Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

1970. mSrdus I. KELBT-MAGYAKOTW2AO - VAMnWAT* MÉT ? 9vr *Y » diW Televízió 1970. írta: Sándor György, a televízió mősorigazgatója Az országos népművelési konferenciát előkészítő viták visszatérő témája a televízió. Hatása kétségtelen. Városok forgalma csendesedik el, ha egy-egy nagy sikerű sorozat közvetítésére kerül sor. De milyen célokat szolgál ez a rendkívüli vonzás? Vajon műveltebbé, érdeklődőbbé válik-e általa, vagy csak az olcsó örömöket keresi benne a néző? Sokan és sokfélekép­pen válaszolnak ezekre a kérdésekre. Itt ez alkalom­mal csak arról szeretnénk szólni, mit tervez a televízió az 1970-es évben a közműve­lődés érdekében. Az egyik legfontosabb cé­lunk a tájékoztató műsor­rendszer javítása. Esténként mintegy hárommillió néző nézi o Tv-híradó első kiadá­sát. A hazai és külföldi tu­dósítóhálózat bővítésével, a hírek, események kommentá­lásával, a napi hírbeszámoló gazdagítására törekszünk. Az új, harmincperces Híradó korábban jelentkezik, s így mód nyílik arra,_ hogy az úgynevezett főmüsort már 20,00 órakor kezdjük. Űj helyre kerül és új feladat­kört igyekszik megoldani a Tv jelenti című műsor is. A vasárnap este 19,00 és 20,00 óra között jelentkező mű­sor egy-egy hét eseményei­nek hátterére világít majd rá. Növeljük azoknak a mű­soroknak a számát, ahol az illetékes vezetők válaszolnak a nézők felmerülő kérdései­re. A Fórum az év során nyolc-tíz alkalommal várja kamerái elé az egyes terüle­tek vezető munkatársait. Folytatjuk társadalmi éle-1 tünk legkülönbözőbb terüle­teinek elemző vizsgálatát. „A hétköznapok demokratizmu­sa” és a „Család és társada­lom” című sorozatokat újab­bak követik. Napirenden tart­juk a tanyákon élők gond­jait, pedagógiai gyakorlatunk különböző problémáit, to­vábbá azokat az erkölcsi, politikai kérdések vitáját, amelyekről napjainkban sok szó esik. Méltó módon szeretnénk megemlékezni a nagy évfor­dulókról. Valóságos „ Törté­nelmi Iecké”-nek szánjuk nem csak az ifjúságnak az Urbán Ernő vezette soroza­tot, hanem a többi emlék­műsort is, ahol a kor doku­mentumait, az egykori küz­delmek szemtanúit szólaltat­juk meg. Képet akarunk ad­ni arról, hogy gazdaságunk, seregben egykor harcoló százezer magyar Internacio­nalista emlékét kerestük. De adunk afrikai, indiai és egyéb útibeszámolókat is. A 25 éves évfordulóhoz kapcsolódó történelmi műso­rokon kívül bemutatjuk majd a „Századunk” leg­újabb öt filmjét, amelyek az ellenforradalmi Magyaror­szág korszakába nyújtanak betekintést. A régebbi havi két alka­lom helyett, havonta három­szor közvetítjük a „Deltát” és elindítunk egy új, népsze­rű ismeretterjesztő műsort, az „Antennát”. A „Tudós Klub” ebben az évben érde­kes társadalomtudományi té­mákat tárgyal. Gazdag programot kínál a művészi ismeretterjesztés is a nézők számára. Folytatjuk azt a sorozatot, amely legki­válóbb íróink számára teszi lehetővé a milliós nagyságú író-olvasó találkozót. Színvo­nalas szórakoztatást és olva­sásra serkentést várunk azoktól az értékes filmsoro­zatoktól, amelyek Balzac, Zola, Glasworty egy-egy re­gényét dolgozzák fel. Lényegében új profilt kap a szombat éjszakai filmmű­sor azzal, hogy olyan művek bemutatását biztosíthatjuk, mint egy-egy Fellini-, vagy Bergman-sorozat Az utóbbi időkben pozitív visszhangot váltott ki szak­körökben is mindaz, amit a komoly zene megkedvelte- téséért teszünk. Folytatjuk a nagy sikerű Bernstein-soro- zatot, bemutatjuk a 25 év magyar zeneművészetének legjobbjait, újabb portrék készülnek kiváló énekeseink­ről, táncosainkról, előadó- művészeinkről. Nem hagyjuk abba a magyar népdal nép­szerűsítéséért elkezdett mun­kát sem. Űj, népszerűnek ígérkező képzőművészeti sorozatokat is indítunk. Ezek közül érde­mes felhívni a figyelmet a KISZ-szel közösen szervezett képzőművészeti fejtörőmü- sorra, s arra az ősszel induló sorozatra, amelyhez a tévé­kapcsolódásról, a szórakozás­ról sem. Lesz tehát a mű­sorban táncdal és magyar nó­ta, krimi és kabaré. Meg­szívlelve a kritikákat arra törekszünk, hogy itt is ma­gasabbra állítsuk a mércét. Nem akarjuk tehát elkomo- lyítani a televízió műsorát és teljesen természetesnek, jogosnak ismerjük el a né­zők igényét vidámságra, iz­galomra, romantikus kaland­sorozatokra, stb. De szeret­nénk valamivel igényesebben válogatni, és szeretnénk el­érni azt is, hogy az úgyne­vezett komoly tájékoztató, vagy művészeti műsoraink közérthetőségükkel, érde­kességükkel ugyancsak sok hívet szerezzenek. Terveink között szerepel, hogy erősítsük kapcsolatain­kat a tájékoztatás, a műve­lődés különböző szerveivel. Rendszeresen felhívjuk a né­zők figyelmét hasznos és érdekes olvasmányokra, szín­házi előadásokra és hangver-, senyekre, kiállításokra, a népművelés különböző ren­dezvényeire, társadalmi szer­vezeteink hasznos munkájá­ra, mert tudjuk, hogy ez az összefogás a hatékony ne­velőmunka nélkülözhetetlen része. És azt is tudjuk, hogy ezzel a nézők igényét is ki­elégítjük. Erősítjük kapcsolatainkat az Intervízió keretén belül, arra törekedve, hogy a ba­ráti népek életéről, kultúrá­járól az eddiginél érdeke­sebb, gazdagabb képet tud­junk adni. De kapcsolatban állunk más szervekkel is, hogy mindazt a kiemelkedő társadalmi, kulturális, sport- eseményt közvetíthessük, amelyet az 1970-es év tarto­gat számunkra. íme, egy rövid felsorolás, amely talán segítséget ad ah­hoz, hogy az olvasó maga vá­laszoljon a cikk elején fel­vetett kérdésre: vajon mit tesz a televízió a közművelő­dés érdekében. Tudjuk, hogy sok jogos igényt még nem tudunk kielégíteni és a leg­nagyobb erőfeszítések árán sem tudjuk elkerülni a ránk váró kudarcokat, mégis az olvasók és nézők pozitív vá­laszában reménykedünk. Megjelent a Szabó Ics-Szatmári Szemle jubileumi száma Gazdag tartalommal, vál­tozatos és színvonalas tanul­mányokkal, dokumentum és történelmi jellegű írásokkal jelent meg a megye gazda­sági, társadalmi és kulturá­lis folyóirata, a Szabolcs- Szatmári Szemle idei első negyedévi felszabadulási ju­bileumi száma. Méltóan a nagy évforduló­hoz tanulmányok sora ad át­fogó képet a 25 évvel ezelőtti történelmi eseményekről. ölvedi Ignác Nyíregyháza és vidékének felszabadításával foglalkozik. A hadiesemények elemzésén túl a szovjet le­véltárak anyagát is felhasz­nálta, hogy korhű rajzát ad­ja a felszabadulás legdön­tőbb mozzanatainak. Érde­kes momentuma a város fel- szabadulásának az az önfel­áldozó magatartás, amellyel a nyíregyházi kórházban 1944 október 26 és 31-e kö­zött — amikor átmenetileg Nyíregyháza Ismét a fasisz­ták kezére került — az or­vosok Elekffy (Eckert) La­jos, Molnár János és tár­saik, valamint az ápolósze­mélyzet 45 sebesült szovjet katonát ápolt és mentett meg. Kiadatásukat a nyilas parancsnok felszólítása elle­nére megtagadták. Bővebb részleteket erről sajnos még mind ez ideig nem ismerünk. Ez is egy olyan epizódja Nyíregyháza felszabadításá­nak, a nyíregyházi emberek magatartásának, ami még ku­tatásra vár és megérdemli, hogy feltárják. A Történelem című rovat­ban találjuk még Németh Péterné írását a hémet fa­siszta csapatok pusztításáról Nyíregyházán és környékén. Filep János az első kommu­nista pártszervezetek meg­alakulását, körülményeiket, harcaikat dolgozta fel. Kopka János „Hétköznapok forra­dalma” címmel az élet meg­indulásáról, a romeltakarítás, majd a termelés, a normális életritmus hősi korszakának hétköznapi tetteiről ír kora­beli szereplők megszólaltatá­sával, dokumentumok fel- használásával. Hársfalvi Péter „Képvise­lőink az Ideiglenes Nemzet- gyűlésben” címmel, a debre­ceni 1944 decemberi esemé­nyek szabolcsi vonatkozásai­val, a megye első demokra­tikus képviselőtestületének ténykedéseivel foglalkozik a folyóirat hasábjain. Orosz Szilárd a MADXSZ szerveze­tének szabolcsi kialakulását, haladó küzdelmét mutatja be az ifjúság demokratikus egy­ségéért, elemzi a MADISZ tevékenységének fő vonásait. Hangsúlyozza, hogy e szerve­zet legfőbb érdeme az volt, hogy a különböző osztály­helyzetű és politikai felfogá­sú fiatalokat egységes, de­mokratikus nevelésben ré­szesítette.. A Szemle jubileumi szá­mában Gecsényi Lajos a második világháború éveiben Nyíregyházán működő kom­munista tanulókörökről, Si­pos Levente a Szabolcs- Szatmár megyei Nemzeti Bi­zottságok és önkormányzati testületek munkájáról szá­mol be kutatásai alapján. A Tanulmány rovatban Kakuti László a megye lakóinak jö­vedelmi és fogyasztási szín­vonalát vizsgália. A Művé­szet rovatban Muraközi Ágota Gajdos Jánosra, a szabolcsi parasztfestőre em­lékezik. A könyvrecenzióit Rákos Sándor Kiáltásnyi csönd című kötetével (Kato­na Béla), Szamuely Tibor válogatott írásaival (Kiss Ilona), a Negyedszázada tör­tént című dokumentációs megyei munkával (Adriányi László), a Kárpáti Kalendá­riummal (M. Oberländer Er­zsébet), a Jósa András Kór­ház évkönyvével (Bodnár Lóránt) foglalkozik. Berecs András, Pál Gyula, Soltész Albert és a naív parasztfes­tészet megyei képviselőjé­nek, Gajdos Jánosnak kép­zőművészeti alkotásai kaptak helyet az ünnepi számban. Tartalmazza az 1970. I. ne­gyedévi folyóiratszám a ta­valyi tartalomjegyzéket, hasz­nos eligazítással szolgálva a kutatóknak, érdeklődőknek. (páll) Szabolcsi szerző mesekönyve Évek óta visszatérő gondja szülőknek, óvónőknek, neve­lőknek, hogy nem kielégítő színvonalúak a megjelenő gyermekirodalmi művek. Ezért is vettük kézbe érdek­lődéssel ölbei Irén: Az ezüstbárányok című mese- könyvét, melyet a Móra Könyvkiadó jelentetett meg hat éven felüli gyerekeknek. Külön öröm, hogy a szerző szabolcsi, Dögén él. Az utób­bi években különböző gyer­mek és ifjúsági lapokban, folyóiratokban napvilágot lá­tott versein kívül Az ezüst­bárányok című könyve tar­talmazza az immár több év­tizedes gyermekirodalmi munkásságának színe-javát. Két meseregény kel életre a csaknem százötven oldalas könyv lapjain — Az ezüst­bárányok és a Hahota király legkisebb fia — Szecskó Ta­más gazdag fantáziáról ta­núskodó rajzaival. Ölbei Irén mesélő kedvének forrása a magyar népmesék tündérles világa, ide vezeti el a gyermekeket. Természetes és mély művészettel rajzolja meg a nyárfán fészkelő aranytollú, gyémántcsőrű me­semadár, a csudafurulya hangjára táncra perdülő ezüstbárányok kalandozásait, Hahota király legkisebb fii­nak csodálatos történetét. Merít a magyar népmeséli kincses forrásából, — nyelvé­ben, észjárásában, meseszé- vésében, alakjainak mozgatá­sában, tulajdonságaik bemu­tatásában. Úgy mesél, hogy egyéniségének színeit, vará­zsát is hozzáadja. Ezért ül érezzük jogosnak a kiadó rö­vid jellemzését, amelyben as áll a szerzőről „mintha egyike lenne a múltba tűnt népi mesemondóknak, akik kukoricafosztáskor elandalí­tották falujuk fiatalságát” irt „ ThHia szekerén" 'Szabolcsba... tudományunk, művészetünk mivel gyarapodott az elmúlt negyedszázadban. Sokféle módon idézzük meg Lenin harcait és eszméit a tévé képernyőjére. Eredeti dokumentumfilmek feldol­gozásával bemutatjuk élet­útját. Az első fél év egyik kiemelkedő irodalmi esemé­nyének érezzük Gyurkó László tévéjátékát, amely a forradalom előtti pillanatok­ban ábrázolja Lenint. Méltó módon igyekszünk megemlékezni Bartók Béla halálának 25. évfordulójáról is. Az ismeretterjesztő tevé­kenységünk központjában a gazdasági reformot segítő közgazdasági ismeretek ter­jesztése áll. Üjra jelentkezik majd a képernyőn „Dr. Agy”. hosszabb sorozatban, ismer­tetve legfontosabb gazdasági céljainkat, terveinket. Ismerve a közönség nagy földrajzi érdeklődését, több érdekes hazai és külföldi sorozatot tűzünk műsorra. Folytatjuk hazai tájaink, vá­rosaink bemutatását. Tízs'zei harmincperces műsorsoro­zatban adunk útibeszámolót arról a Budapesttől—Pamirig terjedő útról, amely során mindenekelőtt a Vörös Had­előadást kiegészítő újonnan megjelenő könyvsorozat is csatlakozik. Sokat várunk attól az új vetélkedőtől, amely a legkü­lönbözőbb fiatal tehetségek­nek (politikai ismeretektől az énekig) nyújt majd lehetősé­get tartalmas, izgalmas ver­senyekre. Szeretnénk az 1970-es év­ben befejezni azt a társadal­mi akciót, amely televízió- készüléket juttat minden ta­nyai és falusi iskolába. De az akció befejezése után sem fogunk megfeledkezni a hát­rányos helyzetből induló gye­rekekről, illetve országunk el­maradottabb részeinek kultu­rális gondjairól. Sok jel mu­tat arra, hogy ez a törekvé­sünk nagyon sokaknak he­lyeslésével és támogatásával találkozik. Ebben az évben indul út­jára a délutáni műsoridőben jelentkező nyugdíjasok mű­sora is. Számottevő társa­dalmi rétegről van szó. Azt reméljük, hamar megtalál­juk a kapcsolatot idősebb nézőinkkel, s így egy olyan réteg örömére dolgozhatunk, amely sokat tett az elmúlt 15 évben, s akiknek taná­csaira, segítségére ma is szükségünk van. Természetesen a nevelő és művelő műsorok mellett nem feledkezünk meg a ki­Élete első színházi pre­mierje a fehérgyarmati mű­velődési ház színpadán volt 1960. februárjában. Éppen tíz évvel később 1970. feb­ruárjában ugyanezen a szín­padon játszott. Annak idején Heltai: Néma leventéjében Tiribit alakította, s a mosta­ni bemutatón Bárány Tamás: Napkeleti királyasszonyának udvari bolondjaként jubilálta pályáját. Gyukár Tibor, az Állami Déryné Színház fiatal szín­művésze nem csupán pálya­kezdésének első bemutatójá­val, nem csupán ezzel a vé­letlen jubileummal kötődik megyénkhez. Sok száz sza­bolcsi előadás, tucatnyi da­rab sikeres alakítása köti ide a táncos-komikust, a vígjá­tékok és musical-ek ezerarcú nevettetőjét, és magánéleté­nek egy itt kezdődött kedves története is. Még az első premier esz­tendejében visszatért me­gyénkbe Gyukár Tibor. Du- najevszki j: Fehér akácok című nagyoperettjében a da- dogós Szása táncos-komikus szerepében tapsolt neki a nyíregyházi közönség. Tíz éve annak is, hogy nyíregyházi lányt vett fele- ségüL Két évig a Honvéd Mű­vészegyüttesben játszott: itt töltötte katonai szolgálatát. Leszerelés után visszatért a Déryné Színházhoz, s azóta évente sokszor újra meg új­ra ellátogat megyénkbe. Em­lékezetes szerepében, a Twist Olivér Jack Dallkins, a lógós figurájában, majd Szigligeti: A mama Ugri Miska alakjá­ban nevettette meg közönsé­günket. Ö volt a Pál utcai fiúk csónakosa, s erről az alakítá­sáról így írt a kritika: ,,..a legigazibb csónakos eddig Gyukár Tibor volt a Molnár­darabban”. A fiatal művész, akit első szerepei nyomán gyermek­színésznek könyveltek el, sze­retett volna kitörni ebből a „beskatulyázott’ szerepkörből. Karaktere új műfaj felé szárnyalta őt, s a musical comedy felé. Petiik József első rendezése adta meg szá­mára az első ilyen szerepet. Korontyijev-—Lvovszkij— Kalmár—N ádas: Kisorsolt menyasszonyában Valentint, a válogatott labdarúgó szere­pe már teret engedett valódi egyéniségének, az egész szín­padot, nézőteret betöltő de­rűs tréfálkozásnak. Életerős humora tette emlékezetessé a Majd a papa című vígjáték „Gacsáj”-ának megformálását 1965-ben, majd az „O. K. mr. Kovács” című musical­ben egyszerre nyolc szerep­ben játszhatott, s a humor széles skáláján nyújthatta hamisítatlan egyéniségét. Amikor az utóbbi darabot négy nyíregyházi előadáson vitték sikerre, már túl voltak egy jugoszláviai turnén. Az újvidéki magyar színház meghívására játszott Gyukár Tibor is 14 napig a szomszé­dos országban. A közelmúlt években újabb vidám szerepeiben is­merkedhetett megyénk kö­zönsége Gyukár Tiborral: Ta­mási Áron Énekes madará­ban a Kömény Mókát ját­szotta, melyben olyan híres elődje volt, mint Apáti Im­re. Végül az utolsó szabolcsi bemutató, mellyel a múlt héten léptek fel a megye több művelődési házában és a nyíregyházi színházban: Bárány Tamás darabja, a Napkeleti királyasszony. A jövőről? Legközelebb a Dankó Pistában Máté szere­pét játssza, s március 14—15 között a bécsi Collégium Hungaricum színpadára lép ebben az alakításában. Sza­bolcsban a Máj lás Miska Eleméri Taszilóját játssza április 27-én. S ezzel a da­rabbal ismét Jugoszlá várja a Dér) támulatát. A magyar színjátszás leg- régibb és legszebb hagyomá­nyait folytató Déryné Szín­ház falujáró, vidékeii íjoló társulatának művésze Gyu­kár Tibor, aki Angyalföl 'ről, majd Rózsahegyi Kálmán is* kólájából indult, akinek si­kereit „Thália szekere” rö­píti hétről hétre Komáromtól Borsodig, Zalától Szabolcsig. Szilágyi Szabol* Ölbei Irén: Az ezüstbárányok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom