Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

XXVII ÉVFOLYAM 54. SZÄM ARA 80 FILLÉR 1970. MÁRCIUS 5, CSÜTÖRTÖK LAPUNK TARTALMASOM Olajkályha — tavaszra? (5. oldal) Bemutatjuk a Mézga családot (5. oldal) A tárgyalóteremből Kupakrónika (5. oldal) (7. oldal) Megnyílt az országgyűlés ülésszaka A kormány jelentése, a külügyminiszter beszámolója a szerdai ülésen ' Szerda délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés már­ciusi ülésszaka. Az ülésen részt vett Losonczi Pal, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozat- képes számban vannak jelen. Bejelentette, hogy a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés múlt év december 12-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű ren­deletéiről szóló jelentését az alkotmány^ rendelkezéseinek megfelelően bemutatta, s azt a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul ▼ette. \ Kállai Gyula ezután javaslatot tett az egyes bizottsá­gokban elhalálozás folytán megüresedett helyek betöltésére. Javaslatára az országgyűlés Mándics Mihály általános isko­lai igazgatót a kulturális bizottság, dr. Molnár Bélát., a Kertészeti Kutató Intézet igazgatóját a mezőgazdasági bi­zottság, S. Hegedűs Lászlót, a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottságának titkárát a jogi, igazgatási es igazságügyi bizottság tagjává választotta. Kállai Gyula közölte, hogy több képviselő interpellációt jegyzett be. Ezeknek tárgyát és az interpelláló képviselők nevét dr. Pesta László jegyző ismertette. Az elnök javaslatára ezután az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő: 1. a Minisztertanács beszámolója; ‘2. a legfőbb ügyész beszámolója; 3. a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója; 4. interpellációk. Ezután Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke emelke­dett szólásra és beterjesztette a kormány tevékenységéről szóló beszámolót. _ Fock Jenő beszéde * Tisztelt országgyűlés? Képviselő elvtársak! A kormány a legutóbbi be­számoló óta eltelt időszakban az országgyűlés által jóvá­hagyott programjának meg­felelően dolgozott. Állam- igazgatási. kormányzati mun­kánk mindenekelőtt arra irá­nyult, hogy valóra váltsuk a párt IX. kongresszusa által meghatározott feladatokat. Arra törekedtünk, hogy kormányzati munkánk révén is erősítsük a munkás-pa­raszt hatalmat és a népi­nemzeti egységet, fokozódjék hazánk, népünk nemzetközi megbecsülése. Hazánkban a politikai élet nyugodt, szi­lárd, a népgazdaság fejlődé­se biztató, társadalmi éle­tünk kiegyensúlyozott. Né­pünk követi a párt és a kor­mány politikai irányvonalát, bízik vezetőiben és ezert mind tevékenyebben közre­működik a politikai, a gaz­dasági, a kulturális élet te­rületén előttünk álló felada­tok megoldásában. A harmadik ötéves terv időszakában a nemzeti jöve­delem a tervezett 19—21 szá­zalékkal szemben körülbelül 40—42 százalékkal növekszik. Abban, hogy a lakosság fo­gyasztása és a felhalmozás a számítottnál nagyobb ütem­ben emelkedett, természete­sen meghatározó szerepe van a termelő ágazatok fej­lődésének. A gazdasági fejlődés érté­kelésekor meg kell említe­nünk egy fontos momentu­mot. Korábban nem egyszer előfordult, hogy az ipari ter­melési tervek túlteljesítése ellenére a nemzeti jövede­lem lassabban emelkedett, mint most. A változás an­nak köszönhető, hogy múló- ban van a mennyiségi szem­lélet, az intenzívebb, a haté­konyabb gazdálkodás kerül előtérbe. Erőfeszítéseink to­vábbra is erre irányulnak. Kezdeti sikerekről beszélhe­tünk. A mezőgazdasági termelés 1966 és 1970 között a terve­zett 13—15 százalékkal szem­ben 16—17 százalékkal emel­kedik. Ezenbelül a növény- termelés gyorsabb, az állat- tenyésztés sajnálatosan a szükségesnél mérsékeltebb ütemben nő. A harmadik ötéves terv Időszakában megoldottuk az ország biztonságos kenyérga­bona-ellátását. öt év óta nem Fock Jenő, a kormány elnöke a Minisztertanács nevében nagy expozét mondott. (Kelet-Magyarország — telefotó) importáltunk búzát, sőt 1969- ben már exportra is fel­használható készletekkel ren­delkeztünk. Az eredmények értékét emeli, hogy az 1968-as aszályos időjárás sem okozott nagyobb törést a fejlődésben. örvendetesen javult a me­zőgazdaságban a termelés anyagi megalapozottsága: a gazdaságok hatékonyabban használják ki lehetőségeiket. Növekedett a mezőgazdasagi munka termelékenysége és a ledolgozott munkaidő, ja­vult a dolgozók munkafe­gyelme. Kedvező hatást vál­tott ki az új szövetkezeti törvény és más, a tsz-tagsá- got érintő intézkedés. A külkereskedelemtől azt vártuk, hogy a harmadik öt­éves terv végére javuljon a nemzetközi fizetési mérleg. E feladatot a külkereskede­lem egészében teljesítette: az áruforgalom egyenlege 1969- ben szocialista és tőkés vi­szonylatban egyaránt aktív volt és a fizetési mérleg egyenlege is aktív. A külkereskedelemben be­következett kedvező tenden­ciaváltozást állandósítanunk kell. Fokozni kell forgalmun­kat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Számolnunk kell azzal, hogy a következő ötéves tervidő­szakban egyre jobban ér­vényre jutnak országaink között a nemzetközi együtt­működésben az integrációs elemek. A KGST-országok gazdasági integrációja nem jelenti elzárkózásunkat. A nem szocialista országokkal a gazdasági kapcsolatainkat a Életkörülményeink alakulása Tisztelt országgyűlés! A gazdasági fejlődésnek a tervezettet meghaladó üte­me lehetővé tette, hogy a lakosság életszínvonala, jö­vedelmei, fogyasztása, anya­gi es szellemi szükségletei­nek kielégítése is a tervezet­tet meghaladóan emelked­jék A lakosság egy főre ju­tó reáljövedelme a számí­tott 14—16 százalék helyett 30—32 százalékkal, a fo­gyasztása pedig 18—20 szá­zalék helyett 31—33 száza­lékkal nő. A reálbér a ter­vezett 9—10 százalék helyett 15—16 százalékkal növekszik. A reáljövedelemnek a reál­bért meghaladó ütemű nö­vekedésében szerepe van an­nak. hogy a foglalkoztatot­tak száma jelentős mérték­ben meghaladta a tervezet­tet. Az ötéves tervben a nem mezőgazdasági ágaza­tokban összesen mintegy 200 ezer fős növekedéssel szá­moltunk. A valóságban ez csaknem 300 ezer lesz. Az életszínvonal alakulá­sát jelző számok az átlagot jelentik. Ettől felfelé és le­felé is meglehetősen nagy el­térések lehetnek és vannak is. Változatlan törekvésünk a reálbérek és a reáljövedel­mek emelése. Ennek azonban a fedezetét is meg kell te­remteni. A reálbérek és a reáljövedelmek emelése nem a párt és a kormány önké­nyes elhatározásától függ. Nem lehet fenntartani az át­lagos bérek és a termelé­kenység emelésének a nép­gazdaság lehetőségeihez ké­pest fordított irányzatát, mi­vel elosztani csak annyit le­het, amennyi erre a célra rendelkezésre áll, amennyit megtermelünk. Az életkörülmények ala­kulásának fontos mutatója a kereskedelmi forgalom válto­zása. A kiskereskedelmi for­galom fél évtized alatt 45— 47 százalékkal nő és jelentős a forgalom összetételének változása is. Mind nagyobb rész jut a jobb és a korsze­rűbb termékekre, különösen a tartós fogyasztási cikkek értékesítése emelkedik dina­mikusan. Népünk növekvő jólétét mutatja, hogy gya­korlatilag már minden má­sodik háztartás rendelkezi mosógéppel és televízióval, minden negyedik hűtőszek­rénnyel. és poi'szivóval. Áa ötéves terv időszakában szá­mottevően nőtt a lakosság szociális-kulturális és kom­munális ellátottsága. Jelen­tősen növekedett a lakásépí­tés üteme. Sikerként számol­hatunk be arról, hogy a tervben előirányzott 300 ezer lakással szemben 317—318 ezer lakás épül fel. Az ered­ményekkel még mindig nem lehetünk elégedettek és a ne­gyedik ötéves tervben ezen a területen is nagyobb fel­adatokat tűzünk magunk elé, A növekvő jövedelmekkel együtt 1969-ben a kiskeres­kedelmi forgalom növekedé­se is meggyorsult; folyó áron számítva körülbelül 16 százalékkal emelkedett. Aa áruellátás egészében megfe­lelő volt, a várt további ja­vulás azonban nem követ­kezett be. Vonatkozik ,ea mindenekelőtt a ruházati termékek egy részére, külö­nösen a kisebb keresettel rendelkező emberek igényei­nek kielégítésére. Az esetels túlnyomó többségében ez ob­jektív okokkal nem magya­rázható, mert!'* á hiányzó ter­mékek nagy részének előál­lítására szükséges termelő- kapacitások rendelkezése® állnak. Cél: a lakosság kiegyeusúlyuzott ellátása kölcsönös előnyök alapján kívánjuk továbbfejleszteni. Az eltelt, két évben a válla­latoknál sok tartalék került felszínre és kedvezően bon­takozott ki a kezdeményező­készség a nemzetközi együtt­működés magasabb szintre emelésére. Ennek köszönhető, hogy többszörösére növeke­dett az ipari kooperáció: a licenc és gyártási eljárások megvétele, közös vállalatok alapítása. E folyamatnak nyilvánvalóan még csak a kezdetén tartunk. Az országgyűlésben leg­utóbb a költségvetési vita során — azt megelőzően pár­tunk Központi Bizottságának novemberi ülésén — ez a kérdés éles megvilágításba került. A kormány úgy dön­tött, el kell érni a lakosság ellátásának kiegyensúlyo­zottságát, megfelelőbben kell kielégíteni az alacsonyabb jövedelmű rétegek igényeit, növelni kell az olcsóbb áru­féleségek kínálatát. Az ipari minisztériumokat, valamint a Belkereskedelmi Minisztériumot ezeknek meg­felelő intézkedések megtéte­lére kötelezte. A Belkereske­delmi- és a Külkereskedelmi Minisztérium feladatává tet­te, a lakosság ellátása és az exportkövetelmények teljesí­tése közötti összhang meg­teremtését. A szolgáltatások fejlesztéséről, valamint a bel­kereskedelem és a szolgálta­tások körében alkalmazandó ár- és hitelpolitikáról is in­tézkedett. Az 1970. évi népgazdasági terv a fogyasztásicikk-ellá- tás jelentős javítását irá­nyozza elő, különösképpen az alacsonyabb keresetű dolgo­zók igényeinek kielégítésére. Talán — két hónap alapján — korai még véleményt mondani, mégis megkockáz­tatom a kijelentést: vélemé­nyem szerint valamelyes ja­vulás már tapasztalható. Minden ország fejlesztési ütemének egyik jelentős mér­céje a nemzeti jövedelemből a ’ felhalmozásra fordított rész. A felhalmozás a terve­zett 17 százaléknál, sőt a nemzeti jövedelem emelke­désénél is gyorsabban nőtt Ez lényegeben azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem egységnyi részének létreho­zásához a korábbinál na. gyob felhalmozásra volt szükség Ez nem örvendetes dolog. A felhalmozás haté. konyságának pozitív vonása viszont, hogy a tervidőszak második felében a készlet­gazdálkodás — intézkedése­ink hatására — kedvezőbben alakult: a felesleges készle­tek növekedése csaknem tel­jesen megállt. Harmadik ötéves tervünk a népgazdaság fejlesztésére 250—260 milliárd forint be­ruházást irányzott elő, ami a jelenlegi árszinten mint* egy 290 milliárd forintnak] felel meg. A számítások sze­rint ennél ,17—18 százalék­kal magasabb, mintegy 348 —345 milliárd forint értékű beruházás megvalósítása vár­ható. A jelenlegi beruházási igények jóval nagyobbak annál, mint amit ki lehet elégíteni. Különösen vonat­kozik ez az építési igények­re. 1968-ban és 1969-ben pél­dául az építőipar évenként mintegy 8—9 milliárd fo. rjnt összegű szerződési aján­latot utasított el. Ennek el­lenére a megengedhetőnél jóval nagyobb az egyidőben folyamatban levő építkezé­sek száma. A beruházások befejezetlen állománya — bár az utóbbi időben némi javulás van — azonos árcas Számítva — 1969-ben mint- egy" 70—80 százalékkal na­gyobb az 1965. évinél. Ép­pen ezért indokolt, továbbra is a beruházások koncentrá­(Foly tatás a Z, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom