Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
». diáid Kvrrr MAOYARORSZÄG — ÜNNEPI MELT.ÉKÍ..E* W április 1 Marét! Lajos: Interjú A szerkesztő arra kért, hogy készítsek riportot a kétezredik esztendőből. Tekintettel anyagi helyzetemre, miután megegyeztünk a felemelt honoráriumban és — a téma jelle ge, valamint az odautazás viszontagságai miatt — a veszélyességi pótlékban, fölsa- paszkodtam egy 12-es autó buszra, s fölkerestem Budán M. L.-t, a professzionista világmegváltót és hivatásos álmodozót. ÉN: A kétezredik esztendőről, ha nem esik nehezére... M. L.: Nem esik. Habár szerfölött kockázatos. És nem Is teljesen egyértelmű a kép: harminc év fnúlva még távolról sem egyenlítődtek ki a gazdasági, kulturális és egyéb különbségek a világ különféle fertályai között. Sőt, bizonyos fokig elmélyülnek. ÉN: Gondolom, mégsem a földnek azzal az egy-két kis Zugával kellene most foglalkozni, ahol a réz- és vaskori kultúra maradványai élnek tovább. M. L.: Természetes. Annál is kevésbé, mert nem ezek lesznek jellemzők a földre, hanem a hüpervárosok. Kétezerben a föld hétmilliárd lakosának jó része így él majd. Persze azok a városok nem igen hasonlítanak a harminc évvel korábbiakra. Lélekszám ötven-hatvanmillió körül, így élünk kétezerben, mi hét- milliárdnyian. ÉN: Elnézést, miért beszél úgy, mintha már ott is tennénk? M. L.: Mert már ott is vagyunk. Nem vette észre, amikor bejött a lakásba? Nincsenek közfalak, lég- és hőfüggönyök osztják meg a teret, tökéletes szigetelést biztosítva a helyiségek között, amelyeket csak különböző színű bútorzatuk és különböző klímájuk választ el egymástól. És a . Óű torok,,., ÉN: Egyelőre nemigen veszem észre. ,.» M. L.~: Azt sem vette észre, micsoda automatika bocsátotta be? Körülbelül tizenöt éve, 1985 tájékán megjelentek a háztartási robotgépek a lakásban. Mindent ezek az ügyes masinák csinálnak. Persze nem hasonlítanak azokra a régi elképzelésekre, amelyek gépbábunak ábrázolták a robotot. Ezek a mieink ügyes célgépek. Viszont bizonyos mértékig gondolkodnak: az elektronikus számítógép 2000-ben olyan közkeletű, mint 1970-ben a telefon vagy Az írógép volt, csak éppen sokkal több van belőle. Kis kompjuterek vannak a háztartási gépekben is, az automata konyhából a mosógépen át, a fényképezőgépig. Ezek a kis számítógépek irányítják a háztartási robotgépeket a beprogramozott utasítássorozatok végrehajtásában, ha kell, önállóan mérlegelnek, döntenek közben. Minden villanyra jár, persze... Egész kényelmesen élünk ezekkel a masinákkal, amióta összeszoktunk. ÉN: Csak olyankor tetszenek izzadni, amikor a villanyszámlát hozzák. M. L.: Ne vicceljen. Kétezerben a villamos energia majdnem ingyenes. Körülbelül mint harminc éve a vízszolgáltatás volt. Csak kevesebb fennakadással. ÉN: Ez kissé merész volt, nem gondolja? M. L.: Az elmúlt század hatvanas éveiben minden emberre 0,1 kilowatt kiépített kapacitás jutott, maga még ezt szokta meg. De azóta... A villamos energia termeléséi részben az erőművek hatásfokának javításával és új energiaforrások feltárásával fokoztuk. Az üzemanyagként kőolajjal vagy kőszénnel működő energiacellák például a vegyi energia villamos energiává való átalakítását közel 100 százalékos hatásfokkal végzik. A kilencvenes évekre Sikerült megvalósítani a fúziós atomenergia-termelést. Csupán egyetlen tényező korlátozza az energiatermelést: a föld felszínének és a légkörnek á termonukleáris reakció során fölszabaduló hő hatására beálló fölmelegedése. Ha ugyanis az így adódó hőmennyiség elérné a földet érő napenergia 10%-át, a földi középhőmérséklet néhány fok kai emelkedne. Ez, az északi és déli sarkvidék hó- és jégmezőinek rohamos olvadásához vezetne; ezek a változások érzékenyen befolyásolnák a tenger szintjét, a tengerparti sávok lakhatóságát, a pá rolgást, az általános csapa dékviszonyokat stb. Szóval erre vigyázni kell. De még ha biztonsággal ez alatt a nívó alatt maradunk is: az 1900-as évek közepéhez viszonyítva minden veszély nélkül, nyugodtan néhány ezerszeresére emelhettük a földi elektromos energia-termelést. És vannak egyéb lehetőségek is ÉN: Például? M. L.: A földet érő napbesugárzás közvetlen átalakítása, például. Vagy ott az eső. Becslések szerint 435 000'köb- kilométer eső hullik I év alaLl a földre. Kiszámították, hogy ha ezt egy kilométer magasban elhelyezett tartályban felfognák, mintegy százezermillió kilowattóra energiát lehetne nyerni. Van olyan elképzelés is, hogy a forgómozgást végző földgolyó mágneses terét is föl lehetne használni, s ekként megcsapolni a pörgés energiáját. Persze ezek fantasztikus regények. Legalábbis egyelőre. A termonukleáris energiatermelés nyersanyaga korlátlan. Szegény ember vízzel főz, mondták volt régen. A mai gazdag ember viszont vízből főz. És nemcsak főz, de süt, fűt, világít, közlekedik. Ápropo: maga mivel jött el ide hozzám? ÉN: Tizenkettes busszal. M. L.: Kétezerben? ÉN: Pardon. Saját kocsimmal, természetesen. M. L.: Saját kocsijával? Ember, a gépkocsikat már 1980 körül kitiltották a városokból, jobb helyeken, öt évvel később az országutakon is korlátozták- forgalmukat, annak ellenére, hogy... ÉN* Hélyesbitek. A saját helikopteremmel jöttem. M. L.: Naív fickó. Mit képzel, micsoda szúnyoginvázió lenne itt, ha az ilyesfajta me- galopoliszoknak mind az ötvenmillió lakosa csak úgy összevissza röpdösne. ÉN: Kéz- és lábtörés mindenkinek biztosítva. M. L.: Amennyivel biztonságosabb ez, mint az a primitív közlekedési káosz volt 1970-ben. A forgalomirányításba is belépett az automatizálás, a kompjuter-technika. Az országutakon is, ahol négyhat sávon közlekednek a gépjárművek mindkét irányban. Milyen sebeséggel? Egyes szalag: 160 km/óra, kettes szalag: 185 km/óra, a szállító- kocsik és öt évnél régebbi személykocsik számára; hármas szalag 210 km/óra, hagyományos autók számára; négyes szalag; 240 km/óra, gyors és sportkocsik részére. Balesetmentes vezetésükről automatikus rendszer gondoskodik. A zömük tüzelőanyagcellás és akkumulátoros kocsikból áll, mert a benzin- és olajgőzt lehetőség szerint kitiltják a világból. A kerék helyett jön a légpárna, a... ÉN: Köszönöm, elég. M. L.: Nincs vége. A vidéket mindenfelé hatalmas, átlátszó műanyag csövek hálózzák be, bennük pneumatikus rendszerrel és óránként minimálisan 800 kilométeres sebességgel légpárnás személy- és teherszállító járművek közlekednek. A vonatok sebessége az 1970-esekének két-há- romszorosa. A tengeren a kevésbé értékes árukat hatalmas, atomenergiával hajtott és mindössze 8 főnyi kezelő- személyzetet , igénylő hajóóriások szállítják^ az értékesebb árut légpárnán sikló hajók viszik. I ÉN: Bocsásson meg, mester, mivel foglalkozik ön 2000- ben? Előadó lesz valamelyik közlekedési minisztériumban? M. L.: Fenét. Biológus kutató leszek. ÉN: Meglepő. A múlt század hetvenes éveiig főképp zabhegyezéssel és lírai költemények írásával foglalkozott. M. L.: Nem tesz semmit. A huszadik század utolsó harmadában hozzászoktunk, hogy mindenkinek többször is szakmát kell cserélnie eleté- Den, ha lépést akar tartani a világgal. Miért legyek én kivétel? Kétezerben hetvenéves vagyok, alkotóerőm teljében. ÉN: De mért pont biológus? M. L.: Mert szeretek ott lenni, ahol a történelem alakul. És kétezer körül az élettani laboratóriumban zajlanak a legizgalmasabb dolgok. EN: ? M. L.: Az elmúlt harminc evben, mint említettem, közkeletűvé lelt az elektronikus számítógép. Úgy használják az élet minden területén, mint régebbén a ceruzát, papírt, anélkül nem lehet dolgozni sehol. EN: Mi köze ennek a biológiához? M. L.: Várjon. Kialakult tehát egy bizonyos szimbiózis a dolgozó ember és az elektronikus számítógép között. Ugyanakkor a tudományos kutatás egyre közelebb került az emberi idegrendszer működési mechanizmusának megfejtéséhez. Mi tiltja — elvben — e két különböző működésű, de egyaránt elektromos impulzusok keltésével, továbbításával, tárolásával, feldolgozásával működő rendszer összekötését? ÉN: Mire gondol ? M. L.: Képzelje el, ha egyszer egy elektronikus számítógépet közvetlenül ösz- sze lehet majd kapcsolni az idegrendszerrel... A következmények be- láthatatlanok. Kezdve attól, hogy semmi akadálya nem lesz a különböző információk, ismeretek közvetlenül az agyba való betáplálásának (magyarán egész másképp megy a tanulás. mint korábban) egészen addig, hogy az elektronikus számítógépek hatalmas információtároló-rendszereivel együtt az emberi agy befogadóképessége, tetszés ./Zimrm’faefÖfäve ' növel- hélő. És a másik irányban: idééÉéíííStéreiífi4' ' VáídmérmjH információja, összes élményem, tudásom, tapasztalatom, emlékem áttáplálható lesz egy „elektronikus agy”- ba — vajon nem nevezheti-e magát ez az elektronika közel oly jogosan az én „énem”- nek, mint én magam? Arról nem is szólva, hogy biológiai, testi halálom esetén ez az elektronikában tárolt „én”-em vidáman él tovább — íme a halhatatlanság egyik lehetséges formája. ÉN: Köszönöm a beszélgetést, mester. M. L.: Hogy-hogy? Ez csak a bevezetés volt. Nem beszéltünk a világűrről, az időjárás szabályozásáról, a... és főleg nem beszéltünk a legizgalmasabbról : magáról az emberi élétről: mit kezdünk vele és magunkkal, ha egyszer... ÉN: Köszönöm, nekem eny- nyi is bőven elég volt. Irigylem az optimizmusát, egészében és részleteiben. Hogy olyan biztos benne: kétezerben él még, hetvenéves lesz és alkotóereje teljében... M. L.: Miért ne bíznék benne? Jó, tudom, mire gondol. Hogy ha itt időközben bizonyos urak agyát elönti a vérhullám és megnyomnak bizonyos gombokat, akkor én, ha netán megmaradnék is, kétezerben legföljebb azzal foglalkozhatom majd, hogy a hamuvá nem porladt emberi sípcsontokból tilinkót faragok, s ha nem félek a radioaktivitástól és a számba merem venni, emlékezetből megpróbálhatom felidézni a régi dallamokat... Persze, ez is előfordulhat. De kicsi a sansza, mert a múló idő nekünk dolgozik. És nézze, már csak néhány évtizedet kell kihúzni, amíg el nem készülnek azok a bizonyos intelligencia-növelő pasztillák. Akkor aztán nagyot lélegezhetünk, s azt a néhány fogyatékos értelmű embert, akiket különben még a pasztilla sem lenne képes eljuttatni oda, hogy felismerjék: a nukleáris korban a háború végképp alkalmatlan eszköz az emberi konfliktusok eldöntésére, azokat a meg- okosult többség végképp bedugja majd oda, ahová már ma is valók. Az elmegyógyintézet rácsa mögé, Földalattin a a Deák térig — Az ajtók csukódnák, fessék vigyázni! Felzúg a motor. Indulás! Suhan a kék szerelvény. A Deák térről indultunk, a jelenlegi végállomástól. Most végigutazom a metrón, egészen a Fehér útig. A menetidő 11 perc. Az állomások közt a fülemmel érzékelem a sebesség növekedését. A legnagyobb sebesség 90 kilométer lehetne óránként, de a sűrűn elhelyezett megállók ezt a felgyorsulást sehol sem teszik lehetővé, A most megnyíló szakasz 6 és fél kilométer hosszú és hét állomásos. Része a 10 kilométer hosszú kelet—nyugati földalatti vonalnak, amely a Déli pályaudvarig vezet és összesen 11 állomása lesz. A második szakaszt a Deák tér és a budai végállomás között 1973-ban nyitják meg. Aki járt már a moszkvai földalattin, ismerősnek találja a mienket is. Hasonló megoldásúak, elrendezésűek az állomások, a mozgólépcsők, a kocsik szovjet gyártmányúak. A vonatvezetők, a mozgólépcső-kezelők egy része a Szovjetunióban tanult. A szerelvény minden kocsija motorkocsi. Egyelőre három kocsit kapcsoltak össze, amely egyenként 170 utas kényelmes befogadására alkalmas. (Nagyobb zsúfoltság nélkül a 240-es utasszám is megengedett.) Később majd hat kocsi jár együtt. A menetrendszerinti forgalomban csúcsidőben két és fél percenként, egyébként 4 percenként követik egymást a szerelvények. A vonatok önműködő térközbiztosító berendezést működtetnek, amelyek a pálya mellett elhelyezett jelzők útján tájékoztatják a vonatvezetőt. Ha tilos jelzésnél áthaladna, automatikus berendezés fékezi le a vonatot. A központi forgalomirányító vonatrádió útján kapcsolatban áll a vezetőkkel. A Pillangó utcánál a felszínre érkezünk, s már itt is a végállomás»: a Fehér út. — Kérjük a kocsit elhagyni! Kiszállok; egyik oldalon az új lakótelep szabályos fehér kockaházai emelkednek. A másik oldal a metró járműtelepe, karbantartó részlege. A földalatti itt módosítja a felszíni közlekedést; a HÉV vonala megrövidül, nem megy be a Keleti pályaudvarig. Kijárat, bejárat, a sínek fölött átvezető lépcső. A másik oldalon indul vissza a vonat — Tessék beszállni! — sietek, mindegyik állomásra kiváncsi vagyok. A Pillangó úti megálló Is a felszínen van. Az állomások középperonosak. Jobb és bal oldalon jönnek, mennek a vonatok, tégla alakú oszlopsor választja el a középső hajótól, az utastértől, amelyből mozgólépcsők vezetnek a felszínre. Többnyire a moszkvai metró háromhajós megoldását alkalmazták, modern belső építészeti kialakítással. A három hajót 3 egymás melletti, 8 A mozgólépcső nagy sebességgel halad, 92 em-t egy másodperc alatt. méter belső átmérőjű kör alakú alagútból alakították ki. A szélső alagutakban helyezkedik el a betonba ágyazott vasúti pálya és a 3 méter széles peron. Az állomásokhoz csatlakozva és az állomásközökben szellőzőaknák épültek. A harmadik megálló a Népstadion. Itt vasbeton „doboz " szerkezetű az állomás két peronnal és két-két sínpárral. A stadionból kiáramló tömeget a tartalékvágányra állított vonatok fogadják. A Baross téri az első igazan mély állomás. A Keleti pályaudvar előtti aluljáró nyitott terébe érkezünk. A Blaha Lujza téri aluljárótól üvegajtó nyílik, fölötte az M, felirat. Az aluljáróból az utas a zöld mozaikburkolatú előtérbe jut, ahol pénzt válthat, s új egyforintos bedobása után a peronzár automata átengedi az állomási peronhoz. (A metrón nem érvényesek a jelenleg forgalomban lévő villamos-, vagy autóbuszjegyek. A bérlettel utazók külön a peronzár vonalában elhelyezkedő szolgálattevőnek mutatják fel igazolványukat.) A falon a főváros sematikus térképe, amelyen vonalak jelzik a közlekedési irányokat. Irány a mozgólépcső. A 30 (okos ferdeségű lejtaknába épített mozgólépcső három karja közül egyik le, a másik felfelé működik, a harmadik a tartalék. — Milyen gyors ez a lépcső! — Gyorsabb, mint a legtöbb külföldi mozgólépcső. 0,92 méter másodpercenként. Egy- egy lépcső óránként 8 ezer utast szállíthat A falon az állomást jelző feliratok, az útirányok, a vészjelző nyomógombok. Befutott a következő vonat. Egyszerre, önműködően nyílik ki minden kocsi négy ajtaja. A szerelvények belül kellemes, világoszöld színűek, barna üléssel. Utazom tovább az Astória megállóig. Kör alakú oszlopok tartják a mennyezetet. Minden oszlopra 1000 tonna súly nehezedik. Közelebb merész- kedek a sínhez. Rálépek a 80 centi széles biztonsági gumisáv burkolatra. Az ipari televízió fönt, a mozgólépcsők fölötti forgalomirányító fülkében jelzi a rendellenességet Figyelmeztetnek — nem szabad ilyen közel menni a sínekhez. Gumipadló burkolja a mozgólépcsők indulási ós érkezési helyét, a csúszásveszélyes helyeket. — Deák tér! Végállomás. Végállomás, de csak egyelőre. A szürke márványlapok, a csiszolt gránitpadló, az artisztikus világítás ä legszebb, legízlésesebb állomássá avatják a Deák térit, az eddig megnyílt vonalon. Az egyes állomások belső kialakítása, azonos alapelvek szerint készült, de különböző színhatású és kompozíciójú. Hogy az utas már a színekről is megismerje — a zöld, a szürke, a sárga márványburkolat melyik állomást jelzi. A budapesti metró hálózatát — az építés alatt álló kelet- nyugati és a tervbe vett észak —déli és dél-budai sugárvonalak a régi földalattival alkotják — 37 kilométer hosa- szúságban. Míg a felszíni villamosvo- nalak irányonként, óránként maximálisan 16 ezer utast tudnak elszállítani, egy-egy metróvonal 50—53 ezer utast is. A Fehér út és a Deák tét között megindult a forgalom. A földalatti építői már a Moszkva tér alatt járnak. ____ K-iH* Márta A szerelvények kényelmesek, tágasak, 170—240 utas befogadására alkalmasak,
