Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

WK mirefm T: — VASÁRNAPI MlfTXffrriW flf. ofcfaS MEM TRÉFA — Kérem Kiss kartárs lépjen előbbre, mert csak akkor éönthetek kéréséről, ha pontosan tudom, hogy ki áll ön IBÖgÖtt, —- Jókor Jön, Haberli asszony, — eddig csakis önről beszélgetek. — Lujza, ha jól számolom, 478 kilót fog. tze házasodtunk. Behajózás, 7urc$a nap Reggel ért az első megle­petés, mert feleségem már terített asztallal várt a reg­gelihez, holott ezt én szok­tam elkészíteni. Még a cso­dálkozás hatása alatt indul­tam munkába, amikor a ka­puban széles mosollyal kö­szöntött rám Bugyola, az egyébként zord házmeste­rünk és nyájasan megkér­dezte: — Nincs valami panasz a lakásban? Szédelegve érkeztem mun­kahelyemre. Itt újabb meg­lepetés várt. Dudák kollé­gám, aki eddig mindig fúrt, elérzékenyedve a nyakamba borult és lelkendezve mond­ta: — Gratulálok, öregem, olyan prémiumot kapsz, hogy... de meg is érdemied. Ha valaki, hát te aztán igazán! Mindezek után remekül ment a munka, gyorsan el is telt a nap. Boldogan indul­tam haza. A villamosnál nagy volt a tülekedés, de a mellettem álló férfi■ kedvesen szólt; — Tessék, öné az elsőség. A villamosban pedig egy fiatalember rögtön felkelt a helyéről és így biztatott: — Tessék leülni. A csodálkozástól túlmen­tem egy megállóval a célo­mon, de mit számít az eny- nyi kellemes meglepetés mel­lett! Útközben bementem egy üzletbe, gondoltam, ha már lesz prémium, megle­pem a feleségemet egy pár harisnyával, hiszen reggel olyan kedves volt. Alig lé­pek be az üzletbe, a kiszol­gálók kórusban köszöntöttek: — Jó napot, kedves vevő! Mivel szolgálhatunk? Eldadogtam az óhajomat és már nem is voltam na­gyon meglepve, mikor távo­zásomkor ismét megszólalt a kórus: ■— Viszontlátásra, kedves vevő! Legyen máskor is sze­rencsénk!. .. Feleségem az ajtóban állt mosolyogva. — Már úgy vártalak, any- nyira hiányoztál. A fekete elkészült és az újságod is ott van az asztalon. Idd meg a kávéd és olvass nyugodtan, majd én mindent megcsiná­lok. Leültem a fekete mellé, közben néztem az újságot. Benne voltak a kihúzott lot­tószámok is. Előszedem há­rom szelvényemet és nézem, nézem. Négyes találat! Fel­ugróm örömömben és felesé­gem után kiabálok a kony­hába: — Zsóka! Zsóka! Négyes találatunk van! Feleségem abban a pilla­natban ott állt előttem. Nem mosolygott, sőt kedves sem volt, amikor megszólalt: — Rendben van, csak kelj már fel, mert elkésel. — az ajtóból még visszaszólt: — És mielőtt elmész, ne felejts el szenet felhozni a pincé­ből! <v. i.) Tréfa kaleidoszkóp PÁRIZS A szépen berendezett la­kásban megszólal a telefon. Az asszony felveszi a kagylót, megértőén bólogat, majd halkan megszólal: —. Igen, igen, értettem, rendben vájj — s ezzel lete­szi a kagylót A férfi megkér,di: — Ki' telefonált, szivecs­kém? —- A férjem — feleli a nő —, azt mondta, hogy ma ké­sőbb jön haza, mert veled van fontos megbeszélni való­ja... PRÁGA való, milyen káprázatos szín­skála !... A festő: — Gondolja? Csakhogy ez nem festmény, hanem az a vászondarab, amelyen kipró­bálom a színeket™ LIPCSE Á Trabant hátsó ablakán hatalmas bernáthegyi kutya bámul kifelé. Körülötte tana­kodnak a srácok: — Hű, de nagy kutya! Hogy került ez vajon a ko­csiba? — Biztosan kölyök kora- bán odaültették és most nem tud kijönni™ Királyhegyi Pál: Egy szál gyufa Csongay Sándornak, egy szenvedélye volt: a kártya, az ital és a lóverseny. Har­minchét éves korában már ott tartott, hogy tíz esztende­je volt nős, nagyon szerette a feleségét, aki megható lel­kesedéssel igyekezett beoszta­ni azt a kis pénzt, ami a kár­tyából, lóversenyből megma­radt. Persze, maga az asz- szony is dolgozott, takarékos­kodott és férjét is takarékos­ságra intette, mondván: a si­ker és az élet titka: a taka­rékosság... — Nem is az a baj — mondta a felesége — hogy lóversenyre jársz és veszítsz. Én nem bánom, ha egy férfi szenvedélyes valamiben és le­hetséges, hogy néha nyersz is, bár én elképzelni sem tudom ezt a lehetőséget. Az igazi nagy baj az, hogy túl sokat beszélsz a barátaiddal a kö­vetkező verseny esélyeiről, lo­vakról, a lovak szüleiről, ta­nácsokat adsz fölényesen, mert ismered jól a lovak családfáját is, aztán kinn a versenyen elveszted az utolsó fillérünket, minden tudásod­dal együtt. De még itt sincs vége a bajnak, mert a vesz­tett verseny után jön a kiér­tékelés és megint vége-hosz- sza nincs a sok lóbeszédnek, hogy a Daru II. bejött volna, ha le nem marad, de az any­ja is ilyen volt, megbízhatat­lan, aljas, jellemtelen ló, aki egyszer remek formát muta­tott, máskor meg teljesen in­dokolatlanul lemarad. Aztán hosszan magyarázzátok egy­másnak, milyen csodálatos véletlen volt, hogy az a lő jött be, akit mindenki várt, de arra meg nem lett volna érdemes pénzt feltenni, hi­szen siker esetén is csak nagyon keveset fizetett. Vi­szont, ha bejött volna az a ló, aki nem jött be, mert le­maradt, akkor rengeteget fi­zetett volna, tehát tulajdon­képpen helyes volt arra ját­szani, aki lemaradt. És így múlik el, édes fiam, az éle­ted, lóbeszéddel, értelmetle­nül, pénztelenül, mert annyit nem lehet keresni, amennyit kártyán és lóversenyen el ne lehetne veszteni. Persze, vas­szorgalom kell hozzá, da szorgalomban nálad nincs hi­ba: el nem mulasztanál egy versenyt a világ minden kin­cséért sem. De azért mégis szeretlek — fejezte be nőie­sen hegyibeszédét az asszony. A férfi dlnéző mosollyal hallgatta, mert ő már tudta, hogy kezében van a szeren­cse, tudta, hogy a holnapi nagy halmozáson rengeteget fog nyerni és akkor az asz- szony végre meg fogja érteni, hogy mégis ő az okosabb ket­tőjük közül. A tipp teljesen biztosnak látszott és csodálatos módon kiderült, hogy az is volt. A halmozás bevált és Csongay Sándor hatvanháromezer fo­rintot nyert. Készpénzben. Az összeget mindjárt a verseny után ki is fizették, a kasszá­nál. A férfi elszédült és leg­szívesebben sírni szeretett volna örömében. Most majd odaáll az asszony elé és oda­adja neki az egész pénzt. Igazán megérdemli. Amikor aznap délután egy barátja említette, hogy nagy pókercsata lesz a lakásán, a szeme felcsillant. Addig üsd a vasat, amíg nyersz — mondta magának és már lát­ta lelki szemével, amint ki­kerekíti a hatvanháromezret, — ami nem is sok —, pon­tosan százezerre, ami már jobban hangzik. És elment pókerezni. Egésa éjjel Játszottak, vasszorga­lommal, fáradhatatlanul es Sándor eleinte vesztett. Reg­gel kilenckor már vége is volt a játéknak. Sándor minden fillérjét elvesztette. Agyondohányozva, elgyötör­tén, sápadtan ért haza. Aa asszony szótlanul készítette el a reggelit. A férfi maga elé meredt és a sok elvesz­tett pénzre gondolt. Gépies mozdulattal vette elő pipáját, megtömte, maradék kis do­hányával, gyufát vett elő és rágyújtott. Az asszony eny­he sVemrehányássál mondta; —* Látod, szivem, ezért nem fogunk mi semmire sem menni, mert te könnyelmű vagy. Uj gyufával gyújtasz rá a pipádra, amikor pedig ég a gáz... Sápadt arcú férfi panasz­kodik orvosának: — Doktor úr, tíz éve va­gyunk házasok és még sincs gyermekünk. Mindent meg­próbáltunk és hiába. Az orvos elkomorodik: —• Ha jól emlékszem, a múltkor a feleségének hathe­tes üdülést javasoltam a Tátrába — dünnyögi. A férfi megadóan tárja szét karjait: — El is mentünk, pontosan hat hetet töltöttünk ott! A doktor arca felderül: — Pedig én ezt az üdülést csak a feleségének ajánlot­tam ™ NEW YORK Két hajótörött csónakját dobálják a hullámok. Semmi mást nem tudtak megmente­ni a hajóról, csak egy tran­zisztoros rádiót. Háromnapi hányódás után végre egy kis szigetre vetődnek. A szi­get kopár, lakatlan, sehol egy állat, amelyet elejthet­nének, gyümölcs, amellyel csillapíthatnák kínzó éhségü­ket. — Éhhalálra vagyunk ítél­ve — nyöszörgi az egyik, majd kimerültén mély álom­ba merül. Két óra múlva a társa fel­rázza: — Ébredj, Jim! Meg va­gyunk mentve! — Miért? Mentőhajó köze­KERESZTREJTVÉNY 1915 március 1-én nevezetes do­log történt Budapesten. Ez a be­vezetett „újítás” 55 éve szolgálja a budapestieket. Mi ez? Beküldendő: vízsz. 1., mgg. IS. VÍZSZINTES S 13. Zenei rövidítés. 14. Egyete­mi díszes előcsarnok. 15. Felsőbb- rendű angyal. 16. Mássalhangzó kiejtve. 17. Azonos mássalhang­zók. 19. Nyomdai dolgozó. ZL Expressz vonat. 24. Maró folya­dék, névelővel. 25. Huzal. 28. Mű­kedvelő. 30. Vissza: a legerősebb kártya. 31. Égéstermék. 33. Ható­sági igazolás. 35. Nyugat-európai nép. 36. Egzotikus állat. 38. Azo­kat a személyeket. 39. Mutató­szó.' 40. „Végtelenül” nagy!!! 41. A-val a végén mosogatószer. 42. Régi római pénz. 43. Ügyirat. 45. Fegyverrel ronta rá. 47. Kefe ré­sze! 49. Tojásokon ülő tyúk. 52. Vissza: menet közben néhány percre benéz. 53. SES. 55. Hozzá nem értő. 57. Folyó Jugoszláviá­ban. 58. Rangjelző és -hoz, -hez, -hoz németül. 60. Kenyértésztá­ból készült, Laposra nyújtott, zsírban sütött étel. 62. Olasz vá­ros. 64. Uralkodói szék. 65. EA. 66. Szerencsejátékot folytató. 68. Igák betűi keverve. 69. Szovjet repülőgéptípus. FÜGGŐLEGES : ség. 32. Gyapjút fonásra előké­szít. 34. A fa gyümölcse. 37. If­jú. 42. Kikötőváros a hasonló nevű öbölben, brit gyarmat volt. 44. AOKN. 46. Vissza: dunántúli városunk. 48. Magasra hajít. 50. KÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Február lő-i rejtvénypályáza­tunk megfejtése; Éljen, éljen a bolondság ledik? — Nem. Egy New York-i vendéglő reklámját hallottam most a rádión: Ebédet, va­csorát kívánságra házhoz szállítunk!... STOCKHOLM Műbíráló: — Ő, mester! Micsoda re­mekmű!.« Mennyi mondani­2. Német fagylalt. 3. GT. 4. Észak-atlanti Szövetség. 5. Trak­tor- és erőgépmárkánk. 6. Köz­ismert, kedvelt kártyajáték. 7. Éneklő szócska. 8. HS. 9. Mazso­lában van! 10. Szezam közepe. 11. A háború istene az ógörög mitológiában, fonetikusan. 12. Kossuth-díjas balettmesterünk (Ferenc 1893—1966). 18. Zúdítja. 20. A beiben lévő baktérium. 22. Arab államból való, rövidítve. 23. Névsorból kihúzott. 26. Raszter nagyobbik fele. 27. Olasz erede­tű kártyajáték. 39. Tárolóhelyi­Trópusi kúszónövény. 51. Halkan fülembe mondtál. 54. Bizonyos helyzet, közismert idegen szóval, röviden. 56. Világhírű német szár­mazású felderítő és diplomata volt. 59. .. .-untalan, szünet nél­kül. 61. Erős lelki megrázkódta­tás után jelentkező remegés. 63. EZZ. 65. Lábaihoz. 67. Indíték. 68. Zamat. 69. Kor jelző. A megfejtéseket legkésőbb március 9-ig kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BE­Farsang van most, Nagy farsang a Duna tájon.** Nyertesek: Hadházy Sándomé, dr. Kubassy Tamásné, Papp Ti­bor, Paulik Ildikó és Tóth Imré- né nyíregyházi, Sebők Lászlóné baktalórántházi, Für Anikó gu- láosi, dr. Katona Sándorné náb- rádi, dr. Kovács Lajos nyírvas- vári és Papp Gyuláné piricsei kedves rejtvényf ej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom