Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Ünnepi melléklet A Z 1945. április íj­én megjelent új­ságok első olda­lán nyomtatva volt, hogy előző napon Magyarország egész területét felszabadította a hitlerista hordákat üldö­ző Vörös Hadsereg. Voltak akik már akkor tudatosan tudták és nagyon sokan vol­tak akik csak érezték: ez a nap minden más naptól kü­lönbözik, ez a dátum min­den más dátumot megelőz, ez a nap el nem feledhető és a magyar nép történel­méből soha többé ki nem szakítható. E naptól Magyarország egyetlen talpalatnyi földjén sem uralkodott a régi rend, és ez így volt akkor is, ha még évekig ellenállni igye­kezett. E naptól felemel­hették a fejüket, akik le­hajtva hordták és kiegye­nesíthette a hátát minden becsületes ember. Ez a dá­tum: 1945. április 4, mint óriási pöröly, szétzúzta a megaláztatások korát, el­döntötte az ezeréves pert, megkezdődhetett egy új Ma­gyarország építése. Egy olyan országé, amelyben a jog és a hatalom a dolgozó emberé. Sorainktól jobbra a kép a budapesti Szabadság Em­lékműről készült. A Kato­na a felszabadító, ö har­colt Battonyától a Budai Váron át az osztrák határ­ig. A Katona sok tízezer társa halt meg Battonyától a Budai Váron át az oszt­rák határig, az ő vérükből, hősi halálukból született a magyar szabadság. Örök dicsőség a Katoná­nak. Megyénk elsők között sza­badult fel az országban. Fő­városunk, Nyíregyháza, 1944 október 31-én. Városunk felszabadulás utáni első pol­gármestere Fazekas János visszaemlékezéséből idé­zünk: „Október 21-én Nyír­egyháza városban nagy csend honolt, a villany ki­aludt az egész városban. Szinte érezni lehetett, hogy valami történni fog. Dél­tájban nagy ágyútűz és hurrá kiáltás hangzott fel. Debrecen felől bejöttek a felszabadító szovjet csapa­tok és felszabadították Nyír­egyháza városát... Kerestem a szovjet katonai parancs­nokságot, ahol azt mond­ták, hogy pár nap múlva be fog jönni a főcsapat és azokkal beszéljek majd. Sajnos másképp alakult a helyzet... A várost a néme­tek teljesen kifosztották és amit nem tudtak elvinni, azt vagy felgyújtották vagy felrobbantották. így semmi­sült meg az állomás mel­lett lévő több ezer vagonos terményraktárunk is. Vil­lanytelepünk, Júlia mal­munk felrobbantva, repülő­terünk megsemmisítve. Több helyen égtek a házak, a né­metek az alatt az öt nap alatt, amíg visszafoglalták a várost, szörnyű pusztítást végeztek. A lakosságnál lá­bon élő jószágokat elhajtot­ták... A háború nyomora ránkszakadt és meg kellett vele birkózni. A szovjet ka­tonai parancsnoksághoz for­dultam segítségért, ök segí­tettek is..." És nemcsak akkor és itt, hanem, azóta is a hosszú negyedszázadon át mindig segítettek. Mindenben segí­tettek. A Horthy-fasizmus és a náci hadsereg felrob­bantott hidakat, kirabolt gyárakat, raktárakat, szét­dúlt városokat, éhséget és pusztulást hagyott maga után. És ez az ország élve azzal a segítséggel, és a nép szorgalmával, tehetségével egy olyan új Magyarorszá­got épített fel, amelyről el­mondhatjuk, gyönyörű szép, gazdag, kulturált. És a ma­gyar nép végre biztonság­ban és nyugalomban élheti életét. a. 3L

Next

/
Oldalképek
Tartalom