Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

1970. március ?. REt ET MACYAROftSZA« S. o?da! Elég az egy nőnek... A JOGOK ALKOTMÁNY­BA VALÓ RÖGZÍTÉSÉ és szüntelen deklarálása nem jelenti feltétlenül e jogok érvényesülését a gya­korlatban. A régen várt messiás, a háztartáson kívü­li munka ugyan eljött a nőkhöz, de mire hozzájuk ért robottá degradálódott. Kiderült, hogy a női mun­kaerő tömeges foglalkozta­tása nem szabadította fel a nőt korábbi gúzsba kötöttsé­géből, csupán változtatta a kötelek mennyiségét és ré­tegződését. Érdekes tanul­mányok jelentek meg, ame­lyek a statisztikai adatok objektivitásával bizonyítot­ták, hogy a nők elfoglalták, , nem a felszabadító munkát, hanem a szellemi tevékeny­séget alig igénylő, monoton mozgásokra korlátozó mun­kaalkalmakat, vagy a szellemi természetű ténykedések kö­zül azokat, melyek a társa­dalmi ranglétrán a legalsó létrafokra szorultak vissza. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy ha a férfiakéhoz hasonló körülmények között és hasonló teljesítőképesség­gel dolgoznak, akkor sem képesek elérni azt az átlag- jövedelmet, amit férfikolle­gáik termeszetszerűleg meg­kapnak. A tudományos vizs­gálódások föltehetően még egyéb, a nőkre nézve igaz­ságtalan jellemzőit is felfe­dezik társadalmi berendez­kedésünknek, az én vizsgá­lódásaim túlságosan szubjek­tivek, meg esetlegesek ahhoz, hogy a tudományos igazsá­gokhoz közel férjenek. Hoz­zájárulhatnak azonban, az emancipáció kérdéseinek megközelítéséhez egy másik irányból, a nők oldaláról, önkritikusan választ keresve a következő kérdésre: Va­jon mi nők egyénjogúaknak tekintjük-e magunkat a fér­fiakkal? HOGYAN ITATÓONAK A NŐK ALACSONYABBREN- HtJFÉGÉT SUGALLÓ elő­ítéletek már gyermekkorban az emberbe? Nos, ezek az elő­ítéletek benn fészkelnek gondolkodásunkban, s min­den adandó alkalommal meg­nyilvánulnák. Hadd hivat­kozzam a saját példámra: Még néhány évvel ezelőtt nem tudtam sértődöttsége­met eltitkolni, ha valahol nőíróként emlegettek, mond­ván a férfikonegákról sose tartják megjegyzendőnek, hogy az illető férfiíró. Gye­rekeim születése s az ezzel járó testi-lelki megrázkód­tatás döbbentett rá, hogy nőírónak lenni mégiscsak más minőséget jelent, s hogy ezt a különbözést vál­lalnunk kell, ha nem akar­juk, hogy a teremtő embe­riség egyik fele — az asz- szonyok sokasága — egysze­rűen kimaradjon az iroda­lomból legalábbis alig vál­jék hozzáférhetővé a kife­jezetten asszonyi konfliktu­sok ábrázolása szempontjá­ból. S ha még tovább vizsgálom korábbi önmagamat, erre a kisebbségi érzésre vezethe­tem vissza azt a magatar­tást, amellyel a hozzám ha­sonló kamaszlányokkal együtt mindenáron megpró­báltunk „fiúsán” viselkedni. Az örökös hosszúnadrág-vi- selet, a zsebre tett kéz, a női- etlen terpeszállások mind megpróbálták velünk lány­voltunkat feledtetni. Azt hit­tük ugyanis, hogy csak így \ lehetünk méltóak azokhoz a szellemi célkitűzésekhez, me­lyeket magunk elé tűztünk. LÉPTEN-NYOMON TA­PASZTALOM, hogy kamasz­kori komplexusunk a leg­több nőben felnőtt korára is megmarad, s egyik okozója lesz annak .az igénytelenség­nek, amely a nők többségé­nek életét alakítja. Elég az egy nőnek, vagy szép az egy nőtől. A kifeje­zés — azt hiszem — is­merős. Elhangzik n-m egy­szer a kisjövedelmű asszo­nyok szájából. Elég az egy nőnek, ha a férfi jövedel­mét néhány száz forinttal ki­egészítheti. A kifejezésben benne van, hogy a család­fenntartó szerepét nem is vállalja, nem is vár­ják tőle. De szép telje­sítmény az is egy lánytól, ha megír egy átlagos színvo­nalú szemináriumi dolgoza­tot az egyetemen. Elég az egy nőnek. Minek neki a tudományos kutatás, az al­kotó ember ambíciója ós igé­nyessége önmagával szem­ben? Hiszen előbb-utóbb úgyis férjhez megy — eg­Az emberek védelmében Szabolcs-Szatmár almáskertjei várják a gondos ke­zeket. Tízezer holdakon kerül sor a nagy hatású, nem kevés szakértelmet követelő és mérgező hatású per- metezőszerck felhasználására. Ezekből nem is lesz hi­ány. bőséges mennyiség és minőség áll rendelkezésre. Van azonban egy aggasztó jelenség. Amilyen nagy­fokú gondoskodás kisértc a növényvédelmet, éppen olyan mulasztás tapasztalható az emberek védelméről, azokról, akik e szerekkel dolgoznak egész évben, hogy szép termést takarítsunk be. Kinek a hibájából? Törvények, rendelkezések követelik meg a védőru­hák, felszerelések használatát, akik ilyen szerekkel dol­goznak. A Szabolcs megyei AGROKER Vállalat gon­doskodott is, hogy idejében rendelkezésre álljanak ezek. Az első negyedévre latex hosszú szárú permetező gumi­kesztyűből ezer párat rendelt a Műszaki Árukat Érté­kesítő Vállalattól. Ezt az AGROTRÖSZT vissza is iga­zolta, csak éppen a MUÁRT nem a rendelés szerin< vüldte cl. Nyolcszáz olyan méretűt szállított, amely csak női kézre alkalmas, s azok a férfimunkások. akik a növényvédelem területén dolgoznak nem tudják hasz­nálni. Csak kényszerből fogadta el az AGROKER irültek ennek is. mert távaly a megrendelt kétezerbő nindösszc 100 párat küldtek. Ezekből pedig Szabolcs ?an ezrekre van szükség. Hasonló a helyzet a permete lésekhez szükséges védőruhákkal is. Ebből az első ne gyedévbeu hatszázat rendeltek, de még egy sem érkezei meg. Az almáskertek nem várhatnak. Es az emberek sem Sürgős intézkedést várunk az emberek védelme érdé lében. FARKAS KALMAN zisztenciájanak mégiscsak, házasság az alappillére. Ezen túl szándékai gyakran csak addig terjednek, hogy vala­mit csinálni kell. Valamit csinálni kell, mert a család ellátása már nem elégíti ki vágyait. így fogalmazta meg egy egyetemi hallgató pálya- választása indítékait. Egy másik arra hivatkozott, hogy két bátyja is diplomát szer­zett, nem akart lány létére elmaradni mögöttük. Egy harmadik szerint a gyógy­szerész ugyan nem keres sokat, de elég nyugodtan él­het. Ennek a gondolkodás­nak köszönhetjük, hogy leg­tehetségesebb lányaink is csak ritkán szánják el ma­gukat alkotó munkára, s ná­luk kevésbé tehetséges fiú­társaik jóval nagyralátóbbak. A kiváló, értékes, de lányok által írt szakdolgozatok ezért nem fejlődnek doktori disz- szertációvá, tudományos publikációvá stb. Amikor aztán ezek a lányok — többnyire asszonyfejjel — ráébrednek, hogy elvesztet­ték az igazán tartalmas élet lehetőségét, már ténylegesen nem valók másra, mint ar­ra, hogy napi munkájukat a családi jövedelemkiegészités érdekében, átlagos tisztesség­gel ellássák, aztán rohanja­nak vásárolni, főzni, gye­rekkel, háztartással bajlód­AZ EGYENEÜ JOGOK­TÓL AZ EGtENJOGUisAGiG ugyanis hosszú út vezet. Az egyenlő jogokat kapjuk, az egyenjogúságot családdal, társadalommal, de önma­gunkkal szemben is ki kell küzdenünk. Én például azó­ta érzem magam emanci­pál Inak, amióta elfogadva a fiziológiai és pszichikai ha­bitusból, a családban elfog­lalt helyzetből adódó külön­bözőségeket mégiscsak meg­teremtettem a magam külön világát is. Azt hiszem ezzel nem vettem el semmit a családtól — a naponta fő- zőcskézésról, s arról a bal- hiedelemről, hogy az otthor dolgai csak ránk tartoznak le lehet szoktatni a család tagokat — ugyanakkor ön­magam megvalósulása élői sem ástam áthidalhatatlanr a szakadékot. A nők többsége azonba' jelenleg félig járta meg a: utat, amely az egyenlő jc goktól elvezet az egyenjogú ságig. A hagyományos nő: életforma már nem elégíti ki, de a magában rejlő emberi értékek kibontakoz­tatásának igénye még nem sarkallja munkára. Nem va­gyok biztos benne, hogy ez az igénytelenség kevésbé akadályozza az egyenjogú­ság megvalósulását, mint a társadalmi előítéletek. Fenákel JudP Segítés helyett akadályozzák a háztáji állattenyésztést Kerekasztal a szerződéskötésről, a lel vásárlásról és hiányosságokról Egyre több panasz érkezik a tanácsokhoz, pártszerveze­tekhez a nagykállói járás községeiből az Állatforgalmi Vállalat felvásárlóira. Fél­vállról beszélnek az embe­rekkel. a felvásárláskor visz- szaéinek a vállalat monopol- helyzetével és ha egy terme­lő szóvá meri tenni, hogy az ő állata magasabb besorolást érdemelne, egyszerűen haza- küldik. Az sem ritka eset, hogy berendelik az embereket állataikkal a felvásárlóhely­re és az átvevők nem jelen­nek meg. A hosszú ideig tartó, im­már pattanásig feszült hely­zet tisztázására hívtunk ösz- sze kerekasztal-beszélgetést a nagykállói járási pártbizott­ság vb-termébe. A beszélge­tésen részt vett Bojtot Mik­lós országgyűlési képviselő, a Balkányi. Állami Gazdaság igazgatója, dr. Bonyhádi Elemér balkányi állatorvos. Dankó József, a balkányi ta­nács vb elnöke. Juhász Béla, a balkányi terület körzete??, dr. Kőrössi Gyula járási fő- állatorvos, Lénárt István, az Adatforgalmi és Húsipari Vállalat főosztályvezetője. Nagy Ernő, a járási pártbizottság mezőgazdásá­gi osztályvezetője. Nagy János, a járási tanács élelmezési előadója, Sebők András, uz Állatforgalmi Vállalat igazgatója, Szobosz- lai Pál, a járási tanács me­zőgazdasági osztály vezetője és Varadi László, az Állat- forgalmi Vállalat nyírbátori kirendeltségének vezetője. egy bikát, mert gazdája I. osztályú áruként kívánta ér­tékesíteni. A felhajtásra pe­dig úgy kötelezték, hogy a szerződésben vállalt kötele­zettségeivel fenyegették. Más. Négy héttel ezelőtt hangosbemondón keresztül hirdették: kéthetes borjútól kezdve mindenféle szarvas- marhát étvesznék. A hideg szélben délnél tovább ácso- rogtak az emberek. Mikor a felvásárlók megjelentek, be­jelentették, nem lesz felvá­sárlás, mehetnek haza. „Juttatás44 — miért? Acsorgás — hiába A felvásárlók munkájára az egész járásbar) napról nap­ra több kifogás hangzik el. Különösen érezhető ez a bal­kányi körzetben, ahová a közeli községek mellett még a Balkányhoz tartozó 27 ta­nya — köztük 15—20 kilo­méterre lévők — leszerződött állatait is be kell hajtani. A községben csak egy termelő- szövetkezet van, a lakosság nagy része szakszövetkezet­ben dolgozik és állatot nevel háztáji gazdaságában. A panaszok nem új keletű­ek. Már tavaly nyáron is elő­fordult, hogy BaLkány helyett Nagykállóba szállíttatták né­hány emberrel szarvasmarhá­ját Néhányan szólni mertek a felvásárlónak, hogy nin­csenek megelégedve a minő­sítéssel. azóta nem kötnek velük szerződést, pedig most is lenne mire. Jellemző pél­dát mondott Dankó tanácsel­nök. Egyik gazda nem ad­ta át bikáját az alacsony be­sorolás szerint, hanem Nyír­egyházára hajtotta. Itt a megfelelő minőségben átvet­ték tőle. Hasonló Bonyhádi dr. pél­dája is. 16 kilométerre lévő tanyáról hétszer hozattak be A 8000 forintos támogatás­ról megjelent kormányhatá­rozat óta igen sok gondot okoz a háztáji gazdaságok vemhes üszővel való ellátása. Sokan kérnek és kevés van. Ha ezért nem tud valaki hozzájutni, akkor még meg­érti. De amikor még szerző­dést kötni sem mennek ki a tanyára az állatforgalmi em­berei, ugyanakkor egy olyan jó ismerősnek, akinek már négy tehene is van, még pró- bafejést is végzett az egyik felvásárló, mert hát csak nem ad rosszul tejelő tehenet az „ismerősnek”. Amit ezután Nagy János elmondott, az mar nem csak mulasztás. Egyik állattartó előhasú üszőjét nem ‘vették át. Arról nem beszéltek, hogy miért, csak nem. Pár nappal később elment a fel­vásárló a lakására és közölte vele. csak akkor hajlandó átvenni üszőjét 11000 forin­tért. ha hármat neki — már­mint a felvásárlónak — „jut­tat”. A gazda természetesen nem adta el üszőjét, hanem a tsz-nek értékesítette. Sok gondot okoz a járás­ban. hogy vontatottan halad a gümőkóros tehenek fel­vásárlása. Míg más járások­ban már a fertőzött állomány 30—50 százalékát felvásárol­ták, addig a káliéiban még csak pár darabot vettek át. Ilyen körülmények között hiába végeznek az állatorvo­sok emberfeletti munkát, a legelőre kiha l tás után újra megfertőzik a még tbc-men- tes állományt is. Szórakoznak a felvásárlók Nagyon sok sürgősen meg­oldásra váró probléma hang­zott el a több mint három­órás megbeszélésen. Minden­ki őszintén mondta el véle­ményét és tárta fel a hibá­kat. Csak néhány esetet tud­tunk ismertetni, de minden­ki kifogásolta a felvásárlók tűrhetetlen és felelőtlen ma­gatartását. Olyanok is elő­fordulnak — többször —, hogy annyira ittasan mennek a í el vasári oh el yre. hogy kép­telenek megtartani az átté­telt. A beszélgetésből kicsendült, hogy a termelőszövetkezetnek jó a kapcsolata az Állatfor- galmi Vállalattal. De a kallói járás háztáji gazdaságaiban, nevelik a járás állatállományé, nak több mint 40 százalékát. Igaz, a múlt évben túltelje­sítette felvásárlási tervét a nagykállói járás. A járás — éppen a háztáji gazdaságai révén — sokkal többre ké­pes, amit bűn kihagyni. Bojtor Miklós országgyűlési képviselő sokat megfordul a járás községeiben. Beszámo­lókat tart, beszél a párt po­litikájáról, gazdaságpolitikai feladatainkról. Elmondja, milyen jelentősége van az ál­lattenyésztés fejlesztésének és nem tud válaszolni a fel­tett kérdésekre. Mert az em­berek nem értik, ha fontos, akkor miért szórakozhatnak velük hangulatuk szerint a felvásárlók. És azt sem, hogy ha a tsz-ekkel nincs problé­ma. miért van a háztáji te­nyésztőkkel. Súlyos mulasztások Az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat megyei veze­tőit váratlanul erte a sok tény. amit a résztvevők elé­jük tártak. Ök is érthetetlen­nek tartják, hogy éppen most, amikor ezrekkel csök­kent a sertés- és szarvas­marha-állomány, amikor szinte közelharcot kell vívni a háztáji gazdaságokban a2 állatállomány növeléséért, ak­kor a nyírbátori körzetben — ahová a nagykállói járás is tartozik — önkényes in­tézkedésekkel elveszik az emberek kedvét az állatte­nyésztéstől. Súlyos mulasztás terheli a nyírbátori kirendeltség veze­tőjét, amiért elhanyagolta az ellenőrzést és beosztottal olyan helyzetet teremtettek, ami káros és ellentétes gaz­daságpolitikai feladataink végrehajtásával ég sérti a járás lakosságának érdekeit is. Elmulasztotta a jó kapcso­lat kiépítését a községek gazdasági és pártvezctőivel. sőt azokon a megbeszélése­ken sem vett részt, amelyre meghívták és a jelzett prob­lémákról sem vett tudomást. A vállalat megyei vezetői azonnali és alapos kivizsgá­lást helyeztek kilátásba és sürgős intézkedésékkel kí­vánják jóvátenni beosztot­taik mulasztásait. A beszél­getés résztvevői megelége­déssel vették tudomásul a vállalatvezetők válaszát és a járás lakóinak nevében vár­ják a sürgős intézkedést. Balogh József Vasutasok — közelebbről A MÁV-dolgozók élet- és munkakörülményeire, a vas­úti munka nehézségeire, szépségeire ritkán figyel az utazóközönség. A vasutas­szakma napjainkban nem népszerű foglalkozás, annak ellenére, hogy a vasutas dol­gozók érintkeznek a legtöbb emberrel munkájuk során. Az utasok csak ablakon keresztül látják a vasúti dol­gozók munkáját. így minden könnyűnek és egyszerűnek látszik. Ha ezek a szemlélők bepillantanának a vasút ku- I lisszái mögé: biztosan meg- I változna véleményük. Keve­sen tudják, hogy nü mindent kell tanulni egy MÁV-dolgo- zónak a „vasúti KRESZ”-en kívül. A MAV-nál körülbe­lül 150 féle jegy van érvény­ben. ("Beleszámítva a kedvez­ményes jegyeket is.) A leg­több vasutasnak tudnia kell. hogy ezeket a jegyeket kik és milyen feltételek mellett ve­hetik igénybe. A legtöbb va­sutasnak érteni kell a nem­zetközi személy- és árufuva­rozáshoz. A „végrehajtó szol­gálat” emberei nem csak szellemi, hanem fizikai és idegi munkának is ki vannak téve. Nemrégiben történt egyik nyírségi állomáson, ahol két vonatnak menetrend szerint kell találkozni: az egyik vo­natnak elromlott a légfék­berendezése. így nem tudott megállni a kijelölt helyen Közben az ellenkező irányú vonat is közeledett 40 kilo­méteres sebességgel. Sem a mozdonyvezető sem a vonat­vezető nem veszítette el fe­jét A mozdonyvezető a mozdonyon, a vonatvezető a szolgálati kocsiban a kézi­fékhez ugrott és szédületes tekerés következett... A vonat „az utolsó centimétereken” megállt A mozdonyvezető haja őszebb lett a piros­pozsgás vonatvezető falíe- hér. A két ember hátrané­zett és csak ezt gondolhat­ták: „megmentettük őket!’ — A több száz utas semmit sem vett észre. Karácsony előtt egy utas féldecizett az utasellátó ét­termében. Akkor ment ki az állomásra. amikor vonatja már elindult. Felugrott a mozgó vonatra, de megcsú­szott a lába a síkos lépcsőn. Csúszás közben elengedte a lépcső fogantyúját. Lába és kabátja beleakadt a lépcső­szerkezetbe. A magatehetet­len embert úgy vonszolta a vonat, hogy a keze és né­hányszor a feje is érte a föl­det. Az előző kocsi peronján látta ezt egy szabadnapos vasutas és szakszerűen —- úgy, ahogy azt a balesetokta­táson tanulta — leugrott a gyorsuló vonatról. mikor hozzáért a kocsi, megfog'a az ájult embert (közben futott a vonat mellett) és kirántotta a lépcsők közül. A vasutas négy órával később ért haza lefeküdni az éjszakai fárasz­tó szolgálat után, mert art a vonatot „elszalasztottá” A féldeciző utas súlyos zúzo- dásokat szenvedett, de élet­ben maradt. A vonat ment tovább, a békésen u'azóte mindebből semmit sem lát­tak. Napjainkban nehéz -heget tenni a megnövekedő" sze­mély- és áruszállítási felada­toknak. A vasutasok mun!iá­ja nehéz, felelősségteljes, de mégis szép. Március elsejével fizetés- emelést kaptak. Megérdemlik. Nabradi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom