Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

SELET-MAGYARORS2Á© Í9T0. másrcfus Dk 1 «fdal HADGYAKORLATOK A SZOVJETUNIÓBAN A B.jeloru sz SZSZK területén Dvina” el­nevezésű katonai hadgyakorlat kezdődött a Szovjetunióban a hadműveletek komplex irá­nyításának tökéletesítésére. A katonai tudósítók helyszíni jelentései szerint a felvonulta­tott haditechnika a hatalmas tűzerő minden eddiginél nagyobb mélységben tudja átsza kitani az ellenséges vonalakat, még akkor- is, ha a szemben álló fél nagy mennyiségű harckocsival rendelkezik. A katonai szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a hetve­nes évek szovjet hadserege technikai szempontból korántsem azonos a Í0—15 évvel ez­előttivel. A „Dvina” hadgyakorlatot manőverezést képesség, a korszerű tudo­mányos és technikai vívmányokon alapuló irányítás jellemzi. A helyszíni jelentések beszámolnak arról is. hogy az emlékezetes „Dnyeper” had­gyakorlaténál most nagyobb és nehezebb feladatokat kitűző „Dvina—70”-ben részt vevő katonák harci szelleme kitűnő. A hadgyakorlat körzetébe való felvonulás már megmutat­ta, hogy a kapott parancsot a legnagyobb pontossággal hajtják végre. Képünkön; a had­gyakorlaton részt vevő egyik páncélos egység legénysége a pihenőidőben. ,r- -* 2|íyarország telefoto) h ülpolitikai összefoglaló @ A ciprusi merénylet liátlc*re i IMDK — NSZK- megbeszélések Ciprus szigete vasárnap hirtelen a világlapok első ol­dalára került: merényletet kíséreltek meg Makariosz ér­sek, az államfő ellen. Az ál­lamfő kizárólag a pilóta. Za- kariasz Papadojiannisz lélek­jelenlétének és fizikumának köszönheti megmenekülését. Az elnöki helikopter elleni támadásnál ugyanis - a pilóta súlyosan megsebesült, mégis volt akaratereje ahhoz, hogy ne hagyja sorsára a gépet és magas rangú utasát. Szerte a szigeten nagy örömmel üdvö­zölték azt a hivatalos közle ményt. hogy Papadojiannisz túl van az életveszélyen. A merénylet után Cipru­son rendkívüli minisztertaná­csot tartottak, amelyen el­határozták. milyen intézke­déseket tegyenek. Nem sok­kal később az elnök radio­es televízióbeszédben fordult a ciprusi lakossághoz. Ennek hatására nagyszabású tünte­tések voltak Makariosz mel­lett. . A biztonsági erők máris letartóztattak néhány gyanúsí­tottat, akiket egyelőre a szembesített szemtanúk nem tudtak teljes bizonyossággal azonosítani. Ha a merénylők szemelve meg nem is tisztá­zódott, afelől senkinek nincs kétségé, milyen politikai erők állnak a terrorcselekmény inogott. A Ciprusi Köztársa­ságban már hónapok óta robbanásokkal és más ha­sonló akciókkal igyekszik felhívni magára a . figyelmei egy Nemzeti Front nevű szélsőségesen nacionalista görög szerveslet. amely az úgynevezett enóziszt, a Gö­rögországhoz való csatlako­zást igyekszik elérni. A szov­jet sajtó — többek között az Izvesztyija című moszkvai lap —■ az utóbbi időben többször felhívta a figyelmet ennek a terrorszervezetnek a tevékenységére — ás arra hogy a Nemzeti Front nem csak az athéni .juntától, ha­nem az amerikai szoidatesz- kától is nyilvánvaló támoga­tást kap. A Pentagont ugyanis bevallottan nyugta - tanítja a NATO déli szár­nya. amelynek amerikai pa­rancsnoka, Harret tábornok nemrég tárgyalásokat folyta­tott Papadopuloszékkal. A közel-keleti krízis kiéleződé­sével egyenes arányban nő a stratégiailag fontos helyen levő Ciprus iránti amerikai érdeklődés. Az amerikai vezetessek nem tetszik az önálló Ciprusi Köztársaság pozitív semle­gesség! politikája és szeretne nagyobb beleszólási jogot a sziget ügyeibe. Addig viszont, amíg Cipruson nyugalom uralkodik, nincs ^eavatjívzá- si ürügv»f 'Ítéli, hogy felszítsák a nacionalista szenvedélyeket a török és a görög nemzetiségű lakosság kozott. Nyilvánvaló, hogy a merénylet tervezői és végre­hajtói ilyen célok jegyében cselekedtek. Berlinben ismét megkezdődtek az NDK— NSZK kormányfői találkozó előkészítő megbeszélései. Az első számú probléma: Bonn az útvonal megválasztásával szeretné alátámasztani azt a jogtalan álláspontját, amely szerint Nyugaí-Berlin az NSZK-hoz tartozik. Aiders bonni szóvivő ezzel kapcso­latos nyilatkozatára vála­szolva e Neues Deutschland, az NS2EP központi lapja hangsúlyozza: i de j. tenne már megszüntetni a bonni „fogalomzavart”. GORKI! ’ LENINRŐL s. Egy megtörtént eset. ven­déglőbe menet Lenint meg­állította egy mensevik mun­kás, kérdezett tőle valamit. Lenin meglassította lépteit, társasága pedig továbbment. Amikor mintegy öt perccel később megérkezett a ven déglőbe, elkoínorodva me­sélte: — Furcsa, hogy egy ilyen naiv legény eljuthasson a pártkongresszusra! Azt kér­dezi tőlem: tulajdonképpen miben rejlik a nézeteltéré­sek igazi oka? Ide hallgas­son, mondom, a maga elv társai a parlamentben ülé­sezni akarnak, mi pedig meg vagyunk róla győződve, hogy a munkásosztálynak harcra kell készülődnie. Azt hiszem, megértette. Szűk társaságban, s min­őig ugyanabban az olcsó kisvendéglőben étkeztünk. Megfisveltgm. hogy Lenin nagyon keveset eszik, két- liárom tojásból rántottál, egy darabka sonkát, s fel­hörpint egy korsó sűrű bar­na sört. Mindebből látszott, hogy önmagával keveset tö­rődik: annál inkább megle­pett, mennyire gondoskodik, a munkásokról. Ellátásukat Andrejeva intézte, s tőle kérdezte meg Lenin: — Mit gondol, nem élv. , ' nek az elvtársak? Nem? Hm. hm. . . Nem lehetne nagyobb szendvicseket adatni nekik? Felkeresett a szállodában hát látom: gondterhelten ta pogatja végig az agyat. — Mit csinál? — Azt nézem, nem nyír kos-e a lepedő. Nem értettem meg mind járt, miért kel! neki tudnia, hogy milyenek Londonban r lepedők. Ekkor, észrevév- értetlenségemet megma­gyarázta: — Vigyázni kell az egész­ségére. 1918 őszén megkérdeztem Dmitri j Pavlov szormovói . munkást, nézefe szerint mr ryif?1 "Len ifi űegj eöemzőbb tu-1 lajdonsága. — Az egyszerűség. Egysze­rű, mint. az igazság. Ezt. mint alaposan meg fontolt, régen eldöntött vé­leményét mondta ki. Az ember legszigorúbb bi- ráia közismerten a» alkvi- mazottja. Lenin sofőrje, Gil, :ki sokat tapasztalt az élet­ben, ezt mondta: — Lenin különleges em bér. M“« esv ilven nincs. . . A Mjasznyickaja utcába viszem Vlagyimir Iljicset. Óriási a forgalom, lassan hajtok, félek, hogy összetö­rik a kocsit, állandóan du­dálok, izgulok, Vlagyimir Li­lies meg kinyitja a kocsi ajtaját, kilép a hágcsóra, s nem törődve azzal, hogy le­sodorhatják, eioreúl: „Ne ny ugtalankodjék, Gil — mondja —, hajtson csak úgy, mint a többiek.” Régi sofőr vagyok, tudom én, hogy ilyesmit, más nem tesz Kfehéz érzékeltetni, bemu­tatni azt a természetességet es rugalmasságot, amellyel élményéi egyetlen mederbe folytak össze. Gondolata, mint az irány­tű a hegyével, mindig a dol­gozó nép osztályérdekei felé fordult Londonban egy sza­bad este adódott, és néhá­ny an elmentünk egy demok­ratikus kis színházba, egy music-hallba. A bohócok, ar­tisták láttán Lenin boldo­gan és a többieket is magá­val ragadóan nevetett, min­dért egyebet egykedvűen né­zet},. viszont különös figye­lemmel adózott a brit-ko­lumbiai munkások favágó számának. A kis színpadon, erdei díszlet előtt, két mar­kos legény egyetlen perc alatt felvágott egy körülbe­lül méteres vastagságú fa­törzset. — No. ez persze a közön­ség számára van, valójában képtelenek ilyen gyorsan dol­gozni — jegyezte meg Lenin. — Világos azonban, hogy ott is fejszével dolgoznak, s a fa nagy részét értéktelen forgáccsá változtatják. No lám. a müveit angolok! A kapitalista rendszer ter­melési anarchiájára terelte 9 szót, a haszontalanul elfe­csérelt nyersanyag hatalmas százalékára, és végtelenül sajnálkozott, hogy minded­dig még senkinek sem jutott eszébe könyvet írni erről. Én valamit nem értettem vilá­gosan ebből a gondolatme­netből, de nem volt időm megkérdezni Lenint, mert máris az artisták művészeté­ről beszélt igen érdekesen, mint a színházművészet kü­lönleges formájáról.. — Van ebben a bevett szokásoknak valamilyen sza­tirikus vagy szkeptikus ér­telmezése, valami olyan tö­rekvés, hogy ezeket a visz- szájukra' fordítsák, kissé el­torzítsák, megmutassák a dolgok logikátlanságát. Nya­ka tekert. de érdekes! Vagy két évvel később Capriban Lenin az utópisz­tikus regenvrői beszélge­tett Bogdanov-Malinovszkij- jal, s ezt mondta neki: — Inkább a munkásoknak írna regényt erről a témá­ról, hogyan rabolták el a kapitalizmus ragadozói a földet, s hogyan fecséreltek el minden olajat, minden va­sat, fát, minden szenet. Ez nagyon hasznos könyv volna, machista uram! (Folytatjuk* AZ AMERIKAI HADSEREG HARCIG AZ-RAKTA­RA. A Colorádo állambeli Denver város közelében a Szik­lás-hegység alatt nagy mennyiségű mérgesgázt tárolnak! Műszereken kívül nyuíakkal ellenőrzik, hogy nem tör­tént-e gázszökés, nem lyukadt-e ki valamelyik palack. (Kelet-Magyarország telelőiéi Gerencsér Miklós: f-ekete. tél 7, A háborút csak úgy egy­szerűen elveszíteni — ez fel­foghatatlan volt William Heinike számára. Semmivé válhat sok-sok esztendő ap­rólékos munkával kicsikart eredménye? Amikor Keffel Ede győri szövőgyár-tulajdo­nos — aki birodalmi állam­polgár és a Német Nemzeti­szocialista Munkáspárt ala­pító tagja — megbízta a gyár igazgatásával, joggal remélhette, hogy előbb- utóbb maga is gyártulajdo­nos lesz. A pusztán szakmai és gazdasági igyekezet mel­lett örömmel vállalta még a bíboró kitörése előtt a Gestapo győri kémcsoportjá­nak irányítását, mind kiter­jedtebb ügynökhálózatával az egész várost ellenőrizhet­te, fontos adatok tömegét szállította éveken át főnö­kei asztalára, most pedig be kell érnie azzal, hogy Né­metország nem végzett fe­lesleges munkát a háború­val — Azt mondod, Németor­szágban soha nem lehet bol- sevízmus. De velünk mi lesz? Őszintén szólva az a véleményem, hogy okosabb lenne, ha a frontra mennék. A hazafias önfeláldozás ekkora fokát nehezen téte­lezte fel Volkhardt a szep­lős bőrét annyira féltő Hei- nikétől. — Én annál kevésbé tarta­nám okosnak. Sőt mérget mernék rá venni, hogy je­lenlegi feladatodban többet, tehetsz, mint akármelyik frontkatona. Egy kommunis­ta közömbösítése legalább akkora tett, mint öt orosz harckocsi kilövése. Ha már így alakult, akkor a harcté­ri csaták után kell meg­nyernünk a háborút. — Nem értem — vallotta meg félig röstelkedve, félig türelmetlenül William Heini­ke Volkhardt felhagyott a cse­vegő stílussal, halkabban és megfontoltabban beszélt, je­lezve, hogy a lényeghez ér­kezett — Nem tudom, mennyire erdekel, de közölhetem ve­led, hogy máris él és virul a Secret Intelligence Servi­ce szovjet szekciója. Teljes ambícióval építik az ango­lok Oroszországban offenzív kém hálózatukat. A mi szá­munkra* aligha szorul bő­vebb kifejtésre, hogy mindez mit jelent. Még zajlik a há­ború, de már kezdődik a következő. Mi sem világo­sabb, hogy ebből a németek aligha maradhatnak ki. N06. Willi, hányadán állunk. azokkal a kétségekkel ? Mintha macskát babusga­tott volna Heinike, finoman simogatta a fotelkarfa kék szattyánbőrét — Grandiózus dolognak látszik, Edmund. Csupán az fáj, hogy másokkal is osz­toznunk keH a győzelemben. Nem tartotta fontosnak a Gestapo-főnök, hogy meg­jegyzést fűzzön ehhez a ki­jelentéshez. Viselkedése el- hétköznapiasodott, mint egy visszazökkent a maga szeré­nyebb helyzetébe. — Lássuk a medvét Re­mélem. te is tudsz új hírrel szolgálni. — Feltétlenül — mozdult ki az igazgatókém is elmélá­zó helyzetéből. Szeplős arca csupa elevenség lett, szürke szemgolyói kissé kidudorod­tak a merev pillák alól. — Biztos nyomon vagyunk.-— Nem túlzód el? — dőlt hátra óvatosan Volkhardt. — Ehgem is meglepett. Képzeld, a csoport irányító­ja az én gyáramban dolgo­zik. — Hogy hívják? — Stelczer Lajos műszaki tisztviselő. — De kérlek, a múltkor még azt mondtad, hogy Né­meth László János a szervez­kedés feje. Megtorpanását némi eről­tetett nevetéssel hidalta át William Heinike. — Kérlek:, az is lehetsé­ges, hogy mindketten. Tény, hogy Stelczer Lajos rendkí­vül tevékeny. Az már egé­szen biztos, hogy a városa katonai nyilvántartóból kü­lönféle nyomtatványokat sze­rez hamis igazolványokhoz. Ezekkel látja el a katona- szökevényeket, meg a bujká­ló zsidó munkaszolgálatoso- kat. — Ezek természetes fő­benjáró bűnök és az a bizo­nyos Stelczer meg fogja kap­ni a magáét — jelentette ki indulat nélkül Volkhardt és épp ilyen halvérüen tette hozzá: — De csak hadd buzgólkodjon egyelőre. Az a fontos, hogy a lábán legyen a madáravűrű. Szépen elve­zet bennünket madártól ma­dárig és rövidesen be fogja látni, hogy a Gestapónak ki­tűnő ornitológusai vannak. Eddig hány kapcsolatot si­került feltérképezni? Heinike jól tudott ugyan magyarul, de a neveket csak a legnagyobb nehézségek árán volt képes feiben tar­tani. Papírról sorolta: — A már ismert, Németh László János. Balovh Mi­hály. Baranyai Mihály. Kiss István. Juhász Laios. Kucse- ra László. Novak Jánossi Pót er. Kureüa Mátvás. .. Mind a vs^otímzárhan dol­goznak. többen közül ük a dokozm-á’-han. ahova áttele­pült a bombázások miatt az autógyár szerszámüzieme Nem panaszkodhatott * Gestapo győri főnöke. A ba­rátja által közóit tényeket valóban komoly eredmény­ként kellett értékelnie. — Köszönöm, Willi. Ed már valami. De változatla­nul bosszantanak ezek a röpcédulák. Valósággal nel vetségessé tesznek bennün­ket. Feltétlenül nyomra kell szagolnotok. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a röpcédulák mennyire kényelmetlenek, szinte de­monstrálják a tehetetlensé­günket és többet ártanak a tekintélyünknek, mintha na­ponta lelőnének egy kato­nánkat a nyílt utcán. — Teljesen egyetértek ve­led. . . — Willi, minél hamarabb itt akarom látni az asztalo­mon a röpcédulák kliséjét, A vöröseket pedig az akasz- tófan Világos. Willi? A szeplős Heinike ponto­san megismételte elózó sza­vait: — Teljesen egyetértek veb led... Közben elérkezett a va­csorái dó és Volkhardt úgy döntött, hogy hálából a jó hírekért magánál mar ászt al­ja pulykasültre a barátját rmisUUo*

Next

/
Oldalképek
Tartalom