Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

? oMat RET.ET •■!«• AG Y A AG mSrcfus 3. Árrendszer és jövedelem-szabályozás A szocialista demokratizmus kibontakozása A tervezés jelenlegi stádiu­mában úgy látjuk, hogy a szocialista szektor összes be­ruházása mintegy 30— 32 szá­zalékkal emelhető. Nyilván­való. hogy a lakásépítés és általában a nem termelő szektor beruházási részará­nyának növelése egyben azt, jelenti, bogy a termelőágar zatokra — elsősorban az iparra — a beruházások ed­diginél kisebb hányada jut. Gazdaságpolitikánk fő cél­ja továbbra is az életszínvo­nal tartós növelése. A terv­időszakban -I» számításaink szerint — az égy főre jutó reáljövede'em, összhangban a nemzeti jövedelem tervezett növekedésével, előrelátható­lag mintegy 5 százalékkal emelkedhet évente. es aus építőipar fokozottabb fejlesztését, valamint a szo­cialista gépimport erőteljes növelését. Ennek érdekében a szabályozások körében is intézkedéseket fogunk tenni. Vizsgálunk például olyan megoldásokat is, mint a vál­lalati közös beruházások lét­rehozásának elősegítése, il­letve, hogy milyen feltételek mellett lehet megengedni hitelnyújtást a gazdálkodó egységek közös beruházásá­ra. A forgóeszköz-finanszíro­zásnál változatlanul alapelv marad, hogy hitelt csak hi­telképes vállalat, illetve szö­vetkezet kaphat. A tartósan lekötött s növekvő forgó­eszközöket a gazdálkodó szerveknek áltálában saját alapjukból kell előteremte- niök. A belkereskedelemben a szabályozóknak ö&ztönözniök kell a vállalatok és szövet­kezetek árukínálatának ja­vítását, a forgalom növelé­sét. Szabályozó rendszerrel is elő kívánjuk ségíteni az üzlethálózat fejlesztését, va­lamint a kereskedelem fo­kozott kezdeményezését új, korszerű termékek termelé­sére, a választék bővítésére. Az ötéves tervét — bele­értve természetesen a köz- gazdasági szabályozó rend­szert is — az év közepén ter­jeszthetjük pártunk Közpon­ti Bizottsága elé. Bízunk benne, hogy az utána elvég­zendő munkát két-három hó­nap alatt befejezzük és ok­tóber—novemberben a ter­vet megvitatásra. jóváha­gyásra, törvényalkotásra a tisztelt országgyűlés elé ter­jeszthetjük. (Folytatás az 1. oldalról) ciójára törekednünk: ezert írtuk szigorúan elő, hogy ez évben a nagy állarpi beru­házásokból 29-et be kell fejezni és csak hét újabbat lehet megkezdeni ben. hogy előmozdítsuk a fejlettebb technika beállí­tását, s ennek következté ben a termelékenység jobb alakulását. A vezetés tudományos színvonala — mint a terme­lőerők része — kiváltképpen az elmúlt két évben emel­kedett jelentős mértékben. Vannak vállalatok, amelyek­nek vezetésében a korszerű elemek mindinkább megho­nosodnak. Felhasználjak a vezetéstudomány kutatási eredményeit és korszerű esz­közöket alkalmaznak a ve­zetés informáltságának bizto­sítósára. Ezek a vállalatok az átlagosnál lényegesen jobb eredményekre számít ■ hatnak, képesek fokozottabb nemzetközi kooperációra, s új nagy hatásfokú eljárások bevezetésére. A reform bevezetésétől el­telt időszak eredményei azt igazolják, hogy az alapelvek helyesek. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer a népgazda­ság tervszerű irányításának, a tervgazdálkodásnak be­vált, hatásos eszköze. Az új körülmények között a népgazdasági terv: a gaz­dasági munka fő céljainak, elveinek és a megvalósítást szolgáló gazdasági eszközök­nek, valamint a kapcsolódó központi intézkedéseknek összefüggő rendszere. A terv végrehajtása á kormány, il­letve a gazdasági rányftó szervek számára kötelező, amelyek a vállalatok tevé­kenységét általában közvetve — a szabályozórendszer út­ján — Irányítják és befolyá­solják. A reform számos olyan új folyamatot indított meg, vagy hélyezett előtérbe, amely az ötéves terv fő gazdaságpoli­tikai céljainak elérését se­gítette, illetve segíti elő. A vállalatok széles körű döntési jogokat kaptak és a korábbi­hoz képest jelentősen bő­vülték o^nVáUftlaö ..döntési körben felhasznált anyagi, és pénzügyi eszközök. Hatéko­nyabb lett a gazdálkodás, a vállalatok vezetőinek szemlé­lete megváltozott és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a termelés sokszor öncélú nö­velése helyett- az értékesítést helyezik előtérbe. Ennek következtében a ter­melésnél gyorsabban nőtt az árukí bocsátás, emelkedett a belföldi szállítás és az ex­port; a készletképződés üte­me és a felesleges, eladha­tatlan áruk termelése vi­szont — mint már említettem — csökkent. Még korántsem sikerült minden elgondolá­sunkat megvalósítani. Ebben szerepeit játszottak a szabá­lyozórendszer egyes fogyaté­kosságai, valamint az, hogy az irányító szervek nem mindig értelmezték helyesen elveinket, egyes káros jelen­ségeket későn eszleltek, il­letve nem léptek fel határo­zottan a visszásságokkal szemben. dig javítanunk kell az ellá­tást és a kiszolgálást. Egyik fő feladatnak tekint­jük azt is. hogy a reálbérek emelkedése váljék a reáljö­vedelmek növekedésének meghatározó tényezőjévé. Tisztiéit országgyűlés! A negyedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi 5 és fél—6 százalékos növeke­désével számolunk. Közgaz­dászkörökben ez az elképze­lés még erősen vitatott. Eb­ben nincs is semmi kivetni­való. hiszen a negyedik öt­éves terv ma még a kidol­gozás, a vita stádiumában van. A növekedési ütem — mellyel most számolunk — valamivel magasabb az utób­bi 10 év átlagánál. A fő különbség nem az ütem nö­vekedésében van. hanem a nemzeti jövedelem termelé­sében Valamint a nemzeti jövedelem, azonbelül külö­nösen a felhalmozás felhasz­nálásában. A lakosság életkorú lrrié­nyein~k javításában közis­merten megkülönböztetett je­lentősége van a lakásépítés­nek. Ezt a körülményt vettük figyelembe akkor, amikor a tervezés jelenlegi szakaszá­ban előzetesen mintegy egy- harmaddat több lakás felépí­tését irányozzuk elő. mint a megelőző 5 évben. Biz annyit jelent, hogy 5 év alatt 400 ezer lakás épülne fel, A feladat teljesítéséhez az építőipar lakásépítési tevé­kenységet mintegy megkét­szerezzük. A lakásellátás ja­vítása érdekében az új la­kások nagyobb részét to­vábbra is a városokban kí­vánjuk felépíteni. A lakás- építési program a magánerő­ből történő építkezés eddigi mértékének fenntartásával is számol, s azt az állam hite­lekkel továbbra is támogat­ja. Tisztelt országgyűlés! A negyedik ötéves ten szerves része a közgazdasá­gi szabályozó rendszer, amelynek kialakítása most folyik s amely — a vezetés más eszközeivel egyetemben — biztosítani hivatott a terv­ben foglalt feladatok végre­hajtását. Az árrendszer fokozatos fejlesztését változatlanul szükségesnek tartjuk. El kell érnünk, hogy az árarányok és a nyereségarányok minél inkább valódi kefejezőivé váljanak a vállalati munka népgazdasági hatékonyságá­nak. Ez feltételezi, hogy a ráfordítások alakulása, a fel­használók értékítélete a mai­nál következetesebben fog hatni az árakra, az árará­nyokra Az árrendszer alakításá­val szorosan összefügg a vál­lalati .jövedelem-szabályozó* és a pénzügyi támogatási rendszer továbbfejlesztése. Az állami támogatásokat, a társadalmi preferenciákat továbbra is fenntartjuk. Ugyanakkor lényegesen csök­kenteni kívánjuk azokat a támogatásokat, amelyeket egyes vállalatok munkájuk alacsony hatékonysága miatt i arrive’uék,1’1 amelyek tehát, lényegében veszteségtérítés- jellegűek. A gazdaságtalan struktúra fennmaradását se­gítő támogatásokat erőtelje­sen csökkentem szándéko­zunk. ahol lehet megszűn­tetjük. A beruházások területén fő célunk sz egyensúly meg­teremtése. Ez megköveteli az indokolatlan igények vissza­szorítását, az épitőanyagipar Tisztelt országgyűlés! Képviselő elvtársak! A gazdaságirányítás re­formját pártunk és kormá­nyunk mindig úgy értelmez­te, hogy az nem csak a szo­rosan vett gazdasági életre, hanem a társadalmi életnek szinte minden területére ki­hat. A gazdaságirányítási rend­szer politikailag jelentős eredménye a demokratizmus erősödése, különösen az üze­mekben, a termelő egységek­ben. Sokakban felvetődik a kérdés, vajon ez nem jelenti-e a centrális, a kormányzati irányítás háttérbe szorulását, gyengülését. Semmiképpen sem jelenti, nem is jelent­heti, hiszen ez ellentmonda­na a demokratikus centra­lizmus elvének. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai is ezt igazolják. Igaz, előfordult, hogy sok esetben késett vagy elmaradt a kormányzati szervek in­tézkedése, mikor pedig arra szükség lett volna. A kor­mányzati munkának ez a hiányossága nem irható a reform számlájára; vezetői gyengeségünknek tudható be. Igen nagy hibát követnénk el, ha ezt a hiányosságot a gazdálkodó egységek jogai­nak, hatáskörének szűkítésé­vel kívánnánk megszüntetni. A demokrácia fogalmáról napjainkban világszerte vi­ták folynak. A kormánynak — összhangban a párt poli­tikájával — az a nézete, hogy az államhatalom ég ál­lamigazgatás demokratizmu­sa feltétele a haladásnak, a fejlődésnek A nép tevőleges segítsége nélkül a szocialista társadalmi viszonyokat fej­leszteni lehetetlen. A mi de­mokráciánk kibontakoztatá­sa szocialista rendszerünk fejlődésének nem csak ma­gától értetődő követelménye, de természetes következmé­nye is. S e következményék állami és társadalmi életünk számos területén folyamato­san jelentkeznek, a mi fel­adatunk pedig az, hogy eze­ket felismerjük és megte­gyük a megfelelő lépéseket. Világosan kell látni azt is, hogy a szocialista demokra­tizmus nem csak államigaz­gatást, hanem a társadalmi élet egészét meghatározó elv és követelmény is. Lehetnek, sőt minden bi­zonnyal vannak is sokan, akik keveslik a demokratiz­mus kibontakoztatása érde­kében eddig tett intézkedé­seinket, vagy nyilvánosságra hozott szándékainkat. Van­nak, akik sokallják. Mi sem állítjuk, hogy mindig min­dent hibátlanul oldottunk meg, de abban bizonyosak vagyunk, hogy helyes irány­ban haladunk. A fejlődés tempóját lehetőségeink hatá­rozzák meg. Felelős emberek vagyunk, s kijelenthetjük: az ütemet nem szabhatjuk meg ónkényesen, ez a hazánkban kialakult objektív és szub­jektív körülményektől függ. Azoknak pedig, akik attól félnek, hogy máris túl mesz- szire mentijnk él, azt Vála­szoljuk, hogy mi a marxiz­mus—leninizmus szellemé­ben kívánunk haladni szo­cialista társadalmunk építé­sében. $ ezt a demokratizmus állandó fejlesztése nélkül nem tehetjük meg. Pártunk Központi Bizott­sága még a múlt évben, már­Tenoivalók a termelékenység növekedéséért Tisztelt országgyűlés! Képviselő elvtársak! Az elmúlt 4 esztendőben a termelékenység az ipar­ban éves átlagban az elői­rányzott 4,5 százalék helyett 3 százalékkal emelkedett Az eves átlag azonban elfe­di azt a tényt, hogy a ter­melékenység 1968-ban mind­össze 1 százalékkal, 1969-ben pedig egyáltalán nem emel­kedett. A termelékenység növeke­dését gátló okok nagy része időleges és megszűntethető. Ahhoz, hogy a termelőüze­mek a munka termelékeny­ségének emelésében számot­tevő eredményeket érjenek el, behatóbban kell fog­lalkozniuk a munkaszerve­zéssel. a normák karban­tartásával, s fokozva az anyagi érdekeltséget és meg­szilárdítva a munkafegyel­met, a dolgozóktól hatéko­nyabb munkát kell elvámi- ok. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok nem használják ki megfelelően a bérek és a részesedési alap adta ösz­tönzési lehetőségeket Sok helyen előfordul, hogy azok­nak a bérét emelik — füg­getlenül munkájuk mennyi­ségétől és minőségétől —, akik a vállalattól való kilé­péssel fenyegetőznek, ahe­lyett, hogy a béreket a vég­zett munka és a vállalathoz való hűség arányában diffe­renciálnák Azok a változások, ame­lyeket a jövedélemszabályo- zás rendszerében és a része­sedési alap felosztásánál ez év elején bevezettünk, kedve­zőbb feltételeket teremtenek a kívánatos anyagi érdekelt­ség hatékonyabb érvényesí­téséhez. A vállalatok helytelen munkaerő-gazdálkodásának következménye. hogy az utóbbi két évbén romlott a munkafegyelem..,.: ............ Sok helyen attól félnek, hogy ha megbüntetik a fe­gyelmezetleneket, azok el­hagyják a vállalatot. Ez igen valószínű, de bizonyos, hogy az általános munkafe­gyelem megjavulása több eredményt hoz mint né­hány ember hiánya. A termelékenység emelé­sének rendkívül leegyszerű­sített, sematikus kezelését jelentené, ha a megoldást csak az említettekben ke­resnénk. Tudatában vagyunk annak, hogy a termelekeny- seg emelésének alapvető fel­tétele. hogy tudományosán kialakított, magas színvona­lú. korszerű termelőerőkkel rendelkezzünk. Az ehhez szükséges felté­telek megteremtése érdeké­ben jelentős erőfeszítések történtek. Gazdaságirányítá­si rendszerünk egy sor szabá­lyozóját már erre az évre módosítottuk. Jó néhány tu­datosan beépített „fék”-et kioldottunk annak érdeké­A negyedik 5 éves leír irányelvei Tisztelt országgyűlés! Képviselő elvtársak! Hosszú idő óta folyik — széles körű, alapos előkészítő munkával — negyedik ötéves tervünk kidolgozása. A kö­zelmúltban a kormány is határozatot hozott a készülő negyedik ötéves terv irány­elveiről. Ezkről szeretném a továbbiakban nagy voná­sokban tájékoztatni a tisztelt országgyűlést. A negyedik ötéves terv­időszakra előirányzott fejlő­dés felvázolását megelőzően minden eddiginél alaposab­ban és kritikusabban vizsgál­tuk a múltat. egy hosszabb időszak tapasztalatait. A hosszú távú tervezőmunka so­rán pedig vizsgáltuk a tá­volabbi jövőt, a hosszabb távra érvényes, a korszerű gazdaságot jellemző fejlődés útjait és lehetőségeit is. Továbbra is biztosítani kí­vánjuk a magas színtű fog­lalkoztatottságot. A termclő- ágaz-tokban azonban a ter­me! ékenvséget . gyorsabb ütemben kell növelnünk a szolgáltató ágazatokban pe­cius 5—6-1 ülésén határoza­tot hozott az állami élet, a szocialista demokrácia fej - lesztesének időszerű kérdé­seiről. E határozat szellemé ben azóta egy sor intézkedés született már az.’ államigaz gatás területén is, elsősorban a tanácsoknál. A rendezésre váró legfontosabb kérdések kidolgozása még folyamatban van. Ezek sorában a leglé­nyegesebb alkotmányunk módosítása, a* új tanácstör­vény és a választási rendszer továbbfejlesztése. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a megalkotandó törvények, valamint — velük összefüg­gésben — az államigazgatás egész területére kiterjedő in­tézkedéssorozat egész köz­életünkben a bürokrácia csökkentését, a munka egy­szerűsítését, a hatékonyság növelését fogja eredményez­ni. S mindez egyúttal a szo­cialista demokrácia fejleszté­sét. s ezen keresztül rend­szerünk további megszilárdu­lását fogja jelenteni. Feladatok az ifjúságpolitikában Tisztelt országgyűlés! Ebben a szellemben készí­tette elő és tárgyalta meg pártunk Központi Bizottsá­ga legutóbbi ülésén az ifjú­sággal kapcsolatos politika néhány kérdését, valamint a nők politikai, gazdasági, szo­ciális helyzetéről szóló jelen­tést és javaslatot. A felada­tok végrehajtásának konkrét tennivalóit a kormány — mint hasonló esetekben más­kor is — a közeljövőben ki­dolgozza és a szükséges in­tézkedéseket megteszi. Mind­két esetben össztársadalmi kérdésről van szó, amely nem csak a ma, vagy a kö­vetkező 5—10 év feladataival kapcsolatos, hanem társadal­munk szocialista jövőjével is. Sem az ifjúság, sem a nők kérdésével nem lehet úgy foglalkozni, hogy ezt egyik vagy másik minisztérium re­szortfeladatává tesszük. A kormányzati munka területén mindenhol sokkal többet és sokkal összehangoltabban kell tennünk, mint eddig. A mai fiatalok építik a holnap társadalmát, átvéve tőlünk a munka dandárját. A mai 25—30 év körüliek közül kerülnek ki a közeljö­vő vezetői. A ma ipari tanu­lója a holnap alkotó szak­munkása, a korszerű techni­ka alkalmazója. S ha már az ipari tanulókról tettem emli tést, hadd folytassam a gon dolatot azzal, hogy bár a kor" mány nemrég tárgyalta meg a szakmunkásképzés néhány problémáját, érdemben hatá­rozott, az állami és társadal­mi szervek általában mégsem jelentőségének megfelelően foglalkoznak a jövő munká­sainak ügyével, akiknek anyagi ellátottsága, s erkölcsi megbecsülése elmarad a kí­vánatostól. a szükségestől. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy az ifjúság Iskolai — tehát előreláthatóan szakmai — elosztása sesm tökéletes. Ez elsősorban az iskolai előmenetel alapján történik és sok. nem mérhető, érté­kes tulajdonságot néni vés* figyelembe. Bár aki szak­munkás akar lenni, annak jelenleg sokkal nagyobb kö­vetelményeknek kell eleget tennie, mint régem, a mun­kásosztály utánpótlása zö­mében a gyengébb osztályza­tokat elért általános iskolai tanulókból kerül ki. Nyil­vánvaló, hogy ebben a vo­natkozásban ellentmondás van. a munkássá válás és a munkásosztály vezető szere­pe között. Noha nemrégi ben a kormány új törvényt ter­jesztett elő. a tisztelt or­szággyűlés azt elfogadta, úgy véljük, hogy a Központi Bizottság határozata tükré­ben ismét sokoldalúan felüt kell vizsgálnunk a szakmun­kásképzés ügyet Az ifjúságpolitikával kap­csolatos állami feladatok meghatározása során a kor­mánynak többek között konkrét vizsgálatok alapján állást kell foglalnia, illetve határoznia kell az ifjúság nevelésében kiemelkedően nagy szerepeit betöltő peda­gógusok helyzetével kapcso­latban A dolgozó Dók körülményeinek javítása Az elmúlt negyedszázadban sokat tettünk a nők társa­dalmi és gazdasági egyenjo­gúságáért, megbecsüléséért, a jelentős fejlődés ellenére azt kell mondanunk, hogy a sok — még mindig kevés; jogilag jóval nagyobbak az eredmé­nyek mint a való életben. Az eredményekhez sorol­hatjuk, hogy mind a közép-, mind a felsőfokú oktatási intézmények megnyíltak a. nők előtt, a termelő mun­kahelyek nagy részét is nők foglalják el, a munkabérben jogilag egyenlőséget élvez­nek, a szociális, a háztartás­sal kapcsolatos körülmények javulnak. De megvizsgálva a másik oldalt, a kép koránt­sem ilyen kedvező. A veze­tésben csak nagyon kevés nő található még ott is. ahol a munka zömét nők végzik, a jogi egyenlőség elle­nére a női munkaerők kere­sete alatta marad a férfiaké­nak. Még korántsem tettünk ele­get a nők munkakörülmé­nyeinek könnyítésére. Időkö­zönként foglalkozunk a nők helyzetének egyik, vagy má­sik vonatkozásával, de egész munkánkat még nem hatja át a nőkről — kiváltképpen a dolgozó anyáikról — való különös gondoskodás. A kormány egyik legutób­bi határozatában már fel­hívta a figyelmet arra, hogy a vezetés minden szintjén gz eddiginél sokoldalúbban kell foglalkozni a dolgozó nőik körülményeinek javita sával. A rendelkezésre álló központi észközökön túlme­nően a vállalatok és szövet­kezetek fokozottabban járul ianak hozzá á nők jogos igé­nyednek jobb kielégítéséhez Határozatot hoztunk arra, hogy maradéktalanul érvény­re kell juttatni az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét, továbbá, hogy a kereskede­lem és a szolgáltatási rend­szer továbbfejlesztésével könnyíteni kell a munkás- nők helyzetét. Mindezek mel­lett szükségesnek tartunk egyéb intézkedéseket is, pél­dául a nők foglalkoztatottsá­gának előmozdítását, az óvo­dai és napközi otthoni he­lyek számának növelését, a gyermeküket egyedül nevelő nők nagyobb anyagi támoga­tását. valamint a nőknek a közéletbe, a vezetésbe való fokozottabb bevonását Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Ennyiben kívántam beszá­molni önöknek a kormány munkájának néhány voná­sáról; arról, amit elvégez­tünk, s arról is, amit az el­következő időben tervezünk. Szerettem volna az önök fi­gyelmét. a közvélemény fi­gyelmét két egymással ösz- szefüggő, egymással szoros kölcsönhatásban lévő kérdés­re, gazdaságépítési feladata­inkra és állami-társadalmi életünk további demokratizá­lásának fontosságára irányí­tani. Bízom benne, hogy ez sikerült és e kérdésekben egyetértésükkel találkozunk. Beszéde végen szólt a párt külpolitikai irányvonaláról, amelynek aktuális kérdéseit Péter János külügyminiszter fejti ki. A kormány elnökének nagy tapssal fogadott expozéja után szünet következett. Szü­net után Váss Istvánná el­nökletével folytatta munkás- iát az országgyűlés (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom