Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-25 / 96. szám
T oldal KELET-MACYARORSZAO 197«. április iS, Forró üdvözlet a függetlenségéért, szabadságáért küzdő' hős vietnami népnek! A negyedszázados ENSZ Az évforduló nem látványos, de mégis jelentős. 1945. április 25-én tartották meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének első tanácskozását. Külpolitikai kommentátorok, különböző szakemberek és laikusok az eltelt negyedszázad kapcsán változatos eszmefuttatásokkal kísérték a világszervezet tevékenységét. Akadt olyan álláspont. hogy az ENSZ nem segítette elő döntően korunk nagy problémáinak megoldását. Mások kizárólag ebben a testületben látták az egyedüli reményt. Úgy véljük az igazság valahol középúton van. Igen jelentős tényező, hogy létezik az a szervezet, amelyen belül a nagyhatalmak és kis országok egyaránt véleménycserét folytathatnak mindazokról a kérdésekről, amelyek alapvetően érintik az emberiség sorsát. Az ENSZ persze nem csodaszer, de mindig célravezető, ha a diplomácia zöld asztalához ülnek a nemzetek képviselői és gondosan mérlegelik, hogy melyik út a leghelyesebb a vitás kérdések megoldására. Az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszaka ugyancsak igazolta, hogy a világszervezet problémái mennyire árnyaltak, összetettek. Akadt olyan gúnyos megjegyzés is, hogy ez az ülésszak csak azzal a pozitívummal rendelkezett, hogy előkészítette a jubileumi 25. ülésszakot. (Nem véletlen, hogy ez a megállapítás az amerikai ENSZ-meg- foizottól, Charles Yosttól eredt.) A helyzet azonban korántsem ilyen egyértelmű, így például, ha az ENSZ múlt évi munkáját tekintjük, akkor figyelembe kell vennünk nemcsak a tárgysorozatban szereplő témákat, de az általános nemzetközi légkört is. Reális elgondolások következtében a leszerelés kérdése állt a politikai főbizottság tárgyalásainak középpontjában. Sok küldöttség konstruktív és lényeges javaslatot vétetett jegyzőkönyvbe. Az egyik legjelentősebb kezdeményezés, hogy a Szovjetunió előterjesztésére napirendre került a nemzetközi biztonság megszilárdítására vonatkozó javaslat. Az ENSZ nehézségei. ha úgy tetszik sikertelenségei, nem a világszervezet alkati hibáiból, hanem" magából a világhelyzetből adódnak. Nem állítjuk ugyan, hogy az ENSZ létének kihatásaként jöttek létre a sorozatos nagy jelentőségű tárgyalások, de bizonyos, hogy az ENSZ hozzájárult ezekhez. így az immár második fordulóban lévő SALT-megbeszélések sem szakíthatok el attól a ténytől, hogy létezik a világszervezet. A stratégiai fegyverek korlátozására vonatkozó megbeszélések első fordulója Helsinkiben volt. Helsinki eredményeit a nemzetközi sajtó jó része úgy jellemezte, hogy a legfőbb eredmény éppen a tárgyalások folytatásának közös elhatározásában volt. Ez a sommás meghatározás pedig teljes mértékben egyezik az ENSZ alapokmányának szellemével A szovjet elképzelések a SALT-tárgvalások céljául olyan erőegyensúly megszilárdítását tűzik ki. amely a felek részére feltétlen biztonságot jelent és rendkívüli szellemi potenciált. óriási anyagi eszközöket szabadít fel a békés alkotó munka céljaira. Annak idején a fasizmus mérhetetlen pusztítása után az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozását ugyanez a gondolat vezérelte. Kétségtelen, hogy ezek a nemes eszmék nem mindig törtek maguknak utat az elmúlt negyedszázadban. Az emberiség éppen azt várja az ENSZ-től, hogy az elkövetkező időkben elősegítse e célok megvalósítását. I Sümegi Endre Külpolitikai összefoglaló Ili! A semlegességtől a partizánharcokig Ül; Katonai segély Kambodzsának Jóslatok kudarca Ausztriában Sokféle jellemvonásból tevődik össze minden ember, politikusok, államfők, vezetők sem mentesek az emberi gyarlóságoktól. Nyilvánvalóan Norodom Szihanuk herceg sem. Nem ■ személyét és politikáját, eredményeit és hibáit kívánjuk itt most elemezni. Csupán annyit szeretnénk megállapítani: Szihanuk alatt Kambodzsa semleges ország volt, s minden igyekezete arra irányult, hogy távol tartsa magát a határain túl lejátszódó vérfürdőtől. Most viszont, amióta -Szi- hanukot puccsal eltávolították és a Lón Nol vezette klikk vette át a hatalmat, az ország harci tereppé vált. Kegyetlen tömegmészárlásokat hajtottak végre a Kambodzsa területén élő vietnamiak ellen, amely az egész nemzetközi közvélemény felháborodott tiltakozását váltotta ki. (Pénteki jelentés szerint még Saigonban is tüntetés zajlott le —, több száz diák megrohamozta Kambodzsa saigoni nagykövetségét, a terrorcselekmények miatt felháborodott tüntetők bezúzták a nagykövetség ablakait és ajtóit). Az országban pedig egyre nagyobb méreteket ölt az ellenállás a puccsista kormánnyal szemben. Pénteki jelentések szerint a kambodzsai partizánok benyomultak a fővárostól, Phnom Phen- től 60 kilométernyire délre fekvő Ang Tasom városába. Rajtaütésszerű támadásokat, zaklató akciókat hajtottak végre a kambodzsai szabadságharcosok pénteken szinte az ország egész területén. Ugyanakkor — az USA beleegyezésével — megérkezett az első ‘ fegyyerszállítmány Kambodzsába. Lón Nolék címére, mégpedig Saigonból. A Pentagon nagyszabású katonai segélyt javasol. Washingtoni katonai körök úgy ítélik meg a helyzetét, hogy ha nem nyújtanak gyorsabb nagyszabású katonai támogatást a Lón Nol kormánynak, akkor a Szihanuk-féle semlegességi és antiimperi- alista politikához hű, létszámban egyre szaporodó kambodzsai erők rövidesen az egész országot hatalmukba kerítik. A Pentagon pedig még mindig a néhai Dulles Dominó-elméletét vallja: úgy vélekedik, hogyha „elveszti” Kambodzsát, Dél- kelet-Ázsia minden országa „kommunista uralom” alá kerülhet. Ha viszont megadják a szükséges segítséget, Kambodzsából talán sikerül második Thaiföldet csinálni. AUSZTRIÁBAN EGYSZÍNŰ KORMÁNY ALAKULT, amelynek minden tagja a választásokon szerény, de értékes győzelmet aratott szociáldemokrata párt embere. Élén a párt vezetője, Kreisky kancellár áll, aki korábban, a két nagy párt koalíciója idején már Ausztria külügyminisztere is volt. A döntés visszavonhatatlan, az új kormány kedd délután letette az esküt. Ezzel ismét bebizonyosodott, hogy milyen ingatag minden, még oly megalapozottnak tartott külpolitikai jóslás. Emlékezetes, hogy a március elsejei osztrák választásokon a modernebb, korszerűbb programmal fellépő osztrák szocialista párt 81 mandátumot szerzett. Az addig kormányon volt néppárt elvesztette többségét és 79 mandátumot kapott. A harmadik paralmenti párt, az erősen nacionalista, sőt időnként fasiszta tendenciákat mutató szabadság párt 5 mandátumot szerzett. Már e számadatok alapján arra következtettek az összes osztrák és külföldi megfigyelők, hogy visszatér a két nagy párt koalíciós kormányzásának időszaka, — ezúttal azonban a második világháború befejezése óta első ízben szociáldemokrata vezetéssel. Ezeket a feltételezéseket két tényre alapozták. Az egyik az volt, hogy az értékes győzelem ellenére Kreisky pártja mindössze 2 mandátumos többséget szerzett. A másik az, hogy egyik nagy párt sem mutatott hajlandóságot a meglehetősen gyanús színezetű szabadság párttal kötendő szövetségre. ILYEN LÉGKÖRBEN kezdődtek meg április első napjaiban a kormányalakítási tárgyalások, amelyek körülbelül két hétig meglehetősen kedvező légkörben folytak és eredményeket is értek el. A két párt között alapvető, lényeges nézetkülönbség a semleges Ausztria külpolitikái irányvonalát tekintve egyébként sem volt. Ezt jelképezte, hogy mindvégig feltételezték: a jelenlegi néppárti külügyminiszter, Waldheim, a Kreisky vezette kabinetben is megtartja a külügyi tárcát. Különböző belpolitikai kérdésekben magától értetődően volt eltérés a két párt álláspontja között. Ez azonban távolról sem volt különösebben éles, vagy drámai. Április közepe táján a bécsi jelentések arról beszéltek, hogy az adóreform, a lakásépítés és más gazdasági kérdésekben kompromisz- szumos megegyezés született, az osztrák hadsereg reformjának némileg bonyolultabb ügyét pedig egy különbizottság elé utalják. Április lö-a körül váratlanul megváltozott; kiéleződött a légkör és bekövetkezett a koalíciós megbeszélések válsága. Ebből világossá vált, hogy a krízis nem az osztrák kül- és belpolitika elvi kérdései körül, hanem a hatalmi pozíciók elosztása miatt robbanj .ki. ‘ A SZQfilALISTA PART azt a logikus következtetést vonta le választási győzelméből, hogy a koalíción belüli vezető szerepének a tárcák elosztásában is érvényesülnie kell. Ezért hét minisztériumot kö- 1 1 UTCAI HARCOK TRINIDADBAN. 15 néger vezető letartóztatása miatt zavargások törtek ki a brit nemzetközösséghez tartozó Trinidadban. A harcok során tüzek keletkeztek. A képén: a főváros, port of Spain belvárosa lángokba!). (kelet-Magyarország telefoto) vetelt magának. A kancellári tisztségen kívül a belügyi, pénzügyi, igazságügyi, ojtla- tásügyi, népjóléti és közlekedési tárcát. A néppárt kezében maradt volna ily módón a külügyminisztérium, a hadügyminisztérium, valamint a földművelésügyi, kereskedelmi és munkaügyi minisztérium. Ezzel szemben Withalm (aki Klaus, a lelépő kancellár visz- szahúzódása után a néppárt részéről a koalíciós tárgyalások vezető személyisége volt) a tárcák egyenlő elosztását követelte. Kijelentette, hogy a szocialista javaslat szerint a Kreisky pártjának kezében lévő tárcák rendelkeznének a költségvetési kiadások négyötöde felett, s ilyen felosztás pártja szántára „nem jelenthet tárgyalási alapot”. A vita második gócpontja a parlamenti bizottságok vezetése volt. Ezek rendkívül fontosak, mert a tényleges törvényhozási munka gócpontjai. A szociáldemokraták arra törekedtek, hogy a parlamenti bizottságok abszolút többségében kezükben legyen a vezetés. A néppárt itt is paritásos megoldásra törekedett, s emellett azt követelte, hogy számos bizottságba vonják be a szabadság párt képviselőit. Végül is ezeken a zátonyokon feneklett meg a nagykoalíció létrehozására irányuló kísérlet. Kreisky számára ezek után nem volt más lehetőség, mint az egypárti kormány megalakítása. AZ AUSZTRIÁBAN KIALAKULT HELYZET magától értetődően kérdésessé teszi, hogy a szociáldemokrata re- formtervek megvalósítására lesz-e lehetősége az új kabik netnek. Hiszen erejének nagy- részét, létének első pillanatától kezdve, politikai harcra keli fecsérelnie. Annál is inkább, mert Withalm, a néppárt fóti lkára máris tett célzásokat arra, hogy esetleg „keu zet nyújt” a szélsőjobboldali szabadság pártnak, előidézve ezzel a Kreisky-körmány bukását és új választások kiirá« sát. A végső következmény tehát az, hogy a koalíciós tárgyalások kudarca Ausztriában igen nehéz és ingatag belső helyzetet teremtett. Kreisky- nek és kabinetjének minden poljtikai és taktikai ügyességére szükség lesz, hogy úrrá legyen ezeken a nehézségeken. — fe — Találkozás az Elbán ... Évekkel ezelőtt nálunk is játszották a filmet: „Találkozás az Elbán.” Aki látta, még emlékezhet rá, hogy a hitleri Németország ellen vívott háború végnapjaiban milyen felszabadult örömmel köszöntötték egymást a folyóhoz keletről, és nyugatról előrenyomult szovjet és amerikai katonák. Diadalmas, szép pillanat volt: érdemes felidézni, hogyan látta az eseményt egyik résztvevője, Goloborodko szovjet tartalékos főhadnagy. „1945 április 25-én hajnalban — írta Goloborodko emlékezésében — századunk elr érte az Elbát. A folyó fül- partján, ahová most nem vezetett híd, mert a hitleristák visszavonulóban mind a hármat felrobbantották, tőlünk nyugatra ott feküdt a ködös, szinte néptelen Tor- gau városa. Megfigyelőink később közölték, hogy a várost minden bizonnyal elfoglalták az amerikai katonák. Tehát a német frontot keletről és nyugatról átvágtuk és nem volt előttünk többé ellenség! Ekkor a mi oldalunkon vezényszóra felrepült a megállapodás szerinti vörös rakéta. Válaszul az Elba túlsó partján zöld rakéta röppent fel. Torgau utcáira kiözönlöttek fedezékeikből az amerikaiak és futni kezdtek a part felé. Világosan hallottuk' az üdvözlő kiáltásokat: „Oroszország, Amerika!” A nyugati partról hamarosan ladik indult el. A csónakon amerikai csoport érkezet) hozzánk. Parancsnokával keményen kezet' szorítottunk...” Huszonöt év telt el azóta. S e negyedszázad elteltével már tudjuk, hogy ott, akkor az Elbán az a bizonyos április 25-e nemcsak találkozás volt, hanem — elválás is. Néhány hét múlva a náci Németország kapitulált. s mire a lombok lehullottak, felbomlott a Hitler .elleni háborús szövetség a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Roosevelt elnök meghalt és utódja, Truman azon erők eszközének . bizonyult, amelyek már a háború napjaiban is a későbbi hidegháborút készítették elő. Még fél esztendő sem telt el az elbai. találkozót követően, amikor az amerikaiak 1945 augusztusában Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát. Ma már tudjuk, hogy nem azért, mert így akarták megrövidíteni a háborút, hanem, mert így tudták a legvilágosabban ki- robbantani azt, amit néhány esztendeig „atomzsarojás” (név.en ismert a történelem. * Ha ott az Elbánál az a kézszorítás egyszersmind búcsú volt, — az amerikai vezetés hibájából történt. Mint ahogyan visszapillantva azt is világosan látjuk, hogy a Truman-elytől á hidegháború megannyi ■ doktrínáján át, kjnek ' a bűne a világ katonai tömbökre szakadása, a féktelen fegyverkezési hajsza, a hideg- és melegháborús helyzetek szinte folyamatosan ismétlődő váltakozása. Az elbai találkozó napja azonban nemcsak a visszapillantásé, hanem az előretekintésé is. Mert'a búcsú előtt ott volt a találkozás is; és ennek a találkozásnak — úgy érezzük napjainkban is eleven a tanulsága. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak akkor is különböző volt a társadalmi berendezkedése, amikor a Hitler elleni koalícióban szövetkezett egymással az emberiség közös ellenségének vjsz- szayer.ésér.e. Ez a háborús együttműködés és szövetsége- si viszony nem „törölte el” a szocializmus és a kapitalizmus között) különbséget, mégis lehetséges volt, mert a fasizmus világuralmi tervei potenciálisan az Egyesült Államokat is fenyegették. . , Ma a világon olyan helyzet van. amely — bár más minőségű — nem kevésbé vészterhes fenyegetést jelent az emberiségre, minden államra, köztük a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra nézve is. Földünk az amerikai ,.rajtú” fegyverkezési verseny következtében eljutott az „overkill” állapotába. Más szóval: a nagyhatalmaknak többszörösen elegendő tömegpusztító fegyverük van ahhoz, hogy mind egymást, mind az egész földgolyót a levegőbe röpítsék. Ez a helyzet parancséiban szükségessé teszi, hogy az elbai kézfogás két résztvevője, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megtalálja — a békés egymás mellett élés biztosításának útjait- módjait. A Szovjetuniónak — Lenin óta — külpolitikai alapelve a békés egymás mellett élés. Rendkívüli jelentőségű, hogy az az állam, amely egykor tizennégy ország intervenciójával vette fel a küzdelmet, időközben olyan világhatalommá nőtt, amely a testvér szocialista országokkal szövetségben, az összes antiimperialista erőkre támaszkodva. rá tudja kényszeríteni a békés egymás mellett élés elfogadását a tőkés világra. A Szovjetunió immár évtizedek óta harcol a leszerelésért, s következetesen küzd a kollektív' biztonsági rendszer megteremtéséért: mind Európában, mind Ázsiában. Nem „ultimátumokkal”, hanem új meg új javaslatokkal, amelyek mindig a lehetséges megegyezés, a reális tárgyalások útját egyengetik. A véletlen úgy hozta, hogy az elbai találkozó évfordulója egybeesik a bécsi szovjet —amerikai tárgyalásokkal a rakétafegyverkezési verseny korlátozásáról. A Szovjetunió — mondhatni — az elbai tálálkozó szellemében ült le a tárgyalóasztalhoz. Kérdés, hogy az Egyesült Államok az utóbbi negyedszázad oly sok vargabetűje után képes , lesz-e ilyen „szellem- idézésre.” S. P.
