Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
SELET-MAGYARORS2Á© Í9T0. másrcfus Dk 1 «fdal HADGYAKORLATOK A SZOVJETUNIÓBAN A B.jeloru sz SZSZK területén Dvina” elnevezésű katonai hadgyakorlat kezdődött a Szovjetunióban a hadműveletek komplex irányításának tökéletesítésére. A katonai tudósítók helyszíni jelentései szerint a felvonultatott haditechnika a hatalmas tűzerő minden eddiginél nagyobb mélységben tudja átsza kitani az ellenséges vonalakat, még akkor- is, ha a szemben álló fél nagy mennyiségű harckocsival rendelkezik. A katonai szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a hetvenes évek szovjet hadserege technikai szempontból korántsem azonos a Í0—15 évvel ezelőttivel. A „Dvina” hadgyakorlatot manőverezést képesség, a korszerű tudományos és technikai vívmányokon alapuló irányítás jellemzi. A helyszíni jelentések beszámolnak arról is. hogy az emlékezetes „Dnyeper” hadgyakorlaténál most nagyobb és nehezebb feladatokat kitűző „Dvina—70”-ben részt vevő katonák harci szelleme kitűnő. A hadgyakorlat körzetébe való felvonulás már megmutatta, hogy a kapott parancsot a legnagyobb pontossággal hajtják végre. Képünkön; a hadgyakorlaton részt vevő egyik páncélos egység legénysége a pihenőidőben. ,r- -* 2|íyarország telefoto) h ülpolitikai összefoglaló @ A ciprusi merénylet liátlc*re i IMDK — NSZK- megbeszélések Ciprus szigete vasárnap hirtelen a világlapok első oldalára került: merényletet kíséreltek meg Makariosz érsek, az államfő ellen. Az államfő kizárólag a pilóta. Za- kariasz Papadojiannisz lélekjelenlétének és fizikumának köszönheti megmenekülését. Az elnöki helikopter elleni támadásnál ugyanis - a pilóta súlyosan megsebesült, mégis volt akaratereje ahhoz, hogy ne hagyja sorsára a gépet és magas rangú utasát. Szerte a szigeten nagy örömmel üdvözölték azt a hivatalos közle ményt. hogy Papadojiannisz túl van az életveszélyen. A merénylet után Cipruson rendkívüli minisztertanácsot tartottak, amelyen elhatározták. milyen intézkedéseket tegyenek. Nem sokkal később az elnök radioes televízióbeszédben fordult a ciprusi lakossághoz. Ennek hatására nagyszabású tüntetések voltak Makariosz mellett. . A biztonsági erők máris letartóztattak néhány gyanúsítottat, akiket egyelőre a szembesített szemtanúk nem tudtak teljes bizonyossággal azonosítani. Ha a merénylők szemelve meg nem is tisztázódott, afelől senkinek nincs kétségé, milyen politikai erők állnak a terrorcselekmény inogott. A Ciprusi Köztársaságban már hónapok óta robbanásokkal és más hasonló akciókkal igyekszik felhívni magára a . figyelmei egy Nemzeti Front nevű szélsőségesen nacionalista görög szerveslet. amely az úgynevezett enóziszt, a Görögországhoz való csatlakozást igyekszik elérni. A szovjet sajtó — többek között az Izvesztyija című moszkvai lap —■ az utóbbi időben többször felhívta a figyelmet ennek a terrorszervezetnek a tevékenységére — ás arra hogy a Nemzeti Front nem csak az athéni .juntától, hanem az amerikai szoidatesz- kától is nyilvánvaló támogatást kap. A Pentagont ugyanis bevallottan nyugta - tanítja a NATO déli szárnya. amelynek amerikai parancsnoka, Harret tábornok nemrég tárgyalásokat folytatott Papadopuloszékkal. A közel-keleti krízis kiéleződésével egyenes arányban nő a stratégiailag fontos helyen levő Ciprus iránti amerikai érdeklődés. Az amerikai vezetessek nem tetszik az önálló Ciprusi Köztársaság pozitív semlegesség! politikája és szeretne nagyobb beleszólási jogot a sziget ügyeibe. Addig viszont, amíg Cipruson nyugalom uralkodik, nincs ^eavatjívzá- si ürügv»f 'Ítéli, hogy felszítsák a nacionalista szenvedélyeket a török és a görög nemzetiségű lakosság kozott. Nyilvánvaló, hogy a merénylet tervezői és végrehajtói ilyen célok jegyében cselekedtek. Berlinben ismét megkezdődtek az NDK— NSZK kormányfői találkozó előkészítő megbeszélései. Az első számú probléma: Bonn az útvonal megválasztásával szeretné alátámasztani azt a jogtalan álláspontját, amely szerint Nyugaí-Berlin az NSZK-hoz tartozik. Aiders bonni szóvivő ezzel kapcsolatos nyilatkozatára válaszolva e Neues Deutschland, az NS2EP központi lapja hangsúlyozza: i de j. tenne már megszüntetni a bonni „fogalomzavart”. GORKI! ’ LENINRŐL s. Egy megtörtént eset. vendéglőbe menet Lenint megállította egy mensevik munkás, kérdezett tőle valamit. Lenin meglassította lépteit, társasága pedig továbbment. Amikor mintegy öt perccel később megérkezett a ven déglőbe, elkoínorodva mesélte: — Furcsa, hogy egy ilyen naiv legény eljuthasson a pártkongresszusra! Azt kérdezi tőlem: tulajdonképpen miben rejlik a nézeteltérések igazi oka? Ide hallgasson, mondom, a maga elv társai a parlamentben ülésezni akarnak, mi pedig meg vagyunk róla győződve, hogy a munkásosztálynak harcra kell készülődnie. Azt hiszem, megértette. Szűk társaságban, s minőig ugyanabban az olcsó kisvendéglőben étkeztünk. Megfisveltgm. hogy Lenin nagyon keveset eszik, két- liárom tojásból rántottál, egy darabka sonkát, s felhörpint egy korsó sűrű barna sört. Mindebből látszott, hogy önmagával keveset törődik: annál inkább meglepett, mennyire gondoskodik, a munkásokról. Ellátásukat Andrejeva intézte, s tőle kérdezte meg Lenin: — Mit gondol, nem élv. , ' nek az elvtársak? Nem? Hm. hm. . . Nem lehetne nagyobb szendvicseket adatni nekik? Felkeresett a szállodában hát látom: gondterhelten ta pogatja végig az agyat. — Mit csinál? — Azt nézem, nem nyír kos-e a lepedő. Nem értettem meg mind járt, miért kel! neki tudnia, hogy milyenek Londonban r lepedők. Ekkor, észrevév- értetlenségemet megmagyarázta: — Vigyázni kell az egészségére. 1918 őszén megkérdeztem Dmitri j Pavlov szormovói . munkást, nézefe szerint mr ryif?1 "Len ifi űegj eöemzőbb tu-1 lajdonsága. — Az egyszerűség. Egyszerű, mint. az igazság. Ezt. mint alaposan meg fontolt, régen eldöntött véleményét mondta ki. Az ember legszigorúbb bi- ráia közismerten a» alkvi- mazottja. Lenin sofőrje, Gil, :ki sokat tapasztalt az életben, ezt mondta: — Lenin különleges em bér. M“« esv ilven nincs. . . A Mjasznyickaja utcába viszem Vlagyimir Iljicset. Óriási a forgalom, lassan hajtok, félek, hogy összetörik a kocsit, állandóan dudálok, izgulok, Vlagyimir Lilies meg kinyitja a kocsi ajtaját, kilép a hágcsóra, s nem törődve azzal, hogy lesodorhatják, eioreúl: „Ne ny ugtalankodjék, Gil — mondja —, hajtson csak úgy, mint a többiek.” Régi sofőr vagyok, tudom én, hogy ilyesmit, más nem tesz Kfehéz érzékeltetni, bemutatni azt a természetességet es rugalmasságot, amellyel élményéi egyetlen mederbe folytak össze. Gondolata, mint az iránytű a hegyével, mindig a dolgozó nép osztályérdekei felé fordult Londonban egy szabad este adódott, és néhány an elmentünk egy demokratikus kis színházba, egy music-hallba. A bohócok, artisták láttán Lenin boldogan és a többieket is magával ragadóan nevetett, mindért egyebet egykedvűen nézet},. viszont különös figyelemmel adózott a brit-kolumbiai munkások favágó számának. A kis színpadon, erdei díszlet előtt, két markos legény egyetlen perc alatt felvágott egy körülbelül méteres vastagságú fatörzset. — No. ez persze a közönség számára van, valójában képtelenek ilyen gyorsan dolgozni — jegyezte meg Lenin. — Világos azonban, hogy ott is fejszével dolgoznak, s a fa nagy részét értéktelen forgáccsá változtatják. No lám. a müveit angolok! A kapitalista rendszer termelési anarchiájára terelte 9 szót, a haszontalanul elfecsérelt nyersanyag hatalmas százalékára, és végtelenül sajnálkozott, hogy mindeddig még senkinek sem jutott eszébe könyvet írni erről. Én valamit nem értettem világosan ebből a gondolatmenetből, de nem volt időm megkérdezni Lenint, mert máris az artisták művészetéről beszélt igen érdekesen, mint a színházművészet különleges formájáról.. — Van ebben a bevett szokásoknak valamilyen szatirikus vagy szkeptikus értelmezése, valami olyan törekvés, hogy ezeket a visz- szájukra' fordítsák, kissé eltorzítsák, megmutassák a dolgok logikátlanságát. Nyaka tekert. de érdekes! Vagy két évvel később Capriban Lenin az utópisztikus regenvrői beszélgetett Bogdanov-Malinovszkij- jal, s ezt mondta neki: — Inkább a munkásoknak írna regényt erről a témáról, hogyan rabolták el a kapitalizmus ragadozói a földet, s hogyan fecséreltek el minden olajat, minden vasat, fát, minden szenet. Ez nagyon hasznos könyv volna, machista uram! (Folytatjuk* AZ AMERIKAI HADSEREG HARCIG AZ-RAKTARA. A Colorádo állambeli Denver város közelében a Sziklás-hegység alatt nagy mennyiségű mérgesgázt tárolnak! Műszereken kívül nyuíakkal ellenőrzik, hogy nem történt-e gázszökés, nem lyukadt-e ki valamelyik palack. (Kelet-Magyarország telelőiéi Gerencsér Miklós: f-ekete. tél 7, A háborút csak úgy egyszerűen elveszíteni — ez felfoghatatlan volt William Heinike számára. Semmivé válhat sok-sok esztendő aprólékos munkával kicsikart eredménye? Amikor Keffel Ede győri szövőgyár-tulajdonos — aki birodalmi állampolgár és a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt alapító tagja — megbízta a gyár igazgatásával, joggal remélhette, hogy előbb- utóbb maga is gyártulajdonos lesz. A pusztán szakmai és gazdasági igyekezet mellett örömmel vállalta még a bíboró kitörése előtt a Gestapo győri kémcsoportjának irányítását, mind kiterjedtebb ügynökhálózatával az egész várost ellenőrizhette, fontos adatok tömegét szállította éveken át főnökei asztalára, most pedig be kell érnie azzal, hogy Németország nem végzett felesleges munkát a háborúval — Azt mondod, Németországban soha nem lehet bol- sevízmus. De velünk mi lesz? Őszintén szólva az a véleményem, hogy okosabb lenne, ha a frontra mennék. A hazafias önfeláldozás ekkora fokát nehezen tételezte fel Volkhardt a szeplős bőrét annyira féltő Hei- nikétől. — Én annál kevésbé tartanám okosnak. Sőt mérget mernék rá venni, hogy jelenlegi feladatodban többet, tehetsz, mint akármelyik frontkatona. Egy kommunista közömbösítése legalább akkora tett, mint öt orosz harckocsi kilövése. Ha már így alakult, akkor a harctéri csaták után kell megnyernünk a háborút. — Nem értem — vallotta meg félig röstelkedve, félig türelmetlenül William Heinike Volkhardt felhagyott a csevegő stílussal, halkabban és megfontoltabban beszélt, jelezve, hogy a lényeghez érkezett — Nem tudom, mennyire erdekel, de közölhetem veled, hogy máris él és virul a Secret Intelligence Service szovjet szekciója. Teljes ambícióval építik az angolok Oroszországban offenzív kém hálózatukat. A mi számunkra* aligha szorul bővebb kifejtésre, hogy mindez mit jelent. Még zajlik a háború, de már kezdődik a következő. Mi sem világosabb, hogy ebből a németek aligha maradhatnak ki. N06. Willi, hányadán állunk. azokkal a kétségekkel ? Mintha macskát babusgatott volna Heinike, finoman simogatta a fotelkarfa kék szattyánbőrét — Grandiózus dolognak látszik, Edmund. Csupán az fáj, hogy másokkal is osztoznunk keH a győzelemben. Nem tartotta fontosnak a Gestapo-főnök, hogy megjegyzést fűzzön ehhez a kijelentéshez. Viselkedése el- hétköznapiasodott, mint egy visszazökkent a maga szerényebb helyzetébe. — Lássuk a medvét Remélem. te is tudsz új hírrel szolgálni. — Feltétlenül — mozdult ki az igazgatókém is elmélázó helyzetéből. Szeplős arca csupa elevenség lett, szürke szemgolyói kissé kidudorodtak a merev pillák alól. — Biztos nyomon vagyunk.-— Nem túlzód el? — dőlt hátra óvatosan Volkhardt. — Ehgem is meglepett. Képzeld, a csoport irányítója az én gyáramban dolgozik. — Hogy hívják? — Stelczer Lajos műszaki tisztviselő. — De kérlek, a múltkor még azt mondtad, hogy Németh László János a szervezkedés feje. Megtorpanását némi erőltetett nevetéssel hidalta át William Heinike. — Kérlek:, az is lehetséges, hogy mindketten. Tény, hogy Stelczer Lajos rendkívül tevékeny. Az már egészen biztos, hogy a városa katonai nyilvántartóból különféle nyomtatványokat szerez hamis igazolványokhoz. Ezekkel látja el a katona- szökevényeket, meg a bujkáló zsidó munkaszolgálatoso- kat. — Ezek természetes főbenjáró bűnök és az a bizonyos Stelczer meg fogja kapni a magáét — jelentette ki indulat nélkül Volkhardt és épp ilyen halvérüen tette hozzá: — De csak hadd buzgólkodjon egyelőre. Az a fontos, hogy a lábán legyen a madáravűrű. Szépen elvezet bennünket madártól madárig és rövidesen be fogja látni, hogy a Gestapónak kitűnő ornitológusai vannak. Eddig hány kapcsolatot sikerült feltérképezni? Heinike jól tudott ugyan magyarul, de a neveket csak a legnagyobb nehézségek árán volt képes feiben tartani. Papírról sorolta: — A már ismert, Németh László János. Balovh Mihály. Baranyai Mihály. Kiss István. Juhász Laios. Kucse- ra László. Novak Jánossi Pót er. Kureüa Mátvás. .. Mind a vs^otímzárhan dolgoznak. többen közül ük a dokozm-á’-han. ahova áttelepült a bombázások miatt az autógyár szerszámüzieme Nem panaszkodhatott * Gestapo győri főnöke. A barátja által közóit tényeket valóban komoly eredményként kellett értékelnie. — Köszönöm, Willi. Ed már valami. De változatlanul bosszantanak ezek a röpcédulák. Valósággal nel vetségessé tesznek bennünket. Feltétlenül nyomra kell szagolnotok. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a röpcédulák mennyire kényelmetlenek, szinte demonstrálják a tehetetlenségünket és többet ártanak a tekintélyünknek, mintha naponta lelőnének egy katonánkat a nyílt utcán. — Teljesen egyetértek veled. . . — Willi, minél hamarabb itt akarom látni az asztalomon a röpcédulák kliséjét, A vöröseket pedig az akasz- tófan Világos. Willi? A szeplős Heinike pontosan megismételte elózó szavait: — Teljesen egyetértek veb led... Közben elérkezett a vacsorái dó és Volkhardt úgy döntött, hogy hálából a jó hírekért magánál mar ászt alja pulykasültre a barátját rmisUUo*
