Kelet-Magyarország, 1970. április (30. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
Kállai Gyula, m MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke április 13-án előadást tartott az MSZMP Politikai Akadémiáján „A lenini eszmék korunkban” címmel. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Kállai Gyula előadását A lenini eszmék korunkban Kállai Gyula előadása A haladó emberiség legnagyobb géniusza — Vlagyimir Iljics Lenin születésének századik évfordulóját ünnepük világszerte — mondotta bevezetőben. — Lenin élete, politikai és elméleti tevékenysége az emberiség történetének abban a korszakában bontakozott ki, amikor a kapitalizmus elérkezett fejlődésének utolsó szakaszához, az imperializmus korához, amikor megkezdődött a győztes proletáríorradalmak korszaka, amikor kezdetét vette a történelmi átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. E korszak társadalmi forradalmainak lángeszű teoretikusa, a világ első győztes szocialista forradalmának vezetője, első proletárállamának megteremtője Vlagyimir Iljics Lenin volt. Lenin — a jobb- és „baloldali opportunizmus, a revi- zionizmus és a dogmatizmus elleni könyörtelen elvi harcban megvédelmezte és alkotó módon továbbfejlesztette Marxnak és Engelsnek, a tudományos szocializmus megalapítóinak történelmi művét. Lenin a marxi eszmékre támaszkodva: — kidolgozta az imperializmus tudományos elméletét; feltárta az imperializmus fejlődésének törvénysze- ■ rűségeit, természetét, ellentmondásait, s meghatározta a szocialista forradalom útjait az imperializmus korában. Megállapította, hogy az imperializmus viszonyai között a különböző országok nem egyidejűleg jutnak el a szocializmusba, hanem lehetséges, sőt elkerülhetetlen a szocializmus győzelme előbb egy vagy néhány országban. — Megteremtette az új típusú proletárpártot, a munkásosztály élcsapatát, amely a tömegek vezetője a szocialista forradalomban, s a szociaüsta építőimunka vezérkarának szerepét tölti be. — A párizsi kommün, s a három oroszországi forradalom tapasztalatai alapján kidolgozta a proletárdiktatúra elméletét és gyakorlatát, amely a kapitaüzmusböl a kommunizmusba való átmenet államhatalma, a győztes munkásosztály és szövetségeseinek legfontosabb eszköze az új társadalom felépítésére. — Kidolgozta a szocialista társadalom felépítésének széles körű programját, s lefektette az első szociaüsta állam nemzetközi tevékenységének alapelveit — A szocializmus világméretű győzelme elengedhetetlen feltételének tekintette a gyarmati népeik és a nemzetközi munkásosztály szoros szövetségét; ezért beható elemzést adott az imperia- üzmus korának gyarhiati rendszeréről, s a gyarmati népek antiimperialista nemzeti-demokratikus forradalmáról. — A forradalmi stratégia és taktika megteremtése megkívánta, hogy Lenin korszerűsítse a marxizmus módszertanát, a filozófiai alapjait. Továbbfejlesztette és gazdagította Marx és Engels műveinek a dialektikus és történelmi materializmusra vonatkozó gondolatait; behatóan bírálta az idealista és metafizikus elgondolásokat. — Korszakalkotó jelentőségű Leninnek az az eszméje, hogy a természettudomány és a filozófia szoros kapcsolatban áll egymással. Lenin volt a XX. század első gondolkodója, aki a korabeli természettudományos vívmányokban felfedezte a nagy-, arányú tudományos forradalom kezdetét, amely végső fokon a szocialista társadaaz MSZMP Politikai Akadémiáján lomban tetőzik be, s szolgálta teljes mértékben az emberiség fejlődését és boldogulását. E rövid felsorolás is meggyőző erővel mutatja, hogy a leninizmus nem elszigetelt orosz jelenség, hanem nemzetközi érvényű tanítás, amely napjaink világforradalmi folyamatában is a legnagyobb eszmei-poütikai erő. — Korunkban tanúi és cselekvő részesed vagyunk a lenini eszmék megvalósulásé nak. Lenin tanításaihoz ak- kgr lehetünk hűek. ha képesek vagyunk korunk világforradalmi folyamatainak alapvető kérdéseit felismerni, azokat eredményesein megoldani, hogy ezzel is elősegítsük a szocializmus elkerülhetetlen győzelmét a kapita- Hzmus felett. Ezután a békés egymás mellett élés lenini politikájáról, minit a két világrend- szer közötti nemzetközi osztályharc formájáról beszélt az előadó. A békés egymás mellett élés a munka és a tőke közötti nemzetközi osztályharcnak sajátos, új formája, amely akkor keletkezett, amikor az első szociaüsta állam a világtörténelemben megjelent, s megvalósításának reáüs lehetőségeit a szociaüzmus világrendszerré valása teremtette meg. Rendkívül fontos, hogy a szociaüsta országok, s a nemzetközi kommunista mozgalom pártjai helyesen értelmezzék és helyesen valósítsák meg a békés egymás meüett élés poütikáját. A békés egymás mellett élés politikája együttműködés és harc is. Gazdasági és tudományos téren főként együttműködés és verseny — poütikai, diplomáciai és ideológiai téren viszont elsősorban harc a követendő módszer. Sokan hajlamosak arra, hogy e politikát leegyszerűsítsék, s - csak egy-egy oldalát vegyék figyelembe. Némelyek csak a két világ- rendszer gazdasági versenyét, vagy a leszerelést és a háború elkerülését, vagy az államközi kapcsolatok fejlesztését látják benne, holott ez a poütika a két ellentétes társadalmi rendszer küzdelmének minden területét átfogó formája. Alapvető követelménye, hogy a két rendszer harcából kizárjuk a vitás kérdések fegyveres megoldását. Természetesen ha két küzdő fél harcából bizonyos eszközöket kizárunk, más harci eszközöket és más harci formákat kell alkalmazni. Nagyobb mértékben ezért, a békés egymás mellett élés viszonyaiban a két rendszer közötti küzdelem különösen a politika, a gazdaság, az ideológia. a kultúra területén erősödik. A szociaüsta országok a békés egymás élés poütiká- jával a nemzetközi életben a következő célok megvalósítására törekszenek; — Minden nép nemzeti függetlenségének kivívása, a állami szuverenitásának tiszteletben tartása; — lemondás a vitás kérdéseknek erőszakkal történő megoldásáról; — Egyenjogú, kölcsönös előnyökre és érdekekre épülő poütikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítése a független, önálló nemzetek között; — a leszerelés fokozatos megvalósítása, a katonai paktumok felszámolása; — koüektív biztonsági rendszerek megvalósítása. A békés egymás mellett élés politikájának fontos területe a gazdasági verseny. Reáüsan számolni kell azzal, hogy a gazdasági verseny egyre fokozódó mértékben a két világrendszer küzdelmének fő területévé válik. De bizonyosak lehetünk benne, hogy a két világrend- szer gazdasági. történelmi versenyében is a haladóbb, a szociaüsta rendszer lesz a győztes. Ezzel is igazolódik Lenin megáüapítása arról, hogy végső soron az a társadalmi rendszer győz, amelyik a munka termelékenységének magasabb fokát éri el, nagyobb mennyiségben áüítja elő az anyagi, szellemi és társadalmi javakat, s ennek következtében az emberek reális, ésszerű szükségleteit magasabb fokon elégítik ki. A békés egymás mellett élés poütikai programjának pregnáns része az általános és teljes leszerelés. Ez olyan ütemben haladhat előre, amilyen mértékben a szociaüzmus javára tovább változnak az erőviszonyok, s ahogyan kibontakoznak a két rendszer közötti gazdasági-tudományos és kulturá - Us kapcsolatok. Az imperiaüzmus azonban önmaga nem _váltost&y§, meg természetét. Csak az an- tiimperiaüsta erőit,, következetes harcával Jöhet elérni,' hogy a békés egymás mellett élés elved a nemzetközi viszonyok általánosan elismert, kötelező érvényű normáivá váljanak. A békés egymás mellett élés poütikáját a szociaüsta országok sem képesék kü- lön-külön, egymástól függetlenül. sőt esetleg egymással versengve, sok esetben egymásnak ellentmondó módon megvalósítani. Ez a békés egymás mellett élés poütiká- jának objektív alapjait gyengíti. így nemcsak fő célunkat nem érhetjük el, hanem gyengítjük a szocialista világrendszert is. s lehetőséget adunk arra. hogy a kapitalista országok fel- lazítási taktikája eredményeket érjen el. Az egyes szociaüsta országok és a ka- pitaüsta országok közötti kapcsolatokat a békés egymás meüett élés közös politikája alapján úgy kell és lehet csak fejleszteni, ha eközben a szociaüsta országok egysége is erősödik, ha az imperiaüzmus szelektív taktikájával és diszkriminációs politikájával nem lazíthatja a szociaüsta országok egységét és együttműködését, ha az egyes szocialista országok nem válhatnak a kapitalista világ függvényévé. Kállai elvtárs a továbbiakban a jelenkori imperializmusról szólva hangoztatta: — Lenin alapos munkájának köszönhető, az imperiaüzmus jellegének, történelmi helyének és szerepének feltárása. Legfontosabb megállapításai ma is érvényesek, sőt a Lenin által felfedett, s a XX. század elején csirájában meglevő jelenségek ma bontakoznak ki teljesen. Teljes mértékben kifejlődött és a tőkés országok politikai és gazdasági életét uralja a monopólium, ami az imperializmus lényege volt és maradt. Az imperiaüzmus Len' . által feltárt jellemvonásainak megerősödése mellett számos új jelenség is keletkezett. Ezek keletkezése és fejlődése elválaszthatatlan a világ társadalmi—politikai —gazdasági értelemben vett kettészakadásától, a szociaüsta világrendszer kialakulásától, a két világrendszer harcától, továbbá, a termelőerők fejlődésétől, a tudományos-technikai forradalomtól, s a tőkés országokon belül dúló osztályharctól. Az új jelenségek tanulmányozása, s belőlük a megfelelő következtetések levonása a lenini módszer segítségével — valamennyi kommunista párt mindennapi kötelessége. A vezető imperialista nagyhatalmak között vannak ellentétek, de a szociaüsta világrendszer, a nemzeti felszabadító forradalom, a, nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ellen -"’’vott harcban a kapitalista országok egységesek. A leghatalmasabb imperialista állam, az Egyesült Államok köré tömörülnek, s ellentéteiket alárendelik a szociaüzmus, a haladás eüen vívott harcnak. Ma is érvényes, s napjaink ezernyi tényével igazolt Leninnek az az alapvető megállapítása, hogy az imperiaüzmus a kapitalizmus fejlődésének utolsó szakasza. Ez a kizsákmányolásra épített társadalmi formációk utolsó típusa, amelynek bukása után törvényszerűen a szociaüzmus következik. Az osztályharc — amelyben végső soron az imperializmus elbukik — a végsőkig élesedik. Ma az imperializmus fenyegető nyomása minden korábbinál jobban megköveteli, hogy a szociaüsta országok tovább erősítsék poütikai és katonai együttműködésüket J'A nemzetközi élet kérdéseit: a vietnami háború megszüntetését a közel- keleti izraeü agresszió felszámolását az európai biztonság megerősítését — s bármely más. menetközben keletkezett kérdést — csak úgy lehet a béke, a szocializmus javára megoldani, ha a szocialista országok egységesen lépnek fel minden fórumon. A szocialista országok egymás közötti tevékenységét mindinkább áthatja a szociaüsta internacionalizmus szelleme. Bővülő kapcsolataikban sorra-rendre áttörik a nemzeti elzárkózás és elkülönülés régi korlátáit. Csakis ezen az úton lehet a szociaüsta világrendszer gyors tempóban növekvő termelőerőit és termelőberendezéseit a legésszerűbben, leghatékonyabban, leginkább tudományos módon kihasználni. A szocialista világrend- szer erősödésében meghatározó szerepe van a gazdasági együttműködés elmélyítésének, a szociaüsta nemzetközi munkamegosztás kialakításának. A szocialista világrendsze- országait összekötő legerősebb kapocs a munkásosztály érdekeinek nemzetközi azonossága: a proletár internacionalizmus. Korunkban, amikor a szociaüsta társadalmi rend már 14 országban győzött és kialakult a szociaüsta világrendszer, a proletár internacionalizmus nagy ereje elsősorban a szociaüsta országok egységében, a sokoldalú együttműködésben és közös nemzetközi fellépésében kell, hogy érvényre jusson. Ezenkívül a szociaüsta országok internacionalizmusa magában foglalja a szolidaritást és együttműködést a tőkés országokban a kizsákmányolás és a háborús poütika ellen harcoló tömegekkel, valamint a gyarmati rabságból felszabadult, önálló nemzeti fejlődés útjára lépett népekkel, továbbá a még ma is elnyomatásban szenvedő népek felszabadító harcaival. A proletár internacionalizmus magva és alapvető kritériuma ma is az első szociaüsta államhoz, a kommunizmus úttörőjéhez, a Szovjetunióhoz való viszony, a szolidaritás és a testvéri együttműködés a kommunizmust építő Szovjetunióval. A széles körű poütikai akcióegység. a kommunisták együttműködése más, nem kommunista, nem szociaüsta baloldali erőkkel nyomatékosan felveti a kommunista pártok világos marxista leninista arculatának, világnézeti és politikai önállóságának szükségességét is. Teljesen helytelen, ha bárki is azt gondolná, hogy a széles egységfront megteremtését az segíti, ha a kommunista pártok feladják marxista—leninista mivoltukat, ideológiai, poütikai és szervezeti önállóságukat. Ellenkezőleg: csak a kommunista pártok szilárd marxista—leninista álláspontja, ideológiai, poütikai és szervezett önállósága lehet az antimonopo- lista egységfront tartós és biztos pillére. A következőkben Kállai elvtárs a legaktuálisabb, lenini eszméről, az egység eszméjéről beszélt. Korunkban a békéért, demokráciáért, a szocializmusért folytatott harc rendkívül változatos formákban zajlik. Éppen a harc körülményeinek sokfélesége. az egyes kommunista pártok helyzetének, munkájának különbözősége indokolja, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak együttesen, kollektíván kidolgozott, egységes politikai platformja legyen, amelynek alapján minden egyes párt a legteljesebb mértékben figyelembe veheti harcának sajátos körülményeit is, és ennek megfelelő taktikát és harci módszereket alakíthat ki A szocializmus, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás erőinek az 1950-es évek végái, az 1960-as évek elején bekövetkezett nagy sikereit és gyors előrenyomulását az előrehaladás tempójának lassulása követte, az imperiaüzmus több helyütt fokozhatta támadásait. Ennek alapvető oka a szociaüsta világrendszer egységének megbomlása, s ezt követően az egész nemzetközi kommunista mozgalom kettészakadása volt. Az egység megbomlása, a szakadás mindenekelőtt és főként a Kínai Kommunista Párt vezetőinek antimarxista fellépése nyomán következett be. Kállai elvtárs ezután történelmi visszapillantást adott a kínai szakadárok tevékenységéről. Rámutatott arra, hogy a Kínai Kommunista Párt maga köré igyekezett toborozni a nemzetközi kommunista mozgalmat, főként annak a gyarmati vagy volt gyarmati területeken működő osztagait. Harcot indított a poütikai és ideológiai hegemóniáért a nemzetközi kommunista mozgalomban. Mao eszméit korunk marxizmusának kiáltották ki, ezzel akarták helyettesíteni a marxizmus—leninizmus t. Maoizmus azonban — állapította meg Kállai elvtár; — mint egységes, összefüggő gondolati rendszer nem létezik. Ez a marxizmus—leninizmus egyes elemeinek ét különböző kispolgári ideológiáknak, a trockizmusnak, az anarchizmusnak és főként a nacionalizmusnak sajátos keveréke. Éppen ezért a maoizmus torzan tükrözi magát a kínai valóságot és a kínai forradalom tapasztalatait is. Kínát ma is szociaüsta országnak kell tekinteni, bár a Kínai Kommunista Párt kalandor irányvonala deformálja a meglévő szociaüsta termelési viszonyokat is. A szociaüsta országok arra törekszenek, hogy fennmaradjanak és szélesedienek az államközi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolataik a Kínai Népköz- társasággal. Ugyanakkor a nemzetközi kommunista mozgalomnak határozott ''1vi- politikai harcot kell folytatnia a Kínai Kommunista Párt jelenlegi irányvonala ellen. Az I969-es moszkvai értekezlet a szociaüsta világ- rendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének, a proletár internacionalizmus elveinek és gyakorlatának nagy sikere volt. Az egységért folytatott harc azonban a moszkvai tanácskozással, s közösen kidolgozott dokumentumok elfogadásával nem fejeződött be! Tovább kell folytatni a küzdelmet az akcióegység megvalósításáért, megerősítéséért és kiterjesztéséért, továbbá az erősödő akcióe^v- ség alapján előrehaladva, a nemzetközi kommunista mozgalom elvi-ideológiai egységéért. A nemzetközi munkásmozgalom elvi-politikai egységének megteremtésében minden pártnak megvan a maga felelőssége és feladata. Minden párt elemi kötelessége, hogy sokoldalúan elemezze harcának konkrét körülményeit, gondosan tanulmányozza más pártok tapasztalatait s ezzel is tökéletesítse, gazdagítsa forradalmi poütikáját, harcának formáit és módszereit. Kötelessége, hogy kíméletlen eszmei-politikai harcot folytasson a külső és belső reakció ellen, a párton belül fellépő revizionisták és ultrabaloida- líak káros tevékenysége ellen. Kötelessége, hogy az osztályharcban nyíltan _ vállalja azokat a népszerűtlennek tűnő feladatokat is, amelyekben a legnagyobb burzsoá nyomás nehezedik rájuk. Ilyenek: a Szovjetunióhoz való viszony, a szociaüsta demokrácia, s a proletár internacionalizmus kérdése. A nemzetközi kommunista mozgalomban minden párt egyenjogú és egyenrangú, de a történelmi helyzet, a megtett út. a tapasztalatok gazdagsága, a pártok között mégis különbséget tesz. Kétségtelen, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban különleges helye van a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A Szovjetunió mind az új társadalom építésében, mind az imperializmus elleni harcban több és gazdagabb harci tapasztalattal rendelkezik, mint a nemzetközi kommunista mozgalom bármely más országa. A Szovjetunió nemcsak az első szocialista ország, amelyben Lenin népe, Lenin pártja él. hanem a YŰágforradalom központja: minden szocialista, haladó eró bázisa és támasza. Ma csak az tekinthető marxista—leninista forradalmárnak, aki hű a lenini eszmékhez, s képes azokat alkotó módon érvényesíteni korunk forradalmi harcaiban; aki hű a világ első szociaüsta államához, a Szovjetunióhoz, amely több mint fél évszázada minden i»azi forradalmi mozgalom, a békéért. a nemzetközi függetlenségért, a demokráciáért, a szocialimusért vívott harc alapvető támasza; aki hű a szocialista világrendszerhez, a nemzetközi kommunista mozgalomhoz, s áldozatkészen harcol a szocializ- világméretű győzelméért! — hangsúlyozta előadása befejező részébal Kállai Gyula.
