Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
* AZMSZMP SZABOLCS-SZATMAR MEGYE! BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS IAPJA~ XXm BVFOLTAM. «. SZAK ARA: 1,20 FORINT im ÁPRILIS 4, SZOMBAT LAPUNK TARTALMAM* A Kárpáti Igaz Szó és a Zakarpatszkaja Pravda orosz és okrán nyelvű testvérlapunk munkatársainak összeállítása (4—*. <Ma9 Földalattin a Fehér úttól a Deák térig na. oldal) ünnepi sportműsor (15. oldal) Kádár János elvtárs beszéde az országgyűlés ünnepi ülésén, hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken ünnepi ülést tartott az országgyűlés. A Parlament folyosói és az ülésterem körüli társalgók már jóval az ünnepi esemény kezdete előtt benépesültek: megjelentek az országgyűlés tagjai és a meghívott vendégek, köztük a munkásmozgalom sok régi harcosa, a negyedszázad előtti képviselők és közéleti személyek, továbbá élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ünnepi fényárban úszott a Parlament ülésterme, amelynek páholyait és karzatait délután 3 órára zsúfolásig megtöltötték az ünneplőbe öltözött vendégek, akik — csakúgy, mint az országgyűlés tagjai — a kivételes alkalomra feltűzték kitüntetéseiket. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett küldöttségek: L. I. Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezetésével a szovjet, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszter- elnöke vezetésével az NDK, dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára vezetésével a csehszlovák. Józef Cyrankiewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke vezetésével a lengyel, Ivan Mihajloe, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, hadseregtábornok vezetésével a bolgár párt- és kormányküldöttség; Fadilj Hodzsa, a szövetség tanácsának, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja vezetésével a jugoszláv küldöttség; Emil Bodnaras, a Román KP Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja vezetésével a román párt- és kormányküldöttség; Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnökének vezetésével az osztrák pártküldöttség. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Az ünnepi ülést — a Himnusz hangjai után — Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Kádár János mondott ünnepi beszédet. Függetlenségünket, népünk hatalmát ünnepeljük Kádár János elvtárs ünnepi beszédét mondja. (K-’-t Magyarország telefoto) Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Kivételes alkalomból, ünnepi ülésre jöttünk ma össze. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy ebben az ünnepi órában én is küszöntsem legfelső törvényhozó testületünk, az országgyűlés tagjait, kedves külföldi vendégeinket, az ülés minden részvevőjét. Innen, az ország házából köszöntöm népünk minden fiát és leányát; minden honfitársunkat. Külön köszöntőm, túl határainkon, a nagy szovjet népet, a szocializmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a testvérpártokat, a népi Magyarország minden barátját. Elvtársak! Barátaink! Huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében; népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége. A felszabadulás népünk számára felér egy új, második honfoglalással, s április 4 méltán lett népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Amit azon a napon visszanyert, azt birtokolja; ami akkor még csak lehetőség volt számára, azóta megvalósult; leigázottból és jogfosztottból a hatálom birtokosa, sorsának ura lett a magyar nép. s ma független, szabad hazájában a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. Április 4-e a mi számunkra nagy évforduló, naptárainkban minden évben piros betűs ünnep, a Magyar NépközMunkásosztályunk, népünk legjobbjai küzdöttek a hazától távol, a vérző Spanyolország csataterein népünk, minden nép szabadságáért. A második világháború alatt itthon és a szovjet, a szlovák, a jugoszláv, a francia, a belga partizánok soraiban fegyverrel harcoltak munkásügyünkért, nemzetünkért a fasizmus erői ellen. Ma, szabadságunk ünnepén, gondolunk az antifasiszta harcban elesett mártársaság hivatalos, állami ünnepe. Ez a nap a magyar nép számára a felszabadulás napja volt s az marad örökre. Kedves elvtársak! Ezen a napon felszabadulásunkat, nemzeti függetlenségünket, népünk hatalmát ünnepeljük, szocialista forradalmunk nagy vívmányait értékeljük. Nemzetünk e nagy ünnepén gondolatban egy pillanatra felidézzük a távoli, régmúlt időket, egymást követő sok-sok nemzedék küzdelmes harcainak emlékét. Ezen a napon gondolunk azokra, akik egykor Hunyadi, "Rákóczi, Kossuth zászlai alatt harcoltak a hazáért; azokra, akik Dózsa, Petőfi, Táncsics követőiként síkraszálltak a népszabadságért. A századok egymást követték, míg az új kor hajnalán új osztály született, a munkásosztály, amely az urak, a polgárok után mind nagyobb mértékben és felelősséggel vette magára a nép, a nemzet szabadságának, boldogulásának ügyét. Ma gondolunk azokra a munkástestvéreinkre, honfitársainkra, akik az idő hívó szavát megértve Oroszországban részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcaiban, s a polgárháború idején a fiatal szovjet hatalom oldalán küzdöttek. Gondolunk azokra, akik elsőként követve orosz testvéreik pék dáját hazánkban kibontották a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaját és harcoltak a Magyar Tanácsköztársaságért, egy új, szabadabb világért. tírjainkra, akik népünk szabadságáért, nemzetünk becsületéért áldozták életüket. Negyedszázaddal ezelőtt a népek szabadságának legkövetkezetesebb harcosai, Lenin fiai, a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái jöttek el hozzánk, s áldozatos harcokban űzték ki hazánk földjéről népünk leigázóit, a megszálló fasiszta erőket. Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet, s adta életét népünk szabadságáért. Mély és el nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták felszabadulásunkért. Emléküket népünk nemzedékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért. Kegyelettel emlékezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyarország területén a fasizmus ellen vívott hősi küzdelemben. Kedves elvtársak! A magyar nép felszabadulását nem sokkal követte 1945. május 9-e, a Hitler és Mussolini fasiszta erői felett aratott világtörténelmi ’ győzelem napja, az a nap, amikor Európa csataterein végre elhallgattak az ágyúk, s eljött a béke csendjének első napja. A második világháborúból, a reakció csalódására, a Szovjetunió politikailag, morálisan és katonailag hatalmasan megerősödve került ki. A fasiszták elleni hősies harcban minden országban megnövekedett a kommunista pártok befolyása és ereje, fellendült a különböző antifasiszta és demokratikus erők harca, az elnyomott, gyarmati népek felszabadító mozgalma az egész világon. Mindez jelezte, hogy a fasizmus elleni háború győzelmes befejezése után a világ nem térhet, és nem tér vissza a háború előtti állapotokhoz, az emberiségnek előbbre kell lépnie. A fasizmus európai és ázsiai fészkének eltiprása után olyan világhelyzet állott elő, amelyben sok nép számára elérhető valóság lett a nemzeti függetlenség kivívása, s a társadalom forradalmi átalakításának lehetősége. Kádár elvtárs — többek között — így folytatta: Ma emlékeznünk és emlékeztetnünk kell: 1919-ben az imperialisták fegyveres erővel a magyar nép nyakára ültették az ellenforradalmi Horthy-rendszert, amely középkori viszonyokat teremtett A háborúban az ország amúgy is fejletlen iparának harmada megsemmisült, ösz- szes hídjait módszeresen elpusztították, lakóházai súlyosan megrongálódtak, a föld nagy része műveletlen maradt, az állatállomány nagy részét elhajtották. Az emberek éheztek, ellátatlanok voltak. A sivár, vigasztalannak tűnő kép láttán, amit az ösz- szeomlott állam, az atomjaira hullott társadalom anarchikus helyzete, s a romokban heverő ország mutatott, sokan hitüket vesztették, s nem láttak kiutat maguk előtt. A kishitűség leküzdésére, a tömegek mozgósításához világos utat mutató vezető erőre volt szükség. Ezt a politikai erőt társadalmunkban a fasizmus negyedszázada alatt betiltott és üldözött, de mindvégig elszántan harcoló kommunista párt képviselte, amely az összes hazafias erő tömörülését, a társadalom demokratikus átalakításának szükségességét hirdette. Arra hívott fel, hogy a nép összefogásával, aktív harcával és munkájával, a reakciós erők szétzúzásával teremtsünk új hazát. Vallotta: Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország, mindennek ellenére — „lesz magyar újjászületés”. A kommunisták pártja kezdeményezte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlóbontását, létrehozta a pártok koalícióját, szorgalmazta az új demokratikus állam első intézkedő szerveinek létrehozását, az ideiglenes nemzet- gyűlés, az Ideiglenes Kormány, a nemzeti bizottságok megalakítását. A Szovjetunió mérhetetlenül sokat szenvedett a fasiszta agressziótól, a Hitler-fasiszta és csatlós megszálló csapatoktól, mégsem azonosította sohasem az egyes, országok uralkodó köreit és az adott országok népét az országban. Fasiszta ideológiájával negyedszázadon át fertőzte a tömegeket, kegyetlen terrorral üldözött minden haladó gondolatot, kizárta a politikai jogokból a dolgozó népet. Magyarország iparilag fejletlen volt, mezőgazdaságát feudális maradványok terhelték; a dolgozók milliói létbizonytalanságban, nyomorban éltek. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és segítette Magyarországot a béke-- kötésre irányuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött ország békét köthessen é* rövid időn belül visz- szanyerje szuverénitását. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyenjogúként kezelte, barátságába fogadta, majd szövetségeseként szerződést kötött vele. A legjobbkor jött az az anyagi segítség is, amelyet népünk a Szovjetuniótól a felszabadulás után nyomban és olyan időben kapott, amikor a szovjet nép sem a fölöslegből adott. Nem lehet szavakban kifejezni annak a sokoldalú támogatásnak nagyságát, erkölcsi, politikai értékét, amelyet a Szovjetunió országunknak, népünknek nyújtott. Kedves elvtársak! Volt már vezető erő, amely az építő munka élére állott, volt már egy nagy és önzetlen barátunk, akire számíthattunk az élet újrakezdésében. Népünk hozzáfoghatott és a párt hívó szavára hozzá is fogott az ország újjáépítéséhez, az új társadalmi rend felépítéséhez. Már a kezdet kezdetén, azonnal és parancsolóan felvetődött a társadalom politikai megújhodásának szükségessége. Az újjászületés vezető és lendítő ereje a munkásosztály forradalmi élcsapata, a Magyar Kommunista Párt volt, fontos szerepet töltött be a kommunista pártot, a szociáldemokrata pártot, a nemzeti parasztpártot tömörítő baloldali blokk. Amely a magva és összetartó ereje volt a legszélesebb demokratikus összefogást megvalósító, a kisgazda pártot és a polgári demokrata pártot is magában foglaló — Magyar Nemzeti (Folytatás a 2. oldalon) Kegyelettel emlékezünk az életüket feláldozó hősökre Vj élet a Szovjetunió segítségével, a párt irányításával Éljen a szocializmust építő magyar nép! YíiXa notiTArjai, eensoinmt
