Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

f. oldal KELFT-MAGYARORSvíAG 1970. március 18. Külpolitikai Összefoglaló § Laoszi helyzetkép fi Az erfurti találkozó előtt ti Fiún választások Az elmúlt huszonnégy óraban sem enyhült a hely­zet Laoszban. Az itteni ame rikai beavatkozásnak magá­ban az Egyesült Államokban is mindinkább erősödő el­lenzéke van. Kedden példá­ul a washingtoni politikai élet egyik legismertebb alak­ja, Mike Mansfield, a de­mokrata párt szenátusi cso­portjának vezetője mondott beszédet Laosz ügyében. Mansfield szenátor hang­súlyozta: az USA szenátusa az Egyesült Államok jövőjé­re nézve létfontosságúnak tartja, hogy Laoszban ne is­métlődjék meg az, ami Vi­etnamban történt. Mansfield lejelentette. Washington laoszi hadműveletei a vietna mi háború jól ismert min- * tájára folynak. A szenátor igazán nem vá­dolható kommunistabarát­sággal, épp ezért figyelemre méltó, szavai mennyire ösz- szecsengenek Koszigin szov­jet miniszterelnök Nixon el­nökhöz intézett levelével, amelynek ugyancsak az a fő gondolata, hogy az Egye­sült Államoknak abba kell hagynia vietnami mintájú beavatkozását, a háború esz­kalációjára irányuló törek­vését Laoszban. Ahogy közeledik a csütör­töki nap, úgy növekszik az érdeklődés világszerte az erfurti találkozó iránt. Fi­gyelmet érdemel Egon Franke, az NSZK belnémet kapcsolatok miniszterének új cikke, amelyben hangsú­lyozza, hogy a jelenlegi nyu­gatnémet kormány ésszerűen együtt akar működni az NDK-val. Az NDK sajtója is nag\ terjedelmet szentel a' témá­nak. A lapok hangsúlyozzák, választ várnak Erfurtban Willy Brandttól az NDK szerződéstervezetére, ame lyet immár pontosan negyed - évvel ezelőtt terjesztett elő a berlini kormány. Vajon mi­ért nem volt elegendő a Brandt—Scheel kormány szá­mára 90 nap ahhoz, hogy állást foglaljon az NDK ja­vaslatait illetően — teszi fel a kérdést az NSZEP köz­ponti lapja, a Neues Deut­schland — és miért nem vi­tatták meg a szerződésterve­zetet a nyugatnémet nyilvá­nossággal ? Nemcsak mindkét német állam, de a világ úgyszólván minden országának sajtója foglalkozik a csütörtökön sorra kerülő Stoph—Brandt megbeszélés kérdéseivel. A prágai Hűdé Právo például rámutat: a Brandt-kormány még csak az egyik felisme­résig jutott el, addig, hogy a szocialista országokkal foly­tatandó tárgyalásokból nem lehet kizárni az NDK-t A másik felismerést, az NDK nemzetközi jogi elismerését Bonnban halogatják ugyan, de — a prágai lap vélemé­nye szerint — megakadá­lyozni nem tudják majd. Mint már beszámoltunk ro la. március 15-én és 16-án Finnországban parlamenti választásokat tartottak. Kedd reggelig a leadott szavazatok 99 százalékát számlálták ösz­sze. Ebből a következő hiva­talos kép alakult ki: A választásokon közös tömbben induló Finn Népi. Demokratikus Unió és Szo­ciáldemokrata Munkás- és Kisparaszl Szövetség a sza­vazatok 19 százalékát sze­rezte meg. Így a parlament­ben 38 mandátummal rendel­keznek a korábbi 48-cal szem­ben. A Finn Szociáldemokrata Pártra a választók 24,8 szá­zaléka adta szavazatát. A párt parlamenti mandátu­mainak száma 53 (55). A közép párt 19,4 száza­lékot kapott, mandátumai­nak száma 42 (50). A Svéd Néppárt megőriz­te korábbi pozícióit. A vá­lasztók 5,5 százaléka szava­zott rá és a parlamentben 12 mandátummal rendelkezik, ugyanannyival, mint azelőtt. Jóllehet a jelenlegi kor- manykoalício pártjai mandá­tumokat veszítettek, a parla­mentben sikerült megőriz­niük többségüket. Az ellenzéki pártok közül a koalíciós partra 19 száza­lék szavazott. így a parla­mentben 38 mandátummal rendelkezik a korábbi 28-cal szemben. A Liberális Néppárt — 5,6 százalék, 9 manátum (8). A Finn Klsparaszt Párt 6,5 százalék. 8 mandátum (1). Az eddig beérkezett ada­tok szerint a parlafnenti vá­lasztásokon 2,4 millióan vet­tek részt, tehát a választás­ra jogosultak 77,5 százaléka járult az urnák elé. Tódor Zsivkov Krakkóban A Todor Zsivkov vezeté­sevei hivatalos lengyelorszá­gi látogatáson tartózkodó bolgár párt- és állami kül­döttség kedden reggel vidé­ki körútra indult. Kétnapos vidéki tartózkodása során a a többi között megtekinti Krakkót. Nowa Hutát és az auschwitzi volt hitlerista ha­láltábort Krakkóban és környékén a bolgár delegáció vezetője és 1', —.1,-.....r,,' ....■ tagjai a Lenin-centenaríum alkalmából a többi között megismerkednek azokkal a történelmi helyekkel is, ahol az októberi szocialista forra­dalom vezére .1912—14-ben élt és dolgozott. A Todor Zsivkov vezette küldöttség csütörtökön Var­sóban folytatja tárgyalásait a lengyel párt- és állami veze­tőkkel. Lengyelországi lá&- gatása öt napig tart. Grom'ko prágai tárgyalásai Kedden a kora délelőtti órákban a Cernin-palotában a csehszlovák külügyminisz­térium épületében folytatód­tak Andrej Gromiko és Jan Marko tárgyalásai. A kölcsö­nös barátság, együttműködés és megértés szellemében fo­lyó megbeszéléseken jeler voltak Karel Kurka és Mi­lan Klusak csehszlovák kül­ügyminiszter-helyettesek, va­lamint Kovaljov, a szovje' külügyminisztérium kollé­giumának tagja és Cservo- nyenko prágai szovjet nagy­követ. Andrej Gromiko dél­után Szlovákiába utazott. GORKII: LENINRŐL 12. Csaknem minden találko­zásunkkor ennél a témánál kötöttünk ki. S jóllehet sza­vakban az értelmiség iránt bizalmatlan, ellenséges ma­radt, valójában mindig he­lyesen értékelte a szellemi energia jelentőségét a forra­dalom folyamatában, és mintha egyetértett volna az­zal, hogy a forradalom tu­lajdonképpen ennek az ener­giának a kirobbanása, amely energia a túlhaladott és korlátozó feltételek között nem tálálja meg a törvény­szerű fejlődés lehetőségeit Emlékszem, egyszer a Tu­dományos Akadémia három tagjával együtt látogattam meg. Arról beszélgettünk, hogy Pétervár egyik legfőbb tudományos intézményét fel­tétlenül újjá kell szervezni. Lenin, amikor kikísérte a tudósokat, elégedetten mond­ta: — Ezt megértem. Ezek okos emberek. Náluk min­den olyan egyszerű, mindent szabatosan fogalmaznak, az ember rögtön látja, hogy pontosan tudják, mit akar­nak. .. Valóságos öröm ilye­nekkel dolgozni. Különöse)! tetszett nekem az a... Es kimond'ta az orosz tu domanyos élet egyik legna­gyobb nevét, másnap pedig már tréfásan kérdezte tó­lem telefonon: — Kérdezze meg Sz-töl, hajlandó-e velünk dolgozni! S amikor Sz. elfogadta az ajánlatot, Lenin őszintén örült, és kezét dörzsölve tréfálkozott: — Lám csak, mt minden orosz és európai Archime- deszt magunk mellé állítunk, egyiket a másik után, s ak­kor a világ, ha akarja ha nem, kifordul sarkaiból.! A VIII. pártkongresszuson Buharin többek között ezt mondta: — A nemzet: a burzsoázia és a proletariátus együtte­sen. Semmivel sem egyeztet­hető össze, hogy elismerjük a megvetésre méltó burzsoá­zia önrendelkezési jogát. — Nem, bocsánatot kérel: — vette ellene Lenin. — Ez megegyezik azzal, ami van. önök a proletariátusnak a burzsoáziától való elkülönü­lésére hivatkoznak, de majd meglátják, hogy megy ez vé^be. Majd Németország példá­ján bebizonyította, milyen lassan és nehezen halad elő­re ez az elkülönülési folya­mat és emlékeztetve rá, hogy „a kommunizmust nem erő- sz-ikos úton vezetik be”, ar­ról a kérdésről, hogy mi a jelentősége az értelmiségnek az iparban, a hadseregben és a szövetkezetekben, az alábbi módon nyilatkozott. (Szavait az Izvesztyijának a kongresz- szusról közölt beszámolója szerint idézem.) „Ezt a kérdést a jelenlegi kongresszuson teljesen hatá­rozottsággal meg kell oldani. A kommunizmust csak akkor építhetjük fel, ha a' burzsoa uiaomany és technika esz­közeit hozzáférhetőbbé teszik a tömegek számára. Ehhez azonban el kell ven­ni az apparátust a burzsoáziá­tól, De kell vonni a munká­ba minden szakembert. Bur- zsoá szakemberek nélkül le­hetetlen fejlesztenünk a ter­melőerőket. Az elvtársias együttműködés légkörével, munKásDiztosokkal, kommu­nistákkal kell őket, körülven­nünk, olyan feltételeket kell teremtenünk számukra, hogy ne szakaanassanak el tőlünk, de meg kell adni a lehetősé­get, hogy jobb viszonyok kö­zött dolgozhassanak, mint a kapitalizmus alatt, máskülön­ben ez a réteg, amelyet a burzsoázia nevelt, nem fog dolgozni. Egy egész réteget nem lehet bottal munkára kényszeríteni. A burzsoá szak­emberek hozzászoktak a kul­turált munkához, ezt a mun­kát mozdították elő a burzsoá rend keretei között, azaz óri­ási anyagi vívmányokkal gazdagították a burzsoáziát, a proletariátus számára pedig csak morzsákat juttattak be­lőlük. De mégiscsak előbbre vitték a kultúrát, ez volt a hivatásuk. Ha látni fogják, hogy a munkásosztály nem­csak megbecsüli a kultúrál, hanem még segít is a tömegek Az' MSZMP Központi Bi­zottságának Politikai Főis­koláján kedden befejeződött a felszabadulás 25. évfordu­lója tiszteletére rendezett tu­dományos ülésszak. A szek­ciókban kedden elhangzott hét előadáshoz — az inter­nacionalizmusról és a háza­sságról, a magyar népgaz­daság fejlődéséről, az MSZMP gazdaságpolitikájáról, a párt kétfrontos harcának kérdé­seiről, a szocialista nemzeti egység fogalmáról szóló tu­dományos fejtegetésekhez — több felszólalás hangzott el. A munkacsoportokban le­zajlott viták után ismét ple­náris ülést tartottak, ahol a szekciók vezetői — Szabó Bálint, a történettudomá­nyok kandidátusa, a Párttör­közt elterjeszteni, akkor ezek a szakemberek meg fogják változtatni a viselkedésünket velünk szemben. Akkor aztán erkölcsileg győztük le őket, nemcsak politikailag szigetel­tük el őket a burzsoáziától. Be kell vonnunk őket az ap­parátusba és ennek érdeké­ben néha áldozatokat is kell hoznunk... A szakemberekkel szemben nem szabad a kicsi­nyes piszkálódás módszerét alkalmaznunk. Minél jobb életkörülményeket kell biz­tosítanunk számukra. Ez lesz a legjobb politika.. Tegnap a kispolgári pártok legalizálár sáról beszéltünk, ma viszont mensevikeket és baloldali eszereket tartóztatunk le; mindezen ingadozások ellené­re mégis az egyetlen követke­zetes magatartás: elvágni az ellenforradalom útját, fel­használni a képzett burzsoá apparátust”. A nagy politikusoknak e re­mek beszédében sokkal több az eleven, megvalósítható ér­telem, mint a kispolgári, erőt­len és tulajdonképpen álszent „humanizmus” minden jajve­székelésében. Sajnos, sokan azok közül, akiknek érteniük és értékelniük kellett volna ezt a felhívást, mely a mun­kásosztállyal való becsületes együttműködésre szólított fel, nem értették, nem értékelték, inkább vállalták az alatto­mos kártevést, az árulást. A jobbágyság-eltörlése után a „cselédnépből” sokan, a természetüknél fogva jobbá­gyok, ugyancsak tovább szol­gálták uraikat. ugyanazok­ban az istállókban, ahol az urak valamikor botozták őket. teneti Közlemények felelős szerkesztője és Ran ki György, a történettudományok dokto­ra, a .Történettudományi In­tézet igazgatóhelyettese — beszámoltak a szekciók mun- ♦ kájáról. A külföldi vendégek nevében A. A. Guber akadé­mikus», a szovjet—magyar történész vegyes bizottság el­nöke üdvözölte az üléssza­kot, köszönetét mondott a meghívásért és a vendégsze­retetért. Befejezésül az elnöklő Nemes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Politikai Fő­iskola rektora fejtette ki vé­leményét a vitában felmerült fontosabb elvi kérdésekről, s összefoglalta a kétnapos ta­nácskozás tanulságait. (Folytatjuk) Befejeződött a felszabadulási tudományos ülésszak Gerencsér Miklós.* T-ekete tét 14, Ajzott hangulatban folyt a beszélgetés a Vármegyeháza első emeletének tizes szobájá­ban. Ugyan Weinhoffer hiva­tali helyisége volt ez, ám De­meter Zoltán csendőr főhad­nagy, a Nemzeti Számonkérő Szék politikai osztályának ve­zetője nem a félszemű nyilas partner iránti előzékenységből választotta a felderítő pa­rancsnok szobáját, hanem a magáét akarta megkímélni a hangos, örökké cigarettázó csődülettől. így leereszkedő lehetett, s egyúttal tartózkodó. Egyre izgatottabban viselked­tek körülötte az emberek. Fa­ragó hűvös magabiztosságot színlelve támasztotta a falat a cserépkályha mellett, Wein­hoffer kínlódva mocorgott a széken íróasztala mögött, nem mert a demizsonhoz nyúlni ezekben a feszült percekben. Dobrai István csendőr őrmes­ter félelmetes termetével, bu­ta hűséggel ácsorgott Demeter közelében, Bede Ántál csend- őrzászlós alig tudott paran­csolni vibráló idegeinek, tett­re készén ízgett-mozgott, va­lósággal harapta a cigarettát. — Remélem, senkinek sincs lámpaláza? — kérdezte köny- nyeaén a főhadnagy merő formaságból. Dühét afféle vigyormosoly- lyal palástolta "Weinhoffer. Nem tudta megbocsátani De­meter Zoltánnak, hogy ilyen elegánsan, ilyen szemtelenül fosztja meg a sikertől. Oly magától értetődően vette át az akció irányítását a vagongyá­ri kommunisták ellen, mint­ha ő a világon se lenne. Utá­lata nein kímélte Faragó Bé­lát, a helyettesét sem, aki ar­cátlanul keresi Demeter ke­gyeit, s vele, a parancsnoká­val egyre közönyösebben vi­selkedik. — Remélem, este tízig túl leszünk a nehezén — vélte a főhadnagy. — Mondja, Wein­hoffer testvér, iderendelte a két pártszolgálatost? — Természetesen. — Mindenekelőtt Németh Jánost hozzuk be Szabad­hegyről. Egyébként könnyen megszökhetne, ha hírt kapna a letartóztatásokról. Érte fog kimenni a két pártszolgálatos. Garantálják a megbízhatósá­gukat? — Faragó testvér emberei, ó tudja — rándított a vállán Weinhoffer némi kelletlen- séggel. A főhadnagy bizalmára vá­gyakozó Faragó sietett a meg­nyugtatással: — Vállalom értük a felelős­seget. Nagyvonalúan vette tudo­másul Demeter a kijelentést, s máris Dobrai Istvánra, a va~ lószínűtlenül óriás termetű csendőr őrmesterre vetette pa­rancsoló tekintetét: — Vezesse elő azt a mun­kaszolgálatost! — Parancsára, főhadnagy úr! Ez a jelenet a gúnynál is jobban megszégyenítette Weinhoff ért. Meg kellett ér­nie, hogy a saját szobájából, beosztását semmibe véve ad­janak parancsot olyan ügy­ben, amelyben eddig korlát­lan hatalma volt Kedves pártszolgálatosai helyett a Nemzeti Számonkérő Szék csendőrei vigyáztak a fogdák­ra, beléjük botlott mindenütt, tőlük kellett elkérni a kulcsot, ha kissé verekedni akart Mintha alattomosan a letar­tóztatottak védelmére kiélt volna Demeter főhadnagy. Az pedig mindennél világosabb, hogy ezzel az akcióval teljes csúfot űz belőle. A nagy fo­gásra kiküldi a saját csend­őreit, míg az ő pártszolgála­tosainak csak a jelmezes pró­ba marad. Mert minek tekint­hetné, ha nem személyes meg­alázásnak ezt a bevezető ko­médiát? Tessék Szabadhegy­re menni, tartóztassák le azt az egyszál bujkálót, addig ők, a Nemzeti Számonkérő Szék híres szakemberei látványos színházi előadással fogják gyönyörködtetni a fő fejese­ket, egyszerre tíz kommunis­tára csapnak le a vagongyári szerszámgép-üzemben! Dobrai István csendőr őr­mester egy gyűrött munka­szolgálatost taszított a szobába hatalmas mancsával. —- Igaz, hogy maga elektro­mérnök? — kérdezte tőle sze­líden Demeter főhadnagy. A munkaszolgálatost meg­zavarta a váratlanul szelíd hang és az a csodálatos tény, hogy magázzák. — Igen kérem ... — Mi a neve?-r Geiger Aladár, jelentem alázatosan. — Valódi békebeli név — jegyezte meg szinte barátsá­gosan a főhadnagy. — Remé­lem, szívesen segít nekünk. A zászlós úr, majd elmagyaráz­za a feladatát. A már-már udvarias hang­nem egyre jobban zavarba hozta Geiger Aladár elektro­mérnököt. Nehezen dönthette el, hamis-e, vagy valódi az udvariasság. Az a sovány, üvegszemű nyilas egyszer ke­gyetlenül megverte.1 Az em­berséges szavak minden át­menet nélkül emlékeztették önérzetére és nagyon kényel­metlenné vált számára, .hogy arca ápolatlan, ruhája merő mocsok, bakancsa bűzlik a cella betonját borító ürülék­től. — Tessenek velem paran­csolni .. A nyugtalan, vibráló idege­in uralkodni alig tudó Bede Antal zászlós a tóle telhető legnagyobb türelemmel kér­dezte: — Mondja, Geiger, készí­tene nekem egy egészen kicsi áramfejlesztő induktort? — Megpróbálhatom .. . — Mert szeretek kísérletez­getni. No persze, meghálál­nám a segítségét. Mire lenne szüksége egy ilyen induktor- hoz? — Elsősorban egy autómág­nesre. Ebbe éoítenénk a for­górészt egy könnven kezelhe­tő tekerőkarral. Még két hu­zal kell, elvezetni a forgatás­kor keletkező áramot és kész. Bede zászlós szerényen meghallgatta a magvarázatot. Érdeklődő arcki foi«„4se i£j_ tán aligha gondolhatta bériti beavata+lan. hogy a csendőr- tiszt simára semmi úiat nem mond Geiger Aladár el-vt-o- mérnök. Volt már egy induk­tora a zászlósnak, ha»sználta is bőségesen a Margit körúti fegyházban Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábor­nagy, Tarcsay Vilmos vezér­kari százados és Nagy Jenő alezredes vallatásakor, de kedvelt szerszámát a Nemze­ti Számonkérő Szék naphegyi központjában; felejtette, ami­kor elmenekültek Budáról. — Rendben van, mérnök úr. Holnap reggeltől szabad mozgást biztosítok önnék a városba, cserébe csupán ar­ra kérem, hogy szerezze be az induktorhoz szükséges al­katrészeket. Huszonnégy órán belül átadja nekem a készü­léket. Ugye megértette? — Parancsára... — őrmester, kísérje vissza a mérnök urat — rendelke­zett Demeter főhadnagy. Weinhoffer nem akart hin­ni a fülének. Micsoda világ lesz még itt, ha urazni kezdik a szökött munkaszolgálatoso­kat? És micsoda képtelenség, hogy szabad mozgást biztosí­tanak a városban ennek az Aladárt! ak 7 — Kérem adjanak utasí­tást a két pártszolgálatosnak az indulásra — szóit előzé­kenyen Faragóhoz a főhad­nagy. — Amíg ők visszaér­keznek, addig mégegyszer megbeszéljük a további ten­nivalók részleteit. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom