Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
1970. április 10. KELET-MAGYARORSZAC * oldal Várospolitika | ^ Homokverés Csupán két hete annak, hogy közöltünk egy városi tanácsi és népfrontbizottsági felhívást Nyíregyháza lakosságához és vállalataihoz, intézményeihez: a jubileumi évforduló tiszteletére gazdagítsuk, tegyük külsőleg is az ünnepekhez méltóvá, széppé, tisztává a várost Állítom, hogy a felhívás jó visszhangra talált, s a városlakók teljes egyetértésével, segíteni akarásával, sőt tenniakarásával is találkozott. Virágok kerültek az utcákra, parkokba, terekre, s az emberek megfogták a seprőt, takarítottak a portájuk előtt. Felbúzgott az egészséges lokálpatriotizmus úgy is, hogy sorra jöttek levelek lapunkhoz: hol, min kellene javítani. így írt egy olvasónk arról is, hogy ne hagyják ott a város központjában a szemétkupacokat, tüntessék el a tisztaságra és az egészségre egyformán káros port és homokhalmokat S mit tesz a sors? Megjelenik a levél múlt hét szerdán — és másnap már éppen a városi tanács egyik vállalata, maga a város tisztaságáért felelős városgazdálkodás hordta teherautószámra a homokot a Zrínyi Ilona utcára és a Tanácsköztársaság térre. Azzal az ürügyei, hog»- a villamossínek és a csatornázás helyén visszarakják a macskaköveket. S jött a szél és már másnap, de kedden istenigazából elfújta a homokot a macskakőről. Végig a város központjában, amely úgy nézett ki, mint homokvihar idején a Szahara. Meg kellene nézni, hányán mentek ezután a rendelő amúgy is zsúfolt szemészetére, hallani lehetett, hányán szidták az illetékest azok közül, akiknek tele ment a torka, tüdeje, ruhája porral és homokkal — e selejt munka miatt. Nincs még egy város az országban, amelyikben így raknák le az utca kövezetét, mint Nyírégyházán. De legalább ennyire furcsa, hogy a városi tanács felhívását éppen azok nem olvassák, vagy nem veszik komolyan, akik pontosan ettől a szervtől kapják a fizetésüket: a Városgazdálkodási Vállalatnál. S akik ezért még nyereséget is kapnak, úgy tudom, nem is keveset. | # Fairtás í Fásítási hónap kezdődött az országban, bizonyosan Nyíregyházán is. Kell a fa nagyon — ha valahol, itt többszörösen indokolt a fásítás, a fák védelme. Hogy még sem élünk e nagyon is szükségszerű alkalommal, azt sem lehet köny- nyen megérteni. Nem tudni, miért nem ültetünk fát mindenütt, ahol csak lehetne. Az viszont legalábbis érthetetlen, hogy a meglévő fákkal sem bánunk jó gazda módjára. A mostoha gazdálkodás egy szemléltető példájával találkozhat a sétáló a nyíregyházi erdőben, ahol évek óta irtják a fákat, a sudár akácokat, a lombos tölgyeket. Nem arról van szó, hogy olyan egészségügyi, s oktatási intézményeket, amelyeknek ott a helyük, ne tegyék oda. De azt már joggal kérdi a közvélemény — vagy éppen a hírlapíró —, hogy vajon lakásokat, s más vállalatot, közintézményt miért csak az erdő helyén lehet építeni? Az effajta gazdálkodás egy új szemléltető példája a Kótaji úti részen frissen kiirtott erdőrész. Vagy az új sóstói műút mentén még métereken feleslegesen kivágott sok szép fa látványa. Finnországban — amely fában sokkal, de sokkal gazdagabb mint mi, s különösen, mint a homokos Nyírség — súlyosan megbüntetik azt az építésvezetőt, aki kivágat akár egyetlen fát is feleslegesen. Mert a fa nemzeti kincs, az egészség nélkülözhetetlen forrása. Emellett esztétikailag is, látványosságnak is szép, kellemes. Ezen kívül népgazda- ságilag is hasznos. Nálunk azonban vágja boldog, boldogtalan. Talán éppen azok engedélyével, akiknek az lenne a feladatuk, hogy mindezt ne engedjék, büntessék. Most már álljunk meg. Ne irtsunk, hanem telepítsünk! Kopha János „Ahogy a nagykönyyben van...44 Egy kollektíva útja az aranyplakettig Mátészalkán Régen, amikor Szatmáriban csak mutatóba akadt egy-két üzem, a Mátészalkai Faipari Vállalat képkeretező és üvegező részlegében öt ember megfogadta, hogy többet adnak ezentúl mindenben. A munkában, a közéletben, lakóhelyükön és otthon. Kilenc évvel ezelőtt kezdődött. Akkor, amikor Fejér Barnabás, Bakos János, Pars Frigyes, Jeszenszki Ferenc és Ladányi Jánosné elhatározták. hogy elnyerik a szocialista brigád címet. Aki ben ne élt, csak azt tudja, milyen nagyot jelentett ez akkor. Útkeresés, türelem Két vastag könyv. A brigád krónikája. Az első legelső lapján egyetlen dátum és név: 1962. január 10. Petőfi Sándor szocialista brigád. A következő oldalon az alapító tagok névsora. Ma már egy ember hiányzik közülük. Pars Frigyes, aki nyugdíjba ment, de brigádjától megválni nem tudott. Azóta is érdeklődik, be-be- néz a műhelybe, s ahol tud, segít. Az első évek a munka, az új utak, módszerek keresése, az új brigádélet normái kialakításának évei voltak. Célúk egy volt: úgy dolgozni, élni, hogy mindenkinek, önmaguknak is hasznára legyenek. S ez az, ami sikerült. — Pedig nem ment minden simán az első időkben — emlékezik a „veterán” szocialista brigád vezetője, Fejér Barnabás. — Idő kellett hozzá és türelem, hogy ne a saját érdekünket nézzük elsősorban, hanem a közét. Hogy úgy éljünk, dolgozzunk, ahogy azt egy szocialista ország elvárja tőlünk. Hogy ha hirtelen meg kell fogni á munkát, ne az órát nézzük, hanem az eredményt. Persze... Ez nem dicsekvés. Csak elmondja, hogy így is lehet. És itt. ebben a pár emberes kis üzemrészben mindenki hiszi, hogy jól, becsülettel csak így lehet. Aki pedig azt hiszi, hogy a nagy dolgok híre az ország szélétől nem juthat messzire, téved. Hogy mennyire, a Petőfi szocialista brigád példája bizonyítja. A műhely sarkában egy kis szekrény tetején sorakoznak a plakettek, oklevelek. 1965-ben megkapták a bronzplakettet 1967-ben az ezüstöt és az elmúlt évben az aranyat. És még egyet: a brigád vezetőjét, Fejér Barnabást a Munka érdemrend bronz fokozatával tüntették ki 1989- ben. Kérés, parancs nélkül Eredményt csak munkával és lelkesedéssel lehet elérni Ebből pedig nincs hiány. — Velünk a vállalatnak nincs problémája. Munkánk minősége ellen hosszú évek óta nincs kifogás. Igyekszünk mindent rendesen elvégezni Ahogyan az a „nagykönyvben” van. És a brigádnaplóban: „A Petőfi szocialista brigád 1969-ben 25 ezer forint értékű anyagot takarított meg...” Jut az idejükből odafigyelni is. Pedig sokszor olyan munkát is elvégeznek, amit nem kellene. A brigád végzi az anyagbeszerzésit. az árusítást. Holott ez nem feladatuk. — De jobban járunk mi is és a vállalat is — mondja a brigádvezető. — Hiszen mi tudjuk igazán, mir« van szükségünk. Mi dolgozunk ezekkel az anyagokkal. Tudjuk mikor, mi a legfontosabb. így zökkenőméntesebb a munka. „Szocialista módon élni, s dolgozni...” — Mi azért vagyunk, hogy a közösséget szolgáljuk... Nem utasította őket senki, még nem is kérték fel rá. Mégis. Úgy osztják be a szabad szombatokat, hogy a részleg egyetlen hét végén se legyen zárva. Munka után? — Mindenkinek van családja, munkája otthon is, elég. De jut idő, jutni kell •időnek arra is„ hogy nagyobb otthonunkat, az üzemet, a várost szebbé tegyük. Ha társadalmi munkára invitál a brigádfelhívás, egyetlen ember nincs. aki nem önzetlenül segít. Pedig valamennyiüknek van „mellékfoglalkozása” is. Fejér Barnabás szb-titkár. Ladá- nyiné az egészségügyi albizottság tagja, míg Bakos János szintén albizottsági tag. És még ezekután is: — Kezdetben azért tettük. mert ez is feltétele volt a szocialista brigád cím elnyerésének. Ma már azért tesz- szük. mert hiányoznék, ha nem tennénk. Azt. hogy a munkahelyen is, az utcán is és otthon is törődjenek egymással. Lakás, disznótor, színházjegy A brigádnak egyetlen olyan tagja volt, aki vidékről járt be naponta. Bakos János. Mindenki tudta, látta, hogy nem kellemes a kora reggeli utazás után munkához látni. Bakos János is ezen a véleményen volt. Aztán megbeszélték a dolgot, s úgj’ döntöttek, azt javasolták. költözzön be Szálkára. Építsen lakást. Épített. A brigád kivonult anyagot szállítottak, sódert raktak, segítettek ott. ahol csak tudtak. A lakásavató még csak ezután lesz. A brigádot nem hívja meg Bakos János. Úgyis tudja mindenki. hogy ott a helye. És ez csak egy példa a sok közül. Hiszen sorolni a végtelenségig lehet. Mert ha megszorult valaki, kellett a pénz. hát összedobta a brigád. Valaki disznót akar vágni? Nem kell hentes, egyikük ért ehhez a mesterséghez is. Aztán az sem ritka, amikor egyikük meglobogtatja délután a színházjegyeket, hogy este 7-kor találkoznak. Ugyanúgy, mint minden reggel. A Petőfi Sándor szocialista brigád tagjai. Egy újabb plakett várományosai Mert hogy megkapják, az szinte biztos. Horváth S. János Olvasónk irjat .4 . Rendelkezés ARÖV módra Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója előtti napon — április 3-án, pénteken — rendes hétköznapi munkaidővel dolgoztak a hivatalok, üzemek, intézmények. Ennek ellenére az 5. sz. AKÖV a kórház. SZTK-rendelőintézet felé közlekedő körjáratot a szombati menetrend szerint közlekedtette. Nagyon sok kórházból távozó beteg, kórházi és SZTK-rendelőintézeti dolgozó szenvedett emiatt súlyos hátrányt, hiszem a körjáratot leginkább ők veszik igénybe. Ezen a napon viszont hosszasan voltak kénytelenek várakozni, vagy az utat gyalog megtenni, a csökkentett autóbuszjáratok miatt. Az illetékeseknél panaszt tettem, mellyel kapcsolatosan Kiss László állomásfőnök levélben tájékoztatott. Közölte, hogy az autóbuszok április 3-i közlekedtetését az 5. sz. AKÖV személyforgalmi osztály vezetőjének rendelkezése szerint hajtottak végre és hogy a kórháznak, rendelőintézetnek jeleznie kelleti volna, hogy egész napos munkaidővel dolgozik. Kérdezem: ha az üzemelj hivatalok, intézmények — a kormányrendelet értelmében — egész napos munkaidő* vei dolgoztak, április 3-án as 5. sz. AKÖV miért hozott azzal ellentétes rendelkezést — közölte dr. Gerley Ferenc kórházi főorvos, megyei tanácstag. Nehéz magánembernek lenni? A kérdezett: Berki Zoltán tsz-elnök T Nyolcéves hivatali osztály- vezetői tisztséget cserélt fel tsz-elnökséggel Berki Zoltán. Azóta tizenegy év telt el, s háromszor erősítette meg a tagság elnöki posztján. Mérleghiányt nem ismer a kis- szekeresi szövetkezet, melynek neve ez évtől Előre helyett Egyesült Erő, mivel egyesültek Nagyszekeressel. — önként jöttem haza a fehérgyarmati járási hivatalból. Itt a lakásom, a család. Személyes, jó'"' ismerősöm a falu meg a határa. — Milyen érzés elnöknek lenni? — Két végletet érzek. Egyik szerint közvetlen személyes érdekhez, önző becsvágyhoz fűződhet. Másik, hogy úgy mondjam lelki egyesüléssel, teljes odaadással lehetséges. Hogy én melyikhez tartozom? Ebben a tagság hivatott ítéletmondásra. i — Szabad idő? — Nehéz kérdés. Nincs nagy volumenű termő gyümölcsösünk, jelentős kiegészítő ipari tevékenységünk, sem öntözési lehetőség és messze vagyunk a várostól. Nem nehéz elképzelni, mi mindent kell azért tenni — tervezni, szervezni, meggyőzni —, hogy a tagság megtalálja számítását, s a közös is kellően erősödjön. Nehéz a mi szatmári határunk, jó szaktudás és alapos gyakorlat összeadásával érhetünk el kellő eredményeket. Most például, a kései tavaszodás, a gyakori esőzés miatt mi még egy barázda szántást nem tudtunk csinálni, egyetlen magot sem tehettünk földbe. Minimum másfél millió forint kiesés mutatkozik emiatt, de annak semmiképp nem szabad elvesznie. A pótlásra keressük a módot, a kellő lehetőséget... Mindezt azért mondtam, így talán érthetőbb, nemigen van itt az elnöknek szabad ideje. — Csak adódik valamennyi kikapcsolódási lehetőség. Munkaszüneti napok, ünnepek vannak. No meg, az elnöknek is évi rendes szabadság jár. — Mindez igaznak látszik — mondta kis töprengés után. — Ám az előbbit kell folytatnom. A hivatalos ünnepségeken persze, részt veszek. Jól is érzem ott magam. De a nem hivatalosak már másképp vannak. Nagy élvezetem, hogy nyáron, ősszel, vasárnap délutánonként bejárom a közös határt. Olyankor veszek észre sok olyasmit, ami máskor elkerüli a figyelmet. No meg, otthon sem lehet zárva a kapu. Emberek keresnek ilyen-olyan dolgok miatt. Már az is jólesik nekik, ha elmondják panaszaikat, észrevételeiket. .. Jól jönne a szabadság. De arra az időre el kellene menni valahová. Ez még nem történt meg. — Színház? Mozi? — A színházat szeretem. Ha helyben van, szívesen elmegyek az előadásra. Esetleg Gyarmatra is bemegyünk a feleségemmel. Mozi? Van televízió. Az értekezletekről az a véleménye, hogy azok hasznosak, amelyek adnak vagy elrendeznek valamit. — Jó, hogy egyre több felesleges értekezlet marad el. Például az olyan szájba- rágások, mit tervezzünk, mit termeljünk, vagy hogyan történjen a tavaszi legelőre hajtás. Egyébként eléggé benne vagyok az értekezletek körforgásában. Elnökhelyettes vagyok a tsz-szövet- ségnél, tagja a járási pártvégrehajtóbizottságnak, a vízügyi társulás ellenőrző bizottságának, a körzeti ÁFÉSZ igazgatóságának, a helyi tanácsnak, népfrontbizottságnak, a járási Tö- VÁL igazgatóságának, a helyi sportköri bizottságnak. — Hogyan győzi? — Három év óta saját kocsim van. Nem kell felesleges időt töltenem buszok, vonatok miatt — Mi a véleménye a tanulásról? — Hat elemitől felnőtt fejjel indultam. Elvégeztem Gödöllőn az oklevélre jogosító mezőgazdász tanfolyamot. Egyéves egyetemi felvételi előkészítőn vettem részt Budapesten, ezt követően kétéves levelezőin tanultam az agráregyetemen. Elvégeztem a marxizmus— leninizmus középfokú tanfolyamot. Tájékozódásra kihasználható lehetőséget adnak a tapasztalatcserék, valamint a sajtó, a szakirodalom és nem utolsósorban a televízió. — Eddigi legnagyobb élménye? — Amikor 1967-ben megkaptam a Munka érdemrend arany fokozata kitüntetést. Az Országházban történt. Voltunk vagy százan, s engem szólítottak elsőnek, én fogtam először kezet az Elnöki Tanács elnökével. Asztalos Bálint Gazdasági jegyzet Beteljesedett jóslat Néhány nappal több, mint egy honapja, hogy a RIPOND Mérleggyár szatmári gyáregységében jé hérgyarmaton. Az akkori beszélgetésből kitűnt’ munkafegyelemmel, az emberek munkaidőben nem teljesítik tervüket. A véleményt egy mondtuk össze: „Ez gond még manapság Fehérgyarr ha leszünk rossz jósok, ha azt mondjuk: ner A jóslat gyorsan beteljesedett. A gyáregj a napokban leváltották. Az ok: eltelt egy í nem tudták teljesíteni a tervet. Az előrelátás a rossz szervezés miatt előfordult, hogy nem t kát biztosítani a dolgozóknak. Ugyanakkor, ha - munka, a dolgozók már akkor is szívesebben dóig ját maguknak és ezért elmaradt a felelősségre vonás. A fiatal üzemben fiatalok még a munkások is. Vagy korban, vagy az üzemi légkör megismerésében. Talán úgy lehetne legjobban kifejezni: dolgozók, de még nem munkások. Nincsenek hozzászokva a fegyelemhez, nem érzik még, hogy mit jelent az, ha nem tudják időben szállítani a megrendelt mérlegeket. A gyáregység múlt évi elmaradását a hódmezővásárhelyiek még kiegészítették, de az idei év már nem szabad, hogy tanulóév legyen. A dolgozók teljesítménybérben dolgoznak és — érthetően — keveslik a fizetésüket. A vezetők pedig — szintén érthetően — nem elégedhetnek meg a 40 —50 százalékos teljesítményekkel. Ezért került sor a vezetők leváltására. Helyettük Hódmezővásárhelyről hoztak újakat, akik korban fiatalok ugyan, de a szakmában már jártasaknak számítanak az egy, vagy másfél éve itt dolgozókhoz képest. Nekik megvan a gyakorlatuk a munkaszervezéshez, a munkára neveléshez és ahhoz is, hogy megtartassák a munkafegyelmet minden dolgozóval. Az első negyedévben egyetlen munkafolyamat, a hegesztés haladt a megfelelő ütemben. Ez a részleg teljesítette a tervét, a többiek alaposan elmaradtak munkájukkal. A félkész mérlegek pedig befejezésre várnak. A gyáregységnek éppen ezért nincs pénze, de nem is lehet, hacsak az anyavállalat nem segíti őket. Másfél hete, hogy új emberek irányítják a termelést Fehérgyarmaton. Azóta befejeztek háromszáz mérleget és a jövő héten megkezdik a szállítást is a megrendelőknek. A tavaly külföldre szállított mérlegek miatt nem kaptak reklamációt, érthető, hogy most különösen nem szeretnék, ha bárki is elégedetlen lenne munkájukkal. Bevezették a műszaki tanácskozásokat. Minden héten beszámoltatják a részlegvezetőket, hogyan hajtották végre a kapott utasításokat és mennyire haladtak a munkafegyelem megszilárdításában. Az idei tervekkel kapcsolatban még nagyon óvatosan nyilatkoznak az új vezetők, de ez nem is csoda. Nem hetek, hónapok kellenek ahhoz, hogy egy elúszott negyedév kiesését pótolni tudják. Baíogb Jóssal
