Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

tWA tnJreíus 10. KBLBT-MAGYARORS2A« I. ot&f A népművelők megbecsülése A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG kiépült a könyvtárak és a művelődé­si otthonok országos hálóza­ta. Valaha azt mondták: a jó. pap holtig tanul. A szo­cializmusban mindenki szük­séglete (még ha sokan nem ismerték is fel ezt) az egész életen át tartó művelődés, gondolkodásformálás. A tár­sadalom folyton gazdagodó lehetőségeket ad ehhez (a könyvtáron, klubon, művelő­dési otthonon kívül elég a múzeumokra, mozikra, szín­házakra, a rádióra meg a te­levízióra gondolni), s újfaj­ta emberek segítenek a kul­túrával élésben: fiatalok, asszonyok, öregek klubjának vezetői, mezőgazdasági, kézi­munka, modellező és sok más szakkört irányítók, érdekes és hasznos előadásokat tar­tók, műkedvelő csoportokat vezetők. Kik voltak és kik ezek a népművelők? Főképp taní­tók, tanárok, de más értel­miségiek is. Találkoztam már énekkarvezető orvossal, nyelvtanfolyamot irányító jo­gásszal, színjátszó állatorvos­sal. Mi indította, indítja őket erre? A nagyobb mű­veltség, a társadalmi köte­lességérzet és a minden em­berben meglévő tanító-nevelő hajlam. Csinálták' és csinál­ják napi munkájuk mellett, jó szóért és csekély tiszte­letdíjért. Jó évtizede (könyv­tári ■ téren sokkal régebben) világossá vált azonban, hogy ez a sajátos tevékenység olyan fő hivatású embereket kíván, akik megalapozott műveltséggel, pedagógiai, lé­lektani, szociológiai ismere­tekkel is rendelkeznek Vak nem vezethet világtalant; a mások művelődését csak mű­velt szakember irányíthatja. Ma már két egyetemen és két tanítóképzőben képeznek könyvtárosokat és 'általános népművelőkét. A népműve­lés ma: különleges adottsá­gokat kívánó hivatás és el* sajátítandó szakma is. S hogy a fő hivatású népműve­lő mennyire nem városi %O^Izés: nem egy kis. falú lernjí* 1 őszöve Eke zeto 'és tané* ésasközösen alkalmaz egész napos művelődésiotthon-ve­zetőt, sőt. vannak nagy ter­melőszövetkezetek, melyek maguk is ezt teszik. A kar­cagi Lenin Tsz volt országo­san az első, amely klubhá- ’zának vezetését, az ifjúság és az egész tagság művelé­sét havi fizetéses művelődési felelősre bízta. Milyen ennek a rétegnek a közérzete, milyen a népmű­velők társadalmi megbecsü­lése? Nemcsak azért idősze­rű ezzel foglalkozni, mert egyre többen vannak, ha­nem azért is, mert vidéken, falun, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, erősen cserélődnek, változnak, sőt eleve üresen maradnak bi- zönyós beosztások.' Megbe­csülésükről sok szép szó el­hangzik, az egyes népműve­lő azonban azt mondja: jó, jó, de mekkora az én fize­tésem, hol ehetem, ki ad ne­kem lakást, tisztel-e engem, ■itágy rángat-e a tanács, elis- merik-é az én munkámat, vagy csak „kultúrjancsi” va­gyok?!. .. A FIATAL NÉPMŰVELŐ ÉLETE azzal kezdődik, hogy végez Budapesten, Szombat­helyen, Debrecenben, és böngészni kezdi a Művelő­désügyi Közlönyt. A legu­tóbbi időkig bizony ezt ta­lálta: „A meghirdetett állás­hoz nem tudunk lakást biz­tosítani.” Márpedig nyilván­való, (hogy a húsz-huszonhá­rom éves friss diplomásnak rljncs miből házat építenie. Ha" tanácsaink szakképzett népművelőt akarnak, számot kell ezzel vetniök. Ahogy az orvost lakással és rendelő­vel vár-iák. kü’önben másho­va páivá^k ahoav a peda- gf.ímcok többsége is szol gá­lát! lakást (vagy legalábbis kedvezménves lakásépítési kölcsönt') kan. ahogy a me- zőcrazöászf meg a . máshon­nan ' iött tsz-elnököt is , igve- jteT-nek elhelyezni, uevanúev ^ndoinl keli a nfe>mfive- lőkrív S ittcott már gondol­nak is: Karancslapujtő ép­pen most keres igazgatót szolgálati lakással, a sárbo­gárdi járási művelődési köz­pont másfél szobás komfortos lakással, az Emődi Községi Tanács új, kertes szolgálati lakással, a Buzsáki Községi Tanács klubkönyvtárvezető­jének lakást és közétkezte­tést biztosít, a Jánoshidai Községi Tanács ha többet nem is tud, de legalább szol­gálati férőhelyet. Ök az első fecskék, s ha egyszer jönnek a fecskék, itt a tavasz. A helyes elv az lehet: a nép­művelőket. lakás és étkezés tekintetében számítsuk pe­dagógusoknak, mint ahogy azok is. (Ahol megértő a ta­nács, olcsóbb közétkeztetési lehetőséget is teremt a nép­művelőnek). Egy-két szót a tiszteletdí­jakról, a fizetésről. Mit le­het kívánni a 100—200 fo­rinttal „megtisztelt” könyv­tárostól, a 300-zal díjazott klubkönyvtárostól vagy mű- velődésihóz-igazgatótól? Bi­zony nem sokat. De egyre több helyen 5—6—800 forin­tot adnak, a tanács, a ter­melőszövetkezet okos össze­fogásából. És a függetlení­tettek 1500—1600 forintja? Nem fényes, pótlásra szorul ez is. Az a baranyai falu gondolkodott helyesen, ame­lyik tavaly (ugyancsak tsz- segítséggel) 2500 forintos ha­vi fizetéssel keresett a nép­művészethez is értő művelő- désiotthon-vezetőt. Ne bün­tessük azt, alacsonyabb fi­zetéssel, aki nem tanári, ha­nem „csak” népművelési, könyvtáros szakot végez... VALAMIRŐL GYAKRAN MEGFELEDKEZNEK a nép­művelők munkaadói, (ha be­tartják a képesítési utasí­tást, mert sajnos, sok helyen nem tartják be...): arról, hogy az okleveles népműve­lő még nem kész szakember. Amint a más foglalkozású, ő is lassan, fokozatosan vá­lik azzá. Ahogy megtanulta az elméletet alkalmazni, ahogy emberismeretre tesz szert, ahogy kapcsolatokat teremt maga körül. S ebben segíteni kell őt, türelmesen, megértőén. Ha húsz évig a falu tanítója igazgatta a mű­velődési házat, ne várjanak az új fiataltól egy hónap múlva ugyanolyan olajozott munkát és ugyanolyan si­kert. De bizony várnak, sőt: némely tanácsi vezetők egye­nesen bizonyítani akarják, hogy kár volt kinevezni, mert lám oklevele ellenére sem alkalmas... Azt mond­hatom; ahol gyakran válto­zik a népművelő, ott rosz- szul dolgozik a tanács, a szakigazgatási szerv is! A népművelés: kötetlen munkaidejű foglalkozás, aki erre vállalkozott, nem tart­hat hivatalos időt, nem te­heti le a kalapácsot a mű­szak végén,, nincs szabad estéje, szombatja, vasárnap­ja. De szabadnapja legyen: pihenésre, önképzésre, mű­velődésre. — „Elméletben meg is szokták adni a sza" bad hétfőt. De nem egy községi tanács végrehajtó és pártbizottsága éppen ilyenkor tárgyalja a népmű­velést, rendszeresen jelen­téstételre, tanácskozásra egyebekre rendeli be a mu veiődési ház igazgatóját Mit tegyen ő? Ha a szabadnap­jára hivatkozik, rossz vi­szonyba kerül a vezetőkkel, ha megy - és ebből a „me- nés”-ből rendszer lesz, nem tud pihenni, olvasni, gondolkodni, elfásul, bele­törődik a megállás tál an munkába, emberileg beszű­kül, és előbb-utóbb alkal­matlanná válik hivatására. S ez onnan indult el, hogy hivatalnokszemléletű, közö­nyös (vagy éppen túlbuzgó) vezetők keze alá került. A TÚLZOTT KÖVETELMÉ­NYEKKEL kapcsolatban szólni kell egy — főleg a kisebb falvakban jelentkező — ellentmondásról: a nép­művelés iránti társadalmi igény egyre növekszik, ugyanakkor ebben vagy ab­ban a faluban elég nehéz a művelődés komoly formáira dolgozók iskolája, mező­gazdasági szakmunkásképzés, tartalmas előadássorozat — vállalkozókat találni, kevés olvasójá van a könyvtárnak. Az ilyen helyeken rendsze­rint baj van a hépművelés társadalmi mozgalom jellegé­vel is: a népfront, a nőta­nács, a KISZ kulturális munkája formális, tartal­matlan. Ha aztán az ilyen községbe fő hivatású népmű­velő érkezik: rajta kérik számon mindazt, ami eddig nem volt, mindazt, amit ed­dig is, ezután is a társadal­mi és tömegszervezeteknek kellett és kell csinálniok. A népművelőtől — aki a jól dolgozó együttes ügyes kar­mestere akarna lenni — cso­dát várnak, azt hogy a felso­roltak helyett dolgozik. Az új ember néhány hónap alatt rájön: erejét meghaladó fel­adatokat kívánnak tőle — és elmenekül... Az érintett problémákká! szembe kell nézni, és meg kell oldani őket. És még egy: a pályájukat kezdő fiatal népművelő érezí- ze az első pillanattól, hogy nem teddide-teddoda valaki, hanem fontos szakember, akinek véleményére, munká­jára számítanak a vezetők. A párt-, a tanács-, a gazda­sági vezetők és a tömegszer­vezetiek a város és a falu egész életével foglalkoznak, s a tömegek véleményét na­ponta meghallgatva dönte­nek. De ahogy oktatási-ne­velési dolgokban nem lehet félresöpörni az iskolaigazga­tót (lehet, de oktalanság), ahogy politikai kérdések he­lyes megítélése nem lehetsé­ges a pártszervezet nélkül, ahogy jó egészségügyi hatá­rozat nem születhet az or­vos nélkül, és a sort hosz- szan folytathatnánk — ugyanúgy kell támaszkodni kulturális kérdésekben a népművelő (vagy népműve­lők) véleményére. Még ak­kor is, ha ez a vélemény itt-ott nem eléggé kiérlelt, megalapozott, sokoldalú. Majd az lesz, ha bevonják a döntések előkészítésébe, i ha nélkülözhetetlen szakem bemek (nem pedig csupán gépies végrehajtónak) tartják, hanem, a falu, a város fon­tos emberének. A NÉPMŰVELŐNEK ILYENFAJTA MEGBECSÜ­LÉSE sok mindent pótol, de a népművelőnek ezt a meg­becsülését nem pótolhatja semmi. Dr. Szabó Ernő Ami hasznot hajt... Először nincs mérleghiány Lövőpetriben Lövőpetri Március 15 Tsz irodájában egyszerre négy emberrel ismerkedtem meg: Batári István elnökkel, Princz József párttitkárral. Varga József főagronómussal és Rádi András kertészeti agronómussal. ök újságolták: még csak most lépett árok­ból először partra a tsz. Persze nincs szenzációs eredmény, de ami van, az rendkívül kecsegtető. Minden hatvankilenc előtti év mér­leghiányos volt. Vezetők idegenből — Ügy van az, hogy mi magunk is kivétel nélkül újaknak számítunk az itteni vezetésben — közölte az el­nök. öt elnök, hat-hat főag- ronómus és főkönyvelő cse­rélt itt helyet 1961 óta. A párttitkár hozzátette: — Abban sincs változás, hogy továbbra is idegenből való vezetők dominálnak. Mert az elnök elvtárs kivé­telével mi is bizony mind­annyian azok vagyunk. Van, aki Kisvárdáról jár ki, van, aki laskodi vagy éppen deb­receni. Nyolcszáz körüli lakosa van a falunak. A tsz összes taglétszáma 230, akikre a közös munkáknál feltétlen számíthat, azok száma 130 és tíz-tizenöt családtag. Csak­nem másfél százan járnak el dolgozni, a legjobb munka­erők. Rendszeres előleg? Sok fiatal diplomát szer­zett az elmúlt években — köztük több mérnök és vagy fél tucat pedagógus van. de még egyetlen egy sem tért haza. A !:z-ben mégis úgy vélik, tudják, miképpen juthat előbbre a közös. A tavalyi év adott már hozzá némi alapot. Jónak is lehet tartani azt az elkép­zelést, hogy olyat cell ter­melni, azzal foglalkozni, ami hasznot hajt. így előtérbe kerül a helyi körülmények­nek jól megfelelő kertészke­dés is, meg a nagyobb ará­nyú napraforgó-termesztés, a szaporításra állított sertés- tenyésztés. Fokozatosan csökkenteni kell és megszűntetni a visz- szahúzó kölöncök fékező ha­tásait. (Még ma is hallani olyan „érveket” hogy ki mivel, hány holddal lépett a közösbe.) Tovább kell fej­leszteni a mindjobban el­avuló részes munkát, s fel­tételt teremteni a rendszeres előlegezésnek. Van javítanivaló a mun«' kafegyelem, a rendszeres el­lenőrzés terén, amiről már példát is mondtak. Ellenőrzés, fegyelem — A tehergépkocsink ta­valy augusztustól év végéig 51 947 forint értékű fuvart végzett. Az azelőtti évben, ugyancsak öt hónap alatt 3406 forintról tudtak. Tömérdek a teendő. Leg­fontosabb, hogy minden s al a tsz további szilárdításá­hoz. 1 gazdagításához vezes­sen. így egyre jobban meg­találhatja a tagság is a szá­mítását, mert több a pénz. Ennek hatása okvetlerLil je­lentkezik azokon a terüie le­ken is, amelyek ma még sú­lyos gondot jelentenek. , A. B. KOMMENTÁR: Megtakarít ás — közérdekből Nem építik meg az idén a gázvezetéket a Kossuth ut­cában, mert akkor már tel­jesen közművesített lesz a terület és akkor az esetleges szanálás többszörösébe ke­rül. Meglepte a válasz a vá­rosi tanács ülésén a kérde­zőt, de még a következő na­pirend tárgyalásánál nyomós érvet kapott az indoklásra. Ugyanis a negyedik ötéves terv során csak a szanálások költsége 40 millió forintjá­ba kerül a megyeszékhely­nek. Ennyi csak az OTP ré­szére átadandó lakóterületek építkezésre való előkészítése — a kisajátítás, kártalanítás. S ezt az egyáltalán nem kis összegű pénzt is a város — négyéves törlesztésre — bankhitelből tudja csak fe­dezni ! Köztudott, hogy Nyíregy­házán sok az elavult lakás. Helyenként — megfelelő ütemezéssel — egész utcaso­rok kerülnek lebontásra a belvárosban. Az ott lakókat, háztulajdonosokat kártala­nítani szükséges, új lakáso­kat kell számukra építeni. S a teljes közművesítés előbb­re hozása — amely egyéb­ként is költséges — sok uj lakás árát emésztené fel. Szükség van tehát a meg­fontolt, jól átgondolt város- fejlesztésre. Közérdek, hogy a szanálási költség a lehető legkevesebb legyen, s az így megtakarított pénzen, más, már közművesített területen, minél több, új. összkomfor­tos lakás épüljön. Mindannyiunk javára. Tóth Árpád A T. Ház — szabolcsi szemmel Több alkalommal elhang­zott az országgyűlés most vé­get ért ülésszakán: új elemek vannak a kormányzati mun­kastílusban; a különböző in­tézmények vezetői szélesebb körben érdeklődnek a képvi­selői munka iránt; a közvé­lemény is többet tud, élén­kebben reagál a T. Ház előtt elhangzottakra Változatos, eredményes az ülésszak, aktív munkát vé­geznek a szabdlcs-szatmári képviselők is — ez tűnt ki már az első napon. Munka­társunk is részt vett az ülés­szak egy részén, s a szüne­tekben a Parlament folyosó­in, a társalgóban elsősorban a megyei képviselőket keres­te. ★ Az országgyűlés csaknem minden percére a közvetlen­ség a jellemző. A megyénk­ből származó, vagy koráb­ban itt dolgozó politikusok, vezetők már az első szünet­ben összejöttek a szabolcsi képviselőkkel. Benkei András belügymi­nisztert már a beszámolót követő szünetben a szabolcsi­ak körében láttuk. Dr. Fekszi Istvántól, a megyei tanács vb elnökétől mindjárt az őt foglalkoztató gondokról ér­deklődött. Sokat közülük ma­ga is jól ismer. így közvet­lenül adódik a sok közös téma. Mondja Benkei András elv-, társ, megtartotta korábbi szo­kását; a központi lapok mel­lett reggelente most is meg­nézi a Kelet-Magyarországot. miről ír a megyei lap. milyen eredmények, gondok vannak Szabolcsban. Meg a szerdai ülésnapon történt, hogy a beszélgető szabolcsiak csoportjához oda­lépett Kádár János eivtáre és „rövid úton” érdeklődött, miről beszélgetnek, mi fog­lalkoztatja a kormányelnöki beszámoló után a mostaná­ban az országos szervek előtt is sokat szereplő megye kép­viselőit. A gyors válaszok között a mezőgazdaság és a fejlődő ipar gondjai egyaránt szerepeltek. A megye vezetőivel. Orosz Ferenccel és dr. Fekszi Ist­vánnal nyilván további meg­beszélésre váró témát is ta­láltak, mert a találkozás ké­sőbb megismétlődött. Úgy látszik a parlamenti társal­gó. az ülésszak szünete al­kalmas arra. hogy a képvi­selői munkáról és az orszá­gos elképzelésekkel összefüg­gő megyei gondokról közvet­len és kötetlen formában is véleményt cseréljenek. Sokszor elhangzott már az ülésszak előtt is, hogy most a korábbinál többet tudnak, többet hallanak az emberek a parlamenti munkáról. Az országgyűlés friss sajtóvissz­hangját figyelve az is lát­szott: az országos szervek, főhatóságok vagy éppen vál­lalatok nagyon is konkrét formában, kritikus szemmel figyelték a képviselők felszó­lalásait. Az egyik legtöbbet bírált cég — az AGROTRÖSZT — vezetőd már az első ülésnap után a Magyar Hírlapban nyilatkozhattak: hogyan is látják a sokat emlegetett erőgéphiányt és alkatrészel­látást. Szinte név szerint is­merték már a hozzászólókat, köztük megyénk képviselő­jét, Csűrös Jánost is. Boncol­gatták az országgyűlésben el­mondott — több képviselő révén pedig országosnak mondható — panaszokat. Vé­gül mégiscsak kiderült: meg lehet oldani a szabolcsi tsz- ek erőgépgondjait is. csak éppen alaposan foglalkozni kell vele. (Az már más kér­dés, hogy országgyűlési fel­szólalásnak kell elhangzani, hogy nvilatkozatra bírjanak egyes illetékeseket.) Azt mondta Fülöp János. amikor a miáiszterelnök be­számolója utón véleményét kérdeztem: többször is talál-, va érezte magát, mint válla­lati igazgató, amikor a ter­melékeny seg emelkedéséről, a differenciált bérekről beszélt Fock elvtárs. És szinte az ő gondjait fogalmazta meg az elsőként felszólaló Heves me­gyei képviselő, amikor a tröszti, minisztériumi válla­latok egy-egy megyében ta­pasztalható munkájáról — a „nagy kalap” elvről, fejlesz­tési alapokról és döntésekről, tröszti átlagokról és mások­ról — beszélt. Hiába dolgo­zik kiemelkedően egy-egy ilyen gyáregység, ha közülük néhány veszteséges. (Ha arra gondolunk, hogy a szabolcsi ipartelepítés során is gyár­egységeket, országos vállala­tok kirendeltségeit telepítik Szabolcsba, éppen a Heves megyei képviselő szavai után jut eszünkbe, új problémák­kal kell majd megismerked­ni.) A beszámoló közben fi' gyeltem Bánóczi Gyulát, ak a fehérgyarmati járás képvi­selője, nem csak a termelé­si, mezőgazdasági témákná jegyzett fel néhány gondola­tot. Rövid időn belül mos másodszor hangzott el jelen­tős állásfoglalás az ifjúsás mimikájáról. Ä párt Központ Bizottsága nemrégiben tár gyalta az ifjúságpolitika rhunkát, s most a miniszter- elnök beszámolójának égj részében ismét erről a témá­ról beszélt. Úgy látszik — mondta a szünetben ? KISZ megyei bizottságánál első titkára —. bőven les: tennivaló a mostani ülésszak után a választókörzetben é; az ifjúsági munkában egy­aránt­Marik Sándoi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom