánnyal a máté­szalkai járásban. Az eredményeik mellett természetesen akad meg oó- ven tennivaló is. Nem ja­vult például eléggé a gaz­dasági döntéseket megelőző elemző munka, a kedvezőbb lehetőségek kutatása, társu­lások létrehozása. A tsz-ek többségében nem kielégítő még az ágazati könyvelés. így a jövedelmezőségszámítás is hiányos. Nem kielégítő az előreha­ladás a talaj tápanyag-visz- szapótlásában. Különösen fontos lenne ft, .nagy adagú műtrágyázás alkalmazása. Ennek hiányára vezethető vissza, hogy a búza termés­átlaga visszaesett. Van javítanivaló a szak- embe'r-utánpótlás területén is. Elsősorban az üzemgaz­dászok, állattenyésztők és a növényvédő szakemberek hiányoznak. Ennek szüksé­gességét a tagság már felis­merte, ugyanakkor a vezetők törekvései nem kielégitőek. összességében az elmúlt évi gazdálkodás eredményes volt a mátészalkai járás ter­melőszövetkezeteiben. Ezt a szintet azonban csak úgy tudják megtartani, illetve to­vább fokozni, ha a növény­termesztés és állattenyésztés területén a hozamukat tovább növelik. Ugyanakkor csök­kentik a ráfordítási költsé­geket és igyekeznek meg­szüntetni a gazdálkodásban még előforduló hiányosságo­Dr. Bélteky Béla a járási tanács vb. osztályvezetője ”33 A "II ■■■ ”33 „Az iskola a jovo Helyzetkép három községből, ahol jó helyre költik a pénzt Irdatlan tanyavilág. A há­zak szétszórtan, mint az al­földi, a kunsági tanyarend­szerben. Villany alig, csak a gazdaság központjában. Má­sutt — mihelyt letérünk a dorogi műútról — lámpa világít a lakásokban. A sá­ros dűlőutak melletti házak körül sertések, libák. Mel­lettük mindenütt gyerek vi­gyáz. Iskolások, most dél­előtt is itthon, a tavaszi szünidőben. Kiskondások — és olvasók Utitársam. Szendi László, az Űjfehértói Állami Gaz­daság igazgatója megjegyzi: itt ez a divat. Akkor is, ha tanítás van. Hazajön a -n-e~ rek az iskolából és segítenie kell a munkában. Tanulni nemigen tud. Ha csak este nem, lámpa mellett. „Nem jó ez, változtatni kell rajta sürgősen.” A tanyavilágot hosszú idő múltán sem lehet megszün­tetni. De a fiatalok mennek a községbe, a városba. Az öregek nem hagyják ott a tanyát. Mind kevesebb a gyerek a tanyai iskolákban. Az újfehértói Gencsy-tagban már csak hat gyerek jár a kisiskolába. A nagyszegegy- háziba tizenhét. A Kovács­tanyaiba is tizenhét. A fel­ső tagozatos gyerekek már benn vannak a fehértói ta­nyai kollégiumban, ök már nem őriznek délutánonként libát, sertést. Tanulnak, ké­szülnek a másnapi felada­tokra. Pizsamában fekszenek le, fürödnek, háromszor mele­get esznek mindennao. Könyvtárat látogatnak, tv- rnűsort néznek, s látnak Színházat, kultúrát. De a ki­csik a három tanyán össze­sen negyvenen naponta gya­logolnak az iskolákba. Há­rom-négy kilométert is. hó­ban, fagyban, esőben, sár­ban. Segíteni kell rajtuk. Az igazgató azt mondja, hogy a három tanyai iskola az ő területükön fekszik. Ezért vállalták, hogy éníte- nek egy új iskolát a gazda­ság pénzén és munkájával a Kovács-tanyán. Két tanter­meset, kétszobás nevelői lakással. Villannyal, tv-vel, kulturált körülmények kö­zött Egy jó javaslat — Megoldás lenne? — Szívesen költünk az is­kolára. mert az iskola a jö­vő és ezek a gyerekek meg­érdemlik a támogatást. De az, hogy továbbra is hosszú kilométereket kell majd gyalogolniuk, az nem jó do log. Egy ember azt teszi hoz­zá, hogy éppen ezekre a hat-tízéves kisiskolásokra kellene vigyázni a legjob­ban. S elmondja, hogy tud egy tanítót, aki harminc- sertést tart, a gyerekekkel készítteti a moslékot, velük kapáltatja a kukoricát — Az lenne a jó, ha eze­ket a gyerekeket bevinnék az újfehértói tanyai kollégium­ba. A kollégiumot kellene bővíteni. Az lenne igazán jó a gyerekeknek, a szülőnek, a jövőnek, ha itt tanulhat­nának ők is. A gazdaság igazgatója így válaszol: nekik is ez lenne a legjobb. Akkor a kicsiket busszal szednék össze hét­főn reggel és azzal vinnék haza szombaton. És hozzá­járulnának a kollégium bő­vítéséhez is szívesen há­rom-négyszázezer forinttal Bemegyünk a kollégium­ba. Bundi Gyula igazgató örül a javaslatnak. „Ésszerű és gazdaságos. Állandó a be­település. S ha már költünk az iskolára, oda adjuk a pénzt, ahol annak jövője van.” A szülők is szívesen ve­szik, ha itt van a kollé«;- umban a gyerek. Országos törekvés is, hogy bevigyék a gyerekeket a központba. Minek költenének Újfehér- tón százezreket olyan isko­lára, amelyben két-három év múlva már nem lesz gyerek. Felállt a tanácsülésen... Megszületik az egyezség: az Űjfehértói Állami Gazda­ság már most megkezdheti az építkezést. S addig is, amíg jövő ősszel elkészül a kollégium új szárnya, a jö­vő tanévben már benn. a községben tanulhatnak a kisiskolások. A gazdaság busza viszi-hozza őket min­dennap. Ha a járási ta­nács is ráteszi a pecsétet er­re az alkura. S miért ne tenné? A gyermekekért megmoz­dult a társadalom. Nyírbog- dányban a tsz óvodát akar építeni. — Hogy született az el­határozás? — Évek óta sok gondot okozott, kinek a gyerekét vegyük fel óvodába. Kevés a hely, sok a jelentkező. Mindig kimaradt harminc- negyven gyerek. És ez a tsz-nek sem közömbös. így javasoltam egy tanácsülé­sen: mi besegítünk. Épi’ünk egy termet a jelenlegi óvo­dához. Adjuk az anyagot, aa építőbrigádunk pedig felé­píti. Ami többet ér a sörnél — És mit szólt ehhez a tagság? — A vezetőség megbe­szélte. És senki egyetlen szóval nem ellenezte. A tagsággal is megbeszélj ülr hamarosan. Biztos vagyok benne, hogy itt is megy minden simán. Mondom, hogy nagyon szép és előrelátó dolog. Az­zal válaszol, hogy magúd­nak, a tsz tagjainak csinál­ják. A kulturális alapból. Tavaly nyolcvanezer v olt ezen az alapon. Ebből köl­töttek kczilabdacsaoatuk fenntartására. adtak az MHSZ-nek, három tag’uk járt külföldön, sokan voltak a BNV-n, s rendeztek több kollektív kirándulást a Ti- sza-partra. Söröztek — Ez sokkal, de sokkal többet jelent majd, mint a sör. Tavaly nyolcvanhárom fo­rintot fizettek egy munka­napra. Az egy tagra iutő ■ átlagos évi jövedelem ti­zenhétezer forint volt. A* elnök reméli, idén sem less kevesebb. ' — Amelyik termelőszövet­kezet idáig jutott, az már megteheti, hogy így is se­gít a tagságán, a falujának. Hamarosan hozzákezdünk az óvodához. S később jelent­kezik majd a haszna az ilyen elhatározásnak. Űjfehértón, Nyírbogdany- ban most százezreket áldoz­nak az oktatásügyre. De a mozgalom csMt most tere­bélyesedik, Pénteken kaptuk a hírt: Polcz János ország- gyűlési képviselő a lelke annak a kezdeményezésnek, amellyel a nyírteleki, pu- poshalmi és környező ta­nyák termelőszövetkezetei, gazdaságai is összefognak egy új, modern, központi ta­nyai iskola megépítéséhez. Kopka János (Vliéri tossz a magyar fogvájó? A szerkesztő kiadta a fogé­kony, ifjá gyakornoknak éle­te legelső önálló feladatát. — Menj ki a Fogvájógyár­ba, fiacskám, készíts interjút az igazgatóval: miért rossz a fogvájó? E Ivszerűen, tárgy­szerűen, szakszerűen! Figyel­meztetlek, hogy a megkérde­zettek rendszerint bőbeszé­dűek. Ne hagyd, hogy elka­landozzék, részletkérdésekbe bonyolódjék! Csak a tárgy­ról, röviden, velősen! Az interjú elkészült. íme a kézirat hiteles mása. MIÉRT ROSSZ A FOG VÁJÓ? Munkatársunk felkereste a Fogvájógyár igazgatóját, Tö­mör Endrét, és nekiszegezte kérdéseit. KÉRDÉS: Közismert, hogy ön a fogvájógyártó szakma ki­váló ismerője. Hasznára válna olvasóinknak, ha válaszolna néhány kérdésünkre. A fog­vájóról lesz most szó, arról a fából készült, 60 millimé­ter liosszú, felül kerekített, alul viszont enyhe élben végződő, teljes hosszában egyenletesen elkeskenyülő használati eszközről, amely­nek ott a helye minden ma­gyar dolgozó asztalán, nemde. i gazgató" elvtárs ? VÁLASZ: De. KÉRDÉS. Külön köszönet a rövid fejtegetésért. Nos, azt hiszem, a fogvájógyártás, vo­lumenét tekintve, nem foglal el olyan jelentős helyet nem­zeti termelésünkben, mint pél­dául a hajógyártás. Hiszen hajóépítő iparunk már jelen­tős nemzetközi sikereket mu­tatott fel. Talán elég, ha ar­ra utalok, hogy a magyar ha­jóépítő ipar még Norvégiának is tucatnyi modern fehérhajót szállított, holott köztudott, hogy a norvégek ősidők óta hajósnép. Mindezek ellenére a fogvájót sem helyes lebe­csülni. Viszont bizonyos je­lekből ítélve a magyar hajó­gyártó ipar termékeinek szín­vonala lényegesen meghalad­ja a fogvájó minőségét. A ri­porter természetesen vizsgá­lat tárgyává teszi az össze­függést. Mit tart erről, igaz­gató elviárs? VÁLASZ: Érdekes. KÉRDÉS: Bocsánat, csak a tárgyra. Mielőtt a Fogvájó- gyárba látogattam volna, hosszabb előtanulmányokat folytattam. Felkészülésem részben közvéleménykutatás­ból állt. Ennek során bebizo­nyult, hogy a magyar állam­polgárok többsége fontos köz­szükségleti cikknek tartja a fogvájót, mondom, a többség fajra, nemre, világnézetre va­ló tekintet nélkül. Talán mi is mindjárt elöljáróban lerög­zíthetnénk, hogy a közvéle­ménynek igaza van, a fogvá­jó szinte nélkülözhetetlen tar­tozéka a kulturált életmód­nak, különösen a fő étkezések után. Tehát lerögzíthetjük, igazgató elvtárs? VÁLASZ: Le. KÉRDÉS: Igen, de ezt ne részletezzük. Viszont feltétle­nül szükséges, hogy a népgaz­dasági problémák, valamint o nemzeti szükséglet fénykévé­jében világítsuk meg a ma­gyar fogvájó kérdését is. Igaz­gató elvtárs bizonyára fel­mérte ezt az összefüggést. VÁLASZ: Fel KÉRDÉS: Mégis, bizonyos fokig taglalnunk kell egy olyan megállapítás valószerű­ségét, miszerint a magyar fog­vájó paraméterei nem minden tekintetben felelnek meg a világszínvonalnak. Természe­tesen óvakodom a túlzások­tól: hat-hétmillió dolgozó o.:t állítja, hogy az önök által gyártott fogvájó a legelső érintésre ízzé-porrá törik. Ez jelentős mértékben megnehe­zíti a fogvájó rendeltetésszerű használatát, mivel ahhoz, hogy valóban vájóképes legyen, a fogakhoz kell érnie, ámde # magyar fogvájó már a dolgo­zók ujjai között szétmorzso­lódik. Hadd tegyem azonban hozzá azt a határozott véle­ményemet, hogy ez csupán át­meneti jelenség és a magyar fogvájó a megfelelő időben lényegessen meg fog javulni, igaz? VÁLASZ: Meg. KÉRDÉS: Részemről telje­sen egyetértek az ön állás­pontjával. Befejezésül meg­kérdezem: kíván-e még a fo­gyasztókhoz szólni? Én úgy gondolom, már kimerítette a tárgyat, így hát köszönöm az interjút. VALASZ: Szívesen * Amikor a fogékony, ifjú gyakornok átadta a kéziratot, a szerkesztő megkérdezte: — Sikerült, fiacskám? — Nem volt könnyű — fe­lelte fölényesen az ifjú, — egy kissé szószátyár az igaz­gató, de nekem hiába fecse­gett. H, JL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom