Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

S. rf<W! KÍTfT kf AGYASönsriW WT* március 9. Befejezte munkáját az országgyűlés Kiilpel ti kai összefoglaló 9 Feszültség Libanonban i Újabb támadás előtt ? I Bizakodó légkör (Folytatás xt 1. oldalról) amelyben a legfőbb ügyész és csaknem 1200 olyan ügyet, amelyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelt törvé­nyességi óvást. A büntető­ügyek közül ezer olyan pert tárgyaltait, amelyben a leg­főbb ügyész, vagy a Legfel­sőbb Bíróság elnöke törvé­nyességi óvást emelt. Azt mutatja ez, hogy bírósági és ügyészségi szerveink éberen őrködnek a törvényesség fe­lett. A legfőbb ügyész és a Leg­felsőbb Bíróság elnökének beszámolójában, valamint dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter felszólalásában is kiemelt hangsúlyt kaptak a gazdasági reform elveinek törvényes védelmével kap­csolatos feladatok. Szóvá tették: a vállalatok nagyobb nyereségre való törekvésének vannak bizonyos árnyoldalai ás. Nem lehet szemet hunyni Olyan negatív jelenségek fe­lett, hogy egyes személyek és gazdálkodó szervek a saját hasznukra, vagy egy szűkebb kollektíva hasznára spekulá­ciós ízű ügyleteket bonyolí­tanak le. Az ilyen tevékeny­ség nem egyszer a fogyasz­tók megkárosítását, az indo­kolatlan árfelhajtást segíti elő, a csoportérdekeket a népgazdaság érdekei fölé he­lyezi. az „ügyeskedők” egyé­ni érdekeit szolgálja. Az ügyészi és bírói szervek ha­tározott törekvése, hogy a törtvény teljes szigorával lépjenek fel az Ilyen nega­tív jelenségekkel szemben, s mind hatékonyabban segít­sék elő gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink torzítások nélküli megvalósítását. Mint á beszámolókból ki­derült, az igazságszolgáltató szervek fontos feladatuknak tekintik a társadalmi tulaj­don , hatékony védelmét, ugyanakkor azonban nagy gondot fordítanak á jogos egyéni érdek védelmére is, mert a törvényes egyéni ér­dek érvényesülése egyben az egész társadalom érdeke is. Á társadalmi és az egyéni érdek összehangolásának problémáiról beszélt a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, a ki­sajátítási, kártalanítási perek kapcsán. Mint mondotta, a Legfelsőbb Bíróság által ki­adott útmutatás elősegíti, hogy az ingatlan tulajdoná­nak közérdekű cél érdekében történő esetében a tulajdo­nos megfelelő kártalanítást kapjon, ugyanakkor azonban útját állja annak, hogy a ki­sajátítás alaptalan gazdago­dás, vagy aránytalanul ma­gas jövedelmek megszerzé­sének módszere lehessen. A Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek megállapítása szerint a gyakorlatban kitűnt, hogy a kártalanításra voftatkozó jogszabály egyes rendelkezé­sei, így különösen a telkek irányáraival kapcsolatos sza­bályok korrekcióra szorulnak, A beszámolókban és a fel­szólalásokban — köztük dr. Korom Mihály igazságügy- miniszter beszédében is — szóba került, hogy a lakos­ság egy részének megítélése szerint egyes bűncselekmé­nyekben enyhe ítéletet hoz­nak a bíróságok. Ezzel kap­csolatban az igazságügy-mi­niszter elmondta, hogy a tör­vény szigorának felelős al­kalmazása mellett a szociális büntető ítélkezés nem szorít­kozhat a paragrafusok puszta alkalmazására. A bíróságok gondosan mérlegelik a bű­nök elkövetésének körülmé­nyeit, a törvény megsértőjé­nek emberi és családi hely­zetét is. A miniszter után felszólaló Pázsit Árpád, bu­dapesti képviselő a garázda bűntettek elkövetőinek, s a társadalmi tulajdon megká­rosítóinak szigorúbb felelős­ségre vonását kérte. A vita lezárása után az országgyűlés, mind a leg­főbb ügyész, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek beszámolóját elfogadta. Ezt követően került sor az interpellációk tárgyalására. Először az országgyűlés me­zőgazdasági, valamint szo­ciális és egészségügyi bizott­ságának együttes jelentését hallgatták meg a képviselők, dr. Guba Sándor képviselő múlt év decemberében elő­terjesztett interpellációja ügyében. Dr. Guba Sándor az idős termelőszövetkezeti ta­gok öregségi járadékának alacsony volta miatt inter­pellált akkor a munkaügyi miniszterhez, akinek a vá­laszát azonban sem az inter­pelláló képviselő, sem az or­szággyűlés nem fogadta el. Az országgyűlés két bizott­sága ezért januárban meg­vizsgálta a munkaképtelen és egyéb jövedelemmel nem rendelkező termelőszövetke­zeti járadékosak ügyét, s jo­gosnak ítélte, hogy azok az idős, keresőképtelen tsz-jára- dékosok, akik semmiféle ter­mészetbeni, vagy pénzbeni támogatást nem kapnak, munkaképtelenségük foly­tán pedig a háztáji gazdál­kodásból sem juthatnak ki­egészítő jövedelemhez, életük végéig tartó rendszeres se­gélyben részesüljenek. Az országgyűlés két bizottsága ezért azzal a javaslattal for­dult a kormányhoz, hogy er­re a célra évente mintegy 18 millió forintot. 1970-re 15 millió forintot bocsásson a tanácsok rendelkezésére ez év március 1-től kezdődően. A kormány a javaslatot el­fogadta, s úgy határozott, hogy különleges méltánylást érdemlő esetekben, egyéni el­bírálás alapján a tanácsok rendszeres szociális segéllyel egészíthetik ki az egyes me­zőgazdasági termelőszövet­kezeti tagok járadékát. Molnár József Komárom megyei képviselő az építő­ipari munkák szavatossági idejének meghosszabbítása ügyében interpellált Bondor József építésügyi és város­fejlesztési miniszterhez. A miniszter elismerte, hogy a képviselő aktuális problémát vetett fel; az építkezési munkák megszaporodása, az új technológiák, új anyagok alkalmazása az építőiparban jelentős mértékben előtérbe helyezi a minőség kérdését. Nagyon sokrétű problémát kell megoldani ahhoz, hogy az építőipar hosszabb szava­tossági időt adhasson. Jelen­leg alkalmatlan szolgáltatás esetén egy évig, rejtett hiba esetén pedig három évig kö­telesek kijavítani a hibát az építők. A miniszter szerint jelenleg nincs lehetősége an­nak, hogy a szavatossági időt felemeljék. Az interpel­láló képviselő csak részben, az országgyűlés 9 ellensza­vazattal fogadta el a mi­niszter válaszát. Riss Jenó képviselő azi kérte imerpeiiuciojaoan a kozieaeues- es postaügyi minisztertől; aujanas. enge- uetyt a gazuas^gi vezet*/».- nett, hogy aiu Kívánja, ma­ga veze messe a renueuweze- sere oocsuiott anami gepao- csiKat. Kuiiuidi orszagutt-uan ez már oeváit gyakorlat. Lr. Csanádi György közlekedés es iiuniszter az in­terpeUáeiora válaszolva be­jelentette: jelenleg is bizto­sítva van, Hogy a megfelelő állami szerv vezetője enge­délyezze .. beosztottjainak .ál­lami kocsi vezetését. Ponr dosküdrű’ “kivSilháii azonban ■ arról, hogy, ezt a módszert kiszélesítsek. A kormány Gazdasági Bizottsága meg­bízta a pénzügy miniszteri, gondoskodjék ennek olyan kiterjesztéséről, amely gaz­dasági, szempontból jelentő­sebb megtakarj tasokra ad le­hetőséget, s elősegíti, hogy az így felszabaduló gépko­csivezetők nagy részét az autóbuszköziekedesben es az áruszállításban használhas­sák fel. Az interpelláló kép­viselő és az országgyűlés a miniszter válaszát egyhan­gúlag elfogadta. Az ország- gyűlés idei első ülésszaka ez­zel befejezte munkáját. A közel-keleti konfliktus­sal kapcsolatban ismét fon­tos és érdekes — jóllehet egymásnak ellentmondó — híreket kopogtak a hírügy­nökségek telexgépei pénte­ken. A francia AFP hírügy­nökség például annak az — előző napi — hírnek a cáfo­latát közli, amely szerint a Dél-Libanonban működő partizánok olyan utasítást kaptak, hogy szüntessék be tevékenységüket a határmen­ti zónában. A palesztin el­lenállási szervezetek Bejrut­ban közölték: ez a hír nem igaz. Egy másik AFP jelen­tés szerint a péntekre vir­radó éjjel kétszáz izraeli katona átlépte a libanoni határt és megtámadta Rami községet. Ez a hír a többi között azon a Tel Aviv-i je­lentésen alapszik, amely sze­rint Libanon felől érkező partizánok az éjszaka folya­mán egy izraeli katonát megöltek, kettőt megsebesí­tettek. Érdekes, hogy a szo­kástól eltérően, Tel Aviv ezúttal nem közölte, milyen veszteségeik voltak a táma­dóknak. Az ellentmondó jelenté­sekből is könnyű kihámozni azt az ellentmondást nem tűrő tényt, hogy az utóbbi időben a helyzet Libanonban ismét kiéleződött. Kairóban úgy vélik: Izrael támadást készít elő Libanon ellen. Ezt elsősorban abból gyanítják, hogy Izrael, mielőbb támad, mindig mindent elkövet, hogy azt már előzetesen iga­zolja. Eban izraeli külügy­miniszter a nyugati nagyha­talmak útján üzent a liba­noni kormánynak: vessenek haladéktalanul véget a li­banoni területről Izrael el­len intézett gerillatámadá­soknak.­További jelek: Tekoah. Iz­rael ENSZ-megbízottja a Biztonsági Tanácsnál tilta­kozott, Dajan pedig a libano­ni határ melletti területen, Galilea körzetében tett a minap látogatást. A kairói A1 Ahram úgy véli: Izrael szemet vetett Libanon déli részére. Mielőtt azonban el* foglalnál, ürügyet keres, amellyel ezt az újabb kato­nai hódítást igazolhatja. Mindezek fényében külö­nösen érdekes — és rendkí­vül meglepő —, hogy mind a francia AFP, mind az an­gol Reuter a négy nagyhata­lom csütörtöki New York-i találkozóját (amelyen a kö­zel-keleti kérdést tárgyalták) légkörben „rendkívül bizta­tónak” minősítette. Megfi­gyelők szerint váratlan ha­ladás történt, s az egy hét múlva sorra kerülő legköze­lebbi — szám szerint: a harmincadik — Közel-Ke­lettel kapcsolatos négyhatal­mi találkozást ezért most különös érdeklődéssel várja a világ közvéleménye. az igen élénk magyar kfilpo litikai tevékenység jelentősé^ gét. Ismerteti Péter János belgiumi és szófiai látogatá­sát, valamint Gromiko szov­jet és Tepavac jugoszláv kül­ügyminiszterrel lezajlott leg­utóbbi találkozóit. Végül megállapítja: „ a magyarok mind politikai, mind gazda­sági téren mindenütt megbe­csült' partnerek.” A pénteki lengyel lapok egyébként első oldalon is­mertették Péter János varsói látogatásáról szóló közié-; ményt és a magyar külügy­miniszter országgyűlési be­szédét. Varsóban nagy érdeklőflé*- sei várják a magyar külügy­miniszter látogatását Hang­súlyozzák, hogy Stefan Jedrychowski és Péter János találkozója jelentős hozzájá­rulás lesz a szocialista közös­ség részéről az európai biz­tonsági rendszer megterem­tésére tett erőfeszítésekhez. " Nagy érdeklődéssel várják Varsában Péter János látogatását Varsó (MTI): Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter meghívásá­ra a legközelebbi napokban Varsóba érkezik Péter János, akinek látogatásai mint a Perspektywy című lengyel hetilap rámutat — „újult erővel demonstrálja majd a népi Lengyel/rszágot és a Magyar • Népköztársaságot összekapcsoló ''testvéri szálak és barátság erejét, szilárdsá­gát”. A Perspektywy kifejezi megelégedését a lengyel- magyar barátság állandó erő- * södése, a sokrétű együttmű­ködés elmélyülése felett. Hángoztátja: „a sokoldalú és élénk lengyel—magyar együttműködés felöleli az élet minden területét. Alap­ja a szocializmust építő két nép egysége és érdekközös­sége”. Péter János küszöbönállá látogatása során sok kérdés és téma kerül majd napi­rendre — folytatja a lap. Kétségtelen, hogy az össz­európai konferencia létreho­zása érdekében tevékenykedő országaink véleménycseréje újabb ösztönzést ad a kollek­tív biztonsági és együttmű­ködési rendszer megteremté­se ügyének, segíti híveinek ma már népes táborát. A Perspektywy aláhúzza: „nagyra értékeljük azt a tényt, hogy Magyarország kü­lönösen a nemzetközi fóru­mokon állandóan hangsúlyoz­za, hogy az európai béke alapvető feltétele az Odera— Neisse-határ véglegességének és sérthetetlenségének elis­merése. Péter János legutóbb világosan kifejtette ezt a nyugatnémet tévének adott nyilatkozatában.” A Zycie Warszawy pénteki számában „Magyarország a nemzetközi porondon” című hírmagyarázatában kiemeli fekete, tét Gerencsér Miklós: S. Egy mozdonyhullát való­sággal betemettek a hátára szóródott vagonalvézak. A nehéz léptű, nyugodt Bogda- nóv István méregette, ho­gyan fogjanak hozzá a ve­szedelmesen lebegő tonnányi súlyok szétválasztásához. Csontos arcán, beesett sze­mén kemény fény villogott: a mozdony túloldalán Cziple Simon hegesztőpisztolya sis- tergett ,— Lökjük arra az oldal­ra — szólt hozzá halkan az őszülő bajuszú, Kiss István és mihtha csak a yállát rán­dította volna meg, Cziple Si­mon felé biccentett, Bogdanov arcán semmit sem változott a kifejezés. . — Őrültség. Verd ki a fejedből. ;— Baleset. ^Véletlenül szo­kott történni — makacsko- dott szeliden Kiss István, de szája remegésén látszott, hogy eltökéltsége cseppet sem szelíd. Cziple Simon vitorlává-. szón köpenybe burkolózva görnyedt a vascsonkok fölé, arcát a hegesztőmaszk mögé rejtette, alakját kísérteties fénybe vonta a pisztoly csillagszórója. Tűnődve mé­regette Bogdanov István a szétrobbant mozdony résein át — Nem lehet. Hozd a kö­teleket — Semmit nem fog érez­ni — hajtogatta a magáét makacsul Kiss István, őszü­lő fekete bajusza furcsán rángatózott Bogdanov István, a nehéz­súlyú ökölvívó kissé meg­emelte a fejét mintha ar­cát akarta VQlna hűsíteni az esővel. — Erre az oldalra dönt­jük le a roncsokat. Szólj az embereknek, jöjjenek segí­teni. Elejét véve a további vi­tának, magára hagyta barát­ját Felkapaszkodott a moz­donyra, tüzesen vizsgálni kezdte az egymásba guban- colódott alvázakat keretva­sakat, tengelyeket, síndara­bokat kerekeket, hogy hol a leglazább a roncshalmaz. Cziple Simon rákiáltott: — Gyorsan, gyorsan, még ma helyre kell állítani a vágányokat! Csak bólintott, mint aki teljesen egyetért Cziple Si­monnal. Meglátta Miki Jó­zsef esztergályos társát hanyagul intett neki: — Józsi, dobd fel a köte­let! — és nyugalommal várt a magasban, mint akit az eső sem ér. Miközben a kötéllel ve* sződött gémberedetten a fá­zékony Miki József, epésen morgott Cziple Simonra: — Most aztán örülhetsz. Az amerikai bombázók is hozzájárultak Szálasi kineve­zéséhez. Cziple hátravetette fejéről a köpenycsuklyát begyúj­totta a hegesztőpisztolyt Miki József felé ugrott: — A lánggal váglak da­rabokra, te rühes macska! A bivalyerős Balogh Mi­hály hátulról kapta el a két könyökét szorításától ropog­tak Cziple karjai. — Csillapodj, testvér. In­kább törüld meg az orrod, mindjárt elcsöppen — Elvitetem az egész bandát! — próbált férfiasán fenyegetőzni a saját mérgé­től felhevült hegesztő, de fi­tos orrhegye valóban úgy csillogott, mint egy náthás kamaszé. Fiatalok voltak, még az őszülő bajuszú Kiss István is, de mindannyiuk közül kitűnt tejfeles szájával Nagy Rezső, akit alig ismertek meg a vagongyárban. Csen­des, szorgalmas legény volt, ráadásul tisztelettudó, senki nem előzhette meg a köszö­nésben. Most annál jobban meghökkentette az embere­ket: bátor kihívással állt Cziple Simon elé: — Van szeremcsém a sze­mébe mondani, Cziple test­vér, hogy maga egy pojáca! Jól jegyezze meg, minden­kinek ráeshet egy tégla a fejére! Most pedig menjen, lövessen agyon a nyilas őr­rel! Bogdanov István nem akart hinni a fülének. Las­san, mintegy véletlenül megkereste tekintetével Kiss Istvánt. A bajuszos marós mosolyogva rákacsintott. Mindjárt be is fejezték ezt a néma párbeszédet, mert ott lábatlankodott a sziszi­fuszi Márkusz Ferenc, a mindig szőrös pofájú Füle­müle. Ettől az alattomos embertől tartottak a legjob­ban. Besúgó hírében állott, éppen ezért nevezték maguk között a munkások Fülemü­lének. Bogdanov csodálko­zott, hogy meg sem kísérelte a nyilas Cziple pártfogását. A bivalyerős Balogh Mi­hálynak viszont nem tetszett különösebben a rokonszen­ves Nagy Rezső bátorsága. Óriási mancsával eltuszkol­ta Cziple Simon közeléből a fiatal géplakatost — Mi nem lehetünk ma­rakodó kutyák. Fogd be a szád és tedd a dolgod. Közéjük ódalgott a nyilas őr. Ázottan, ferde fejét a katonaköpeny gallérjába húz­va nógatta az embereket furcsa nőies hangján: — Frissebben, frissebben, magyar testvérek! Ügy lá­tom, sok a vita. A dumát hagyjuk a győzelem utáni időkre! Bogdanov István nyugod­tan lazította meg a moz­dony tetején heverő vagon­alvázat. „Az akasztásodat hagyjuk a győzelem utánra” — gondolta Kovácsról. Cziple Simon vágta to­vább a hegesztőpisztollyal a roncsokat, mintha semmi sem történt volna Nagy Re­zső ránézett és köpött. Ha félt valamitől Németh László János, az elsősorban a gyávaság volt. Legalábbis ezt hitte magáról. Arra nem gondolt, hogy irányított aka­ratát megkerüli a félelem és fáradtságként nehezedik ide­geire. Rég kívánta ekkora sóvárgással az alvást, pedig az éjszakai műszt mák né­zett elébe, este hatra az ön­tödében kellett lennie. Tüdeje már nem érzékel­te a vonatkupé rossz páráját, lélegzett álmosan és csügj gedten, mint a többi ember. A dohos kabátok, gyűrött arcok és szegényes batyuk káoszában egy fiatal nő szépsége virágzott. Mivel Németh László János sokkal inkább volt a múzsa rajon­gója, mint öntödei írnok, a benne lakó költő feledtette a fáradt bujdosót, tiszta örömmel csodálta a gyönyö­rű nőt. Talán egyidősek le­hettek, mindketten húsz­évesek. A lány viszonylag elegáns volt, kacér fekete kalapocskája alól ritkán lát­ható broznbarna haicsoda omlott rá az irhabunda fe­hér prémgallérjára. — Mikor érkezik a vonat Győrbe? ■— kérdezte a mel­lette ülő suhanctől, de tud­ta, hogy a választ az áhita- tos fiatalembertől fogja meg- kapni. —- Tizenhét óra huszonöt­kor lenne az érkezés, de va­lamit késni fogunk — felel­te Németh László János és érezte, izzadni kezd az arca, amikor ránézett a lány. Megint fásultság telep®' dett a kupéra. A lány mel­lett ülő pattanásos kamasz felsóhajtott: — Legalább rágyújthat­nék. .. Németh László János elő­vette a drapp színű ciga­rettes csomagot, gyűrött Le­ventét nyújtott a fiúnak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom