Kelet-Magyarország, 1970. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

Í3W máícl«s ff; iretlff-WÄtBTAllÖRSZÄ« Sokai’ érő jelzések Egy tanácskozás tapaszta­lata újra- bizonyította;, hogyha vállalatok önállósága meny­nyire megnövelte az infor­mációk jelentőségét. Érvé­nyes ez minden üzemre. de talán még inkább az állami szervekre, tanácsainkra, hi­szen ez az egyik fontos út- ja-módja, hogy tájékozódja­nak, mi történik a vállala­toknál, a tsz-eknél a terme­lés fejlesztése érdekében, s ha szükséges így tudnak ta­nácsokat adni, jelzéseket to­vábbítani „felfelé'’. Itt van például a háztáji és kisegítő gazdaságok, kis- kerttulajdonosdk vetőmag- ellátásának ügye. Már koráb­ban is felvetődött az igény, jó lenne egy igazi, korszerű­en berendezett vetőmag-min­tabolt létesítése Szabolcsban. Megtudtuk itt, hogy a ma­gyei Vetőmagellátó Váltadat már be is terjesztette a vá­rosi tanácshoz ezt a kérel­met. Ennek megvalósításához azonban nern csak helyet, üz­letet kértek, hanem pénzt is. De hát kinek az érdeke e mintabolt megvalósítása? Nem csak a tanácsé, hanem a Vetőmagellátó Vállalaté is! Ez a tanácskozáson tisztázó­dott. s hajlandóság mutatko­zik a vállalat részéről, hogy saját erőforrásából is támo­gassa ezt az ügyet. E tanácskozáson informá­lódhattunk. arról is, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár mi­lyen jelentős összegeket for­dít a paradicsomtermesz'iés- ne; a növény védelmére. Ha azt számítjuk. hogy Sza- bolcs-Szatmár termelőszövet­kezetei a gyár részére 1800 holdon termelnek szerződött paradicsomot, akkor a^z a holdankénti 400 forintos tá­mogatás, amelyet adnak, nem is csekély. Ez azt jelenti, hogy a konzervgyár 50 szá­zalékban magára vállalja a paradicsomtermesztés nö­vényvédelmi költségeit. Eddig már TOO ezer forintot osz­tottak ki e. célra a közös gazdaságok között. Hogy mi­lyen lesz a hatása? Előre ne­héz lenne megmondani. de egy biztos: növeli a termelési kedvet. S ha azt is számít­juk, hogy kevesebb növény- védelemmel a múlt évben a megyei átlagtermés paradi­csomból elérte a 1C9 mázsát, a most növényvédelemre for­dított összegek felhasználásá­val (a hetszeri permetezést alkalmazzák) a paradicsomból a megyei átlag elérheti a holdankénti 200 mázsát is! És ebből haszna lesz a tsz- nek. a gyárnak, a népgazda­ságnak. S ime egy újabb jelzés a dohánytermesztéssel kapcsolatban, amelyet fi­gyelembe kell venni. Az idén 2400 holddal csökken a do­hánytermesztés vetésterülete. Akadnak, akik, a nem kifize­tő termesztésben keresik az okát. Ez nem teljesen így van. Ugyanis ma már job­ban számolnak a tsz-ek is, elemzéseket végeznek, hogy mennyi a dohányszárítási kapacitásuk. Mi a jellemző? Az, hogy a megyei dohány­termesztési átlag 7,2 mázsa, de nem ritka az a tsz, ahol 8—10 mázsát értek el. A szá- rítónajták 8 mázsára vannak beállítva. Csökkentették a dohánytermelés területét', er­ről biztosítják a magasabb termést, s a szabadon maradt területet más növényfélesé­gek termelésére hasznosítják. Ésszerű, ez? Igen. S ha azt is számításba vesszük, hogy a dohány termesztése munka­erőigényes. akkor igazuk van a tsz-eknek. Gondolnak az új, s már szép eredménye­ket mutató dohányfajták ter­mesztésére is, a vállalat pe­dig .arra. hogy egyes munká­kat sürgősen gépesíteni kell>, ha azt akarják, hogy ne le­gyen csökkenés, munkaerőt kapjanak. Éppen ez az in- ■ formáció adott egy újabb öt­letet. Azt, hogy a dohány ter­mesztésével ne fejeződjön be a munka a tsz-ekben. Ezt a folyamatot bővítsék, s esetleges feldolgozást, mani­pulálást is végezzenek. Per­sze erre közös megállapodás szükséges a dohányiparral. De mindenképpen figyelem­re méltó, hiszen sokszor el­mondjuk, hogy a mezőgaz­daságban a tsz-tagok munka­ereje nincs lekötve egész esztendőre. Ezt ilyen úton is elő lehetne segíteni. • Vég­eredményben ezzel annak a célnak tennének eleget, hogy a tsz-ekben végzendő mun­ka, mindinkább ipari jellegű­vé válna, mely korszerű fo- lyamat és elősegítése köte­lesség. Ezeknek az érdekeknek az összehangolása szükségszerű­en követeli meg a kölcsönös információt. Különösen olyan, az egész országot érintő kér­désben, mint a burgonyaellá- íás. Ismeretes, hogy csökkent a burgonya vetésterülete De az már kevésbé, hogy az áruburgonyát évről évre biz­tosító szaporitóterület is lecsökkent Szabolcsban 3000 holdról 2200-ra. Ez több mint 1500 vagon vetőburgonya-ki­esést jelent. . Most sürgős feladat, hogy felfelé „zörges­sünk”. baj lesz. ha' nem en­gedélyezik a 3. ezer holdat. Ez az ellátásban jelentkezne később, mert nem tudják biztosítani . kellő mennyiség- bén a tsz-ek. a háztáji és ki­segítő gazdaságok részére a szükséges burganyavetőma- got. Olyan jelzések ezek, ame­lyek sürgős intézkedést igé­nyelnek, hogy a megye me­zőgazdasága elé tűzött ter­melésfejlesztési célokat el­érjük. Farkas Kálmán Év végére elkészül az autóbusz-pályaudvar ZSÁKUTCA LESZ A KÖRTE ÉS A NYÍRFA UTCA ÖSSZEHANGOLT TERVEK - ELEKTROMOS VEZÉRLÉS Az új nyíregyházi autóbusz- pályaudvar építői, az Építő és Szerelő Vállalat március 3-án átvette a munkaterüle­tet, ahol már megkezdték a tér körülkerítését, az építő­anyagok szállítását. Mind­össze a szerződéskötés várat még magára, mert a mun­kák egy részének elvégzésére még nem találtak alvállal­kozót. Ennek ellenére a ki­vitelező vállalta az 1970. év végi befejezési határidő megtartását. A hat és Ml millió forin­té« összköltséggel épülő pá­lyaudvar a megye első és eddig egyetlen ilyen jellegű létesítménye lesz. Az ország­ban is mindössze négy ku­polás, kör alakú pályaudvar épült eddig. Az építők és a tervezők okulva az előzőek példáin — elsősorban megfelelő, terv­szerűen kialakított környe­zetről gondoskodnak. A Jó­kai teret körülvevő utak, út­szakaszok egy részét lezár­ják, így zsákutca lesz a Kör­te és a Nyírfa utca. A pá­lyaudvar átadása után itt parkíroznak majd a pihenő autóbuszok. A korábbi tervek szerint az első munkafázisként kel­lett volna elvégezni a tér aszfaltozását, közművesítését, s a távfűtés csőhálózatának lefektetését. Ami az elsőkét munkafolyamatot illeti, elő­reláthatóan nem lesz fenn­akadás. Csupán a távfűtés­sel vannak még problémák, hiszen időben össze kell hangolni ezt a munkát, mi­vel ugyanekkor más vállala­tok, intézmények részére is meg kell építeni a csőrend­szert. A munkát az is hát­ráltatja, hogy a terveket beruházók és a kivitelezők ts csak késve, március ele­je- kanták meg. A Jókai téren a KÖJÁLr lal szemben lévő sarkon je­lölték ki a tervezők a pá­lyaudvar helyét. A tíz mé­ter átmérőjű, kör alakú, ko­polás épületben kap helyet a váróterem, az irődák, a vezérlőhelyiség, a személy­zet öltözői és pihenőhelyisé­gei, a jegypénztár és az Utasellátó büféje. Külön ér­dekessége lesz az új pálya­udvarnak, hogy a menetrend szerinti járatok irányítása, fogadása és indítása teljesen automatikus, elek­tromos úton történik majd, egyetlen ember és a mikrofonok, a jelző­lámpák, kapcsolókarok és telefonok közreműködésével. Impozáns látványt nyújt az új létesítmény a külső szemlélőknek is. A hat cen­timéter vastag vasbeton héj- szerkezettel épített pályaud­var fölött repülő csészealj­hoz hasonló bronz- vagy vö­rösréz lemezből készült kupo­lát helyeznek el. A váróte­rem belső kialakítását mint­egy 350 ezer forintos költ­séggel, műbőr bevonatú ülő­kék és asztalok teszik ottho­nossá és kényelmessé. A vá­róteremből nyíló Utasellátó büfét pedig a legkorszerűbb gépekkel szerelik fel. Az új pályaudvar ebben a pillanatban még csak a ter­vezők rajzaiban, az építők, és a közönség képzeletében él. Hogy szép lesz, korszerű, minden kényelemmel felsze­relt az biztos. Különböző aggályok azonban már most vannak, különösen akkor, ha ismerjük a jelenlegi, ideig­lenes pályaudvar helyzetét. Az új létesítmériyt ugyanis 12 állásosra tervezik. Holott már a régi pályaudvarról is nem tizenkét, de húsz, hu­szonöt autóbusz indul és ér­kezik állandóan. Felvetődik a kérdés, nem lesz az a pá­lyaudvar már átadása pilla­natában kicsi ? Mindezeken túl csak di­csérni lehet azt az elképze­lést, hogy két állást a ki­sebb meghibásodások javí­tására szabadon hagynak. Azt is, hogy a korábbiná’ jóval korszerűbben oldják meg a. járatok indítását. Az indulási állásokban elhelye­zett elektromos táblákról ol­vashatják le a vezetők és az utasok a járat számát, az indulás és érkezés idejét, va­lamint innen kapják meg a sofőrök a parancsot az indí tásra. Az új pályaudvar a távol­sági járatok pályaudvart lesz. Az itt közlekedő autó­buszok még az átadás után is pár évig a központi ga­rázsból érkeznek majd reg­gelente. Csupán a későbbi tervek szerint kapnak majd ott helyben, a lebontásra kerülő Dózsa György út és Jókai tér sarkán lévő épü­letcsoport és benzinkút he­lyén állandó otthont, fedett csamokrendszert. Horváth S. János Könnyű, tiszta dallam. Le- ánysorsok. szerelmek, csaló­dások hangszerelték ilyenné. Panasz, öröm, fájdalom és megbékélés tör felszínre benne. Simonné énekli, s he­tek óta vele dalolja a nep- dalvetélkedő közönsége, s dúdolják már nélküle *3 szerte az országban. A tiszta, üde hang, az ízes kiejtés most a naményi Csipke étteremben hódít. Úszik, száll a levegőben Si­mon József né hangja, s kint a sötét udvaron forognak a magnetofon tárcsái, a hang­szóróból tovaárad a dal a Kraszna-part felé. Simonné most a rádiónak énekel. A dali végén gyorsra vált a prí­más, a cimbalmos még egyszer megcifrázza a dallamot. 9 egy láthatatlan intésre vége- szakad a varázslatnak. összeverődnek a tenyerek, s ahogy az asztal felé igyek­A veszteség1 forrása: szervezetlenség Az eredménytelen gazdálkodási okai a Nyíregyházi Építő Ktsz-uél ^ Veszteséges a Nyíregyházi Építő Ktsz. Ami a különös a dologban, hogy épp most veszteséges, amikor azt ve­tik általában az építők sze­mére, hogy túl nagy nyere­séget realizálnak. Most, ami­kor óriási különbség van az építőipari kínálat és a ke­reslet között (az előbbi ja­vára), feszültségek tapasztal­hatók a beruházási piacon, — magyarán: konjunktúrája van az építőiparnak. Nem könnyű megtalálni, mik a veszteség okai. Igen egyszerű lenne akár azt mon­dani, hogy rosszul dolgoztak, vagy gyenge volt a vezetés, nem megfelelőek a körülmé­nyek. .. Akármelyik sommás megállapítás volna. össze­tett, bonyolult kérdés, s egy­értelműen a felelősséget sem lehet senkinek a nyakába varrni. Megalapozatlan felfutás Kezdjük a vizsgálódást a termeléssel. Pár éve szinte ugrásszerűen megnőtt a ktsz eves árbevétele, s 1968-ban elérte a 19 milljót. Tavaly húszra számoltak. de ezt nem sikerült megcsinálni, midössze 15,5 millió az éves munka értéke. Legelső megállapítás az lehetne, hogy' az ugrásszerű fejlődés eléggé megalapozat­lan. volt. Főként a gépek hi­ányoztak. A szövetkezet gép­állománya mindössze két da­ruból, három szállítószalag­ból, három betöm és egy ha­barcskeverőbői, továbbá há­rom teherautóból áll. Ez ke­vés. Növelte a műszaki színvo­nal miatt adódó nehézsége­ket, hogy tavaly — az álta­lános követelményeknek en­gedve, — a ktsz vezetői több lakás építését vállalták, mint amennyit elbírtak vol­na. Túlsúlyba került a ter­melésen belül a lakossági munka, ami számos követ­kezménnyel jár. Először is szabott árakkal kell dolgoz­ni, másodszor — az előbbi miatt — csak nagyon jó munkával, ütemes és gyors termeléssel lehet nyereséges. (Kassa András főmérnök: — Az ütemezés végrehajtása elképzelhetetlen ilyen gépe­sítés, anyagellátás és fluk­tuáció mellett). A veszteség egyik és na­gyon fontos oka itt jelent­kezik: a gazdasági vezetők­nek képeseknek kell lenni­ük annak eldöntésére, vajon milyen termelési szerkezetet kell kialakítani egy egység­nél a nyereséges munkához, vajon érdemes-e elvállalni egy megrendelést, kifizetődő az, vagy nem; — továbbá azt. is tudni kell, mire ké­pes az általuk vezetett szer­vezet. Ha megalapozatlanul vállalnak, — könnyen ez le­het az eredmény. Kevesebb munka — több bér? A következő számpárosí­tás rendkívül érdekes jelen­séget takar: a termelési tervből a végrehajtásban hi­ányzott 4,5 millió, a bérter­vet pedig még túl is telje­sítették, s 11 ezer forinttal többet fizettek ki a dolgo­zóknak. (Mondhatná valaki: íme, itt van a veszteség, mert ha a termeléssel ará­nyosan kevesebbet fizetnek ki, az több mint egymillió! A veszteség tehát a tagok zsebébe vándorolt?) Ez meg hogyan lehetsé­ges? Kevesebbet dolgoznak és több a fizetés? Hát bi­zony furcsa. Napirenden voltak az olyan jelenetek, hogy a brigádok számfejtés után együtt megjelentek az irodán és mondták, hogy ke­vés nekik a bér, ők többet érdemelnek, többet akarnak. 1—2 nap alkudozás után megkapták (1), amit kértek. Nem annak fizettek töb­bet a ktsz-nél, aki többet dolgozott, hanem aki jobban tudott alkudozni. Ez szinte demoralizálta az egész ter­melést. (Bánhidi János el­nök : Mindenáron meg akartuk tartani a dolgozó­kat). Túl nagy árat fizettek s mégsem tudták megtartani. 113 ember cserélődött ki ta­valy, lényegében a dolgozók­nak csaknem fele. De baj volt a fegyelem­mel egyébként is. Voltak, akik egyszerűen nem jelen­tek meg a munkahelyükön. A gazdasági vezetők vagy nem tudtak mit tenni a megfékezésükre, vagy— nem akartak. (Kassa András: — Sokan félreértik a szövetke­zeti demokráciát, emiatt nem lehet olyan fegyelmet tartani, mint egy állami vál­lalatnál). „Túl olcsón vállaltunk A kis szövetkezet és az anyagellátási zavarok szinte egybeforrtak. Nem tudtak a gyáraktól vásárolni és a kiskereskedelem hasznával együtt már túlzottan drága volt az anyag. (Bánhidi Já­nos: — Régebben azt mond­tuk, az a drága, ami nincs. Rá kellett jönnünk, hogy ami azonnal kel!, az sem ol­csóbb). Kiszámolták, hogy sss anyag áránaic növeltek.. . a drágábban vett anyag és a plusz fuvarköltség tavaly 900 ezer forintjába került a szövetkezetnek. Több, min® a veszteség! Hiányzott a megfelelően ütemezett munka és a tevé­kenység alapos elemzése. Többször csak a végén de­rült ki, hogy a ráfordítás több volt egy munkán, min® a kiszámlázható összeg. A terheket és költségeket nem elemezték. (Kifor Mihály fő- könyvelő: — Annyira ol­csón vállaltunk, amennyire már nem lett volna szabad). Nem volt megfelelő a munkák előkészítése (néhány szakember betegsége és tá­vozása ezt külön nehezítet­te), pedig az építőiparban itt már sok minden r’dők Az­után a saját maguk meg­szabta programot sem tud­ták tartani. így jött ki a 871 ezer fo­rintos veszteség. Ennyi len­ne a veszteség? Nem, hanem ennek a többszöröse. A sző. vetkezetnek ugyanis nj’e* reségesnek kellett volna len- nie. Csak a néhány nagyobb téma elemzésénél kiderült, hol folyt ki a kezük közül az eredmény. A szövetkezet munkája alig volt szervezettebb ás korszerűbb egy jól dolgozó pallérénál. A veszteség eb­ben, s nem az egyes tételek­ben található, ezért ezen kell változtatni mindenképpen a közeljövőben. A másik a gépesítés. Ta­valy , kaptak segítséget is, most pedig ígéretet. (Lehet, hogy az utóbbitól a veszte^ ség miatt elestek). Ám a ko­rábbinál több lakás építésé­hez nagyobb gépesítés kell, mert az az ár csak a leg­korszerűbben dolgozó válla­latok számára nyereséges. A gépesítés pedig — pénzkér­dés. Volt már veszteséges más­kor is a szövetkezet, s ha segítséggel is, de ki tudták! gazdálkodni. Ez bizonyára így lesz most is, hiszen a munkájukra szüksége van a városnak. Ám ha sem a ve­zetőség, sem a tagság nem tanul a mostani esetből, ak­kor a következő években éppúgy előfordulhatnak az 1969-eshez hasonlók. mint ahogyan tavaly bekövetke­zett Kon István Látod édesanyám . . . szik, többen rámosolyog- nak, köszönnek, gratulálnak. Elővesszük a leveleket. Nincs itt mind, legalább a fele Tákoson maradt. Hogy mennyi jött az elődöntő óla’ Kj tudja, ki számolja! írtak a Szovjetunióból, Romániá­ból. jöttek levelek Budapest­ről, Pécsről, s egy sor dunán­túli városból, s persze hozott bőven a postás Szabolcsból, Szatmárból is. Egy nyírségi faluból így írtak: Kedves Asszonykám! Küldtem a te­levíziónak 8 dalt, remélem elfogadják! Nyírmadáról egy asszony vendégségbe hívja. „Megismeri majd a házat ahogy bejön a falubas a vége: „várjuk, eljöjjön!” Simonné boldog. Nagyon boldog. Örül minden levél­nek, minden sornak, ha ide­je engedi, tollat ragad és válaszol, leírja a kért dal szövegét, megrajzolja a bere­gi mintákat. És mesél mindenkinek. Elmondja, hogy milyen volt a legutóbbi verseny, hogy mi­lyen érzés az egész ország­nak dalolni. „Hogy az a Bé­res József micsoda egy ara­nyos ember! Képzeljék, azt mondja nekem Kecskemé­ten: Simonné. a maga dala miatt őrről rám a feleségem. Mióta elénekelte a „Látod édesanyámat”, a feleségem szerint úgy fekszem le. hogy „Látod édesanyám”, amikor kelek megint csak „Látod édesanyám”„. Nevet. Boldogan, felszaba­dultan. Aztán az órájára néz. Lassan menni kellene, mert amíg a nyíregyházi rádiónak énekel, az „ember” gyűjti a tejet Tákoson. Megy megint a zenekarhoz. Egy gyors próba. Saját gyűj­tésű népdal következik Tö­kösről. Míg dúdolja a dalla­mot nagybajsza bácsi lép hozzád — így vöt az kedves... S dúdolja ő is, parányi variációval a dallamot. Aztán meggondolja magát, végig - simít a karján, mintha a lá­nyát cirógatná, s leül szótla­nul. Simonné meg rákezd a dalra. „A Tiszán túl, Tákos na* tárába Egy szép nyárfa felnőtt ott magába. Annak a szép nyárfának tt tövébe Juhászlegény klánétja szól estére„.” Jönnek a strófák egymás után. A szép bárólány s a piros orcájú juhászlegény sorsa, szerelme csendül ki (t dalból, s talán egy évezred álma is: az legyen a párom, akit szeretek. Simonné énekel. Kinn fo­rog a magnetofon két tár sá- ja. Az egyiken fogy, a má­sikon gyarapszik a mágnese­zett szalag. Vasárnap Simon Józsefné tákosi tejkezelő « nyíregyházi rádióban énekek (paÜ2$

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom