Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-09 / 82. szám
«o'IV. api lila 3. relet-magyarorszao 1 eMal JEGYZETEK: A munkás rangja JVéhany nappal ezelőtt egy rádióriportban egy vasmunkás kijelentette, hogy ka egy módja lesz rá, a fiát nem adja munkásnak. Vajon miért csodálkozott ezen a riporter?” A mondatot egy hozzánk küldött levélből idéztem, amelyben még több kérdést íb feltesz a nyíregyházi levélíró. Erre a kérdésre sem lehet a teljesség igényével válaszolni e helyen. De a kérdés érdekes, szólni kell róla. Elöljáróban: nem hallottam az említett riportot. Mégis azt mondom: a munkás véleményén joggal csodálkozhatott a riporter. Mert minálunk megbecsülik a munkást, különösen a jó munkást. Ismerek Nyíregyházán olyan esztergályost, akinek a havi fizetése megközelíti a négyezer fori~W, de egy jól képzett vasmunkás keresete egyáltalán nem marad el a más területen dolgozóké mögött sehol. Másrészt: a riporter a vélemény mögött felfedezhette azt a még ma is elő szemléletet., amely szerint az íróasztal mellett mégiscsak jobb, kényelmesebb, mint a munkapadnál. Ezen a megállapításon már sokan vitáztak. s ezt a tételt már nagyon sokan megcáfolták, de cáfolja egész gyakorlati MM. Egyébként aason setriri csodálkozhat, hogy a munkás a gyerekéből mérnököt, orvost, vagy jogászt, pedagógust, vagy közgazdászt szeretne, mert a gyerek tehetséges, rátermett. Ez teljesen nyilvánvaló. Ami nem az, ahogyan a munkás a véleményét megfogalmazta: ha egy módja lesz rá, nem adja a fiát munkásnak. Nincs olyan munkáscsalád, amelynek a környezete nem bizonyítaná, hogy álU- munk mennyit áldoz, segít azért, hogy a munkás- és a parasztgyerekek legjobbjai továbbtanulhassanak. Ott is ülnek a középiskolákban, az egyetemeken. dolgoznak a kutatóintézetekben, a mérnöki rajzasztalok fölött, a gyógyintézetekben. De ma Magyarországon munkásnak sem szégyen maradni, s még azt sem mondhatjuk, hogy kevésbé jövedelmező. Különösen nem a tehetséges, az új iránt érdeklődő, szorgalmas és józan munkásnak. Akkor miért van ez a kijelentés? Honnan, s miből táplálkozik? Sokat szóltak már arról. írtunk mi is, hogy a gyökere a múltban, a tegnapban keresendő. Abban a közegben, ahol a fizikai munka szégyen, megalázó volt, ahol a munkásnak nem volt beleszólása az ügyekbe, ahol — a költő szavaival — kuncogott n krajcár a fizetés napján. De nálunk? S most, amikor mindinkább eltűnőben a fizikai és a szellemi munka közötti különbség, amikor az új. automata gyárakban > munkás már nem is hason lit a régmúlt robotoló és olajos emberére? Amikor a munkás tanulhat, újíthat, munkaideje leteltével pihenhet, szórakozhat, családi házat építhet és kocsit vehet? Mindenki még nem ilyen, tudom. De már nem kevés az ilyen. S holnap még nagyobb lesz az ilyen munkások száma. A gyárból elegánsan kilépő, müveit munkások száma, akik tudják. hogyan kell élni, jobban dolgozni és jobban élni. Ezért csodálkozhatott a vasmunkás apa mondatán a riporter. Mert ő nem azt mondta, hogy tanulni akarja küldeni a fiát. Hogy többet tudjon. Hanem azt, hogy ne legyen munkás. Szerencsére — bár a lehetőség az értelmiségi, a művészeti és másmilyen Gályák felé ma sem szűkebb, sőt a fizikaiak gyermekei esetében még bővül — mind kevesebb az ilyen vélemény. Mind többen vallják, mert tapasztalják, hogy munkásnak, különösen jó szakmunkásnak lenni rang. Felér bármilyen más szakma rangjával. Ezért értek egyet a csodálkozó riporterrel. Alacsony aranykorona — és mégis— Könnyű nekik? A nyírmadaiak eredményeinek titka Kopka János Vizsga — tervezésből Az eddig ismert statiszö- kék kedvező értékelést adnak a mezőgazdaság múlt évi eredményeiről, s vonatkozik ez Szabolcs-Szatmár- *a is. Bebizonyosodott, hogy a szövetkezeti gazdaságok mindjobban képesek eledet kenni feladatuknak. Kedve- sően alakul és hat e terü- Aeten is az áj gazdasági mechanizmus I Most újra tervet késztettek a tsz-ek, a szakszövetkezetek. De közismert mondás: minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak «»előle. i A tervtárgyaló közgyűlések egyik jó tapasztala, hogy az elérendő célok szinte kivétel nélkül jó helyzetfelismerésre vallanak. Fő törekvésük: növekedjék a pénzbevétel, anyagilag jól járjanak a tagok, de tovább erősödjön a közős is. E célból foglalkoznak mind több helyen azzal a tervvel, hogy tovább fokozzák a terméshozamokat. bővítik a kiegészítő üzemágak hálózatát, többet tesznek a lakosság jobb ellátása érdekében. Utóbbi illusztrálására csupán egyetlen példa: a megyében több helyen is megvalósulás előtt áll a több gazdaság összefogásával készülő, valóban nagyüzemi sertéshizlaló-kombinátok megépítése. Hozzájárulás ez az ellátás javításához? Feltétlen! Nem szólva arról, hogy perspektíváik további lehetőségeket ígérnek. (Saját húsfeldolgozó stb. kialakítása). Az elkészített és jóváhagyott tervek teljesítése nemcsak fontos gazdasági követelményt elégítenek lei, de politikai, öntudatbeli vizsga is. Hogy a tagsag az év minden napjában sajátjának érezze, s annak megfelelően végezze munkáját. De nem kisebb a vezetők felelőssége sem. Erre utalnak azok az igények, melyek a közösért, a célok valóra váltásáért nyilvánulnak. Ezt igazolja, hogy még fokozottabb figyelmet fordítanak az ellenőrzések kiterjesztésére. hatékonyságára, s a vezetők még többet törődjenek a közös vagyon védelmével. Érzik a szövetkezeti gazdák, a tsz-ek tagjai, hogy az általuk szentesített tervek elsősorban saját érdekükben valók. A közös cél, az egységes érdek az az erő, amely szükséges a kívánt újabb gazdasági eredmények eléréséhez. Asztalos Bálint A megye legrosszabb természeti adottságokkal rendelkező gazdaságai közé tartozik a Nyírmadai Állami Gazdaság. A föld átlagos aranykoronaértéke: 5 3. A múlt évi gazdálkodás eredményeként a gazdaság dolgozói 64 napnak megfelelő értékű nyereségrészesedést! kaptak. Az eredményes gazdálkodásról és a gazdaság további fejlődésének lehetőségeiről beszélgettünk a gazdaság vezetőivel. Csak az alma? Egy másik, valamivel gyengébb gazdaságban hallottam amikor a nyírmadaiak eredményeiről beszélgettek: „Könnyű nekik, csak az almából annyit kapnak, mint nekünk az egész bevételünk”. Nem volt ebben a kijelentésben rosszindulat, inkább csak egy kis irigység. — Valóban, a gazdaság bevételének mintegy hatvan százalékát az alma adja — mondja a főmezőgazdász. Az 1968-as 64 napos nyereséghez — mert akkor is annyit fizettek Nyírmadán — sokat jelentett. De a múlt évi termést kétszer elverte a jég. Termésre kötöttük a biztosítást és kaptunk is több, mint 12 millió forintot az Állami Biztosítótól. Csakhogy ez nem hoz nyereséget. Ez kártérítés. — A gazdaság erre az évre is termésre biztosít. — mondja az igazgató. — Kicsit sokba kerül, és nem is kötelező, de nincs jogunk kockáztatni több, mint hétszáz ember egész évi nyereségét, azzal, hogy nem biz-_ tosítunk. A jégkár ellenére Az 1968-as évben országos elsők lettek a nyírmadaiak eredményességben. A múlt évben — a jégkár ellenére is — megtartották ugyanazt a szintet. — Javult a munka intenzitása, még 68-hoz képest is. A dolgozók jobban kihasználták a munkaidőt. Már a múlt évben csökkentett munkaidőben dolgoztak és 26 szabadnapot kaptak, idén is 2512 munkaórát terveztünk egy dolgozónak — mondja az igazgató. — Nem csak ennyi van — veti közbe a főmezőgaz- iász. — Fejlődött a gazdaság technológiája is. A ke- íyérgabona komplett gépesítése után a múlt évben a Az asszony megszólott: — Mar a Kelemenéknék is van autójuk! Végre vehetnénk mi is! — Nem mondanád meg, hogy miből? — kérdezte idegesen a férfi. — Kelemenek — ketten együtt — csak háromezerötszázat keresnek. Mi pedig több mint négyezret! — És ebből a négyezerkétszázból vegyünk kocsit? Vagy cseréljük el a lakásunkat mosókonyhára, mint a Kelemenék? — Nemcsak a lakást lehet eladni! — Hanem például mit? — A könyvszekrényt. Szép darab. A Bizományi ad érte négyezret. A könyveket is eladhatjuk négyért A férfi dühös lett: — Nem adom el a könyveimet! És különben is mit érne az a nyolcezer? Az asszony golyóstollat és, ' papért vett elő: Palásti László; Autót hell venni — Figyelj ide! A bankban van hétezer forintunk. A kolóniái könyvszekrény és a könyvek, az nyolc. A mama ad négyet. Az már tizenkilenc. — Nem válók meg a könyveimtől. — De megválsz! A könyv - szekrényért se fájjon a szíved. A cseh garnitúrában is van könyvszekrény. Jó, hogy eszembe jutott. Mi lenne, ha a padlásról lehoznánk a nagymama bútorait... — Csak nem akarod eladni a cseh kombinált szobát? — Ha ez kell az autóvásárláshoz. akkor miért ne? ™ Úgy akarsz járni, mint a Gömöriék? Azok vasalódeszkán alszanak! Mindent eladtak, hogy autójuk legyen. — A nagymama bútorai a legfinomabb diófából vannak! — És 1890-ben készültek. — De műasztalosnál! Kitűnő maszek munka! Szóval a kombinált szoba, az legalább tizennégy. Együtt van ,a harminchárom. A többi OTP- kölcsön. — És miből fizeted majd tússzá? — Meghúzzuk magunkat. Te is szereted a paprikás krumplit, én is. — De nem mindig. És még hogy megint abban az ócska, molyhos plüssfotelben üljek! Meg a porcelángombos, támlás kanapén! — Ki lehet bírni, ha as autódban is ülhetsz. — Nem tudsz vezetni! — Ha háztartást tudok, elvezetem az autót is. Kelemenné is jól vezet. Tegnap láttam az új Skodájukkal. — Micsoda? Becserélték a Trabantot? — kérdezte a férje. — Miből fizették a különbözeiét? — Jót eladták a mosókonyhájukat. — De hiszen abban laktak! Hol alszanak most? — Természetesen az autóban! Nem is rossz dolog. Legalább éjszaka nem lopják él a gumit a kocsijukról. burgonya és a kukorica ösz- szes munkáját is gépesítettük a vetéstől a betakarításig. Rendszeresen alkalmazzuk a gyomirtószereket nem csak a szántóföldi növényeknél, hanem a szőlőben és a gyümölcsösben is. Sokat várnak az újtól No és az állattenyésztés. A hatalmas baromfitelepen 12 ezer tyúkot nevelnek árutojás-termelésre. A múlt évi átlag: 214 tojás darabonként. Az értékesítést Pedig a gazdaság végzi. Az ÁFESZ-ek, az élelmiszer kis- ker és a vendéglátó a legjobb partnerek. A közvetlen értékesítésből pedig még anyagi haszna is van a Gazdaságnak. Az árrésen osztozik a partnerrel és a fogyasztók is olcsóbban jutnak hozzá. — De épül és júliusban kerül átadásra egy 384 férőhelyes tömbös szakosított tehenészeti telep — mondja az igazgató. — A múlt évben is nyereséges volt a szarvasmarha-tenyésztés, annak ellenére, hogy a régi hagyományos módszerekkel dolgoztunk. Sokat várunk az újtól. A szarvasmarha-tenyésztésben az egész világon útkeresés folyik. Még a legfejlettebb állománnyal rendelkező országok állattenyésztői sem mernek esküdni, hogy milyen istállórendszer a leggazdaságosabb az állattartásban. A nyírmadaiak készülő tömbös istállójában a 384 tehénen kívül 142 borjú is elfér: összesen 520 férőhelyes. Üj dolog — az országban sem sok van belőle — így kötött tartással pevelni a szarvasmarhát. Az előzetes kalkuláció szerint olcsóbb, mint a pavilon os rendszerű istállók építési költsége. 40—45 ezerre tervezték egy férőhely árát, de az építés ideje alatt máris magasabb lett. Mindenesetre gyorsabban halad a* építkezés, mert előre gyártott elemekből készül. Értékes fejlesztések A jól gépesített gazdaság erre az évre nem tervez nagyobb arányú beruházást. A múlt évben 67 millió forintos költséggel kezdtek építkezni. 24 millióba került a tuzséri hűtőtárolólioz való társulás és 23 millióba a tehenészeti telep építésének költsége. Ezenkívül N-’-- madán is épít egy 260 va- gonos hűtőházat a gazdaság. Kisebb beruházások közé tartozik a meleglevegős lucernaszárító, a szervizüzem, de ugyanakkor folyamatban van a szőlőtelepítés, erdőtelepítés, legelőjavítás és még más fejlesztések. — Ezzel 1972-ig be is fejeztük az építési , beruházásokat — mondja az igazgató. Még a nyereségből tartalékolt félmillióból adtunk 100 ezer forintot a községi napközi otthon építéséhez, a többit a dolgozóink szociá- lis-kulturcjlis ellátásának javítására fordítjuk. Balogh József KOMMENTÁR Az utazók igényei Átszervezik Nyíregyháza városi közlekedését, korszerűsítik a járatok rendszerét, s május végétől — az új menetrend életbelépésétől — fokozatosan belépnek az új intézkedések, járatok. Az 5. sz. AKÖV személyforgalmi osztályán és a vállalat más munkaterületein is gondos előkészületei folynak a rekonstrukciónak, s mind a szakmai, a hivatalos, mind a magánbeszélgetésekben egyre gyakrabban hangzik el egy félmondat: „...az utazóközönség igényei”. S hogy a közlekedésben leginkább érdekelt fél, az 'utazóközönség mennyire érvényesítheti véleményét a városi buszközlekedés rekonstrukciójában, arra példaként idézhetjük azokat a megbeszéléseket, amelyeket az AKÖV illetékesei folytattak az utóbbi hónapokban tanácsi vezetőkkel, vállalatok vezetőivel, dolgozóival. Több csatornán jutottak el a lakosság igényei a korszerűsítésen fáradozó közlekedési szakemberekhez: tanácstagok, vállalati szakszervezeti titkárok útján, de tervbe vette az AKÖV egy ankét megrendezését is ahol a kalauzok, gépkocsivezetők ezúttal kerékasztalnál cserélhetik ki véleményüket a kulturált közlekedés témakörében. Hogy az autóközlekedés irányítói mennyire partnerüknek tekintik az utast a menetrendszerkesztésben, arra már most tudnak idézni a menetrendszerkesztők: a Hazafias Népfront útján jutott el az ura—börvelyi út tanya lakóitól az AKÖV-höz, a napi kétszeri betérést igényelték az utazók. Az új menetrend ezt a kérést is figyelembe- veszi éppúgy, mint azt az igényt, hogy Sóstóhegy lakóit is kapcsolják be a városi buszhálózatba. De ugyancsak a lakosság igényére — s a fel- szabadulás jubileuma tiszteletére — indították a Balkányhoz tartozó tanyai települések új járatát, a balkány—abapuszta— nagymogyorósi buszt, már az új menetrend életbelépését jóval megelőzve, április 5-én. Jelenleg még vidéki példák tucatját idézhetjük az „utá- zóközönség igényeire” kifejezés valóságának bizonyításaként, de az AKÖV menetrendszerkesztői — mint ígérik — számos kellemes meglepetést tartogatnak május végére a nyíregyháziaknak. A városi buszközlekedés rekonstrukciójától a megye- székhely lakói joggal várják azt, hogy a villamosközlekedés megszűnte után egy évvel olyan buszjárataink legyenek, amelyek megfelelően alkalmazkodnak az üzemek munkakezdéseihez, az iskolák órakezdéséhez és a hazatérő dolgozók, tanulók igényeihez. Végül az utazóközönség szubjektív, de nem elhanyagolható igényéről is szólnunk kell: az ésszerűen megszervezett járatokon a közlekedési dolgozók — kalauzok és gépkocsivezetők — előzékenysége és udvariassága szerezheti rneg a rekonstrukció legszebb végbizonyítványát, melynek minősítése : „kulturált városi közlekedés”. (szilágyi)
