Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

i. «Bt»-WA<5TAllOftS*A« Í9T0. március ?. Szülők iámmá A koravén gyerek dilemmája Hallgattam az egyik ismerős szülő aradozását felnőttesen komoly gyerekéről, aki úgy beszél, gondol­kodik, mint egy igazi „nagy”. A gyerek — mellesleg ötödikes általános iskolás — lexikonok, szakkönyvek társaságában tölti szabad idejét, külön idegen nyelvtan- folyamra és zeneórára jár. A különtorna helyébe egy szakkör lépett. A gyerek felnőttes komolyságáról szóló beszámoló egyáltalán nem lepett meg, hisz manapság kortünet, hogy a gyerekek túlterheltek. Mégis megkér­deztem a szülőtől: — És mikor gyerek az a szegény tanulógep? „Erősen kell fogni a gyereket, különben ellazsal- ja az éveket. És késő lesz a bajt helyrehozni. Nekem ez az elvem” — mondta ki nevelési koncepcióját a gye­rek édesanyja, úgy vélem az édesapa nevében is. A konfliktus ezzel köztünk véget is ért. De azóta nem hagy nyugton a koravén gyermekek problémája. Elő­tűnnek a komoly, sőt komor, gondterhelt gyermekar­cok, az állandóan „vigyázzállásban” lévő apróságok és serdülők akik sokkal idősebbek — gondolkodásban, is­meretekben, viselkedésben, mint az éveik száma sej­tetné. Míg hasonló korú társaik gondtalanul játszanak, kikapcsolódnak, felfrissülnek, ők a túlterheléstől nem tudnak szabadulni, vagy már elfogadták ezt a stílust az állandó szülői dresszura hatásara. Elfogadták, hogy ők „már nem gyerekek”, velük mindent meg lehet beszél­ni— Mégis érdemes olykor-olykor nagyitó ala venni: nem tamasztunk-e túlzott követelményeket, nem for­máljuk-e idő előtt és károsan koravénné a gyerekeket. Nem arról van itt szó, hogy szabadjára kell engedni a gyerekeket, s nem kell komoly feladatok sora elé állí­tani őket. Nem valami polgári értelemben vett „szabad nevelésre” gondolunk, hisz az élet a társadalom min­dennapos követelménye, hogy a felnövekvő nemzedék komolyan készüljön fel az életre, felelősséggel végezze tanulását, munkáját. Természetes az is, hogy a követel­mények állandóan nőnek, egy sor erkölcsi, világnézeti, a gyermeki személyiségre jellemző jegyet kell kialakí­tani, ami nagy felelősséget ró az iskolára és a szülői házra egyaránt. Am „de” is van ebben a nevelési szituációban. Ha a szülő nem veszi figyelembe — szándékosan, vagy tudatlanságból, az eredmény szempontjából ez mindegy — az életkori sajátosságokat, a gyermek egész egyéni­sége, fejlődése sínyli meg. A koravén gyerek meglehet, sőt biztos; gyakrabban okoz örömet jo jegyeivel, kifo­gástalan viselkedésével, szófogadásával, s jótékonyan legyezgeti a szülők hiúságát, szerepeltetési igényét. Mindez a szülők szemében sokszor egyedüli szempont Hogy milyen áron érik el, milyen következményekkel jár, azt már kevésbé gondolják végig. A koravén gyerek okossága mögött pihenésre szánt — tanulással, halmozott különórákkal, szülői dis­kurzusokkal teli percek húzódnak meg. Fáradtabb, ide­gesebb, ingerlékenyebb az ilyen gyerek, az állandó ké­szenléti helyzet izgalmi állapotot okoz. Kevés idő jut a kikapcsolódásra, a pihenésre, kirándulásra, az egész­séges testi és szellemi felfrissülésre. Mindez általában nem zavarja a szülőket, akik a jó jegyek, az okos be mondások, a mindentudó gyerek nimbuszától szem elöl tévesztik magát a nevelésre váró ' kis embert. S ez a kis ember nem kicsi felnőtt, nem mini ..nagy”, hanem egész lelkivilágával formálódó egyéniségével, érzékeny ideg­zetével GYEREK. Nagybetűs gyerek, akit a túlfeszített követelmények fel is őrölhetnek. Sőt állandó konf­liktusokat okoznak, mert a felfokozott tudásvágy, ér­deklődés „örök elégedetlenné” teheti őket. Nem vélet­len, hogy a koravén gyerekek többsége ideges, s ha ez az állapot állandósul, gyakran találkozhatunk velük az idegorvosnál. De ez még a jobbik eset, mert az idejében felismert idegrendszeri túlterhelés — az orvos, a szü­lők, pedagógusok együttes igyekezetevei — megóvhatja a gyerekeket a neurotikus állapotok állandósulásától, megvédi a gyereket a káros idegrendszeri elváltozások­tól, amelyek a gyermekkoron túl is gátolhatják a fejlő­dést. A koravén gyerek kedélye llapota, érzelmi élete általában visszafogottabb, tompább, mint a kisebb-na gyobb sikereknek, gyermeki epizódoknak gondtalanul örülni tudóké. Beszűkülnek, más környezeti hatásokkal együtt befelé fordulókká, sőt önzőkké válhatnak, akik nem szívesen osztják meg tudásukat társaikkal, elhú­zódnak a közös feladatoktól, játékoktól, szigetet képez­nek a közösségben. S ez nem jo sem a gyermeknek, sem a közösségnek. Természetesen hiba lenne eltúlozni a koravén gyerekek problémáját. Alkati tulajdonságok is hozza járulhatnak ehhez, olykor a csekély szülői inspiráció is elegendő a gyereknek, hogy koravénné váljék. Mégis érdemes időnként gondolkozni saját nevelési gyakorla­tunkon, alaposan tanulmányozni a gyerekeket. S olyan­ná nevelni őket, akik tudnak örülni annak, hogy gye­rekek, s van is módjuk, idejük gyereknek lenni. Páll éíéza GYEREKEKNEK A virágok mind a földben tanyáztak. Nagyon, nagyon várták azonban már a ta­vaszt. Hallották, amint a hó, a jég recseg-ropog a fejük felett. A szél nyargal, mint egy megvadult csikó. A ma­darak fázósan csipognak, pa­naszosan sxrdogalnak. Néme­lyik alig hallhatóan fütyüli: tilió... tilió,.. ami madárnyel­ven azt jelenti: már nincs bo gyó. A fák nyögnek, hajla­doznak a szélben és gyökere­ik sürgönydrótján fut a hír, a jeladás a virágokhoz: — Ne moccanjon egy virág sem rejt ekéből, mert még tart a tél! A virágok odalenn beszél­getnek. Mesélnek nyárról, fényről, langyos esőről. Még gyerekekről is! Olyanokról, akik letépik őket. azután el­hajítják a porba, Vagy bottal ütik le a virágok fejét, aztán otthagyják. Remegett a hang­juk a félelemtől, amikor ezek­ről a gyerekekről beszéltek, úgy mint amikor a gyerekek­nek farkasokról mondanak mesét. De nemcsak ilyenek van­nak ám! — szólalt meg a ró­zsabokor gyökere. Ismerek én olyan kisfiút, meg kislányt is, akik mindig megöntöznek, ha szomjazom, megkapálják a földet, hogy levegőt kapjak, megnyesegetik az ágaimat, hogy szépen álljanak. S mi­lyen boldog vagyok, amikor örvendeznek a virágaimnak, s milyen jólesik, amikor sa] nalják, hogy a lankadó, fony nyadó szirmaim peregni kez­denek. Bizony, bizony ilyen kedves, jó gyerekek is van­nak, mondom néktek. Közben a virágok gyűjtö­gették a nedveket és az erői az életre. És meg valamit! A színeiket. A föld anyagából válogatták azt szél, mint az ügyes vegyészek. Az ibolya li­la szint tárolt, a pipacs piro­sat, a búzavirág kéket, a gyer­mekláncfű sárgát. Egy kis virág azonban már oda sem figyelt a beszédre, és a színekkel sem törődött. Sza­badulni akart mar a sötétből. Vágyott a fény után, vágyott a szép életre. Tudta, hogy a szép életért kint harcolni kell, s vállalni a nehézségeket is, De elhatározta, hogy bátran szembenéz minden akadállyal ás nehézséggel. — Rajta hát! Biztatta ma gát, mert különben az elhatá­rozás csak annyit ér, mintha valaki a levegőbe tr. Amíg a többi virágok szun dikáltak, addig ő, kis fehér selyemkendőt dobott a valla ra, s már indult is. Reggelre érve, kidugta a fejét a föld­ből. Rémülten látta, hogy a kert, a rét, az erdő még csit pa hó. bár a nap már ki-ki kandikált a felhők mögül. — Mit tettem?! — gondol­ta ijedten es reszketett min­den porcikája. Mikor túlju­tott az első ijedelmén, így be­szélt magában: — Szép életet akartam és azt képzeltem minden úgy lesz, ahogy gondoltam? Most már azonban a nehézségek el­lenére is kitartok kitűzött cé­lom mellett. Elszántan nézett körül, csak kis kendőjét húz­ta összébb magán. Mikor a kis cinke megpil­lantotta a virágot, nosza tüs­tént Szétkiabálta: — Nyitni kék! Nyitni kék! Itt a tavasz!... Erre aztán már a fák is fel ebredtek és integetni kezdtek karjaikkal a felhőknek, mint­ha azt mondanák: gyorsab­ban. gyorsabban takaruljalok el. A nap is elöbújt. A hó ol­vadni kezdett. A vén hegy is kihúzta magát, fején egy te­nyérnyi hósapkával. Melege dett a föld. Megjött a tavasz. S a bátor kis virág, aki a ta­vasz előhírnökeként dugta ki fejecskéjét a hó alól, öröm­mel tárta patyolat kendöcské- iét a melengető napsugár fe­lé. Ha meglátjátok széttárt kendőcskéjét örömtől meg dobbanó szívvel, üdvözölheti­tek a bátor. kis virágot, mert valóban a tavasz hírnöke ö Láng Etelka Vagyim Levin: Kis da! a pici elefántról Az én erdőm sokak tanyája, Van itt őz, kecske, borz, s ra­vasz Hókát neszelve, bütykös ágra ltussanva száll a fajdkakas, Ott lenn szuszogó süni má­szik, Lagziba igyekezve tan. Az erdőmből csak egy hiány­zik — Egy édes pici elefánt, legem süntüske ölti lágyan, Vadkecske ád habos tejet, Rókafarok sepri a házam. S mézével rajnyi méh etet. Felettem cinkedal cikázik. S vigyáz nyúl-szomszéd sze­me rám, Az erdőmből mégis hiányzik Egy icipici elefánt. E*t játsszuk ÜLJ ELÉ A játékosok a székükkel szoros kört alkotnak. Ugyan­annyi szék van, ahány játé­kos. Egyet kijelölünk. aki középre áll, tehát egy szék üresen maradt. Tapsra a körben ülő játékosok állan­dóan — felállás nélkül — tovább ülnek (inkább csúsz­nál!) az előttük levő üres székre. A mozgás nem áll­hat meg. A középen álló já­tékos igyekszik elfoglalni az üres széket, ami nem is olyan könnyű, mert mire leül már az egyik játékos ölében ta­lálja magát, s az üres szék a kör másik részén várja. Ma sikerül leülnie, az áll <39 középre, aki elé leült. fréfás játék NE GONDOLKOZZ SOKAT Sfi S8Ö! 3£ A szoba négy sarkában egy-egy* “TiStr' Mind-1 egyikkel szemben három macska ül, s mindegyiknek a farkán is ül egy macska. Hány macska van a szobá­ban? GYORSAN. DE ÓVATOSAN! A most következő négy feladatot versenyszerű en old­juk meg. a) Egy utasokkal teli autóbusz elindul délben Budapestről Nyíregyházára. Néhány órával később ugyanezen az úton Nyíregy­házáról egy kerekpáros in­dul el Budapest felé, termé­szetesen kisebb sebességgel, mint az autóbusz. Találkozá­suk pillanatában melyikük 'esz távolabb Budapesttől? b) Mi ér többett.: 1 kg 10 filléres, vagy 1/2 kg 20 fil­léres? c) 6 órakor a falióra elü­tötte a 6-ot. Zsebórámon megfigyeltem, hogy az első és az utolso ütés közt eppen 30 másodperc telt el. Meny­nyi idő alatt úti el az óra délben, vagy éjfélkor a 12-t? d) Három fecske egy hely­ről röppen föl. Mikor lesz­nek egysíkban? a számokkal .ViW.AMÖ&Sg&ADÁS , Ä, diffcí, saánW ■latunk magunk előtt: 32SG15 671355 491221 508779 816304 183696 117586 882414 E számokat úgy választói tűk ki. hogy összegüké’ ügyes csoportosítással egy percnél hamarabb fejben is ki leltet számítani. Ki tuci ilyen gyorsan számolni? MEGOLDÁSOK; 1. Á egy. 2. Sokan minden bizony­nyal azt felelik, hogy az autóbusz lesz messzebb Bu­dapesttől. Pedig tévednek. A találkozás pillanatában ugyanis mind az autóbusz, mind a kerékpáros egyenlő távolságban van Budapest­től. b) 1 kg fém mindig drá­gább, mint 1/2 kg ugyana­zon fémből. (Ez ugyan jó válasz, de nem az egyetlen. Első pillanatban a két pénz­csomó egyenlő értékűnek látszik, de mivel a 20 fillé­res nagyobb, kevesebb da­rab fér 1/2 kg-ba, mint ahány 10 filléres, tehát 1/2 kg 20 filléres olcsóbb). c) Mivel 6 ütés 30 másod­percig tartott, a 12 Ütés 60 másodpercig, azaz 1 percig fog tartani — feleli a hely­telenül okoskodó olvasó. A Törd a tejed! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 6. Hely- rag. 7. Vízinövény. 8. Alumí­nium vegyjele. 9. Néma hősöm!ü 11. Kómái 49. 500. 12. Férfinév. 14. URÖU. 16. Megfejtendő. 18. Sértetlen. 20. Terrorszervezet volt Algériában és Franciaor­szágban. 21. Feltételező szócska. 22 Vissza: végtag. 24. Haza. 25. Billeg. 27. Égitest. 28. Vegyes szag!!! 29. Lián, kacs. FÜGGŐLEGES s 1. Prémes állat (első kockában kétjegyű mássalhangzó). 2. Ket­tőzött mássalhangzó. 4. 5£sám­béky monogrammjA 5. Mohó* evő. 6. Megfejtendő. 10. Nevei budapesti sportklub. 11. Tejipart melléktermék. 13. Azonos betűk. 14. össze-vissza súg! 15. Meg* fejtendő» 17. Égitest. 19. Fizető- eszköz. 21. Területmérték. 22L Himallat. 24. Haza. 26. Gaa] Gé­za. 27. Szólít. Megfejtendő: Afrikai államok: vízszintes 1, 16, függőleges 6. 15. Múlt heti megfejtés:- AUSZTRÁLIA — SIDNÉf CANBERRA — DARWIN — Könyvjutalmat nyertek; Oláfc Zoltán Nyírtass. Láng Ildikó Ro* hód és Tóth Valéria Nyíregyhá­za, n ff »e Bűvös négyzet A számokkal teleírt nag. négyzetben egy kisebb négy­zetet rejtettünk el, amely­nek vízszintes, függőleges és átlós soraiban lévő számok összeadva ugyanazt &2 eredményt adják. Keressé­tek meg, mélyik az a kis négyzet? 6 ütés között ugyanis 5 szü­net van, amely 30:6=5 má­sodpercig tart. A 12 ütés között viszont 11 szünet van, amelyek összesen nem 60, ha­nem 66 másodpercet tesz­nek ki. d) Mindig, mert három ponton át mindig lehet sí­kot fektetni. 3) Az első és az Ötödik sorban levő szám egyesei tízre egészítik ki egymást, tízesei, százasai,..százezre­sei pedig 9-re. Ennek követ­keztében a két szám össze­ge X 000 000. Ugyanilyen ősz- szeíüggést találhatunk a töb­bi számok közt is: a máso­dik a hatodikkal, a harma­dik a hetedikkel, s a negye­dik a nyolcadikkal összead­va tesz ki 1 000 000-t Égy- egy számpár összege 1 000 000 a nyolc szám Összege tehát 4 000 000 Marik -Sándor Hajdú Mária JCaptaL a kjtAÜmt Pirkad az ég alja, sápad a holdvilág, Most ébred a kertben a sok tarka virág Dörzsölik a szemük vidám rigó dalra, Egy kicsit tornásznak, lengve jobbra-balra Gyorsan megmosdanak, harmat vízben, bőven. Meg is törülköznek szellőlepedőben. Megnézik, nincsen-e foltja a ruhának. Aztán türelmesen reggelire várnak. Mikor a Nap-néni kannával közeleg, Bólogat, köszönget a sok virággyerek A kezében tartja csészéjét mindegyik. Fénytejet öntögeí a Jíap-néní nekik. Vígan iszogatnak, jól is laknak sorra. Közben mesél nekik az öreg fa lombja A reggeli után nézdelik az eget, Szárpiálják a szálló, sok apró felleget. Aztán huncutkodva, vidám kacagással, Játszanak a pöttyös katicabogárral. A Nap vigyáz rájuk: sok aranyos gyermek. Nőjjetek díszére a virágos kertnek. Bátor kis virág

Next

/
Oldalképek
Tartalom