Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
i oiása. KELÉT MAGYARORSZÁG 1970. március ll LENINRŐL Március 19-én Erfurtban találkozik Willi Stoph és Willy Brandt Közzétették az IS DK és az NSZK közös közleményéi lást es nehézséget avégett, hogy előzetes feltétel nélküli eszmecsere jöhessen létre Németország jövőjéről. Reméljük, hogy az első találkozó további eszmecserék kezdete lesz, s ezek köny nyebbséghez és jobb megértéshez- vezetnek a kölcsönös viszony tekintetében”. . A Szabad Demokrata Párt szóvivője is üdvözölte az előkészítő tárgyalások eredményét. Kijelentette: „az eléri kompromisszum megfelel a Brandt—Scheel-kormány erőfeszítéseinek. amelyek jobb ' viszony kialakí tását célozzák a szocialista országokkal”. A CDU—CSU hivatalos állasfoglalása természetesen ía- nyalgó volt. Az uniópártok frakciójának szóvivője azt mondta, abból indul ki, hogy Stoph és Brandt találkozóját nem kötik össze az NDK de jure elismerésével. Egy órával a találkozó létrejöttének ismeretessé válása után az NSZK kormányának nevében Aiders szóvivő nyilatkozott a televízióban Hangoztatta: most első ízben .diák ki közös közleményt. Az NSZK kormánya 'azonnal elfogadta az NDK javaslatát. hogy a találkozó színhelye Erfurt legyen. Ez az eredmény közös erőfeszítésből született. Az NSZK kormánya üdvözli a megegyezést és reméli, hogy most új szakasz kezdődik a két ország viszonyában — mondotta Ahlers. A bonni szovjet nagykövetség szóvivője kijelentette: a Szovjetunió üdvözli a megállapodást. GOA<<//: Külpolitikai összefoglaló 1 A Vietnam-konferencia ülése §H Amerikai eszkaláció Laosz ban 8. Részletesen kikérdezett a capri halászok életéről, keresetükről, a papok befolyásáról, az iskoláról; érdeklődésének széles skáláján őszintén elcsodálkoztam. Amikor felhívták figyelmét, hogy van itt egy papocska, aki szegényparaszt fia, nyomban követelte, hogy gyűjtsünk neki adatokat: milyen gyakran hajtják papneveldébe gyermekeiket a parasztok, s vajon a parasztfiúk visszajönnek-e szülőfalujukba lelkipásztorkodni. — Érti, ugye? Ha ez nem véletlen jelenség, akkor azt jelenti, hogy ez a Vatikán politikája. Ravasz politika! Nem tudok elképzelni másvalakit, aki ennyire magasan állt az emberek fölött, és mégis távol tartotta magától az önhittség csábítását, és nem vesztette el az „egyszerű emberek” iránti élénk érdeklődését. Volt benne valami delejesség. Vonzotta a dolgozó emberek szívét, rokonszen- vét. Nem beszélt olaszul, de a capri halászok akik már találkoztak Saljapinnal és más híres oroszokkal, valami megérzésből Lenint azon nal külön helyre soroltók. Nevetése megnyerő volt, annak az embernek a „szívéből jövő” nevetése, aki bár remekül észreveszi a suta emberi butaságot es az elme akrobatikus furfangjait, élvezni tudja az „egyszerű szívüek” gyermeki naivitásai is. Egy öreg. halász, Giovanni Spadaro, azt mondta róla: — Csak becsületes ember nevethet így. Lenin az égbolthoz hasonló kék és áttetsző hullámokon csónakázva, az „ujjával tanult halat fogni: zsineggel horgászbot nélkül. A hala szók magyarázgatták neki hogy akkor kell rántani amikor ujja megérzi a zsineg remegését: — Cosi: rtrin-drin. Capis- ci? (így... Érted?) Lenin nyomoan felrántotta a halat, megmutatta és gyermeki lelkesedéssel, a vadász szenvedélyével ' kiál-' tóttá: — Aha! Drin-drin! A halászok fülsiketítő s ugyancsak gyerekesen jókedvű hahotában törtek ki, és halásztársukat így nevezték el: „signor, Drin-drin.” Elutazott, amazok pedig egyre kérdezgettek: — Hogy van signor Drin- drin? Nem csípi el, ugye, a cár? Nem emlékszem, hogy Ple- hanov még Lenin előtt vagy után járt-e Capriban. A capri emigráns kolónia néhány tagja — Öliger író. a szocsi felkelés megszervezéséért halálra ítélt Loren- ce-Metner, Pavel Vigdor- csik és azt hiszem, még ketten — beszélni akartak vele. Plehanov elutasította őket. Joga volt hozzá: beteg volt, pihenni érkezett. Öliger és Lorenc azonban elmondták, hogy nagyon sértő módon utasította el őket. Az ideges Öliger azt bizonygatta, hogy Plehanov valami olyasmit mondott, hogy „belefáradt a rengeteg emberbe, aki mind beszélni akar. de cselekedni nem tud.” Amikor nálam járt, valóban nem akart találkozni -az ottani kolónia egyetlen tagjával sem. Vlagyimir . Iljics mindenkivel találkozott. Plehanov semmiről sem kérdezősködött, ő már mindent tudott, és ő maga mesélt. Oroszosán pazar tehetségű és európai műveltségű ember lévén, szerette fitogtatni ékes, szellemes beszédét, és nyilván éppen az elmésség kedvéért kegyetlenül éreztette külföldi és orosz elvtársainak fogyatékossá gait. Ügy véltem, hogy elmésségei nem mindig sikerültek; csak a sikerületlenek maradtak meg emlékezetemben: „a mértéktelenül. mérsékelt Mehring”, „az önjelölt Enrico Ferro, akiben egy lat vas sincs” — amely szójáték azon alapul, hogy a ferro vasat jelént. És valamennyi ilyesfajta volt. Általában lenézően bánt az emberekkel, persze nem úgy, mint egy isten, de kissé hasonló módon. Mint igen tehetséges írót s a párt megalapítóját mélyen tiszteltem, de nem rokonszenveztem vele. Túl Berlin (MTI): Az NDK minisztertanácsának sajtóhivatala csütörtökön 19 órakor bejelentette h^ev Willi Ptonh elnök és Willy Brandt kancellár találkozójának előkészítésével megbízott küldöttségek. az NDK kormánya javaslatának megfelelően megállapodtak abban, hogy a találkozóra 1970. március 19- én Erfurtban kerül sor. A közleményt Berlinben és Bonnban egyidejűleg hozták nyilvánosságra. A Stoph—Brandt találkozó létrejöttének híréhez Bonnban először a Szociáldemokrata Párt foglalt állást. Szóvivője kijelentett: „az SPD elégtétellel veszi tudomásul. hogy mindkét fél kiküszöbölt minden meggondoA francia fővárosban, a konferenciák termében megtartották a Vietnam-konferencia 58. plenáris ülését. A párizsi és a világsajtóban azonban az utóbbi időben lassan több szó esik Laosz- ról, mint Vietnamról. Egyre több jel szól amellett, hogy Washington úgy döntött: az eddiginél is sokkal látványosabban, gátlástalanabbá beavatkozik a kormányerők oldalán, a szabadságharcosokkal szemben, ebben a Vietnammal szomszédos délkelet-ázsiai országban. Hivatalos jelentés szerint Laosz felett lezuhant az amerikai légierő egyik vadászbombázója. Ez a hír önmaga bárt nem érdemelne nagy figyelmet. A háttere teszi érdekessé. A Nixon-kor- mány ugyanis nemrég a közvélemény nyomására olyan ígéretet tett, hogy a jövőben folyamatosan közli laoszi veszteségeit. Az ígéret után ez az első fecske, az első hiGcrencsér Miklós: W. Egy részeg sem hahotazhatott volna közousegeseooen, mint a színjózan Volkhardt. Alig tételezhette volna fel Faragó, hogy megfér ennyi durva vidámság a mindig kimérten jól nevelt SS-száza- dosban. Gyomra görcsbe rán- dult és fagyasztó fuldoklást érzett, mintha jegcsap szorult volna a torkába. — Ne pazarolja fölösleges dolgokkal az idejét — ajánlotta szinte szeretettel aGes tapo-főnök, visszakomolyodva hivatali tekintélyéhez. — Hagyja békén Domer kisasszonyt. Sokkal fontosabb feladatot tudok adni magának. — Felállt, a páncél- szekrényhez lépdelt, mozgása, viselkedése megnyugtató hangulatot árasztott. Sötétszürke dossziét emelt ki a páncélszekrényből, ezzel tért vissza a társalgó sarokba. — Néhány percre egyedül hagyom. muszái törődni a vendjeikkel. Ne haragudjon. rítt» 6* kényelmesen ezeké* »7 aktákat. Atya* bizalommal megérintette Faragó vállát, majd Isisétált a dolgozószobából vatalos, Laosszal kapcsolatos veszteséghír. A washingtoni kabinet ígérete persze nagyon is összetett politikai gesztus. Egyrészt — és ez tipikusan nixoni taktikázás — azt a benyomást Keltheti, hogy a közvélemény jobban megfigyelheti, tehát jobban ellenőrizheti is a laoszi’ fej lemé nyékét. Ugyanakkor a vesz teségek folyamatos közlést tulajdonképpen lélektanilag és politikailag egy laoszi eszkaláció első lépése is lehet. A veszteséglista ténye önmagában is annak beismerését jelenti, hogy az USA immár nem csak Vietnamban avatkozik be fegyveresen, hanem Laoszban is. Egy ilyen beismerésnek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Például az, hogy a Pentagon és a Cl A számára könnyebbé teszi a laoszi manőverezést. Souvanna Phurna laoszi miniszterelnök valószínűleg már ennek az eszkalációnak Mar az első irat elején falíehér tett, a jóvágású fiatalember arca. Egész lényét lebegővé tette a rémület, egyedül az akták soraiba tudott kapaszkodni, azokból pedig a biztos halál nézett vele farkasszemet. Egész pályafutását kiolvashatta a papírokból „...Amikor a bruhni Katonai fegynázból a siralomházba kísérték a ha lálraítéltet, leütötte őreit és megszökött. Azóta nyoma veszett Ha a körözött szökevényt bárhol sikerül letartóztatni, a legrövidebb úton főbelövendő.” Nem remélt irgalmat. Tudomásul vette, hogy ütött utolsó órája. Csak percei lehetnek hátra. Viszik és ki- végzik, így, ahogy van, szmokingban, lakkcipőben. Különös, kéjes, borzalmas érzése volt. Élni és mégsem élni. Arca áttetszőre dermedt. ' Volkhardt a frissen, vidáman ébredt ember harsogó kedvével nyitotta rá az ajtót Uave érdekes papírok, kedves Faragó? Na. ne ros- kwdion ermvire magába! jerrtizti-sT-iv október tizenötödikére? Bizony kissé a jegyében nyilatkozta az AP hírügynökségnek azt, hogy az amerikai légierő személyes kérésére, „a VDK részéről megnyilvánult fenyegetéssel szemben” fokozta a ' aoszi akciót. Egy másik bizonyíték: magában az Egyesült Államokban is rohamosan növekszik azoknak a neves közéleti személyiségeknek a száma, akik nagy agg^^qptsp^l tekintenek a légii jobb délkelet-ázsiai fejlemények felé. Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának vezetője újabb támadást intézett a kormány laoszi politikája ellen, efev másik szenátor, Williams pedig azt követelte, hogy Rogers külügyminiszter, Laird hadügyminiszter és Helms, a CIA igazgatója adjon ki kimerítő tájékoztatást arról, mi , is történik Laoszban. A folyamat nagyon is egyértelmű és nagyon is emlékeztet arra, ahogyan néhány esztendeje a vietnami eszkaláció elkezdődött. szórakozottan beszélt az előéletéről. Ki gondolta volna, hogy egészen izgalmas múltja van. Amilyen okos fiú maga, nem szükséges a szájába rágni a következményeket. Szóljon, kérem, aggaszt a hallgatása. Faragó pem tudott szólni. — Na igen — figyelte együttérzőn a Gestapo-főnök. — Rossz közérzete némiképp indokolt. Sajnálom, őszintén sajnálom. Én mindent megtettem magáért.. Egyetlen szavamra vezető pozícióba került Na, Faragó. legyen már egy kicsit férfiasabb. Mivel nem áll módomban a részletekkel foglalkozni, Schultz őrmester majd felvilágosítja a továbbiakról. Nagyon kéren^ ne próbálja megkísérelni a brünni pank- rációt. Az én katonáimat már nem olyan egyszerű leütni. Na menjen szépen. Vegye fel a télikabátját is nehogy megfázzon. Éteri messzeségből érték a szavak Faragó halott fülét. A felszólításra gépiesen cselekedett, pontról pontra «n- gede'roeskedve a Gestapo- főnfik kívánságának. KétéTt'7 térén 1 áró várakozott a villa udvarán. Ugyanaz a kocsi, amellyel Lébény- be utaztak a nyolc magyar katonatiszt végzetére. Szénást József ezúttal hiányzott, megszokott helyén, a bal hátsó ülésen Schultz őrmester óriási teste kuporgott Faragó dideregve ült melléje. Szaglása is meghalt már, nem vette észre az orrának oly ismerős német, katonaszagot, amely a benzingőz édeskés bűzéből, a gumi enyhén fojtó szagából és valami sajátos szappanillatból elegyült. Óvatos tempóban gurultak végig a sötét városon. A sofőr mellett ülő SS-legény mozdulatlanná kövülten nézte az utast és a térdei közül felmeredő karabélycsövet markolta. Schulte őrmester belerázódott szoros helyzetébe, próbálgatta, hogyan tartsa géppisztolyát, végül az ólebe fektette, csövét pedig Faragó bordái közé nyomta. A városon át egyetlen szót sem szólt. Amikor elhagyták a szabadhegyi sorompót, kurtán mordult a sofőrre: — Balra! Egyik érthetetlenség a masakat követte Faragó számé ra. Semmi magyarázatot nem talált arra, minek ez a nagy ceremónia, mi szüksége lehet Schultz őrmesternek az ölében heverő nyilas karszalagra, és miért hozzák éppen erre, a fehérvári országúira, miért koesikáztat- ják ilyen hosszasan, amikor sokkal egyszerűbben is elintézhetnék kivégzését. Túl Szabadhegyen, az emelkedőt borító erdő mellett megálljt parancsolt Schulte őrmester a sofőrnek. Óriásit rándult Faragó szive. Érezte, nem tud majd megállni a lábán, ha mozdulásra szólítják. Előre átélte a következő pillanatok mozzanatait. — Ide mar csak három kilométer Táplány-puszta — szólt buffogó hangon .Schulte őrmester. — Ott lakik az intézőnél Urbantsok Tibor főmérnök. A parancs úgy szól, hogy hadnagy úrnak agyon kell lőnie a főmérnököt. Faragó elvesztette az esz méletét. A fekete semmiből kísérteties álomszerűséggel talált magára és éledő figyelme álig tudta befogadni az őrmester mélyen kongó szavait: — Az országűtról körülbelül százhúsz méter a földút az intéző lakásáig. Farral állunk majd az ajtó elé, hogy a lövés után azonnal távoz hassunk. A bejárati ajtón túl előszoba van, abból három ajtó nyílik jobbra, balra érőidre. Urbantsokék szobává ba a jobb oldali ajtó vezet Hívja ki a főmérnököt az előszobába ott lője le. Én közben eldobom az udvaron ezt a karszalagot, mert jobb, ha a nvii? sokra fognak gyarí ^ TT+i?n tnccrri V-f^-TJ térnie hadnagy úrnak az esté’ "re. Egy héthatvanötös tisztsok „arisztokratizmus” rejlett benne. Az is lehet ogy tévesen ítélem meg. Nem szeretem különösebben a tévedéseket, de mint mindenki, én is tévedhetek. De am) tény, az tény: ritkán találkoztam egymástól annyira., elütő emberekkel, mint Plehanov és Lenin. S ez természetes is: az egyik befejezte a régi világ lerombolásának munkáját, a másik pedig már elkezdte az új világ építését. » Az élet olyan ördögi ügyességgel van elrendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, az képtelen őszintén szeretni. Már pusztán ez az embert gyökerestül eltorzító lé- lekhasadási kényszer, hogy szeretni csakis gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra ítéli a mai élét- körülményeket. Oroszországban, abban az országban. ahol a „lélek- mentés” általános módszere a feltétlen szenvedés, egyet* -'o oivan. emberrel <=em találkoztam, senki mást nem ismerek, aki annyira mélyen és erősen gyűlölte, utálta és megvetette volna az emberek szerencsétlenségét, bánatát, szenvedését, mint Lenin. Ezek az érzések, az élet drámáinak és tragédiáinak ££ a uimeic az. di szß*. memben különösen magasra emelik Vlagyimir iljics Le»,: nint, annak az országnak a fiát, ahol a szenvedés dicsőítésére és szentté avatásara a legtehetsegesebb evané»'-* -iuitrUivu.1 illdh,, cö éuioi a fiatalok az apró, köznapi drámák tulajdonkeppen pgj- torrna leírasd var telezsjpi^ könyvek szerint kezdik . életüket. Az orosz irodaiohv Europa legpesszimistább irodalma, nálunk minden könyv arról az egyetlen témáról szól, hogy miké'nt szenvedünk fiatalságunkban és érett korunkban: az értelem hiányától, az elnyomatástól, a nőktől, a felebaráti szeretettől, a világmindenség rosszul sikerült rendjétől; öregkorunkban: az életünk során elkövetett hibáink tu-' datatól, fogaink hiányától, az elégtelen emésztéstől és a halál elkerülhetetlenségétől. (Folytatjuk) helyettesi pisztoly me-, redt Faragó arca élé. Jól ismerte, először Albániában kapott ilyet az SS-tő), amikor előléptették tizedessé. Félelme elpárolgásának biztos jele volt, hogy újra érezni kezdte a részegségek. — Tessék vigyázni, élesre van töltve — figyelmeztette az őrmester. Keze verejtékétől síkos lett a pisztoly agya. Gyengéd lökéssel tovább indult a gépkocsi. Faragó mindent értett Éles, kemény kontúrokban látta a Gestapo-főnök számítását, hidegen és tárgyilagosan tudomásul vette a maga gyávaságát. Kezéről leszáradt a verejték, engedelmesen vitte benne Volkhardt akaratát, a halált. Kedves, játékos képzelettel formált ornamentika díszítette a szemközti ház homlokzatát. Az osztrákba oltott olasz barokk finomságai biztos kezű mesterre vallottak, de Weinhoffer Jenőt a legkevésbé épp az érdekelte, miféle ízlés nyomait őrzik a párkányok, a kovácsoltvas ablairrínsok. p kosár ívű kapuboltozat a tizem nyolcadik századi potgárhá- zon. Egyszerűen ki kellett pillantania szobájából, mert néhány másodpercnyi öröm- ittas hallgatással akarta ünnepelni diadalát. Leplezve örömét, fenyegetőn meredt Nagy Rezsőre, aki a szoba közepére állított széken ült. »Folytatják! Te-keie tél
