Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

CSALÁD — OTTHON Kosztüm és mellény Evek óta a nők legkedvel­tebb ruhadarabja a kosztüm, amelyhez most még egy ked­venc: a mellény is járul, akár kiegészítőként, akár ön­álló darabként is jól kihasz­nálható tavasszal, de sokszor még nyáron is hűvösebb idő­ben. A divatos kosztüm az idén nagyon sokféle formában ké­szül. De a variációk nem­csak a kabátban, hanem a szoknya, illetve nadrágmeg­oldásban is számosak. Az egyenes vonalú szoknyát ma már főként csak azok részére ajánljuk, akik csípőben erő­sek. Bár ezt sem lehet szen­tenciaként kimondani, mert vannak vékony, hosszú dere­kú nők, erősebb csípővel és ezek részére a puhán bera­kott, vagy rakott szoknya igen előnyös. A mostani tavaszi divat­ban a fő divatvonal kosztüm­kabáthoz, a valamilyen for­mában bővülő szoknya, pél­dául a levasalt rakásokkal készülő, vagy a csoportos be- rakású. — De divatos a tra­péz vonalú és az esernyősza­bású is. Ez utóbbi részekből készült rakott szoknya. A nadrágszoknya is diva­tos, de ez főként kirándulás­hoz, vagy biciklizéshez prak­tikus a kosztümhöz. A hosszú­nadrág akár a kosztümkabát­tal azonos anyagból, akár más szövetből, vagy jersey- ből készül, mindig a fiatalok­nak való és azt hiszem, hogy nemcsak ajánljuk, hanem már ez lesz a fő kedvencük, hiszen eddig is nagyon sokan hordták ezeket. A kosztümkabát forma- megoldása idén olyan válto­zatos és sokrétű, hogy azt hiszem, nehéz lesz közülük a választás. A klasszikus, férfi­zakóra emlékeztető, csípőn alul érő kabát valószínűleg a legáltalánosabb lesz, de a csípő felett végződő, karcsú- •ított rövid kis kabátka, a spencerszerű, derékig érő, vagy a lumberjack jellegű ka­bátka is népszerű lesz. Ter­mészetesen az anyagtól is függ, hogy melyik formát vá­laszthatjuk. A vastagabb tweed, vagy fésűsszövetből a klasszikusabb zsáner való in­kább és a rövidebb megoldá­sok pedig a szintetikus és a mintás anyagokra alkalma­sak. A mellény, — amely hűvö­sebb időkben a kosztüm ki­egészítője lehet, — külön, ön­állóan, szoknyával, nadrág­gal, de még ruha fölé is hord­ható. Természetesen attól függően, hogy milyen anyag­ból készül, mert mintában és anyagszerűségben — és nem utolsósorban színben, — csak akkor lehet elegáns, ha harmonizál az együttessel. A mellény megszokott formája mellett új elképzelések is vannak. Például mellénynek nevezzük azt a ruhadarabot is, amelyet kötött ujjakkal egészítenek ki, vagy a ruha hosszúságáig érő kabátszerű­séget, amelynek nincs ujja. Rajzainkon kosztümöket és mellényeket mutatunk be. Tessék választani! 1. Klasszikus hatású kosz­tüm, enyhén trapéz szoknyá­val, rávarrott zsebekkel. Na­gyon szép, ha dísztűzést al­kalmazunk a kabáton és a szoknyán is. Bármilyen egy­színű sötét, vagy világos tó­nusú anyagból készülhet és ehhez nagyon fiatalos a férfi­mellényre emlékeztető, csí­kos mintás „V” kivágású rö­vid mellény. A nyakba kötött pici, háromszögletű sál és azonos anyagból készült kalap nagyon fiatalos hatást köl­csönöz áz együttesnek. 2. Csípő fölött végződő tweed szövet kosztümka­bát nadrággal. Hozzá a mel­lény legszebb műbőrből, vagy bőrből, kötött ujjakkal. A háta is lehet esetleg kötött. A mellényt négy nagyon apró zseb díszíti. 3. A csíkos kötött ruha fö­lé is viselhető a ruha hosszáig érő szövetmellény, V alakú kivágással, gallér nélkül, négy kis zsebbel. Ugyanezt a mel­lényt ajánljuk azoknak is, akik szépen tudnak kézzel kötni. Tanácsunk: hosszanti irányú kötésmintát válassza­nak hozzá. 4. Kockás szövetből készült szoknyához, azonos anyagból való hosszú sálat ajánlunk. Pulóver vagy blúz és a két­soros mellény az együttes tartozékai. A mellényt lehet düftinből, kordbársonyból, bőrből, vagy műbőrből készí­teni. A bőr- és műbőr mel­lénynek az az előnye, hogy bármilyen színű ruha fölé igen jól viselhető. A zsebek is igen célszerűek minden mellényen, mert így az apró­ságok elhelyezhetők benne. POGÁCSÁK Tepertős pogácsa: 1/2 kg lisztben morzsolj el 30—35 deka apróra vágott vagy őrölt tepertőt Adj hoz­zá 3 tojássárgát, 1 evőkanál rumot, 3 deka, fél csésze lan­gyos tejben megkelesztett élesztőt egy tetézett kávés­kanál sót. egy mokkáskanál- nyi törött borsot és kb. 1 V2—2 deci tejfellel gyúrjuk össze és hűvös helyen pi­hentessük egy fél óráig. Az­után nyújtsuk ki fél centi vastagságúra és hajtogassuk jobbról, balról, alulról, felül­ről. Megint tegyük pihenni Receptek 1/2 órára, majd ismét nyújt­suk ki és hajtogassuk, úgy. mint először. 1/2 órai pihen­tetés után nyújtsuk ki más­fél ujjnyira, cifrázzuk meg késsel és kiszaggatva tegyük tepsibe. Egy óra hosszat lan­gyos helyen kelesszük, majd felvert tojással megkenve, jó tűznél süssük pirosra. VAJASPOGÁCSA Keverj habosra egy tál­ban 30 deka vajat, tégy hoz­zá 2 tojássárgát, 1 kávéska­nál porcukrot, 1/4 liter jó, friss tejfelt, 4 deka langyos tejben felfuttatott élesztőt, ízlés szerint sót és 1 liter lisztet. Ezeket jól összeve­gyítve borítsuk lisztes desz­kára és dolgozzuk ki jói. Egy kis pihentetés után nyújtsuk ki fél centi vastagságúra, majd hajtogassuk, össze, jobbról, balról, alulról, felül­ről. Ezt a műveletet ismé­teljük meg még kétszer, mindig egy negyedóráig pi­hentetve a tésztát. Végül nyújtsuk ki ujjnyi vastagra, cifrázzuk meg késsel és szaggassuk ki apróbb vágó­val. Tepsibe téve kelesszük meg. kenjük be felvert to­jással és erősebb tűznél süs­sük ki Amit a korszerű háztartási edényekről tudni kell Az utóbbi évek sok új­donságot hoztak, öltözködés­ben, lakberendezésben, sőt, konyhafelszerelésben is. Ez a változás — régi formák, anyagok, eszközök felcseré­lése újjal, — általában ked­vező; az új termék’ rend­szerint szebb, modernebb, tehát jobban használható a réginél, jobban megfelel változó-fejlődő életvite­lünknek. Nagyanyáink még rézmozsárban 'törték apróra a gyömbért, a diót. a sze­mes kávét, — mi már mind­ezeket elektromos darálón porítjük, s a rézmozsár, sa­játos emlékként, dísztárgv- gyá lépett elő. A feketét vil­lamos főzőlapon készítjük, bent a szobában, s a „terülj asztalkám” ínycsiklandó fo­gásait Kukta fazékból vará­zsoljuk elő! Az edényüzle­tek kirakata előtt újabban ismét sokan nézelődnek kedvtelve. Nagy az érdeklő­dés a szép formájú, kék szín­nel zománcozott, gombos fe­delű, vagy nyelesfazekak, tálak iránt, az áttetsző jénai edények újabb változata, a virággal díszített, hófehér, porcelánhatású tűzálló edény iránt. Egy-egy ilyen tálkészlet, vagy akár egy darabja is elegánssá teszi az étkezőasztalt, látványnak is vonzó. És ami a külső megjelené­sen kívül még vonzóbbá te­szi az új edényféléket: a praktikusságuk. A zománcozott edények hasznosságát, fontosságát minden háziasszony ismeri: ilyen edényben nem szenved károsodást, vegyi elváltozást az étel, sem főzés közben, sem, ha benne tároljuk az elkészült ételnemüt. (Ezért követendő előírás pl. befőtt, lekvár eltevésénél a zomán- cos lábas használata. A gyü­mölcs leve savas, s ha nem zománcozott edényben, vagy nem porcelánban keverjük, hagyjuk állni — a sav az edény anyagával érintkezve, oldja azt, így vegyi elválto­zást, az egészségre romboló hatású károsodást idéz elő). Az újfajta zománcos faze­kak még egy érdeme; a fe­dő gombja, a fazék füle, vagy nyele nem melegszik át, szabad kézzel megfoghat­juk, nem égeti meg a bő­rünket. A zománcosedény- választék legmodernebb da­rabja a Teflon sütőedény (ez az olasz serpenyő• neve; hazai változatban Alutef- néven kapható). Ez a ser­penyő (vagy fedeles fazék) belül viaszszerű bevonattal van ellátva, amely zsír- és víztaszító, — tehát az ételek nem égnek oda az ilyen edényben — igen könnyen (öblítéssel) tisztíthatok. Sült hús- és halszelet, diétás étel készítésére alkalmas ez az edény, — a sütnivaló alá nem kell zsiradékot, sem vi­zet tenni. De az edényt használat előtt ki kell kenni vékonyan olajjal, vagy zsír­ral (mint a tepsit, melyben süteményt sütünk), pár per­cig melegíteni kell s aztán tegyük bele a vékonyra sze­letelt sütnivalót. Melegít­hetünk is az edényben bár­mit, zsír és yíz hozzáadása nélkül — tehát lefogyni szándékozóknak is védelmet nyújt a felesleges kilók el­len. A másik, jól bevált és méltán kedvelt főzőedény a „jénai” néven ismert hőálló üvegedény (nemcsak az NDK-beli Jéna városban készül; idehaza is gyártják kis mennyiségben; francia- angol importból is ismerjük, Pyrex-edény néven). Mind a régi típusú, mind az újabb tűzálló edény felére csök­kenti az asszonyi munkát, mivel az ételt ugyanabban a tálban adjuk asztalra, amelyben főztük, — nem kell tehát áttöltögetni, nem hül közben az étel és nincs kitéve baktériumok behato­lásának. — Kórházakban is ezt az edényt használják ét­kezésnél. Könnyen tisztít­ható. higiénikus és az átlát­szó változatú edényben sü­tés-főzés közben ellenőriz­hetjük az ételt. Csupán ar­ra kell vigyázni, hogy ne tegyük közvetlen lángra, (sütőben a rácsra tegyük, gáztűzhelyen lángelosztót tegyünk alá még melegítés­hez is) mert különben meg­repedhet, vagy eltörik. Bars Sári Régi és mai népművészeti tárgyak a lakásban Nagy divat, kedvtelés ma­napság nálunk — és világ­szerte —, a régi cserépedé­nyek, használati tárgyak, bútorok gyűjtése és ezeknek felhasználása a lakások dí­szítésében. Végre ráeszmél­tek az emberek, hogy a pa­raszti kultúra, a népművé­szeti emlékek összegyűjtésé­vel, népünk régi kulturális örökségét becsülik meg. Száz évvel ezelőtt ezek a dolgok az élethez tartoztak, mindennapi használati tár­gyak voltak. A régi öregek a maguk korában nagy fi­gyelemmel és szeretettel vá­logatták össze használati tárgyaikat és később is megbecsülték azokat. Erre vall, hogy az elrepedt tála­kat dróttal fogták össze, a nagy butykosokat, kantákat stb. megfoltozták. Abban az időben becse volt a tárgyak­nak. Hozzászoktak és szinte egy életen át szerették őket. A későbbi generáció — és főleg a divat hullámzása — kiszorította a lakásokból a régi tárgyakat. S mivel lé­pést akartak tartani a váro­si fejlődéssel, ugyanazokat a használati tárgyakat igye­keztek maguknak megsze­rezni, amelyek ott felkapot­tak voltak. A tömegterme­léssel előállított sima vonalú bútorok, használati tárgyak gyakran egyhangúságot je­lentenek a lakásban ma is. Ezt a „szürkeséget” fel le­het oldani olyan régi dara­bokkal, amelyek magukon viselik alkotójuk kezenyo- mát és mert egy kultúra kiforrott termékei, időtálló- ak és szépek. Ha néhány kézzel festett világos vagy madaras tányért például a falra akasztunk, olyan szép dekorációt nyújt, hogy szin­te a festményt is pótolhatja a szobában. A díszesen fa­ragott mángorlót vagy °u- zsajt is bevihetjük a lakás­ba. A régi tuiipánosláda vagy karcolt díszítéssel el­látott szuszék fehérnemű­vagy ágyneműtartónak is ki­válóan alkalmas. A tréfás feliratokat őrző pálinkásbutéliákat könyvek elé helyezhetjük. A bütykö­sök. korsók, köpülők padló­vázának is megfelelnek, és ha néhány szeszélyes vonalú faágat helyezünk beléjük, máris szebbé tettük velük lakásunkat Tekintve, hogy a gyűjtők száma eléggé megszaporo­dott, és nem valószínű, hogy padlásokon, kamrákban po­rosodva régi dolgokat talá­lunk. viszont szeretnénk a régiekre emlékeztető tárgya­kat szerezni, akkor a népi iparművészek alkotásait megvásárolhatjuk a boltok­ban. Az új követelmények­nek megfelelő tárgyak a hagyományok figyelembe­vételével készülnek. Hódme­zővásárhelyen, Karcagon, Mezőtúron, Nádudvaron a népművészek — hogy csak néhányat említsünk — olyan egyedi feketés-, teás-, boros-, pálinkáskészleteket, tálakat, tányérokat, vázákat és más cserépedényeket ké­szítenek, amelyek a legszebb régi darabokkal is felveszik a versenyt. Sajnos a régi szőttesek, varrottasok nem tudtak úgy ellenállni az idő vasfogának, mint a szilárdabb anyagból készült egyéb dolgok. Így javarészük már tönkrement. A lakásban a kényelmi '~é- nyeket elégítik ki a szőttes­párnák. mást a futók, falvé­dők, térítők. A népi ipar­művészek a hagyományos minták után készítik ezeket is manapság. Felhasználás sukra sok lehetőség van. A kárpitozott, a műanyag be­vonatú bútorokon is szépen hatnak. A szőttest számos esetben bútorhuzatként is felhasználják, míg a szádé­ból függöny készül. A hímzett térítők, párnák stb. már jobban igénybe ve­szik pénztárcánkat, de egy- egy szép darab elegendő is belőlük. A kalocsai, a me­zőkövesdi. tardi, szentistvá- ni, beregi és más hagyomá­nyokat őrző hímzőasszonyok nemcsak a maguk otthona, hanem a kereskedelem szá­mára is készítenek csodála­tos darabokat. A Népi Ipar- művészeti Tanács őrködik azon, hogy csak művészileg értékes munkák kerülhesse­nek a kereskedelem útján a fogyasztókhoz. Lakásunk öltöztetéséről volt szó. Ügyeljünk arra, hogy mint mást se, laká­sunk népművészeti tárgyak­kal való díszítését se vi­gyük túlzásba, mert akkor múzeumjelleget kap ottho­nunk. Néhány szép tárgy ízléses elhelyezése jobban érvényesül, szebben mutat, mintha telezsúfoljuk velük a lakást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom