Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
Vasárnapi melléklet Tanya világ Lassan omladozik az emlékekben, de főképpen a valóságban az a romantikus régi tanyavilág képe, amely úgy élt sokakban, ha a tanyavilágról hallott, mint ami mindentől elzárt, elmaradott. Zárt világ, kul- turálatlanság, petrólámpák, úttalan utak, magányos házacska, néhány gazdasági épülettel, s mellette mint jelkép, a gémeskút. Irreális képet festenénk, ha így ábrázolnánk az állandóan változó tanyavilágot. Nem lehet ma már általánosságban elítélni és felszámolásra kárhoztatni a tanyákat. De főleg nem lehet ezt tenni városi szemlélettel, s a kőrengetegből vizsgálni, mert még azok is kénytelenek revideálni ítéletüket, akik korábban amellett kardoskodtak, hogy fel kell számolni a tanyavilágot. Erre az élet cáfolt rá. S ma már azok a baljós jövőbelátók, akik néhány évvel „tudományosan” próbálták bizonyítani, hogy eltűnnek a tanyák, kénytelenek felülvizsgálni nézeteiket, s most azt mondják, hogy még kétezerben is élnek emberek a tanyán. Igen, ez így van. Csakhogy ez a tanya, az itteni munka-, életkörülmények egészen mások lesznek, mint valamikor. Az emberek az életkörülményeiket maguk formálják. alakítják és változtatják, ök döntenek abban, hol és hogyan akarnak élni, boldogulni. Vajon ebben segített-e az a hatalmas, az egész társadalmat, s az utóbbi tíz esztendőben a falu arculatát átalakító folyamat, amely a szocialista mezőgazdaság megteremtésével járt? S ez nem maradt hatástalan a tanyavilágban élő 1 emberekre sem. Erre alapozott o párt megyei bizottságának 1964-es határozata Szabolcs-Szatmárban, s a tenniakarás, a határozat végrehajtása megyeszerté bizonyította: ez a realitás, olyan politika, amely mesz- szemenően figyelembe veszi a tanyák sajátos helyzetét, s számol azzal, hogy sok tízezer ember életének jobbra fordulásán kell segíteni. Áldozatos, kitartó és szívós munkát követelt ez. Főleg két-döntő tényező befolyásolta, s határozta meg a tanya világ differenciálódását. Egyik az, hogy a gazdasági helyzet megváltozott, kialakultak és erősödnek a szocialista termelési viszonyok, mellyel megteremtődtek az anyagi-szellemi felemelkedés lehetőségei. És ezzel élnek is az emberek. S ez méltó bizonyítéka annak is, ha a szocializmus, mint élő valóság betör az elzártnak hitt. felszámolásra ítélt tanyavilágba, úgy megváltozik az élet itt is. . De a másik tényező legalább ilyen fontos. Idejében érkezeit a párt, az állam segítőkészsége, ami ezt a folyamatot gyorsította. Csak a baljós képletet kellett megfordítani. Nem felszámolásra ítélni, vészharangot kongatni ennyi ember életmódja felett, hanem odavinni a kultúrát, az utat, villanyt, orvosi rendelőket, klubokat — s ezzel együtt elősegíteni az életkörülmények átalakítását — hogy élni tudjanak velük. Igaz, sok áldozatba került ez, de meg kellett tenni és a jövőben is segíteni kell. Sok ügybuzgalomra lesz még szükség a jövőben is, hogy az olyan, országos mozgalommá terebélyesedett kezdeményezést újabbak kövessék, mint a televíziót minden tanyasi iskolának. Igen, mert kezd változni a tanyai felnőtt emberek életmódja, s ahol a kultúra áldásait élvezik, ott ma már a tanyán élő asszonyok is megismerkedtek a háztartási gépekkel, az iskolában tévén hallgatják a biológiaórát, de még hiányzik a felszereltségük, a szemléltetőeszközök, s nem csak beszélni kell arról, hogy segítsük a munkás- és paraszttanulókat, hanem tenni is. hogy ne induljanak hátrányos helyzetből a városban tanuló diákokkal. Felszabadulásunk óta — de különösen az utóbbi tíz esztendőben — az új világ hatása, törvényszerűségei formálják, alakítják a tanyavilág népének felfogását, gondolkodásmódját. Bekapcsolódtak abba az egész társadalmat átalakító vérkeringésbe, amely visz- szahat életük alakulására. Nem érdemtelen megfigyelés, hogy a legújabb népszámlálás adatai szerint is, szép számmal vannak olyan, ma már inkább falunak nevezhető tanyaközpontok Szabolcsban, amelyek lélekszámú nem csökken, hanem növekszik. Elsorvadás és fejlődés? Csak látszólagos ellentmondás ez, hiszen amikor az egyedülálló, vagy csak néhány tanya valóban erre, a „megsemmisülésre” ítéli saját magát, ugyanakkor fejlődés is tapasztalható. Itt is tapasztalható az integrálódás, mert az emberek látják, érzékelik, tapasztalják, ott érdemes élni, építeni, ahová a kultúra, a kor technikája betör. S ezért is hangsúlyozza a megyei párt vb határozata, hogy a fejlesztést a valósághoz kell igazítani. Tehát a fejlesztés módszerével érjük el azoknak az egyedülálló tanyáknak az elsorvasztását, ahonnan éppen a haladás eredményeként elmenekülnek az emberek, s máshol kezdenek új életet. Nem a tanyavilág konzerválásáról van szó, hanem éppen a fejlődésről. S ha ezt segítjük, ha ezt az objektív helyzetet figyelembe veszik a gondosan elkészített tervek, akkor egy új tanyavilág alakul ki. Leszűkültek a határok, a távolságok a falvak és a városok között. Ha ez így áll. vonatkozik ez a tanyák közeledésére is. Ezzel reálisan számolni kell a jövőben is. Ma már összeköti ezeket az embereket a tanyavilágban kialakított új gazdasági helyzet, a -kultúra, az egészségügy fejlődése. Lehet itt élni — tízezrek igazolják ezt. És sokan el sem tudnák képzelni máshol és másként ma már sorsuk alakulását. De az emberek nemcsak maguk választják meg életük helyét, de tesznek is azért, hogy az mindig jobb legyen. Tanyavilág — változó világ. Törvényei szerint változik, fejlődik. Erre az élet, az emberek élni akarása a méltó válasz. Farkas Kálmán EGY KISLÁNY TORMÁSPUSZTÁRŐL: SEBŐK PIROSKA ISKOLAI ŐRÁ KÖZBEN, Hammel József felvétele „Nincs társaság, minek menjek...?“ A kis falu, amelynek egyik tornácos házában üldögéltünk, a várostól két órányira fekszik. (A vasútállomástól a házig ennyi idő alatt ért a lovas szán).1 Vendéglátóm fiatal mezőgazdász. Két éve költözött ide a családdal. a falra akasztott diplomán akkor még talán meg sem száradt a tinta. Azóta berendezkedtek, letelepedtek talán egy életre is. Megtalálták a helyüket. A faluban, ha másfél tucatnyi fiatal élhet. Legtöbbjük kinn dolgozik a földeken, vagy. állatgondozó. Gépész alig akad. 145 tagja .-van a közösnek, égyharmada nyugdíjas, tizenöt-húszán már túl járnak az ötödik ikszen. Gyerekkorom nagy résiét itt töltöttem, ezen az utcán kergettem a macskákat, kinn a réten őriztem nagyapám két tehenét — kezdte vendéglátóm. — Nem én voltam az egyedüli, voltunk vagy százan hasonló korúak. S ma? Az egykori játszótársak közül itthon ha öten-hatan vannak. Elmentek. A város biztos jövedelmet, kényelmet, szórakozási lehetőséget ígért. Nagyon nehéz ellenállni a csábításnak! Hónapja lehet, hogy bent jártam a városban, ott találkoztam az egyik régi cimborával. Jó szakmája van, a tsz-ben is megélhetne vele. Mondtam is neki. De ő nem jön, bizonygatta, jobb odabenn. Hát ő tudja... — Talán a társaságot hiányolják? — Meglehet. Különös dolog ez. Elmegy egy. követi a másik, a harmadik, azután egy szép napon azt vesszük észre, alig maradtunk. Eltelik egy év, visszajön az első, a második, mind, aki elment. Nem adok 12 hónapot, megváltozik itt minden. Szép eredménnyel zárt a közös, kifizetődőbb lesz maradni. — A szórakozás hiányzik? — Aligha. Van KlSZ-szer- vezetünk, alakítottunk szavalócsoportot, meg tánckart is. A kultúrházban hetente kétszer van mozi,, a könyv-, tárban szép számmal akad olvasnivaló. Ha keres az ember, találhat olyan szakkönyvet, amihez a városban sem könnyű hozzájutni. Mi kell még? Lenne asszonynak való is... — Ingázók vannak-e? —- Olyan is akad. Hajnalban mennek, este — ha nem éjszaka — érkeznek. A távolabb járók csak szombaton jönnek haza. Fáradtak, elcsigázottak. Azt mondják, mégis megéri. így biztos a kereset. — Előítéletek? — Vannak. — Tesznek ellenük? — Próbálunk. Néha falba ütközünk. A régi osztály- szemlélet maradványai ezek. így magyarázom. Mert mi más lehet az, amikor valaki elfelejti a származását csak azért, mert a városban más körülmények között él? CJt napig „polgár”, a hatodikhetediken „osztálynélküli”. Amikor itthon vannak, szinte menekülnek mindattól, ami a szülőfalura, a származásukra emlékezteti őket, — Szégyellik? — Nem tudom. — Hát? — Valahogyan másnak érzik magukat, mint az itthoniak. A gyári munkást többre tartják — magukban —, mint azt, aki a földön dolgozik. Pedig az itthoniak sem „parasztok” a, szó eredeti, ősi értelmében. Ök a jövőben számolnak, nem apjuk, egykori néhány hpldját tekintik tulajdonuknak, hanem a közös határt, karók nélkül. Nem parasztok — munkások. -Mezőgazdasági munkások. — És a jövő?' t — Nem üres beszéd, ha azt mondom: biztató. A közös vagyon évről "évré gyarapodik. A faluban tavaly két fiatal család épített magának új otthont, tavasszal hárman kezdenek hozzá. Éa azután még többen... így kell lennie. Minden harmadik házban van televízió, szombatonként már egy-egy ingázót is sikerül elcsalni a KISZ-rendezvényekre. Hamarosan „jobb belátásra” térnek. Ahol pedig fiatalok vannak, ott akad munkáskéz is, azzal meg több pénz jár. As* általánosban most 28 végzőét van. Közülük nyolcán középiskolába, öten ipari tanulónak mennek, tizenöten me^ zőgazdasági szakmában, tanulnak tovább. Ők az után^ pótlás és — a garancia. «L m
